Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)

1974-04-21 / 92. szám

4 Lenin-emlékművet avattak Mohácson Baranyában szombaton ünnepségsorozat kezdő­dött Lenin születésének 104. évfordulója alkalmá­ból. A fő esemény szín­helye a több nemzetiségű Mohács volt, ahol ezen a napon avatták fel Varga Imre Munkácsy- és Kos­­suth-díjas szobrászmű­vész monumentális Le­­nin-szobrát, amelyet a város központjában, a Széchenyi téren állítottak fel A szobor avatásán részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, dr. Csendes Lajos, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese, megje­lentek a megye, a járás és a város párt-, állami és társadalmi szerveinek ve­zetői, a helyi üzemek, in­tézmények dolgozói, az is­kolák diákjai. Borsos Jánosnak, a vá­rosi pártbizottság első tit­kárának köszöntő szavai után dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titká­ra mondott ünnepi beszé­det, majd átadta Mohács közönségének Baranya megye harmadik köztéri Lenin-szobrát, a város új díszét. A szobor leleplezése után a megyei, a Mohács járási és városi párt-, ál­lami szervek, a KISZ és a Hazafias Népfront vezetői megkoszorúzták az újon­nan felavatott Lenin-em­­lékművet. Az ünnepség az Internacionále hangjaival ért véget.* Szombaton koszorúzási ünnepséget rendeztek Szegeden a Rákóczi téri Lenin-szobornál. A zászló­díszt öltött épületek előtt, sok ezer szegedi lakos je­lenlétében helyezték el a tisztelet, a megemlékezés virágait Lenin születésé­nek száznegyedik évfor­dulója alkalmából a szo­bor talapzatán. * Lenin születésének 104. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendezett szombaton Tatán a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége, az MSZMP Komárom megyei és tatai városi bi­zottsága. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, a díszünnepség előadója arról szólt, hogy Leninre méltóan úgy em­lékezhetünk, ha cseleke­deteinkkel a szocializmus építését és erősödését szolgáljuk. A felszólaló B. D. Sevi­­kin, a budapesti szovjet nagykövetség követtaná­csosa elmondta, hogy a leninizmushoz való hűség a közös alapelve a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja és a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenysé­gének is. Ezen a szilárd alapon fejlődnek és mé­lyülnek a szovjet és a ma­gyar kommunisták, a szovjet és a magyar nép kapcsolatai. Befejeződtek a magyar—bolgár gazdasági tárgyalások Szombaton Szófiában befejezte munkáját a ma­gyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság április 18—20. között­­tar­tott 513. ülésszaka. A t1 ma­­gyar küldöttséget dr. Tí­már Mátyás, a Magyar­ Népköztársaság miniszter­elnök-helyettese, a bol­gár delegációt Zsivko Zsivkov, a Bolgár Nép­­köztársaság miniszterel­nök-helyettese vezette. Az ülésszakon áttekin­tették a XI. ülésszak óta végzett munkát, és meg­vizsgálták a tavaly de­cemberben a Kádár Já­nos, illetve Todor Zsivkov vezette párt- és kormány­küldöttségek budapesti ta­lálkozóján felvázolt fel­adatok teljesítésének me­netét. A tárgyalásokon meg­határozták azokat a fő te­rületeket, ahol a két or­szág­­együttműködésének bővítésére további lehe­tőségek nyílnak. A tárgyalásokról ki­adott közlemény beszámol arról, hogy a küldöttség megtekintett néhány üze­met, valamint arról, hogy a küldöttség vezetőjét fo­gadta Sztanko Todorov miniszterelnök. Dr. Tímár Mátyás ve­zetésével a küldöttség visszaérkezett Budapestre. Vizsga a honvédelmi felkészültségről Az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpo­litikai határozata a hon­védelmi nevelő és felké­szítő munkában is mind hatékonyabban érvénye­sül. Ezt bizonyítja az MHSZ budapesti és XIV. kerületi vezetőségének