Népszava, 1973. február (101. évfolyam, 26–49. sz.)

1973-02-01 / 26. szám

­ A Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Niger Köztársaság kormánya megállapodtak a nagykö­veti szintű diplomáciai kapcsolatok felvételében. Dr. Biró József külke­reskedelmi miniszter szer­dán Chilébe utazott, a két ország közötti árucsere­­forgalom továbbfejleszté­sének módozatait tárgyal­ja meg. Ezután Peruba látogat. A.Todor Tonev ifjúsági és sportminiszter vezeté­sével hazánkban tartózko­dó bolgár ifjúsági delegá­ció kedden látogatást tett dr. Horváth Istvánnál, a KISZ KB első titkáránál. Dr. A. V. Chatklin pro­fesszor, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai irodájának igaz­gatóhelyettese január 28- tól 31-ig­ hazánkban tar­tózkodott. Az Egészség­­ügyi Minisztériumban tár­gyalásokat folytatott ar­ról, hogy a minisztérium milyen módon kapcsolód­hatna be a WHO európai irodája által szervezett néhány programba KÖZÉLET Apró Antal Zuglóban Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés el­nöke szerdán egész napos látogatást tett Zuglóban. Apró Antal a kerületi ve­zetők társaságában a Da­­nuvia Központi Szerszám- és Készülékek Gyárát ke­reste föl, ahol a gyár több üzemegységét, egyebek közt a precíziós öntödét, a szerszám gyáregységet és a hidraulikaszereldét te­kintette meg, s beszélge­tést folytatott több szocia­lista brigád vezetőjével és tagjaival. Délután Apró Antal a kerületi pártbizottságon a kerületi pártvégrehajtó­­bizottság tagjaival, a he­lyi nagyüzemek és intéz­mények pártbizottságai­nak titkáraival, a kerületi társadalmi tömegszerve­zetek vezetőivel folytatott eszmecserét időszerű bél­és külpolitikai kérdések­ről. (MTI) Romen Csendre budapesti látogatása Romen Csandra, a Béke­világtanács főtitkára az Országos Béketanács meg­hívására január 28—30 között Budapesten tartóz­kodott. Látogatása alkal­mával tájékoztatást adott az ősszel Moszkvában sorra kerülő béke-világ­­kongresszussal kapcsola­tos kérdésekről, a Béke­világtanács előtt álló idő­szerű feladatokról, vala­mint a BVT Vietnamban járt küldöttségének ta­pasztalatairól. Konzultá­ciót folytatott a magyar békemozgalomnak a moszkvai béke-világkong­resszus előkészítésében való részvételéről. Romes Csandrát fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Sik Endre, Lenin-békedíjas, az Or­szágos Béketanács elnö­ke. A BVT főtitkára részt vett az Országos Béketa­nács ügyvezető elnöksé­gének ülésén és találko­zott a BVT magyar tag­jaival. Romes Csandra köszönetet mondott azért a támogatóért, amelyet a magyar béketanács a Bé­­ke-világtanács munkájá­hoz nyújt. (MTI) Ülést tartott a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének országos választmánya A Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szö­vetsége szerdán tartotta országos választmányi ülését a Központi Tiszti Klubban. Such János fő­titkár beszámolójában hangsúlyozta, hogy az el­múlt évben fő feladatuk­nak tekintették a nemzeti egység erősítését, a Ma­gyarországon élő szlovák ajkú dolgozók anyanyel­vének, kultúrájának mű­velését, a szomszédos szo­cialista országokkal, első­sorban a Csehszlovák Szo­cialista Köztársasággal való kulturális kapcsola­tok ápolását. A szövetség 1973. évi munkaterve szerint foko­zott figyelmet fordítanak az anyanyelvi kultúra ápolására, kultúrkörutak szervezésére. Meghívnak egy szlovákiai színjátszó és népi táncegyüttest, segí­tik a szlovák nemzetiség népi hagyományait gyűj­tő néprajzi szakemberek tevékenységét, támogat­ják a szlovák nyelvet ok­tató pedagógusok hazai és szlovákiai