Népszava, 1974. február (102. évfolyam, 26–49. sz.)
1974-02-01 / 26. szám
1974. február . A Minisztertanács tárgyalta A helyi címer és zászló használatának a díszpolgári cím adományozásának szabályozása A tanácsok népképviseleti-önkormányzati szerepének növekedésével az elmúlt esztendőkben előtérbe került a települések helytörténetének, haladó hagyományainak kutatása, felelevenítése, s így fogalmazódott meg az igény a helyi címer és zászló használatára, a díszpolgári cím adományozásának lehetőségére. (Az elmúlt esztendőkben Budapest és az ország 35 más városa alkotta meg a település címerét, használta rendezvényeken, helyi ünnepségeken városhoz való tartozás kifejezésére, a társadalmi tevékenységért nyújtott erkölcsi elismerés, érmek, oklevelek díszítésére. Néhány esetben helyi, városi zászlókat is használtak, ami egyébként külföldön már széles körű gyakorlat. Számos tanács adományozott továbbá az elmúlt években díszpolgári címet, igaz, nem egységes tartalommal, jelentőséggel.) Az alkotmány rendelkezik a Népköztársaság címeréről és zászlajáról, s minisztertanácsi rendelet szól a Népköztársaság címerének használatáról. Ez a rendelet azonban a helyi címerhasználatról nem intézkedik, s egy 1970-ben kelt utasítás is — utalva a várható szabályozásra — csupán ajánlási jelleggel határozta meg a helyi cimeralkotás alapelveit. A Minisztertanács mostani határozata egységesen szabályozza mind a helyi címer és zászló alkotását és használatát, mind a díszpolgári cím adományozását. Kimondja, hogy helyi címert és zászlót a fővárosi, a megyei városi, a városi, továbbá különösen indokolt esetben — előzetes engedély alapján — a nagyközségi és a községi tanács alkothat A helyi címer a település történelmi múltjára és mai jellegzetességére utaló jelkép, a Magyar Népköztársaság címerét nem helyettesítheti. Ha az államigazgatási tevékenység során a népköztársasági címer használata kötelező, azzal együtt a helyi címer nem tüntethető fel A helyi címer használható — egyebek között — a tanácsülés meghívóin, felhívásokon, programokon, terveken, a település történetével, életével, fejlődésével foglalkozó kiadványokon, emléktárgyakon, a tanács által alapított díszokleveleken, emléklapokon, kitüntető vagy emlékérmeken, ünnepségeken, rendezvényeken, a külföldi kapcsolatokban és az idegenforgalmi propagandában. A helyi zászló egyszínű anyagon a helység címerét és nevét tüntetheti fel, nem helyettesítheti a Magyar Népköztársaság zászlaját, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját. A helyi zászló kitűzhető például a tanács ülésein, a település életének jelentős eseményein, megkülönböztetésül több község részvételével tartott rendezvényeken, s az állami és a vörös zászló elsőbbsége mellett a tanácsi szervek, vállalatok, intézmények ünnepségein, rendezvényein. A Minisztertanács határozata kimondja, hogy a díszpolgári cím a település és a lakosság érdekében végzett kiemelkedő tevékenységért adományozható. A cím adományozását jelentős évfordulókhoz, állami, vagy helyi eseményekhez kell kötni, a javaslatot a helyi politikai, társadalmi és tömegszervezetek véleményének kikérésével a végrehajtó bizottság készíti elő és terjeszti a tanács elé. A helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról, valamint a díszpolgári cím adományozásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtására a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke utasítást adott ki. (MTI) Vízügyi szakemberképző központ Az Országos Vízügyi Hivatal, a megyei és a városi tanács közös erőforrásából új vízügyi szakemberképző központ építését kezdték meg. Szolnokon nyolctantermes, négy szaktantermes speciális szakközépiskolát és 120 személyes kollégiumot alakítanak ki. Az új oktatási intézményben mintegy 400 gyermek tanul majd. A végzősök a területi és telepítési vízgazdálkodási ágazatban két év gyakorlat után szaktechnikusi oklevelet szerezhetnek. Az új családjogi törvény előkészületeiről nak látszik, hogy az új gye a gyámhatósági enyetörvény a lányoknál 14, a héllyel történt házasságfiúknál 16 éves korra tekötés alsó határát. Legyen-e megegyezéses bontás? Házasság a válás, gyermektartás Lassan „megérik” az új családjogi törvényünk. Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei, igen sok bíró, sőt ügyész is részt vett abban a hónapokig tartó vitasorozatban, amely után immár pontot tehettek, s amelyet Bacsó Jenő, a minisztérium törvényelőkészítő főosztályának osztályvezetője sok vita, előadás részvevőjeként —, de már a törvényjavaslat egyik alkotójaként is hangsúlyozza: a véleménycserék haszonnal jártak. — Óvni szeretném azonban attól a közvéleményt — s önmagunkat is —, hogy a leendő törvénytől várjuk minden családpolitikai gond, probléma megoldását. Hazánkban és világszerte megfigyelhető jelenség, hogy átalakul, változik a család, a családi élet. Nemzetközi családjogi konferenciák sora mérte fel már, milyen — negatív — családi kihatásokkal is járt például az az egyébként óriási tény, hogy a nők munkába álltak, jogaik változtak, nőttek. A családjognak tehát — gyakorlatilag — újabb, finomítottabb jogok adásával kell bizonyos korrekciókat hoznia, nem pótolva viszont a társadalmi teendőket, inkább a pontosabb kereteket, bővebb jogi lehetőségeket megteremtve. Beszélgetésünk nem térhetett ki a születendő törvény minden ágára; néhány fontosabb — és sok vitát kavaró — kérdésnek során sok jó ötlet, kezdeményezés, a társadalom véleményét tükröző álláspont kifejeződött. Az új törvény megalkotásának demokratizmusa a jogszabálykészítés legkorszerűbb módjának „vizsgája” volt, csoportot elemeztünk. — Kezdjük például a házasságkötéssel — kérjük az osztályvezetőt — hiszen a családi élet ezzel az eseménnyel alakul. — Néhány intézkedés most már életbe lépett — fejtegeti — például a családtervezési tanácsadás. Számunkra különösen fontos feladat volt: miként szabályozza az új családjogi törvény a házasulandóknál a korhatárt? Eddig — gyámhatósági engedéllyel — már a 12 éves gyereklány házasságot köthetett. Fiúknál is 12. évben állapították meg eddig az alsó „házasodási” korhatárt. Sok év statisztikai elemzése jelzi, hogy a 12 éves „határ” túlzottan korai, a gyorsabb akceleráció sem indokolja. Az 1971-es statisztika szerint a 14 év körüli korban házasságot kötött lányok száma 32 volt. 15 éves korában ment férjhez 410 leány, és házasodott 4 fiú. 16 éves volt 257 lány és 20 fiú az esküvője idején. Tehát: a férfiak házasodókedve — s persze biológiai érése — sem következik be általában a 16. életévük elérése előtt — ismertet adatokat dr. Stanb Jenő. — Indokolt— Hallottunk róla, tapasztaltuk, hogy igen sok vita gyűrűzött a válás körül. Többen felvetették azt is, hogy a megegyezéses bontás alkalmazása indokolatlan szabadosság; szigorítani, korlátozni kell a bontásokat. Valóban várható ilyen módosítás ? — Véleményünk szerint az új törvényben sem szükséges ilyen szigorítás. A közvélemény általában ismeri azt a statisztikát, hogy évente 23 —25 ezer házasságot bontanak fel a bíróságok. Kevéssé köztudott viszont, hogy ennél jóval több, körülbelül 35 ezer bontókeresetet nyújtanak be a házasfelek. Az első, úgynevezett békítő tárgyalás után — vagy sokszor még a tárgyalás előtt — azonban sokan meggondolják magukat. — Még egy érv a válások szigorítása ellen: az úgynevezett 3. irányelv. A válások szükségszerűen „termelik” a gyermektartási díjak körüli számtalan vitát, huzavonát. S a társadalmi méretű vitákban is éles, kemén mondatok hangzottak el; reális és irreális javaslatok ütköznek sorozatosan. Lapunkban is állást foglaltunk néhányszor az olyan szigorítások szükségessége mellett, amelyek a gyermeknek járó tartásdíjak önkényes kurtítása, az összegekenamely a házasfelek közös megegyezésén alapuló bontást lehetővé tette, 1963 óta érvényes. Voltak válások előtte is jócskán, s ugrásszerű emelkedés utána sem következett be. Sokszáz bíró egyező tapasztalata, hogy a valóban megromlott házasságokat sem a tiltás, sem a korlátozás nem tartja vissza a felbomlástól, a válástól. Ami viszont kell, szükséges: a válások őszinteségének kutatása, minden vitás kérdés kellő rendezése , és hosszabb „gondolkodási idő” kiszabása a békítő, illetve a bontó tárgyalás között. Az első tárgyalás után tehát legalább 30 napos várakozási idő, sok esetben pedig akár félév is szükséges ahhoz, hogy a bíróság a válást valóban indokoltnak lássa s a házasságot