kezdeményezésére szom­baton délelőtt a Vác mel­letti Katalinpusztán és környékén lebonyolított első összevont általános honvédelmi előképző zá­rógyakorlat. Hét buda­pesti nagyüzem 21 raja indult az általános hon­védelmi előképzésben ré­szesültek „vizsgáján”. Felszabadulási fotópályázat A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Magyar Fotóművészek Szövetsége országos fotópályázatot hirdetett felszabadulá­sunk 30. évfordulója tisz­teletére. A jeligés pályá­zaton bárki részt vehet olyan régebbi, illetve új fekete-fehér és s­zínes fel­vételekkel, amelyek be­mutatják felszabadulá­sunkat, a magyar—szov­jet kapcsolatokat, a szov­jet nép életét, s hazánk felszabadulás óta elért eredményeit, fejlődésünk, munkánk mozzanatait.. Mind a fekete-fehér, mind a színes pap­írképek és diapozitívok kategóriájá­ban egy-egy 6000 forintos első díjat, egy-egy 6000 forintos második díjat, és öt-öt 2000 forintos harma­dik díjat adnak ki. A mű­vek beküldési határideje 1974. november 7. Cím: az MSZBT kulturális osztá­lya, 1071, Budapest, Gor­kij fasor 45. A pályázatra érkezett anyagokból 1975- ben fotókiállítást rendez­nek Budapesten és Moszk­vában. Véget ért az ENSZ-szeminárium Szombaton befejezte 15 napos munkáját Budapes­ten a korszerű és alacsony költségű lakásépítés ter­vezéséről és technológiá­járól tárgyaló ENSZ-sze­minárium, amelyen 25 fejlődő ország harminc vezető beosztású szakem­bere vett részt. A vita és a gyakorlati tapasztalatok alapján ja­vaslatokat állítottak össze a fejlődő országok szak­mai támogatására KÖZÉLET Szombaton hazaérkezett Berlinből az MSZMP Központi Bizottságának pártmunkás küldöttsége, amely az NSZEP Köz­ponti Bizottságának meg­hívására Jakab Sándor­nak, a KB tagjának, a párt és tömegszervezetek osztálya osztályvezetőjé­nek vezetésével április 16—20 között tartózko­dott az NDK-ban. Az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében dr. Horváth István, a KB tagja, a Bács-Kiskun me­gyei pártbizottság első titkára elutazott a Cipru­si Dolgozó Nép Haladó Pártja XIII. kongresszu­sára. A budapesti pártbizott­ság delegációja, amelyet Somogyi Sándor, a buda­pesti pártbizottság titká­ra vezetett, szombaton hazaérkezett. A delegáció a szófiai pártbizottság meghívására négy napot töltött a bolgár főváros­ban. Karakas László mun­kaügyi miniszter és az ál­tala vezetett küldöttség szombaton hazaérkezett Moszkvából, a KGST-or­­szágok állami munkaügyi szervei vezetőinek VI. ér­tekezletéről. D. C. K. Ameni vezér­őrnagy föld- és bánya­ügyi miniszter vezetésé­vel ghanai alumínium ipari delegáció tett láto­gatást Magyarországon és megállapodást írt alá ar­ról, hogy magyar szak­emberek készítik el az Aye-Nyinahin környéki lelőhelyre tervezett alu­míniumipari létesítmé­nyek tervtanulmányát. A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására szombaton 15 tagú dél­vietnami sebesült-csoport érkezett hazánkba gyógy­kezelésre. Frank G. Zarb, a Fehér Ház költségvetési és ál­lamigazgatási hivatalának helyettes vezetője és kí­sérete szombaton eluta­zott Magyarországról. NÉPSZAVA „Mi, a Gyermekélelme­zési Vállalat gépkocsive­zetői felkérjük Papp Mik­lós gépkocsivezető elvtár­sunkat, hogy 1974. április 1-től a vállalatunknál be­vezetésre kerülő 44 órás munkahétre való átállás ügyében, valamint az ön­álló rakodás végrehajtá­sában és az ezzel kapcso­latos bérkérdésben — a törvényes keretek között — érdekünkben eljárjon, képviseljen bennünket a vállalat vezetősége és a társadalmi szervek előtt.” A megbízást néhány ki­vételével valamennyi gépkocsivezető aláírta. Még Micskei Pál szak­­ azonnal — Úgy beszél velünk, mint a kutyával — kezdi Papp Miklós. — Gyenge­elméjűnek titulál, „álljon tovább, ha nem tetszik’’ szavakat használ, ha a munka jobb megszerve­zésére hívjuk fel a fi­gyelmét. — Nemrégiben egy szer­ződést tett a gépkocsive­zetők elé azzal, hogy ott, azonnal írják alá. De mi egyik részletét kifogásol­tuk. Nevezetesen azt, hogy a gépkocsivezetők „önállóan”, vagyis kocsi­kísérő nélkül kötelesek szállítani és rakodni. Többen nem írtuk alá a szerződést, mert úgy ítél­tük meg, hogy a ránk kényszerített rakodás túl­­ságosan fárasztó, követ­kezésképpen veszélyezteti közlekedés biztonságát , saját biztonságunkat is.