Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-13 / 60. szám

1973. március 13. A francia baloldal előretörése a parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) tartozó 19 jelölt került be a nemzetgyűlésbe, egy ré­szük előreláthatólag a kormánykoalíció táborá­hoz csatlakozik majd. A választáson több is­mert politikus megbukott, köztük két miniszter is: Maurice Schumann kül­ügyminiszter és René Ple­ven igazságügyminiszter. Két korábbi sikertelen próbálkozás után most vi­szont bekerült a nemzet­­gyűlésbe Maurice Couve de Murville volt minisz­terelnök. Az ismert bal­oldali politikusok közül egyedül Michel Rocard, a PSU országos titkára vesztette el mandátumát. A választás eredménye­ként a kormánykoalíció — bár lényegesen meggyen­gülve — megőrzi abszolút többségét a francia nem­zetgyűlésben, ám az erő­viszonyok — mind a kor­mánykoalíción belül, mind azon kívül — lényegesen eltolódtak. Az UDR, a kormány­­koalíció legnagyobb párt­ja elvesztette eddigi ab­szolút többségét,­­ 277 mandátumából csaknem százat vesztett, így az ed­diginél jóval nagyobb mértékben rászorul majd szövetségeseire, akik — mint néhány vezetőjük­nek a választások után tett nyilatkozata mutatja — máris a koalíció továb­bi kiszélesítését és a re­formerek bevonását sür­getik. A baloldal nagy lendü­lettel előretört, s a balol­dali unión belül a kom­munista párt több mint megkétszerezte eddigi mandátumait. A megerő­södött baloldal tehát az eddiginél jóval erőtelje­sebb és hatékonyabb sze­repet játszhat a parla­mentben, s országos befo­lyásának megnövekedése, a baloldal pártjaira esett 11 millió szavazat hatal­mas bázist biztosít számá­ra további akciói folyta­tásához. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, a nemzetgyűlési választások eredményéről nyilatkozva kijelentette: a kommunista párt nagy választási sikert ért el. Marchais ismételten fel­hívta a figyelmet az igaz­ságtalan választási rend­szerre, amely elsősorban a kommunistákat sújtotta. Rámutatott, hogy az FKP, amely mindössze néhány százezerrel kevesebb sza­vazatot kapott, mint az UDR, a gaulle-ista párt­nál mintegy két és félszer kevesebb képviselői man­dátumhoz jutott. A baloldali erők lénye­gesen megnövelték kép­viseletüket a nemzetgyű­lésben — hangsúlyozta az FKP főtitkára, majd így folytatta: a baloldal si­kere annál is jelentősebb, mivel példa nélkül álló hazugság- és hamisítási kampányt indítottak elle­ne. A harc mostantól kezd­ve új feltételek között folytatódik, mivel a reak­ció erői meggyengültek, a baloldali erők pedig szi­lárd és hatalmas alapra támaszkodhatnak, hiszen kereken tizenegymillió francia nyilvánította irán­tuk bizalmát — jelentette ki Georges Marchais. A saigoni rezsim provokációi akadályozzák a fogolycserét Tran Van Tra tábornok, a négyoldalú katonai ve­gyes bizottságban helyet foglaló DIFK-küldöttség vezetője vasárnap, este kérelmet juttatott el a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottsághoz. Kérte a vasárnapra vir­radó éjszaka Dúc Pho kö­zelében — vagyis a már­cius 11-i fogolycserére ki­jelölt térségben — lezaj­lott harcok sürgős kivizs­gálását Tran Van Tra tábornok a jegyzékben közölte, hogy lefújta a március 1i­re Duc Pho és Tarra Ky térségében tervezett fo­golyátadási akciót, s kö­vetelte, hogy a saigoni fél szüntesse be a párizsi megállapodás megszegé­sét. Az Egyesült Államok a vietnami békemegállapo­dás és a csatolt jegyző­könyvek aláírása óta má­sodik alkalommal füg­gesztette fel csapatainak a dokumentumokban elő­írt kivonását Dél-Viet­­namból. Gilbert Woodward tá­bornok, a négyoldalú ka­tonai vegyes bizottság amerikai tagozatának ve­zetője hétfőn reggel beje­lentette: vasárnap félbe­szakították