Népszava, 1973. december (101. évfolyam, 281–305. sz.)
1973-12-01 / 281. szám
1973. december 1. Járási rangról —ipari központtá A 4500 lelket számláló Somogy megyei Tab községet ipartelepítésre jelölték ki öt évvel ezelőtt, s a Videoton kapott az alkalmon: szerződést kötött a megyével, hogy a járási székhely megszűnésével kiürült bírósági és tanácsi épületekben nagyobb üzemet létesít. 1969-ben egészen kis létszámmal meg is kezdték a televízió-alkatrészek gyártását. A két épület közös udvarban, a község közepén áll. A meredek kocsifeljáró egyáltalán nem jelzi, hogy itt üzemi terület kezdődik. Csak a kopott, elhagyatott kapusbódé utal a Videotonra, ablakai helyére tv-képcső elejét ragasztották valamikor. A földszinti folyosón azonban már alkatrészhegyek fogadnak, a hajdani tárgyalóteremben pedig igazi nagyüzemi, szalagszerű munka lüktet. A hosszúkás helyiségben idősebb és fiatalabb asszonyok gyakorlott kézzel szerelik a hangolóegységeket, van rajta. Ennél a munkánál van nagyon fontos szerepe a térlátásnak, hogy a sűrűn egymás mellett álló gyűrűk alig látható furatát eltaláljuk a huzallal. Az 500 fős gyáregység az idén 100 millió forintot termel, de ez az összeg 1975-re várhatóan megháromszorozódik. Addigra elkészül az új üzemcsarnok a község szélén, és a létszám is eléri az 1200 főt. Nagy változást jelent ez, az azelőtt főként mezőgazdasággal foglalkozó község és az egész környék életében. Számítástechnika Somogyban — Már kilencedik éve dolgoztam az ide 11 kilométerre levő Bedegkéren, a tsz-ben, amikor a Videoton meghirdette az új gyár munkásfelvételét — emlékezik Sepsei Jánosné, a munkaasztal mellett, miközben a csipesszel babrál. — Azonnal jelentkeztem. Sok más asszonnyal együtt vállaltam a bejárást, sőt, az első hónapokban minden reggel a Videoton buszával Székesfehérvárra jártunk tanulni. Szép munkát végzünk itt, és lényegesen többet keresünk, mint azelőtt. Hattól kettőig dolgoznak, aztán busszal mennek haza. Előttük a fél délután, jut idő a háztartásra és a pihenésre is. Megismerték a televíziógyártás titkait, s ma már a nemrégiben még oly rejtélyesen hangzó számítástechnika felé kacsingatnak. Az apró, piciny sűrűket mikroszkóp alatt fiatal nők rakják szitaformába az előkészítőben. A feszült figyelem csendje árad körülöttük, ahogy pici tűvel igazgatják a sok fekete mákszemet. — Májusban jöttem ide és a pszichológiai vizsgálaton alkalmasnak találtak erre a munkára — mondja Varga Csabáné. — Aki a memórián dolgozik, mindenki volt ilyen vizsgálaton. Alapkövetelmény a biztos kéz, a jó szem ... — És a térlátás is — teszi hozzá Tóth Istvánná. — Így is lassú munka helyére rakni a sok kis gyűrűt. Hosszú idő kell, míg megszokja az ember a mikroszkóp alatti munkát. Az előkészített memóriaegységeket a szomszédos teremben veszik kezelésbe. Mint az iskolában, amikor dolgozatot írnak, plnek szinte mozdulatlan — A számítástechnikai program feladatainak teljesítése érdekében az eredetileg tv-alkatrészre tervezett gyáregységet a számítógépgyárhoz csatolták — magyarázza Mohos József, a tahi gyáregység vezetője. — Fokozatosan megszüntetjük a televízióegységek szerelését, és ezek helyett mechanikus szerelvényeket, ferritgyűrűs memóriákat, valamint nyomtatott áramköri lapokat készítünk. Az átszervezést már tavaly megkezdtük. Jelenleg körülbelül fele-fele a televízió és a számítógép alkatrészgyártás aránya, de jövőre a számítógép minden mást kiszorít. Az átállást nem lehet gyorsítani, mert az új gyártást ismét tanulni kell, ráadásul egyes termékeink, például a ferritgyűrűs memória szerelése, nagy precizitást követel, csendben, a jól megvilágított asztalok fölé hajolva a szinte iskoláskorú lányok. Csak a székek recscsenése hallatszik időnként. — Nagyon vékony, néhány század milliméteres huzalt fűznek a gyűrűkbe — veszi önkéntelenül is suttogóra a hangját Mohos József. — Méghozzá minden gyűrűbe három szálat, külön-külön. A sötét színű lapon én csak pontokat látok — nyilván rossz a szemem. A