Népszava, 1974. február (102. évfolyam, 26–49. sz.)

1974-02-08 / 32. szám

1974. február 8. ­ Németh Károly Újpesten Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára csütörtökön láto­gatást tett Újpesten. A vendéget a kerü­leti pártbizottság székhá­zában Somogyi Imre, a kerületi pártbizottság el­ső titkára fogadta és tá­jékoztatta a helyi pártpo­litikai munka helyzetéről, a városrész fejlődésének eredményeiről és gondjai­ról. Ezt követően Németh Károly az Egyesült Izzó froti úti lakótelepén meg­tekintette a nemrég át­adott korszerű 150 szemé­lyes óvodát Az egész napos prog­ram keretében Németh Károly felkereste a kerü­let egyik jelentős válla­latát, a Chinoin Gyógy­szer- és Vegyészeti Ter­mékek Gyárát. A vállalat vezetőinek tájékoztatása után gyárlátogatás követ­kezett: a budapesti párt­­bizottság első titkára megtekintette az alap­­anyaggyártó kísérleti üze­met, tájékozódott a gyógyszertablettát és in­jekciót előállító üzemrész tevékenységéről. Ezt kö­vetően aktívaértekezleten találkozott a vállalat mun­kásaival, párt-, társadal­mi, gazdasági vezetőivel, s tájékoztatást adott idő­szerű kül- és belpolitikai kérdésekről. (MTI) Tanácskozás a demokratikus centralizmusról Az MSZMP KB Politi­kai Főiskoláján csütörtö­kön kétnapos tanácskozás kezdődött a demokratikus centralizmus időszeri el­méleti és gyakorlati kér­déseiről. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Politikai Főiskola rektora megnyi­tó szavai után Vértes Im­re, a Népszabadság szer­kesztő bizottságának tag­ja, a pártépítési tanszék tanára megtartotta vita­indító referátumát. Ezt követően korrefe­rátumok hangzottak el, majd a részvevők , ve­zető pártmunkások, a pártépítés oktatásával foglalkozó szakemberek, a tömegszervezetek képvi­selői — hozzászólásukban foglalkoztak a X. párt­­kongresszus határozatai végrehajtásának helyzeté­vel. Számos felszólaló ele­mezte a demokratikus centralizmus érvényesülé­sének elméleti és gyakor­lati tapasztalatait. A vitá­ban felszólalt Nemes De­zső is. (MTI) A kedvezőtlen adottságú tsz-ek támogatása A Pénzügyminisztérium és a MÉM együttes ren­delete módosította, illet­ve kiegészítette a kedve­zőtlen adottságú tsz-ek megkülönböztetett támo­gatásáról szóló korábbi rendeletet A rendelettel életbe lép­tetett változások a követ­kezők: a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú tsz-ek ezentúl a szőlő- és gyü­mölcstermelés termékei, illetve a nagyüzemi tojás­termelés után is árkiegé­szítést számolhatnak el. A kedvezőtlen termő­helyi adottságú szakszö­vetkezetek szintén kap­hatnak a tagok egyéni gazdaságában termelt, de a közös gazdaságon ke­resztül értékesített főbb állattenyésztési termékek árbevétele után árkiegé­szítést. A támogatás har­madik eleme, a fejlesztési hozzájárulás, a következő években kerül előtérbe. A tanya értelme A tehenész novemberi keresete 3002 forint. A téesszel elégedett, munkájában kielégülést talál, semmi szenvedélye nincsen. Nem iszik, ha­vonta száz forintot sem költ italra, nem kártyázik, futballmeccsekre sem jár. Fiatalabb korában úgy szerette a focit, akkor még lépkedett utána. A televíziót kedvelné, rokonoknál, jó barátoknál látta, de a tanyájukig nem érkezett villany. Harmincezer forintba