Népszava, 1973. október (101. évfolyam, 230–255. sz.)

1973-10-27 / 252. szám

. (Folytatás az 1. oldalról) meg Izrael számára sem a békét, sem a biztonságot, legfeljebb nemzetközileg még jobban elszigeteli Izraelt, s a szomszédos népek még nagyobb gyűlöletét hívja ki maga ellen. Az arabok hősies harca, az arab államok növekvő szolidaritása meggyőzően bizonyítja, hogy sohasem törődtek bele az izraeli agresszióba, sohasem mondanak le törvényes jogaikról. A Szovjetunió szilárdan és következetesen támogatja az arab népek igazságos követeléseit. Szükséges, hogy a közelkeleti béke megszilárdítását követelő kollektív akarat a béke megsértőinek esztelensége fölé kerekedjék. Az utóbbi napok eseményei éberségre intenek. Sürgős és határozott intézkedések kellenek, hogy szavatolhassák a tűzszünetről és a csapatok viszszavonásáról szóló határozatok megvalósítását. Szadat egyiptomi elnök azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz: küldjék ki képviselőiket a hadműveletek térségébe, hogy azok felügyeljenek a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatának végrehajtására. Mi készségünket fejeztük ki Egyiptom kérésének kielégítésére, s már el is küldtük ilyen Szeretném hangsúlyozni, hogy a Biztonságitalács ottober 22-i döntést nem csupán a tűzszünete irányozza elő. Előírja e háború okainak kiküszöbölésére irányuló fontos lépések megtételét is. Ez éppen ez a döntés különleges értéke. Az érdekelt felek kötelesek haladéktalanul megkezdeni annak , közel-keleti határozatnak gyakorlati végrehajtását amelyet a Biztonsági Tanács 1937. november 22- én hozott, és kötelesek azt végrehajtani valamennyi cikkelye vonatkozásában Megemlítem, hogy ez a határozat hangsúlyozza „a háború útján való területszerzés megengedhetetlenségét”. Előirányozza az izraeli fegyveres erők kivonását azokról a területekről, amelyeket az 1907-es konfliktus idején szálltak meg. Követeli az adott térség minden egyes állama szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének, valamint a békés életre való joginak tiszteletben tartását és elismerését. A határozat azt is kimondja, hogy el kell érni a menekültek problémájának igazságos rendezését, vagyis biztosítani kell Palesztina arab népének törvényes jogait. Világos tehát, hogy ha ezeket az 1967-ben hozott határozatokat már akkor megvalósították volna, a Közel-Keleten már hat esztendeje tartós béke honolna. Ez azonban nem történt meg. Nem történt meg azért, mert a külső erők által ösztönzött izraeli uralkodó körök rövidlátó és kalandor politikát folytattak. Az október 22-én, hétfőn hozott biztonsági tanácsi döntés szellemének és betűjének megfelelően az érdekelt felek kötelesek megfelelő égisz alatt haladéktalanul megkezdeni a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésére irányuló tárgyalásokat. Az ilyen tárgyalások jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Ezek résztvevőire történelmi felelősség hárul. A Szovjetunióról elmondhatom, hogy kész konstrukt nukleáris korunkban megjelenik a népek között a békéért folytatott harcban megnyilvánuló szolidaritás új, mélyebb érzése és vele együtt, a képviselőinket. Reméljük, hogy hasonló módon jár el az Egyesült Államok kormánya is, ezenkívül fontolóra veszünk más, lehetséges intézkedéseket is, amelyeket a helyzet megkövetelhet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 25-én a tűzszünet folytatódó megsértésével kapcsolatban úgy határozott, hogy haladéktalanul létrehozza az ENSZ rendkívüli erőit, amelyeket a hadműveleti térségbe vezényel. Úgy véljük, hogy ez hasznos döntés, és bízunk abban, hogy szerepc lesz a helyzet normalizálásában. A közel-keleti helyzet normalizálása érdekében a Szovjetunió hajlandó együttműködni minden érdes v országgal. Ám ez az el működés természeten nem szolgálhat ürügyül olyan ténykedésekhez, amilyenekbe az utóbbi napok folyamán a NATO-országok bizonyos köreiben kezdtek — mint például a Szovjetunió közel-keleti szándékairól szóló fantasztikus koholmányok terjesztése révén a szenvedélyek mesterséges felszításához. Az adott szituációban úgy gondoljuk, felelősségteljesebb becsületesebb és konstruktívabb magatartás lenne helyénvaló,tív módon hozzájárulni és hozzá is járul