Népszava, 1973. augusztus (101. évfolyam, 178-203. sz.)

1973-08-01 / 178. szám

1973. AUGUSZTUS 1. SZERDA 101. ÉVFOLYAM 178. SZÁM Ala 80 FILLÉR • A­ €­­au a VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Közlemény nyolc szocialista ország pártvezetőinek baráti találkozójáról . A Krím-félszigeen július 30—31-én megtartották a szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek találkozóját, amelyen részt vett. "Vödör Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke; Custáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra; Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára; Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának el­nöke, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára, valamint Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Borisz Ponomarjov, az SZKP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Konsztantyin Katasin, az SZKP Központi Bizottságának titkára. A találkozó részvevői tájékoztatták egymást párt­juk életéről és tevékenységéről, szocialista államuk fejlődéséről. Megvitatták a testvéri pártok és orszá­gok közötti politikai, gazdasági és ideológiai együtt­működés kérdéseit. Átfogó véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról is. II. A Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kom­munista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi For­radalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Ro­mán Kommunista Pár és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői megállapították, hogy az 1972 júliu­sában megtartott Knin-félszigeti találkozó óta eltelt idő alatt jelentős sikereket értek el a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete nyilatkozataiban fog­lalt külpolitikai célkitűzések, a testvérpártok kong­resszusain elfogadott határozatok, az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja megvalósításában. A vietnami háború befejezése, a Ném­et Demok­ratikus Köztársaság teljes nemzetközi jogú elismeré­se. Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezése. Kuba nemzetközi pozíciói­nak megerő­södése, az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet sikeres kezdete — mindez tükrözi a szocialista közösséghez tartozó országok békeszerető politikája befolyásának növekedését. E politika megvalósításában, az egész nemzetközi helyzet javításában nagy szerepet töltöttek be a test­vérpártok és a szocialista országok vezetőinek a ka­pitalista államok képviselőivel az utóbbi időben meg­­rendezett találkozói és tárgyalásai. Leonyid Brezsnyev tájékoztatást adott az SZKP Központi Bizottságának a XXIV. kongresszuson elfo­gadott békeprogram megvalósítása érdekében kifej­tett külpolitikai tevékenységéről, az Amerikai Egye­sült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban, és Franciaországban nemrégiben tett látogatásokról, a lezajlott tárgyalásokról és a megkötött megállapodá­sokról, egyebek között a nukleáris háború elhárítá­sáról szóló szovjet—amerikai egyezményről. A test­vérpártok vezetői nagyra értékelték az SZKP lenini külpolitikáját, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkáránál­ személyes hozzájárulá­sát e fontos nemzetközi jelentőségű politika megvaló­­­sításához. Levonták az általános következtetést, hogy az egész nemzetközi helyzetben jelentős pozitív változá­sok mentek végbe: mind átfogóbb nemzetközi elis­merésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei; kiszé­lesednek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok a szocialista és a kapitalista országok között, kedve­zőbb távlatok tárulnak fel az olyan konstruktív lépé­sek számára, amelyek arra hivatottak, hogy elősegít­sék a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulá­sát. Hangsúlyozták, hogy fontos valamennyi érdekelt állam együttes erőfeszítéseivel megszilárdítani a nem­zetközi színtéren végbemenő pozitív változásokat, kö­vetkezetesen megvalósítani a megkötött egyezménye­ket és szerződéseket, szüntelenül előre haladna a fő cél, az egyetemes béke biztosítása felé. Kifejezésre juttatták azt az egyöntetű eltökéltsé­güket, hogy ebben az irányban fejlesztik a szocialista országok aktív együttműködését, megerősítették azt a készségüket, hogy