Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)
1974-04-21 / 92. szám
4 Lenin-emlékművet avattak Mohácson Baranyában szombaton ünnepségsorozat kezdődött Lenin születésének 104. évfordulója alkalmából. A fő esemény színhelye a több nemzetiségű Mohács volt, ahol ezen a napon avatták fel Varga Imre Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész monumentális Lenin-szobrát, amelyet a város központjában, a Széchenyi téren állítottak fel A szobor avatásán részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Csendes Lajos, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, megjelentek a megye, a járás és a város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a helyi üzemek, intézmények dolgozói, az iskolák diákjai. Borsos Jánosnak, a városi pártbizottság első titkárának köszöntő szavai után dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet, majd átadta Mohács közönségének Baranya megye harmadik köztéri Lenin-szobrát, a város új díszét. A szobor leleplezése után a megyei, a Mohács járási és városi párt-, állami szervek, a KISZ és a Hazafias Népfront vezetői megkoszorúzták az újonnan felavatott Lenin-emlékművet. Az ünnepség az Internacionále hangjaival ért véget.* Szombaton koszorúzási ünnepséget rendeztek Szegeden a Rákóczi téri Lenin-szobornál. A zászlódíszt öltött épületek előtt, sok ezer szegedi lakos jelenlétében helyezték el a tisztelet, a megemlékezés virágait Lenin születésének száznegyedik évfordulója alkalmából a szobor talapzatán. * Lenin születésének 104. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendezett szombaton Tatán a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége, az MSZMP Komárom megyei és tatai városi bizottsága. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, a díszünnepség előadója arról szólt, hogy Leninre méltóan úgy emlékezhetünk, ha cselekedeteinkkel a szocializmus építését és erősödését szolgáljuk. A felszólaló B. D. Sevikin, a budapesti szovjet nagykövetség követtanácsosa elmondta, hogy a leninizmushoz való hűség a közös alapelve a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének is. Ezen a szilárd alapon fejlődnek és mélyülnek a szovjet és a magyar kommunisták, a szovjet és a magyar nép kapcsolatai. Befejeződtek a magyar—bolgár gazdasági tárgyalások Szombaton Szófiában befejezte munkáját a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság április 18—20. közötttartott 513. ülésszaka. A t1 magyar küldöttséget dr. Tímár Mátyás, a Magyar Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a bolgár delegációt Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság miniszterelnök-helyettese vezette. Az ülésszakon áttekintették a XI. ülésszak óta végzett munkát, és megvizsgálták a tavaly decemberben a Kádár János, illetve Todor Zsivkov vezette párt- és kormányküldöttségek budapesti találkozóján felvázolt feladatok teljesítésének menetét. A tárgyalásokon meghatározták azokat a fő területeket, ahol a két országegyüttműködésének bővítésére további lehetőségek nyílnak. A tárgyalásokról kiadott közlemény beszámol arról, hogy a küldöttség megtekintett néhány üzemet, valamint arról, hogy a küldöttség vezetőjét fogadta Sztanko Todorov miniszterelnök. Dr. Tímár Mátyás vezetésével a küldöttség visszaérkezett Budapestre. Vizsga a honvédelmi felkészültségről Az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata a honvédelmi nevelő és felkészítő munkában is mind hatékonyabban érvényesül. Ezt bizonyítja az MHSZ budapesti és XIV. kerületi vezetőségének kezdeményezésére szombaton délelőtt a Vác melletti Katalinpusztán és környékén