kerülne bevezetése. Inkább portát vettek a faluban, százalékkal együtt 24 ezer 512 forintért, összesen 31 négyszögölet. Kezdik az építke­zést, szakembereket fogadnak, a csa­lád segít. Vályogból rakják a három szobát, konyhát, tanulószobát a gye­rekeknek, főzőfülkét, fürdőszobát és garázst. Vályogból, mert azt maguk verhetik. Olcsóbba kerül. — Nagyon vágyódom a faluba — mondja a fiatalasszony. — Ott keve­sebbet kell dolgozni, kényelmesebb, minden kéznél, üzletek, iskola, óvo­da. Bebútorozzuk az új házat, kicsit több ruhát veszünk, szórakozunk. Még szorgalmaskodni kell, minden percet kihasználni, az ünnepnapokat is, ez a tanya értelme. Szalad az élet A fiatalasszony két apró gyerek mellett ellátja a háztartást, a háztáji jószágállományról gondoskodik. Nem könnyű, négy anyakoca, két bika, te­hén, három hízó, húsz malac, apró­jószág igényli a figyelmet, a kiszol­gálást. Férje szabadnapjain segít, daráltat, takarítja az ólokat, vásárba viszi a malacokat. Zsigulival tolat az ólhoz, csomagtartóba rakja az apró­­jószágokat, és irány a város. A tanyából a csempézett konyha jutott a fiataloknak, fehér konyha­bútor, két barna hencser, olajkályha, bölcső, falvédő, petróleumlámpa be­rendezéssel. — Nagyon hiányzik a villany, a te­levízió. A háztartási gépek rengete­get segítenének. Szentestére is előre készültem, ne legyen minden pilla­natom foglalt, főztem jó előre, kocso­nyát, húst, tésztát sütöttem, keve­sebb bajom maradt. Derernyázni nem szokásunk. Karácsonyfát vet­tünk, előkerestük a tavalyi díszeket, szaloncukorkát aggattunk, az asztal­ra tettük. Szeretnénk rokonokhoz lá­togatni, de Csaba lehöt, alig jutok el valahová. — Nem szólhatok, a tanya közel esik a faluhoz, állattartásra igen ki­váló, gyarapodhatunk az erőnktől függően. Marika, a háztájiból meg­keresi, amit én a közösben, fizetést, nyereségrészesedést, a pénzt félre­tesszük, inkább ő bajlódik vele, nem érdekel különösebben, csak, amikor kell, akkor tegyek, összerakjuk az öreg napjainkra valót. A jó sűrű csendet szeretem, a nyugalmat, va­lahogy szabadabb az ember. Nem igyekeznék a faluba, a gyerekeinkért csináljuk — mondja Veszelka László. — Értük érdemes. Szalad az élet velük. Feldíszítette fiatalságukat két szép gyerekkel, tisztes anyagiakkal, autóval, tervek­kel. Szépen indultak a küzdelmes, egyformának tűnő napoknak, bol­dogságuknak. A tanya 1965-ben 12 ezer forintba került, így fest: konyha, szoba, elő­szoba és spájz. Az előszobában ágy, két sezlon, kőpadló, új cserépkályha, rádió, mutatós konyhabútor. A szo­bában szekrény, székek, ágy, asztal, barna bútorok, az asszony hozomá­nya. Ez a tiszta szoba, földes, kereszt a falon. „Szent”-szagú. A többi he­lyiség nem ennyire díszes. A tanya közel van ö­ttom őshöz. Gazdája, Kisguczi Ferenc munkahe­lyéhez is. A faluban kész az új ház. Két szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, mellékhelyiségek. — Mennyibe került? — Rengeteget kínlódtunk, amíg tető alá hoztuk — mondja a fiatal­­asszony. — Vertük a vályogot, segí­tett az összes rokon, gyűjtöttük a pénzt jó régen. Olyan 150—160 ezer forintba kerülhetett, a saját magunk munkáját nem számoljuk, az olyan, hogy nem számítjuk. Kisguczi Ferenc állatgondozó az öttömösi Magyar László Termelőszö­vetkezetben, harminchárom éves, fe­lesége 28 esztendős, 12 éve házasok. Két kislányuk van, egyik 8 éves, má­sik 5, járnak iskolába, óvodába. Rossz időben édesanyjuk kíséri őket a falu széléig. — Moziban ismerkedtünk meg a férjemmel, bár egy dűlőben laktunk. 