Népszava, 1974. január (102. évfolyam, 1–25. sz.)
1974-01-15 / 11. szám
1974. január 15. IKteRJLJET A magyar S NDK belkereskedelmi munkacsoport VIII. ülésére hétfőn Heninz Bernhardt kereskedelmi és ellátásügyi miniszterhelyettes vezetésével küldöttség érkezett Budapestre. Dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke hétfőn delegáció élén Moszkvába utazott. A küldöttség a szovjet fővárosban részt vesz a KGST- országok árhivatali vezetőinek értekezletén. A tanácskozás legfőbb célja a KGST-tagállamok belföldi árképzési módszereinek tanulmányozása a komplex program megvalósításának elősegítésére. Pártküldöttség utazott Bangladesbe, amely Daccában részt vesz az Awami Liga kongresszusán, majd az Indiai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására látogatást tesz Indiában. A küldöttséget Sándor József, a Központi Bizottság tagja, a KB-iroda vezetője vezeti. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. Dr. Bodnár Ferencnek, az MSZMP KB tagjának, a Borsod megyei pártbizottság első titkárának vezetésével öttagú pártmunkásküldöttség utazott a Szovjetunióba, Vologdába, Borsod tervézvármegyéjébe. SZMBT-K küldöttség hazánkban V. M. Sztriganovnak, az OSZSZSZK kulturális miniszterhelyettesének, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnökének vezetésével hazánkba érkezett a társaság küldöttsége, hogy aláírja a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal 1974—75-re kötendő együttműködési tervet. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a társaság több vezetője fogadta. Az SZMBT küldöttségét hétfőn délután fogadta dr. Orbán László művelődésügyi államtitkár. A baráti légkörben lefolyt megbeszélésen jelen volt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes. (MTI) Hasznos könyvek, fokozott figyelem A Vöröskereszt a kismamákért A Magyar Vöröskereszt országos elnöksége még a múlt év őszén megtárgyalta a népességpolitikára vonatkozó kormányhatározatból adódó feladatokat és állást foglalt az intézkedések végrehajtásának hatékony, sokoldalú támogatása mellett. Dr. Vidosfalvy Magda, a Vöröskereszt főtitkárhelyettese tájékoztatta az MTI munkatársát arról, mit tettek eddig és mik a tervek. — Mindenekelőtt a felvilágosításban kívánunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel közreműködni. Ehhez nyújtanak segítséget az 1974-ben megjelenő különböző kiadványaink is: az „Anyák iskolája” című könyv I., II. és III. kötete, amelyek a terhes nő, a családtervezés, a terhesgondozás, valamint a kisgyermekek gondozásának témakörét dolgozzák fel. A középiskolás lányoknak és fiúknak szól a „Nagylányok iskolája” és a „A családi élet iskolája” című kiadvány. Az Egészségügyi Minisztérium kiadásában és a Vöröskereszt gondozásában már megjelent „Az én gyermekem kívánt gyermek” című könyvecske, amely a családvédelmi tanácsadóknál, az anyakönyvvezetőknél szerezhető be. A szociális, erkölcsi és egészségügyi helyzetük miatt veszélyeztetett terhesek fokozott támogatását kívánjuk biztosítani. Az üzemi vöröskeresztszervezetek megkülönböztetett figyelemmel kísérik a leendő anyák munkahelyi foglalkoztatását, életmódját, testedzését, higiénéjét. A korábbinál jobban törődnek aktivistáink a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyákkal. Kezdeményezik majd a munkahelyi vezetéssel közösen a kismamák időnkénti összehívását — mondotta a többi között a főtitkárhelyettes. (MTI) Munkához láttak Solton 2000 kW-os lesz az új Kossuth-adó Az ország közepén Bács-Kiskun megye Solt nagyközségének határában a településtől mintegy négy kilométerre épül fel a Magyar Rádió új, nagy teljesítményű adóállomása. A terv szerint 1976-tól már ez sugározza a Kossuth Rádió műsorát. A jelentős beruházás teljesen szovjet tervek alapján valósul meg. A 300 méter magas és 2000 