elősegítik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét. Pozitívan értékelve a Helsinkiben megtartott előkészítő konzultációk és az európai értekezlet első szakasza — a külügyminisz­teri találkozó — alapvető eredményeit, a testvérpár­­tok vezetői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy en­nek az értekezletnek a munkája, amelyhez a népek a valóban tartós európai béke megteremtésébe vetett reményeiket fűzik, amennyiben megvan a részvevők­ben a jóakarat, már ebben az évben teljes egészében véget érhet. Annak érdekében, hogy a legnagyobb po­litikai tekintélyt biztosítsák az értekezlet határozatai­nak, annak zárószakaszát legmagasabb szinten kelle­ne megrendezni. A szocialista országok állást foglalnak az európai államok közötti nagyarányú és hosszú időre szóló, diszkriminációktól mentes és egyenjogú gazdasági kapcsolatok kibontakoztatása mellett, minden ország társadalma közötti átfogó és sokrétű érinkezés mel­lett, a turisztika, a sportkapcsolatok ösztönzése, a kul­turális kapcsolatok fejlesztése és a szellemi értékek cseréje mellett, a béke megszilárdítása és a népek közötti kölcsönös megértés nevében. A szocialista országok abból indulnak ki, hogy az ilyen együttműködésnek minden állam szuverenitása szigorú tiszteletben tartása, a belügyeibe való be nem avatkozás, keretei között kell fejlődnie, figyelembe véve minden ország szokásait és hagyományait. Ez az együttműködés megfelel majd minden európai nép és külön-külön mindegyik érdekeinek. Megelégedéssel állapították meg, hogy jelenleg aktivizálódik az olyan társadalmi erők tevékenysége, amelyek fontos szerepet tölthetnek be Európa béke­kontinenssé válása történelmi feladatának megoldá­sában, a föld békéjének megszilárdításában. A szocialista országok következetesen síkraszáll­­nak azért, hogy a politikai enyhülés kiegészüljön a leszerelést elősegítő katonai enyhüléssel. Nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a küszöbönálló, ez év októbe­rében Bécsben megtartandó tárgyalásoknak a közép­­európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről. A szocialista országok elengedhetetlenül szüksé­gesnek tartják az enyhülés övezetének kiszélesítését, az egész világra való kiterjesztését. Ez mindenekelőtt megköveteli az imperialista agresszió teremtette konf­­liktushelyzetek haladéktalan rendezését. Ismét megerősítették, hogy következetesen támo­gatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya álláspontját, azt a követelését, hogy valameny­­nyi fél maradéktalanul teljesítse a párizsi megállapo­dást: biztosítani kell Indokína népei számára annak lehetőségét, hogy maguk döntsenek sorsukról, meg kell teremteni az igazságos békét egész Indokínában, kifejezték internacionalista szolidaritásukat a vietna­mi­ néppel, azt­ a készségüket­, hogy megadják neki a szükséges segítséget, erősítik a VDK-val a testvéri együttműködést. Továbbra is az egyik legkiélezettebb probléma a közelkeleti­ helyzet, amelyet rendezni kell olyan ala­pon, hogy teljes egészében kivonják az izraeli csapa­tokat a megszállt arab területekről,­tiszteletben tart­ják e térség államai és népei, beleértve a Palesztinai arab nép függetlenségét és törvényes jogait. A feszültség enyhülésének és az államok békés együttműködése fejlesztésének politikája élvezi a né­pek, a világ egész haladó, békeszerető közvéleménye forró támogatását. Ezzel együtt azonban továbbra is léteznek azok az erők, amelyek a hidegháború szelle­mében cselekedve, szembeszegülnek a nemzetközi enyhüléssel, állást foglalnak a háborús előkészületek fokozása, a katonai költségvetések növelése mellett Állandó éberségre van szükség az ilyen erők poli­tikájával szemben, ellene kell szegülni az olyan kísér­leteiknek, hogy megtévesszék a világ közvéleményét, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítsanak a né­pek között, a szocializmus állásainak aláaknázására használják fel a feszültség enyhülését. A szocialista államok elvi osztálykülpolitikát foly­tatnak. A béke és a nemzetközi biztonság megszilár­dításának irányvonala, a szolidaritás minden ország és kontinens népeinek felszabadító harcával, a sza­badságuk és függetlenségük ellen, a sorsuk önálló meghatározására való