1961. november 18-án, Erzsébetkor tartottuk az esküvőt, két helyen, ahogy szokás. Nem volt valami fé­nyesség, ahogy erőnkből tellett — sorolja az asszony. — A szövetkezet­ben dolgoztam, alakulás után köz­vetlen irodára kerültem, mindig jó fejem volt, kitűnő bizonyítványom, ha a helyzetem úgy alakul, megra­gadhattam volna ottan. Közbeszólt a házasság. — Megbánta? — Nem. Akkoriban még az irodis­tákat nem becsülték, 200 forintot ke­restem havonta, természetbeni jut­tatás meg semmi. Testvéreim elke­rültek a tanyából, húgom iskolába járt, anyuka téesztag volt, segítet­tem, napszámba jártam, kapáltam, dolgoztam a határban, abból rakos­gattam össze a kelengyére valót. A téesz gyengén indult, nem lehetett rá alapozni, ruha kellett, cipő, apuka halála után elég szegény sorban ma­radtunk.. A munkától sohasem hú­zódoztam. Kisakaraton történt Négyen testvérek, a faluban élnek, asszonyok, a férjük téesztag, mind­nek van családja, iparkodnak, házuk, autójuk, anyagilag jól állnak. Segí­tik egymást, különösen nagy mun­kákban, így házépítéskor. Disznóto­rok idején együtt mulatoznak. Kisguczi Ferenc családjából hár­man maradtak Öttömösön, a téesz­­ben dolgoznak, lánytestvérének, Pi­roskának a férje Szegeden, iparban. — Melyikőjük erősebb anyagilag? — Majdhogy egyformán tartunk, de talán mégis mi — mondja a te­henész. — Tizenkét év alatt csak többet összegyűjtöttünk, a legöre­gebb házasok vagyunk. Mindjárt a jószágokhoz kerültem, télen-nyáron állandó a munkám, nincs idő una­lomra, a keresetem elfogadható, ha­vonta 2160—2170 forint, készpénzben fizet a szövetkezet, hol kapok, hol nem, a súlygyarapodás után. A ház­táji munkája, jövedelme a felesé­gem dolga. Két bika, anyadisznó, hét malac, hat süldő, hat hízó a takaros tanyá­ban, aprójószágok, nyulak. A háztá­jiból megterem a takarmány, krump­li, kukorica. Az elmúlt hetekben 25 mázsa kukoricát vásároltak 4750 fo­rintért. — A háztájiból megkeresem, ami a férjem fizetése, a zöldségfélék meg­teremnek, baromfi van, cukorra, só­ra kell kiadás, ritkán friss húsra. Mégis nagyon eluntam idehaza, vá­gyódom a munkába, közösségbe, ha visszamegyek a téeszbe, emberek kö­zé, könnyebbül a sorsom. Idővel nyugdíjat kaphatok — mondja Kis­­gyeziné. — Nincs elismerve az asz­­szony, ha háztartásban marad, csa­ládjának él, a gyerekemet nem akar­ták felvenni óvodába, mert nincs munkahelyem. Házasságunk óta a szövetkezetből kapjuk a kenyeret, a föld alapja az életünknek. Jobban adunk ruhára, csak jobban megve­gyük, a szórakozás több, a férjem eljutott már kiállításra, elvitte a téesz. Nem spórolunk úgy a hasun­kon, mint az öregek, ők az életet a hasukon fogták meg — bizonygatja a szívós, asszony. — Költözünk az új házba, vasalót, mosógépet veszünk, és televízió minden álmunk. Ha utaz­ni akarunk, felülünk a buszra, elju­tunk Szegedre, vagy akárhová, jár­tunk már rokonlátogatáson a Du­nántúlon, így nő az igényünk. A na­­gyobbik lányom fodrász lesz, a