Népszava, 1973. július (101. évfolyam, 152–177. sz.)

1973-07-10 / 159. szám

197­3. július 10. Tíz év alatt háromszoros forgalom Bővülnek Jugoszláviával kereskedelmi kapcsolataink 15 gépipari szerződés — 42 millió dolláros bauxitfeldolgozó Vetőmagcsere és „fehér technika” Miben működünk együtt, melyek gazdasági kapcso­lataink kilátásai Jugoszlá­viával — erre a kérdésre kértünk választ a Külke­reskedelmi Minisztérium­ban. A teljesség igénye nél­küli, legfrissebb kép: Ma­gyarország és Jugoszlávia árucsere-forgalma az el­múlt 10 évben meghárom­szorozódott. Évente mint­egy 10 százalékkal növek­szik ez a forgalom. Sok-e ez vagy kevés? Az elmúlt évben például 125 millió dollárt tett ki, idén talán elérheti a 150 milliót is, ennyi ugyanis az éves áru­csere-forgalmi megállapo­dás összege. Milyen az áruszerkezet? A magyar importban az anyagok részaránya nö­vekszik, az exportban ki­emelkedő a gépek része­sedése. Az egyik legna­gyobb exporttételünk pél­dául a horvátországi tim­földgyár részére szállított, illetve 1975-ig szállítandó, 42 millió dollár értékű gé­pi berendezés. Ilyen nagy értékű exportszerződést még egyetlen céggel sem kötöttünk. Tovább bővül a magyar—jugoszláv alu­míniumipari kooperáció, amelyben — érdekesség­ként — a Szovjetunió játssza a főszerepet. Bosz­niában ugyanis a Szovjet­unió 600 ezer tonna kapa­citású timföldüzemet épít, és a szovjet vállalat a magyar ALUTERV-vel készítteti a grandiózus lé­tesítmény terveit. Mit exportálunk déli szomszédainknak? Pél­dául egy megállapodás ér­telmében 46 motorvona­tot. Jelentős a kohászati félkész és késztermékek cseréje. Csövek, hengerelt áruk, vegyipari cikkek, műtrágya, kénsav és más anyagok jönnek-mennek a két ország útjain, egymás­hoz, de jó a mezőgazdasá­­gi és élelmiszeripari ter­mékek cseréje is. Csupán a vetőmag 1 millió dollá­ros forgalmat jelentett. Mi búzát, szomszédunk hibridkukoricát szállított. Mit szeret látni a ma­gyar vásárló a jugoszláv cikkek közül a honi üzle­tekben? Például a kiváló jugoszláv bútorokat, tex­tíliákat, cipőket és a kü­lönböző háztartási gépe­ket. A szomszédos ország­ban a feldolgozó ipar fej­lett, modernizálták a „fe­hér technikát", a háztar­tási gépek gyártását. Ké­pesek a legfrissebb diva­tot követni. Jó lenne, ha a bő választékból még in­kább részesedhetnének a magyar háziasszonyok. Visszatérve az együtt­működés „térképéhez”: termelési szerződéseink több millió dollárosak. A Csepeli Acélmű a sisaki gyárral, smederevói és ze­­nicai gyárakkal áll kap­csolatban, a szőnyi kőolaj­­finomító évi 100 ezer ton­na vajdasági olajat dolgoz fel bérmunkában, a Cse­pel Kábelművek jugoszláv rézből készít huzalokat, a Panf­ova jugoszláv pamut­árukat dolgoz fel, és so­rolhatnánk tovább. Csu­pán a gépiparban 15 ko­operációs szerződésünk van. Előkészület történt a magyar—jugoszláv jármű­kooperációra, amely sze­rint szomszédainknál sze­relnének össze bizonyos alkatrészeket az Ikarus­­buszokhoz és karosszériát is készítenének, kapcsolataink jók, a ke­reskedelmi forgalom nö­vekszik. Minden bizony­nyal még sok lehetőség van az együttműködésre, a műszaki tudományok cseréjére, mindkét ország ipari kultúrájának növel­se érdekében. Sz. D. Nigériai