Népszava, 1973. január (101. évfolyam, 1–25. sz.)
1973-01-17 / 13. szám
1973. január 17. A szolgáltatások bővítése, gépesítés, új üdülők a posta tervében A Postások Szakszervezetének központi vezetőségi ülése A Postások Szakszervezetének központi vezetősége kedden tanácskozást tartott, amelyen részt vett Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes is. Dr. Zsuffa Szabolcs elnök megnyitóját követően Bessenyei Miklós főtitkár adott számot a központi vezetőség hét ülése között végzett tevékenységről, majd dr. Buják Konstantin postavezérigazgató-helyettes és Biró B. József titkár beszámolója alapján a központi vezetőség értékelte a posta 1972. évi munkáját és ismertette az 1973. évi gazdasági és szakszervezeti tennivalókat. A beszámolók és a vita is megállapította, hogy a postás dolgozók eredményesen zárták az elmúlt esztendőt. Ez a különböző szolgáltatások színvonalának, minőségének javulásában, a hírközlő berendezések kapacitásának jobb kihasználásában is megmutatkozott. A távbeszélő-főközpontok kapacitása tavaly 26 ezerrel, az alközpontoké pedig 18 ezerrel növekedett. A helyközi távbeszélő szolgálatban döntő jelentőségű volt az országos távhívó hálózat további bővülése, amely már kiterjed Szombathely, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Siófok, Pécs, Lágymányos, valamint Debrecen távbeszélő központjaira. A vezetékes távközlés másik ága, a távírószolgálat is jelentősen fejlődött. Csaknem 470 új telexállomást kapcsoltak be. A vezeték nélküli távközlésben jelentős feladat volt az elmúlt esztendőben a sapporói téli, és a müncheni nyári olimpiai játékok televízió- és rádióközvetítése. A közvetítések lebonyolítása zavartalan volt annak ellenére, hogy egyidejűleg két, sőt, esetenként három program közvetítését is biztosítani kellett. Elkészült a pécsi televíziótorony és megkezdte üzemelését a színes televízió adóberendezés. Ezzel Pécsett és környékén lehetővé vált a tv második programjának vétele. Ezen kívül Pécsett négy darab URH-adót, Miskolcon, Sopronban és Szegeden új átjátszó tvadót helyeztek üzembe. A posta elmúlt évi gazdálkodása általában kedvezőnek mondható, a bevételek várhatóan elérik az 5 796 millió forintot, ami egy százalékkal több az előirányzottnál. Az eredményes gazdálkodás nyomán várhatóan az év végi részesedés átlagosan eléri a 13—14 napi fizetésnek megfelelő összeget.. Ennek értékét még növeli az a tény, hogy tavaly a postás dolgozók a kormány támogatásával több mint 7 százalékos bérszínvonalnövekedést értek el. Javultak a szociális és munkakörülmények, Miskolcon, Pécsett, Sopronban új munkásszállók épültek, s a posta mintegy 34 millió forinttal járult hozzá a dolgozók lakáshelyzetének javításához is. Az idén mintegy 1,7 milliárd forintot fordíthat a postafejlesztésre. Ennek több mint felét a vezetékes, 21 százalékát a vezeték nélküli hírközlésre, 15,4 százalékát a hagyományos postaszolgálat fejlesztésére. A tervek szerint újabb 32 ezer távbeszélő állomást szerelnek fel. A távírószolgálatot 450 új telexállomással bővítik. Új crossbar-központot helyeznek üzembe Cegléden, Új-Diósgyőrött és Nyíregyházán. Budapesten az Óbuda, és Zugló központot bővítik. Tovább folytatódik a belvárosi és a szegedi központ építkezése. Idán helyezik üzembe a rövidhullámú hálózat I. ütemének 250 kilowattos adóját, 3 darab tízkilowattos URH-adót Tokajban és a tv-átjátszó adót Zalaegerszegen. Folytatódik a nagykanizsai és a kadarkúti tv-adó építkezése, Budapesten pedig a tv 2. programjának adására felállítják a 174 méter magas acélszerkezetű tornyot. A posta tervében központi feladatként szerepel a gépesítés, amelyre több mint 30 millió forintot fordítanak. 