lebonyolított első összevont általános honvédelmi előképző zárógyakorlat. Hét budapesti nagyüzem 21 raja indult az általános honvédelmi előképzésben részesültek „vizsgáján”. Felszabadulási fotópályázat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Fotóművészek Szövetsége országos fotópályázatot hirdetett felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére. A jeligés pályázaton bárki részt vehet olyan régebbi, illetve új fekete-fehér és színes felvételekkel, amelyek bemutatják felszabadulásunkat, a magyar—szovjet kapcsolatokat, a szovjet nép életét, s hazánk felszabadulás óta elért eredményeit, fejlődésünk, munkánk mozzanatait.. Mind a fekete-fehér, mind a színes papírképek és diapozitívok kategóriájában egy-egy 6000 forintos első díjat, egy-egy 6000 forintos második díjat, és öt-öt 2000 forintos harmadik díjat adnak ki. A művek beküldési határideje 1974. november 7. Cím: az MSZBT kulturális osztálya, 1071, Budapest, Gorkij fasor 45. A pályázatra érkezett anyagokból 1975- ben fotókiállítást rendeznek Budapesten és Moszkvában. Véget ért az ENSZ-szeminárium Szombaton befejezte 15 napos munkáját Budapesten a korszerű és alacsony költségű lakásépítés tervezéséről és technológiájáról tárgyaló ENSZ-szeminárium, amelyen 25 fejlődő ország harminc vezető beosztású szakembere vett részt. A vita és a gyakorlati tapasztalatok alapján javaslatokat állítottak össze a fejlődő országok szakmai támogatására KÖZÉLET Szombaton hazaérkezett Berlinből az MSZMP Központi Bizottságának pártmunkás küldöttsége, amely az NSZEP Központi Bizottságának meghívására Jakab Sándornak, a KB tagjának, a párt és tömegszervezetek osztálya osztályvezetőjének vezetésével április 16—20 között tartózkodott az NDK-ban. Az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében dr. Horváth István, a KB tagja, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára elutazott a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja XIII. kongresszusára. A budapesti pártbizottság delegációja, amelyet Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára vezetett, szombaton hazaérkezett. A delegáció a szófiai pártbizottság meghívására négy napot töltött a bolgár fővárosban. Karakas László munkaügyi miniszter és az általa vezetett küldöttség szombaton hazaérkezett Moszkvából, a KGST-országok állami munkaügyi szervei vezetőinek VI. értekezletéről. D. C. K. Ameni vezérőrnagy föld- és bányaügyi miniszter vezetésével ghanai alumínium ipari delegáció tett látogatást Magyarországon és megállapodást írt alá arról, hogy magyar szakemberek készítik el az Aye-Nyinahin környéki lelőhelyre tervezett alumíniumipari létesítmények tervtanulmányát. A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására szombaton 15 tagú délvietnami sebesült-csoport érkezett hazánkba gyógykezelésre. Frank G. Zarb, a Fehér Ház költségvetési és államigazgatási hivatalának helyettes vezetője és kísérete szombaton elutazott Magyarországról. NÉPSZAVA „Mi, a Gyermekélelmezési Vállalat gépkocsivezetői felkérjük Papp Miklós gépkocsivezető elvtársunkat, hogy 1974. április 1-től a vállalatunknál bevezetésre kerülő 44 órás munkahétre való átállás ügyében, valamint az önálló rakodás végrehajtásában és az ezzel kapcsolatos bérkérdésben — a törvényes keretek között — érdekünkben eljárjon, képviseljen bennünket a vállalat vezetősége és a társadalmi szervek előtt.” A megbízást néhány kivételével valamennyi gépkocsivezető aláírta. Még Micskei Pál szak azonnal — Úgy beszél velünk, mint a kutyával — kezdi Papp Miklós. — Gyengeelméjűnek titulál, „álljon tovább, ha nem tetszik’’ szavakat használ, ha a munka jobb megszervezésére hívjuk fel a figyelmét. — Nemrégiben egy szerződést tett a gépkocsivezetők elé azzal, hogy ott, azonnal írják alá. De mi egyik részletét kifogásoltuk. Nevezetesen azt, hogy a gépkocsivezetők „önállóan”, vagyis kocsikísérő nélkül kötelesek szállítani és rakodni. Többen nem írtuk alá a szerződést, mert úgy ítéltük meg, hogy a ránk kényszerített rakodás túlságosan fárasztó, következésképpen veszélyezteti közlekedés biztonságát , saját biztonságunkat is. Mészáros Csaba egyebek között azzal is fenyegetőzött, hogy aki nem írja alá a szerződést, attól megvonja a nyolc év Szemtől A kerületi pártbizottság és a szakszervezet segítségével sikerült is öszszehívni a kért megbeszélést, amelyen a közvetlenül érintetteken kívül a vállalat vezetői is részt vettek. A sort itt is Papp Miklós kezdte: — Elégedetlen vagyok a munka szervezésével. Előfordul, hogy négy-öt tehertaxi is itt áll az udvaron, nem kap fuvart, majd délután hazaküldik. Az sem tetszik, hogy a heti 44 órás munkaidőre való áttérés miatt tíz szervezeti bizalmi és Balázsovits János, a vállalati szakszervezeti tanács tagja is. Pedig Papp Miklós nem választott tisztségviselő. Csupán a vállalat egyik régi, többszörösen kitüntetett dolgozója, aki tekintélyt vívott ki magának társai körében. Nem így a vállalat egynéhány vezetője előtt. Szerkesztőségünkbe is azért jött, hogy a szakszervezetek központi lapjában, a nyilvánosság erejével védjük meg a gépkocsivezetőket Mészáros Csaba szállítási osztályvezető haragjától írják alá áta fizetett havi 400 forint rakodási pótlékot, amit azért kapunk, mert besegítünk a kocsikísérőknek. A rakodást ugyanis ők sem bírják egyedül. A gépkocsivezetőket annyira felháborította a szállítási osztályvezető terrorisztikus viselkedése, fenyegetőzése, hogy már kurblivassal akartak nekimenni. Szerencsére, erre nem került sor, mert hallgattak Papp Miklós érveire. így került sor arra, hogy Papp Miklós, a gépkocsivezetők megbízottjaként felkereste az MSZMP VII. kerületi bizottságát, valamint a KPVDSZ budapesti bizottságának vendéglátóipari szakmai bizottságát, s kérte őket: tegyék lehetővé, hogy szemtől szemben elmondhassák véleményüket a vezetőjükről, s adjanak magyarázatot, mi indokolja a tervezett intézkedést, szemben gépkocsivezetőt kértek a közvetítőből. Pedig jó szervezéssel a jelenlegi létszám is elegendő lenne. Abban az üzemben, ahol dolgozom, kísérletképpen január óta minden második héten szabad szombatra enged a vezető, mert két kocsi helyett egy is elegendő. Kétezerkétszáz adag helyett ugyanis csak ezer, illetve ötszáz az igény és csak egytálételt főznek. Kifogásolom azt is, hogy Mészáros Csaba vállalati emberekkel, itt a garázsban készítteti elő túrára a saját kocsiját. A teherkocsikat ugyanebben az időben félreállítja, várakoztatja Az önös érdekek ilyen mérvű előrehelyezése vezetőhöz méltatlan magatartás ... —■ Valamelyik reggel nem álltam ki, mert rossz volt a kocsim — folytatja Boros Vince. — Mészáros Csaba azonban arra utasított, hogy menjek a forgalomba. Hibás kocsival ezt nem tehettem, meg az idegállapotom is pattanásig feszült már. A rossz kocsi és a rossz idegállapot együtt biztos karambollal jár. Erre beírta az igazolatlan mulasztást. Utána talán két hónapig a garázsban tartott, havi 1600-ért. Negyedmagammal ennyi pénzből nem tudok megélni... — Én a szállítási osztályvezető elviselhetetlen magatartása miatt kiléptem a cégtől — jegyzi meg Hidasi Péter. — Én pedig nem szeretek munkahelyet változtatni — veszi át a szót Szilágyi Lajos. — De nem is rakodhatok egyedül Mészáros