Népszava, 1974. február (102. évfolyam, 26–49. sz.)

1974-02-01 / 26. szám

1974. február . A Minisztertanács tárgyalta A helyi címer és zászló használatának a díszpolgári cím adományozásának szabályozása A tanácsok népképvise­leti-önkormányzati szere­pének növekedésével az elmúlt esztendőkben elő­térbe került a települé­sek helytörténetének, ha­ladó hagyományainak ku­tatása, felelevenítése, s így fogalmazódott meg az igény a helyi címer és zászló használatára, a díszpolgári cím adomá­nyozásának lehetőségére. (Az elmúlt esztendőkben Budapest és az ország 35 más városa alkotta meg a település címerét, hasz­nálta rendezvényeken, he­lyi ünnepségeken város­hoz való tartozás kifeje­zésére, a társadalmi tevé­kenységért nyújtott er­kölcsi elismerés, érmek, oklevelek díszítésére. Né­hány esetben helyi, városi zászlókat is használtak, ami egyébként külföldön már széles körű gyakor­lat. Számos tanács ado­mányozott továbbá az el­múlt években díszpolgári címet, igaz, nem egységes tartalommal, jelentőség­gel.) Az alkotmány ren­delkezik a Népköztársa­ság címeréről és zászlajá­ról, s minisztertanácsi rendelet szól a Népköz­­társaság címerének hasz­nálatáról. Ez a rendelet azonban a helyi címer­használatról nem intézke­dik, s egy 1970-ben kelt utasítás is — utalva a várható szabályozásra — csupán ajánlási jelleggel határozta meg a helyi ci­­meralkotás alapelveit. A Minisztertanács mostani határozata egységesen szabályozza mind a helyi címer és zászló alkotását és használatát, mind a díszpolgári cím adomá­nyozását. Kimondja, hogy helyi címert és zászlót a fővá­rosi, a megyei városi, a városi, továbbá különö­sen indokolt esetben — előzetes engedély alapján — a nagyközségi és a köz­­ségi tanács alkothat A helyi címer a település történelmi múltjára és mai jellegzetességére uta­ló jelkép, a Magyar Nép­­köztársaság címerét nem helyettesítheti. Ha az ál­lamigazgatási tevékeny­ség során a népköztársa­sági címer használata kö­telező, azzal együtt a he­lyi címer nem tüntethető fel A helyi címer használ­ható — egyebek között — a tanácsülés meghívóin, felhívásokon, programo­kon, terveken, a település történetével, életével, fej­lődésével foglalkozó kiad­ványokon, emléktárgya­kon, a tanács által alapí­tott díszokleveleken, em­léklapokon, kitüntető vagy emlékérmeken, ün­nepségeken, rendezvénye­ken, a külföldi kapcsola­tokban és az idegenfor­galmi propagandában. A helyi zászló egyszínű anyagon a helység címe­rét és nevét tüntetheti fel, nem helyettesítheti a Ma­gyar Népköztársaság zász­laját, valamint a nemzet­közi munkásmozgalom vörös lobogóját. A helyi zászló kitűzhető például a tanács ülésein, a telepü­lés életének jelentős ese­ményein, megkülönbözte­tésül több község részvé­telével tartott rendezvé­nyeken, s az állami és a vörös zászló elsőbbsége mellett a tanácsi szervek, vállalatok, intézmények ünnepségein, rendezvé­nyein. A Minisztertanács ha­tározata kimondja, hogy a díszpolgári cím a tele­pülés és a lakosság érde­kében végzett kiemelkedő tevékenységért adomá­nyozható. A cím adomá­nyozását jelentős évfor­dulókhoz, állami, vagy helyi eseményekhez kell kötni, a javaslatot a helyi politikai, társadalmi és tömegszervezetek vélemé­nyének kikérésével a vég­rehajtó bizottság készíti elő és terjeszti a tanács elé. A helyi címer és zászló alkotásáról és használatá­ról, valamint a díszpolgá­ri cím adományozásáról szóló minisztertanácsi ha­tározat