Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)

1974-04-04 / 79. szám

4 Koszorú­izási ünnepségek a hősi emlékműveknél A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Miniszterta­nácsa és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa — hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulója alkal­mából — szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság té­ri szovjet hősi emlékmű­nél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszá­zad sorakozott fel csapat­­zászlóval. A koszorúzás megtekintésére sok érdek­lődő gyűlt egybe. A koszorúzási ünnepsé­gen megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a Miniszter­­­­tanács elnöke; Aczél György, Apró Antal, Ben­­te Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sán­­dor, Kállai Gyula, Ne­mes, Dezső, Németh Ká­­roly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai; Győri Im­re, Óvári Miklós, Pullai Árpád, a Központi Bizott­ság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kor­mány számos tagja, poli­tikai, gazdasági és kultu­rális életünk sok más ve­­zető személyisége. Kürtszó harsant, ami­kor Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke — Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi minisz­ter társaságában — a ko­szorúzás színhelyére ér­kezett. A díszszázad pa­rancsnoka jelentést tett az államfőnek, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellé­pett a díszegység sorfala előtt és üdvözölte a kato­nákat. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorú­zás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál elnök és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Kádár János első titkár és Bisz­ku Béla, a Központi Bi­zottság titkára, a Minisz­tertanács nevében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnök­helyettese helyezett ko­szorút az emlékmű talap­zatára. A Szovjetunió budapes­ti nagykövetségének kép­viseletében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevikin követtanácsos, valamint I­. J. Oszadcsij vezérőr­nagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai képviseletek nevében Ta­­deusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság, Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövete; dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete, Konstanty Korzeniecki vezérőrnagy, a lengyel nagykövetség katonai és légügyi attaséja, Frantisek Benko ezredes, a cseh­szlovák nagykövetség ka­tonai és légügyi attaséja, valamint Sead Hadzovic ezredes, a jugoszláv nagy­­követség katonai és lég­ügyi attaséja helyezett el koszorút. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevé­ben Sarlós István főtit­kár és Szentistványi Gyu­­láné, az országos tanács titkára; a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának képviseletében Gáspár Sándor főtitkár és Föld­vári Aladár elnök, a ma­gyar fegyveres erők ne­vében Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos pa­rancsnoka koszorúzott. Az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport ko­szorúját, B. P. Ivanov ve­zérezredes, a déli hadse­regcsoport parancsnoka, F. K. Iscsenko altábor­nagy és A. A. Dunyin al­tábornagy helyezte el. A Magyar Partizán Szö­vetség képviseletében Pa­­dányi Mihály alelnök, Markó Imre, a szövetség titkára és Fehér Sándor, a szövetség elnökségének tagja; a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség nevében Főcze Lajos és Barabás János, a közpon­ti bizottság titkárai, Bakó Anna és Füle Beáta, a központi bizottság tagjai koszorúztak. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság részéről Ligeti Lajos al­elnök és Dugb­ek Lajos­­né, az ügyvezető elnök­ség tagja, Budapest fővá­ros tanácsa nevében Szép­völgyi Zoltán elnök és Kelemen Lajos általános elnökhelyettes koszorú­zott. A koszorúzási ünnepség — az Internacionálé hang­jai után — a katonai díszalakulat elvonulásával ért véget. Koszorúzási ünnepség volt szerdán délelőtt a fel­­szabadulási évforduló al­kalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlék­művénél. Megjelent Ká­dár János, Fock Jenő, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Bé­la, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ne­mes Dezső, Németh Ká­roly, Nyers Rezső, Győri Imre, Óvári Miklós, to­vábbá az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tag­ja. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszá­zad sorakozott fel, csapat­­zászlóval. Losonczi Pál Czinege Lajos társaságában érke­zett a koszorúzás színhe­lyére, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett az államfőnek. A Himnusz hangjai után az Elnöki Tanács ne­vében Losonczi Pál és Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottsága nevé­ben Kádár János és Bisz­ku Béla, a Miniszterta­nács nevében Fock Jenő és Aczél György koszorú­­zott. A budapesti diplomá­ciai képviseletek koszorú­ját Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság, Abdul-Halim Kaddour, a Szíriai Arab Köztársa­ság, Gérard Amanrich, a Francia Köztársaság nagykövete, valamint Konstanty Korzeniecki vezérőrnagy, a lengyel nagykövetség katonai és légügyi attaséja. Sead Hadzovic ezredes, a jugo­szláv nagykövetség kato­nai és légügyi attaséja, to­vábbá Robert Doumayrou alezredes, a francia nagy­­követség katonai és lég­ügyi attaséja helyezte el A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevé­ben Sarlós István és Szentistványi Gyuláné; a Szakszervezetek Országos Tanácsának képviseleté­ben Gáspár Sándor és Földvári Aladár; a ma­gyar fegyveres erők nevé­ben Czinege Lajos, Ben­kei András és Papp Ár­pád koszorúzott Az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport ko­szorúját B. P. Ivanov ve­zérezredes, F. K. Iscsenko altábornagy és A. A. Du­nyin altábornagy helyezte el. ..­ •: A Magyar Partizán SZö-­­vetség részéről Padástyi Mihály, Markó Imre és Fehér Sándor, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség nevében Főcze La­jos, Barabás János, Bakó Anna és Füle Beáta; a Magyar—Szovjet Baráti Társaság képviseletében Ligeti Lajos és Duschek Lajosné; Budapest Fővá­ros Tanácsa nevében Szépvölgyi Zoltán és Ke­lemen Lajos koszorúzta meg az emlékművet. A kegyeletes megemlé­kezés az Internacionálé hangjai után a díszszázad elvonulásával ért véget. A felszabadulási évfor­duló alkalmából koszorú­zási ünnepségek voltak a fővárosi kerületekben is. BARACKVIRAGZÁS Virágzó barackfák a Balatonboglári Állami Gazdaság 875 hektáros gyümölcsö­sében (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA Ünnepélyesen felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulója alkal­mából szerdán reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, fel­vonták az állami zászlót. Kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Farkas Mihály ezredes, budapesti hely­őrségparancsnok érkezé­sét, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorako­zott díszszázad parancs­nokának jelentését, majd — a Rákóczi-induló hangjai közben — ellé­pett a katonák előtt és üdvözölte őket. Ezután az állami zászlót díszőrök kíséretében vitték az ár­­bocrúdhoz és a Himnusz hanglai, valamint a dísz­egység tiszteletadása kö­zepette vonták fel az ár­bocrúdra. Az ünnepi aktus befe­jezéseként a díszszázad és a zenekar díszmenetben vonult el a Magyar Nép­­köztársaság állami zász­laja előtt. Zászlófelvonási ünnep­ség volt szerdán reggel a Gellérthegyen is, a fel­­szabadulási emlékműnél, ahol a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját vonták fel, ugyancsak katonai tiszte­letadással. Csütörtökön, április 4-én délben a Parlament előtt az állami zászlónál zenés őrségváltás lesz. Eötvös Loránd-díjak átadása Bondor József építés­ügyi és városfejlesztési miniszter szerdán kitün­tetéseket adott át a ki­emelkedően jó munkát végzett dolgozóknak, ha­zánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmá­ból. Az Eötvös Loránd­­díjat Sárosi János, a Győr megyei Állami Épí­tőipari Vállalat igazgató­ja, Berki László, a Békés M­egyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat igazgatója, dr. Talabér József, a Szi­likátipari Központi Kuta­tó és Tervező Intézet igazgatója és Pusztai Já­nos, a Fővárosi 1-es szá­mú Építőipari Vállalat főmérnöke kapta. MUTÍN­VTZETÉS Dr. Lax Lászlót, a SZOT Társadalombiztosí­tási­­ Főigazgatóság újság­író tagozatának vezető fő­orvosát több évtizedes ki­váló munkásságáért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokoza­tává­ tüntette ki. Elhunyt Szinetár György­né újságji­ó Szinetár György­né új­ságíró, az MTI munka­társa április 3-án várat­lanul elhunyt. A­ felsza­badulás óta politikai te­rületen dolgozott. Másfél évtizede került a sajtó­hoz, az MTI külpolitikai szerkesztőségének szor­galmas és megbecsült munkatársa volt. Szinetár Györgynét a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége saját halottjának tekinti. Te­metéséről később intéz­kednek. (MTI) Átadták a Justh Zsigmond emlékérmet A­­ Justh Zsi­gmond (az első magyar parasztszín­ház megalapítója) emlé­kére alapított plakettet és a vele járó pénzjutalmat az­­ idén Székely Tamás­nak, a békéscsabai Jókai Színház művészének ítél­te a Békés megyei Tanács V. B Doktoravatás A fennállásának ne­gyedszázados évforduló­jáig készülő miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyete­men, a kialakult hagyo­mányoknak megfelelően, minden évben hazánk fel­­szabadulásának évfordu­lóján avatják az új mű­szaki doktorokat. Az ülé­sen az egyetem rektora és három karának dékán­ja 11 jelöltet fogadott a szokásos kézfogással mű­szaki doktorrá. 197­4. április 4. Lázár György Moszkvába utazott Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével küldöttség utazott szerdán Moszkvá­ba, a KGST tervezési együttműködési bizottság VI. ülésére. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megje­lent dr. Gadó Ottó, az Or­szágos Tervhivatal elnök­­helyettese, jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Egyházi személyek kitüntetése A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az állam és az egyházak kö­zötti egyezmények aláírá­sának 25. évfordulója al­kalmából az állam és az egyház közötti jó viszony kialakulásában és fejlő­désében kifejtett tevé­kenységük elismeréséül dr. Káldy Zoltánnak, a magyarországi evangéli­kus egyház elnök-püspö­kének, dr. Horváth Ri­­chárd templomigazgatói­­nak, az Országos Béketa­nács katolikus bizottsága főtitkárának a Magyar Népköztársaság Zászlórendje L fokozata: dr. Bakos Lajosnak, a du­nántúli református egy­házkerület püspökének, dr. Cserháti József pécsi római katolikus megyés püspöknek, Palotay Sán­dornak, a szabadegyhá­zak tanácsa elnökének, dr. Seifert Gézának, a magyar izraeliták orszá­gos képviselete elnöké­nek, dr. Várkonyi Imre e. prépost-kanonoknak, az Actio Catholica országos igazgatójának a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata; dr. Ferencz József unitá­rius püspöknek, dr. Vető Lajos ny. evangélikus püspöknek a Munka Érdemrend arany fokozata; Grünwalszky Károly evangélikus lelkésznek, Hajdú Péter református lelkésznek, dr. Huszti Kál­mán református teológia­­professzornak Karner Ágostonnak, az evangéli­kus egyetemes egyház fő­titkárának, Komjáthy Ala­dár református esperes­nek, Magyar Ferencnek, az Ifj Ember felelős szer­kesztőjének a Magyar N­épköztársaság Zászlórendje III. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket szer­dán az Országház Mun­­kácsy-termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. A kitünte­tések átadásánál jelen volt Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsá­nak elnöke, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács tit­kára, Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, dr. Ijjas József kalocsai ér­sek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke és dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. A ki­tüntetettek nevében dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök mondott köszöne­tet. A kitüntetések átadását követően a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa foga­dást