72 millió forintért 30 korszerű, mozgó postakocsit beszereznek. A járműtelepek 32 millió forintot, a vidéki igazgatóságok pedig több mint 6 millió forintot fordítanak majd gépkocsibeszerzésekre, amelyek mind a postai szolgáltatások javítását célozzák. A tervek szerint 4,8 százalékkal növekszik idén a postások bérszínvonala. Jelentős összegek jutnak szociális, kulturális beruházásokra is. Még ebben az évben üzembe helyezik a balatonfenyvesi üdülőt. A hévízi üdülő építésére 5 millió forintot fordítanak, ezen kívül számos munkásszállás, óvoda és oktatási intézmény férőhelyét növelik ez évben. A központi vezetőség végezetül jóváhagyta 1973. évi munkaprogramját, első félévi munkatervét, valamint a szakszervezet idei költségvetését. Taray László A vendéglátásban a haszonkulcsok módosításával mérséklik a tej és a tejtermékek áremelésének hatását Csökkenő forgalom, eredményromlás — Új üzletpolitikai irányelvek — Védik az előfizetéses étkezőket Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes elnökletével tegnap a Békeszállóban országos tanácskozást tartottak a vendéglátóipari vállalatok és szövetkezetek vezetői. Sivó Tibor főosztályvezető ismertette a minisztérium irányelveit a vendéglátás 1973. évi munkájához. Bevezetőben elmondta, hogy a vendéglátás 1972. évi bevétele 24,2 milliárd forint volt, ami változatlan árakon számítva kevesebb, mint a tavalyi. Az okok között az előadó említette a nem megfelelő vállalati árpolitikát és számos egyéb objektív és szubjektív tényezőt Elmondotta, hogy a tanácsi és a szövetkezeti vendéglátásban lényeges eredményromlás következett be, ami főként a költségtöbbletből származik. Az idei tervben előirányzott, a 26 milliárdot meghaladó árbevételhez főként az ételek forgalmát kell növelni. A minisztérium idei üzletpolitikai irányelvei elsősorban az árváltozások következményeivel foglalkoznak. Az előfizetéses menüknél még a tej és a tejtermékek beszerzési áremelkedését sem szabad érvényesíteni. A nagyobb forgalom, a lakosság jobb ellátása érdekében a cukrászdákban, eszpresszókban, a II. és III. osztályú bisztrókban, büfékben 1—2 százalékkal csökkenteni kell a haszonkulcsot, hogy mérsékeljék az árnövekedés hatását. Más jellegű, osztályú üzletek maguk mérlegelhetik, dolgozzanak-e tovább a jelenlegi haszonkulccsal, vagy csökkentsék azt. A reggeli kínálatban is engedményes árakat ajánlatos kialakítani. Az ételkínálat fokozása érdekében szükséges a meglevő vendéglátóhelyek egy részének önkiszolgálóvá alakítása, és időszerű az eszpresszókban, bisztrókban több és többféle ételt kínálni. Az új profilok kialakításához központi támogatást is nyújtanak. Ugyancsak központi segítséggel lehe nagy alapterületű, új önkiszolgáló éttermeket létesíteni. A cél az, hogy a vendéglátásalkalmazkodjon a megváltozott igényekhez — gyorsan, olcsón napjában esetleg többször is kívánunk vendéglátóhelyen étkezni —, s miné szélesebb rétegek számára tegye hozzáférhetővé az asszonyokat kímélő rendszeres vendéglői étkezést. Az előadáshoz számos vállalati igazgató, szövetkezeti és tanácsi vezető szólt hozzá. (g. zs.) A Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásainak közzététele A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény értelmében 1973. január 1- től kezdődően a szocialista szervezetek egymás közötti pereiben és egyéb ügyeiben a bíróságok járnak el, a munkaügyi döntőbizottságnak (szövetkezeti döntőbizottságnak, szolgálati felettesnek) az alkalmazottak munkaügyi vitáiban hozott határozata ellen benyújtott kereseteket pedig a munkaügyi bíróságok bírálják el. A szocialista szervezetek egymás közötti pereivel és egyéb ügyeivel, továbbá a munkaügyi ítélkezéssel kapcsolatban a törvényesség biztosítása és a jogalkalmazás egysége érdekében a bíróságok ilyen irányú ítélkezése felett is a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást. Az ezekkel kapcsolatos Irányelveit, elvi