Csaba viszont ordít, kényszerít rá, hogy csináljam. Az ételeskanna Huszonegy gépkocsivezető mondott véleményt Mészáros Csaba osztályvezetőről, szemtől szembe. Minden egyes állítást konkrét tényekkel igazoltak. És Mészáros Csabának egyetlen szava sem volt az elhangzottakhoz. Nem cáfolt, nem tiltakozott és nem ismert el semmit — Egy hónap határidőt kérek — jelentette ki Bajza Sándor igazgató. — Ezalatt fegyelmi úton rendezem Mészáros Csaba ügyét. A kényszerítő hatás alatt aláíratott szerződéseket pedig tekintsék semmisnek. Az igazgató döntését a gépkocsivezetők megnyugvással fogadták. Ezzel rendben is lenne a dolog gazdasági, munkajogi része. Néhány alapvető tanulságot azonban a vállalat társadalmi szerveinek is le kell vonniuk. Elsősorban abból, hogy a gépkocsivezetők miért nem fordultak a szakszeregyik fülét meg tudom fogni, de mind a kettőt képtelen vagyok. Erre fenyegetőzik, hogy elvonja a 400 forint rakodási pótlékot. Máskor meg nem enged szabadságra, hiába mutatom az üdülési beutalót. Megint máskor elveszi tőlem azt a kocsit, amelyet én járatok be, a rosszat ad helyette. Az is előfordul, hogy a körzeti orvos igazolását nem fogadja el, küldözget a Mező Imre útra, meg a jóisten tudja, hova. Egyszóval, aki nem gazsulál neki, annak ő tisztességesen törleszt. — Tavaly három hétig egyedül rakodtam — igazolja az előzőket Barnák Zoltán. — Már remegett a kezem a fáradtságtól, attól tartottam, hogy karambolt csinálok. Szóltam is miatta Mészáros Csabának ,de azt a választ kaptam, hogy „mehet, ha nem tetszik”. — Állandó, majdhogy elviselhetetlen feszültségben dolgozom — így Balázsovits János, aki 18 éve szolgálja a vállalatot. — így nem lehet a kormánykerék mellé ülni. Ha valaki nem tesz Mészáros kedvére, az ráfázik... vezeti bizottsághoz. A vita során kiderült: azért, mert nem bíznak benne. A Munka Törvénykönyve szerint a bérezésnek, munkarendnek, a dolgozók nagyobb csoportját érintő megváltoztatásához a szakszervezeti bizottság egyetértése szükséges. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is a szakszervezeti bizottságnak. Sajnos, a pártszervezet sem bátorította a szakszervezetet e követelmény érvényesítésére. Ezért kényszerültek a dolgozók az szb helyett Papp Miklósra bízni ügyük intézését. A Gyermekélelmezési Vállalatnál csak ezek figyelembevételével teremthetnek rendet mind a dolgozók, mind a vállalat érdekében. Felhasználva azt a segítséget, amelyet a kerületi pártbizottságtól és a szakszervezet központjától kaptak. Zsidai Pál A szakszervezetnek kötelessége is! Egymást okolják az építők Lakás helyetti ígéretek Sok a panasz a Centenárium Ifjúsági és Munkáslakásépítő Szövetkezet mátyásföldi építkezésére. 114 lakást kellett volna átadniuk a múlt év végéig, de csak 38-at adtak át s azt is március elseje után. A többire június 30-ig szóló haladékot kérnek az építők. A leendő lakók és akik felelősnek érzik magukat az építkezés sorsáért, bizalmatlanul várakoznak. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának és a KISZ budapesti bizottságának védnöksége alatt folyik a munka, s a védnökök mintaépítkezéssé szeretnék fejleszteni a Centenáriumot. (A munkák állása alapján a feltételes mód nagyon indokolt.) Bizony az építők ígértek, de a megvalósítással baj volt. A Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat például azt ígérte, hogy 1973. augusztus 31-re meg lesz a 14 lakás alapközműve, de még február végén is csak 38-at lehetett — nagy nehézségek árán — bekötni. A Fővárosi Szerelőipari Vállalat is a múlt év szeptemberére hiszen, mondják, mi lesz az idei tervben szereplő további 331 lakással, ha 1973-tól ilyen nagy az adósság? Bár nem ez az egyedüli olyan építkezés az országban, ahol adósak az építők, mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel a Centenárium lakótelep, mert ez az ország legnagyobb munkáslakásépítkezése. 