az amerikai fegyveres erők kivonásá­nak harmadik szakaszát, s a csapatkivonást csak akkor folytatják, amikor a VDK és a DSFK fogsá­gába esett amerikaiak harmadik csoportja — a tervek szerint e hét köze­pe táján — visszanyerte szabadságát A két dél-vietnami fél hétfőn a Bien Hoa-i nagy légitámaszponton cserélt foglyokat. Dac Pho és Tam Ky körzetében továbbra is szünetel a dél-vietnami felek közötti fogolycsere. A VDK március 14-én, szerdán 108 amerikai fog­lyot bocsát szabadon Ha­noi Gia Lam nevű repü­lőterén - közölte hétfőn Saigonban egy­­ amerikai szóvivő. Brezsnyev—Berlinguer­­tárgyalások Moszkvában A Kremlben hétfőn meg­kezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége között A szovjet pártküldöttség vezetője Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, az olasz párt küldöttségé Enrico Berlinguer, az OKP fő­titkára. A tárgyalásokat folytat­ják. (MTI) Folytatódtak Vályi Péter kanadai tárgyalásai Torontói látogatásáról Ottawába visszatérő Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese tisztele­tére vasárnap este Mit­chell Sharp külügymi­niszter adott vacsorát a külügyminisztérium ven­dégházában. A szívélyes légkörű va­csorán elmondott pohár­köszöntőjében Sharp kül­ügyminiszter örömének adott kifejezést, hogy a magyar miniszterelnök­­helyettest Kanadában üd­vözölheti. Vályi Péter megkö­szönte a szívélyes fogad­tatást. Moszkvában tárgyal az amerikai pénzügyminiszter George Scultz, az Egye­sült Államok pénzügymi­nisztere hétfőn Moszkvá­ban találkozott Mihail Kuzminnal, a szovjet kül­kereskedelmi miniszter el­ső helyettesével. A megbe­szélésen, amelyen Adolphe Dubbs, az Egyesült Álla­mok ideiglenes moszkvai ügyvivője is részt vett, a szovjet—a­merikai keres­kedelmi és gazdasági kap­csolatok fejlesztésének kérdéseivel foglalkoztak. Schultz, aki egyúttal az amerikai elnök gazdasági főtanácsadója is, a szovjet kormány vendégeként va­sárnap érkezett Moszkvá­ba. Az­­amerikai pénzügy­­miniszter találkozott hét­főn Szvesnyikovval, a szovjet Állami Bank elnö­kével is. Népszavazás Szíriában Hétfőn a kora reggeli óráktól 2 250 000 18 éven felüli Szíriai állampolgár járult a szavazóurnákhoz, hogy igent vagy nemet mondjon a parlament ál­tal január 30-án elfoga­dott új alkotmányra. A népszavazás pozitív kime­netele esetén az ország népe az 1969 óta érvény­ben levő ideiglenes alkot­mány helyett új alkot­mányt kap. A Szíriát népi demok­ratikus szocialista köztár­saságnak nyilvánító új alkotmány tulajdonkép­pen elnöki rendszert ve­zet be az országban. e­n. Hasszán marokkói király dekrétuma értel­mében, az országban mű­ködő külföldiek tulajdo­nában levő vállalatok ve­zetését marokkói állam­polgárok veszik át. NÉPSZAVA tárgyaások a KGST és Finnorszg között Hivatalos tárgyalások kezdődtek hétfőn Moszk­vában a KGST székházá­ban Jussi Linnamo finn kereskedelemügyi mi­niszter és a Nyikolaj Faggyejev vezette KGST- delegáció között a Finn­ország és a szocialista országok nyílt gazdasági együttműködési szerveze­te közötti kapcsolatok szabályozásáról. A KGST- küldöttségben a tagor­szágokat az állandó kép­viselők helyettesei képvi­selik. Hazánk részéről a tárgyalásokon Papp László vesz részt. Helsinki Folytatódik a konzultáció A helsinki Dipoli kon­ferenciateremben hétfőn ismét összeültek 32 euró­pai ország, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada diplomatái és a munkabizottság keretében folytatták az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet előkészítését. Jelenleg a plenáris és munkabizottsági üléseken is a politikailag legna­gyobb jelentőségű első napirendi ponttal, a biz­tonság megerősítésének témakörével foglalkoznak. Közlekedési­­sztrájkzok Angliában A