Népszava, 1973. május (101. évfolyam, 101–125. sz.)

1973-05-22 / 117. szám

1­9­7­3. május 22. Az enyhülés jelei az EGB közgyűlésén Gépi­ mbn határozat magyar kezdeményezésre Genf­ben befejeződött az Európai Gazdasági Bi­zottság 28. közgyűlése, amelyen a magyar kül­döttséget Szita János mi­niszterhelyettes vezette. Hazaérkezése után Szi­ta János az MTI munka­társának elmondotta, hogy az idei ülésszak légköre igen nyugodt volt, jól tük­rözte az Európában ész­lelhető enyhülési folya­matot — érződött például annak kedvező hatása, hogy ezúttal első ízben az NDK delegációja is részt vett a közgyűlés munká­jában, mégpedig az EGB teljes jogú tagjaként. A nyugati országok végre kénytelenek voltak elis­merni a realitásokat, s az NDK — már a két német állam ENSZ-felvételét megelőzően — a bizottság tagja lett. A közgyűlés több kér­désben megfelelő határo­zatokat tudott hozni. Ilyen a gépipar problémáival foglalkozó határozat, me­lyet a magyar delegáció kezdeményezett. Eredeti javaslatunkat — önálló gépipari bizottság létesí­tésére — nyugati részről egyelőre nem fogadták ugyan el, kialakult azon­ban egy­­olyan álláspont, amely e bizottság létesíté­séhez előkészíti a talajt és meghatározza a gépipari együttműködés munka­­programját. E területen azért fontos az előrehala­dás, mert a gépipari együttműködésnek az egész gazdasági élet szem­pontjából kiemelkedően nagy a jelentősége. Bizonyos előrehaladás történt a kelet-nyugati kereskedelem és az ipari kooperáció kérdéseinek tanulmányozásában. Ha­tározatot hozott a bizott­ság arról, hogy a jövőben fokozottan elemezni kell a műszaki-tudományos együttműködést, a hosszú távú gazdasági kérdések témakörét. Nem kevésbé fontos az információcsere kiépítése. Megállapodtak abban is, hogy az EGB a jövőben rendszeresebben foglalkozik a turizmus problémáival. A kedvező légkör elle­nére a közgyűlést bizo­nyos visszafogottság és várakozás jellemezte. A­­delegációk nagy figye­lemmel kísérték és kísé­rik a helsinki tanácsko­zást, az európai biztonsá­gi és együttműködési konferencia előkészítő tárgyalásait. Ezen a leen­dő konferencián ugyanis az európai gazdasági együttműködés legfonto­sabb problémáit is megvi­tatják majd, így a kon­ferencia megszabja a to­vábbi munka irányát és zöld utat biztosíthat a részben már korábban megérett kérdések megol­dásához, módot nyitva egy szélesebb körű euró­pai együttműködés kibon­takozásához. (MTI) Megkezdődött az OPW tanácsának 23. ülése Szombathelyen Hétfőn megkezdődött Szombathelyen az OPW (a szocialista országok kö­zös vasúti teherkocsipark­ja) tanácsának 23. ülése. A hét európai szocialista országot egyesítő szerve­zet az 5 napos tanácsko­záson a közös kocsipark időszerű kérdéseit vitatja meg. Az ülésszakon az OPW- park 1972. évi munkáját értékelik és megbeszélik az üzemeltetési technoló­gia korszerűsítésével, a hatékonyság fokozásával kapcsolatos tennivalókat. A 235 000 kocsiból álló közös parkot 9 évvel ez­előtt hozták létre azzal a céllal, hogy az európai szocialista országok vas­útjai eleget tudjanak ten­ni a KGST-n belül egyre növekvő szállítási felada­toknak. Naponta 24— 25 000 kocsit raknak meg áruval a hálózaton, s 10— 12 000 kocsit adnak át egymásnak a tagvasutak. Minden egyes vasút na­ponta díjmentesen annyi OPW-kocsit használhat belföldi és nemzetközi szállításra a hálózatán, amennyit a közös parkba beadott. A Magyar Ál­­lamvasútnak napi 70 000 km üres futást takarít meg ezzel. Május 25-én a határo­zatok és a jegyzőkönyv aláírásával zárul az OPW tanácsának munkája.