döntéseit, állásfoglalásait és az iránymutatásra alkalmas bírósági határozatokat rendszeresen a havonta megjelenő ,,Bírósági Határozatok” 'című hivatalos kiadványában külön rovatban teszi közzé a Legfelsőbb Bíróság. (MTI) NÉPSZAVA Fontos közérdekű vizsgálatok a népi ellenőrzés első félévi munkatervére Miért lanyhult a kedv a szakmai továbbképzéshez? Megvizsgálják a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét A népi ellenőrzés időszerű kérdéseiről, első félévi terveiről tájékoztatta kedden délelőtt a sajtó munkatársait dr. Dobrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Mindenekelőtt a már a múlt évben megkezdett, immár befejezéshez közeledő fontosabb vizsgálatok eddigi tapasztalatairól szólt. Kiemelte a főálláson kívüli foglalkoztatások helyzetének utóvizsgálatát, amely arra keres választ, hogyan folyik a KNEB korábbi javaslatainak figyelembevételével hozott kormányhatározat végrehajtása. Érdekes tapasztalatokat ígér is vállalati döntési hatáskörbe tartozó beruházások előkészítésének és közgazdasági megalapozottságának vizsgálata, amely azért is jelentős, mert az ország beruházásainak 52 százaléka tartozik szőkébb, vállalati hatáskörbe. Különös gondot fordítanak a népi ellenőrök az iparágakon belül is jelentkező párhuzamos — emiatt gyakran felesleges — beruházások felderítésére. Ugyancsak előrehaladt is szövetkezeti társulások működésének ellenőrzése — ehhez egyébként jó néhány hasznos, a különféle visszásságokat leleplező, közérdekű bejelentés adta az ötletet és részben az alapot —, továbbá a vállalati szervezés fejlesztéséről szóló kormányhatározat megvalósításáról való tájékozódás. Az idei első félév munkatervében nyolc új, átfogó, a Minisztertanács által is jóváhagyott vizsgálat szerepel. Megnézik például, hogyan gazdálkodnak a folyékony üzemanyaggal a közületek, milyen rendszerű és hatékonyságú ezen a téren az elszámoltatás és az ellenőrzés a vállalatoknál, intézményeknél. (Aligha lehet mindenütt rendben, hiszen tavaly a közületek körülbelül ötmilliárd forintot költöttek ilyen üzemanyagra, s ehhez képest a tonnakilométer teljesítmény aránytalanul kisebb volt az elvárhatónál ...) A felnőtt dolgozók továbbképzésének helyzetét azért szükséges végre alaposan megvizsgálni, mert az utóbbi években, kellő ösztönzés híján, ellanyhult üzemeinkben a céltudatos szakmai továbbtanulás, pedig a technika és a technológiák gyors fejlődése éppen a szaktudás állandó kiegújítását, felfrissítését, bővítését követeli meg! Pártunk nőpolitikájának érvényre juttatását immár negyedik esztendeje segíti sajátos eszközeivel a népi ellenőrzés. Ezúttal is mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét, szociális körülményeit mérik fel igen sokoldalúan, s ennek alapján teszik meg a szükséges javaslatokat. A gyenge ipari adottságú területek fejlesztésére adott alapok felhasználásának felülvizsgálata végső soron azt a célt szolgálja, hogy a fővárosból eddig kiköltözött, illetve vidéki „leányvállalatokat” létesítő üzemek tapasztalatainak elemzésével a további ipartelepítés irányához, a lehető leggazdaságosabb lebonyolításához adjon „tippeket” az illetékeseknek. Átfogóan vizsgálják még ebben a félévben az üzletprofilok kialakítását az élelmiszer- és vegyesiparcikk kereskedelemben, a munkahelyi szociális ellátottságot, a munka- és egészségvédelmet a mezőgazdasági nagyüzemekben, a reklám- és propagandaköltségek alakulását a vállalatoknál, intézményeknél, továbbá gazdaságossági felméréseket végeznek a termékforgalmazás egyes területein. — Természetesen ezek a főbb vizsgálatok csak egy kis részét jelentik hivatásos és társadalmi munkásaink egész tevékenységének — hangoztatta dr. Dabrónaki Gyula. — Tavaly az ország 170 különböző szintű népi ellenőrzési bizottsága részben saját munkaterve