delegáció érkezett hazánkba Néhány napos magyar­országi látogatásra hétfőn Budapestre érkezett Audo Bako, a nigériai Kano ál­lam katonai kormányzó­ja, a legfelsőbb katonai tanács tagja, valamint Kano állam több minisz­tere és államtitkára. A ni­gériai delegációt a Feri­hegyi repülőtéren dr. Sza­lai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes fogad­ta. Ando Bakó a repülőté­ren adott nyilatkozatában az MTI munkatársának többek között elmondta, hogy látogatásának elsőd­leges célja tanulmányoz­ni a magyar mezőgazda­ság fejlődését, gépesítését, különös tekintettel az ön­tözéstechnikára és az ál­lattenyésztésre. Budapesti tartózkodása alatt tárgya­lásokat folytat majd a Komplex Külkereskedel­mi Vállalat és a TESCO vezetőivel is nagy telje­sítményű vágóhíd, va­lamint szarvasmarha­­telepek vásárlásáról. A tervek szerint a magyar külkereskedelem nem­csak másfél millió dollá­rért szállít majd ezekből a berendezésekből a nigé­riai Kano államba, amely egyébként az ország 12 állama közül a legfonto­sabb és a legfejlettebb mezőgazdasági terület. A nigériai vendég végül elismeréssel szólt a több mint húsz magyar szak­ember Kano államban végzett munkájáról, kuta­tótevékenységéről. Nigé­ria fejlődő ország, s mint ilyen, továbbra is igényt tart a magyar mezőgaz­daság és ipar, valamint a szakemberek széles körű támogatására. (MTI) Elutazott Delhi polgármestere Hétfőn délelőtt a Feri­hegyi repülőtérről eluta­zott a fővárosi tanács ven­dégeként Budapesten tar­tózkodó Kidar Nath Sa­­hani, Delhi polgármestere és a társaságában levő küldöttség tagjai. Orosz nyelvi diák­tábor Hétfőn az Országos Pe­dagógiai Intézet és a KISZ központi bizottsága rendezésében a Szolnok­­tiszaligeti KISZ-táborban megnyílt az első hazai orosz nyelvi diáktábor. A résztvevő kétszáz Sza­bolcs, Hajdú és Szolnok megyei II. osztályos kö­zépiskolás tanulót a tan­testületek és az iskolai KTSZ-szervezetek delegál­ták. A tanulók orosz nyelvi felkészültségének fejlődését tizenkét szov­jet pedagógus és száz moszkvai, leningrádi és kijevi nyelvszakos egyete­mista segíti. Barackszüret Az ország gyümölcster­melő tájain vasárnap ba­rackszüret volt. Szatyma­­zon már szombaton hoz­záláttak és vasárnap foly­tatták az őszibarack sze­dését. Megkezdődött a sárgabarack szüretelése is A magyar—lengyel gépkocsigyártási kooperáció Ez év végén érkeznek az első Polski Fiat 126-os próbakocsik Mint vasárnapi lapunk­ban már hírül adtuk, szombaton Varsóban dr. Bet­ler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyet­tes, valamint Alexander Kopec lengyel gépipa­ri miniszterhelyettes magyar—lengyel kor­mányközi egyezményt írt alá, amely a Polski Fiat 126-os személygépkocsi gyártásának ipari koope­rációját rögzíti. Dr. Bet­­ler Sándor kohó- és gép­ipari miniszterhelyettest felkerestük hazaérkezése alkalmából, hogy lapun­kat részletesebben tájé­koztassa a kialakuló új személygépkocsi-gyártási kooperációról. — A kis kategóriájú gép­kocsiban rendkívül nagy a kereslet hazánkban — kezdte nyilatkozatát dr. Betler Sándor miniszter­helyettes. — Közismert, az NDK személygépkocsi­gyártása 1978—SO-ra be­fejezi a Trabant és a Wartburg gyártását. A lengyel ipar ezért vásárol­ta meg a Fiat cégtől a 600 köbcentis kiskocsi gyártási jogát, s rendkí­vül gyors ütemben törek­szik arra, hogy Bielsko- Bialában mielőbb üzem­be helyezze gépkocsigyá­rát. A tervek szerint 1974- ben kezdődik a gyártás. A magyar féllel az egyez­mény 1914-től 1985-ig rög­zíti a szállításokat. — Mi 1974 IV. negyed­évében kezdjük meg al­katrészszállításainkat, a lengyel gyár felfutásának megfelelően. 