kilowatt teljesítményű óriás adótorony szerkezeti elemeit is a Szovjetunióból szállítják Soltra, s a Ganz-MÁVAG szereli öszsze. Tankönyvpályázat A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó pályázatot hirdet az általános iskola nyolcadik osztályába bevezetendő új tantárgy, az állampolgári ismeretek tankönyvének kidolgozására. A pályázaton pedagógusok és nem pedagógusok egyénenként, vagy csoportosan, munkaközösségekben egyaránt részt vehetnek. Kívánalom, hogy a pályamunka épüljön az Országos Pedagógiai Intézetben kialakított tématervre, a tankönyv szövegterjedelme 5—6 nyomdai ív lehet (100— 120 nomrál générz oldal). A jeligés pályamunkákat az Országos Pedagógiai Intézet nevelési tanszékére kell beküldeni augusztus 1-ig négy normál gépelt példányban. Pályadíjaink: I. díj: 15 000 forint, 2 darab II. díj: 10—10 ezer forint, két darab III. díj: 5000— 5000 forint. A bíráló bizottság által kiadásra kiválasztott munkát a Tankönyvkiadó — a pályadíj mellett — megfelelő módon honorálja, és a pályázaton részt vevő munkák egyes részeit a pályázóval való külön megbeszélés alapján honorárium ellenében felhasználhatja. A pályázattal kapcsolatos részletes információt az Országos Pedagógiai Intézet nevelési tanszéke nyújt. (Budapest VII., Gorkij fasor 17—21.) irányítószám: 1046. NÉPSZAVA A TELEVÍZIÓ ELŐTT Az érdekesség útjai A néző türelmetlen hitelezőként ül a képernyő elé: előlegezi érdeklődését s várja az érdekes műsort. Az érdekességre tesszük a hangsúlyt, az élet sok megszokott, szürke órája után, mindennapos tevékenységünk monoton ritmusát váltva ismeretlen, új tájakra nyitunk ablakot, miközben a készülék kékesszürkén villódzó négyszögét nézzük. Emberi és természeti tájakra tekintünk, a külső és belső cselekvések sorjázására , arra a szellemi élményre, mely megfüröszti s felfrissíti fantáziánkat, a változatosság jó áramú feszültségeivel tölti fel megfáradt kedvünket és energiánkat. Műsora válogatja: várakozásaink sokfélék. Van, amikor a szenzációra éhezünk, van amikor az izgalomra, a feszültség szorítására, máskor a szépség csendes örömeinek befogadására vágyunk, vagy éppen a tudomány új felfedezéseire vagyunk kíváncsiak. Kedvetlenül , bosszúsan zárjuk el a készüléket, ha a műsor unalmas, ha a százszor látottat ismétli, ha hiányzik belőle a lelemény, az újdonság varázsa. A hitelező-néző hiába előlegezte érdeklődését, várakozását, elúsztak a drága órák, s szegényebb lett az elmaradt élménnyel. Reménység persze mindig marad, nem baj, majd legközelebb ... Az elmúlt két hét műsorából fokozott érdeklődéssel néztük végig a „Sólyom a Sasfészekben” című filmsorozatot. Hazai produkció, hálás témát ígérő játékfilm a magyar hírszerzőkről, a második világháborút követő évek zűrzavarából. Ha valamitől, ettől valóban várhattuk az érdekességet. Igaz, sok nyugati kémfilmet láttunk, a magyar hírszerzők tevékenységéről azonban vajmi keveset tudunk, s úgyszólván egyáltalán semmit a fiatal magyar köztársaság hírszerzőinek és elhárítóinak első nagy összeütközéseiről a szélsőségesen reakciós emigráció összeesküvő szervezeteivel. A film jó ügy szolgálatába szegődött, együttérzően néztük, érte drukkoltunk: sikerül-e vajon az alkotóknak megvalósítani szándékukat, maradandó élménnyel állítani emléket a hazáért harcoló névtelen hősöknek? Elkerülik-e a buktatókat, a kalandfilmek, a krimik szokásos fordulatait, megoldásait, a végletekig hajszolt izgalmat? Sikerül-e valódi jellemeket s konfliktusokat létrehozni, hús-vér embereket, kik hitelesen hordozzák a szembekerülő eszméket, szándékokat? A sorozat első két része alatta maradt várakozásunknak. Hosszadalmas részletek az ügynök átdobásának és beépülésének, az emigrációs szervezetek vezető figuráinak ábrázolásával — váltogatva a hazai összeesküvők sokszor látott