­­ Mészáros Csaba egye­bek között azzal is fenye­getőzött, hogy aki nem írja alá a szerződést, at­tól megvonja a nyolc év Szemtől A kerületi pártbizott­ság és a szakszervezet se­gítségével sikerült is ösz­­szehívni a kért megbe­szélést, amelyen a köz­vetlenül érintetteken kí­vül a vállalat vezetői is részt vettek. A sort itt is Papp Miklós kezdte: — Elégedetlen vagyok a munka szervezésével. Előfordul, hogy négy-öt tehertaxi is itt áll az ud­varon, nem kap fuvart, majd délután hazaküldik. Az sem tetszik, hogy a heti 44 órás munkaidőre való áttérés miatt tíz szervezeti bizalmi és Ba­­lázsovits János, a vállala­ti szakszervezeti tanács tagja is. Pedig Papp Mik­lós nem választott tiszt­ségviselő. Csupán a vál­lalat egyik régi, többszö­rösen kitüntetett dolgozó­ja, aki tekintélyt vívott ki magának társai körében. Nem így a vállalat egy­néhány vezetője előtt. Szerkesztőségünkbe is azért jött, hogy a szak­­szervezetek központi lap­jában, a nyilvánosság erejével védjük meg a gépkocsivezetőket Mészá­ros Csaba szállítási osz­tályvezető haragjától írják alá áta fizetett havi 400 fo­rint rakodási pótlékot, amit azért kapunk, mert besegítünk a kocsikísé­rőknek. A rakodást ugyan­is ők sem bírják egyedül. A gépkocsivezetőket annyira felháborította a szállítási osztályvezető terrorisztikus viselkedése, fenyegetőzése, hogy már kurblivassal akartak ne­kimenni. Szerencsére, er­re nem került sor, mert hallgattak Papp Miklós érveire. így került sor ar­ra, hogy Papp Miklós, a gépkocsivezetők megbí­zottjaként felkereste az MSZMP VII. kerületi bi­zottságát, valamint a KPVDSZ budapesti bi­zottságának vendéglátó­ipari szakmai bizottságát, s kérte őket: tegyék lehe­tővé, hogy szemtől szem­ben elmondhassák véle­ményüket a vezetőjükről, s adjanak magyarázatot, mi indokolja a tervezett intézkedést, szemben gépkocsivezetőt kértek a közvetítőből. Pedig jó szervezéssel a jelenlegi­­ létszám is elegendő lenne. Abban az üzemben, ahol dolgozom, kísérletképpen január óta minden máso­dik héten szabad szom­batra enged a vezető, mert két kocsi helyett egy is elegendő. Kétezerkét­száz adag helyett ugyanis csak ezer, illetve ötszáz az igény és csak egytál­ételt főznek. Kifogásolom azt is, hogy Mészáros Csa­ba vállalati emberekkel, itt a garázsban készítteti elő túrára a saját kocsi­ját. A teherkocsikat ugyanebben az időben félreállítja, várakoztatja Az önös érdekek ilyen mérvű előrehelyezése ve­zetőhöz méltatlan maga­tartás ... —■ Valamelyik reggel nem álltam ki, mert rossz volt a kocsim — folytatja Boros Vince. — Mészáros Csaba azonban arra uta­sított, hogy menjek a for­galomba. Hibás kocsival ezt nem tehettem, meg az idegállapotom is pattaná­sig feszült már. A rossz kocsi és a rossz idegálla­pot együtt biztos karam­bollal jár. Erre beírta az igazolatlan mulasztást. Utána talán két hónapig a garázsban tartott, havi 1600-ért. Negyedmagam­­mal ennyi pénzből nem tudok megélni... — Én a szállítási osz­tályvezető elviselhetetlen magatartása miatt kilép­tem a cégtől — jegyzi meg Hidasi Péter. — Én pedig nem szere­tek munkahelyet változ­tatni — veszi át a szót Szilágyi Lajos. — De nem is rakodhatok