Népszava, 1974. február (102. évfolyam, 26–49. sz.)

1974-02-20 / 42. szám

197­4. február 2­0. Ligeti László kitüntetése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Ligeti Lászlónak, a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szak­­szervezete főtitkárának a munkásmozgalomban ki­fejtett több évtizedes te­vékenysége elismeréséül, 60. születésnapja alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a ki­tüntetés átadásánál Gás­pár Sándor, a SZOT főtit­kára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, és Szász Ferencné, a KPVDSZ elnöke.* A magyar szakszerve­zeti mozgalom közismert és köztiszteletben álló sze­mélyisége, sok küzdelem­ben helytállt harcosa kap­ta meg hatvanadik szüle­tésnapja alkalmából az egyik legmagasabb kor­mánykitüntetést. Ligeti László több mint négy évtizede vesz részt a munkásmozgalomban. Még nem volt 17 éves, amikor már megtalálta az utat az illegális Kommu­nisták Magyarországi Pártjához. 1937-ben részt vett a nagyszerű akció­ban, amelynek során szét­verték a Tompa utcai nyi­lasgyűlést. Több társával együtt bíróság elé állítot­ták, de bizonyítékok hiá­nyában nem tudták el­ítélni. 1942-ben illegalitásba kényszerült, 1944■ márciu­sában rádión körözték, majd elfogták, és a Hor­­thy-fasiszta rendszer 12 évi f­egyházra ítélte. A vád: az államrend­­elfor­gatása, kommunista tevé­kenység. Ám Ligeti Lász­ló, amikor Komáromba szállították, kiugrott a nyilas hóhérok sorfala kö­zül, és megszökött. A felszabadulás után a Kereskedelmi Alkalma­zottak Országos Szövetsé­gének főtitkára lett, majd megalakulása, 1950 óta a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgo­zók Szakszervezetének fő­titkára. A szakszervezeti mozgalom aktivistájaként részt vett az államosítá­sokban, s azóta is fárad­hatatlanul képviseli a majd félmillió kereske­delmi, pénzügyi és ven­déglátóipari dolgozó érde­keit. Ligeti László elvtárs a nemzetközi munkásmoz­galomban is elismert ve­zető, alapító tagja a Ke­reskedelmi Dolgozók Nemzetközi Szövetségé­nek, és 1973-ban a Szak­­szervezeti Világszövetség számvizsgáló bizottsága elnökének választották meg. További eredményes munkájához szívből kívá­nunk jó erőt és egészsé­get, sok sikert. Losonczi Pál átadja a kitüntetést (MTI Fotó : Szebellédy Géza felvétele) Szovjet kitüntetések a Zsiguli­­kooperáció magyar részvevőinek A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa kitüntetése­ket adományozott a ma­gyar—szovjet Zsigali­­kooperáció eredményes fejlesztésében kiemelkedő munkát végzett magyar dolgozóknak, minisztériu­mi vezetőknek, mérnö­köknek, technikusoknak, külkereskedelmi és pénz­ügyi szakembereknek, munkásoknak. A kitünte­tések ünnepélyes átadá­sára kedden került sor a Szovjetunió budapesti nagykövetségén. Az ün­nepségen megjelent Hu­szár István, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Párdi Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője és Nagy Mária, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság főtit­kára. Ott volt A. P. Si­­tyikov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetsé­gi Tanácsának elnöke is. V­­. Pavlov, a Szovjet­unió budapesti nagyköve­te beszédében hangsú­lyozta : a magyar dolgo­zók munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunióban rendkívül gyorsan, határidő előtt megkezdődhetett a Zsi­guli személygépkocsi nagyüzemi gyártása. A magas kormányki­tüntetéseket A. P. Sityi­­kov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövet­ségi Tanácsának elnöke adta át, és további sike­reket kívánt a kitüntetet­teknek. A Népek Barátsága Ér­demrendet kapta: Andor­­ka György, a Bakony Művek művezetője, Gom­bár János, a Bakony Mű­vek gyáregységvezetője, György Gyula, a varsói magyar külkereskedelmi képviselet