1974-re 10 ezer kocsihoz szállítunk alkatrészt, s ezért ellenté­telként 1975-ben 400 da­rab kocsi érkezik hazánk­ba. Ezt követően a gyár­tás 1978-ra 150 ezer da­rabra fut fel, a beszállí­tott gépkocsik száma 1976- ban 2000, 77-ben 3814, 78- ban pedig már csaknem 5700 darab lesz. — Miután gépjárműves szakmérnök, milyen sikert vár a Polski Fiat 126-tól? — Megítélésem szerint feltétlen sikere lesz. E gépkocsitípus keresett, mert viszonylag kicsi, a városi közlekedésben rendkívül jól használható, nagyon könnyen fordul, kis helyen lehet vele par­kírozni, s ezt egyre kevés­bé lehet figyelmen kívül hagyni ma már Magyar­­országon is. A gépkocsi elég jól gyorsul, 23 lóerős teljesítménye pedig elég­séges arra, hogy mind vá­rosi, mind városközi köz­lekedésben megállja a he­lyét. Ráadásul a kocsi 4 személyes, és csak 5—5,5 literes fogyasztású. Re­méljük, hogy rövidesen mi is meggyőződhetünk erről, mert lengyel partnerünk ígéretet tett arra, hogy ez év végén, jövő év elején saját szerelésből az első néhány, a próbaüzemelésű kocsit megkaphatjuk. P. F. NÉPSZAVA ­ A TELEVÍZIÓ ELŐTT Az elmúlt heti tv-mű­­sorban mindenki megta­lálhatta az őt érdeklő mű­sort. A teniszsport kedve­lőinek nyilvánvalóan cse­megét jelentett a Wimb­ledonból közvetített ver­seny és biztosan sok ér­deklődőt vonzott a Ko­­peczky Lajos szerkesztet­­te-vezette „Családi ház”­­műsor. Jó szórakozást nyújtott a Lengyel Tele­vízió estje is, hiszen se­gítségével még közelebbi ismeretséget köthettünk lengyel barátainkkal. Lyuk az életrajzon Sajnos, kortörténeti ada­léknál nemigen volt több a szerda este bemutatott, televízióra alkalmazott Gádor Béla szatíra. A da­rab életrajzára való sok emlékeztetés helyett töb­bet használt volna az ala­posabb átdolgozás, a túl­ságosan korhoz kötött ré­szek „húzása”. Az alap­helyzeten olyannyira túl­lépett az élet, hogy sok­kal , jobb lett volna a va­lóban vígjátéki, komikus helyzetek hangsúlyozása a másfél órán keresztül húzódó nyomozás helyett. Az igazi szórakozást az elsőrendű színészteljesít­mények nyújtották. Fele­ki Kamill, Sinkovits Im­re, Somogyváry Rudolf, Tomanek Nándor játéka a mai néző számára kissé avítt konfliktust is elhi­­hetővé tette. Ha nem is végig, de olykor jókat ne­vettünk. Nyitott könyv A „Nyitott könyv” sza­bályos időközökben je­lentkező műsora mintegy panorámát nyit kortárs irodalmunkra és ezzel nem kis szerepet játszik annak megismertetésében. Az elmúlt heti adásnak megkülönböztetett elis­meréssel kell adóznunk, hiszen Kertész Ákos mun­kások világában játszódó novelláinak kötetét mu­tatta be és ezzel örvende­tesen gyarapította a mun­kás témájú alkotások te­levízióban bemutatott adaptációinak számát. Ta­lán éppen a „Nyitott könyv” feladata lehetne, hogy nagyobb nyilvános­ságot biztosítson azoknak a regényeknek, novellás­­köteteknek, melyek a munkásemberek életének, a gyárak világának konf­liktusait, összeütközéseit, örömeit ábrázolják. Ez a világ ugyanis semmivel nem érdektelenebb, mint, teszem egy bravúros nyo­mozás története. A bemu­tatott elbeszélések ponto­san visszaadták az ere­deti próza hangulatát, mondanivalóját. Sinkó László és Pap Éva jó volt Vig Gusztáv és felesége szerepében. „Ide nekem az oroszlánt is!