továbbképzését, s elősegítik a szlovák óvo­dahálózat minél teljesebb kiépítését. (MTI) Emlékezés a Petőfi Sándor partizánbrigádra Az Ormánságban levő 1944 végén ugyanis Csány- Csányoszrón szerdán Per­oszrón alakult meg a jó­­tőfi-emlékünnepséget tar­­golszláv népfelszabadító tottak, amelyen a község hadsereg 16. számú brr­­lakossága tisztelettel ada­­gádja, amelynek jogo­­zott a 150 éve született szláv, magyar, német és nagy költőnk és a Petőfi más nemzetiségű harcosai Sándor nevét viselő pár- Petőfit választották név­­tizánbrigád emlékének, adóul. (MTI) Könyvek a hatékony gazdálkodási módszerekről Szerda délelőtt a Vörös­marty téri kultúrpalotá­ban a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó vezetői ismertették a kiadó tava­lyi munkáját és idei ter­veit. Elmondták, hogy tavaly 63 közgazdasági, jogi és szociológiai szakkönyvet jelentettek meg. Több olyan mű látott napvilá­got gondozásukban, pél­dául az infrastruktúráról, a kutatás és fejlesztés ve­zetéséről, a szocialista gazdaságban alkalmazha­tó prognózisrendszerekről, amelyek újszerűségükkel méltán keltettek élénk érdeklődést. Az 1973. évi tervről el­mondták, hogy a közgaz­dasági szakkönyvek ki­adásában továbbra is az MSZMP X. kongresszusa határozatainak társadalmi céljait kívánják a könyv­kiadás eszközeivel segíte­ni. Előnyben részesítik a hatékony gazdálkodási módszereket bemutató munkák megjelentetését. Fontos kötelességének tartja a kiadó a munka- és üzemszervezés téma­körében írt munkák köz­rebocsátását, valamint rendszerelméleti tanulmá­nyok publikálását. Foly­­tatják az elméleti közgaz­dasági tanulmányok, bő­vítik a szociológiai és jo­gi írások közreadását is. O. A. NÉPSZAVA Könyv - vers - szépirodalom Szibéria Georgij Markov könyve Kincsekkel tele földön, s kimeríthetetlen változa­tosságú emberi sorsokat formáló időben játszódik ez a regény, A forradalom előtti Szibériában. A „tör­ténet” igen röviden el­mondható. Egy száműzött bolsevikot, Iván Akimo­­vot a párt külföldre akar juttatni. Az ehhez szük­séges iratokat egy párt­munkásnő igyekszik hoz­zá eljuttatni. Ez az elv­társnő szerelmes is Aki­­movba. A szerző nem„ta­­lálkoztatja” őket, nem tudjuk, mi lesz a sorsuk. Nem egy beteljesedett tényt­ akar mutatni, ha­nem lehetőséget. Azt, hogy mennyi s milyen küzdelmet kellett meg­vívni a forradalmárok­nak a puszta létért, két szerelmesnek a puszta ta­lálkozásért. S ami fonto­sabb: a sok megpróbálta­táson keresztül olyan em­bereket élénkbe állítani, akiknek jellemében, aka­raterejében ott van a le­hetősége annak, hogy mindaz, ami amikor rájuk nehezedett, egyszer s mindenkorra megszűnjön. Mint ennyiből is kide­rül, a regény cselekmé­nye két szálon fut. Az egyik a menekülő Akimov útját követi. A másik a pártmunkásnőét, Kátyáét. Többször — s nem is ok nélkül — róttunk már meg regényeket azért, mert túltengett bennük az ismeretközlő leírás, s mert a párt illegális harcosai­nak küzdelme puszta „iz­galommá” fokozódott le bennük. Markov könyvé­nek esetében erről sze­rencsére szó sincs. Érde­kessé tudja tenni Akimov menekülése során a taj­­ga életét: „Tél, hó és cso­da, varázslatos látomás” fogadja. De ez a világ otthont ad a benne jára­tosnak, tudjuk, mint le­het szabad ég alatt me­legben éjszakázni, hol le­het bőséges élelmiszert találni. Aki viszont járat­lan, annak. ..Bárhova lépsz is, mindenütt ve­szély. Ha csak egy kicsit is elbámészkodsz, a vad máris ott terem. A rozso­­mák meg a hiúz föntről leselkedik rád, a fákról. És még fel sem, sajánl­­hatsz, máris ottmaradsz kimart szemmel, szétmar­cangolt