felbontsa, hatalma csökkenése ellen nagyon szükségesek. Dr. Bacsó Jenő így summázza a teendőket: — Véget kell vetni annak az áldatlan állapotnak, hogy a gyereket nevelő szülő a tartásdíjra kötelezett másik fél — főleg az apa — munkahelyéhez kényszerüljön futkosni, újabb és újabb fizetési céduláért, mivel az apa nem jelenti önként a jövedelme növekedését. A bíróság a jövőben kimondja ítéletében, hogy a mindenkori fizetés hány százaléka a tartásdíj, a vállalat, üzem pedig köteles a teljes jövedelem szerinti tartásdíjat adatni az anyának. Ugyanakkor célszerű a tartásdíjaknál „alsó határt” is szabni, a gyerek érdekében. Ennél az öszzegnél kevesebbet tehát semmiképpen sem lehet fizetni — még keresetcsökkenés esetében sem. Új elgondolás, hogy olyan esetekben, amikor a tartásdíj ideig-óráig behajthatatlan, az állam előlegez, folyósít tartási segélyt. Jelentős szociális vívmány ez a segítségforma. Ugyanakkor nem jelent kibúvást a tartási kötelezettség alól, mert az állam, illetve hatóságai „megkeresik” a tartásra kötelezett személyt, tartozását levonják tőle s — egészen a szabadságvesztés büntetésig — végrehajtható ez a kötelezettség. Úgy összegezhetnénk az új családjogi törvény érdemét és lehetőségeit, hogy a hatóságok — indokolt esetben a magánszemélyek — részére rendkívül sok jogi lehetőséget teremt, — teszi hozzá még dr. Bacsó Jenő. — Az eddiginél jóval több lehet például a gyámhatóságok, az ügyészségek közbeavatkozási joga, a családok, a gyermekek vagy az idős, magukra hagyott szülők érdekében. Még egyszer hangsúlyoznám azonban, hogy a törvény — eszköz, lehetőség, de nem mindenható csodaszer. Alkalmazásával, a jog forrásainak jó kiaknázásával válik azzá, amiért születik: a családok életét, s közvetve a társadalmat segítő, óvó „élő” jogszabállyá. Várkonyi Margit Esküvő és korhatár „Előlegezett” tartásdíj NÉPSZAVA Elmélet és gyakorlat — Ez az oktatási forma négyhetes — tájékoztatott dr. Béres Gyula főigazgató —, s így nem szakítjuk el hosszú időre a vezetőket vállalatuktól. Tanfolyamunk intenzív, korszerű tematika alapján folyik. Elsőrendű célunk a vezetési színvonal javítását segítő ismeretek terjesztése. — Hallgatóink ötven témából választják ki szakdolgozatuk tárgyát, s ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a négyhetes tanulmányi idő 8—12 hónapra nyúlik, hiszen a disszertáció anyagát össze kell gyűjteni, a dolgozatot meg kell írni, s ami nem közömbös, meg is kell védeni. Terveink, elképzeléseink szerint a kiváló szakdolgozatokat a téma szerint illetékes egyetemekre és főiskolák továbbítják majd, mint doktori disszertációkat. Erről már megbeszéléseket folytattunk az egyetemekkel, főiskolákkal, s elmondhatom, hogy a fogadtatás, noha a megoldástól még messze vagyunk, kedvező volt Amit ők nyerhetnek, az nem más, mint az elmélet és a gyakorlat minden eddiginél jobb egybekapcsolása. A vizsgák közben befejeződtek, a vizsgabizottság értékelte a hallottakat, és megállapította: mind a két szakdolgozat „kiváló” értékelést érdemel. Orbán Attila Magyar—szovjet választékcsere és műszaki-tudományos megállapodás A magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport eredményes tárgyalásainak befejezéseként dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes és Sz. M. Szemicsev, a Szovjetunió összszövetségi belkereskedelmi miniszterhelyettese csütörtökön ünnepélyesen aláírta az 1974. évi választékcsere és műszakitudományos együttműködési megállapodás jegyzőkönyvét. Az aláíráson jelen volt Szurdi István belkereskedelmi miniszter. A magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere nyolcéves múltra tekinthet vissza. A múlt évben már több mint 11 millió rubel értékű fogyasztási cikket cserélt a két állam kereskedelme. A tárgyalások eredményeképpen 1974-ben ez az összeg 16 millió rubelre emelkedik, tehát körülbelül 45 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. A magyar import értéke mintegy 500 millió forint A többi között 6000 mopedet, 35 000 kerékpárt, csaknem 12 millió forint értékű halkonzervet, 1650 tonna gyorsfagyasztott halat, 40 000 négyzetméter gyapjúszőnyeget, evőeszközkészletet, pezsgőt, konyhai tálalóeszközöket szállít a Szovjetunió