vezetője, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Kom­mer Jenő, az Elzett Fém­­lemezipari Művek fő­mérnöke. Nagy Imre, a Mechanikai Mérőműsze­rek Gyára gyáregységve­­zetője. Németh Béla, a KGM csoportvezetője. Novák Iván, a Külkeres­kedelmi Minisztérium osztályvezetője. Rédei Gá­­borné, a Videoton műsze­résznője, Szatmári Ist­vánné, az Elzett Fémle­mezipari Művek gépmun­­kásnője és Tordai Jenő külkereskedelmi minisz­terhelyettes. Ezen kívül 34 munkás és vezető szakember ka­pott különböző érdemér­meket. A kitüntetett ma­gyar szakemberek nevé­ben dr. Horgos Gyula mi­niszter mondott köszöne­tet s rámutatott arra, hogy a Zsiguli-kooperá­cióban kialakított együtt­működés jelentősen hoz­zájárult a magyar gép­ipar fejlődéséhez, a nagy sorozatú gazdaságos gyár­tástechnológiai módsze­rek kialakításához. Hang­súlyozta, hogy hasonlóan célszerű továbbfejleszteni az együttműködést a KGST-országokkal a szo­cialista integráció komp­lex programjának sikeres megvalósítása érdekében. (MTI) Római katolikus főpapok eskütétele Dr. Bánk József egri érsek, Kisberk Imre szé­kesfehérvári megyés püs­pök, dr. Lékai László c püspök, esztergomi apos­toli kormányzó, Kádár László c. püspök, veszpré­mi apostoli kormányzó kinevezésük után kedden esküt tettek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt, a Magyar Népköz­­társaság alkotmányára. Az esküt­evők nevében dr. Bánk József egri ér­sek mondott köszönetet. Az eskütételen jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke és dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke. (MTI) MteJÉIVET A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meg­hívására kedden Buda­pestre érkezett az Iraki Nemzeti Egységfront négy­tagú küldöttsége, élén Naem Haddaddal, az ira­ki Baath-párt regionális vezetőségének tagjával, az egységfront titkárságának vezetőjével. M­unkásőrök és szovjet katonák barátsági gyűlése A szovjet hadsereg és hadiflotta születésének közelgő 56. évfordulója alkalmából kedden dél­után munkásőrök és szov­jet katonák részvételével barátsági gyűlést tartot­tak a munkásőrség köz­ponti törzs- és alegység­­parancsnok-képző iskolá­jában. Az ünnepi esemé­nyen jelen volt Papp Ár­pád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tag­ja, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka, D. J. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének kato­nai és légügyi attaséja, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcso­­port képviseletében B. P. Ivanov vezérezredes és F. K. Iscsenko repülő al­tábornagy. Az ünnepség részvevőit a munkásőrség országos parancsnoka köszöntötte, majd Nagy György, az országos parancsnok első helyettese méltatta a szovjet fegyveres erők létrejöttének, harcainak, győzelmeinek történelmi jelentőségét. Felszólalt a barátsági gyűlésen B. P. Ivanov ve­zérezredes, a szovjet déli hadseregcsoport parancs­noka is. A déli hadsereg­­csoport katonái — mon­dotta — joggal büszkék arra a testvéri barátság­ra, amely szorosan össze­köt bennünket a magyar dolgozókkal és harcos él­csapatukkal, a munkásőr­séggel — mondotta. Hazaérkezett a KNEB-küldöttség Kedden hazaérkezett Csehszlovákiából a KNEB küldöttsége, amely dr. Dabrónaki Gyula állam­titkár vezetésével tár­gyalásokat folytatott dr. Josef Machacka minisz­terrel, a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökével és munkatársai-­­ val. Dr. Dabrónaki Gyu­­­lát fogadta Lubomirl Strougal, a csehszlovák­­ kormány elnöke. NÉPSZAVA ­ A RÁDIÓ MELLETT ISMERETTERJESZTÉS „FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN~ A kitűnő címet a va­sárnapi Hang-Kép Maga­zin fogalmazta meg az utóbbi idők egyik legjobb rádiós ismeretterjesztő műsorával összefüggés­ben. A szenzációt keltő adás a