Népszava, 1973. december (101. évfolyam, 281–305. sz.)
1973-12-02 / 282. szám
1973. december 2. Igazságügyminiszteri tanácskozás Dr. Markója Imre igazságügy-minisztériumi államtitkár vezetésével vett részt a magyar küldöttség a szocialista országok igazságügy-minisztereinek Moszkvában — november 27. és 29. között — rendezett konzultatív tanácskozásán. A delegáció szombaton érkezett vissza Budapestre. Dr. Markója Imre megérkezésekor adott nyilatkozatában elmondta, hogyhárom fő témája volt a miniszteri értekezletnek: az állampolgárok jogi nevelése és a jogpropaganda; a jogalkotás tökéletesítése, különös tekintettel a KGST-re; a szocialista országok gazdasági integrációjára; s végül a minisztériumok szervezeti együttműködése, a kölcsönös nemzetközi információcsere és a jogsegélykapcsolatok fejlesztése. Mindhárom témakörben referátumok alapján történt a konzultáció, valamennyi ország képviselői kifejtették véleményüket, s a részvevők konkrét javaslatokkal is szorgalmazták az együttműködés szorosabbá, tervszerűbbé és szervezettebbé tételét Új villamos-szervizszalag működik a Hungária kocsiszínben -- mintegy 120 millió forintos beruházással. A gépi kocsimosóval, takarító- és vizsgálóállással ellátott szalag lehetővé teszi, hogy az eddigi havi egy-két kocsivizsgálat helyett háromnaponként kerüljön szalagra egy-egy villamosszerelvény. A javító- és karbantartó munkákat az ifjúsági brigád látja el (MTI Fotó : Sarlótsy János felfele) NÉPSZAVA Egykori kubikosoknál Aranygyűrűs parasztok Aranygyűrűt akkor látott valamikor a mezőtúri paraszt, a vándorkubikos, meg a bandákban arató napszámos, ha kényszerű urai kezén parancsolón villant: azt tedd, oda menj! Most huszonöt kemény, kérges, öreg kézről vettek mértéket, mekkora legyen az az aranygyűrű? Az, amelyen a keresztbe vésett két kalász, meg a 25-ös szám mutatja majd: negyedszázada változott akkorát a világ, hogy azóta csak dolgos kezek érdemelnek aranygyűrűt. Mert akkor görcsösen és elszántan ők szorították tenyerükbe azt a világot: a Mezőtúr környéki egykori törökveszejtő mocsáron mertek maguk uraivá lenni. Semmire se mentek kezdetben, de hittek. Olykor éheztek is, de hittek. Hogy a semmiből, a mocsárból támasztott végleges újságuk egyszer gazdag, szép életté változik majd, s emberivé. Arra akkor, 1948-ban senki sem gondolt, hogy a milliomos termelőszörvetkezet mértéket vesz majd a kezükről, s aranygyűrűvel ékesíti egykor kapát, kaszát markoló kérges ujjakat. 1973. december 29-én, egy ünnepi közgyűlésen, az osztásból. Ma büszke rá: 54 óta vezeti ezt a tsz-t, adóssága szinte nincs már, csak gazdagsága. — Valamikor bakancsot, kerékpárt, ruhát, szalonnát kaptunk hitelként. De keserves volt igazságosan elosztani. A 25 közül, aki december 29-én aranygyűrűt kap, négy öregember még ma is dolgozik. Vagy nem is öregek? Hegyi István is huszonöt éve dolgozik, ötvenkét éves. Az ünnepi közgyűlés elnöke Szőllősi István bácsi lesz, aki 86 éves. Nemrég volt a gyémántlakodalma ... A tulajdonkérdés rendezése Magyar—Mongol Barátság. Ez a neve a szövetkezetnek. Az elnöki szobában a falon Lenin és Szuhe Bator fényképe. A „Tyukosi” kubikosok maguk készítették 25 évvel ezelőtt az alapszabályt. Abban az is benne volt, hogy aki elkési a lovaskocsi hajnali 3 órás indulását, gyalog mehet akár a Jakucs-földre, a 18 kilométernyire lévőre is, ahova biciklin vitték a vetőmagot, s szétszórták — beleállva most már szilárdan a földbe — az ősi mozdulattal az ígéretet: magunk aratjuk, amit magunk vetünk.. Ma a tsz 115 milliós termelési értékkel számol. És 82 millióra rúg az állandó vagyona. Ki gondolta volna ezt akkor a kézzel vetők közül? Boros Pál, a bandagazda lett akkor az elnök. A felsőrészi kaszinóban szervezkedtek a kubikosok, meg a napszámosok. ötven hold volt az