Népszava, 1972. november (100. évfolyam, 258–282. sz.)
1972-11-18 / 272. szám
(A MINILEXIKON FORRADALMI BALOLDAL 1917 —1918-ban. Az oroszországi forradalom hatására megerősödtek a munkásmozgalom baloldali ellenzéki irányzatai. A régi baloldali ellenzék mellett (Szántó Béla, Vágó Béla, Rudas László) kialakult egy új ellenzék (Landler Jenő, Hamburger Jenő, Nyisztor György, Varga Jenő). A Galilei-körhöz tartozó diákok és ellenzéki munkások létrehozták a Forradalmi Szocialisták csoportját (Korvin Ottó, Sallai Imre, Révai József). A kiterjedt üzemi kapcsolatokkal rendelkező forradalmi baloldal jelentős mérvben járult hozzá az októberi forradalom előkészítéséhez, győzelméhez, majd később, 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásához. KATONATANÁCS 1918. október 25-én alakult meg, az aznapi diáktüntetést követően, a késő esti órákban. Létrehozásában főképp tartalékos tisztek vettek részt; egy részük kevéssel azelőtt tért haza az oroszországi hadifogságból. A katonatanács élén 11 tagú vezetőség állt, a Tanács elnöke Csernyák Imre százados volt. A katonatanács, együttműködve a forradalmi baloldallal, jelentős szerepet játszott az október 30—31-i fegyveres felkelés előkészítésében és végrehajtásában. A forradalom győzelme után az eredeti úgynevezett forradalmi katonatanácsot félreállították, november 3-án új katonatanács alakult. KÁROLYI-KORMÁNY: A Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága székhelyét október 31-én délelőtt az Astoriából a városházára tette át. A Károlyi-kormány itt alakult meg rövid tanácskozás eredményeként. Az új kormányban, mely a késő délutáni órákban tette le az esküt József főherceg kezébe, a Függetlenségi és 48-as Pártot Károlyi Mihály mellett Batthyány Tivadar, Lovászy Márton és Búza Barna, a szociáldemokratákat Garami Ernő és Kunfi Zsigmond, a polgári radikálisokat Jászi Oszkár és államtitkárként Szende Pál képviselte. A kormányba három pártonkívüli szakembert is bevontak: Linder Bélát (hadügyminiszter), Nagy Ferencet (élelmezésügyi miniszter) és Berinkey Dénest (november 4-től igazságügyminiszter). NEMZETI TANÁCS. A Károlyipárt, a Radikális párt és a szociáldemokrata párt képviselőiből alakult meg 1918. október 25-én, e pártok központi szerveként. A későbbiek során mindinkább mellékkormánnyá vált. 12 pontból álló programja október 26-án jelent meg a cenzúrával már nem törődő budapesti napilapokban. A Nemzeti Tanács azonnali békét, függetlenséget, szabadságjogokat, birtok- és szociálpolitikai reformokat követelt. Október 29-én a Nemzeti Tanács 20 tagú Intéző Bizottságot alakított. Az Intéző Bizottság elnöki tisztjét november 1-ig Károlyi Mihály, ezt követően Hock János töltötte be. A forradalom győzelme után a Nemzeti Tanács átalakult, funkciója megváltozott. Eleinte az állami főhatalom letéteményeseként lépett fel, később mindinkább tanácsadó szervvé degradálódott. S. A. Tóth Endre JÓ REGGELT! Ma reggel, az iskolába menet, rámköszönt egy csapat vidám gyerek. Nyugtalanul vergődtem az éjjel, viaskodtam ádáz ellenséggel. Korán mentem a friss levegőre, fejfájásom hátha szűnik tőle. Akkor jöttek a kisfiúk, lányok, s rámköszöntek. — Jó reggelt kívánok. Csengő szavak, betöltve a csendet, harangszóként a szívembe csengett. S megújulva gyermeteg örömben, víg szóval én is visszaköszöntem: — Jó reggelt nektek is, kisgyerekek. Legyen a jóság az istenetek. NÉPSZAVA A SZÉP SZÓ GALÉRIÁJA Németh János A csupán ragyogó tiszta víz fogad — ebben a fővárosi méretű és szépségű csarnokban —, de a bejárattal szemben a fal is mintha együtt élne, kirugne a fürdőzök vidám seregével. ■Szemünkkel egy magasban, különös halak, emberek, hajók, sellők, nap, hold sorakoznak fel egymás