végrehajtására a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke utasí­tást adott ki. (MTI) Vízügyi szakemberképző központ Az Országos Vízügyi Hivatal, a megyei és a városi tanács közös erő­forrásából új vízügyi szakemberképző központ építését kezdték meg. Szolnokon nyolctanter­­mes, négy szaktantermes speciális szakközépisko­lát és 120 személyes kol­légiumot alakítanak ki. Az új oktatási intéz­ményben mintegy 400 gyermek tanul majd. A végzősök a területi és te­lepítési vízgazdálkodási ágazatban két év gyakor­lat után szaktechnikusi oklevelet szerezhetnek. Az új családjogi törvény előkészületeiről nak látszik, hogy az új gye a gyámhatósági enye­­törvény a lányoknál 14, a héllyel történt házasság­fiúknál 16 éves korra te­­kötés alsó határát. Legyen-e megegyezéses bontás? Házasság a válás, gyermektartás Lassan „megérik” az új családjogi törvényünk. Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei, igen sok bí­ró, sőt ügyész is részt vett abban a hónapokig tartó vitasorozatban, amely után immár pon­tot tehettek­­, s amely­et Bacsó Jenő, a mi­nisztérium törvényelőké­szítő főosztályának osz­tályvezetője sok vita, elő­adás részvevőjeként —, de már a törvényjavaslat egyik alkotójaként is hangsúlyozza: a véle­ménycserék haszonnal jártak. — Óvni szeret­ném azonban attól a köz­véleményt — s önma­gunkat is —, hogy a leendő törvénytől várjuk minden családpolitikai gond, probléma megol­dását. Hazánkban és vi­lágszerte megfigyelhető jelenség, hogy átalakul, változik a család, a csa­ládi élet. Nemzetközi családjogi konferenciák sora mérte fel már, mi­lyen — negatív — csa­ládi kihatásokkal is járt például az az egyébként óriási tény, hogy a nők munkába álltak, jogaik változtak, nőttek. A csa­ládjognak tehát — gya­korlatilag — újabb, fino­­mítottabb jogok adásával kell bizonyos korrekció­kat hoznia, nem pótolva viszont a társadalmi teendőket, inkább a pon­tosabb kereteket, bővebb jogi lehetőségeket meg­teremtve. Beszélgetésünk nem tér­hetett ki a születendő tör­vény minden ágára; né­hány fontosabb — és sok vitát kavaró — kérdés­nek során sok jó ötlet, kezdeményezés, a társa­dalom véleményét tük­röző álláspont kifejező­dött. Az új törvény meg­alkotásának demokratiz­musa a jogszabálykészítés legkorszerűbb módjának „vizsgája” volt, csoportot elemeztünk. — Kezdjük például a házas­ságkötéssel — kérjük az osztályvezetőt — hiszen a családi élet ezzel az ese­ménnyel alakul. — Néhány intézkedés most már életbe lépett — fejtegeti — például a csa­ládtervezési tanácsadás. Számunkra különösen fon­tos feladat volt: miként szabályozza az új család­jogi törvény a házasu­landóknál a korhatárt? Eddig — gyámhatósági engedéllyel — már a 12 éves gyereklány házassá­got köthetett. Fiúknál is 12. évben állapították meg eddig az alsó „há­zasodási” korhatárt. Sok év statisztikai elemzése jelzi, hogy a 12 éves „ha­tár” túlzottan korai, a gyorsabb akceleráció sem indokolja.