Kohoutek-üstökös bemutatását tűzte ki cé­lul, „földön, vízen, leve­gőben”. Itt most tágabb értelemben véve, alkal­mazható a rádiós ismeret­terjesztő műsorok nagy részére is, hiszen éppen az utóbbi időben figyelhet­tünk fel a jobbnál jobb, kis és nagy ismeretter­jesztő műsorok egész so­rára. Üstökös és veseátül­tetés, szoponyaműtét és fi­lozofikus-tudományos be­szélgetés kerül olyan kö­zelségbe hozzánk, ami­lyenről eddig elképzelé­seink sem lehettek. HANG-KÉP MAGAZIN A rádió népszerű „fo­lyóirata” bizonyos érte­lemben szintén az isme­retterjesztés feladatát lát­ja el, hiszen az éter és a képernyő rejtelmei közül kevéssé tájékozott hall­­gatót-nézőt avatja be olyan tudnivalókba, ame­lyek tartalmasabbá tehe­tik a műsorok élvezését. Van azért némi reklám jellege is e magazinnak, már csak azáltal is, hogy a rádió és televízió mun­katársait — vagy azok ön­magukat — népszerűsítik. A kívülálló talán mél­tánytalannak is tekintheti azt, hogy egy újságíróról csak akkor eshet szó a saját lapjában, ha az ille­tő kitüntetést kap, vagy a nekrológját köztik, de ha egy újságíró a rádiónál, vagy a televíziónál dol­gozik, akkor a Hang-Kép Magazintól egyéb műso­rokig bőven foglalkozhat­nak személyével is. Az igazság azonban az, hogy a rádiós és televíziós új­ságírók, akiket nemcsak olvasnak, hanem néznek és hallanak is, sokkal köz­vetlenebb, szinte intimebb kapcsolatban áll a közön­séggel, s ezért természe­tesnek lehet tartani, hogy a nézők-hallgatók szeret­nék megismerni a legnép­szerűbb bemondókat, ri­portereket, szerkesztőket, esetleg még a gyártásve­zetőket is. A Hang-Kép Magazin igyekszik ízléssel-mérték­­kel eleget tenni e felada­tának, örültünk a gyógyu­ló Szél Júliánál tett láto­gatásnak, dr. Eke Károly és Rácz György Géza tar­talmas beszélgetésének — éppen az ismeretterjesz­tésről —, érdekes volt hallgatni Gyárfás Miklóst, s megszívlelendő jegyze­teket fűzött Lévai Béla az írók és a rádió-televízió kapcsolatához. RÁDIÓLEXIKON Az egyik legkorosabb, de egyáltalán nem öreg ismeretterjesztő műsor éppen azáltal őrzi meg fiatalságát, hogy mindig a legkorszerűbb, legmaibb kérdésekben nyújt tájé­koztatást, ismertetést. A most vasárnap elhangzott adásban is sok figyelem­felkeltő téma szerepelt, a nátha pszichikai okairól, a marsbéli élet lehetősé­geiről és így tovább. Ter­­mészetesen nem adhat e rövid műsor kielégítő,­­hosszadalmas válaszokat a hallgatók által feltett kér­désekre­­, de például ép­pen a nátha pszichikai okainak magyarázása mellett jó lett volna tud­ni, milyen gyógymódot, orvost, st­b. ajánlanak. KÖNYVRŐL - KÖNYVÉRT A Ki nyer ma? zenés vetélkedő mintájára, ha­sonló szisztémával, kora­délutáni időpontban hang­zik fel egy­re gyakrabban a Könyvről—könyvért iro­dalmi rejtvényműsor szig­nálja. Legutóbb hétfőn, Gyöngyösről jelentkezett Kulcsár Katalin és a­­ könyvesbolt versengő tár­sasága, hogy számot ad­­­­janak arról, mennyire is­merik, értik az irodal­mat a gyöngyösiek. A kérdések között volt „ne­héz” és „könnyű”, sok előtanulmányozást igény­lő, de olyan is, amelyre kapásból adhatták meg a választ. Ma már, nyugodtan ál­líthatjuk, nincs nagy kü­lönbség egy vidéki város, vagy a főváros irodalom­­barátainak felkészültsége, műveltsége között. Veres Péter műveiből, Ady ver­­s­seiből nyugodtan kérdez­heti őket a riporter. Kul­csár Katalin okosan, nyu­godtan vezette az izgal­mas minivetélkedőt , hi­szen a játék hevületében, a versengés izgalmában kézben kellett tartania az irányítást, s ez mindvé­gig sikerült is. Háry Márta A magyar szép toll Megjelent az első ma­gyar nyelvű stilisztikai kézikönyv. Nincs félre­értés, nem történt elírás, az első magyar nyelven megírt stilisztikai kézi­könyv. Révai Miklósnak, a magyar felvilágosodás egyik tevékeny, nagyhatá­sú