koponyával, átha­rapott torokkal A tajgai élet leírása éppúgy nem öncél, s a szerzői mondanivaló hiá­nyának pótléka, mint Ká­­tya illegális útjának iz­galmasabbnál izgalma­sabb fordulatai. Míg Aki­movot kísérve az őserdő tárult fel előttünk, Kátya nyomán viszont egy szé­les társadalmi körkép elevenedik meg. Tökfilkó csendőrök, velük cimbo­ráié, parasztokat foszto­gató pópák, száműzöttei két mentő, rejtegető pa­rasztok, szektába mene­külő óhitűek, tunguz va­dászok, hogy csak néhá­nyat említsünk ebből a százszínű, népes táborból. Akimovot megmenti kí­sérője a tajga veszedel­­meitől. Kátyút megmen­tik a munkások, parasz­tok, egyszerű vadászok a csendőröktől, rendőrök­től, spiclijeiktől. Állan­dóan a börtön határán — olykor benne is — járja útját. Az útleírásnak is beillő tajgai képeknek, az iz­galmasabbnál izgalma­sabb kalandoknak azon­ban helye, szerepe, célja van a regényben. A ké­szülő forradalom levegő­je, a forradalmárok min­den veszélyen keresztül törő elszántsága az, mely egységessé, fontossá, s vé­gül, de egyáltalán nem utolsósorban: széppé te­szi ezt a Gellért György által szépen fordított, ki­tűnő regényt. (Európa Kiadó) Bessenyei György Határtalan hit az em­beriség jövőjében — ez a mottója Jefremov új re­gényének. S a határtalan­ság nem a technika, a tu­domány fejlődésének kö­rében értendő, hanem az ember jellemének, tudá­sának, fizikumának, egy­szóval emberségének vo­natkozásában. Utópia ez a regény? Igen, az, de úgy az, hogy olvastán megvalósulását kívánjuk, hiszen a nagyon távoli jövő idealizált — szinte a tökéletességig eszményí­tett — emberében szíve­sen ismernénk fel saját elképzeléseink megvaló­sulását. Jefremov ezúttal is — mint Az Andromé­­da-köd című magyarul is megjelent regényében nem csupán a tudomány és a technika, sokszor már írás közben túlhala­dott eredményeit rajzolja meg, hanem társadalmi, egyéni és közösségi har­móniát, egy békés, kom­munista világot vetít elénk, amelybe a szuper­­fantasztikusnak is nevez­hető elemek simán, csak­nem észrevétlenül ötvö­ződnek be. Maga a történet egy­szerű: egy távoli bolygó­ra kivándorolt embercso­port kapitalista társada­lommá fejlődik, s a Föld­ről odaérkező emberek elindítják őket a kom­munizmus felé vezető úton. A történet egysze­rűsége azonban lélektani­lag rendkívül alaposan indokolt cselekvéseket, filozofikus tételekkel iga­zolt módszereket takar. Megállapításaival — csakúgy, mint előző regé­nyei esetében — hasznos vitába lehet szállni, a re­gény élményszerző érté­kével azonban nem. A regény történetének szin­te tökéletes konstrukció­ja, utópisztikus vonásai­nak vonzereje érzelmileg meggyőzőbb minden ész­érvnél. (Kossuth) M. F. A BIKA ÓRÁJA Jefremov tudományos-fantasztikus regénye Sok szépséget és elgon­dolkoztató problémát ad számunkra ez az érdekes kötet. Sajátos költői világ­ba lépünk, mely képanya­gában, még inkább azok kapcsolási rendjében a népmesék,balladák vilá­gára emlékeztet. S köze­lebbi-távolabbi rokonsá­got tart líránk egy újabb, érdekes vonulatával (Kiss Anna, Kiss Benedek, Vár­­konyi Anikó), s Nagy László nyoma is felfedez­hető benne.­­ A láng örömei Galambosi László új versei (József Attila hiányolta ezt Kassák Lajosnál) (Jég­madár éneke, Fölmetszett éj, Tékozlás, Pengék közt, Oszlop stb.). Nem tudunk mit kezdeni — hiába ért­jük a részleteit! — az ilyen képpel: „ledöfött tinók szügyéből — meg­égett magot hullat a ké­ve”. Vagy a gyermekkori emlékeket idéző A kút­ásó éjszakájának befeje­ző sorai: „Az éjszaka pók­háló hintán pörgött, — jégbehűtött koponyák fe­hisszük, lírájának !