­­ Az 1971-es statisz­tika szerint a 14 év kö­rüli korban házasságot kötött lányok száma 32 volt. 15 éves korában ment férjhez 410 leány, és házasodott 4 fiú. 16 éves volt 257 lány és 20 fiú az esküvője idején. Tehát: a férfiak háza­sodókedve — s persze biológiai érése — sem következik be általában a 16. életévük elérése előtt — ismertet adatokat dr. Stanb Jenő. — Indokolt­— Hallottunk róla, ta­pasztaltuk, hogy igen sok vita gyűrűzött a válás kö­rül. Többen felvetették azt is, hogy a megegye­zéses bontás alkalmazása indokolatlan szabadosság; szigorítani, korlátozni kell a bontásokat. Valóban várható ilyen módosítás ? — Véleményünk szerint az új törvényben sem szükséges ilyen szigorí­tás. A közvélemény álta­lában ismeri azt a sta­tisztikát, hogy évente 23 —25 ezer házasságot bon­tanak fel a bíróságok. Kevéssé köztudott vi­szont, hogy ennél jóval több, körülbelül 35 ezer bontókeresetet nyújtanak be a házasfelek. Az első, úgynevezett békítő tár­gyalás után — vagy sok­szor még a tárgyalás előtt — azonban sokan meggondolják magukat. — Még egy érv a vá­lások szigorítása ellen: az úgynevezett 3. irányelv. A válások szükségsze­rűen „termelik” a gyer­mektartási díjak körüli számtalan vitát, huzavo­nát. S a társadalmi mé­retű vitákban is éles, ke­mén mondatok hangzot­tak el; reális és irreális javaslatok ütköznek soro­zatosan. Lapunkban is állást foglaltunk néhány­szor az olyan szigorítá­sok szükségessége mellett, amelyek a gyermeknek járó tartásdíjak önkényes kurtítása, az összegek­en­amely a házasfelek közös megegyezésén alapuló bontást lehetővé tette, 1963 óta érvényes. Vol­tak válások előtte is jócs­kán, s ugrásszerű emel­kedés utána sem követ­kezett be. Sokszáz bíró egyező tapasztalata, hogy a valóban megromlott házasságokat sem a til­tás, sem a korlátozás nem tartja vissza a fel­bomlástól, a válástól. Ami viszont kell, szüksé­ges: a válások őszintesé­gének kutatása, minden vitás kérdés kellő ren­dezése , és hosszabb „gondolkodási idő” ki­szabása a békítő, illetve a bontó tárgyalás között. Az első tárgyalás után tehát legalább 30 napos várakozási idő, sok eset­ben pedig akár félév is szükséges ahhoz, hogy a bíróság a válást valóban indokoltnak lássa s a há­zasságot felbontsa, hatalma csökkenése ellen nagyon szükségesek. Dr. Bacsó Jenő így summáz­za a teendőket: — Véget kell vetni an­nak az áldatlan állapot­nak, hogy a gyereket ne­velő szülő a tartásdíjra kötelezett másik fél — főleg az apa — munka­helyéhez kényszerüljön futkosni, újabb és újabb fizetési céduláért, mivel az apa nem jelenti ön­ként a jövedelme növe­kedését. A bíróság a jö­vőben kimondja ítéleté­ben, hogy a mindenkori fizetés hány százaléka a tartásdíj, a vállalat, üzem pedig köteles a teljes jövedelem szerinti tartás­díjat adatni az anyának. Ugyanakkor célszerű a tartásdíjaknál „alsó ha­tárt” is szabni, a gyerek érdekében. Ennél az ösz­­zegnél kevesebbet tehát semmiképpen sem lehet fizetni — még kereset­­csökkenés esetében sem. Új elgondolás, hogy olyan esetekben, amikor a tartásdíj ideig-óráig be­hajthatatlan, az állam előlegez, folyósít tartási segélyt. Jelentős szociális vívmány ez a segítség­forma. Ugyanakkor nem jelent kibúvást a tartási kötelezettség alól, mert az állam, illetve ható­ságai „megkeresik” a tar­tásra kötelezett személyt, tartozását levonják tőle s — egészen a szabadság­­vesztés büntetésig — vég­rehajtható ez a kötele­zettség. Úgy összegezhetnénk az új családjogi törvény ér­demét és lehetőségeit, hogy a hatóságok — in­dokolt esetben a magán­­személyek — részére rendkívül sok jogi lehe­tőséget teremt, — teszi hozzá még dr. Bacsó Je­nő. — Az eddiginél jóval több lehet például a gyámhatóságok, az ügyész­ségek közbeavatkozási joga, a családok, a gyer­mekek vagy az idős, ma­gukra hagyott szülők ér­dekében. Még egyszer hangsúlyoznám azonban, hogy a törvény — esz­köz, lehetőség, de nem mindenható csodaszer. Alkalmazásával, a jog