alapján, részben állami szervek és tömegszervezetek felkérésére 6000 úgynevezett „témavizsgálatot” — vagyis egy-egy, kifejezetten helyi kérdéssel kapcsolatos célvizsgálatot — tartott, ezenkívül közel tízezer egyéni, illetve közérdekű bejelentésnek járt utána. Ehhez a hatalmas munkához a népi ellenőrök negyvenezres „stábjából” 26 000 társadalmi segítőtársat „mozgósítottak”. Szemléltetően fejezik ki a fenti adatok azt is, mekkorát fejlődött hazánkban a népi ellenőrzés, amely február elején ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Miklós Dezső Az utóbbi esztendőben sok vita dúlt az újítások körül. Védelmezői és támadói egyaránt szép számmal akadtak az újítómozgalmat szabályozó rendeleteknek, s az élénk vitákból mindenki megérthette: ezen a területen műszaki fejlődésünk egyik fontos kérdéséről van szó. Tasnádi Emiltől, az Országos Találmányi Hivatal elnökétől kértünk tájékoztatást, véleményt a jelenlegi helyzetről. — Ha csupán a számokat vizsgáljuk — kezdte Tasnádi Emil —, akkor sok mindenen elgondolkozhatunk. 1953-ban például kereken 450 ezer újítási javaslatot tettek az országban. 1971-ben pedig 32 ezret és ebből 39 ezret fogadtak el. Csakhogy ezek az adatok nem öszszehasonlíthatók, hiszen 1968 óta már csak műszaki jellegű, illetve üzemszervezéssel kapcsolatos megoldások fogadhatók el újításként. Bár végleges értékeléshez még sok elemzésre lenne szükség, látható, hogy elégedettségre nincs okunk; úgy tűnik, hogy kisebb a kezdeményezős kedv. A díjazás és a részesedési alap — Miben látja ennek az okát? — Néhány évvel ezelőtt, amikor gazdaságirányításunk jelenlegi rendszerét megalapoztuk, olyan szabályozórendszer kidolgozását tűztük ki célul, amely a látszatújítások elmaradását segíti. Növelni akartuk az újítások realitását. Ezt sikerült elérni, s ez jó. Megnőtt a kollektíva ellenőrző szerepe, törődnek az újításokkal. Érthető ez, hiszen az újítási díjakat a részesedési alap terhére kell kifizetni. Ennek azonban hátrányai is vannak. Konfliktusokat okoz például, hogy az újítási díjak növekedése átmenetileg veszélyeztetheti a béremelést, hiszen gyakran előbb kell kifizetni az újítási díjat, mint ahogy az általa elérhető többletjövedelem befolyik a vállalathoz. Hasznosnak bizonyult, hogy ma kevesebb a korlátozó rendelkezés, és előtérbe került a vállalatok belső szabályozása. Ehhez természetesen sok segítséget adtunk. Jónak ítéljük azt is, hogy megszűnt az ingyenes tapasztalatcsere-mozgalom Ez egyébként is eredménytelen volt, nem ösztönzött, emellett az újítások puszta leírása önmagában úgysem oldott meg semmit. Ma ez a tevékenység is az áru- és pénzkapcsolatok körébe illeszkedik. — Ebből a felsorolásból úgy tűnik, hogy nagyjából minden a legnagyobb rendben halad. Ennyire azért mégsem rózsás a helyzet ? A műszakiak érdekeltsége — Nem bizony. Aligszűnt ugyanis a vállalatok korábbi erkölcsi ösztönzése, de nem lépett helyébe az anyagi. Elvileg ugyan érdekeltek a műszaki fejlesztésben, az újítások, találmányok felhasználásában, de ez az érdekeltség nem mindig jelentkezik a gyakorlatban is. A vállalatok zöme ugyanis más eszközökkel törekszik a nyereség növelésére. Közrejátszik ebben az is, hogy a még mindig tapasztalható választékhiány nem ösztönöz a fejlesztésre. Ezért jobb az újítási és a találmányi helyzet a külkereskedelemben erősen érdekelt vállalatoknál, például a gyógyszeriparban. Gondjainkat az is növeli, hogy csökkent aműszaki értelmiség részvétele az újítási mozgalomban. A műszakiak napjainkban azért dolgoznak ki kevés újítást, mert nem tudják, elfogadják-e, vagy kötelességüknek nyilvánítják, bizonytalan, hogy kapnak-e érte valamit, s alig van jogorvoslati lehetőségük. S nem utolsósorban esik latba, hogy a másodállások, mellékfoglalkozások vállalásával, szakértői