sablon-megoldásaival. „Mértéktartó visszafogottság” jellemzi a forgatókönyvírók (Aczél János és Semsei Jenő) valamint a rendező (Szőnyi G. Sándor) munkáját, pedig, ha valahol, hát itt kifejezetten műfaji követelmény az izgalom, az újat mondás, az ismeretlen szituációk feltárásából adódó érdekesség. Ám lehet az a határon való átszökés, vagy beugrató szerelmi kaland — úgyszólván arcizma sem rándul senkinek. „Jó kis tűzijáték volt” — mondja elégedetten a hazai hírszerző parancsnok, közben csak egy árva géppisztoly pötyögött. A harmadik rész fordulatot hozott: elmaradt a hosszadalmas pepecselés, a cselekmény felgyorsult, a befejező, negyedik részben pedig valósággal száguldásnak lendült. Afelől pillanatig sem volt kétségünk, hogy Dóczi főhadnagy (Koncz Gábor) a mi emberünk s végül is sikeresen teljesítve kötelességét, hazaérkezik — de ezzel a tudván-tudott befejezéssel együtt végül is megkaptuk azt, amire a sorozat indulásánál befizettünk: izgalmat és érdekességet. Ha az alkotók mindjárt az indulásnál „in médiás rés” kezelik az anyagot s több saját leleményt alkalmazva, mellőzik a sablonokat — még kamatot is kaphattunk volna. A múlt heti műsor valódi érdekessége, jó ízű szenzációja a Szent-Györgyi Albert professzorról készített portréfilm volt. Igaz, ehhez olyan kiváló tudós, olyan remek egyéniség kellett, mint Amerikában élő nagyszerű honfitársunk. Nemcsak abban volt utolérhetetlen, ahogy tudományos kutatásait mindnyájunk számára érthetően fejtegettem, de valami másban is, amiről a hazai honpolgár csak némi zavarral tud szólani. Szent-Györgyi Albert állásfoglalásairól van szó. Arról, amiről mi az utóbbi időben mintha egy kissé leszoktunk volna: vívmányaink, eredményeink melletti egyértelmű kiállásról. Csak gratulálni tudunk a szerkesztő-rendező Kardos Istvánnak, s tűnődni a film nyomán: lám, milyen sok út vezet a lebilincselő érdekességhez. Molnár Géza Magyar—mongol kulturális együttműködés Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és D. Cerendorzs, a Mongol Népköztársaság külügyminisztériuma kollégiumának tagja Ulánbátorban aláírta az 1974—75- re szóló magyar—mongol kormányközi kulturális és tudományos együttműködési munkatervet. A munkaterv értelmében folytatódnak tudósok, oktatók, szakemberek, művészek kölcsönös látogatásai, tapasztalatcseréi, tanulmányútjai, továbbra is számos mongol diák, aspiráns és szakember képezi magát magyar intézményben. Együttműködnek a két ország alkotószövetségei, tanárképző és pedagógiai intézeteink, a kulturális és oktatási terület irányító szervei. Magyarország felszabadulásának 30. és a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójáról filmbemutatókkal, ünnepi rádió- és tévéműsorokkal és kiállításokkal kölcsönösen megemlékeznek mindkét országban. Változatos a budapesti Csehszlovák Kultúra 1974-es programja Az elmúlt évben több mint 200 ezren látogatták a budapesti Csehszlovák Kultúra 236 rendezvényét a magyar fővárosban és vidéken egyaránt. Különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hazafias Népfronttal közösen megrendezett csehszlovák—magyar barátsági estek. 1974 programját két nagy jelentőségű esemény határozza meg: a szlovák nemzeti felkelés kitörésének 30. évfordulója, illetve a magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója. Az év végén alkalmat teremtenek arra, hogy a szlovákiai magyar írók találkozhassanak a főváros irodalomkedvelő közönségével. 