Népszava, 1973. február (101. évfolyam, 26–49. sz.)
1973-02-11 / 35. szám
173. február 11. « Nem mese a varrótűről optatott, egyszerű kijelentő mondatnak hangzik: a szakmunkástanuló szakember akar lenni. Mintha egy általános iskolai diák a dolgozatában írná le. De amennyire természetes az igazság és az óhaj, ami benne van, annyira meglepő lehet, hogy ennek az óhajnak a megvalósítása nem találkozik mindig megfelelő körülményekkel. Nem állítom, hogy ez a megállapítás általánosítható. Néhány konkrét tapasztalat azonban figyelmeztetésül szolgálhat. Lássunk néhányat! A Fővárosi Ruhaipari Vállalatnál, a Női Ruházati Rtszben tanműhelyes oktatás van. Tulajdonképpen ennek örülnek is a 15-ös számú szakmunkásképző iskola tanulói. De az örömbe üröm vegyül. A tanulók ugyanis nem tudtak felkészülni kellőképpen az időszaki vizsgára. Hihetetlennek tűnő oka: az első évesek nem ülhettek varrógép mellé, mert — ,s tessék csodálkozni — a szakoktatók megállapítása szerint ,,normán felüli volt” a varrótűtörések száma. De hogy lehet szakmai fogásokat elsajátítani bizonyos kockázat, bizonyos kár nélkül? Hogy lehet gyakorlatot szerezni puszta megfigyelésből? A rosszul sikerült időszaki vizsga nyilván nemcsak a tanulók osztályzata ... Bizonyára sokan tudják, hogy a szakmunkástanulók munkanaplót vezetnek. Arról, mit sajátítanak el a gyakorlatban. Nos, az említett iskola tanulóinak munkanaplóiban a bejegyzéseket a szakoktatók hónapokig nem értékelik. S ez nemcsak az ő rovásukra mondható. A szülőkére is, akik ezeket a naplókat nem írják alá. Megint csak kérdések: hogyan ismerjék fel a tanulók saját hibáikat? Hogyan tanuljanak belőlük? A szakmák egyre bonyolultabbak. S természetes, hogy a legegyszerűbb fogásokat is el kell sajátítani, ehhez pedig gyakorlat szükséges. Furcsa lenne, ha a munkanaplókban az egyszerű fogásokról nem lennének bejegyzések. De még furcsább, ha — éppen a szakmák igényességére gondolva — csak egyszerű, mindenki által elvégezhető munkafolyamatok szerepelnek bennük. Az Elegancia Ktsz-nél történt. Egy zsebnaptár nagyságú munkanaplóban láttam, hogy a tulajdonosát a mostani tanévben mindössze kétszer osztályozták gyakorlatból. Egyszer hármast kapott, aztán kettest. Hogy mire? 167 nadrágon végzett „kiegészítő munkákat”, vasalást. Egy másodéves tanuló 177 nadrágra varrta fel a címkét. Kell ez is, fel kell varrni a cédulákat az elkészült ruhákra, csomagolni is tudni kell. De enyhén szólva, szegény az a munkanapló, amiben csak ilyen feladatok elvégzése áll. A naplók önmagukért beszélnek. De a fiatalok is elmondják véleményüket. Summázatuk: elégedetlenek. Szakmájukat — az egyszerű fogásokat és a mélyebb ismereteket elsajátítva — akarják megszerezni. S a tantestületnek is van véleménye: az üzemi gyakorlati munkának összhangban kell lennie az iskolai képzéssel. Nem elég, ha egyes üzemek, amelyek a hasonló példák miatt bírálhatók, csak szavakban hangoztatják felelősségüket a jövő nemzedékéért, de akkor, amikor mindennap, a hétköznapok során kell törődni a fiatalokkal, szem elől tévesztik a célt, amelyben pedig ők is érdekeltek. A fiatalok azt akarják, hogy terveiket, vágyaikat, a szakmáról szőtt elképzeléseiket komolyan vegyék. Tisztelni kell ezt az akaratot, s néhány varretűért, pillanatnyilag szükséges, gyorsan elvégzendő apró munka kedvéért nem szabad feladni a nagyobb érdekeket. Ezt a társadalmi felelősség is megkívánja. Fetter Mihail:» Kétszázezren „állnak sorba'’ a tanácsoknál lakásra várva. Köztük 79 ezren fiatalok. Többségük egy-két éve kötött házasságot, de sokan vannak, akik már régebben esküdtek örök hűséget, s egy-két gyerekkel albérletben, vagy a szülőknél élnek, új otthonra várva. A KISZ hosszú évekig a szervezés és a lebonyolítás minden gondját magára vállalva építtetett a fiatalok