tevékenységgel stb. többet kereshetnek. Külön problémát jelentenek azok az újítások, amelyek, bár nagyon fontosak, de alig, vagy egyáltalán nem növelik a nyereséget. Ilyenek például a munka- és balesetvédelmi újítások. Ezekben az esetekben is a részesedési alap terhére kell az újítási díjakat kifizetni. Aztán itt vannak azok az újítások, amelyek nem növelik a nyereséget, de hatásosan segítik a vállalatokat piaci helyzetük megtartásában. Nagyon körülményes ezekről kimutatni, hogy gazdasági hasznot hajtanak. — Mindinkább előtérbe kerülnek a beruházásokkal kapcsolatos újítások. Mi a véleménye ezekről? — Hosszú időn keresztül általános nézet volt, hogy ez a terület a viszszaélések valóságos tárháza, már a tervek is úgy készültek, mondták, hogy újítani lehessen stb. Miközben arra törekedtünk, hogy az eseti visszaélések lehetőségét megszüntessük, vagy legalábbis a minimumra csökkentsük olyan megoldást fogadtunk el, amely szerint a beruházási újításokért járó díjakat is a részesedési alapból kell kifizetni. A beruházási megtakarítások sorsa — A gyakorlat azt bizonyította, hogy ez nem jó. Ha a beruházás saját erőből történik, akkor az újítások gazdasági haszna csak a következő években jelentkezik, holott az újítót az újítás megvalósítása után kellene anyagilag elismerni — a részesedési alap terhére. Még roszszabb a helyzet a központi beruházásoknál. Ezeket az állam finanszírozza, de a hasznot hajtó újításokat nem lehet a megtakarításból díjazni, hanem ez esetben is a felhasználó vállalat részesedési alapjából. Lényegében ennek a következménye, hogy a beruházási megtakarítást célzó újítások nagyjábanegészében megszűntek. Igaz, hogy ma már nem úgy készülnek a tervek, hogy újítani lehessen, de a tervezés körül ma sincs minden rendben. A tervezővállalatok anyagi érdekeltsége ugyanis a tervezett komplexum értékével függ öszsze, ezért nem különösen érdekeltek az újítások felhasználásában. — Milyen megoldások képzelhetők el a továbblépés érdekében? — A beruházásokkal kapcsolatos újításoknál megoldást jelenthetne egy olyan rendezés, amely szerint ha az újítás részesedési alapban jelentkező hatásánál többet kellene kifizetni újítási díjként, akkor az ne a részesedési alapot terhelje. A továbblépés érdekében — Ami pedig az általános újítási helyzetet illeti, el kell érni, hogy a gazdasági vezetők fogalmazzák meg, milyen feladatokat kell megoldani. Ha konkrétek a célok, akkor egyértelműen eldönthető az is, mi munkaköri feladat, és mi újítás. Azt is közölni kellene előre, milyen alapon számolják el az újítási díjakat. Ez lényegében szerződés lenne, s a nem teljesítés pert vonhatna maga után. A finanszírozás körüli viszszásságokra jellemző, hogy a szabadalmat kapott találmányok után nem a részesedési alapból kell a díjat folyósítani. Holott a magasabb rendű műszaki megoldás nem mindig hoz nagyobb hasznot. Jónak tartom, hogy csökkent a központi szabályozás, de baj, hogy több minisztérium erre való hivatkozással megszüntette a mozgalommal való foglalkozást. Mind sürgetőbb szükségszerűség az is, hogy ezt a mozgalmat, s annak jogi szabályozását kiterjesszük a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre is, amelyek pillanatnyilag kívülállók, holott a gépesítés és a kemizálás mértéke ezt már nem indokolja. A továbblépés érdekében olyan rendszert kell kidolgozni, amelyben a részesedési alappal öszszefüggő furcsaságok megszűnnek. Rendezni kell a beruházási újítások helyzetét is, esetleg úgy, hogy a díjakat a beruházási forrásokból fedezzék. S végül kötelezni kell a vállalatokat arra, hogy évente adják ki az újítási feladatterveket — fejezte be nyilatkozatát a Találmányi Hivatal elnöke. Orbán Attila kiújítások helyzetéről, az érdekeltségről Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke nyilatkozik