1974 a cseh zene évei sok zenei vonatkozású előadást tartanak a Csehszlovák Kultúra szervezésében. Kamarahangversenyt tartanak majd februárban Antonin Dvorák halálának 70. évfordulóján. Nagyszabású hangversennyel idézik fel Smetana zeneszerzői portréját születésének 150. évfordulóján. Budapesten vendégszerepel a pozsonyi bábszínház. Változatos a kiállítási program is. Az év elején nyílik meg a prágai Albatros Ifjúsági Könyvkiadó tárlata. Áprilistól látható Ignác Mismayer szlovák kerámiaművész alkotásainak bemutatója. Galéria a könyvtárban Kinőtte régi épületét a debreceni megyei könyvtár, s hétfőn hozzáláttak bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Az évenként hatezer kötettel gyarapodó könyvállomány jobb, hozzáférhetőbb elhelyezése érdekében galériát létesítenek a nagyteremben. Ezzel hatvan százalékkal növelik az alapterületet és csaknem 25 ezer kötetet tudnak elhelyezni a polcokon. A korszerűsítés során bevezetik a fénylyukkártyás feltárási rendszert (MTI) Pályázati felhívás a Derkovitsösztöndíjra A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Képzőművészek Szövetsége pályázatot hirdet a Derkovits Gyula-ösztöndíjra. Az ösztöndíj célja meghatározott számú, már önálló művészi tevékenységet folytató fiatal művész alkotói támogatása Az ösztöndíjra pályázhat minden olyan 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud felmutatni. Kivételes esetben — ha a művészi munkásság ezt indokolja — olyan művész is részesülhet ösztöndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai végzettséggel. Az ösztöndíj összege — háromévi időtartamra — havi 3000 forint. Az ösztöndíjas művészek műveikkel kötelesek részt venni az évenkénti munkabemutatón, ahol az ösztöndíjbizottság tevékenységüket értékeli. A legkiválóbb eredményt felmutatók az ösztöndíjon kívül egy évre havi 1000 forint nívódíjban részesülhetnek. A pályázati kérelmeket a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályára 1974. február 3-ig lehet postába adni (cím: Budapest, 1884. Pf. I.); a bemutatandó műveket február 20—21—22-én kell bevinni a Műcsarnok raktárába. (Budapest, XIV., Dózsa György út 37.) (MTI) A Budapesti pedagógus képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt vasárnap a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. A tárlaton a fővárosi Pedagógus Képzőművész Stúdió tagjainak 48 olajképét és grafikáját tekintheti meg a közönség. Szónokképző iskola munkásoknak Napjainkban egyre több nem hivatásos szónok, dolgozó kerül olyan helyzetbe, mint aktivista, hogy különböző alkalmakkor népes gyülekezet előtt beszéljen. Őrájuk gondoltak a szervezők a Vas megyei művelődési és ifjúsági központ, a családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda és a TIT, amikor Szombathelyen megszervezték a szónokképző tanfolyamot. A májusban befejeződő tanfolyamra 28 vállalat küldött egy-egy dolgozót. A hetenként tartott foglalkozásokon többek között szerepelnek a tananyagban az előadói beszéd és modor, kiművelt hang, és az irodalmi kiejtésről szóló számos ismeret. Rokonok, barátok, kollégák, ismerős és ismeretlen tisztelőinek sok száz főnyi tömege kísérte mélységes részvéttel utolsó útjára hétfő délután Baktai Ferencet, a Népszava Rózsa Ferenc-díjas főmunkatársát. A Farkasréti temető halottasházában felállított ravatalnál megjelentek az MSZMP KB, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a SZOT és számos más párt, állami és társadalmi szerv vezető képviselői. Eljött a magyar sajtó, a rádió, a televízió sok vezetője, munkatársa, hogy utolsó búcsút vegyenek korán elhunyt pályatársuktól. Felcsendült a gyászzene, amelynek hangjai mellett a munkásőrség, majd a Népszava szerkesztősége, kiadóhivatala és a SZOT vezető munkatársai álltak díszőrséget a ravatalnál Elhunyt barátunktól, elvtársunktól először dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője vett búcsút, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Népszava nevében, de azon százak és ezrek nevében is, akik Baktai Ferenc halálhíre óta határokon belülről és határokon túlról elküldötték részvétnyilvánításukat és együttérzésük ezernyi jelét a családnak és a