külkereskedelme, magyar palackozott borok, cigaretta, kozmetikai cikkek, bőrdíszműáruk, csillárok, bizonyos ruházati cikkek, műselymek ellenében. A megállapodásban szereplő árulistára felvették az Észt, az Orosz Föderatív, a Lett Szovjet Köztársaság cikkeit, s tervezik további választékcserét más köztársaságokkal is. A tudományos-műszaki együttműködés során megállapodtak a belkereskedelmi minisztériumok alá tartozó tervezőés kutatóintézetek közötti dokumentrserekben, közös kutatási témákban és abban, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást a kutatási tervekről, eredményekről. (MTI) 3 Igazgató elvtárs vizsgázik Tekinthető-e országos problémának a keményfagylaltgyártás? Mennyi fagylaltot esznek Olaszországban és Jugoszláviá- ban? Hol helyezkedik el hazánk, nemzetközi összehasonlítások alapján, az egy főre jutó fagylaltfogyasztásban? — ezek és ehhez hasonló kérdések sokasága található abban a disszertációban, amelyet Révhelyi Dezső, a Tejipari Vállalatok Trösztjének gazdasági igazgatója nyújtott be és védett meg sikeresen csütörtökön az Országos Vezetőképző Központ vállalati vezetők részére szervezett komplex tanfolyamán. — Amikor megtudtam, hogy részt veszek ezen a kurzuson — mondta Révhelyi Dezső —, az első gondolatom az volt, hogy pihenni fogok, kikapcsolódom, már csak azért is, mert mást csinálok, mint, ami a napi munkám. Ami a kikapcsolódást illeti, az megvalósult, de pihenésről . Megismerkedtünk néhány konkrét vezetési ismerettel, de ami még ennél is sokkal fontosabb, tudatosodott bennünk, hogy ma már nem vezethetünk rutinból. 1952 óta vagyok főkönyvelő, illetve gazdasági igazgató, mindig tanultam valamit és az igazat megvallva, azt hittem, aligha mondhatnak nekem valami újat. Arról még csak nem is álmodtam, hogy egyszer vezetéstudományt tanulok. Ma már tudom, ez szükségszerű volt. Diszszertációmat a keményfagylaltgyártásról készítettem. A múltban mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, elsősorban a nehézségeket vette számba. Én abból indul-szó sem volt. Keményen kellett dolgozni ez alatt a négy hét alatt, megérteni és befogadni a sok újdonságot, egyáltalán nem volt könnyűtam ki, hogy erre szükség van, s ehhez mértem mindent, ami a megvalósításhoz szükséges. A vállalati vezetők komplex tanfolyama négy hétig tart, és csak kiemelt Dr. Papp Bálint, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságának ügyvezető igazgatója ugyancsak most védte meg disszertációját. A tanulmány címe: Az állami gazdaságok és partnervállalataik érdekellentétei és azok feloldása a mezőgazdasági termékértékesítésben. — Én tulajdonképpen 1972-ben vettem részt a tanfolyamon, de későn és „A” kategóriájú vállalatok vezérigazgatói, továbbá azok helyettesei vehetnek részt rajta. A megbeszélések, a viták gyakran érdekes eredménnyel zárulnak. Feljegyezték például, hogy itt, a tanfolyamon, születtek jelentős üzletek, mert a vita során derült ki, hogy a részvevők olyan vállalatokat képviselnek, amelyek egymás segítségére siethetnek az üzleti életben, nyújtottam be a disszertációmat, ezért került csak most sor a megvédésére — mondta dr. Papp Bálint. — Az akkori tanfolyam összetétele szerencsésebb volt, mint a mostani, mert az élelmiszer-gazdasághoz tartozó különféle típusú üzemek vezetői vettek rajta részt, s így mód nyílt az áttekintésre. Most egyszerre találhatók itt mezőgazdasági és ipari vezetők,ez körülményesebbé teszi a vitát, bár annak is van előnye, hogy megismerjük egymás gondjaitbajait. Hasznos ez a tanfolyam, mert a napi munkában nincs időnk búvárkodni egy-egy kérdésben, mint itt. Én feltétlenül jónak tartom azt a kormányhatározatot, amely szerint a gazdasági vezetők négy-hat évenként visszatérjenek ide, megszerezni mindazt a felhalmozódott ismeretanyagot, amire munkájukhoz feltétlenül szükségük van. Az itteni eredmények viszonylag könnyen átkerülhetnek a gyakorlatba, hiszen megfogalmazóik a napvállalatok felelős vezetői. Sok előny származik abból is, hogy a vezetők kötetlenül cserélhetik ki gondolataikat, ismertethetik meg egymást jó és rossz tapasztalataikkal. Rutinból már nem lehet Disszertáció az érdekellentétekről A vizsgázók egy csoportja (Gonda György felvétele)