— s nemcsak az övének! — az lehet a járható útja, ha a merész képek nem „alant szárnyalnak”, hanem meg­tartva magasságaikat, me­részségeiket, több szállal kötődnek a kézzelfogható világhoz. Úgy gondoljuk, így sikerül megvalósítani ars poétikájának követ­kező szép sorát:­­ föl­tárni az anyag és létek útját.” (Szépirodalmi Ki­adó) Ezzel, természetesen csak a helyét próbáltuk — s ezt is csupán tájékoztatásul, madártávlatból, s nagyon is nagy vonalakban — ki­jelölni, s nem a költő vi­tán felül álló tehetségét akárcsak meg is kérdője­lezni. Ha a „Galambosi-vers” alaptípusát keresnénk, ak­kor, ha óvatosan, s kivé­teleket is megengedve — azt mondhatnánk, hogy verseinek túlnyomó több­ségében a kiindulásul szogáló érzés — gondolati mag köré teremtődik egy összetett, olykor bonyo­lult, nem mindig köny­­nyen követhető látomás (Rózsák, Szerelem, Aján­lás, Tél stb.). Ezeknek — s természetesen még sok­nak — a meghökkentő képeit, öntörvényűen cse­lekvő tárgyait, állatait természetesnek tudjuk el­fogadni, mert benne ma­radnak a ver­s és érzés­ek gondolatvilágának lo­gikai kereteiben. De saj­nos jó néhány vers vagy költői kép, képsor eseté­ben ezt nem mondhatjuk el. Nem a képek bonyo­lultsága és szokatlansága miatt. Hanem azért, mert megszakad az a bizonyos „szemléleti folytonosság” szítették­­ a Hold kává­ján billegő vödröt.” El­marad a „visszacsatolás”, az olvasó legfeljebb tudo­másul veheti, önmagának újra felépítheti a képet — hiszen elemeit érti —, de tovább nem juthat, mert nem kapott egy versbe sűrített, egységes világot, hanem csupán különálló elemeket. Amikor köznapibb, tárgyhoz, közvetlen élő­­­ményhez próbál kötődni, akkor természetesen ke­vesebbek a meséi, hogy azt ne mondjuk, „irracio­nális” képek. De a holdon túli madarak helyét vi­­s­zont szürke verebek fog­lalják el, az egyszerűség nem válik javára a ver­seknek. Kivétel a zsáner­képszerű verseket tartal­mazó, Találkozások című ciklus két darabja, a Pász­tor és a Földműves. A történelmi ihletésű Törté­nelmi album azonban csak pillanatképeket ad, de atmoszférát már nem. Aligha adhatnánk sze­rencsétlenebb tanácsot a költőnek, mintha vissza­­irányítanánk a mesékből lelkedzett látomások vi­lágába. (Szerencsére ezt nem is lehet.­ Azt sszeretnénk, s azt B. Gy. Operaházi A Szib­id, Etűdök (Székely M. b. 4. ea. 7). — Erkel Színház: Bohémélet (Blagovesta, Karnobad­ova mv. 3. b. 5. ea. 7). — Nemzeti Színház: Szeget szeggel (7). — Katona József Színház: Mu­­kányi (7). — Madách Színház: A hattyú (Ladányi b. 7). — Madách Kamara Sz.: Szel­lemidézés (7). — Vígszínház: Bolha a fülbe (7). — Pesti Színház: Nagyvizit (7). — Jó­zsef Attila Színház: Cyrano de Bergerat (7). — Thália Színház: Tigris és hiéna (7). Opereaszính­áz: Mágnás Mis­ka (7). — Zeneakadémia: M. Állami Hangversenyzenekar (Téli b. A. n. s. fél 8). — Vidám Színpad: Részeg éj­szaka (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: Tiszta vizet a fejek­be (fél 9). — Irodalmi Szín­pad: Dózsa (fél 4 és fél 7). — Bábszínház: Qidaház az erdő­­szélen (de. 10), Oz a nagy va­rázsló (du. 3). — Huszonötö­dik Színház: Én használni, s nem ragyogni akarok (fél 6), A büsképű lovag Don Quijote (8). — Fót. Nagycirkusz: A porond ifjú csillagai (fél 8). Kamara Varieté: Pest megér egy­ viccet (6 és fél 9). A Madách Színház igazga­tósága közli, hogy a Madách Kamara­ Színházban megbete­gedés miatt ma este a Libi­kóka helyett a Szellemidézés kerül színre. A megváltott je­gyek érvényesek, vagy a vál­tás helyén átcserélhetők. KOSSUTH RADIO 8.80: Nóták. 9: Kozmosz. Ism. 9.27: Világhírű előadó­művészek felvételeiből. 