szerkesztőségnek. — Gazdag életű, tartalmas embertől búcsúzunk — mondotta gyászbeszédében dr. Siklós János. — Baktai Ferenc a ritka kivételek közül való volt, mert megvolt benne minden ami szép, nemes emberi tulajdonság és adottság, értelem és műveltség, tiszta jellem és őszinte eszmei meggyőződés, az újságírás tisztelete, az élet és a nép szeretete, a munka becsülete és a mai ember természetes önérzete és derűje. Értelme és műveltsége, politikai elkötelezettsége, a pálya szeretete avatta valódi, igazi, mai újságíróvá... Hírlapírói fölfogásában mindvégig nagy szerepet játszott Vörösmarty gondolata: a múltat úgy kösd a jelenhez, hogy vele a jövőt szolgáljad ... Múlt, jelen és jövő szakadatlan láncolatában a jelen értékét és valóságos jövőnket kutatta állandóan, meggyőző argumentációval és heroizmussal, friss, erős stílussal, amelyet érzelmi azonosulása hevített és szépített. A pályakezdés kora olyan mély élményt nyújtott számára, hogy arra a friss, tiszta forrásra mindig visszajárt. Hiszen a fölszabadulás már érettségi után érte. Alig húszesztendős fiatalemberként belekerült a forradalmi átalakulás sodrába és huszonnégy éves korában már főszerkesztői tollal és a fiatalság impozáns lendületével és lelkesedésével szolgálja a győzelemre jutó proletárhatalmat. A negyvenötben induló akkori gyermeknemzedékhez tartozott és az a kor a maga kitárulkozó nagyságával, csodálatos forradalmiságával, a húszévesek szép, tiszta romantikájával, a jövőbe harsogó igazával Baktai Ferit is magához ölelte. S ő megmaradt ebben az ölelésben, magában hordozva az ifjúság és a kinyíló magyar élet akkori egyszeri felejthetetlen emlékét. De nosztalgia nélkül tért vissza valahányszor ehhez a forráshoz. Mindig szembesítve a jelennel és a holnappal, erőt, bizakodást hozó, mondó meggyőződéssel . Nagyszerű jellemet tükröző újságírói tartásában még az élettől vett személyes búcsúja sem volt kivétel. Levél Dallos Lacinak Szekszárdra, a Népszava karácsonyi számában. Megrendítő levél volt ez. Kopott bőrkabátos szegény legényként indulását említi és írás közben, már a halállal viaskodva emeli föl a hangját, azt mondja: érdemes volt mindent végigküzdeni. Talán ez mutatja meg legerősebb hatással Baktai Ferenc szép, tiszta életét, emberi és újságírói nagyságát . Ahol megismerték, megszerették. Tudásáért, jó modoráért, szerénységéért és szinte határtalan jóindulatáért, emberi tisztességéért. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Pethő Tibor alelnök, a Magyar Nemzet főszerkesztője méltatta megindult szavakkal Baktai Ferenc emberi, szakmai kiválóságát . Elment egy őrt álló, aki mint a pompeji katona, szívének utolsó dobbanásáig teljesítette kötelességét, azzal a tiszta és derűs öntudattal, amit csak az igaz ügybe vetett törhetetlen hit, a meggyőződés szilárdsága, a szolgálat felelőssége adhat. Azon a helyen állt rendületlenül, szálfa egyenesen, ahová népe állította, hogy vigyázza a szépet, és a jót, az emberséget, a munkát, az építést s útját állja a rossznak, hamisnak, embertelennek. — Negyedszázadon keresztül járta az országot és a világot. Kutató, felderítő úton volt folyton folyvást, kereste mindazt ami új, éles szemmel és érzékeny hallással vette észre a jelenből a jövőbe mutató első jeleket, finom hangokat. — A fiatal újságírók egész nemzedékét nevelte. Magas mércét állított fel, mert a szakma színvonalával, becsületével szemben éppoly szigorú volt, mint önmagával szemben. A gyászbeszédek elhangzása után a sok száz fős tömeg a sírhoz kísérte a koporsót. A sírnál a család, a legközvetlenebb barátok nevében Rajk András, a Népszava főmunkatársa mondott búcsúszavakat, majd a friss hantot elborították a kegyelet és a megemlékezés koszorúi. A temetési szertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Baktai Ferencet