­­ (MTI) A Magyar Partizán Szö­vetség országos bizottsá­gának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Ju­goszláv Népfelszabadító Háború Harcosai Szövet­ségének (SUBNOR) há­romtagú küldöttsége. Je­len voltak az érkezésnél a meghívók képviselői és dr. Ziga Vodusek, a Jugo­sláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapes­ti nagykövete. KITÜNTETÉS Zsigmondi Endrének, a Magyar Hirdető Vállalat vezérigazgatójának nyug­­díjbavonulása alkalmából eredményes munkájának elismeréséül az Elnöki Tanács a Munka Érdem­rend arany fokozata ki­tüntetést adományozta, amelyet dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi minisz­terhelyettes adott át. Az NDK miniszterhelyettese Budapesten Hétfőn este Tordai Je­nő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes meghívá­sára Budapestre érkezett Gerhard Nitzschke, az NDK külgazdasági mi­niszterhelyettese, aki a Budapesti Nemzetközi Vásár megtekintésén kí­vül megbeszélést folytat a külkereskedelmi mi­nisztériumban az 1973. évi árucsereforgalmi jegy­zőkönyv V­élemények a lépcsőzetes kezdésről Kényelmesebb utazás, de még nem az igazi Május közepétől már egész Budán és Pest egy részén lépcsőzetesen kez­dik a munkát a gyárak­ban. A tavaly szeptembe­ri, Budafoki úti premier óta — a Budapesti Közle­kedési Vállalat illetékesei szerint — ezen a vonalon mintegy 30 százalékkal csökkent a­­zsúfoltság. Észlelik-e az érintett vál­lalatok — köztük a BKV — dolgozói is? Reggel fél hat... A Mó­ricz Zsigmond körtéri végállomásról kétpercen­­ként indul a 10-es busz. — Mióta utaznak ezen a vonalon ? — kérdezem a peronon beszélgető fia­talembereket. — Három éve. — Akkor le tudjuk mérni a változást... — Sokkal gyorsabban és biztosabban jár a 10- es. És a gombokat sem tépjük le egymás kabát­járól. — Egyenletesebb, gyor­sabb lett a járat — mond­ja később a végállomáson Szlivon Ferenc, a busz ve­zetője. — Nekem is sok­kal könnyebb, nem kell hosszú percekig erőlköd­ni, amíg be tudom zárni az ajtókat. Magyar Édesipari Vál­lalat Csemege Édesipari Gyára. Réti Judit: — Én vidékről járok be és három műszakban dol­gozom. A mi munkakez­désünk nem változott. Mégis könnyebb a bejá­rás, mert amikor mi jö­vünk, akkor is kisebb­ a­­terhelés. A szomszédos műhely­ben Veres Endre­né há­romnegyed hatra jár. — Nekem korábban kell jönnöm, mivel a gye­reket is hozom ... Mindig van ülőhely. Supka Erzsébet Csepel­ről utazik. — Én is csak jót mond­hatok. Reggel mindig ide­jében érkezem. Délután viszont sokkal­­ nehezebb, no de akkor már nem ro­han az ember. — Az emberek kisebb hányadát érinti ez a vál­tozás, mert a többség há­rom műszakban dolgozik — mondja a munkaügyi osztályvezető. — Én egyébként Zuglóból já­rok, és az utóbbi napok­ban sok baj volt a 7-es busszal. Mintha az egyes részterületek lépcsőzetes munkakezdése nem lenne szinkronban. Az szb-titkár: — A reggeli lépcsőze­tesség már tökéletes. Nem így a délutáni. A város­ba tartó