mellett. Zöldes, kékes, sárgás, fehér színűek, de a szájak, a hasak, a mellek ,köcsögökre, csuprokra, bütykösök szájára is emlékeztetnek. Nem véletlenül, hiszen úgy készültek, mint házunk tája fazekas tárgyai, vagyis agyagból s korongon forgatva. Kicsit persze mégis másképp. Ahogy Németh János maga írja: „Vallom és hiszem, hogy munkásságom éltető ereje a magyar népi kerámia művészete. Ehhez szeretném hozzátenni a magam üzenetét Mit üzen ez a Zalaegerszegen született keramikus művész, aki ma is ott él, s 1970 óta a Munkácsy-díj birtokosa, s nemcsak Zalaegerszeg épületeit szépítik kerámiái, de Balatonföldvárét, Szombathelyét, Harkányfürdőét, Kenyéri községét nemkülönben, s most éppen a torontói iparművészeti kiállításra készül? Üzeni elsősorban azt, hogy amit gölöncsérek, fazekasok évszázadokon át csináltak, hogy „háztáji” munkánkat megkönnyítsék, nem lett hiábavaló máról holnapra azzal, hogy a technika kiszorította a köcsögöt, bokályt, kancsót, dagasztótálat a piacokról. Ki se szorította. Mert a szilvalekvárt ma is agyagból korongért köcsögben exportáljuk Szegedről, s a jó tejfölnek, túrónak való tej ma is köcsögökben alvad legjobban. Ez a mesterségét őseitől öröklő keramikus, Németh János, felhasználja mindazt, amit a fazekasok tudtak, s hozzáadja korszerű műveltségét A zalaegerszegi uszoda fáján is nevén nevezhetjük Vénusz Aphroditét, Neptunt és Poseidont, az ókori hitvilág ismert tisztségviselőit, de semmivel sem lesznek vonzóbbak ezzel. Azok a kerek, játékos formák vonzanak, melyek beleillenek az uszoda hangulatába, mozgalmas elevenségébe, és antik úgy születtek, hogy Németh János ismeri a vizek életét, ismeri régvolt népek képzeletét, mellyel benépesítették a tengereket ismeri a hajókat, melyekkel tengerre szálltak. És tudja, hogy egy uszoda falára olyan felületet kell képzelnie (időt álló, magas tűzben égetett samottos agyagból), mely beilleszkedik a vizet kedvelők életébe. Kettévágja hát a köcsögnek formált agyagot, s odailleszti rák testét imitálóan, s amit másutt korsó csecsének tenne, itt a halak szemévé, vagy éppen köldöknek teszi. Máskor a pálinkás bütykösök formáját megnagyítja és falukra alakokat mintáz, hatalmas korsókat korongoz, s felületüket úgy domborítja, mintha szobrok lennének. Nagy művész Németh János és nem ismerjük mégsem. Szorgalmas munkával s szerényen él Zalaegerszegen akkor, amikor az érvényesülni vágyók a fővárosba húzódnak. Nemrégen a Népszabadság Klubjában rendezett kiállítást, visszhang nélküli Pedig éveink egyik legnagyszerűbb anyaga volt ott együtt. Nem fellengzős jelző ez a ,,nagyszerű”? Nem az, ha arra gondolunk, hogy zenénk, költészetünk, prózairodalmunk megjárta már ezt az utat, népművészettől a máig. Németh János nem szolgaian másolja a múltat, s nem külsőségeiben. Megtanulta a kerámia mesterség fogásait és ismeri a mi korunk, társadalmunk igényeit. A kenyéri művelődési ház faliképe, s így a mezőgazdasági kiállítás oszlopa is a mából szól hozzánk. Azzal a figyelmeztetéssel, hogy mai művészetet sem lehet gyökértelenül teremteni. Koczogli Ákos „Kanonok ’ korsó Poseidon IMI menber 1* A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM FEJEZETEIBŐL Siklós András 13. Őszirózsa (1918. október 30—31) Október 30-án a budapesti utca a délelőtti órákban még látszólag nyugodt kora délután röpcédulákat osztogatnak. Az egyik röpcédula a Katonatanács üzenetét tartalmazza, más röpcédulákon Várnai Zseninek a „vérvörös csütörtök” emlékét idéző, gyújtó hatású verse olvasható. 