Ugrai-föld, az elhagyott, arra alakult a 36 nincstelen szövetkezete. Kubikoltak töltést, vízjáratot a rizsnek. Termett valamit. Néhány zsák rizsocsút osztottak a tagoknak. A magukét. Nekik értékesebb volt az akkor, az aranynál. Elfelejtették tőle azt is, hogy továbbra is kubikra kellett járni a kenyérért mellette. Mit számított? S akkor jöttek az Ugrai-örökösök. Megtámadták öreg Botost, az elnököt. Acsarkodtak a földért, kést húzni is készek voltak a tulajdonért. Öreg Botos, az elnök, körülnézett, s egy törött csákánynyelet talált. S ütött, keményen. Ablakon ugratta ki a támadókat Nem tudta, hogy ezzel a földtulajdon kérdését rendezte egyszers mindenkorra Mezőtúron. 24 fillér egy napra Vlafonesn 9000 holdas ma az arany pecsétgyűrűt osztó nagygazdaság. Tíz milliót vesz be a rizsből. Ezerkétszáz holdon A mostani tagok az Ugraiföld helyét se tudják már. Azt az ötven holdét A tagok 18,5 milliót keresnek ebben az évben. Fejenként naponta 112 forint és 86 fillért . Egyszer, amikor az első évben kiszámoltuk, kijött: alig 24 fillér jut egy napra. Akik akkor is hittek abban, hogy lesznek gazdagok is, hogyne érdemelnének aranygyűrűt? Töredezett bőrkabát, — van vagy huszonöt éves — meg bőrsapka. Az elnök — Hegyi István — a fejébe csapja, s csizmásan indul kifelé, mint egykor, az alakuláskor, mikor gyalogmunkássá lett kubikosból, ő is moharmagot kapott akkor — Kubikos Jankó voltam én mindig. De akkor már mink parancsoltunk. Nagy Zsigmond öreg már, az „osztunk, nem osztunk?” idejében öregedett törődötté; meg — így mondja — „kéthetes” is már, 77 esztendős. —• Raktam én a Felső- Tisza, a Kőrös, meg a Berettyó gátját. A vállam egy életre tönkrement tőlük. Aztán meg agronómusnak is kellett lenni, meg elnökhelyettesnek is sokáig. Nehéz volt... Megtanult a kubikos dönteni. Jól dönteni is megtanult Nem fogadta el a juttatott biciklit, mert nem volt még mindenkinek. Legendává lett az általa vetett krumpli föld: nem hittek benne, s rekordot termett. Zsiga bácsi csak csodálkozott, amikor megmérték az ujját .■ Most már én csak örülök, hogy milyen jól megy minden... Sorolja, hogy most is mi mindent kap még a tsz-től. Amikor búcsúzik, az elnök felsegíti rá a kabátot. Bólogat, visszamosolyog: — Mán gyűrűm is lesz, arany... Két keresztbe vésett kalász lesz azon a gyűrűn, meg a 25-ös szám. Ami jelzi: ezek az öregek negyedszázada akkorát változtattak ezen a világon, hogy azóta csak a kérges munkáskéz érdemel aranygyűrűt... Sztankay József Megtanult a kubikos dönteni Elfogadták a javaslatot A tsz történetéből: „Az első üszőt bérleti díjként kaptuk legelőért egy kupéétól. Ennek Magda Bálint nevet is adott, Kati lett, s később belőle fejlődött a tsz első tehene.” — Aztán már négy ökörrel, meg egy pár lóval rendelkeztünk. Nagy Lajos, a mostani párttitkár a krónikás. Aki gyerek volt 48-ban, de dolgozott már a gyönge rizsföldeken a mocsárban. — Ma 1400 szarvasmarha, 2300 sertés van. Terveink szerint 1977-ig lesz 1700 marha, meg 3200 sertés. Mire 30 évesek leszünk ... Mire harminc esztendősek lesznek, neki is jár az aranygyűrű. Neki, aki a pártvezetőségben javasolta: — Nem egy ipari üzemben aranygyűrűt osztanak a törzsgárda-tagoknak. Ahűségért. Mi is adhatnánk: azoknak, akik egyszer elkezdték, minden nélkül, a két kezükkel azt, amiből lett a szövetkezetünk... Elfogadták. Mértéket vettek huszonöt kérges gyűrűsujjról. A kezekben ásó, csákány feszült. — De hiszen odamegyünk, s a Berettyóba hányjuk valamennyit! Mert a „vízügyiek” akkoriban még „régivágású” emberek voltak: szabotálták hát a kubikosok, napszámosok közös rizsföldjéről a vizet. — Rossz a szivattyú. Nem lehet kinyitni a zsilipeket — mondták. — Lesz-e már víz?! — kérdezték csöndesen a keménykezűek, s alig észrevehetően megemelték a szerszámukat. Gyűrűskezű urak