Népszava, 1974. január (102. évfolyam, 1–25. sz.)
1974-01-24 / 19. szám
1974. január 24. Fim tim ll(0) Ikkó 11 — film fa» hmm Ik Érdekvédelem KÖZBESZÓLT A KISZ Országos törekvés, hogy minél több segédmunkát végző — elsősorban fiatal — szerezze meg a szakképesítést. A Gép- és Felvonószerelő Vállalat KISZ-bizottsága is sokoldalúan igyekszik segíteni a kiszes és a KISZ-en kívüli fiatalokat egyaránt, hogy kedvet kapjanak a szakmunkásbizonyítvány megszerzésére. Serfőző László 20 éves fiatalember, aki három esztendeje dolgozik a vállalatnál, úgy döntött, hogy él a kedvező lehetőséggel — a vállalat 70 fillérrel emeli minden szakmunkás-vizsgát tett fiatalnak az órabérét — és segédmunkásból szakmunkássá lép elő. Annak rendje és módja szerint kitöltött egy űrlapot, s kéréssel fordult a munkaügyi osztályhoz: járuljanak hozzá beiskolázásához. Meglepődött, amikor elutasító választ kapott. Szólt az alapszervezet a KISZ-titkárnak, aki — ismerve a szorgalmas, tehetséges fiatalember képességeit és magatartását — továbbította a levelet a KISZ- bizottság mellett működő érdekvédelmi bizottságnak. Nem ismerték Raszler József, a bizottság vezetője azonnal utánajárt az ügynek. Kiderült: akik elutasították Laci továbbtanulási kérelmét, nemcsak hogy Személyesen nem ismerték a fiatalembert, hanem elhittek egy olyan történetet róla, amelyet másodkézből hallottak. Lacit mindenki szótlan, csendes fiúnak ismerte. Igaz, néhányszor szóltak hosszú, vállig érő haja és szakálla miatt — főleg az idősebb munkatársak —, de amikor látták, hogy nincs vele baj, békén hagyták. A vállalat bérmunkát vállalt az NDK-ban és az egyik utazó brigádban helyet kapott Laci is. Kifelé menet az autóbuszon, valamelyik társa megsértette, s a csöndes, szótlan fiú váratlanul lekent egy pofont kollégájának. Mint fiatalok között szokás, ezzel elintézettnek is tekintették az „ügyet”. Félreértés az NDK-ban egy faluban dolgoztak, távol minden szórakozási lehetőségtől. Kapóra jött, ha névnapot, születésnapot ünnepelhettek. Laci névnapjakor is vettek egy láda sört és beszélgetve, énekelve sörözgettek — természetesen munkaidő után. Laci a sörtől elálmosodott és lefeküdt aludni. Társai tovább ünnepeltek a szokásosnál — immár Laci nélkül. Másnap néhányan — elsősorban az idősebb kollégák közül, akik nem vettek részt a névnapi sörözésen — Lacit tették felelőssé az éneklésért, a késői zajongásért, mondván: nem tudtak pihenni. „Lacit, aki már az autóbuszon is verekedett, haza kell küldeni." Ez a döntés született, és néhány nap múlva Serfőző László hazaindult. Csak jogos ügyet Itthon — ugyanúgy, mint azelőtt —, szorgalmasan dolgozott, becsületesen végezte KISZ-munkáját, majd továbbtanulásra jelentkezett. Raszler József szenvedélyes hangon mondja: — 300 KISZ-tag dolgozik a vállalatnál. Nagyon vigyázunk arra, hogy csak annak a fiatalnak az érdekeit képviseljük, aki valóban érdemes rá, aki részt vesz az ifjúsági munkában, s aki jogos dolgot kér, vagy panaszol. Természetesen fordultak már hozzánk megalapozatlan kéréssel is. Serfőző Laci esetében jogos ügyet képviseltünk. Ez abból is kiderült, hogy a legutóbbi választások alkalmával Lacit alapszervezeti érdekvédelmi felelősnek választották. Körültekintően, felelősségteljesen végzi munkáját a Gép és Felvonószerelő Vállalat ifjúsági érdekvédelmi bizottsága. Fiatalok végeznek itt társadalmi munkát fiatalokért, az ifjúsági törvény szellemében tevékenykednek. Kóbor László Jegyzet Csúfszájúság Divat csúnyán beszélni. Hódolnak neki felnőttek, az utóbbi években egyre sűrűbben — a fiatalok. Kiváltképpen a „tizenévesek”, akik pedig nem is olyan régen hallhatták gyakorta az anyai intelmeket: „Ne beszélj csúnyán!... honnan veszed ezeket a szavakat?...” Csúnya szavak?! Hisz lassacskán csak mosolyogni való, szelíd dorgálással tudomásul vett apróság a kisiskolás egy szuszra fújt „hülye-barmoló” kifakadása. Ma a „vaskos” a mit csűrjem-csavartam: a trágár a divat. Ezt lehet hallani utcán, villamoson, autóbuszon, óraszünetben, üzletben, szórakozóhelyen ... Hogy miért? Csak úgy. Mert az „jópofa”. Mert olyan jó hecc látni a lesújtó pillantásokat, az „öregek” fölháborodott arcát. S minél vastagabbat tud mondani valaki, annál „menőbb” a többiek szemében. Egy levélírónk szerint, aki a Váci Út egyik Villamosjáratán gyűjtött — kénytelen-kelletlen — hasonló tapasztalatokat, a „legviharedzettebb olasz matróz és a hajdani, nem éppen franciás finomkodású magyar huszár is elbújhatna a káromkodásaival a mi tinédzsereink mellett”. Szó, ami szó — „fejlődés”, változás a káromkodások széles skálájában is van. A klasszikus elemek ugyan megtalálhatók minden mai kifejezésben, de — mennyivel színesebben, gazdagabban, mennyire a modern idők stílusára, tempójára „hangszerelve!” A — finoman szólva — csúfszájúság általában akkor éri el a megbotránkoztatás, a „jó hecc” tetőfokát, amikor a fiatalok kettőnél többen vannak. A közösségi élet, az együvétartozás emberi értékeiről még nem sokat tudnak, annyit azonban már igen, hogy a többség: erő. Ilyenkor „süket ürge” az, aki elszánja magát és indulatosan rájuk szól; ilyenkor bátrak csak istenigazából, s cifrázzák még útszélibbre a szöveget... em szeretnék igazságtalanul általánosítani. Tudom, hogy a mértéktartó, a jó ízlésű fiatalok vannak többen, azok, akik udvariasak, tisztességesen beszélnek tanáraikkal, szüleikkel, társaikkal, idősekkel, idegenekkel egyaránt. Akik — tudnak „viselkedni”. A hangoskodók, a feltűnési viszketegségben szenvedő, anyanyelvünk salakját beszélő lányok és fiúk hatása azonban rendkívül ártalmas. Ezek a — tegnap még anyai öltöztetésre, mosdatásra szoruló — tizenévesek tanítják a kisebbeket válogatott kifejezésekre, s kigúnyolják, stréber „mintagyereknek” tartják azokat, akik viszolyognak az ocsmánykodástól, a durvaságtól. Nagyon időszerű volna gátat vetni ennek a torz „divatnak”. A szocialista szellemű nevelés sokrétű munkájában helyet kell találni a jó modor, az emberi kapcsolatokban kötelező viselkedési szabályok tanításának iskolában, úttörőszervezetben, KISZ-ben, s persze a családban is. Bíró Teréz : * SLÁGERSAROK * Valaha sajátos stílusban táncoltak a Metró-klubtagok, de ez már lassan feledésbe merül, mert a lányok, fiúk estéről estére csak állnak és figyelik a zenekart, amely valósággal meghódította őket. Pedig az együttes csak 1972 novemberében alakult, s mindössze tavaly nyár óta vették át Zoránék örökét a Dohány utca és a Síp utca sarkán lévő klubban. Még ma is látható az EMKE-árkádsor egyik oszlopán egy szakadozott kis plakát, amelyen ez áll: M 7 azaz „Emhetes”. Múltjuk tehát alig van, de nevük máris jól cseng, hírüket szerte viszik az ifjú rajongók. Napjaink világszámait eredeti hűséggel tolmácsolják, de jó néhány saját szerzeményük szintén „slágerjelölt” kompozíció: Nem fáj; Nem szólt senki sem; Sápadt hajnalok; Valami mindig történik; Liza. Hamar befutottak. Erre a legjobb példa volt a téli iskolaszünetben bemutatott „Express-vakáció” show az Uránia moziban, ahol a Bergendy-együttessel együtt léptek fel, telt házak előtt. A ZértékátVézető rokonszefves fiatalember, a hajdani Gemini-tag Rusznák Iván. Szólógitáros, jó hangú énekes. — Zenei általánosba jártam, annak idején még csellóztam. Később klasszikus zeneszerzést, összhangzattant tanultam, 22 éves vagyok — mutatkozik be. — Mikor elvállaltuk az itteni szereplést, tudtam, hogy tartani kell a mindig magas Metró-színvonalat, csak igényes zenét játszhatunk. Erre törekszünk változatlanul, hétfőnként a Citadellában, szombaton a Láng Művelődési Központban, vasárnap pedig ott, a Metró Klubban. Március—áprilisban egyébként Zalatnay Saroltával országjáró ORI-turnéra indulnak, s ugyancsak tavaszra rádiófelvételt terveznek. A zenekar héttagú, közülük öten énekelnek szólót is. Erősségük tehát a vokális intonáció. Talán ezért kedvelik az együttest artityira a fiatalok. Este nyolc óra. A Metró Klub bejárata előtt még mindig sokan álldogálnak. Jó utat, M 1-es! Selmeczy Attila Rusznák Iván NÉPSZAVA 7 Érettségi után: szakma Négy értékes szakmára oktatják a fiatalokat a 30-as számú szakmunkásképző intézetben. Itt képezik ugyanis a mechanikai, elektronikai, rádió- és televízió-, valamint a kapcsolástechnikai műszerészeket. A csaknem ezerötszáz tanulóval negyvenhárom oktató foglalkozik. Képeinkkel aziskola életének néhány mozzanatát mutatjuk be. (Rédei Ferenc képriportja) ▼ A Habony László érettségizett I. éves tanuló, mechanikai műszerész az esztergapadnál Figyelmes munkát kíván az alaplap köszörülése. Képünkön Sztupa Ferenc L éves tanuló A tanteremben az elektronikai műszerészek számára szakmai ismeretekből tartanak előadást