lányok viszont szabad szemmel fűzik be a huzalt a gyűrűk kéttized milliméteres furatába. — Lassú, de érdekes munka — magyarázza Kérdő Ágota. — Én még csak május óta dolgozom a számítástechnikai részlegen, és elég soká tart, míg felfűzök egy lapot. Egy memórián két-három hétig is dolgozom, igaz, majdnem 70 ezer gyűrű Új szemlélet, új igények — A felszabadulás előtt itt csak egy kis létszámmal dolgozó téglagyár volt — magyarázza dr. Szabó Károly tanácselnök. — Később egy gépállomás adott munkát néhány férfinak, míg a többi iparba vágyó más városba járt dolgozni. Legfőbb gondunk a női munkaerő lekötése volt, az ipartelepítésnél is elsősorban nőket foglalkoztató üzemet kerestünk. Így kapott a Videoton a megyei iparfejlesztési keretből 12 millió forintot, és a két megszűnt járási hivatal épületét. D E néhány év alatt az emberek életében olyan változás következett be, amit csak az ipar hozhat. A szemléletük is megváltozott, és olyan, eddig szóba sem került igények jelentkeztek, amelyeknek nagyon örülünk. Szennyvízcsatornát, utakat építünk, takaros, modern házak nőnek ki a földből. A tanyasiak közül is sokan beköltöznek. Megnőtt a község vonzása, pedig nagyon féltünk annak idején, hogy a járási székhely megszűntével elsorvad a település. Szerencsére fordítva történt, és úgy érzem, egyikünk sem járt rosszul ezzel az „üzlettel”. Biztosan. A tabi és környékbeli munkát kereső lányoknak nem kell már a balatoni idénymunkát hajszolniuk, hiszen helyben biztosít elfoglaltságot és tisztes keresetet a korszerű ipar. Mostanában egyre kevesebbet panasz- skodnak a tabiak az elvesztett járási rang miatt is, hiszen Tab ipari központtá alakul. És ez sem kisebb rang. Tóth Jenő Pszichológiai vizsgálat után Az Alföld poros szögletében húzódik meg nagyapám faluja, Jásztelek. Kicsi és jelentéktelen, mint gyerekkorom távoli éveiben. Ott ma is korán fekszenek és a hajnallal kelnek az emberek. A megszokás ma is felvégre és alvégre osztja a keskeny utcákat, aminek hajdanában itt vallási oka volt, de már csak a legöregebbek tudják, melyikben laktak a katolikusok, melyikben a reformátusok. Egyetlen templom díszeleg kopott tornyával a főtértől balra. Huzatos toronyablakain ki-bejár a szél, és ugyanazt a titokzatos dallamot fütyörészi, amit csak ez a szél, és csak ezek között a faeresztékek között fütyölhet. Régi dal. Szövege sosem volt Talán valaha értették. Ma oda se figyelnek rá. Emlékszem, úgy négyéves lehettem, amikor a falu kivénhedt malomkéményét berobbantották. A közelben ólálkodtunk, és sehogyan sem értettük, hogy mi lesz ezentúl azzal a két gólyával, akik minden nyáron híven visszataláltak a kéményre. Még a falu két bolondja, Lajcsi és Gazsi is odajött szájat tátni a gondjaikra bízott tehenekkel együtt. Hogy csoda volt. Szentségtörés. Nem lehetett szó nélkül hagyni. A falu apránként öltötte magára a megváltozott világ ruháját. A központba gondozott parkot telepítettek. Vadonatúj családi házak nőttek ki a vályogviskók helyén. A régi, de masszív épületek kívül-belül frissen vannak mázolva. Kő- és vaskerítés védi a portákat. A sok bicskázást megélt kocsmát lebontották, új művelődési házat húztak a helyére. A 14 gyerekes cigány Böske, akit ma is csak így ismer a falu, fél éve sincs, hogy házat vett magának a központban. Gyerekei felnőttek és vele együtt kinőtték a cigányvég hírhedt nyomorúságát. Szóval mégis más ez a falu, mint gyermekségem idején. Nehezen ismerek rá. A búcsúk is mások, a körmenet sem az „igazi”. Talán csak Guszti, a szeméthordó és az ő élete párja, Aranka a régi. A mongol arcú kis ember rágja a bagót és Arankája cifra rongyokba öltözve lohol utána. Ők időtlenek maradtak... Nagyapáinak házával együtt Az öreg ház fehérre meszelt, alacsony, apró ablakos, nádfedeles. A szobában összezsugorodtak — pedig gyerekszemmel micsoda óriásak voltak — a mennyezetet tartó gerendák, a mesét őrző búbos kemence, a néhol vakká kopott kerek tükör, a konyhában a festett fakomód, a háromlábú suszterszék, a