buszok rendre elakadnak a Schönherz Zoltán utcánál. Szerintem közlekedési lámpa kelle­ne... A Magyar Kábelművek szakszervezeti bizottságán egy sor érdekes észrevé­tellel fogadnak: a 83-as buszt nem a vonatok ér­kezése szerint indítják... Mi lesz, ha életbe lép a MÁV nyári menetrendje? Miért nem hosszabbítják meg a S6-os útvonalát? — Már csakazért is vé­­lna mehetne a Budafoki úton — magyarázza Ta­kácsi Dezső —, mert na­gyon sok baj lesz a 10-es­­sel, ha a 3-as és a 14-es buszt visszaviszik a Fe­hérvári útra. Szanati Sándor, a kör­téri alközpont diszpécse­re: — Sajnos, a menet­rendbe se fér be minden. Ha késik is a vonat, a busznak akkor is indulnia kell, hiszen máshol is várnak rá. Ami az elte­relt járatokat illeti: a 14- es­­busz jelenleg sokkal jobban hiányzik az erede­ti útvonalról, mint majd a Budafoki útról. A 103- as egyébként végleg a Bu­dafoki úton közlekedik majd. Horváth Ede, a kelen­földi pályaudvar állomás­­főnöke : — A vasúti menetrend­ben a legkisebb változta­tás is véget nem érő lán­colatot von maga után. Ha viszont stabilizálódik a lépcsőzetes munkakez­dés, nekünk is feltétlenül igazodni kell hozzá, és va­lószínűleg végrehajtunk néhány finomítást. A tények bizonyítják, hogy a Budafoki úton be­vált a lépcsőzetes munka­kezdés. De csak a délelőt­ti műszakban. Elég sok tennivaló lesz még, mire zökkenőmentesen kiala­kul az egész napra szóló lépcsőzetes rend. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a BKV-nak addig is érdemes meghall­gatnia az érdekeltek, a munkások véleményét. Kimmel .1. Emil NÉPSZAVA :­U A TELEVÍZIÓ ELŐTT Igazán nem panaszkod­hatunk a tv elmúlt heti műsorára. Pontosan olyan változatos volt, mint ami­lyennek lennie kellett. Láttunk sportközvetítése­ket (nemzetközi labda­rúgó-mérkőzést is, igazán nem a televízión múlott, hogy nem sok örömünk tellett benne), Csehov-no­­vellát tv-filmen, útifilme­ket, közelebbről megis­merkedtünk a Watergate­­botránnyal. Egyszóval, nem unatkoztunk. JÓ ESTÉT, PÉCS! Ezzel a műsorral a tele­vízió egy nagyváros hét­köznapi közérzetét kíván­ta bemutatni, s rögtön hozzátehetjük, hogy a szándék maradéktalanul valóra vált. Minden di­cséret megilleti a tv 2 mű­sort készítő kollektíváját, hiszen a közéletiség, ha­zánk közös dolgai iránt az érdeklődést felkelteni a legkönnyebben ily módon lehet. A helyi provincia­lizmus leküzdésére ezek a műsorok igen jó eszközök, hiszen a pécsiek gondjai is a mi gondjaink, és vi­szont, mert egy utat já­runk. A jó ritmusban pergő, egy pillanatig unalmassá nem váló műsor szeren­csésen fejlesztette tovább a Fórum, az Interpelláció már megszokott formáját. Milyen jó lenne, ha az ország összes nagyvárosá­nak kívánhatnánk jó es­tét! OLVASTA-E? Irodalmunk klasszikus vonulatának megismerte­téséhez, népszerűsítéséhez nagymértékben hozzájá­rul az Olvasta-e? Nagyon rokonszenves az a meg­oldás, hogy a sorozat szer­kesztői változnak, mert így többféle szemlélet­­mód érvényesül, és a mű­sor nem válik egy ízlés­réteg rabjává. A tv-játék nagy érzé­kenységgel adta vissza a Nagy Lajos ábrázolta vi­lágot, és ez feltétlenül a rendező Szemes Marianne érdeme. Igazi meglepeté­sünkre szolgált Galambos Erzsi érett, magas színvo­nalú színészi alakítása, mely egyszerűségében is