forrásainak jó kiaknázá­sával válik azzá, amiért születik: a családok éle­tét, s közvetve a társa­dalmat segítő, óvó „élő” jogszabállyá. Várkonyi Margit Esküvő és korhatár „Előlegezett” tartásdíj NÉPSZAVA Elmélet és gyakorlat — Ez az oktatási forma négyhetes — tájékoztatott dr. Béres Gyula főigazga­tó —, s így nem szakítjuk el hosszú időre a vezető­ket vállalatuktól. Tanfo­lyamunk intenzív, korsze­rű tematika alapján fo­lyik. Elsőrendű célunk a vezetési színvonal javítá­sát segítő ismeretek ter­jesztése. — Hallgatóink ötven té­mából választják ki szak­­dolgozatuk tárgyát, s ez egyszersmind azt is jelen­ti, hogy a négyhetes ta­nulmányi idő 8—12 hó­napra nyúlik, hiszen a disszertáció anyagát össze kell gyűjteni, a dolgozatot­­ meg kell írni, s ami nem közömbös, meg is kell vé­deni.­­ Terveink, elképzelé­seink szerint a kiváló szakdolgozatokat a téma szerint illetékes egyete­mekre és főiskolák továb­bítják majd, mint doktori disszertációkat. Erről már megbeszéléseket folytat­tunk az egyetemekkel, fő­iskolákkal, s elmondha­tom, hogy a fogadtatás, noha a megoldástól még messze vagyunk, kedvező volt Amit ők nyerhetnek, az nem más, mint az el­mélet és a gyakorlat min­den eddiginél jobb egybe­kapcsolása. A vizsgák közben befe­jeződtek, a vizsgabizott­ság értékelte a hallottakat, és megállapította: mind a két szakdolgozat „kiváló” értékelést érdemel. Orbán Attila Magyar—szovjet választékcsere és műszaki-tudományos megállapodás A magyar—szovjet bel­kereskedelmi munkacso­port eredményes tárgya­lásainak befejezéseként dr. Juhár Zoltán belke­reskedelmi miniszterhe­lyettes és Sz. M. Szemi­­csev, a Szovjetunió össz­­szövetségi belkereskedel­mi miniszterhelyettese csütörtökön ünnepélyesen aláírta az 1974. évi vá­lasztékcsere és műszaki­tudományos együttműkö­dési megállapodás jegyző­könyvét. Az aláíráson jelen volt Szurdi István belkereskedelmi minisz­ter. A magyar—szovjet bel­kereskedelmi választék­csere nyolcéves múltra tekinthet vissza. A múlt évben már több mint 11 millió rubel értékű fo­gyasztási cikket cserélt a két állam kereskedelme. A tárgyalások eredmé­nyeképpen 1974-ben ez az összeg 16 millió rubelre emelkedik, tehát körülbe­lül 45 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. A magyar import értéke mintegy 500 millió forint A többi között 6000 mope­det, 35 000 kerékpárt, csaknem 12 millió forint értékű halkonzervet, 1650 tonna gyorsfagyasztott ha­lat, 40 000 négyzetméter gyapjúszőnyeget, evőesz­közkészletet, pezsgőt, konyhai tálalóeszközöket szállít a Szovjetunió kül­kereskedelme, magyar pa­lackozott borok, cigaretta, kozmetikai cikkek, bőr­­díszműáruk, csillárok, bi­zonyos ruházati cikkek, műselymek ellenében. A megáll­apodásban sze­replő árulistára felvették az Észt, az Orosz Födera­tív, a Lett Szovjet Köz­társaság cikkeit, s terve­zik további választékcse­­rét más köztársaságokkal is. A tudományos-műszaki együttműködés során megállapodtak a belke­reskedelmi minisztériu­mok alá tartozó tervező­és kutatóintézetek közötti dokumentr­serekben, kö­zös kutatási témákban és abban, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást a kutatási tervek­­ről, ered­ményekről. (MTI) 3 Igazgató elvtárs vizsgázik Tek­inthető-e országos problémának a kemény­fagy­laltgyártás? Mennyi fagylaltot esznek Olaszor­szágban és Jugoszláviá-­­ ban? Hol helyezkedik el hazánk, nemzetközi össze­hasonlítások alapján, az egy főre jutó