szakajtók és a szenes vasaló. Itt született nagyapám, akárcsak az apja és a dédapja. Ma is itt él hű Rozáliája figyelmet keltő szépségének emlékeivel, közel a kilencvenedik esztendejéhez. Gyermekei, unokái szétszórva az országban, Ő meg a vele együtt zsugorodó portán, ahol egymás után halnak el a gyümölcsfák és már a malachoz sincs kedvük üres hátul az ól. Nagyapámat mindenki ismeri, s ő is mindenkit ismer. Kampós botjára támaszkodva mindennap kibaktat sétálni a faluba. Vén, elkeskenyedett szemét vonzzák a változások. Megcsodál minden újat. Rábólogat öreg komájával erre vagy arra. Meg-meglátogatja a harangozót, tisztességgel köszönti a tanácselnököt és a papot. A tanácstól időnként felkeresik. Azért is, hogy megkérdezzék, jól van-e? És azért is, hogy rábeszéljék, adja el István bácsi a portát. Az ilyen öreg viskó már nem illik bele a falu képébe. Kan helyette újat. Ha akarja, kétszobásat ... Nem akarja. Szikár, hajlott alakja kiegyenesedik ilyenkor a dactól és a csökönyös, konok erőtől. — Ha meghaztam, a maguké. Csináljanak vele, amit akarnak. A gyerekeimnek van. A famíliát már nem köti ide semmi. De én, kedves öcsém, itt születtem . . Az öreg ház az emlékek emlékét is beszívja a vályog repedéseibe. Sokat ismerek, őrzök ezekből magam is. De ami nekem furcsálkodás a múlton, az nagyapámnak a szenvedélyek, a születések, a nagy bánatok valósága kapaszkodó. Vér, ami fut az erekben. Könny, amitől zacskós lett a szemealja. Hat gyerekének sírása, saját élete bizonysága. Most és mindaddig, amíg a Gyertyaoltogató rá nem helyezi a koppantót, élete már alig pislogó lángjára. Szabó Iréné Öreg hás NÉPSZAVA A jószomszédság haszna Tervek — ké nyelven Magyar és csehszlovák területfejlesztési szakemberek tanácskoztak a napokban a Heves megyei Noszvajon. A tárgyalások alapját a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) és a bratislavai Állami Urbanisztikai és Területtervezési Intézet (URBION) közös tanulmánya képezte. Amint a vaskos tanulmányból kiderül, csaknem 29 ezer négyzetkilométernyi térség, Szlovákia területe egyharmadának, Magyarország területe egynegyedének összehangolt fejlesztéséről van szó, amely Győr. Neve Zámky, Levice, Salgótarján, Kosice, Eger és Miskolc jövőjére is kihat. A határok mentén — Nem új dolog a határ menti területek közös fejlesztése. Mégsem találkoztunk eddig ilyen nagy horderejű és ilyen alapos közös tanulmánnyal. Minek köszönhető ez? Nagy múltra tekint már viszsza a kétnyelvű, de közös tervezés? — kérdeztük dr. Kóródi Józseftől, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjétől. — Való igaz, nagyszabásúnak számít ez a munka az egymással szomszédos európai államok körében. Büszkén állapítjuk meg ezt. Már azért is, mert — az aránylag szerény kezdetet nem számítva — mindössze két éve jött létre a területfejlesztési állandó munkabizottság a magyar— csehszlovák gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság keretében. E két év alatt jártuk be a határ menti területeket, írtuk össze mindkét oldalon a területi tanácsok, minisztériumok elképzeléseit, igényeit, majd — miután, ezeket több ülésen megtárgyaltuk, egyeztettük — a VÁTI és URBION ezek aránján készítette el a kétnyelvű vaskos tanulmánytervet, amely 83 pontban sorolja fel a teendőket — Milyen súllyal szerepel a gazdasági együttműködés a 83 problémakörben? — E két év nem volt elegendő arra, hogy a maga teljességében, mélységében felmérjük, milyen lehetőség nyílik például a miskolci Lenin Kohászati Művek és a Kassai Vasmű, vagy a KGST legnagyobbjai közé tartozó losonci, illetve salgótarjáni tűzhelygyárak együttműködésére. Azt azonban már tudjuk, hogy rendkívül nagyok a lehetőségek. Terveink között szerepel például a határ menti térségben található ásványi kincsek közös kutatása, bányászata, feldolgozása. Még előrehaladottabb szakaszban van a műtrágyacsere terve. Mindkét ország nagy szállítási költséget takarítana meg, ha a Kisalföldet Pozsonyból, Kassa vidékét viszont Kazincbarcikáról