ki­sebbik állandóan rajzol, még terve­zővé válik, ugyan jó feje van, de a földben nem maradhatnak, szak­munkások legyenek, vagy bármi más. A tehenész magas, piros arcú, bar­na kardnadrágot hord, fekete kabá­tot, sötétvörös inget, pufajka nagy­kabátot. Vezetőségi tag. — Havonta egyszer ülésezünk, ál­talában reggel 9-kor kezdjük a té­­eszirodán, vagy a pártházban, mikor hol. Két éve választott meg a tag­ság, igencsak minden gyűlésen hoz­zászólok, olyan a szokás, megkezdik szélen, oszt’­körbe megy. Minap a szalmaeladásokról vitatkoztunk, kell a háztájiba szalma, a tanyai népnek nagyon szükséges, de a vezetőség nem könnyen hajlott, mert kevés a készlet. Megszavaztuk, közakaraton történt, 5 mázsa bálázott szalmát ad­nak, négyszáz forintért. A kombáj­­nosok munkájáról is szó esett, hogy adjunk pótlékot, amiért a forróság­ban dolgoztak tisztességgel, arra sza­vaztam. Fejenként kaptak 400 forin­tot, nem nagy pénz, mégis megörül­tek neki. Közakaraton történt az egész. — Miért választották vezetőnek? — A­ boldog isten tudja. Négy­­évenként választ a tagság titkosan, talán azért, mert lát az ember, csak tudja, mi történik a téeszben, az is­tálló mellett a gépműhely, a trak­torok, a raktár, lehet, hogy azért. Meg gondolom, a munkámért. Nin­csen panasz, inkább órával később érek haza, de rendet hagyok magam után. Hízó bikából 63-at piacra küld­tünk ketten a takarmányossal. Az ól­ba csak negyvenkettő fér, de mellet­te a nyári szállás, oda is kötöttünk jószágot. Nyáron 5 órakor elmegyek, télen fél 6-kor. Este mosakszom, a család körbefog, beszélni kell velük, vacsorázok, lefekszem, másnap a munka újra kezdődik, és egész em­bert követel. A szomszédban ritkán televíziózunk, nekünk petróleum a villany. Ss. Lukács Imre BOLDOGSÁGCSINÁLÓK II. NÉPSZAVA Benke Valéria Székesfehérvárott Denke Valéria, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja csütörtö­kön az MSZMP Fejér megyei oktatási igazga­tóságának székházában megrendezett pártnapon az időszerű kül- és bel­politikai kérdésekről tar­tott előadást. Ezt meg­előzően a Fejér megyei pártbizottság székházá­ban a megye és a me­gyeszékhely helyzetéről tájékozódott. Magyar—j­ugos­zlá­v építésügyi tárgyalások Ahmed Hanicsnak, a magyar—j­ugoszláv építő- és építőanyag-ipari albi­zottság jugoszláv tagoza­ta elnökének vezetésével február 5 és 6-án jugo­szláv építésügyi delegá­ció folytatott tárgyaláso­kat a két ország építőipa­ri együttműködésének fejlesztéséről, jugoszláv építési kapacitás magyar­­országi felhasználásának lehetőségeiről. A megbe­széléseken részt vett Fmail Hodzics, a jugoszláv gaz­dasági kamara építőipari tanácsának titkára is. Ma­­i gyár részről Simor János építésügyi és városfejlesz­tési miniszterhelyettes, az albizottság magyar tago­zatának elnöke vezette a tárgyalásokat, amelyeken részt vettek még a Bel­kereskedelmi Miniszté­rium képviselői is. A megbeszélések alapján a jugoszláv fél ajánlatokat tesz egyes budapesti és Balaton-környéki szállo­dák, kereskedelmi létesít­mények építésére. A jugoszláv küldöttsé­get fogadta Bondor Jó­zsef építésügyi és város­­fejlesztési miniszter. A jugoszláv delegáció csütörtökön elutazott Bu­dapestről. (MTI) A siófokiak földgázfogadó, keverő állomást