“ Anélkül, hogy bárkit is meg akarnánk bántani, meg kell mondanunk, Ka­zimir Károly osztályának műsora rossz volt. Műso­ruk ismét bebizonyította, nem mindig az a jó, ami­hez kedve van az ember­nek. Ennek az osztálynak a műsora nemcsak azzal okozott meglepetést, hogy érthetetlen módon „csel­­esi” sanzonokat is bemu­tatott, de azzal is, hogy tehetségük a rossz válo­gatás miatt fel- és meg­­mérhetetlenné vált. Revü­­nek aligha volt revü ez a program, jóllehet azt ígér­ték, és a silány kuplékat még a „bedobott” Brecht­­songok sem tudták feled­tetni. Nem ártott volna a műsor alaposabb meg­szerkesztése és válogatá­sa, mert amit péntek este láttunk, elég soványka eredmény négyévi munka után. Hivatása rendőr Nagyon helyesen tette a televízió, hogy a rend­őrökről készített filmet, hiszen napról napra talál­kozunk velük, de az az igazság, hogy vajmi keve­set tudunk róluk. Pedig munkájuk roppant érde­kes és változatos, hiszen járőrözéstől kezdve a szülés levezetéséig sok mindent elvégeznek. A kellő társadalmi megbe­csülés kialakításához, megtartásához az ilyen, a megismerést szolgáló fil­mek, dokumentumműso­rok elengedhetetlenek. M. Szebeni Géza Ma kezdődik a filmfesztivál Moszkvában Ma nyitják meg hivata­losan Moszkvában a nem­zetközi filmfesztivált, amely ezúttal nyolcadszor kerül megrendezésre. Az esti megnyitó a Kreml Kongresszusi Palotájában lesz. A hivatalos nemzeti be­mutatók színhelye a Rosz­­szija Szálló koncertterme lesz, amely a világ leg­korszerűbb hangverseny- és mozitermei közé tarto­zik. A teremben 220 négy­zetméteres vásznat he­lyeztek el, s a hat vetítő­gépen nanorámafilmtől a 16 milliméteres kisfilmig minden vetíthető. Minden ülésen megtalálható az öt­nyelvű szinkron-tolmács­­berendezés. Ha a rendező­ség kívánja, a helyiség percek alatt bálteremmé alakítható át: egy külön­leges szerkezet egyetlen gombnyomásra a parkett alá süllyeszti a széksoro­kat. A fesztivál hivatalos dí­jain kívül számos szovjet alkotói szövetség, társa­dalmi és tömegszervezet­ saját díjat vagy oklevelet alapított. Különdíjat nyúj­tanak át a Szovjet Film­művész Szövetség, az Író­szövetség és a Zeneművé­szek Szövetsége, valamint több filmszaklap szerkesz­tősége nevében. HORIZONT — Garai György hege­dűművész és Petri Endre zongoraművész hangver­senyt adott hétfőn a keszt­helyi Festetics-kastély helyreállított zenetermé­ben. — Bodor Miklós, Kis­­kunfélegyhzán alkotó gra­fikusművész tárlata nyílt meg hétfőn Kecskeméten. Azok a tollrajzok is lát­hatók a kiállításon, ame­lyeket a művész Petőfi nyomába szegődve, a Kis­kunság tájairól készített.