joguk ellen intézett merényle­tek visszautasítása — ezek ennek a­ politikának elide­geníthetetlen alkotórészei. Figyelembe véve, hogy milyen óriási jelentősége van a szocialista országok gazdasági együttműködé­sének a sikeres szocialista és kommunista építés, az ezekben az országokban élő népek jólétének és kultú­rájának állandó növekedése szempontjából, megvitat­ták a szocialista gazdasági integráció komplex prog­ramba megvalósításának menetét és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa tevékenysége további tökéle­tesítésének fő irányait. Megerősítették, hogy ezeknek a kérdéseknek továbbra is a KGST-tagállamok kom­munista és munkáspártjai figyelmének központjában kell maradniuk. A találkozón hangsúlyozták, hogy a kommunista és munkáspártok, minden antiimperialista erő szilár­duló egysége elősegíti a béke és a társadalmi haladás ügyének sikereit. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefogásának szakadatlan fokozódása a marxizmus- leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján,­ minden ország kommunistáinak szoros test­véri együttműködése a jövőben is kiemelkedő szere­pet tölt majd be a feszültség enyhülésének megszi­lárdulásában, a béke és a szocializmus eszméinek dia­dalában. III. A találkozón részt vett valamennyi testvérpárt vezetői egyöntetűen hangsúlyozták azt a törekvésü­ket, hogy fejlesztik a sokoldalú együttműködést a szo­cialista országok között, összehangolják cselekedetei­ket a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus ügye és a béke megszilárdítása érdekében. A találkozó szívélyes, baráti hangulatban ment végbe. (MTI) A tervezettnél gyorsabban nőtt a termelés.....................* . . . * 3 Rózsakertet ültetett a fesztivál... 3 Raktárakból — üzletek, bemutatótermek­­..*•*..**. 8 Leonyid Brezsnyev és Kádár János találkozója Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára kedden a Krímben találkozott Ká­dár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A találkozón, a szovjet párt- és kormányküldött­ségnek 1972 őszén Ma­gyarországon tett látoga­tása során elért megálla­podások szellemében meg­vitatták az SZKP és az MSZMP közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésé­nek és a sokoldalú szov­jet— magyar együttműkö­dés további fejlesztésének kérdéseit. A szívélyes, baráti lég­körű találkozót a­­ megvi­tatott kérdésekben való teljes nézetazonosság jel­lemezte. Kurt W­aldheim­ elutazott Budapestről Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata magyarországi lá­toga­tássá­val Magyarországon tett hi­vatalos látogatását befe­jezve, kedd délután eluta­zott Budapestről Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára. A magyar kormány meghívására hazánkban tartózkodott vendégeket a Ferihegyi repülőtéren bú­csúztatták; ebből az alka­lomból magyar nemzeti lobogókkal és ENSZ-zász­­lókkal díszítették fel a bu­dapesti légi kikötőt. A vendégek búcsúztatá­sára a házigazdák képvi­seletében megjelent Péter János külügyminiszter, Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes. . Szarka Ká­roly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője, dr. Kö­­mives Imre nagykövet, hazánk genfi állandó ENSZ-képviseletének ve­zetője, továbbá a Külügy­minisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky budapesti csehszlovák és Tadeusz Hanuszek len­gyel nagykövet, valamint dr. Hellmuth Strasser, az Osztrák Köztársaság ma­gyarországi nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivő­je. Az ENSZ-főtitkár és kí­sérete magyarországi láto­gatásának utolsó napján, kedden délelőtt a vendé­gek látogatást tettek So­mogyi József Kossuth-dí­­jas szobrászművész mű­termében. Kurt Waldhei­­met, feleségét és a társa­ságukban levő vezető ENSZ-diplomatákat elkí­sérte Hollai Imre, Szarka Károly és­­ott volt dr. Si­­mó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes. A ven­dégek ezután a Szépművé­szeti Múzeum gyűjtemé­nyeit tekintették meg. Péter János az Intercon­­tinental-szállóban villás­­reggelit adott Kurt Wald­heim és kísérete tiszteleté­re. Mielőtt a vendégeket vi­vő repülőgép — 14 órakor — útnak indult Budapest­ről Prágába, Kurt Wald­heim főtitkár interjút adott az MTI. diplomáciai, tudósítójának — Mindenekelőtt szeret­ném felhasználni az alkal­mat arra — mondotta —, hogy melegen megköszön­jem­­a­ magyar kormány-,­nak,­­ a magyar politikai vezetésnek az igen baráti fogadtatást, amelyben ré­szem volt az önök orszá­gában, mind a politikusok, mind a lakosság részéről. Bármerre jártam, rendkí­vül szívélyesen fogadtak. Úgy hiszem, hogy a láto­gatás rendkívül sikeres­ és gyümölcsöző volt. Nagyon beható eszmecserét foly­tattam az Elnöki Tanács elnökével, a miniszterel­nökkel és természetesen a külügyminiszterrel.