egyedül Mészáros Csaba viszont ordít, kényszerít rá, hogy csináljam. Az ételeskanna Huszonegy gépkocsive­zető mondott véleményt Mészáros Csaba osztályve­zetőről, szemtől szembe. Minden egyes állítást konkrét tényekkel igazol­tak. És Mészáros Csabá­nak egyetlen szava sem volt az elhangzottakhoz. Nem cáfolt, nem tiltako­zott és nem ismert el semmit — Egy hónap határidőt kérek — jelentette ki Bajza Sándor igazgató. — Ezalatt fegyelmi úton rendezem Mészáros Csaba ügyét. A kényszerítő ha­tás alatt aláíratott szerző­déseket pedig tekintsék semmisnek. Az igazgató döntését a gépkocsivezetők meg­nyugvással fogadták. Ez­zel rendben is lenne a do­log­­ gazdasági, munka­jogi része. Néhány alap­vető tanulságot azonban a vállalat társadalmi szer­veinek is le kell vonniuk. Elsősorban abból, hogy a gépkocsivezetők miért nem fordultak a szakszer­egyik fülét meg tudom fogni, de mind a kettőt képtelen vagyok. Erre fe­nyegetőzik, hogy elvonja a 400 forint rakodási pót­lékot. Máskor meg nem enged szabadságra, hiába mutatom az üdülési be­utalót. Megint máskor el­veszi tőlem azt a kocsit, amelyet én járatok be, a rosszat ad helyette. Az is előfordul, hogy a körzeti orvos igazolását nem fo­gadja el, küldözget a Me­ző Imre útra, meg a jóis­ten tudja, hova. Egyszó­val, aki nem gazsulál ne­ki, annak ő tisztességesen törleszt. — Tavaly három hétig egyedül rakodtam — iga­zolja az előzőket Barnák Zoltán. — Már remegett a kezem a fáradtságtól, attól tartottam, hogy ka­rambolt csinálok. Szól­tam is miatta Mészáros Csabának ,de azt a választ kaptam, hogy „mehet, ha nem tetszik”. — Állandó, majdhogy elviselhetetlen feszültség­ben dolgozom — így Ba­­lázsovits János, aki 18 éve szolgálja a vállalatot. — így nem lehet a kor­mánykerék mellé ülni. Ha valaki nem tesz Mészáros kedvére, az ráfázik... vezeti bizottsághoz. A vi­ta során kiderült: azért, mert nem bíznak benne. A Munka Törvény­­könyve szerint a bérezés­nek, munkarendnek, a dolgozók nagyobb cso­portját érintő megváltoz­tatásához a szakszerveze­ti bizottság egyetértése szükséges. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is a szakszervezeti bizott­ságnak. Sajnos, a párt­­szervezet sem bátorította a szakszervezetet e köve­telmény érvényesítésére. Ezért kényszerültek a­ dolgozók az szb helyett Papp Miklósra bízni ügyük intézését. A Gyermekélelmezési Vállalatnál csak ezek fi­gyelembevételével te­remthetnek rendet mind a dolgozók, mind a válla­lat érdekében. Felhasz­nálva azt a segítséget, amelyet a kerületi párt­­bizottságtól és a szakszer­vezet központjától kap­tak. Zsidai Pál A szakszervezetnek kötelessége is! Egymást okolják az építők Lakás helyett­i ígéretek Sok a panasz a Cen­tenárium Ifjúsági és Mun­káslakásépítő Szövetkezet mátyásföldi építkezésére. 114 lakást kellett volna átadniuk a múlt év vé­géig, de csak 38-at adtak át s azt is március el­seje után. A többire jú­nius 30-ig szóló haladékot kérnek az építők. A leendő lakók és akik fe­lelősnek érzik magukat az építkezés sorsáért, bi­zalmatlanul várakoznak. A Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsának és a KISZ budapesti bizottsá­gának védnöksége alatt folyik a munka, s a véd­nökök mintaépítkezéssé szeretnék fejleszteni a Centenáriumot. (A mun­­kák­ állása alapján a feltételes mód nagyon indokolt.) Bizony az építők ígér­tek, de a megvalósítással baj volt. A Közép-Ma­gyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat pél­dául azt ígérte, hogy 1973. augusztus 31-re meg lesz a 1­4 lakás alapközműve, de még február végén is csak 38-at lehetett — nagy nehézségek árán — bekötni. A Fővárosi Sze­relőipari Vállalat is a múlt év szeptemberére hiszen, mondják, mi lesz az idei tervben szereplő további 331 lakással, ha 1973-tól ilyen nagy az adósság? Bár nem ez az egye­düli olyan építkezés az országban, ahol adósak az építők, mégis megkülön­böztetett figyelmet érde­mel a Centenárium lakó­telep, mert ez az ország legnagyobb munkáslakás­építkezése. 