­­ Lengyel kulturális hetet rendez a Magyar Rádió július 16 és 22 kö­zött. A lengyel hét adásai kiterjednek a rádiónak szinte valamennyi műfa­jára. Érdekes hangjáté­kok, zenés összeállítások sugárzására is sor kerül. — A XI. országos ifjú­sági képzőművésztelep megnyílt Tamásiban. Au­gusztus 20-án kiállítás nyílik az ifjú művészek itt létrehozott alkotásaiból. — A szegedi műgyűjtők klubjának érdekes kiállí­tását vasárnap megnyitot­ták a város Bartók Béla Művelődési Otthonában. Lucs Ferenc védett jelle­gű gyűjteményének ötven darabja került közönség elé.­­ A II. balatoni kisgra­­fikai biennálé megnyílt vasárnap a keszthelyi Ba­laton Múzeumban. Bala­­tonfüreden Fülöp Lajos kiállítását nyitották meg ugyanakkor. Megkezdték az antenna szerelését Augusztus 20-tól műsort sugár a zalaegerszegi tv-adó Zalaegerszegen hétfőn megkezdték az ország leg­újabb, 100 méter magas tv-erősítő antennájának szerelését. Még ezen a hé­ten hozzálátnak a műsza­ki berendezések beméré­séhez, hogy a terveknek megfelelően augusztus 20-án megkezdhessék a televíziós műsor sugárzá­sát. Az adó üzembe állításá­val az eddigi 12-es helyett a 6-os csatornán foghat­ják a tv-műsort Zalaeger­szegen és a szomszédos nagylengyel­ olajmező la­kótelepén. Szakemberek szerint így szobaantenná­val is jó vétel biztosítható. Az automatikusan üze­melő berendezés működé­sét a Kabhegyről sugár­zott jel vezérli majd. Az erősítőtorony külső feljá­róját és a belső felvonót a­­jövő évben építik meg. Ezután nyitják meg a 60 méter magasságban be­rendezendő eszpresszót és körkilátót. (t. a.) A HÉT KÖNYVEI GONDOLAT KIADÓ Archibald Robertson: A ke­reszténység. -t- Függelék: A holttengeri tekercsekről. SZÉPIRODALMI KIADÓ Garai Gábor: Elférünk a földön. Tanulmányok. — Sza­bó Pál: Nyugtalan élet. Ön­életrajzi regényciklus. TÁNCSICS KIADÓ Élelmiszeripari munkavédel­mi kézikönyv. — A SZOT ha­tározatai és a szakszervezeti mozgalmat érintő állami jog­szabályok.­­ KÖZÖS KIADÁSOK ÉS KÜLFÖLDI KIADÓK Berertd T. Iván—Szuhay Mik­lós: A tőkés gazdaság törté­nete Magy­arországon. 1848— 1844. Kossuth Kiadó—Közgaz­dasági és Jogi Kiadó. — Né­meth László: Emberi színjá­ték. Magvető—Szépirodalmi Kiadó. • CIGÁNYOK Csenki Imre operája a Margitszigeten Tisztelet és teljes elis­merés jár a kitűnő zene­szerző és karnagy, Csenki Imre elmélyült cigány­folklór kutatásainak, az értékes munkának, ame­lyet a valódi cigánymu­zsika felkutatásának szen­telt egy életen át. Mind­ennek az eredményei ott hallhatók Cigányok címen a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon most bemuta­tott operájának zeneileg kiváló részleteiben. Az alábbiakban azonban nem valamely szvitet vagy a cigányság nemzetközi nép­zenéjére épülő oratóriu­mot kell értékelni, hanem egy műfajában operának mondott művet, amelyet Puskin hasonló című el­beszélő költeménye alap­ján nagy szerzői és elő­adói apparátus valósított meg. Helyesebb kereken megmondani, mint fele­más módon: a kísérletet ebben a formájában sike­rületlennek tartom. Az alaphibát nem nehéz tetten érni. Csenki hatal­mas anyagmennyiséget gyűjtött egybe az említett folklórból — ez a tömör­ségében balladai Puskin­­műbe semmiképpen nem férhet bele. Az eredeti műtől idegen elemek so­kasága társult így a tel­jes estét betöltő operába, anélkül, hogy szervesen is beleilleszkedett volna. Az eredeti mondanivalót