alakjának A magyar szép toll című műve va­lóban a közelmúltban hagyta el a nyomdát. Ré­vai Miklós csaknem 170 évvel ezelőtt, élete utolsó éveiben írta ezt a mű­vét, korai halála miatt azonban már nem került sor a kiadásra. Így tör­tént az, hogy az időben utána írt hasonló témájú kézikönyvek sorra megje­lentek az elmúlt több mint másfél évszázad so­rán. A magyar szép toll első kiadására pedig csak most került sor az Aka­démiai Kiadónál. A művet Éder Zoltán tette közzé, ő írt utószót is a kötethez. Szól a kéz­irat keletkezésének kö­rülményeiről, a forrás­munkákról, elhelyezi a művet szerzőjének mun­kásságában, s tárgyalja jelentőségét a stilisztika történetének szempontjá­ból. M. 1 Elh­unyt Sánth­­a György költő Kecskeméten 86 éves korában elhunyt Sántha György költő, a Katona József Társaság egykori titkára, több verses és prózai kötet szerzője. Legismertebb műve az 1930-as években kiadott „Aranyhomokon, nomád felhők alatt” című ver­seskötete. Az utóbbi év­tizedekben irodalmi fo­lyóiratokban, napilapok­ban jelentek meg költe­ményei. Sántha György temetése február 23-án szombaton lesz a kecske­méti új köztemetőben. ­ Néprajzi nyári egye­temet rendeznek Zala­egerszegen 1975 júliusá­ban. Kiemelt helyen sze­repel a népi építészet, a modern és a népi építé­szet kapcsolata, a szom­szédos népek néprajzi és kulturális kapcsolata, a népdal és a népzene, a népszokások és a hagyo­mányok ápolása Gombnyomásra Új, érdekes rajzfilmek Elöljáróban egy érdekes statisztikai adat. A János vitéz, a Pannónia-stúdió­­ első, egész estét betöltő rajzfilmje eddig 750 000 nézőt vonzott. És már ké­szül a következő „nagy­film”. A Hugó, a víziló című játék, amerikai meg­rendelésre, a magyar stáb közreműködésével. A fé­lig kész mulatságos-ele­ven rajzfilmről (az utó­munkálatoknál tart a Pannónia közössége) az első megtekintés után így nyilatkoztak a megrende­lők: „Nem hittük, hogy Európában így tudnak dolgozni.” Kétesnek tűnő dicséret — de számunkra nagyon értékes. A magyar rajzfilmet is­merik — és elismerik — ma már az egész világon. Ez nemcsak üres, formá­lis mondat, hanem tény. Bizonyításként csak any­­nyit, hogy a stúdió az el­múlt esztendőben tizen­két filmfesztiválon szere­pelt — eredményesen. Reisenbü­chler Sándor A Hold és a Nap elrablása című filmjéért ezüstserle­get kapott Olaszország­ban. A cannes-i filmfesz­tiválon pedig az 1812-es év című játékéért elnyer­te a zsűri különdíját. A milánói nemzetközi rajz­filmtalálkozón emlékpla­­kettet kapott a stúdió ti­zenkét rajzfilm­jéért. Ober­­hausenben Tarnovszky Béla, Montrealban Mo­cs­­kossy Gyula, Szalonikiben Gémes József evv­egy al­kotása nyerte el a nem­­£»H­özi zsűrik kitűnböző díjait. Jankovics Marcell Az élet vize című mun­kája nedla Londonban szer­etett a legtöbb feszti­­válfilmek csoportjában. — A nemzetközi sike­reknek is köszönhető — mondta Qj/Crm/, a rajzfíl.rnsta­ltó i­nií­­ a tegnani yairAHSi-Movz+a­­tön —, honn ffthAsLiifQk a Pannónia, JriítteMi koncso­­latai. Például ismertette azt is, hogy a szovjet— ma©-ar koprodukciók mellett, spanyol—magyar közös vállalkozásban ké­szül egy szórakoztató-is­meretterjesztő rajzfilmso­rozat. Az olaszok három rajzfilmre nyújtották be addig „igénylésüket”. És a stúdió vezetői újabb rajz­­filmtervekről tárgyaltak Amerikában is. (A tár­gyaló „felek” között sze­repelt a többi között a Sárga tengeralattjáró, a híres Beatles-film produ­cere is.) A bemutatásra váró fil­mek listáján több érdekes alkotás szerepel. Például Vajda Béla Pléh-boy cí­mű szatirikus, kesernyés játéka, amely a Húszas stúdió (a rádió ifjúsági műsora) egyik riportja alapján készült. Ugyan­csak Vajda Béla rendezte a Jó cselekedetek című párperces filmet, amely rövidsége ellenére is rend­kívül