Népszava, 1972. december (100. évfolyam, 283–307. sz.)

1972-12-01 / 283. szám

4 Tisztítsuk meg az európai talajt a múlt hordalékától A napokban, mint is­meretes, parlamenti vá­lasztásokat tartottak az NSZK-ban. Természete­sen nem kívánom itt rész­letesen értékelni e vá­lasztások eredményeit. Egy következtetést azon­ban bizonyára érdemes levonni. Akik keresz­tezik az enyhülés út­ját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hideg­háború napjaihoz, azoktól a választók megvonják a támogatást. A választók a békére, az enyhülésre, a reális politikára szavaz­nak. S ez nemcsak Nyu­­gat-Németországra érvé­nyes, hanem szélesebb je­lentősége is van. Az európai helyzet te­hát továbbra is a jó irányába változik. Ez sze­rintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek kontinensünk politikai légkörének ja­vítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK kö­zötti kapcsolatok alapjait szabályozó szerződés alá­írása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sok­oldalú bevonása a nem­­zetközi kapcsolatok min­den formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista ország fontos állami ér­dekeit érintő müncheni diktátum kérdésének ren­dezése. Az események ilyen alakulása természe­tesen magával hozza a szocialista közösség orszá­gai és az NSZK viszonyá­nak további normalizálá­sát. Ezt valamennyien kí­vánatosnak és hasznos­nak tartjuk. Mint ismere­tes, már régóta állást fog­lalunk e feladatok meg­oldása mellett, szolidári­san lépünk fel, annak tu­datában, milyen nagy je­lentőségűek ezek a tartós európai béke szempont­jából. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hor­dalékától. Ezt nagymér­tékben elő kell segítenie az összeurópai értekezlet­nek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkez­dődött. A szocialista országok világosan kifejtették kö­zös álláspontjuk lényegét a politikai tanácskozó tes­tület prágai ülésének nyi­latkozatában. Azt várjuk az összeurópai értekezlet­től, hogy megerősítse va­lamennyi európai állam egyenlő és tényleges biz­tonságának elveit Elle­nezzük a megkülönbözte­tést az európai kereske­delemben és amellett va­gyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai álla­mok egyenjogú érdemi együttműködése különbö­ző területeken. Íme, ez el­vi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és kö­vetni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, hogy az euró­pai politikai légkör javu­lása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat meg­oldásával, mint a fegyve­res erők és a fegyverzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problé­mát. Most pedig úgy me­rül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlő­dés természetes következ­ménye. Ezt a kérdést ko­molyan és felelősséggel, s egymással konzultálva kö­zelítjük meg. Magától ér­tetődik, hogy a probléma nem egyszerű. Számos tényező figyelembevételét, a különböző államok szu­verén jogainak és érde­keinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendö­lésekbe bocsátkozni mind­ezek megvalósításának konkrét formáit illetően. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megoldást. Törekvéseink megfelelnek a béke, minden dolgozó érdekeinek Elvtársak! A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és támogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai szá­mítások. Az, amire mi tö­rekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekei­nek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még el­nyomás és erőszak uralko­dik, ahol kifosztják a munka emberét, úgy te­kintenek a vének a szo­cializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. Tisztában vagyunk ez­zel a tör­­ét­elmi felel­ős­séggel és tovább fokozzuk p,rő'■•’ket a béke, s S5'-' ‘ -s a szocializ­mus ügyének diadala ér­dekében. De a harc az harc, és nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a régi világ is igyekszik hat­ni ránk saját érdekében. Az imperializmus külön­féle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra, a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízel­kedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előíté­letek felélesztése és a szo­cialista országok interna­cionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösztönzése Olykor gazda­sági előnyöket is ígérget­nek egyik vagy másik szo­cialista országnak Az im­perialisták, ha imák is ró­lunk valami igazat — s ezt ma már nem tudják elke­rülni —, feltétlenül mér­get is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellen­tétes osztályalapokon ál­lunk, és ellenségeink min­den eszközzel igyekeznek akadályozni országaink sikeres fejlődését, kizengí­­teni egységünket. A szocialista országok határozott visszautasítás­sal, egybeforrottságunk, testvéri szövetségünk sok­oldalú megszilárdításával válaszoltak és fognak vá­laszolni az imperialisták és szekértolóik minden kí­sérletére. Az­ imperialisták nem kis reményeket fűznek a kí­nai vezetésnek a Szovjet- NÉPSZAVA Újabb jelentős lépés a szovjet-magyar együttműködés fejlesztésére Elvtársaik! A szovjet párt- és kormányküldött­ség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek ál­talános erősödéséhez, a béke megszilárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműködés fejleszté­sére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jel­lemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk min­den területén és kétségte­len, hogy kapcsolataink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szo­rosabbak lesznek. Vagyis, elvtársak, minden ala­punk megvan ahhoz, hogy elégedettek legyünk a lá­togatás eredményeivel. Erről beszéltek itt a ma­gyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetér­tünk velük. Kedves barátaim! Dele­gációnk tagjai a látogatás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállala­tok kollektíváival, a népi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzékelhettük te­remtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő problémák legjobb megol­dása kitartó keresésének légkörét. S önökkel együtt bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy országuk dolgo­zói a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött feladatokat. Magyarország kommu­nistái, munkásosztálya megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunis­ta és munkásmozgalmá­ban: a közös antiimpe­­rialista front erősítéséért küzdő harcosok első sorai­ban haladva, cselekvően részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista tanácskozás megállapítá­sainak és eszméinek meg­valósításáért végzett nagy munkában; szerepük e ta­nácskozás előkészítésében általános elismerést nyert. Elvtársak! Felszólalá­somban nem beszéltem országunk belső fejlődé­séről. Erről az évről an­­­nyit mondanék, hogy a szovjet nép, pártunk a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója előkészü­leteinek jegyében él és dolgozik. A munkásosz­tály, a kolhozparasztság és az értelmiség arra törekszik, hogy újabb munkasikerekkel köszönt­se ezt a nagy ünnepet, és biztosítsa az SZKP XXIV. kongresszusán fel­vázolt tervek sikeres tel­jesítését. Engedjék meg, elvtár­sak, hogy élve e kellemes találkozás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Magyarország munkásainak, parasztsá­gának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltó­képpen készülnek meg­­ünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. év­fordulóját. A szovjet em­berek nagyra értékelik a testvéri érzelmek meg­nyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszön­etünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bi­zottságának, a Magyar Népköztársaság kormá­­nyának, mindannyiuknak, kedves barátaim, a test­véri fogadtatásért. Újabb sikereket kívánunk Cse­pel munkáskollektívájá­nak, Budapest lakóinak, Magyarország minden dol­gozójának a szocializmus építésében. Boldogságot, egészséget és jólétet min­den magyar családnak! Éljen az MSZMP veze­tésével a szocialista tár­sadalmat építő magyar nép! Éljen a magyar mun­kásosztály — a szocialista Magyarország vezető ere­­je! Éljen kipróbált harci élcsapata — a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista államok internacionalista egysége! Éljen a béke és a kom­munizmus! Engedjék meg, elvtár­sak, hogy szolidaritásunk, megbonthatatlan egysé­günk jeléül átnyújtsam önöknek Ivan Sadr, a ki­váló szovjet szobrász „Zászlót tartó munkás” című alkotását. Kádár János és Leo­­nyid Brezsnyev szavait sűrűn szakította félbe a nagygyűlés részvevőinek tapsa. A forró hangulatú ta­lálkozón Németh Károly zárszavában szovjet ven­ 1918. december 1 Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen (Folytatás a 3. oldalról) Rég­ben az erőnk, ez dön­tő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pe­dig közös internacionalis­ta feladatainkat! Az utób­bi években a testvéror­szágok kapcsolatai tartal­masabbak és gyümölcsö­zőbbek, mint valaha vol­tak. Mélyül és egyre sokol­dalúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt világosan mutatja orszá­gaink példája is. A Szov­jetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumíniumtermelésben csakúgy, mint a gépkocsi­­gyártásban, az olajfeldol­gozásban és az elektroni­kus számítástechnika ki­­fejlesztésében. Munkánk­nak tág tere van. Minden lehető módon tovább erő­sítjük gazdasági kapcso­latainkat. Egyre szorosabb a szo­cialista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mond­hatjuk, hogy gyakorlati­lag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli kö­zös külpolitikánk ered­ményességét Évről évre tökéletese­dik katonai együttműkö­désünk. A szocialista or­szágok nem csinálnak eb­ből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, meg fogjuk tenni az erő­feszítéseket ezen a terü­leten is. A munka