sokszínű, feltétlen figyel­met érdemlő volt. Egyhá­zi Gábor csak megerősí­tette azt a véleményün­ket, hogy ő továbbra is legtehetségesebb gyer­mekszínészeink egyike. SZÜLŐFÖLDEM, ERDŐHÁT Megismerni az országot, jól megismerni (az utazá­son kívül) csakis az ilyen műsorokkal lehet. Bízvást mondhatjuk, hogy a szom­bat esti ötven perc alatt Végh Antal író segítségé­vel pontos és őszinte ké­pet kaptunk az Erdőháton élő emberek életéről, gondjairól, örömeiről. Ma­gunk is meggyőződhet­tünk arról, hogy milyen parancsoló szükségek ala­pozták meg a kormány ipartelepítési politikáját, hiszen a helyi ipar hiánya nemcsak országos ügy, és nemcsak valahol „fent”, statisztikák formájában jelent gondot, hanem a családok leghétköznapibb életében is. Nemcsak a szakember számára volt tanulságos azt látni, ho­gyan kapcsolódik egymás­hoz a munkaalkalom hiá­nya és a nagy teljesítmé­nyű mezőgazdasági gépek kihasználatlan kapacitá­sa. Igen nagy szükség van arra, hogy az ország kü­lönböző tájait továbbra is a Végh Antalhoz hasonló, értő, felelősséget vállaló emberek mutassák be. SÖTÉTKAMRA Sokféleképpen lehet írni — tartja a mondás —, csak unalmasan nem. Ez a televíziós változatokra is érvényes. Sajnos, a szombat este sugárzott bűnügyi film menthetet­lenül­­ unalmas volt, és ezen a nyomokban fel­bukkanó társadalomkriti­ka sem változtatott sem­mit. Mi szükség van ma­napság arra, mikor oly sok a megírandó és meg­írható téma, hogy a leg­jobb indulattal is csak középszerűnek minősíthe­tő Aszlányi Károly regé­nyének Mamcserov Fri­gyes jóvoltából megele­venedett méltóságos asz­­szonyait, főügyészeit, hír­lapíróit, Nagy Vazuljait nézzük szombat esti prog­ramként? Úgy véljük, hogy ennek a világnak, még ha az általános em­beri felől közeledünk felé, igen kevés köze van mai valóságunkhoz, így hát ez a bűnügyi film is besorol­hat a nem sikerült vállal­kozások közé. M. Szebeni Géza A Moszkvai Nagycirkusz Budapesten A világhírű Moszkvai Nagycirkusz május 25-től Budapesten vendégszere­pel. Az ötventagú rész­leggel több világhíresség érkezik hazánkba, köztük Petrov, a nagy bohóc, Averino, a híres illuzio­nista. A moszkvai ven­dégművészek két hónapon át lépnek fel majd a Vá­rosligetben. A moszkvaiak budapes­ti vendégjátékával egy időben magyar artista­társulat lép fel a Szovjet­unió nagyvárosaiban. A Moszkvai Nagycirkusz moszkvai nemzetközi mű­sorában szerepet kapnak a mi artistaiskolánk most végzett növendékei. ­ HORIZONT — Horváth Ferenc és Erdélyi Ágnes irodalmi estet adnak Verskaleidosz­­kóp címen a KPVDSZ Művelődési Központban május 26-án, szombat este. — Barbusse születésé­j­ek 100. évfordulója al­kalmából emlékestet ren­dez a Magyar Írók Szö­vetsége május 23-án este a Kossuth Klubban. — A Vasas Művész­­együttes nyerte a VI. szolnoki néptáncfesztivál nagydíját. A két első dí­jat a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Béla Együttese és a Ma­gyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttese kapta. — Az 500 éves magyar nyomdászat emlékére má­jus 26-ig tartó rendez­vénysorozat kezdődött Borsod megyében. Ebből az alkalomból érdekes ki­állítás nyílt a Helikon leg­szebb könyveiből.­­ Langer Klára fotó­művész, a Magyar Nép­­köztársaság érdemes mű­vésze hosszú szenvedés után elhunyt. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Fotó­művészek Szövetsége sa­ját halottjának tekinti. Temetéséről később intéz­­kednek. — Borlai Rudolf zene­szerző „Alba Regia” ora­tóriumát (Móra Magda szövegével) bemutatta Szé­kesfehérvárott a helybeli szimfonikus zenekar a pé­csi Liszt Ferenc Kórus és Bende Zsolt operaénekes közreműködésével. — Új Kossuth-szobrot, Marton László alkotását avatták fel Sárospatakon, ahol Kossuth diák volt 1819—20-ban. Az avatáson megjelentek Kossuth szü­lőfalujának, Monoknak a képviselői. Kiállítás is nyílt Kossuth és Sárospa­tak kapcsolatainak doku­mentumaiból. Száz esztendő tükrében Budapest munkásainak harci krónikája „Emberibb életért” cím­mel hétfőn kiállítás nyílt Budapest munkásainak az elmúlt száz esztendőben vívott harcáról. A meg­nyitó ünnepségen, a Fő­városi Művelődési Ház­ban Pandurovits József, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának vezető titkára mondott beszédet. A kiállítás megnyitására annak a nemzetközi szak­­szervezeti tanácskozásnak az előestéjén került sor, amely kedden reggel kez­dődik a SZOT székházá­ban. A kiállítás megnyitóján már részt vettek a ha­zánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegátu­sok is. A bemutatott több száz fotó, grafika, plakát és eredeti múzeumi em­léktárgy szemlélteti, mi­ként jutottak el a mun­kásszervezetek a minden­napi gazdasági harctól a tőkés kizsákmányolás el­leni politikai küzdelme­kig, s miként váltak a szakszervezetek az osz­tálytudatos munkások szerveivé. Híven tükrözik a múlt század végétől Budapesten egyre erőtel­jesebbé vált megmozdu­lásokat, s bemutatják a felszabadulást követő idő­szak vívmányait is. A gazdag anyagot a ké­sőbbiekben vándorkiállí­tásként mutatják be több fővárosi üzemben és mű­velődési házban. (MTI) A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ Castiglione László: Az ókor nagyjai. CORVINA Telepy Katalin: Tájképek a Magyar Nemzeti Galériában. GONDOLAT Rábai Imre: Elemi matema­tikai példatár. 2. Algebr­a — geometria. — Szimonov, Konsztantyin: Töprengő írá­sok. Tanulmányok, visszaem­lékezések, cikkek. — White, Terence Hamburg Üdv né­ked, Arthur, nagy király! Re­gény. KOSSUTH Havas Katalin, G.: Formális logika. — A szervezés idősze­rű kérdései. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KIADÓ Haraszti György: A nem­zetközi szerződések­ megszű­nése. — Az igazságügyi szak­értőkre vonatkozó jogszabá­lyok. MŰSZAKI Épületgépészeti munkák mi­nőségi vizsgálata. STATISZTIKAI Építőipari adatok, 1969—1971. — Népszámlálás, 1970. évf. SZÉPIRODALMI Sárándi József: Vándor 1é 5 aszályban. Versek. TANKÖNYVKIADÓ Hőnyi Ede, ifj.—Szebenyi Péter: Tanári kézikönyv a Képes történelmi atlasz hasz­nálatához. KÖZÖS KIADÁSOK ÉS KÜLFÖLDI KIADÓK Szász János: Elsők és utol­sók. Felkiáltójeles éjszakák. 