szerelnek az NDK-ban Európa egyik legna­gyobb vegyi üzeme a Lip­cse melletti Walter Ulb­richt Leuna Művek szén­ről szénhidrogénbázisra, azaz földgázra állt át. Eh­hez a Szovjetunióból ér­kező földgázt használja fel. A Leuna Művek ko­rábban pályázatot hirde­tett azoknak a gázipari szerelvényeknek megépí­tésére, amelyek segítsé­gével a földgázt fogad­hatja. A pályázatot a Sió­foki Kőolajvezeték Válla­lat nyerte. A vállalat öt objektumot, fogadó-, re­dukáló- és keverőállomá­sokat épít a Leuna Mű­vekben. Az ország első sugársterilizáló berendezése Az ország első sugár­sterilizáló berendezését a Medicor Művek debreceni gyárában építik fel. A munkálatok még ez év ta­vaszán megkezdődnek, s a program szerint 1976 vé­gére fejeződnek be. Az ENSZ mellett működő atomenergia bizottság 600 ezer dollár értékű gép és egyéb berendezés árát fe­dezi. Biztosítja továbbá az első sugárforrást, a 260 ezer Curie teljesítménnyel működő kobalt 60-at. Erős fészek Máshogy alakul a család. Az asz­­szony munkát vállal, a tervek, ál­mok, vágyakozások kezdődnek elöl­ről. Új, modern bútorok kellenek az új házhoz. Talán kocsi is? — Nem, kocsit nem veszünk, ha csak a gyerekeknek nem. Pénzéért elviszik az embert akárhová. Ink­ább még egy babát szeretnénk, őket imádjuk. Erős fészek a Kisgucziéké. A Fehér Lajos beszéde (Folytatás az 1. oldalról)­lenlegi helyzetével, fej­lesztésével foglalkozva ugyancsak a termelési módszerek korszerűsítésé­nek fontosságát hangsú­­l­­yozta. Az eddiginél jóval na­gyobb figyelmet kell for­dítani a háztáji zöldség­es gyümölcstermelés fej­lesztésére, sokoldalú segí­tésére — mondotta —, mindenekelőtt az általá­nos fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek közre­működésével. Egyidejűleg tovább kell korszerűsíte­niük a zöldség-gyümölcs felvásárlást, a csomago­lást, a szállítást és az ér­tékesítést is. Emellett egyes időszakokban és né­hány zöldségféle vonat­kozásában jobban kell él­nünk a behozatali lehető­ségekkel, hogy megnyújt­suk az idényt, bővítsük a választékot, s ezzel is ösz­tönözzük a hazai zöldség­­termesztés fejlesztését. Az öntözési lehetőségek jobb kihasználását szor­galmazta ezután a szónok, majd a múlt évi­ rekord­nak számító — több mint 6 millió hektoliteres — bortermeléssel foglalko­zott. A szőlő- és a gyü­mölcstermesztés fejleszté­sére hozott múlt évi kor­mányhatározat biztosítja a lehetőségeket mind a re­konstrukcióra, mind pedig az új telepítésekre, illet­ve e kettő összetevőjeként a terméshozam növelésé­re. Az állattenyésztés tava­lyi eredményeit a Minisz­tertanács elnökhelyettese igen kedvezőnek ítélte. Az előző évihez mérten növe­kedett a vágóállat- és az állatitermék-termelés. A szarvasmarha-tenyésztés­­ben, az ismert intézkedé­sek hatására, a kezdeti fejlődés jelei mutatkoz­nak. Növekedett a te­nyésztési kedv. A sertés­tenyésztési kedv ugyan­csak felfelé ível. A múlt év végén annyi sertés volt az országban, mint még soha, s ezt az állományt figyelembe véve, az idén 1 millió sertés levágásá­ra lehet számítani, ami meghaladja a tavalyelőtti, eddig legmagasabbnak számító szintet. Fehér Lajos ezután rész­letesen elemezte a barom­fitenyésztés helyzetét. Je­lentősen javult az állo­mány összetétele, és