nézték akkor a gyűrűtlen, szerszámemelő, fenyegető kezeket , lett víz. 3 0 A Szocialista építőmunkánk szép eredményei ímszavakban sem sorolható föl — e cikk keretében — azoknak a sokoldalú, gyakorlati intézkedéseknek az eredménye, amely a Központi Bizottság tavaly novemberi ülése óta számos kézzelfogható és szemmel látható értéket teremtett. Termelésünk bármelyik területét nézzük, mindenütt jelentős eredményeket, jó irányú fejlődést látunk. A gazdaság irányítási rendszere tovább tökéletesedett és tökéletesedik, hogy még jobb, hatásosabb eszköze legyen a szocialista építőmunkának. Ipari területen egyidejűleg több irányú, kedvező fejlődési folyamat játszódik le: növekszik a termelés mennyisége, és javul a minősége; helyreáll a felhalmozás és a fogyasztás aránya; a gazdaságtalan termelés visszaszorítása és megszüntetése érdekében tett gyakorlati intézkedések első eredményei már jelentkeznek; a munka- és üzemszervezés, mint igény, egyre több helyen talál gazdára; a technikai és műszaki fejlesztés is sok jó eredményt mutat ; a kormány által kiemelt fejlesztési programok terv szerint megvalósulnak. Egész iparunk jobban igazodik a hazai kereslethez és exportigényekhez. Mezőgazdaságunk legfontosabb területeire ugyanilyen gyors ütemű fejlődés jellemző. A gabona idei átlagtermése hektáronként 34,7 mázsa, a kukorica 40 mázsa körüli, sertésállományunk megközelíti a 9 milliót. S eközben e nagy népgazdasági ágazat korszerűsödik, technikai, műszaki bázisa magasabb színvonalra kerül, hogy még gazdagabban és bőségesebben biztosítsa népünk magas színvonalú, egészséges és választékos élelmezését és megfeleljen a nagy volumenű exportfeladatoknak. Ha ezzel a valóságos, egészséges képpel párosítjuk életszínvonal-politikánk gyakorlatát, akkor azt mondhatjuk: konzekvensen érvényesítjük azt az elvünket, hogy a szocialista építés eredményeivel párhuzamosan javuljanak a lakosság életviszonyai. A bérből és fizetésből élő dolgozók keresete az idén — előreláthatólag — valamelyest meghaladja az 5,5—6 százalékot. A kormány márciusi egyszeri központi bérintézkedésével — amelyet az állami ipar és építőipar munkásai és művezetői körében hajtott végre — mintegy 1,3 millió dolgozót részesített béremelésben. (Megjegyezzük azonban, hogy ez esetben mulasztást kellett korrigálni.) Jövőre a KB által megjelölt területeken további központi béremelésekre kerül sor. Készül a szakmai bértáblázat, amely egész bérezési rendszerünket — ha elképzeléseinek megfelelően, jól vezetjük be — szocialista elveinkhez viszi közelebb. A munkaidőcsökkentés további lehetőségeit — a szakszervezetekkel egyetértésben — már kialakította a kormány. S ezt döntően vállalati erőből, fokozatosan kell majd végrehajtani, összlakásépítkezésünk az idén 81—82 ezer, s itt a terv túlteljesítése várható. S a kormány még ez év elején módosította a lakásépítés pénzügyi és hitelfeltételeit, amelyek kedvezményeket biztosítanak munkásoknak, fiataloknak, a három és ennél több gyerekkel rendelkező családoknak. Népesedési politikánk fejlődésével összefüggésben — mint már erről néhány esetben írtunk — több szociális intézkedést dolgoznak ki és vezetnek be. Sokoldalú a fejlődés állami és társadalmi életünkben is. Tovább erősödött a munkásosztály hatalma, fejlődött állami életünk, s mélyebbé vált rendszerünk demokratizmusa. A szakszervezetek szerepe, funkciója tovább bővült és felelősségteljes feladatukat egyre jobban betöltik a proletárdiktatúra rendszerébe, felsoroltak csupán jelzések. Mintegy kifejezés és indokai annak a nagymértékű tömegtámogatásnak, amelyet a párt X. kongresszusán elfogadott határozatok élveznek, a párt Központi Bizottságának tavaly novemberi és a végrehajtást gyorsítani kívánó állásfoglalásával együtt. Amikor jelzésszerűen utalunk a mostani