2500 lakás kap majd itt helyet, ígérte a 114 lakás belső szerelési munkáinak be­fejezését, de még máig sem végzett vele. Még az előbbi két vállalatra is rálicitált az Április 4. Magasépítő és Szerelő­­ipari Szövetkezet, hiszen — mint generálkivitelező — kötelezettséget vállalt: úgy szervezi, irányítja az alvállalkozók munkáját, hogy 1973 végére valóban beköltözhető legyen a 114 lakás. A két beruházó — a SZÖVTERV és a MÉLY­­BÉR — nem tudta meg­felelően összehangolni a munkáját, ennek követ­keztében lényegében egy időben, egymással pár­huzamosan dolgoztak a magas- és mélyépítők, s gyakran, egymást aka­dályozták. Sokatmondó és jellemző, hogy a védnö­köknek, az SZBT-nek és a KISZ-nek kellett köz­belépnie, hogy­­­a­la­pokan rosszul értelme­zik a védnöki szerepkört. Olyasmit kérnek, várnak az SZBT-től meg a KISZ- től, amely nem tartozik a feladatkörükhöz. Tőlük kértek segítséget például, amikor nem volt elég kő­műves, födém és falazó­blokk, amikor az Április 4. Szövetkezet és a FŰ­SZER elhúzódó vitája már akadályozta a folya­matos munkát. A védnökök persze mindig segítettek. Meg­beszélést hívtak össze például a Beton- és Vas­betonipari Művek, illetve a Budapesti Lakásépítő Vállalat vezetőivel a fö­démért és falazóblokkért, s még az Állam­i Gazda­ságok Országos Központ­ját és a Folyami Kavics­kotró Vállalatot is felke­resték kőművesekért. Nyilvánvaló azonban, hogy nem folyhat így a végtelenségig, hiszen a védnök nem beruházó. A védnököknek az a dol­guk, hogy politikai esz­közökkel segítsék, támo­gassák az ügyet. Politikai kásépítő szövetkezet mű­szaki igazgatójának segít­ségével­­ kellően üte­mezzék a magas- és mély­építés programját, eszközökkel segítettek az utóbbi hónapokban pél­dául akkor is, amikor feltárták az előrehaladást gátló hibákat, kimutatták, hogy ki a felelős és ja­vaslatot tettek a bajok orvoslására. Erre azért volt szük­ség, mert például a FŰ­SZER az Április 4. Szö­vetkezetet okolja a ké­sésért, az Április 4. Sze­R késésnek végső fo­kon a 114 család itta meg a levét. Azok, akik még nem, vagy csak a határidőnél jóval később vehették birtokba az áhí­tott új lakást. Nemcsak a 114 család érdekében kell szót emel­ni a mátyásföldi bevál­tatlan ígéretek — és kö­telezettségek — ügyében, hanem azért is, mert ez az első olyan nagyobb if­júsági és munkáslakás­építkezés, ahol már jócs­kán besegítenek a válla­latok, amelyeknek a del­vetkezet pedig — a többi között — a FŰSZER-t. A MÉLYBER még fénykép­­felvételeket is készített az építkezésen, annak bizo­nyítására, hogy nincs sza­bad munkaterületük, ahol dolgozhatnának. Időt és energiát nem kímélve keresik, kutat­ják, miben hibáztatható a másik vállalat, vagy szövetkezet, a maguk mulasztásait, a saját mun­kájuk gyengeségeit azon­ban nagyon ritkán isme­­rik el — vagy fel? — önként. (Egyedül az Áp­rilis 4. Szövetkezet elnö­kénél találkozott e ro­konszenves tulajdonsággal az újságíró.) Hozói itt lakáshoz jut­nak. (Az egyik vállalat például a tervezésben, a másik a földmunkákban, a harmadik pedig az anyagszállításban vállalt részt.) Ez a lakásépítő szövetkezet jó példája annak is, hogyan lehet közös, tehát tanácsi és vállalati erőfeszítéssel megoldani az óvoda- és bölcsőde-kérdést, hiszen az érdekelt vállalatok már 12,6 millió forint befize­tésére kötöttek szocialista szerződést. Magyar László Adósok maradtak Rosszul értelmezett védnökség Segítenek a vállalatok 197­4. április 2 .

Next