ge­netikai képessége. Viszont elavult az 1960-as évek­ben épült nevelő- és tojó­házak egy része, s a tech­nológiák rendszere sem felel meg a mai korszerű­ségi követelményeknek. A mai piaci kereslet, a ha­zai baromfihús-fogyasztás várható növekedése, a kedvező külföldi értékesí­tési lehetőség, mind-mind a baromfitenyésztés újjá­szervezését, rekonstruk­cióját sürgeti. A rekonst­rukció sikere érdekében a kormány az állami támo­gatást kiterjesztette a ba­romfitartás céljait szolgá­ló épületekre, beleértve a felújítást, az átalakítást és a technológiai korszerűsí­tést, s ugyanakkor elő­mozdítja az ágazattal kap­csolatos szolgáltatások , a kutatás, a szakoktatás, az eszköz-, a takarmány- és az állategészségügyi el­látás javítását is. A fő cél az, hogy elsősorban a nagy testű baromfifélék te­nyésztésében érjünk el jelentős előrehaladást. E fejlődés, a természet­szerűen velejáró problé­mák megoldása sok eset­ben túlnőtt és túlnő a me­zőgazdaság és az élelmi­szeripar keretein: társa­­dalmi figyelmet, törődést, és gyakran nagy, sőt egy­re nagyobb anyagi ráfor­dítást igényel. A párt és a kormány által kitűzött feladatok csakis az élel­miszer-termelők szorgal­mas, hozzáértő munkájá­val, továbbá a munkás­­osztály folyamatos erköl­csi, politikai és gazdasági segítségével voltak meg­oldhatók. Szólt ezután a tsz-ek fejlődéséről, eredményei­ről, hozzáfűzve: a részese­dés és a felhalmozás ará­nyát célszerű és kívána­tos úgy meghatározni, hogy biztosítsa a szövet­kezeti dolgozók életszín­vonalának tervszerű és fo­lyamatos, az ipari munká­sokéval arányos, azonos ütemű növekedését. Fehér Lajos ezután a különböző pénzügyi ala­pok jelentőségével, szere­pével foglalkozott, majd az egyes termelőszövet­kezetek közötti differen­ciáltság kérdéseit ele­mezte. Hangsúlyozta, hogy a mostoha természeti vi­szonyok között gazdálko­dó termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek helyze­tének, gazdálkodásának megjavítása népgazdasági és társadalmi méretű kér­dés. A megkülönböztetett állami támogatásnak te­hát, a termelési szerkezet egyszerűsítését, illetve az eredményesebb gazdálko­dás kialakítását elősegítő fejlesztési hozzájárulás odaítélésének feltétele az is, hogy valamennyi érin­tett termelőszövetkezet és szakszövetkezet megala­pozott, jól kidolgozott fej­lesztési tervet készítsen, s azt mutassa be a megyei tanácsnak. A szövetkezeti tagság gondolkodásmódjának alakításában rendkívül je­lentős a szocialista mun­kaverseny, a szocialista brigádmozgalom is. Hoz­zájárul a termelés növe­léséhez a szövetkezeti ön­­kormányzat erősítéséhez és gazdagítja a közösségi életet. — A magyar mezőgaz­daság, ezen belül a közös gazdaságok együttes zár­számadása — a vázolt gondok ellenére is —, ked­vező, s ez jó alapot ad idei céljaink megvalósítá­sához. A múlt évi helyt­állást az bizonyítja, hogy alkotóerőben, és munka­kedvben nincs hiány. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás lehetővé teszi, s meg is követeli, hogy ez a lendület ne törjön meg — mondotta befejezésül Fe­hér Lajos. A közgyűlés után a kor­­­mány elnökhelyettese megtekintette az egerszó­­láti termelőszövetkezet or­­szágos hírű libafarmját, és elismeréssel szólt a látot­takról. (MTI)

Next