terv­szerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárs­sal együtt biztosíthatjuk önöket hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik or­szágaink, népeink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializmus vi­lágrendszerének létrejöt­te óta. Aránylag rövid idő ez, de mekkora és sok te­kintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új kö­zössége. A szocialista világrend­­szer példája az országok közötti új, a történelem­ben azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak, a teljes egyenjogúságra, a kölcsö­nös segítségre és a közös célokat szolgáló kollektív együttműködésre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együttesen fellépő szocia­lista államok segítik a társadalmi haladást, ak­cióik megfelelnek a mun­kásosztály, valamennyi dolgozó, a föld minden népe létérdekeinek. Nyíl­tan meg kell mondanunk: az, hogy az imperialisták nem mertek kirobbantani új világháborút, minde­nekelőtt a szocializmus világrendszerének törté­nelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arcu­lata. Felsorolni is nehéz len­ne mindazt, amit a szo­cialista országok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha megemlít­jük nemzetközi politikánk egyes alapvető célkitűzé­seit a legutóbbi években, ezek a következők: — a béke érezhető, ér­zékelhető megszilárdulá­sa Európában; — a hős vietnami nép­nek nyújtott nagy és sok­oldalú segítség az impe­rialista agresszió elleni si­­­keres harcához; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidari­tás Ázsia, Afrika és La­­tin-Amerika népeivel ab­ban a jogos törekvésük­ben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisz­tán közötti jószomszédi viszony kialakításának és e körzet békéje helyreál­lításának tevékeny segí­tése; — s végül: eredményes harc a békés egymás mel­lett élés elveinek megho­nosodásáért a nemzetközi viszonyok egészében; harc a tartós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés felé, a bizal­matlanságtól és a viszály­tól a kölcsönösen előnyös együttműködés irányába. Mindez, elvtársak, nem kulisszák mögötti diplo­máciai lépés, nem egyez­kedés a népek háta mö­gött, hanem nyílt, követ­kezetes, becsületes politi­ka. S ez nem ígérgetés, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat. Ennek kapcsán szeret­nék kitérni az európai po­litika egyes kérdéseire, unió és más szocialista or­szágok irányában tanúsí­tott, nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalá­saikkal Pekingben olyan abszurd állításokig jutot­tak el, mintha a Szovjet­unió Kína megtámadásá­ra készülne. Aligha felté­telezhető azonban, hogy e koholmányok szerzői ko­molyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosabban kutatnák, mi is a valódi forrása a Kí­nai Népköztársaság rossz viszonyának a Szovjet­unióval és más szocialista országokkal. Akkor bizo­nyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kí­nai fővárosban, saját po­litikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, szaka­dás előidézése a szocialis­ta rendszerben és az anti­­imperial­ista erők megosz­tása. Kínának ez a politi­kája nem segítheti elő a szocialista országokkal va­ló jó egyetértést A Szovjetunió — ezt is­mételten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálá­sa mellett foglal állást. Elvi irányvonalunkat Kí­na viszonylatában világo­san megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai. S megelége­déssel állapíthatjuk, meg, hogy ebben, a fontos kér­désben is teljes az egysé­günk a Magyar Népköz­társasággal és más testvé­ri szocialista országokkal. Cégeinkhez fordulva han­goztatta: — Az önök pártja és népe, a fennállásának 50 évfordulóját ünneplő sok­­nemzetiségű Szovjetunió — a szocializmus, a hala­dás minden hívének örö­mére és büszkeségére — megtestesíti a marxiz­mus— leninizmus iránti hűséget, azt a legnagyobb erőt, amely legfőbb bizto­sítéka a világbékének, minden szocialista ország függetlenségének és sza­badságának. — Kedves szovjet elv­társak! Mi is önökkel együtt ünnepeljük a Szov­jetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Népünk tisztelete és megbecsülése övezi a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a szov­jet népet, amely megal­kotta a világtörténelem első szocialista államot. E kiemelkedő évfordulón azt a hősi népet ünnepel­jük,­ amely a legtöbb ál­dozatot hozta és hozza, amely a legtöbbet tette és teszi az egyetemes emberi haladás, a szocia­lizmus, a kommunizmus legyőzhetetlen ügyéért. Hosszan zúgott a taps a csepeli sportcsarnokban, a nagygyűlés részvevői melegen ünnepelték a szovjet és a magyar veze­tőket, éltették a két test­véri nép megbonthatatlan, örök barátságát A ma­gyar—szovjet barátság: nagygyűlés! az Internacio­­nálé hangjaival ért véget Díszelőadás az Operaházban A szovjet párt- és kor­mányküldöttség tiszteleté­re csütörtökön díszelő­adást tartottak az Állami Operaházban. A díszelőadáson