KB-ülás összegező megállapításaira, akkor két cél vezet: az essze öröm és a jó érzés, amellyel számba vehetjük értékeinket, sikereinket, s az a felfogás, hogy ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor megoldást kívánó gondjainkat, problémáinkat csakis ennek a kedvező valóságnak az alapján vizsgálhatjuk. Minden más kiindulópont valótlan, s ezért vakvágányra visz. A szocializmus felépítésének idején ugyanis nem befejezett, betetőzött épületről van szó, hanem építkezésről, amellyel jól haladva, örömünk telik benne, mert szép, s otthont ad. De építjük, formáljuk, mert nincsen még kész, van tehát tennivalónk bőven. Most e munkánk közben különösen fontos számunkra a szocialista — ezen belül a munkahelyi — demokrácia feljesztése, tökéletesítése. Nem is annyira a demokrácia érvényesülését szolgáló keretekkel van azonban gond. A valóságos probléma nagyobb mértékben szubjektív természetű. Ahhoz, hogy a munkás jobban érezze: ez a hatalom valóban az övé, vagyis a hatalom birtokosa, ahhoz kétoldalú erőfeszítésekre lesz szükség. A vezetők megnyilvánulása az adott keretekben, s a munkás igénye e kereteken belül az érdemi részvételre. Több demokráciára van szükség és kevesebb bürokráciára. S a demokrácia érvényesítésére, amely rendet, fegyelmet, pontos, lelkiismeretes munkát hordoz. Ellentéte tehát a demokrácia köntösében néhol jelentkező liberalizmus, értéktelen szószátyárkodás. S éppen e lappangó ellentmondásokban leli magyarázatát, hogy társadalmi életünkben talán ez egyik legtöbbet tárgyalt politikai kérdés. Politikai, társadalmi fejlődésünk és a dolgozó emberek valóságos, igénye, igazságérzete egyre sürgetőbbé teszi számunkra, hogy a szocialista viszonyok között pontosan és konkrétan elhatárolódjanak a társadalmi, a csoport- (vállalati, szövetkezeti) és egyéni érdekek. Olyképpen, hogy ne szoruljon háttérbe az össztársadalmi érdek, mert ez ellentétben áll szocialista elveinkkel. S ha akár nagyban, akár kicsinyben csorbát szenved az össztársadalmi érdek, ennek kárvallottja mindig a társadalom. Mert a társadalom egésze által termelt értékből kerül ki minden jogtalanul szerzett előny vagy haszon is. Nem elég, hogy különböző szabályozók, törvények körülbástyázzák az érdekkategóriákat, és meghatározzák érvényesülési sorrendiségüket. A valóságos tényező mindenhol a szocializmus politikáját támogató, azt érvényesítő vezető személyes magatartása. Hogyan dönt érdekütközések esetén, adott esetben vállalja-e talán a nehezebbet, az össztársadalmi érdekek képviseletét és érvényesítését? Erről a kérdésről már sokszor beszéltünk, s jó, hatásos intézkedések is létrejöttek. De most többről van szó: egyértelműen érvényt kell szerezni a társadalom érdekeinek mindenhol, s mindenkivel szemben. Nagyon sok múlik a kádereken, azokon az embereken, akik szervezik, irányítják politikai, társadalmi, gazdasági életünket. Hiszen csak politikailag biztos, szakmailag képzett, alkotóképes, vezetőkészséggel rendelkező ember képes eredményesen irányítani e bonyolult építőmunkát egyegy kisebb vagy nagyobb területen. A párt Központi Bizottságának ülése nagy figyelmet fordított a kádermunkára, ezeknek a már korábban leszögezett elveknek alapján összhangban azzal a hármas alapkövetelménnyel, amelyet káderpolitikánk meghatároz. Kimondta, hogy e követelményrendszert magasabb fokon kell érvényesíteni. Ez az igény érvényes politikai, társadalmi és gazdasági életünkre egyaránt. További nagy feladatot rónak a november 28-i ülés határozatai a párt, a kormány szerveire, a szakszervezetekre, s valamennyi vezetőre. Úgy kell dolgoznunk, hogy a párt XI. kongresszusára készülvén, elvégezzük mindazt, amit a négy évvel ezelőtti pártkongresszus feladatul tűzött. Eredményeink, sikereink arra mutatnak, hogy szilárd alapra építkezünk.