számára lakásokat. A közelmúltban megjelent kormány- és miniszteri rendeletek lehetővé tennék, hogy magán- és vállalati erőből a tervezettnél többen jussanak lakáshoz, de úgy tűnik, sok vállalatnál, hivatalban még nem ismerik ezeket eléggé, s így nem is tudnak a lehetőségekkel élni. A kezdet — Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, el kell mondani: a KISZ-szervezetek először az 1960-as évek elején kezdeményezték az önálló építkezéseket — magyarázza Hanyecz István, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa. — Akkor néhány év alatt 2500 lakás készült el. 1964-ben, a KISZ-kongresszuson 10 000 lakás felépítésére hoztak határozatot. A KISZ-bizottságok segítettek az előkészítésnél, a telekszerzésben, a tervezésnél, az üzemek is sok hozzájárulást adtak az építkezésekhez, így 1970 végéig 12 500 KISZ-es költözhetett új otthonba. A VIII. kongresszus úgy döntött: a KISZ csak érdekvédelmi, politikai, társadalmi síkon foglalkozzon a lakásépítéssel, a tényleges lebonyolítást elsősorban a fogyasztási szövetkezetek végezzék. — Mi indokolta ezt a döntést? — Sok KISZ-bizottságnál azt tapasztaltuk, hogy a lakásépítkezés leköti energiájuk nagy részét, nem jut idejük arra, hogy a mozgalom mindennapi kérdéseivel, alapvető politikai kérdésekkel foglalkozzanak. Akkor már dolgoztak az új lakásrendeleteken, ezek 1971-ben meg is jelentek, olyan alapvető változásokat hozva, amelyek tág kaput nyitottak az ifjúsági lakásépítéseknek is. A KISZ Központi Bizottsága megállapodást kötött a SZÖVOSZ-szal, s az akkor jóváhagyott terv alapján öt év alatt tízezer ifjúsági lakást kell átadni. Eddig 8500 lakás építésére szerződést is kötöttek az ország különböző részein. Olcsóbb, gyorsabb — Az átmenet nem volt könnyű — kapcsolódik a beszélgetésbe Berényi Csaba, a Centenárium Ifjúsági és Munkáslakásépítő Szövetkezet igazgatója. — Az első nagyobb ilyen lakótelep a lőrinci volt — eddig 1530-an kaptak itt lakást —, a tanács segítő szándékát mindig éreztük, mégis minden épületért külön meg kellett küzdeni. Különösen a járulékos beruházások miatt volt sok vitánk, csak ideiglenes üzletet tudtunk építeni, az óvoda és a bölcsőde is későn készült el, pedig fiatal házasok költöztek erre a lakótelepre, így érthetően nagy szükség van ezekre a létesítményekre. Mátyásföldön is nehéz volt a kezdet, ebben közrejátszott, hogy két gazdához, a KISZ-hez és a Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetségéhez tartoztunk és tartozunk. Mégis sikerült fiatalos tempót diktálnunk: 1971 végén kezdődött meg az előkészítés, 1972 augusztusában a kivitelezés, az idén már átadunk 114 lakást, aztán minden évben 400-at. A tervezést a LAKÓTERV fiatal mérnökei vállalták, így a költségek felét megtakarítottuk. Nálunk, az országos átlagos 330 ezer forinttal szemben, 250 ezer forintba kerül egy 1+ két félszobás lakás. A kedvezőbb árra jellemző: a lakás négyzetméterenkénti ára általában 5—6 ezer forint körül mozog, minálunk 3800 forint. Ha a szociálpolitikai kedvezményt leszámoljuk, 40 ezer forint indulópénzt kell befizetni, s ez más konstrukciókhoz hasonlítva, rendkívül kedvező. A lakásokat úgy építjük — beépített bútorokkal, jól felszerelve —, hogy minél kevesebb bútort kelljen vásárolni, minél kisebb kiadások legyenek a beköltözésnél, hiszen az életüket megalapozó fiataloknak amúgy is sok gonddal kell megküzdeniük. Most tárgyalunk több nagy gyárral, termelői áron akarunk anyagot vásárolni, ezzel is tovább csökkenthetnénk a költségeket. Maximált árak — A közelmúltban megjelent új pénzügyi és hitelpolitikai intézkedések mennyivel teremtenek kedvezőbb lehetőségeket az ifjúsági építkezésekhez? — Nemcsak ezek, hanem egy sor más intézkedés is előnyös változásokat hozott — válaszolja Hanyecz István. Az építésszerelési árak 