Népszava, 1973. június (101. évfolyam, 126-151. sz.)

1973-06-01 / 126. szám

A Művelődő népmű­velők továbbképzés kivételes jelentőségűvé vált mai életünk minden területén, a fizikai és a szel­lemi munka vitágában egyaránt. Szinte nincs is olyan hasznos, társadalmilag szükséges emberi tevékenység, amelyben ne volna rá szükség. Ez igaz általában — hatványozottan igaz a népművelésben. Itt a továbbképzés, a naprakész tájékozottság, a mindig megújuló helyzet beható ismerete jelentőségében vetekszik az alapképzett­séggel, a népművelésre alkalmasság feltétlen, el­engedhetetlen része. Aki mégoly alapos, tíz év előtti népművelői képzettségével — pusztán azzal — kívánná ellátni mai feladatait, nyomban, az el­ső akadálynál kénytelen volna felfedezni, hogy le­hetetlenre vállalkozott. A jó népművelő egyebek között azért is érdemel és igényel joggal nagy megbecsülést, mert munkáját folytonos önképzés­sel, helyzet- és módszerismeretének állandó frissí­tésével mind jobban láthatja és látja el. Alkalmam volt meggyőződni személyesen, hogy mennyire így van. Ha csak rövid ideig is, részt vettem azoknak a művészeti előadóknak a konferenciáján Balatonalmádiban, a Népművelé­si Intézet továbbképző házában, akik a megyei népművelési csoportoknál és a megyei módszerta­ni központoknál tevékenykednek. És mivel egy évvel ezelőtt hasonlóképpen részt vettem (akkor a népművelők egy másik nagy csoportjának a tan­folyamán), összehasonlítási alapom is keletkezett: mennyi új ismeret és tájékozottság szükséges csu­pán az egy esztendő folyamán végbement változá­sok helyes, érzékletes nyomon követéséhez, ami nélkül a népművelő munkája rossz útra, vagy ép­pen zátonyra futhat. A közművelődés világa bi­zony semmiben nem hasonlatos a matematikához, a fizikához (amelyeknek a területén ugyancsak nem sokra mennénk pusztán évtizedek előtti is­kolai ismeretekkel) — az előbbi területen a társa­dalmi együttélés, a szabad idő alakulás, a gazda­sági, a lélektani tényezők változásai befolyásolják és sok árnyalatban módosítják a tennivalókat. Ár­nyalatokat említek, amelyek azonban a népműve­lés hatásossága, eredményessége tekintetében döntőek. A május utolsó napján végződött továbbképző tanfolyam a sokból egy­­ egész nyáron át folyó tanfolyamsorozat része. És maga a sorozat is ré­sze egy nagyobb egésznek, egy megindult és gya­korlatilag soha véget nem érő f­olyamatnak, a nép­művelők továbbképzésének, amely egész évben fo­lyik, hosszú esztendők óta, nagyon sokféle, fon­tos változatban. Folyik, mint az iskolai rendszerű népművelő szakoktatás segítése — benne a nem pedagógusképző intézményekben tanuló fiatalok felkészítése népművelői ismeretekre. Gondoljuk csak el, milyen sok ilyen feladattal találja szem­ben magát a vidéken, kisebb városokban, telepü­léseken dolgozó értelmiségi — lett légyen mérnök, gyógyszerész, orvos vagy más —, milyen fontos, hogy a kor követelte szinten feleljen meg ezeknek a társadalmi feladatainak is. E­nnek a munkának a dandárja: a főhivatású népművelők állandó, rendszeres továbbkép­zése — amibe a kiindulásul említett nyári tanfolyamok is tartoznak. A közművelődés irányí­tásában mind nagyobb és örvendetesebb arányban foglalatoskodnak és végeznek sok figyelmet és ál­dozatot kívánó munkát magas iskolázottsági­, kép­zett emberek — maguk is tudják azonban, hogy ismert feladataikat csak a közlés, a meggyőzés, az érdeklődésf elkeltés, a lélektan új módszereinek ismeretében láthatják el jól. Ahogy igaz ez rájuk, ugyanúgy igaz a művészeti csoportok vezetőire, a művelődési házak igazgatóira, az ismeretterjesztő jellegű csoportok vezetőire, a klubkönyvtárak és a klubok vezetőire, dolgozzanak bár a szakszerve­zetek, vagy a tanácsok közművelődést szolgáló há­lózatában. Lapunkban