szigetország lakói va­sárnap — 11 napon belül immár harmadízben — vonatok nélkül maradtak. A mozdonyvezetők és gé­pészek szakszervezete, amely 29 000 dolgozót tö­mörít, szombat éjféltől 24 órás sztrájkot kezdett béremelési követelései alátámasztására. A sztráj­kolók ily módon tiltakoz­tak a konzervatív brit kormány bérbefagyasztási politikája ellen. A lengyel utcákat járva... Korábban két évvel ez­előtt, 1971 januárjában jártam Lengyelországban. Most márciusban világos­sá, jól kivehetővé vált az az út, amelyet az eltelt időszakban lengyel bará­taink megtettek. Nem jártam ezúttal gyárakban, üzemekben. Nem beszélgettem minisz­tériumi, szakszervezeti vezetőkkel. Az utcákat jártam. Ismerősöket ke­restem meg Varsóban és Wroclawban. Munkásokat és értelmiségieket. És el­jutottam a másfél méte­res vastagságú hóbundá­ba öltözött Beszkidekbe, pihenő gépkocsivezetők, pilóták és kocsikísérők közé. A legjobban talán az utca képe változott meg. Két évvel ezelőtt az üz­letek előtt várakozó hosz­­szú sorok hozzá tartoz­tak a lengyel nagyváro­sok képéhez. Az embe­rek kolbászra, húsra vár­tak. Ruházati cikkre vár­tak. Kora hajnalban oda­ültek, odaálltak a boltaj­­tók elé, hogy majd 7 óra körül a pult elé kerülje­nek. Február 21-én Varsó­ban három húsboltba nyitottam be. Roskadoz­tak az árutól. A helyisé­gekben összesen 12 vá­sárlót számláltam... Wroclawban március 5- től 7-ig egyetlen sorban­­állót sem láttam. A város főterén, a Ryneken, több nézelődőt is meg­kérdeztem, mi hiányzik mostanában a boltokból. Azt válaszolták, jó egy éve nincs hiánycikk, így hát érthető: a ki­rakatok tömöttebbek. És fényesebbek. Fényesebbek azért is, mert az árcédu­lákon jóval soványabbak a számok, mint azelőtt. Emlékszem, két évvel ez­előtt az öltönyök valahol 2000 zlotynál „kezdőd­tek”. Mostanában már 1400 zlotyért jó minőségű ruhát kínálnak az áru­házak. Alacsonyabb a te­levízió ára is, nemsokára megjelennek a hazai gyártmányú színes készü­lékek — olcsóbbak lesz­nek, mint nálunk. Sorol­hatnám tovább az ármér­sékléseket. De jellemzőül talán csak annyit: Kato­wicében és Varsóban a pályaudvarokról eltűntek a feketézők. Ma már nem érdemes a külföldről ér­kezőket megkörnyékezni ingekért, pulóverekért — a nyugati áru is megszo­kott vendég a boltok­ban ... Persze, az árubőség csak akkor ér valamit, ha a pénztárcákban lapul az a pénzösszeg, amivel azok megvásárolhatók. Nos, Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára múlt hét pén­tekén a következőket mondta: „Pártunk ereje és tekintélye növekedésé­nek forrása a szavak és tettek egysége. 1970-ben minden ötödik lengyel családban havi 1000 zloty alatt volt az egy főre eső jövedelem, 1972-ben az ilyen családok száma a felére csökkent. Most minden harmadik család­ban az egy főre jutó jö­vedelem meghaladja a 2000 zlotyt... A munká­sok keresetemelkedése két év alatt elérte az 1975-re tervezett színvonal 70 szá­zalékát" Mint már említettem, a Beszkidekben találkoztam a szállítási dolgozók üdü­lőjében kocsikísérőkkel, anyagbeszerzőkkel, piló­tákkal és gépkocsivezetők­kel. Első ránézésre senki meg nem mondta volna, kinek mi a foglalkozása. Ez érthetővé válik azon­nal, ha tudja a látogató, hogy például Józef Pál­on anyagbeszerző — igaz túlmunkával — 4000 zlotynál is többet keres. A gépkocsivezetők jöve­delme is hasonló szinten mozog... Még egy jellemző adat az életszínvonalra: hama­rosan több tízezres szé­riában készül a Polski Fiat 126. Akárcsak álta­lában nálunk, viccek tömkelege kering haszná­lati utasításként a nagy­nak éppen nem mondha­tó új konstrukcióról. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bankokba már több tízezren be ne fizet­ték volna az előleget az új „népautóra”. A nép­autó kifejezés feltétlenül helytálló, mert a befize­tők többsége kohász, bá­nyász, gyári munkás — egyszóval fizikai dolgo­zó... Az utolsó napokban egy kérdést ismételgettem: „Ilyen rövid idő alatt, ho­gyan lehet ekkorát lép­ni?” Azt válaszolták, hogy bíznak az emberek. Edward Gierek és a pártvezetés azt kérte a munkásoktól: segítsetek! A segítség fejében jobb életet ígértek. Az ígéretet beváltották, s az üzemek­ben, a gyárakban hisznek abban, érdemes továbbra is úgy dolgozni, ahogy most, na frank. A varsói központi pá­lyaudvar egyik építőjé­vel beszélgettem elutazá­som előtt A Marsal­­kovszkán, a Kultúra Pa­lotájával átellenben, épülőfélben levő szállo­dára mutatott. Azt mond­ta, azt a svédek építik, rekordgyorsasággal. Né­hány hónap múlva telje­sen berendezve adják át üzemelésre. Hát ők sem akarnak lemaradni. A pá­lyaudvar elképzelhetetlen gyorsasággal felépül. Eb­ben az ő keze munkája is benne lesz. És a büsz­keség! Igen, a büszkeség, ami olyannyira jellemző a len­gyelekre. Most például Varsó óvárosában újjá­építik a királyi várat. Pontosan olyanná, mint amilyen a háború, a tel­jes megsemmisülés előtt volt A repülőtértől kezd­ve a város minden pont­ján, sőt a vidéki városok­ban is urnákat helyeztek el. Láttam kisiskolásokat akik két zlotyt kotorász­tak össze zsebeikből, s fehér inges, nyakkendős férfiakat, akik százast ej­tettek a nyílásba. Az ur­nán a következő felirat olvasható: „A varsói ki­rályi vár újjáépítésére.” Hazaérkezve mindig el­gondolkodom: mi hatott a legjobban rám Lengyel­­országban? Minden bi­zonnyal az élet felgyor­sulása. Ha jól emlékszem, a wroclawi esti újságban láttam egy képet, ahol Edward Gierek sürgetően a karóráját nézte. Drágább lett az idő. Mélykúti Atala 5 kiküldött munkatársunk telexjelentése. Nem született döntés az argentin választáson (Folytatás az 1. oldalról) pasztalható volt a töme­gek érdektelensége, poli­tikai passzivitása. Ehhez bizonyára hozzájárult az a tény is, hogy a katonai kormány egyértelműen kinyilatkoztatta: nem tűr el semmiféle „kilengést” Buenos Aires utcáit járva, állandóan tapasz­talható volt a fegyveres rendőrök és katonák lát­ványos jelenléte. A kato­nai demonstráció hatásá­ra meglehetősen elcsende­sült Argentína, bár pén­teken még fegyveres ösz­­szetűzésre került sor Rio Negro tartományban s ugyanezen az éjszakán három rendőrt lőttek le Buenos Airesben. Vasár­nap a karhatalom 211 000 tagja biztosította a válasz­tások nyugalmát, velük együtt félmilliónyi fegy­veres erő állt készenlét­ben. A szárazföldi erők vezérkari főnöke, Auf­­ranc tábornok szombaton még egy utolsó figyel­meztetésben jelentette be, hogy ha bármilyen rend­bontást tapasztalnak, a katonák azonnal intézked­nek, egyszóval lőnek. Ha a szavazás második fordulója — amelyet har­minc napon belül kell megtartani — eredmény­telenül zárul, a katonai kormányzás és a katonai puccsok hosszú korszaka fejeződik be Argentíná­ban, amelynek közvéle­ménye elégedetlen a je­lenlegi állapotokkal, elé­gedetlen az ország stag­náló gazdasági helyzeté­vel, a növekvő infláció­val, a szociális elmara­dottsággal. A választásokon induló pártcsoportok többsége ezt az elégedetlenséget „lovagolta meg”, így szin­te valamennyi program­ban szerepelnek ugyan­azok a szociális ígéretek, a külföldi érdekeltségek nacionalizálása, valamint a szelídített kiadású an­­tiimperializmus. Egyértel­műen határozott progra­mot azonban egyetlen párt vagy pártkoalíció sem tudott adni. Leg­alábbis olyat nem, amely igazi alternatívát jelent­hetett volna a több mint 14 millió szavazó számára. A peronisták első me­netben történt ilyen ará­nyú elvetörése elsősorban érzelmi indítású, bár va­lójában nem Peron sze­mélyéhez