Leo­­ny­id Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkárával az élen, részt vettek a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai. Jelen volt a díszelőadá­son Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke Valé­ria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes De­zső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Óvári Miklós és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Részt vett a díszelőadáson az MSZMP Központi Bizott­ságának, az Elnöki Ta­nácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális, a társadalmi élet sok más vezető személyisége, a munkásmozgalom több ré­gi harcosa, budapesti üze­mi dolgozók. Ott volt a díszelőadás­­on a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok ve­zetője is. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása u­tán Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója üd­vözölte a megjelenteket, majd Bartók „A fából fa­ragott királyfi” című ba­lettjét és Hacsaturján ,,Spartacus” című balett­jének első felvonását ad­ta elő az együttes. fMTf) „Szívélyesség, egyetértés, összeforrottság~ A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának világvisszhangja Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: „A jóindulat és szívé­lyesség, amellyel a ma­gyar nép a kedves szovjet vendégeket fogadja — minden órában és minden percben érzékelhető, s megmutatkozik minden­ben — virágcsokrokban és mosolyokban, az üdvözlő feliratokban és a sajtó ha­sábjain, a televíziós kép­ernyőn” — írják az Izvesz­tyija budapesti különtudó­­sítói a szovjet párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi tartózkodásá­nak első három napján szerzett kedvező benyo­másaikról. Az igaz barátság nem évül el. A Szovjetunió és a testvéri Magyarország baráti kapcsolatai régi ke­letűek, s e barátság króni­kája az eltelt csaknem 28 esztendőben, Magyaror­szág felszabadulása óta, emlékezetes események sokaságával telítődött. „Ám megbonthatatlan ba­rátságunk jelene, még gazdagabb múltjánál, s távlatai valóban belátha­­tatlanok” — állapítják meg a szovjet újságírók. A csütörtök reggeli moszkvai lapok címolda­lát ismét a szovjet dele­gáció magyarországi tar­tózkodásával kapcsolatos jelentések, riportok, fény­képek foglalják el. A moszkvai televízió csütörtökön a késő dél­utáni órákban csaknem kétórás helyszíni közvetí­tés keretében „élő adás­ban” sugározta a csepeli magyar—szovjet barátsá­gi nagygyűlést. A közve­títést az egész szovjet te­levíziós adóhálózat átvet­te. A csehszlovák sajtó ki­emelt helyen foglalkozik a Leonyid Brezsnyev ve­zette szovjet párt- és kor­mányküldöttség budapesti látogatásával. A Rudé Právo és a Po­zsonyi Pravda budapesti tudósítója csütörtöki je­lentésében megállapítja, hogy rendkívül szívélyes légkör, teljes kölcsönös megértés és egység jel­lemzi Leonyid Brezsnyev és Kádár János megbeszé­léseit. A két testvérpárt vezető képviselői úgyszól­ván a látogatás első órái­tól kezdve sok időt szen­teltek a kölcsönös tárgya­lásoknak. A Budapesten folyó gyümölcsöző, elvtár­si párbeszéd szemléletesen tanúsítja, hogy a hivata­los baráti látogatások, a legfelső szintű találkozók kiváló lehetőséget nyújta­nak az együttműködés ed­dig elért eredményeinek összegezésére, a fejlődés időszerű kérdéseinek meg­vitatására, a hosszú távú, perspektivikus közös fel­adatok körvonalazására. Az ilyen találkozók ezen­kívül mindig alkalmat szolgáltatnak az egész szo­cialista közösséget érintő kérdésekről alkotott néze­tek kicseréléséhez, s hoz­zájárulnak a szocialista államok egységének meg­szilárdításához. A csütörtök reggeli len­gyel lapok első oldalon számoltak be a szovjet párt- és kormányküldött­ség magyarországi látoga­tásának eseményeiről. A Trybuna Ludu „Brezsnyei és Kádár elvtárs baráti találkozója” című tudósí­tásában kiemelte, hogy a szovjet és a magyar párt vezetője a november 28. és 29-én folytatott megbeszé­léseken részletesen ele­mezte a két ország politi­kai, gazdasági és ideoló­giai együttműködésének. •Kérdéseit Véleménycseré­jük felölelte a szocialista közösség kapcsolatai erő­sítésének témakörét. ,,Szívélyesség, egyetér­tés, összeforrottság” — így jellemzi Kádár János és Leonyid Brezsnyev tár­gyalásait a Rabotnicseszko Delo csütörtöki száma. A bolgár pártlap megállapí­tása szerint kezdenek ki­rajzolódni a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldött­ség látogatásának eredmé­nyei, amelyek „újra meg­mutatják a testvéri szo­cialista országok összefor­­rottságát, valamint eltö­kéltségét az európai biz­tonsági rendszerrel kap­csolatos békeprogramjuk megvalósítására”. A Német Demokratikus Köztársaság központi lap­jai továbbra is nagy fi­gyelmet szentelnek a szov­jet párt, és kormány­­küldöttség magyarországi látogatásának. A Neues Deutschland csütörtöki számának első oldalán fényképes tudósítást kö­zöl Leonyid Brezsnyev ■ szerdai programjáról.

Next