látnák el nitrogén műtrágyával. A műtrágyacseréhez hasonlóan valószínű, hamarosan megállapodás születik az Ózd—Salgótarján közötti vasúti teherszállítások ügyében. Mintegy évi kétszázezer tonna árut szállítunk a két város között, jelenleg Miskolc—Hatvan közbeiktatásával. Mindössze 69 kilométerre lehetne lerövidíteni ezt a 210 kilométeres távolságot, ha a Bánréve—Filakovo vasútvonalon szállíthatnánk. Ikervárosok — Csak felvillantottam a gazdasági együttműködés néhány lehetőségét, annak érzékeltetésére, hogy ami ma van (több száz magyar teherautó dolgozik Szlovákiában, szállodát építünk Pozsonyban és így tovább), valóban szerény kezdetnek tekinthető a lehetőségekhez képest. Ezeket majd a jövőben fogjuk alaposabban felmérni. Eddig ugyanis az urbanisztika és infrastruktúra tárgykörébe tartozó kérdések vizsgálata vette igénybe az erőnket. Milyen elvi és gyakorlati megállapodások születtek az utóbbi témákban? — Ilyen például a három urbanizációs zóna összehangolt fejlesztése. Közismert ugyanis, hogy a Csehszlovákia felől Magyarországra irányuló idegenforgalom zöme a Pozsony—Győr—Budapest, Zólyom—Besztercebánya—Budapest és a Kassa—Miskolc vonalat veszi igénybe. Ugyanez érvényes fordítva. Tekintve, hogy milliók mozognak ezeken az útvonalakon minden évben, valóban közös érdek a fejlesztési tervek egyeztetése. — Ugyancsak alapvető érdek fűződik a Komárom—Komarno, Esztergom—Sturovo típusú ikervárosok, ikertelepülések összehangolt rendezési terveihez. Tekintélyes közműköltségeket tudunk így megtakarítani, nem beszélve arról, hogy nem is lehet a határon átvezető utak, hidak nyomvonalát megtervezni másképp. A legutóbbi tárgyalások során például elvi megállapodás született arról, hogy a felépítendő esztergom—sturovói Duna-hídnak új nyomvonalat kell kijelölni. Ez a megállapodás lehetőséget nyújt arra, hogy végre eltüntessék ezt a problematikus kérdőjelet Esztergom, illetve Sturovó hosszú ideig lezáratlan városrendezési tervéből. Napirendjen Nagymaros — Meglehetősen gyakorlatias szakaszba kerültek azok a megbeszélések, amelyek szerint Győr évi 50—60 millió köbméter gázt kap csehszlovák területről, s szomszédaink látják el gázzal Sátoraljaújhely—Sárospatak—Hollóháza térségét, amiért mi Ózd—Bánréve térségéből adunk gázt cserébe. — A hatvanas évek közepén gyakran hallottunk a gabcsikovói— nagymarosi vuserőműrendszerről. Miért került le ez a napirendről? Szóba került-e a legutóbbi tárgyalásokon ez a téma? — Nem került le ez a terv a napirendről, csupán arról volt szó, hogy átmenetileg mindkét állam erőforrásait más feladatok vették igénybe. A két tervezőintézet külön és részletes tanulmányban foglalkozik az ügygyel, s hamarosan a két ország kormánya elé kerül a vízierőmű-rendszer beruházási programja. A legutóbbi megbeszélés során részletesen megállapodtunk a tervezési munkák további menetében, összehangolásában. A legutóbbi megbeszélések során kiemelt szerepet kapott a környezetvédelem, tehát az, hogy ne telepítsünk a határ menti területre átszenynyező üzemeket, illetve az, hogy intézkedéseket teszünk a határ menti folyók, mindenekelőtt a Duna vízminőségének védelmére. Közismert, hogy a KGST-országok összehangolták tervezési munkálataikat. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország és Csehszlovákia legközelebbi ötéves terve egyaránt 1976-ban kezdődik. Várható-e, hogy a legutóbbi megállapodások bekerülnek az új ötéves tervek tervezetébe? — Igen, egész sor részmegállapodás született annak érdekében, hogy így történjék. Legközelebb 1974 márciusában találkozunk Csehszlovákiában és folytatjuk megbeszéléseinket — mondotta befejezésül dr. Kóródi József, az ÉVM területfejlesztési főosztályának vezetője. Magyar László i .. is.,t illeti Magyar Szovjet Sajátság Mgtsz 600 vagonos gabonatárolót épít. A MEZŐGÉP tervei alapján készülő, egyenként 75 vagonos fémtartályokból négy már üzemel. A jövő évi termés fogadására a teljes tárolóteret felépítik (MTI Fotó : Kozák Albert felvétele)