fagylaltfo­gyasztásban? — ezek és ehhez hasonló kérdések sokasága található abban a disszertációban, amelyet Révhelyi Dezső, a Tejipari Vállalatok Trösztjének gazdasági igazgatója nyúj­tott be és védett meg si­keresen csütörtökön az Országos Vezetőképző Központ vállalati vezetők részére szervezett komp­lex tanfolyamán. — Amikor megtudtam, hogy részt veszek ezen a kurzuson — mondta Rév­helyi Dezső —, az első gondolatom az volt, hogy pihenni fogok, kikapcsoló­dom, már csak azért is, mert mást csinálok, mint, ami a napi munkám. Ami a kikapcsolódást illeti, az megvalósult, de pihenésről . Megismerkedtünk né­hány konkrét vezetési is­merettel, de ami még en­nél is sokkal fontosabb, tudatosodott bennünk, hogy ma már nem vezet­hetünk rutinból. 1952 óta vagyok főkönyvelő, illet­ve gazdasági igazgató, mindig tanultam valamit és az igazat megvallva, azt hittem, aligha mond­hatnak nekem valami újat. Arról még csak nem is álmodtam, hogy egyszer vezetéstudományt tanu­lok. Ma már tudom, ez szükségszerű volt. Disz­­szertációmat a kemény­­fagylaltgyártásról készí­tettem. A múltban min­denki, aki ezzel a kérdés­sel foglalkozott, elsősor­ban a nehézségeket vette számba. Én abból indul-szó sem volt. Keményen kellett dolgozni ez alatt a négy hét alatt, megérteni és befogadni a sok újdon­ságot, egyáltalán nem volt könnyű­tam ki, hogy erre szükség van, s ehhez mértem mindent, ami a megvaló­sításhoz szükséges. A vállalati vezetők komplex tanfolyama négy hétig tart, és csak kiemelt Dr. Papp Bálint, az Ál­lami Gazdaságok Kereske­delmi Korlátolt Felelőssé­gű Társaságának ügyveze­tő igazgatója ugyancsak most védte meg disszertá­cióját. A tanulmány címe: Az állami gazdaságok és partnervállalataik érdek­ellentétei és azok feloldá­sa a mezőgazdasági ter­mékértékesítésben. — Én tulajdonképpen 1972-ben vettem részt a tanfolyamon, de későn és „A” kategóriájú válla­latok vezérigazgatói, to­vábbá azok helyettesei ve­hetnek részt rajta. A meg­beszélések, a viták gyak­ran érdekes eredménnyel zárulnak. Feljegyezték például, hogy itt, a tanfo­lyamon, születtek jelentős üzletek, mert a vita során derült ki, hogy a részve­vők olyan vállalatokat képviselnek, amelyek egy­más segítségére siethetnek az üzleti életben, nyújtottam be a disszertá­ciómat, ezért került csak most sor a megvédésére — mondta dr. Papp Bálint. — Az akkori tanfolyam összetétele szerencsésebb volt, mint a mostani, mert az élelmiszer-gazdasághoz tartozó különféle típusú üzemek vezetői vettek raj­ta részt, s így mód nyílt az áttekintésre. Most egy­szerre találhatók itt mező­­gazdasági és ipari veze­tők,­­ez körülményesebbé teszi a vitát, bár annak is van előnye, hogy megis­merjük egymás gondjait­­bajait.­­ Hasznos ez a tanfo­lyam, mert a napi munká­ban nincs időnk búvár­kodni egy-egy kérdésben, mint itt. Én feltétlenül jó­nak tartom azt a kor­mányhatározatot, amely szerint a gazdasági veze­tők négy-hat évenként visszatérjenek ide, meg­szerezni mindazt a felhal­mozódott ismeretanyagot, amire munkájukhoz fel­tétlenül szükségük van. Az itteni eredmények viszonylag könnyen átke­rülhetnek a gyakorlatba, hiszen megfogalmazóik a napvállalatok felelős ve­zetői. Sok előny szárma­zik abból is, hogy a veze­tők kötetlenül cserélhetik ki gondolataikat, ismertet­hetik meg egymást jó és rossz tapasztalataikkal. Rutinból már nem lehet Disszertáció az érdekellentétekről A vizsgázók egy csoportja (Gonda György felvétele)

Next