5 óra körül az Astoria-szálló elől szerény tüntető menet indult el Mire a tüntetők a Rákóczi úton, a Körúton és az Andrássy úton át a Gizella (ma Vörösmarty) térre érnek, majd onnan 5 óra tájban újra az Astoriához, a kis csapat helyén végeláthatatlan áradat hömpölyög. A Múzeum körúton leáll a közlekedés, a kocsik és a villamosok az egyre sűrűbbé váló, sokezres tömegbe szorulnak. Az Astoria a forradalom központja. Nemcsak azért, mert itt a szálló első emeletén találhatók a Nemzeti Tanács intéző bizottságának és irodájának zsúfolásig telt helyiségei, hanem azért is, mert az esti órákban ide teszik át főhadiszállásukat a Katonatanács és a forradalmi baloldal képviselői. Amikor 10 óra felé jelentik, hogy a katonai parancsnokság újabb utasítást adott egyes ,,megbízhatatlan alakulatok” elszállítására — a 32-es gyalogezred két menetszázada bevagonírozására vár a Keleti pályaudvaron —, Szántó Béla, aki a forradalmi baloldal képviselője a Katonatanácsban és „vezérkari főnökként” magához ragadja a felkelés irányítását, a szálloda erkélyéről felszólítja a tüntetőket: akadályozzák meg a menetszázadok elszállítását. Vagy 10 000 ember indul el e felhívásra a Katonatanács néhány tisztjének vezetésével a pályaudvarra. A csekély létszámú őrség meg sem kísérli az ellenállást. A lezárt kapukat benyomják, a pályaudvaron levő katonák csatlakoznak hozzájuk, a tömeg feltöri a fegyvert és muníciót szállító vagonokat. A visszafelé özönlő sokaság egy része (katonák zárt menetben, fegyveres civilek) a Nemzeti Színháznál a Körútra kanyarodik, hogy az Üllői úti laktanyát csatlakozásra bírja. A Nemzeti Tanács vezetői a laktanya ellen vonuló tömeget nagy nehezen rábeszélik a visszafordulásra. De az események árját már nem lehet feltartóztatni. Miközben a körúton elejét veszik az összeütközésnek, az Astoriához érkező katonaság megtámadja és elfoglalja a közvetlen közelben levő városparancsnokságot. Az őrség a Veres Pálné utcai kapunál nem fejt ki ellenállást, az udvaron álló karhatalmi zászlóalj a felkelőkhöz csatlakozik. Várkonyi Albert tábornokot, a városparancsnokot elfogják és az Astoriába kísérik. A térparancsnokság bevétele után Szántó Béla két szakasz katonának a telefonközpontok elfoglalására ad parancsot. A Nagymező utcai (Teréz) központ megszállása nem okoz nehézséget, mert az őrség a felkelők oldalára áll. A Mária Terézia (ma Horváth Mihály) "téren lévő (József) központnál nehezebb a helyzet, mert az őrség parancsnoka akadékoskodik, alkudozni próbál, és titokban erősítést kér. De az akadékoskodásnak nincs jelentősége, a telefonos kisasszonyok függetlenül attól, hogy az őrség végül is mire szánja el magát, hajnali két órától kezdve már csak az Astoriából érkező utasításoknak engedelmeskednek. Hajnali fél 3-kor a Nemzeti Tanácshoz csatlakozott rendőrtisztviselők birtokukba veszik a főkapitányságot, 4 órakor a forradalom tengerészei — két monitorral — a Lánchíd és az Erzsébet-híd között horgonyoznak. A Katonatanács a kora reggeli órákban csapatokat küld a hidak és a pályaudvarok biztosítására. Két szakasz megszállja az Osztrák—Magyar Bank épületét. A főposta őrsége maga kéri, hogy a Nemzeti Tanács küldjön megbízottat a hivatal átvételére. Lukachich, a budapesti katonai parancsnok tehetetlenül és határozatlanul szemléli a sikeresen kibontakozó fegyveres felkelést. Az éjszaka folyamán két ízben is parancsot ad a térparancsnokság visszafoglalására, de a kiadott parancsnak már senki sem engedelmeskedik. Kora reggel a budai oldal, a Vár és környéke még ellenőrzése alatt áll, több laktanya még nem csatlakozott a felkelőkhöz. A hadügyminisztérium Bécsből azonnali segítséggel biztatja a tábornokot, de ki tudja, megérkeznek-e idejében, vagy egyáltalán az ígért alakulatok?! Jelentős mozzanat ebben a helyzetben, hogy a Népszava nyomdájában a hajnali órákban egy fiatal újságíró, Gyetvai János javaslatára röpcédulák készülnek. „Kitört a forradalom” — így kezdődik a nevezetes felhívás, mely