­­ Meggyőződésem, hogy a nemzetközi politikában jelenleg tapasztalható eny­hülés nagyon pozitív fej­leményt jelent. Mi üdvö­zöljük ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Meggyőződésem, hogy ez a tendencia, nevezetesen a nagyhatalmak jobb együttműködése előnyére válik a többi országnak­ is, a kis és közepes államok­nak is, és ebből az enyhü­lésből mi feltétlenül pro­fitálunk az ENSZ-ben. — Hogyan látja ön az európai biztonság ügyé­nek fejlődését az ENSZ működése szempontjá­ból? — Az európai biztonsá­gi­­ konferenciát, amelyet tulajdonképpen­ biztonsági és együttműködési konfe­renciának neveznek, nagy előrehaladásnak­ tekintem a nemzetközi kapcsolatok­ban. Az ENSZ alapokmá­nyában szó van az egyes földrészek, földrajzi egy­ségek regionális együtt­működéséről, s mi üdvö­zöljük az ilyen regionális együttműködést, hiszen ez kétségkívül szolgálja az ENSZ érdekeit is, segít a világszervezetnek a prob­lémák megoldásában. Na­gyon pozitívan ítélem meg (Folytatás a 2. oldalon) Együttesen az európai munkások közös érdekeinek védelmében Gáspár Sándor nyilatkozata a szakszervezeti vezetők bécsi tanácskozásáról Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára újságíróknak nyilatkozott a bécsi meg­beszélésekről, amelyeken szovjet, NDK-beli, ma­gyar, svéd, brit és NSZK- beli szakszervezeti köz­pontok vezetői az európai szakszervezetek együtt­működését érintő kérdé­sekről tárgyaltak. Elmondotta, hogy a bé­­csi megbeszélés résztvevői első ízben két évvel ez­előtt, a finn szakszerveze­tek kongresszusán talál­koztak. Az volt az első al­kotom, amikor a különbö­ző ideológiai alapon álló szakszervezetek vezetői európai szinten szervezett kontaktust teremtettek, s azóta — legalábbis kétol­dalú formában — a kap­csolatok fejlődtek. — A magyar szakszer­vezeteknek immár vala­mennyi európai szakszer­vezettel van többé-kevés­­bé rendszeres és szerve­zett kapcsolata. Minde­nekelőtt a szocialista or­szágok szakszervezeteinek következetes politikája tette lehetővé, hogy a pár­beszéd megindult. Mi már korábban is a kapcsolatok fejlesztése mellett vol­tunk, s arra törekszünk, hogy e területen minőségi változások történjenek. Az immár kedvező folyamat­hoz számos nyugat-euró­pai szakszervezeti vezető jószándéka is hozzájárult, hiszen a békés egymás mellett élés politikája Európában polgárjogot nyert. Változatlanul nő és erősödik a szocializmus vonzereje a nyugat-euró­pai munkások között. Nyugat-Európa dolgozói igen élénken érdeklődnek a szocialista országok szakszervezeteinek tevé­kenysége iránt, figyelem­mel akarják kísérni, hogy a szocialista országokban a munkások hogyan vesz­nek részt a hatalom gya­korlásában, milyen befo­lyásuk van, hogyan élnek, s mindebben milyen sze­repük van a szakszerve­zeteknek. — Bécsben összegeztük mindazt, amit eddig elér­tünk és együttesen keres­tük annak lehetőségét, ho­gyan lehetne a kapcsola­tokat tovább szélesíteni, intézményessé, szervezet­té tenni. Mint ismeretes, elvi egyezséget kötöttünk arról, hogy a jövő év ele­jén Genfben, a Nemzetkö­zi Munkaügyi Szervezet konferenciája keretében összehívjuk az európai szakszervezeti­ vezetők ta­lálkozóját. Ennek igen nagy a jelentősége, mert ilyen találkozóra még nem volt példa és nagy remé­nyeket fűzünk a januárra tervezett tanácskozáshoz.­­ Közös elhatározással még világosabbá, egyér­telműbbé szeretnénk ten­ni, hogy szakszervezeteink mit tehetnek együttesen az európai munkások ér­dekeinek védelmében. E közös feladat az alapvető kapocs a szocialista és a nyugat-európai országok szakszervezetei között, hi­szen mindkét társadalmi rendszerben a dolgozók érdekvédelme a szakszer­vezetek alapvető rendel­tetése. (MTI)

Next