11: Mindenki könyvtára. Szabó Lőrinc: Tücsökzene. 11.30: Schumann: Odút fantázia.­ ­MŰSOROK. 12: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Melódiákok­tól. 13.54: Lokálpatrióták... Ri­port. 14.14: Nótafaiskola. 14.34: Irodalmi évfordulónap­tár. 15: H. Időj. 1­5.10: Csak fiataloknak! 16: A világgazd. hírei. 16.05: Nagy Lajos mű­vei: Képtelen természetrajz. 16.50: Kerülgök. 17: H. Időj. 17.05: Szovjet katonák dalai. 17.15: Színek a komputerben. Riport. 17.40: Az élő népdal. 17.50: Játsszunk együtt! 18.48: Miért igen, miért nem? 10: Esti krónika. 19.25: Kritiku­sok fóruma. 19.34: Verdi: Lui­sa Miller. Hárontfelv. opera. 22: H. Idős. Sporth. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Népdalok, néptáncok. 23.10: O. Kitajjam perzsa költő ver­sei. 23.10: Kodály: Szimfónia. 24: H. Idős..­0.10: Caterina Ca­­selli és Jose Feliciano énekel. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Antigoné. Részi. 9: H. 9.03: Barokk kórusmuzsika. 9.51: Népdalokkal egész éven át... Ism. 9.30: "Óriások a mikroszkóp alatt. Ism. 10: A zene hullámhosszán. 11.50: Hajrá, tisztesség... 12: Köny­­nyűzenei híradó. Ism. 12.30: A Ri­aldo túlsó oldaláról: a Tosca. 13: H. Idős. 13.03: Győri stúdiónk jelentkezik. 13.20: Haydn: C-dúr (A med­ve) szimfónia. 14: Rádiónapló kettőtől — hatig! 18.10: Min­denki könyvtára. Szabó Lő­rinc: Tücsökzene. 18.40: Mary Poppins: Réssel. 18.49: A XX. század pszichológiája. 18.59: Rádmhang versenyekről 19.29: A tüzes íjász nem más, mint Robin Hood. A le­gendás életű Henry Not­tingham, aki a híres-ne­vezetes sherwoodi erdő-­ ből „tüzel” szüntelenül a trónbitorló Földnélküli János népsanyargató bi­rodalmára. Az erdei szá­szok kemény szívű és ke­mény öklű vezére, aki rengeteg furfanggal és iz­galommal ismét trónra ülteti Oroszlánszívű Ri­­chardot, Anglia igazi fe­jedelmét. A kalandos történet év­századok óta izgalomban tartja a gyermekiroda­lom, a színpad és a film képviselőit. Ezúttal ola­szok, spanyolok és fran­ciák fogtak össze a sike­rért. S a siker nyilvánva­lóan most sem marad el. Biztosí­téka: a kalandos, romantikus történet. No és a szép fiúk és a szép leányok. A filmet Calvin Jackson Padget rendezte, Giuseppe Pinori fényké­pezte. Némileg európaisí­­tott hollywoodi stílusban Gantner Ilona: Iskolarádió. 19.54: Mese. Sít Esti krónika 2. 30.28: Húszas stúdió. Szeretnék férjh­ez­ menni... 21.28: Csenki Imre: Cigánytáncos 2. 21.40: A histó­riák forrásánál. 22: Esti hang­verseny Liszt műveiből. 23: H. Időj. 23.15: Operettrészle­tek. 24: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Iskolará­dió. 18.30: Iskolarádió. 18.50: Christa Ludwig és Walter Berry énekel. 19.20: A dzsessz kedvelőinek. 19.35: A M. AH. Hangversenyzenekar híve. Közben. 20.30: H. 20.33: A sze­retet himnusza, versek. 21.30: Szórakoztató zene. 21.50: Ze­nei panoráma. 22.15: Bru­schino úr. Részi. 23. H. Időt TELEVÍZIÓ 9. ÍTV. Rajz (ált. isk. 4. o.t. Műalkotások bemutatása 11.05: Magyar nyelvtan (ált. isk. fi. oszt.). Ezerszem és a többiek a rajzkiállításon, A névmások. 14: Rajz. Ism. 15.50: Magyar nyelvtan. Ism. 10.58: Slavia Praha—MTK Kupagyőztesek Európa Kupá­ja női kosárlabda-mérkőzés közvetítése Prágából. A szü­ne­tben: Kisfilm. 18.30: Hírek. 18.35: Reklámműsor. 18.40: Té­ka. 19.10: Reklámműsor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20:­­Amerre a vaddisznók jár­nak. Jugoszláv filmsorozat. IX. rész. 21: Ágyúra verébbel. Réz Ádám műsora. 22.35: Tv híradó. 7. kiadás. POZSONYI TV 18: Mese. 18.10: Zenés mű­sor. 19: Tv-híradó. 19.30: Az utazó. 