vázolva az éjszaka eseményeit, csatasorba szólítja a munkásokat. „Munkások! Elvtársak! Most rajtatok a sor! Az ellenforradalom valószínűen vissza akarja szerezni a hatalmat... Szüntessétek be a munkát!... Ki az utcára!” A röpcédulákat kora reggel önkéntes jelentkezők viszik az üzemekbe. Október 31-én nem indul meg a munka, a munkások forradalmi dalokat énekelve a város belsejébe vonulnak. Károlyi 7 óra körül Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond kíséretében József főherceg palotájába érkezik. A főherceg közli, hogy a királytól kapott felhatalmazás alapján Károlyit miniszterelnökké nevezi ki, és megbízza egy új kormány megalakításával Károlyi és Kunfi is megígérik: gondoskodnak a rendfenntartásáról, feltéve, hogy Lukachich lemond a további ellenállásról, és parancsot ad katonáinak a laktanyákba való visszatérésre. Miközben a délelőtti órákban a Nemzeti Tanács pártjaiból megalakult az új kormány, az utca mámoros örömmel ünnepli a forradalom győzelmét. A főútvonalakon katonai teherautók, rekvirált személyautók, zárszekerek dübörögnek, zsúfolva a forradalmat éltető és a levegőbe lövöldöző katonákkal, civilekkel. Nemcsak a sapkarózsákat távolítják el, levágják a tisztek rangjelzését is. A letépett rozetták helyére őszirózsa vagy nemzetiszínű szalag kerül A villamosközlekedés leáll, zárva tartanak az üzletek, zárva a hivatalok is. A börtönökből és fogházakból a Nemzeti Tanács utasítására hivatkozva, kiszabadítják a politikai foglyokat. Tisza István Hermina (ma Május 1.) úti villájába a délután folyamán fegyveres katonák hatolnak be (hogy kik, máig sem sikerült megnyugtatóan tisztázni) és Tiszát rövid szóváltás után agyonlövik. .. A délutáni és az esti órákban már egyes vidéki városokban is heves tüntetésekre kerül sor. A forradalom hírét a Budapestről érkező katonák hozzák, az ő fegyvereik adnak egyben nyomatékot a megmozdulásoknak is. A népharag elől a régi rend gyűlölt tisztviselői sok helyütt — be sem várva leváltásukat — elmenekülnek. A megrémült törvényhatóságok sietve jelentik be csatlakozásukat a Nemzeti Tanácshoz, amelynek helyi szervei mindenütt megalakulnak. A forradalom a városokból tovább gyűrűzik a falvakba. A falusi szegénység megrohanja a földbirtokosok kastélyait, feltöri a magtárakat, elhajtja az állatokat. A háborúban meggazdagodott falusi kereskedők és vendéglősök üzleteit kifosztják, a háború alatt a hatalmukkal visszaélő jegyzőket, szolgabírákat elkergetik, egyes helyeken a plébánost is megtámadják és a plébánia épületét sem kímélik. A parasztság megmozdulásai az egész országra kiterjednek, igen hevesek az Alföldön — még inkább a nemzetiségi vidékeken. Magyarországon 1918 őszén némi késéssel, de annál hevesebben évtizedek óta elfojtott szenvedélyek és indulatok törtek a felszínre — fergetegként söpörtek végig az országon. Forradalom zajlott le és ezt napjainkban — egyes szépíróktól eltekintve — senki sem vonja kétségbe. így tartja számon „őszirózsás forradalomként” (a katonasapkákra tűzött őszirózsák után) a közfelfogás, így ítélik meg az eseményeket egyértelműen a történészek. Amennyiben vita folyik, úgy a polémia tárgya legfeljebb az, hogyan ítéljük meg e kétségkívül polgári célkitűzések keretei között mozgó forradalom jellegét, miben látjuk sajátos vonásait. E kérdést elemezve, nyilván azoknak van igazuk, akik az októberi forradalom legfőbb sajátosságaként népi jellegét emelik ki, és arra mutatnak rá, hogy a forradalom hajtóerejét a munkásság és a munkásokkal együtt fellépő más osztályok és rétegek alkották. Az „őszirózsás forradalom” demokratikus, népi jellege adja a kulcsot az október 30-i győzelemmel nem befejeződő, hanem tovább érlelődő és fejlődő események megértéséhez.