2500 lakás kap majd itt helyet, ígérte a 114 lakás belső szerelési munkáinak befejezését, de még máig sem végzett vele. Még az előbbi két vállalatra is rálicitált az Április 4. Magasépítő és Szerelőipari Szövetkezet, hiszen — mint generálkivitelező — kötelezettséget vállalt: úgy szervezi, irányítja az alvállalkozók munkáját, hogy 1973 végére valóban beköltözhető legyen a 114 lakás. A két beruházó — a SZÖVTERV és a MÉLYBÉR — nem tudta megfelelően összehangolni a munkáját, ennek következtében lényegében egy időben, egymással párhuzamosan dolgoztak a magas- és mélyépítők, s gyakran, egymást akadályozták. Sokatmondó és jellemző, hogy a védnököknek, az SZBT-nek és a KISZ-nek kellett közbelépnie, hogyalapokan rosszul értelmezik a védnöki szerepkört. Olyasmit kérnek, várnak az SZBT-től meg a KISZ- től, amely nem tartozik a feladatkörükhöz. Tőlük kértek segítséget például, amikor nem volt elég kőműves, födém és falazóblokk, amikor az Április 4. Szövetkezet és a FŰSZER elhúzódó vitája már akadályozta a folyamatos munkát. A védnökök persze mindig segítettek. Megbeszélést hívtak össze például a Beton- és Vasbetonipari Művek, illetve a Budapesti Lakásépítő Vállalat vezetőivel a födémért és falazóblokkért, s még az Állami Gazdaságok Országos Központját és a Folyami Kavicskotró Vállalatot is felkeresték kőművesekért. Nyilvánvaló azonban, hogy nem folyhat így a végtelenségig, hiszen a védnök nem beruházó. A védnököknek az a dolguk, hogy politikai eszközökkel segítsék, támogassák az ügyet. Politikai kásépítő szövetkezet műszaki igazgatójának segítségével kellően ütemezzék a magas- és mélyépítés programját, eszközökkel segítettek az utóbbi hónapokban például akkor is, amikor feltárták az előrehaladást gátló hibákat, kimutatták, hogy ki a felelős és javaslatot tettek a bajok orvoslására. Erre azért volt szükség, mert például a FŰSZER az Április 4. Szövetkezetet okolja a késésért, az Április 4. SzeR késésnek végső fokon a 114 család itta meg a levét. Azok, akik még nem, vagy csak a határidőnél jóval később vehették birtokba az áhított új lakást. Nemcsak a 114 család érdekében kell szót emelni a mátyásföldi beváltatlan ígéretek — és kötelezettségek — ügyében, hanem azért is, mert ez az első olyan nagyobb ifjúsági és munkáslakásépítkezés, ahol már jócskán besegítenek a vállalatok, amelyeknek a delvetkezet pedig — a többi között — a FŰSZER-t. A MÉLYBER még fényképfelvételeket is készített az építkezésen, annak bizonyítására, hogy nincs szabad munkaterületük, ahol dolgozhatnának. Időt és energiát nem kímélve keresik, kutatják, miben hibáztatható a másik vállalat, vagy szövetkezet, a maguk mulasztásait, a saját munkájuk gyengeségeit azonban nagyon ritkán ismerik el — vagy fel? — önként. (Egyedül az Április 4. Szövetkezet elnökénél találkozott e rokonszenves tulajdonsággal az újságíró.) Hozói itt lakáshoz jutnak. (Az egyik vállalat például a tervezésben, a másik a földmunkákban, a harmadik pedig az anyagszállításban vállalt részt.) Ez a lakásépítő szövetkezet jó példája annak is, hogyan lehet közös, tehát tanácsi és vállalati erőfeszítéssel megoldani az óvoda- és bölcsőde-kérdést, hiszen az érdekelt vállalatok már 12,6 millió forint befizetésére kötöttek szocialista szerződést. Magyar László Adósok maradtak Rosszul értelmezett védnökség Segítenek a vállalatok 1974. április 2 .