a közelmúltban foglalkoztunk — más vonatkozásban — a népművelőkkel. Legfőbb mondanivalónk az volt ott: ez a rendkívül össze­tett és igényes értelmiségi munka nagy megbecsü­lést igényel. Nagyobbat, mint amekkorát kap. Nem kevesebbet és nem mást tartanak a kezükben ezek a „holtig tanuló” emberek, mint népünk tar­talmasabb életvitelének, legjobb értelemben igé­nyesebb szórakozásának, növekvő szabad időnk tartalmasabb kitöltésének a kivételes fontosságú ügyét. Hangsúlyozni kell: nem mindegy, hogy kik a mi állandósult népművelőink! É­ppen a megbecsülés fokozása is a célunk, ami­kor újra és újra ráirányítjuk a figyelmet a művelt és művelődő népművelőkre. Közöttük egy sor tanárra, aki „nem középiskolás fokon” részt vesz népünk tanításában, miközben maga is folyamatosan tanul — nyáron is, amikor az ifjú & idősebb „tanulók” pihennek. Tartsuk ébren és fejlesszük érdeklődésüket, szellemi igényességü­ket !. kultúra, a művészetek dolgai iránt — műve­lődést igénylő egész népünk látja hasznát. Rajk íisdráe •›#›‹i ?* ■ / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 . JÚNIUS 1. PÉNTEK 101. ÉVFOLYAM 126. SZÁM­ÁRA 1 FORINT • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Demográfiai fénykép az ország fővárosáról................ 3 Hajdú-Bihar dalai.................. 4 Hogyan „készül " a nyugdíj . . .­­ . 6 A Közös Piac és a világgazdaság . 7. "­ Június 19-én parafálják a csehszlovák-NSZK szerződést Ch­noupek külügyminiszter Bonnba utazik, Brandt kancellár az aláírásra Prágába készül Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Bohuslav Chnoupek kül­ügyminiszter június 19-én utazik Bonnba a csehszlo­vák-nyugatnémet szerző­dés parafálására —– jelen­tette be csütörtökön Jiri Götz csehszlovák külügy­miniszter-helyettes. Az aláírás ősszel történik meg — folytatta —, és ebből a célból valószínűleg Willy Brandt kancellár utazik Prágába. Jiri Götz bonni elutazá­sa előtt csütörtökön reg­gel nyilatkozott a CTK­ hírügynökség és a Rudé Právo tudósítóinak. Hang­súlyozta, hogy elégedett a szerdán lezárt hivatalos tárgyalások eredményei­vel, amelyek mindkét fél számára kielégítőek. „Kulcskérdésnek tekintet­tük — mondotta —, hogy a müncheni egyezményt semmisnek ismerjék el, és azt erkölcsileg és politi­kailag elítéljék. Ez meg­történt, a szerződés elő­szavának harmadik mon­datában, és az I. cikkely­ben. A küldöttségek most a szerződéstervezetet kor­mányuk elé terjesztik jó­váhagyásra.” Götz megállapította, hogy a tárgyalások és az azokat megelőző puhato­lózó megbeszélések igen intenzívek voltak, sokáig tartottak, hiszen nehéz kérdéseket kellett kölcsö­nösen elfogadható formá­ban megoldani. A mün­cheni diktátum erkölcsi­politikai megbélyegzésére a nyugatnémet fél olyan megoldást részesített előnyben, amelyből nem tükröződött kellően az egyezmény vétkes jellege. Ezeket a nyitott kérdése­ket azonban sikerült meg­felelően rendezni, és a megoldás a csehszlovák fél számára kielégítő — hangsúlyozta a külügymi­niszter-helyettes. A csehszlovák—nyugat­német kapcsolatok norma­lizálásának távlatait Götz igen biztatónak ítélte meg, legfontosabb — mon­dotta —, hogy a két kor­mány jóváhagyja a szer­ződéstervezetet. A szerző­dést június 19-én Bonn­ban vagy személyesen a két külügyminiszter para­­fálja, vagy a két küldött­ség vezetője. A parafálás­­ra Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Bonnba jön. Ezután történik majd meg a szerződés aláírása és ratifikálása. Mint kö­zölték velünk, Willy Brandt szövetségi kancel­lár a nyári szünet után kész Prágába utazni, hogy aláírja a szerződést.’’ Götz hangot adott meg­győződésének, hogy a­ dip­lomáciai kapcsolatok fel­vétele sem várat sokáig magára, szavai szerint ..az igen hamar megtörtén­het”. A szerződések élet­be lépésével elkezdődik a kapcsolatok normalizáló­dásának folyamata, össz­hangban az európai hely­zet pozitív alakulásával, s ez további javulást hoz majd a légkörben. „Úgy vélem, hogy a távlatokat pozitívan ítélhetjük meg” — fejezte be nyilatkoza­tát a csehszlovák minisz­terhelyettes. Új rádió- és tv-adók segítik a kifogástalan műsorsugárzást Fejlesztik az URH-adók hálózatát • Megkezdődött az új budapesti tv-adó berendezésének gyártása A rádióelőfizetők szá­ma már meghaladja a két és fél milliót, de ennél jóval több készüléket üzemeltetnek. A vevőbe­rendezések számától füg­getlenül ugyanis egy csa­lád csak egy rádió után fizet díjat. Az ország kü­lönböző részeiből gyakran érkezik panasz: a Kos­suth, de elsősorban a Pe­tőfi adó műsorát csak ne­hezen, sőt időnként egyál­talán nem tudják venni. A posta vezérigazgató­ságán elmondották, hogy az elmúlt években sok nagy teljesítményű adó­állomást helyeztek üzem­be a környező országok­ban, ezek is „bezavar­nak”. Nehezen tudják megoldani a hegyekkel árnyékolt területek besu­gárzását. A Kossuth­ és a Petőfi műsorának kifo­­gástalan sugárzására rész­letes tervet dolgoztak ki. Sokat segít az URH- program: jelenleg 10 URH-adó dolgozik az or­szágban, s a tervidőszak végéig további kilencet helyeznek üzembe, s ez­zel Magyarország teljes területén lehetővé teszik a műsorok vételét. Az URH-n egyébként nem­csak zenei hangminőségű műsort sugároznak, ha­nem a Kossuth és a Pe­tőfi műsorát is. Az idén Miskolc körzetében he­lyeznek üzembe egy URH-adót. Viszonylag fiatal a szte­­reorádiózás. Most csak Budapest és Pécs körze­tében vehető ez a prog­ram, de a hálózat fejlesz­tése lehetővé teszi majd az egész ország besugár­zását Több m­int kétmillió tv-készüléktulajdonos van. A­ posta több száz ellen­őrző menést végzett, hogy pontosan megállapítsa­ a fehér foltokat. A vizsgá­latok azt bizonyítják, hogy az ország területé­nek 84 százalékán jól ve­hető a program, de a to­vábbi 16 százalék besu­gárzása egyelőre gyenge vagy rossz. Éppen ezért több adóállomást felújí­tanak — jelenleg 16 mű­ködik az országban — és újabbakat is építenek. A többi között dolgoznak a szentesi és a kabhegyi tv-adók rekonstrukcióján. Az új nagykanizsai tv-to­rony a jövő év őszére ké­szül el, s kicserélik az 1958-ban átadott buda­pesti adót is, a berende­zések gyártása már meg­kezdődött. A Ganz- MÁVAG dolgozói befejez­ték a zalaegerszegi tv-át­­ját­szó állomás csaknem 40 emelet magas adótor­nyának szerelését, az adó­­berendezések üzembe he­lyezését augusztus 20-ra tervezik. Elkészült a második te­levíziós program fejlesz­tési terve is. Budapest és Pécs után Tokaj lesz a következő állomás, amely a kettes csatorna prog­ramját közvetíteni fogja. Így már az ország, terü­letének 39 százalékán nézhetik majd a máso­dik programot színesben és fekete-fehérben egy­aránt. Schmidt Attila Az év elején kezdte meg tervszerű üzemelését az Egyesült Villamosgépgyár ceg­lédi gyárának kismotorüzeme. A 120 millió forintos beruházással létesített üzem­ben jelenleg kétféle motort gyártanak. Képünkön: Borsos Annamária a motorok a kerészet ellenőr. (MTI Fotó : Fehér József felvétele) ■Vro ­ Az Olasz KP értékelése a kormányválságról Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Az Olasz Kommunista Párt vezetősége elemezte azt az új politikai hely­zetet, amelyet a jelenlegi kormánytöbbség felbom­lása, a republikánus párt kormánytöbbségből tör­tént kiválása jelent, s megállapította: az új helyzet szükségszerűen azt igényli, hogy az And­reotti-kormány mondjon le. A párt ezzel kapcsolat­ban nyilvánosságra ho­zott közleménye többek között megállapítja: Az utóbbi hónapok ese­ményei sorozatosan mu­tatták meg, hogy a kor­mánytöbbség szétmorzso­lódott, felbomlott, nincs meg többé a szükséges parlamenti bázisa, a ve­szélyes jobboldali kon­zervatív fordulat kísérle­te vereséggel végződött.