90 százaléka hatóságilag szabályozott, s a korszerű technológiával készülő lakótelepeken most már az esetek döntő többségében fix- áras szerződéseket kötnek. Ez ■ garanciát jelent: megfékezik, legalábbis minimálisra csök-kentik a korábbi évekkel szemben az áremelkedési tendenciát. Az építőipari anyag- áraknál is hasonló szigorú intézkedéseket rendeltek el, s az ellenőrzést is rendszeressé teszik. A lakásszövetkezetek többszintes, telepszerű építéséhez az állam 35 évre ad 20 százalékos kamat mellett kölcsönt. Korábban általában 150 ezer forint, volt ezeknél az építkezéseknél a kölcsön felső határa, a gyakorlat viszont azt bizonyította, hogy csak 120—130 ezer forintot folyósítottak, így az indulásnál elő fordult: 80—100 ezer forintot kellett befizetni. Most az állam a bérből és fizetésből élők számára a költségek 71 százalékára garantálja a kölcsönt, s ez automatikusan azt is jelenti, hogy az előtörlesztés összege csökken. Ez pedig, különösen fiatalokna alapvető kérdés, hiszen többségükben pályakezdőkről, kis-, illetve közepes jövedelműekről van szó. .A szociálpolitikai kedvezménynél eddig a vállalt gyerekek számától függően a 3, illetve 6 évet a szerződés megkötésétől számították. Most a lakhatási engedély kiadásától, sőt, ha több gyerek születik a törlesztési idő alatt bármikor, mint amennyit vállaltak, ezt utólag is beszámítják. Megváltozott az ifjúsági takarékbetétakció feltétele is. Hamarosan felemelik a felső korhatárt 26 évről 30 évre, s az előtörlesztésbe beszámít a takarékbetétre adott hitel összege. Ez azt jelenti, hogyha például valaki öt évig havi 200 forintot fizet ifjúsági takarékbetétre, s 14 ezer forintja jön össze, akkor további 14 ezer forint hitelt kap az építési kölcsönön felül, s ezt is csak 35 év alatt kell például a szövetkezeti konstrukcióban törlesztenie. Munkáltatói támogatás — A munkáltatói támogatási formák természetesen a ■fiataloknál is alkalmazhatóak, így az a munkásfiatal, akinek a vállalat lakásépítéshez biztosítja a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett összeg 20 százalékát, az államtól a lakás nagyságától függően 40 —80 ezer forintos támogatást kap, s előtörlesztésként csak 10 százalékot kell kifizetnie. A vállalatok dolgozóiknak a telepszerű, az egyedi társasházakhoz is adhatnak támogatást, s ha ennek mértéke eléri, illetve meghaladja a 10— 25 százalékot, akkor az előtörlesztés mindössze 15 százalék. Mindezeken felül a munkáltatói lakásépítkezéseknél a vállalat kedvezményesen adhat anyagot: ha a termelést nem zavarja, a kivitelezéshez szakmunkásokat, házon belül megoldhatják a tervezést s elláthatják a jogvédelmet is, sőt a szállításokhoz saját fuvareszközeiket rendkívül alacsony áron bocsáthatják az építkezők rendelkezésére. * — A mi tapasztalataink szerint — szól közbe Berényi Csaba — még mindig sok a buktató, az értetlenség. Az építkezések megkezdésekor, az indulásnál alapkérdés a telek. Ezt a legnehezebb megszerezni, különösen vidékről vannak olyan híreink, hogy még azokat az előközművesített telkeket sem adják át a vállalatoknak, illetve a szövetkezeteknek, amelyeken esetleg csak hosszú évek múlva építkezne a tanács vagy az OTP. Pedig a közművesítés az egyik legdöntőbb tényező. A centenárium lakótelepen a tanács lakásonként 80—100 ezer forint közművesítési költséget vállalt magára. — A KISZ-szervezetek és a fiatalok, mivel érdekli és érinti őket a rendelet, ezt alaposan tanulmányozták, de nem tudják, hogy hol kopogtassanak lakásért, s hogyan kezdjék. A lehetőségek — Miskolcon, Szegeden és Debrecenben is akarnak ifjúsági szövetkezeteket alakítani — mondja Hanyecz István. — Mi azt mondjuk, hogy erre csak ott kerüljön sor, ahol a feltételek valóban biztosítottak, a szövetkezet garantáltan teljesíteni tudja azt, amire