eredeti, humoros. Röviden így jellemezhet­nénk: ez a film az álhu­manizmust parodizálja sok, remek ötlettel. Ko­vásznái György Ca­­ra-ja, a francia forradalomnak és nagy alakjainak állít eredeti emléket. Külön kell szólnunk Macskássy Kati Gomb­nyomásra című filmjéről. Már az ötlet is kitűnő. Az egész filmet gyerekek raj­zolták, különböző iskolák, hat, nyolc és tizenéves ta­­nulói. A rajzok és a mö­göttük felhangzó magya­rázó-jellemző vallomások, nagyon eredeti képet ad­nak a mai gyermekek fantáziavilágáról, megvál­tozott gon­dol­kodásmód­já­ról, s a felnőtteket figye­lő, bíráló tisztánlátásáról. És Jon hamarosan — a televízióban — Mekk mester, az ezermester újabb kalandjai. Mirr- Maxi a csodakandúr. S dr. Any, aki ezúttal a ma­­gyarázatain­kat magyaráz­za. Atelve a pedagógus „­forradalmához” nyújt rajzon­ képes, ötletes taná­csokat. G. I. Allólábas tetők alatt Az elődeim is itt laktak „Valamikor kenyérsütő volt ez az épület. Száz­­százhúsz éves. Szabad ké­mény volt benne, amit ti­zenöt-húsz éve bontottunk le. Most pendelykémény van építve” — kezdi „val­lomását” a házról, amely fedelet nyújt neki. Vasas Mihály 75 éves, a karcagi Lenin út 36. számú ház lakója. A vallomás szöve­ge felnagyítva a falon, mellette a ház fényképe, kívül és belül. Jól látszik a téglából kirakottan kez­dődő, csőben folytatódó pendelykémény, s a szo­bában a mennyezetet tar­tó, durván bárdolt­ faosz­lop. „Ezt a házat az apámék akkor építették, amikor én születtem. (...) A szo­bák földesek voltak. 1938- ban padlóztuk ki. Az utca felöli szoba a lakószoba, amelyben kemence is van” — meséli Elek La­­josné 85 éves, aki a Fü­redi út 56-ban lakik Kar­cagon. A szöveg mellett ismét fényképek, deszka­kapu, nádtető, kamrarész­let fateknővel. „Egyedül lakom itt. Az elődeim is itt laktak. Még a nagyapám építette. Az 1950-es évek végén alakí­tottuk át. (...) A villany is azóta van benne” — megfontoltan, emlékeiben kutatva, rövid mondatok­ban beszél a házáról Örsi Imre 81 éves, a karcagi Kiss Antal utca 10-es szám alatti lakos. Ilyen vallomások olvas­hatók a fényképek meg a tárgyi emlékek mellett azon a kiállításon, amne­­lyik szombaton nyílt Bu­dapesten, a Thököly út 74-ben, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főis­kola klubtermében. Hogy kerül ide ez az anyag? 1973-ban, Budapest cente­náriumi ünnepségei alkal­mából a Szolnok megye és Zugló között kialakult jó kapcsolat alapján volt egy kiállítás a főiskolán a Nagykunság népművésze­te címmel. A közös munka során vetődött fel az ötlet: az iskola diákjai és tanárai nyári terepgyakorlaton Karcagon ismerkedjenek meg a hagyományos népi építészettel, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum szervezésében. 1973 augusztusában ez megtörtént. A hagyományos parasz­ti építészet „termékeiből”, a lakóházakból és a mel­léképületekből a Nagy­kunság sokat megőrzött. Gazdag anyagra találtak Karcagon a diákok, volt mit fényképezni, rajzolni. S nemcsak százados épü­letek maradtak fönn nap­jainkig, hanem némelyik lakóházban a régebbi la­káskultúrával és életfor­mával is találkozhattak a főiskolások. Különösen az idősebb karcagiak tudtak sok érdekes, feljegyzésre méltó dolgot mondani, így kerültek egymás mel­lé a vallomások, a fény­képek és a tárgyak a mos­tani kiállításon, amelyet közösen rendezett a főis­kola és a karcagi múzeum. A fényképeken megje­lennek az emberek is, megszokott környezetük­ben, múzeális értékké öregedett házaik udvarán, rücskös faajtók kovácsolt kilincsei előtt. De eredeti­ben is láthatók a kiállítá­son használati tárgyaik, eszközeik. Ott lóg a szőr­tarisznya, a vasból készült rókacsapda, falnak tá­masztva a gabonaforgató lapát, s odakerült az egyik háztetőről egy 1867-ben készült szálkák­ is. (mátyás)

Next