4- Holnap havazni fog. 4- Em­berek vagyunk. Három re­gény, B­uk­arest, Kriterion. S KRITIKA HELYETT A mosoly országa ürügyén Vitatkozunk, vitatkoz­­gatunk néhány évtizede operettügyben — és a nagy vitatkozásban itt­­,ott figyelmen kívül ma­radnak a tények. Az a­­ tény mindenekelőtt, hogy a század elejétől mintegy a közepéig felívelt má­­sodvirágzású bécsi (és budapesti) operett mégis­csak végső időszakát éli. A könnyű, zenés színhá­zért rajongó közönség, az „operettközönség” is mind kevésbé tud mit kezdeni vele. Lehet a dolgot struccpolitikával odázgat­­ni még néhány évig (in­kább csak elvben)­­, en­nek azonban semmi értel­me. Aki azt mondja: „Az operett örök!”, azzal nem kell vitázni — az operett tényleg örök. Az a kérdés csak, mit értünk a műfaj­meghatározáson. A „mu­sical” ugyanis szintén operett, csak korszerűb­ben szórakoztat, tartal­masabb, egy sor ideje­­múlt elemet levetett, új elemeket ötvözött mag­­a. Nyugodtan nevezhet­nénk korszerű operettnek — kétszavas, körülírt mű­faj-meghatározás azonban nem létezik. Mindezt A mosoly or­szága felújítása juttatja eszembe. Semmi más ba­jom a Fővárosi Operett­­színház korrekt előadásá­val, mint hogy a közön­ség hűvösen fogadta. Na­gyon kellett sietni a meg­hajlásokkal, hogy egyál­talán végbe mehessenek. A mű a 30-as években vi­lágsiker volt — ilyen elő­adásának ilyen fogadtatá­sa nálunk még húsz éve sem lett volna elképzel­hető. És hogy nemcsak a fia­talok igényeiben történ­tek e tekintetben is alap­vető változások, azt a ko­rosabb hallgatók közérze­te mutatta. Jómagam olyan valakivel láttam­­hallgattam az előadást, aki „A sárga kabát” (A mosoly országa elődje) 1923-as bukott premier­jén is ott volt a Király Színházban, és a nagy si­kerű operaházi bemuta­tón is az Operaházban, 1930-ban. A várt élmény elmaradt, a reminiszcen­ciák nem éledtek újjá. A mai színházak, a televí­zió bármely korú mai né­­zője-hallgatója kissé ta­nácstalanul ül A mosoly országa nézőterén. Kér­dés, hogy holnap egyálta­lán beül-e még oda. Ha kedves, vagy éppen ked­venc melódiáit kívánja hallani — erre kínálkozik más mód. Például meg­hallgatja a rádióban, magnóról, lemezről. A do­log színházi része már­­már halott. Legalábbis a Fővárosi Operettszínház mind inkább máshoz szoktatott közönségének. Sokkal inkább tenni kell arról, hogy sürgősen kialakuljon a mainál biz­tosabb gárda igényes (ze­neileg is igényes!) mai ze­nés játékok, operettek és musicalek előadására. Ez az előadás is azt mutatta, hogy rendkívül nagy az elmaradásunk ezen a te­rületen (ó, mennyi szó esett már erről)! A má­­jus 18-i előadás más-más korú női és férfifőszerep­­lője és jó néhány továbbs­zereplője — másért­­másért — nem alkalmas a távlatban oly nagy fel­adat és feladatok megol­dására. A színház stúdiója aligha bocsáthat ki gyors­talpaló eszközökkel olyan összetett adottságokkal rendelkező művészeket, akik a korszerű operett zenei és színpadi követel­ményeinek eleget tehet­nek. Ilyen véletlen adód­hat a jövőben (eddig nem adódott) — erre azonban a műfaj sorsát nem bíz­hatjuk. A felújítás tényezői kö­zül leginkább a Hidas Hé­di koreográfiáját szépen megvalósító táncosokat emelhetjük ki (szólót Far­kasházi Klára és Mauer Erika táncolt). Jó volt az énekkar (igazgató Virág László), Lendvay Kamil­t vezényletével az előadás egész zenei anyaga elfo­gadhatóan szólalt meg, csak a szólóéneklések ár­nyaltsága hiányzott. Álta­lában sem rossz a Fővá­rosi Operettszínház elő­adása. A fenti gondolat­­menet nem egy előadás, hanem egy színház és egy műfaj gondjairól szól, amelyekkel a színház ma­ga becsülettel birkózik. De nem birkózhat meg egyedül. Jajka—

Next