vállalkozik. Ehhez pedig mindenkinek össze kell fognia, beleértve a tanácsokat is. Mivel a közművesítés éveket vihet el, jó lenne, hogy ha a rendelkezésre álló területekből juttatnának a vállalatoknak és lakásépítő szövetkezeteknek, mert ezzel a kezdetet segítenék, nem maradnának kihasználatlanul a lehetőségek. Az ifjúsági lakásszövetkezet csak az egyik forma, sajnos, még kevés van belőlük, de sok más egyéb módozat között lehet választani. A tanácsok a párt és a kormány politikájának megfelelően érvényesítik a rendelkezéseket, s az új lakások 30 százalékát valóban a 35 évnél fiatalabbak számára utalják ki. A vállalatoknál most nagy feladat vár a KISZ- bizottságokra. A gazdasági vezetéssel, a szakszervezetekkel közösen mindenekelőtt azt kell felmérniük, hogy az R- alapból és egyéb forrásokból milyen támogatást tudnak nyújtani. Ezt követően a terület biztosítása és a kapacitás megszerzése a feladat. Az építőipari vállalatok és a ktsz-ek egyre több helyen rövid idő alatt teljesítik a megbízásokat. A házgyárak is tudnának többletfeladatokat vállalni, de ma még drága a paneles technológia. A szakemberek már foglalkoznak olcsóbb lakástípusok kialakításával s így remény van arra, hogy a házgyárakat is igénybe lehet venni a munkáltatói építkezéseknél. A vállalati és szövetkezeti lakásépítés gyorsulni fog, de ez nem jelenti azt, hogy minden igényt azonnal, vagy rövid idő alatt ki tudunk elégíteni. Ezért mi fontosnak tartjuk, hogy mindenütt mérjék fel a lakásra várók számát s készítsenek pontos kimutatást. A sorrendet az igénylők munkája, szociális helyzete alapján állítsák össze, s eszerint is rangsoroljanak a támogatás mértékénél. Különösen a kisebb vállalatoknál indokolt, hogy együttműködésre törekedjenek, közösen építkezzenek. Egyre több megyében a MESZÖV-ök és a KISZ-bizottságok közösen készítik elő a lakásépítkezéseket, ezeken a helyeken a KISZ-bizottságoknál kell jelentkezni. Ha a besorolás elkészül, s reális terveket tudnak kidolgozni, akkor választ adhatnak a fiataloknak: ki, mikor számíthat lakásra. Ez perspektívát ad, takarékosságra ösztönöz és sok fiatalt megnyugtat, hiszen ha nem is azonnal oldódik meg lakásproblémájuk, de tudják, mire számíthatnak. A lehetőségek adottak. A fiatalok kezdeményezőkészségén, a megfontolt, körültekintő helyi döntéseken is múlik, hogy mennyire tudnak élni ezekkel. Moldován Tamás : 79 ezer ifjú igénylő ki, mikor számíthat lakásra Csemege a táncdal kedvelőknek A táncdíj szövegek gyűjteménye évente négy alkalommal kerül kiadásra a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában. A jelenleg kapható kis füzetkében a többi között megtalálható a Korda-nagylemez, Ne önts olajat a tűzre, Bergendyék Rés a tetőn, a Corvina együttes Egy pillanat című számának, az Unió és a Generál jó néhány, nagy sikerű dalának szövege. Megjelent a negyedévenként ,,piacra” kerülő könnyűzenei koktél harmadik száma is, amely a rádió által sugárzott és hanglemezeken is kapható újdonságokat tartalmazza, többek között az Illés, Juventus, Expressz, Corvina, Taurus EXIT, Bergendy együttes legfrissebb számait, Koncz Zsuzsa, Korda György, Kovács Kati és Szécsi Pál népszerű dalait. A közeljövő újdonsága a Jazz című könyv lesz, még ebben a hónapban. Langston Hughes nagyszerű könyve Gonda János fordításában és magyar vonatkozású kiegészítésével színesen, sokoldalúan mutatja be a dzsessz történetét, „születésétől” máig, felvonultatva a leghíresebb, legnépszerűbb dzsesszmuzsikusokat is. S még egy csemege a zenekedvelőknek : rövidesen újra megrendezik a Made in Hungaryt: február 18-án Budapesten, 19-én Székesfehérvárott. A nagyszabású könnyűzenei „szemle” műsorának valamennyi dala szerepel a Made in Hungary ’73 című kiadványban. (b. t.) AZ ÜZEMI VASALÓNŐ (Hadházy László felvétele)