­­ Az Andreotti-kor­mánynak mennie kell és ugyanakkor fel kell szá­molni a jobbközép politi­kai irányt is, amely min­den téren csak súlyosbí­totta az ország helyzetét. Ez az irányvonal szem­ben találta magát a nép­­tömegek, a dolgozók har­cával. Folytatni ezt az utat egyre inkább azt je­lenti, hogy veszélybe ker­­ül az egész demokrati­kus rend. A jobbközép irányvo­nal lezárásának felelős­sége elsősorban a keresz­ténydemokrata pártra há­rul, amely kongresszusra ül össze a közeli napok­ban. Az OKP felszólítja a kereszténydemokratákat, hogy alakítsanak ki vilá­gos politikai állásfogla­lást, egyértelmű progra­mot, vonják le a követ­keztetést abból, ami az utóbbi hónapokban tör­tént Olaszországban és kerüljék el, hogy a kong­resszus konzervatív dön­téssel, vagy zavaros komp­romisszumokkal fejeződ­jék be. „Az országnak a politi­kai irány megváltoztatá­sára van szüksége, új kor­mányra, amely demokra­tikus, antifasiszta reform­­politikát követ” — han­goztatja az Olasz Kom­munista Párt közlemét • fi JU Két szakaszban készül az V. ötéves terv programja Az Országos Tervhiva­talban 1972 második felé­ben kezdődtek az 1976 a­lálló­ra szóló V. ötéves népgazdasági terv kidol­gozásának előkészületei. Először a tervkészítés ál­talános, majd részletes programja is elkészült, az utóbbit a Tervhivatal el­nöke utasítás formájában a közelmúltban adta ki a tervezésben érdekelt kü­lönböző szerveknek. Az ötéves népgazdasági terv kidolgozása 1973 ele­jén kezdődött, s két sza­kaszban valósul meg. Az első szakaszban — 1974 közepéig — a népgazda­sági terv koncepcióját, a másodikban pedig a vég­leges népgazdasági tervet dolgozzák ki. A tervet az országgyűlés előrelátható­lag 1975 második felében emeli törvénnyé. A tervezőmunka első szakaszának befejezése­ként az Országos Tervhi­vatal szelektálja és össze­hangolja a különböző el­gondolásokat és javasla­tokat, feltárja a fejlődés legkedvezőbb és egyúttal reális változatát és össze­foglaló javaslatot dolgoz ki az ötéves terv koncep­ciójáról. A tervezés második sza­kaszában tárják fel a tervkoncepcióban megfo­galmazott gazdaságpoliti­kai célok megvalósításá­nak módjait. 1974-ben az érintett szervek részletes javaslatokat dolgoznak ki a központi fejlesztési programok megvalósítá­sának ütemére és módjá­ra, a fejlesztéssel kapcso­latos állami döntésekre, az egyes tevékenységek állami támogatására, il­letve korlátozására. ötéves tervünk megala­pozása szempontjából rendkívül fontos a nem­zetközi tervkoordináció. Ez — a KGST-ben elfo­gadott munkarend szerint — 1973—1974-ben, két szakaszban történik, s 1975-ben az ötéves nép­­gazdasági tervet az egyez­tetett nemzetközi együtt­működés alapján véglege­sítjük. Igen fontos az is, hogy a szabályozók továbbfej­lesztése a középtávú terv kidolgozásával összhang­ban történjék. Ezért a gazdaságpolitikai elgon­dolások rögzítik majd a szabályozók továbbfej­lesztése iránti követelmé­nyeket, ezzel összhangban készülnek el 1973 máso­dik felében a részletesebb javaslatok. 1974 elején egyeztetik a kialakuló népgazdasági tervkoncep­ció és a szabályozóeszkö­zök korszerűsítésének el­gondolásait. Az ötéves terv kidolgozásának má­sodik szakaszában a ter­vezés már a szabályozó­­eszközök elfogadott mó­dosításaira, sőt hatásuk első tapasztalataira is tá­maszkodhat. Egyébként a miniszté­riumok és az országos ha­táskörű főhatóságok — mint állami tervező szer­vek — tevékenyen részt vesznek a népgazdasági terv kidolgozásában, jól­lehet saját önálló ötéves tervvel nem rendelkeznek. A trösztök, vállalatok, szövetkezetek és a taná­csok saját középtávú ter­veket készítenek.

Next