20.15: A halálban is egyedül. Tv-filmsor­ozat: 21.35- Tv-híradó. 31.55; Belorosszija Fasz. 1973. február 1. A HIT FILMJEI A kegyelet pillanata Hány éve is immár?! Igen, lassan huszonnyolc esztendeje, hogy örömtü­­zek lobbantak Moszkva, Párizs, London és New York utcáin. S lám, a má­sodik világháború ször­nyű élménye még mindig ott él a hétköznapokban. Figyelmeztetően beleszól életünkbe. Erről beszél az új szov­jet film is. Földgyalu gyúrja a ho­mokot a végtelen sztyep­pén. Hirtelen elhalkul a motor. Különös fadara­bot vizsgálgatnak a mun­kások. A kopott lemez ar­ra enged következtetni, hogy egy katonát temet­tek el itt, valamikor a háború idején. Ki lehet az ismeretlen katona? Szer­­jozsa (aki legfeljebb csak az apák szavaiból ismer­heti a kegyetlen eszten­dők eseményeit) fiatalos lendülettel „felderítésre” készülődik. És a nyomo­zás során szembekerül a múlttal. Megelevenedik a fűvel, bogánccsal beszórt sztyeppe, amelyen egyko­ron az élet és a halál mezsgyéje húzódott. S ezen a mezsgyén minden­napi félelmekkel, szoron­gásokkal teli emberek bukdácsolnak. Sorsok és arcok villannak fel. Már­tírok és gyilkosok arcai, s azoké a katonáké, akik egykoron (mert mást nem tehettek) kitartó önfelál­dozással vállalták a ha­lált. A névtelen hősök előtt tiszteleg Igor Satrov ren­dező (a forgatókönyvet Anatolij Ribakov írta) filmje. Azt is mondhat­nám: kegyeletes szám­adás, visszatekintés ez az új szovjet film, amelyben az elmúlt huszonhét esz­tendő történelmi tapasz­talata is fellelhető. Ha­gyományhű és modernebb elemekből épül fel a cse­lekmény. A tények és a szálak (múlt és jelen) vi­lágosan, követhetően vál­takoznak. Néha azonban zavar a melodramatikus hangvétel,­­ amely kicsit „felvizezi” az egyszerűen és szépen pergő cselek­ményt. Az operatőri mun­ka — Vlagyimir Arhan­­gelszkij — hagyományos. Ugyanígy a színészi játék is. Talán csak a főszerep­lő, Alekszandr Kavalerov töri át a hagyományos színjátszás kereteit. Malomkő ismét egy kitűnő re­gény, amely nem kerül­hette el a filmesek sikert feltételező figyelmét. És ismét ugyanazok a hibák. Mert a sorok között meg­búvó gondolatot, a rejtett Utalásokat, célzásokat na­gyon nehéz (olykor lehe­tetlen) lefordítani a film nyelvére. Pedig Margaret Drabble regénye (magyarul is ol­vashattuk) végtelenül egy­szerű, világos. Szűk, tö­mör párbeszédek, félre­érthetetlen helyzetek, ap­rólékos megfigyelések so­kaságából áll össze a cse­lekmény. A gondolat is könnyen értelmezhető Ugyanis Rosamund „sze­relmi megkísértése mel­lett elsősorban arról szól a történet, hogy a mai nemzedék miként értel­mezi az elkötelezettség fo­galmát. Illetve, Margaret Drabble azt szeretné fel­deríteni, hogy milyen ma­gatartásformák és okok rejteznek a divatos és fel­színes elképzelés mélyén. Hősnője (fabianus szocia­listák gyermeke) is sze­retne minél elkötelezetle­­nebbül élni. De Rosa­­mundnak — sok társával ellentétben — célja is van ezzel a kötetlenséggel. Nem akarja elfogadni a kialakult, készen kapott formákat, s bátran vállalja önmagát, céljait, életét. A film — Worts Hus­sein rendező munkája — óhatatlanul is leszűkíti ezt a gondolatsort. Job­bára Rosamund félresike­redett szerelmi életére, s az ezzel járó következmé­nyekre koncentrál. Néhány meggyőző rész­let is található a filmben kiváltképp a fabiánus életfeltételekhez ragasz­kodó szülők és a rokonság ábrázolásánál. Rosamundot Sandy Den­nis alakítja. Kitűnően. Peter Suschitzky operatőr dokumentálás hitellel vil­lantja fel a mai London hétköznapi és jól fésült,­­ünnepi h arcait. A tüzes íjász

Next