Népszava, 1974. január (102. évfolyam, 1–25. sz.)

1974-01-24 / 19. szám

1974. január 24. Fim tim ll(0) Ikk­ó 11 — film fa» hmm Ik Érdekvédelem KÖZBESZÓLT A KISZ Országos törekvés, hogy mi­­nél több segédmunkát végző — elsősorban fiatal — sze­rezze meg a szakképesítést. A Gép- és Felvonószerelő Válla­lat KISZ-bizottsága is sok­oldalúan igyekszik segíteni a kiszes és a KISZ-en kívüli fiatalokat egyaránt, hogy ked­vet kapjanak a szakmunkás­bizonyítvány megszerzésére. Serfőző László 20 éves fia­talember, aki három eszten­deje dolgozik a vállalatnál, úgy döntött, hogy él a ked­vező lehetőséggel — a válla­lat 70 fillérrel emeli minden szakmunkás-vizsgát tett fia­talnak az órabérét — és se­gédmunkásból szakmunkássá lép elő. Annak rendje és módja szerint kitöltött egy űrlapot, s kéréssel fordult a munkaügyi osztályhoz: járul­janak hozzá beiskolázásához. Meglepődött, amikor elutasító választ kapott. Szólt az alap­­szervezet a KISZ-titkárnak, aki — ismerve a szorgalmas, te­hetséges fiatalember képessé­geit és magatartását — to­vábbította a levelet a KISZ- bizottság mellett működő ér­dekvédelmi bizottságnak. Nem ismerték Raszler József, a bizottság vezetője azonnal utánajárt az ügynek. Kiderült: akik eluta­sították Laci továbbtanulási kérelmét, nemcsak hogy Sze­mélyesen nem ismerték a fia­talembert, hanem elhittek egy olyan történetet róla, ame­lyet másodkézből hallottak. Lacit mindenki szótlan, csendes fiúnak ismerte. Igaz, néhányszor szóltak hosszú, vállig érő haja és szakálla miatt — főleg az idősebb munkatársak —, de amikor látták, hogy nincs vele baj, békén hagyták. A vállalat bérmunkát vál­lalt az NDK-ban és az egyik utazó brigádban helyet ka­pott Laci is. Kifelé menet az autóbuszon, valamelyik társa megsértette, s a csöndes, szót­lan fiú váratlanul lekent egy pofont kollégájának. Mint fia­talok között szokás, ezzel el­­intézettnek is tekintették az „ügyet”. Félreértés az NDK-ban egy faluban dolgoztak, távol minden szó­rakozási lehetőségtől. Kapóra jött, ha névnapot, születés­napot ünnepelhettek. Laci névnapjakor is vettek egy láda sört és beszélgetve, éne­kelve sörözgettek — termé­szetesen munkaidő után. Laci a sörtől elálmosodott és lefe­küdt aludni. Társai tovább ünnepeltek a szokásosnál — immár Laci nélkül. Másnap néhányan — első­sorban az idősebb kollégák közül, akik nem vettek részt a névnapi sörözésen — Lacit tették felelőssé az éneklésért, a késői zajongásért, mondván: nem tudtak pihenni. „Lacit, aki már az autóbu­szon is verekedett, haza kell küldeni." Ez a döntés szüle­tett, és néhány nap múlva Serfőző László hazaindult. Csak jogos ügyet Itthon — ugyanúgy, mint azelőtt —, szorgalmasan dol­gozott, becsületesen végezte KISZ-munkáját, majd tovább­tanulásra jelentkezett. Raszler József szenvedélyes hangon mondja: — 300 KISZ-tag dolgozik a vállalatnál. Nagyon vigyá­zunk arra, hogy csak annak a fiatalnak az érdekeit képvi­seljük, aki valóban érdemes rá, aki részt vesz az ifjúsági munkában, s aki jogos dolgot kér, vagy panaszol. Természe­tesen fordultak már hozzánk megalapozatlan kéréssel is. Serfőző Laci esetében jogos ügyet képviseltünk. Ez abból is kiderült, hogy a legutóbbi választások alkalmával Lacit alapszervezeti érdekvédelmi felelősnek választották. Körültekintően, felelősség­­teljesen végzi munkáját a Gép és Felvonószerelő Válla­lat ifjúsági érdekvédelmi bi­zottsága. Fiatalok végeznek itt társadalmi munkát fiatalokért, az ifjúsági törvény szellemé­ben tevékenykednek. Kóbor László Jegyzet Csúfszájúság D­ivat csúnyán beszélni. Hódolnak neki felnőttek,­­ az utóbbi években egyre sűrűbben — a fiatalok. Kiváltképpen a „tizenévesek”, akik pedig nem is olyan régen hallhatták gyakorta az anyai intelmeket: „Ne beszélj csúnyán!... honnan veszed ezeket a szava­kat?...” Csúnya szavak?! Hisz lassacskán csak mosolyogni való, szelíd dorgálással tudomásul vett apróság a kisis­kolás egy szuszra fújt „hülye-barmoló” kifakadása. Ma a „vaskos” a mit csűrjem-csavartam: a trágár a divat. Ezt lehet­­ hallani utcán, villamoson, autóbuszon, óraszü­netben, üzletben, szórakozóhelyen ... Hogy miért? Csak úgy. Mert az „jópofa”. Mert olyan jó hecc látni a lesújtó pillantásokat, az „öregek” fölhá­borodott arcát. S minél vastagabbat tud mondani valaki, annál „menőbb” a többiek szemében. Egy levélírónk szerint, aki a Váci Út egyik Villamos­­járatán gyűjtött — kénytelen-kelletlen — hasonló tapasz­talatokat, a „legviharedzettebb olasz matróz és a hajdani, nem éppen franciás finomkodású magyar huszár is el­bújhatna a káromkodásaival a mi tinédzsereink mellett”. Szó, ami szó — „fejlődés”, változás a káromkodások széles skálájában is van. A klasszikus elemek ugyan meg­találhatók minden mai kifejezésben, de — mennyivel szí­nesebben, gazdagabban, mennyire a modern idők stílu­sára, tempójára „hangszerelve!” A — finoman szólva — csúfszájúság általában akkor éri el a megbotránkoztatás, a „jó hecc” tetőfokát, amikor a fiatalok kettőnél többen vannak. A közösségi élet, az együvétartozás emberi értékeiről még nem sokat tudnak, annyit azonban már igen, hogy a többség: erő. Ilyenkor „süket ürge” az, aki elszánja magát és indulatosan rájuk szól; ilyenkor bátrak csak istenigazából, s cifrázzák még útszélibbre a szöveget... em szeretnék igazságtalanul általánosítani. Tudom, hogy a mértéktartó, a jó ízlésű fiatalok vannak töb­ben, azok, akik udvariasak, tisztességesen beszélnek tanáraikkal, szüleikkel, társaikkal, idősekkel, idegenekkel egyaránt. Akik — tudnak „viselkedni”. A hangoskodók, a feltűnési viszketegségben szenvedő, anyanyelvünk sa­lakját beszélő lányok és fiúk hatása azonban rendkívül ártalmas. Ezek a — tegnap még anyai öltöztetésre, mos­­datásra szoruló — tizenévesek tanítják a kisebbeket vá­logatott kifejezésekre, s kigúnyolják, stréber „mintagye­reknek” tartják azokat, akik viszolyognak az ocsmány­­kodástól, a durvaságtól. Nagyon időszerű volna gátat vetni ennek a torz „di­vatnak”. A szocialista szellemű nevelés sokrétű munkájá­ban helyet kell találni a jó modor, az emberi kapcsola­tokban kötelező viselkedési szabályok tanításának isko­lában, úttörőszervezetben, KISZ-ben, s persze­­ a csa­ládban is. Bíró Teréz : * SLÁGERSAROK * Valaha sajátos stílusban tán­coltak a Metró-klubtagok, de ez már lassan feledésbe me­rül, mert a lányok, fiúk esté­ről estére csak állnak és fi­gyelik a zenekart, amely va­lósággal meghódította őket. Pedig az együttes csak 1972 novemberében alakult, s mindössze tavaly nyár óta vették át Zoránék örökét a Dohány utca és a Síp utca sarkán lévő klubban. Még ma is látható az EMKE-árkádsor egyik oszlopán egy szakado­zott kis plakát, amelyen ez áll: M 7 azaz „Emhetes”. Múltjuk te­hát alig van, de nevük máris jól cseng, hírüket szerte vi­szik az ifjú rajongók. Napjaink világszámait ere­deti hűséggel tolmácsolják, de jó néhány saját szerzemé­nyük szintén „slágerjelölt” kompozíció: Nem fáj; Nem szólt senki sem; Sápadt haj­nalok; Valami mindig törté­nik; Liza. Hamar befutottak. Erre a legjobb példa volt a téli isko­laszünetben bemutatott „Ex­­press-vakáció” show az Urá­nia moziban, ahol a Ber­­gendy-együttessel együtt lép­tek fel, telt házak előtt. A ZértékátVézető rokonszef­­­ves fiatalember, a hajdani Ge­­mini-tag Rusznák Iván. Szóló­­gitáros, jó hangú énekes. — Zenei általánosba jártam, annak idején még csellóztam. Később klasszikus zeneszer­zést, összhangzattant tanultam, 22 éves vagyok — mutatko­zik be. — Mikor elvállaltuk az itteni szereplést, tudtam, hogy tartani kell a mindig magas Metró-színvonalat, csak igényes zenét játszhatunk. Erre törekszünk változatlanul, hétfőnként a Citadellában, szombaton a Láng Művelődési Központban, vasárnap pedig ott, a Metró Klubban. Március—áprilisban egyéb­­ként Zalatnay Saroltával or­szágjáró ORI-turnéra indul­nak, s ugyancsak tavaszra rá­­diófelvételt terveznek. A zene­kar héttagú, közülük öten éne­kelnek szólót is. Erősségük te­hát a vokális intonáció. Talán ezért kedvelik az együttest artityira a fiatalok. Este nyolc óra. A Metró Klub bejárata előtt még min­dig sokan álldogálnak. Jó utat, M 1-es! Selmeczy Attila Rusznák Iván NÉPSZAVA 7 Érettségi után: szakma Négy értékes szakmára oktatják a fiatalo­kat a 30-as számú szakmunkásképző intézet­ben. Itt képezik ugyanis a mechanikai, elektro­nikai, rádió- és televízió-, valamint a kapcso­lástechnikai műszerészeket. A csaknem ezer­ötszáz tanulóval negyvenhárom oktató foglal­kozik. Képeinkkel az­­iskola életének néhány mozzanatát mutatjuk be. (Rédei Ferenc képriportja) ▼ A Habony László érettségizett I. éves tanuló, mechanikai műszerész az esztergapadnál Figyelmes munkát kíván az alaplap köszörülése. Képünkön Sztupa Ferenc L éves tanuló A tanteremben az elektronikai műszerészek számára szakmai ismeretekből tartanak előadást

Next