ehhez az ügyhöz. Szilárdan amellett vagyunk, hogy a Közel-Kelet valamennyi — ismétlem: valamennyi — állama és népe számára biztosítani kell a békét, a biztonságot és a határok sérthetetlenségét. A Szovjetunió kész részt venni a megfelelő szavatolásban. Számunkra úgy tűnik, hogy a jelenlegi viszonyok között a béke valamennyi hívének, valamennyi békeszerető erőnek egyik legidőszerűbb feladata elérni, hogy haladéktalanul és teljes mértékben megvalósuljon a Biztonsági Tanács ez év október 22-én hozott határozata. Ez elengedhetetlen a Közel-Kelet valamennyi államának és népének szabad és független fejlődéséhez. Ez érdekében van Európa és Ázsia, Afrika és Amerika sok országának, amelyek számára a világ e térségében a politikai, gazdasági élet normalizálása nem csekély jelentőségű. Végül pedig a Közel-Keleten napjainkban kialakult helyzet élessége, a konfliktus kiterjedésének kockázata világosan mutatja, mennyire fontos e feladat megoldása az általános béke megszilárdítása szempontjából is. A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok népei előtt hatalmas gazdasági és társadalmi feladatok állnak. Ezeket csak a valamennyi állam biztonságán és széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésén alapuló békére építve lehet sikeresen megoldani. A következetes békepolitika és a belső feladatok demokratikus megoldása összeegyeztetésének példájával szolgál az Indiai Köztársaság. Brezsnyev ezután az el nem kötelezett országok algíri konferenciáján hozott határozatok jelentőségéről szólt, majd leszögezte: az ázsiai, afrikai, latin-amerikai békeszerető államok aktív politikája lemérhetően fontos hozzájárulást jelent a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. béke ügye iránti közös felelősségük erőteljesebb átérzése. Ez az érzés hatalmas ösztönzője a béke megszilárdításáért, a szilárd nemzetközi biztonságért folyó, egyre terebélyesedő harcnak. Meggyőződéssel elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzetben végbemenő változások jelentős mértékben a társadalmi erők tevékenységének, az erőszak és az agresszió ellen egyre élesebben tiltakozó, tántoríthatatlanul békét akaró néptömető, soha eddig nem tapasztalt aktivitásának gyümölcsei. Erről tanúskodnak a nemrég Bulgáriában lezajlott szakszervezeti világkongresszus eredményei is. A kongresszus meggyőzően kifejezte a munkásosztály, az alkalmazottak és az értelmiség több mint kétszázmilliós szervezett tömegének békeakaratát. Az önök kongresszusának összehívása, átfogó és reprezentatív jellege meggyőző és világos bizonyítéka annak, hogy a világ közvéleménye milyen erővé vált, milyen szerepet játszhat a béke és biztonság megszilárdításáért, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért folyó harcban. Ily módon elégedetten állapíthatjuk meg: az utóbbi években valamennyi békeszerető erő egyesített erőfeszítéseképpen sikerült elérni, hogy egészében a nemzetközi légkör egészségesebbé vált, az államok békés egymás mellett élésének, békés együttműködésének politikája számottevő tényleges eredményeket hozott. Ugyanakkor világos. Ezek a tárgyalások nagy fontossággal bírnak Európa és az egész nemzetközi helyzet szempontjából. A Szovjetunió teljes komolysággal és felelősségtudattal, építő szellemben és realisztikusan közelíti meg ezeket a tárgyalásokat. Álláspontunk világos és érthető. Úgy véljük, hogy meg kell állapodni Közép- Európa már meghatározott körzetére vonatkozóan a külföldi és a tárgyalásokon részt vevő államok nemzeti szárazföldi és légierejének csökkentésében. Eközben nem szabad károsodnia egyik fél biztonságának sem, és egyikük sem juthat a másik kárára egyoldalú előnyökhöz. Nyilvánvalóan el kell ismerni azt is, hogy a csökkentésnek vonatkoznia kell a nukleáris fegyverrel felszerelt alakulatokra is. Hogy hogyan kell lebonyolítani a csökkentést, milyen módszert kell alkalmazni egyenlő százalékos, vagy egyenlő mennyiségi alapon a taszért bízunk az európai értekezlet végső sikerében, és történelmi szerepében, annak ellenére, hogy még sok nehézség leküzdése vár ennek az egyedülálló fórumnak részvevőire, amely éppen most van munkájának külsőre talán nem túl látványos, de mégis rendkívül fontos szakaszában. Mit