ezek az eklektikusan ide válo­gatott drámai és egyéb (tánc-) elemek nem képe­sek szolgálni, új mondani­valót nem hordoznak, így tehát terhelik a művet és néző-hallgatóját. A példakép érezhetően a nagy mester, Kodály egyedi és alighanem ismé­­telhetetlen Székely fonója volt, ennek szűkszavúsá­ga, letisztultsága, szigorú rendje és a szabályszerű operától, a cselekményes­ségtől történt elhatároló­dása nélkül. Ugyanakkor a nagy példák közt Mu­szorgszkij népoperája is felfedezhető, ez utóbbi pá­ratlan drámai erejének akár csak töredéke nélkül. Egyebek közt éppen ez a drámai erő forgácsolódott széjjel a túl nagyot mar­kolásban, a „mindent be­le” alkotói tévedésben, amely sosem gazdagít, mindig szegényít, kivált színpadi mű esetében. Az opera szövegét Szabó Miklós írta. Messze került az eredetitől, sajnos, a végkicsengés így merőben más, kibicsaklott. Csak részben érthető, hogy a hi­bát mi okozta (bizonyos zenei anyag megőrzésére törekedtek). A vajda lá­nyának egész cselekvése viszont más a költemény­ben, ezen hiba volt vál­toztatni, mert a lényeget torzítja. Hiba a két rész szerves kettétörése is. A népes művészgárda Nagy Ferenc karmester irányításával jó munkát végez. Elsőnek a KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi énekkarát em­lítem, amely az Operaház énekkarával és gyermek­­kórusával a zenei anyag legértékesebb részeit na­gyon szépen szólaltatja meg (karigazgatók: Nagy Ferenc, Tóth Béla és Bot­ka Valéria). A MÁV Szim­fonikusok tisztán, szépen játsszák a nem könnyű zenei anyagot. A Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének tánc­kara mindent megtesz a siker érdekében, Novák Ferenc koreográfiája azonban, valószínűen a tisztázatlan drámai struk­túra áldozataként is, nem a legsikerültebb. Az a gyanúm, hogy nem is le­het csaknem végigkoreog­­rafálni ezt a művet így. Márié Tivadar jelmezei tetszettek, Götz Béla szce­nikai hozzáadásában sok a formális és érthetetlen, tartalmilag nem indokol­ható, stilárisan ellentmon­dó elem. Kerényi Imre rendező nem tudott megbirkózni az anyaggal — ismét csak az a gyanúm, hogy nem is lehet. Azt azonban külön nem értem, mert veszi át Babits tévedését „a vad Kaukázus bérceit” illetően (ez a stílust nyilván befo­lyásosa). Babits itt felte­hetően A kaukázusi fo­goly elbeszélő költemény­nyel eszmetársított. A Ci­gányok Besszarábiában, a Duna-torkolat táján ját­szódik (amúgy természe­tesen a zene is ezt fejezi ki és sugallja). A főbb szerepek közül három — Aljeko, a vajda, Kemsira — származik Puskintól, és kiváló éne­kes (Zemfira esetében rá­adásul táncos) életre kel­tőre lelt Bende Zsolt, Rad­­nay György és a kolozs­vári vendég Rodica Po­­pescu személyében. Albert Miklós Zlotárija még félig sem Puskin-eredetű — az énekesi megoldás jó. A másik kolozsvári vendég, Szabó György ragyogó, ér­dekes színész. Komlóssy Erzsébet nagy érdeme, hogy minden művészi megbízatást száz százalé­kig komolyan vesz és ma­ximális töltéssel bocsát út­jára. Meggyőződésem, hogy Csenki Imre rendkívül ér­tékes zenei anyaga vala­mely formában tovább él majd — az is meggyőző­désem, hogy nem az opera lesz ez a '""■ma, vagy leg­alábbis r ti ebben a szer­kezetben. Rajk András

Next