kötődik, sokkal inkább egy lényegében végig nem gondolt poli­tikai atavizmus. Új vonása volt a mos­tani választásnak, hogy azon 17 év után először indulhattak a peronisták, s aligha kétséges, hogy a „szellem” kiszabadítása a palackból, annak kezdeti lendülete is jó néhány százezer voksot jelentett a Frejuli számára. A választásnak egyéb­ként nemcsak az elnök, illetve az aleln­ök szemé­lyéről kellett dönteni, ha­nem egyúttal a 69 szená­tori és 213 képviselői helyről is, illetve a tarto­mányi kormányzók, sze­nátorok, polgármesterek és községtanácsi tisztség­viselők személyéről. Má­sik újdonsága a válasz­tásnak, hogy a leendő el­nök megbízatása az eddi­gi hat év helyett — amit egyébként nem tartottak be — négy évre szól, s el­ső ízben kerül sor máso­dik fordulóra is. Ezen a második fordu­lón azonban csak azok a pártok indulhatnak, ame­lyek vasárnap megszerez­ték az elnöki voksoknak legalább a 15 százalékát. Egyelőre a Frejulin kívül egyetlen ilyen párt van, a Polgári Radikális Unió, amelynek elnökjelöltje a 68 éves ügyvéd, Ricardo Balbin. A Forradalmi Né­pi Szövetség — elnökje­löltje Oscar Allende —, és a Föderációs Népi Szö­vetség — jelöltje a volt tengerésztiszt és népjóléti miniszter, Francisco 13, Manrique — ugyan közel áll a 15 százalékos határ­hoz, ám a hátralevő sza­vazatokból igen jelentős számot kellene kapniuk ahhoz, hogy a következő fordulóban Campora és Balbin ellenfelei lehesse­nek. Mindenesetre jelen­tős tényező a Polgári Ra­dikális Unió térnyerése. Ennek programját támo­gatták a baloldali erők, a hozzájuk leadott szavaza­tokban fejeződik ki leg­jobban az argentin társ®a­dalom elégedetlensége. A második fordulót il­letően korai lenne ma még jóslásokba bocsátkoz­ni. A vasárnapi válasz­tások előtt is szinte a leg­utolsó napokig látható volt a pártok közötti moz­gás és a következő na­pokban nyilván éles küz­delem indul meg annak érdekében, hogy a két nagy pártcsoport kit tud megnyerni az újabb for­dulóra az alulmaradtak közül. Lanusse tábornok, a ka­tonai kormány elnöke többször is kijelentette, hogy a jövőben nincsenek személyes hatalmi ambí­ciói, s a hadsereg tiszte­letben fogja tartani a vá­lasztáson született dön­tést, sőt a hadsereg — amely az ígéret szerint visszavonul a laktanyába s a politika helyett a sa­ját foglalkozását folytat­ja — a leendő elnök mö­gött fog állni.­­Új elnöke azonban egye­lőre nincs Argentínának. Buenos Aires, 1973. már­cius 12. Diósdi László Megkezdődött a SALT-tárgyalás­­sorozat újabb fordulója Hétfőn délelőtt a genfi szovjet nagykövetség épü­letében a szovjet és ame­rikai delegációk vezetői­nek találkozójával meg­kezdődött az újabb SALT- tárgyalássorozat második fordulója. Vlagyimir Szemjonov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes és Alexis Johnson amerikai nagykövet ezúttal még de­legációik nélkül, csupán előzetes megbeszélést folytattak. Az első plená­ris ülést kedden tartják az amerikai nagykövetségen. Szemjonov külügymi­niszter-helyettes vasárnap Genfbe érkezésekor a saj­tó képviselőinek kijelen­tette, hogy hazája igen nagy fontosságot tulajdo­nít a SALT-tárgyalások­­nak, és delegációja meg­bízást kapott: tegyen meg minden lehetőt a megbe­szélések eredményessége érdekében. Ez természete­sen feltételezi az ame­rikai delegáció konstruk­tív magatartását is — mondotta a szovjet dele­gáció vezetője. Valutaválság A Közös Piac hat országa „lebegtet" A Közös Piac pénzügy­­miniszterei 10 órás ta­nácskozás után, hétfőn hajnali 2 órakor fejezték be tanácskozásukat a va­lutaválságról. A kiadott nyilatkozat szerint az EGK hat tagja, az NSZK, Franciaország, Dánia és a Benelux-országok lebeg­tetni fogják pénzük árfo­lyamát a dollárral szem­ben.

Next