várunk ettől az értekezlettől, miben reménykedünk? Ha a legáltalánosabb formában akarjuk kifejezni, akkor azt szeretnénk, hogy ezen a fórumon egyöntetűen őszintén — ahogy mondani szokás —, teljes szívvel, diplomáciai ügyeskedések és nyakatekert fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi részvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe fogadja el az európai államok közötti kapcsolatok meghatározott elveit. Olyan elvekre gondolok például, mint valamennyi európai állam területi érinthetetlensége, határaik sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról, hogy ez csupán a kezdeti szakasz a célhoz — az emberiség békés jövőjének megbízható szavatolásához — vezető úton, amely cél, úgy vélem, egyesíti azokat, akik jelen vannak ebben a teremben, és azokat is, akiket képviselnek. Most teremtjük meg a szükséges előfeltételeket e cél eléréséhez. Közös feladatunk, hogy szüntelenül előrehaladjunk a választott úton, megállás nélkül, állhatatosan, széles fronton haladjunk előre. S határozottan törjük meg az enyhülés ellenzőinek és a hidegháború híveinek ellenállását. A feladat, ahogyan azt mi a Szovjetunióban értelmezzük, az, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének döntő irányaiban elért enyhülést állandó, tartós, sőt visszafordíthatatlan jelenséggé tegyük. Ebben a vonatkozásban természetében főként Európában lehet sokat tenni, e kontinens népei valamennyi kontinens népeinél többet szenvedtek az elmúlt háborúktól, köztük a legszörnyűbbtől, a második világháborútól. Európa életében mind aktívabb és jelentősebb szerepet töltenek be a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez híven és őszintén ragaszkodó szocialista országok, a kontinens nyugati részében pedig növekszik a politikai realizmus, és egyre befolyásosabbá válnak azok a körök, amelyek ugyanezekért a célkitűzésekért szállnak síkta.nácskozás részvevőinek, abban még meg kell állapodniuk. A mi szempontunkból az a fontos, hogy a végrehajtandó csökkentés ne bontsa meg Közép- Európában és általában az európai kontinensen a kialakult erőviszonyokat. Ha kísérletet tesznek ennek az elvnek a megsértésére, az egész kérdés Eris almájává válik és végnélküli viták tárgyát képezi majd. Hogy milyen gyorsan lehet hozzáfogni magához a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez — erről szintén Bécsben kell majd megállapodni. A Szovjetunió már 1975-ben kész lenne ilyen értelemben tényleges lépésekre. A közeljövőben konkrét megállapodást lehetne kötni erre vonatkozólag. Az ilyen megállapodás kétségtelenül új, hatalmas lépést jelentene az európai politikai légkör egészségesebbé válásának útján, elősegítené a bizalom, a jóakarat és a békés együttműködés légkörének megszilárdítását a kontinensen, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a belügyekbe való be nem avatkozás, és az ezen az alapon történő, kölcsönösen előnyös és sokoldalú együttműködés. Azt szeretnénktapasztalni, hogy ezek az elvek érvényesüljenek az európai élet általános gyakorlatában, az európai népek lelkületében, mint szent és megingathatatlan alapelvek, azt szeretnénk, hogy ezeket az elveket, megvalósításuk érdekében, a kormányok is és a népek is elfogadják. Reméljük és bízunk benne, hogy az európai értekezlet által kidolgozott politikai bázist és a mindennapok békés együttműködését kiegészítik és megszilárdítják a kontinensen katonai enyhülést szolgáló intézkedések. Mint önök tudják, ezzel a kérdéssel foglalkoznak majd az fít nap múlva Bécsben kezdődő tárgyalások. Már nemegyszer mondottuk, hogy az enyhülés és az államközi együttműködés nem lehet a földgolyó egyetlen behatárolt körzetének privilégiuma. A béke valóban oszthatatlan. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés és a békés együttműködés normáinak egyaránt kell uralkodnia Európában, Afrikában, Dél- és Észak-Amerikában. Számos konkrét történelmi okból kifolyólag ennek a kérdésnek különös jelentősége van Ázsia számára. Ismeretes, hogy a Szovjetunió a béke kollektív erőfeszítésekkel történő megszilárdítása mellett száll síkra az ázsiai kontinensen. Ez, elképzelésünk szerint, valamennyi ázsiai állam minden szempontból kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző kapcsolataiGyakran hallani olyan állításokat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolásának eszméje Kína ellen irányulna, és alighanem Kína „bekerítésének’ vagy „elszigetelésének” fondorlatos céljait szolgálná. Az ilyen állítások azonban vagy beteges gyanakvásra vallanak, vagy arra, hogy nem akarnak számolni a tényekkel. A tények szerint viszont a Szovjetunió is és az ázsiai béke és biztonság kollektív szavatolásának feladatához kedvezően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valamennyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt vehet. Soha, senki nem vetette föl a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé,, hogy Kínát valamilyen ■piádon „elszigeteljék” (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne egy ilyen nagy ország „elszigetelésére” még csak i gond, dőlni is.) Ami a Szovjetuniót illeti, üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben. Természetesen színlelésünk és békés együttműködésének, fokozatos fejlődését, valamint az ázsuti államok által jól ismert és általuk még Banaungban meghirdetett békés egymás mellett éles elveinek tartós alkalmazását jelentené minden állam szuverenitásának és függetlenségének szigorú betartása mellett. Ázsia népeinek kétségtelenül nem kevésbé van szükségük a tartós békére és konstruktív együttműködésre, mint mondjuk Európa népeinek. Valószínűleg nem követünk el hibát, ha azt mondjuk, hogy a tartós béke és nyugodt, békés munka légkörének megteremtésében egyaránt érdekeltek Tokió és Taskent, Hanoi és Teherán, Peking és Rangoon, Delhi és Colombo lakosai — bolygónk legnagyobb kontinensén élő százmilliók lenne, ha azt a látszatot keltenénk, hogy Kína jelenlegi nemzetközi cselekményei megfelelnek a béke és az államok közötti békés együttműködés megszilárdítása feladatának. A kínai vezetők valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva nem mondanak le arról a kísérletükről, hogy mérgezzék a nemzetközi légkör, és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Továbbra is képtelen területi igényeket támasztanak a Szovjetunióval szemben, amelyeket mi természetesen kategorikusan visszautasítunk. Makacsul ismételgetik a kommunistaellenes propaganda rég lejáratott koholmányát a „szovjet veszélyről” — hogy kardoskodnak az északról jövő veszély mellett — és visszautasítva minden ésszerű javaslatot a rendezésre, a meg nem támadási szerződés megkötésére, továbbra is a háborús készülődés mesterségesen teremtett, lázas légkörében tartják népüket. És mindezt a Szovjetunió és más országok elleni ostoba rágalmak és vádaskodások terjesztésével, valamint a mi, és nemcsak a mi belügyeinkbe való arcátlan beavatkozási kísérletekkel kötik össze. rumna a nemzetközi légkör megjavításához és az államok közötti lojális, egyenjogú, békés egyttműködés fejlesztéséhez. A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú feladat — az új világháború elhárítása és az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődése. Az utóbbi két évben ezeket a kapcsolatokat számos fontos szerződés és megállapodás megkötése jellemezte, köztük a szovjet—amerikai kapcsolatok alapjait rögzítő szerződés, a rakétaelhárító rakétarendszerek és a hadászati támadófegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezmény, illetve megállapodás, valamint a nukleáris háború elhárításáról szóló szovjet— amerikai megállapodás Mi lelkiismeretesen teljesítjük az e szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeinket, és szándékunk, hogy a jövőben is ezt tegyük. Természetes, hogy ugyanezt várjuk el a másik féltől is Nézeteink szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között különböző területeken megvalósuló békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének jók a távlatai, abban az esetben természetesen, ha ezt a kérdést kellő felelősséggel és lojalitással közelítik meg, ha a gyakorlatban betartják a kölcsönös előnyök és a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják mert elferdíteni azokat és beavatkozni a másik fél belügyeibe, feltételeket diktálni neki, amint azt az Egyesült Államok egyes felelőtlen politikusai megkísérlik a saját kormányuk hivatalos politikai irányvonala ellenére. Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972- ben és 1973-ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára. 1974-ben várható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjetunióbeli látogatása Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi helyzet egészségesebbé válásának útján tett új, nagy lépések fémjeleznék. Nem kis szerepet játszhat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek további korlátozásáról és lehetséges csökkentéséről folyó tárgyalások új szakaszának sikeres befejezése. Mint önök tisztában vannak vele, ez nem egyszerű feladat, de megállapodtunk abban, hogy mindent megteszünk megoldása érdekében. A Szovjetunió kész részt venni a közel-keleti rendezés szavatolásábanj tartalmú szolidaritás IdeaMispiel Brestsnyev beszéde Az európai biztonsági értekezlet jelentősége A katonai enyhülés távlatai ázsiai biztonság kénlései NÉPSZAVA A kínai vezetők külpolitikájának elvtelensége Ugyanakkor szembeötlik a kínai vezetők külpolitikájának teljes elvtelensége. Azt állítják, hogy sírraszállnak a szocializmus és a békés egymás mellett élés ügye mellett, valójában pedig mindenképpen gyengíteni igyekeznek a szocialista országok nemzetközi pozícióit, ösztönözni próbálják az agresszív háborús tömbök és a tőkésállamok zárt gazdasági csoportosulásainak aktivizálódását. Azt állítják, hogy a leszerelés hívei, a valóságban viszont meg akarnak bénítani minden reális lépést a fegyverkezési hajsza korlátozása és csökkentése terén, kihívást intézve a világ közvéleményéhez, tovább fertőzik a föld légkörét a nukleáris fegyverkísérletekkel. Szavakban azt hajtogatják, hogy támogatják az arabok igazságos harcát az agresszor által meghódított földek visszaadásáért és a Közel- Kelet igazságos békéjének megteremtéséért, de — ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy befeketítsék azt a reális segítséget, amelyet a leghívebb barátok — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa — nyújtanak az agresszió áldozatainak. Forradalmároknak nevezik magukat, és szívélyesen megszorítják a chilei reakciósok fasiszta juntája képviselőjének kezét, amelyet bemocskolt a forradalom hősei, a munkásosztály fiai és lányai ezreinek, Chile dolgozó népének vére. Az effajta politika természetesen távolról sem mozdítja elő a béke és a biztonság megszilárdulását. Veszedelmes labilitást visz be a nemzetközi életbe. E politika megváltoztatásának lehetősége azonban teljes egészében maguktól a kínai vezetőktől függ. Ami a Szovjetuniót illeti, megismétlem: üdvözölnénk, ha Kína építő módon hozzájá- 1973. október 27 Az ilperializálus céljai változatlanok Nincs jogunk elfeledkezni arról, hogy földünk különböző pontjain még mindig háborúk lángolnak fel, emberek pusztulnak el, városok, üzemek, falvak dőlnek romba. Ezeket a háborúkat a politikusok helyi háborúknak szokták nevezni, vagyis olyanoknak, amelyek valamely földrajzi körzet viszonylag szűk keretein belül folynak." A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a háborúk a mai viszonyok között rendszerint ott és akkor keletkeznek, ahol és amikor az imperializmus és a reakció erői megkísérlik erőszakkal elnyomni a népek felszabadító mozgalmát, megzavarni az államok szabad és független fejlődését. A földön élő emberek milliói számára a béke még nem létezik, kénytelenek fegyverrel kezükben harcolni az imperialista agresszorok és csatlósaik ellen, a hódítók önkénye ellen, a szabadságért és függetlenségért, azért az elemi jogért, hogy saját házukban ők legyenek az urak. A béke híveinek ebből le kell vonniuk a következtetéseket. Nincs jogunk elfeledkezni arról sem, hogy az enyhülés viszonyai között is folytatódik, sőt, erősödik a folyamat, amely a világháború materiális előkészítését jelenti. Az észak-atlanti tömb országainak katonai költségvetései évente 2—3 milliárd dollárral növekednek, és ezek mögött a számok mögött egyre újabb típusú tömegpusztító fegyverek, új, egyre pusztítóbb nukleáris bombák és lövedékek, új, egyre hatékonyabb rakéták, tankok és repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók állnak. A fegyver-ecet minőségi tökéletesedése soha nem látott méreteket öltött. (Folytatás a 3 oldalon)