adott a kitüntetettek tiszteletére, melyen részt vett Bartók Béla, az uni­tárius egyház főgondno­ka, dr. Bánk József egri érsek, dr. Berki Feriz, a magyar orthodox admi­­nisztratúra esperes-admi­nisztrátora, dr. Fekete Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház or­szágos felügyelője, Lacz­­kovszky János, a baptista egyház elnöke, Szakács József, az adventista egy­­ház elnöke, dr. Zsebők Zoltán, a tiszántúli refor­mátus egyházkerület fő­gondnoka, a református egyház zsinatának világi elnöke is. (MTI) Más a tizedétől kifáradna „ENNEK AZ ESZTEN­DŐNEK januárjában át­léptem a nyugdíjkor kü­szöbét. Na, mondtam, most eldől, megyek-e, vagy kellek-e még a gyár­nak. De nem szólt nekem senki. Nagy volt a csend. Nyugtalankodni kezdtem. Kerestem a művezetőmet. Ide figyelj, te, János! Hát mi lesz velem? Nyugdíjas is vagyok, meg nem is.. Hogy mi vagy te, Kati­kám? — kérdi. — Vic­celsz?." Az nem lehet, hogy te nyugdíjas legyél!" Kántor Istvánné szocia­lista brigádvezető és cso­portvezető jó ízű nevelés­sel zárja nyugdíjasságá­­nak „nyugtalan történe­tét. A nevetésbe egy csepp asszonyi büszkeség is ve­gyül. Jólesett, hogy nem nézték nyugdíjasnak. S elégedettség is, hogy­­ nem engedték nyugdíjas­nak lenni. „Addig ma­radsz, ameddig kedved tartja. Ilyen munkaerőt nem tudunk most nélkü­lözni Ezt mondták. „Mikor is kezdtem? 1951- ben, amikor az Elektro­akusztikai Gyár Lumum­ba utcai telepén egy mű­helyben mindössze három tekercselő dolgozott,­­s az évi termelési érték 30 mil­lió forint volt. Ma körül­belül 2500 a vállalati lét­szám és a tavalyi évet 420 millióval zártuk ... Nyíregyházán tavalyelőtt nyílt meg az új gyáregy­ségünk. Nem lehet azt rö­vidre fogva elmesélni, mi­lyen érzés, ha egy mun­kás sok éven át együtt él a gyárával. Látja, mint alakul, fejlődik a terme­lés, javulnak a körülmé­nyek. S hogy mindebben ő is benne van azzal a ki­csivel, amit nyújtani tud. Aki vándorol egyik hely­ről a másikra, az sose tudja meg, mi az, hogy a gyár csakugyan a tied. A te tulajdonod is ... Csak attól lesz igazán jó mun­kás ember, hogy jóban, rosszban, évet évre hal­mozva, kitart a gyára mellett. Olyan ez, mint a házasság. Az öröm mellett akad bosszúság is, vita is. „Betanított tekercselő voltam 1951-től kezdve. Nyolc hónapja voltam gyári munkás, s már szakszervezeti bizalminak választottak. 1956 és 1965 között szb-tag lettem 1964-ben párttag. Rá egy évre pártvezetőségi tag. Az vagyok ma is, mint gazdasági reszortfelelős. Aztán népi ülnöknek kér­tek föl. Megyek bontópe­rekre, részt veszek sokfé­le büntetőeljárásban, fog­lalkozom kiskorúak ügyé­vel. A brigádot, amelynek vezetője vagyok, 1965-ben alakítottam meg. Nagyon jó brigád, csupa kitűnő munkás, feleség és anya — ezt őszintén mondha­tom. Kaptunk már zöld­koszorút, bronzot, s most az ezüstért ,hajtunk’. Az évek során elvégeztem az egyéves művezetői isko­­­­lát, s 1958 óta függetlení­tett csoportvezető va­gyok.” Kétszer kapta meg a Szakma legjobb dolgozó­ja, s háromszor a Kiváló dolgozó jelvényt. Alap­szervi pártvezetőségi tag, népi ülnök, tevékenyke­dik a vállalati munkaügyi döntőbizottságban, segít az ipari tanulók gyakor­lati oktatásában, foglal­kozik nyári termelési gyakorlatos diákokkal... Felét sem soroltam fel mindannak, amire időt tud és akar szakítani. Honnan az energia, a munkakedv? Más a tize­détől is kifáradna. „MINDIG TELE VOL­TAM AMBÍCIÓVAL és kíváncsisággal. Szeretem a munkámat és az embe­reket. Ennyi az egész... S hozzáteszem még, hogy mint feleség és anya is boldogan, kiegyensúlyo­zottan élek. A férjem ve­lem együtt végezte a mű­vezetői iskolát. A Buda­pesti Lakásépítő Szövet­kezetben dolgozik. Igazi társam munkában, ma­gánéletben. A kislányunk pedagógus lett. Ami kicsit elértem ebben az életben, azt a jó gyáram mellett a jó családomnak is köszön­hetem.” Egyszoba-konyhás la­kásban laknak, szerényen, de elégedetten. A pedagó­gusnak nevelt lányuk már kirepült a családi fészek­ből, férjhez ment, lakást, berendezést kapott, ők ketten, férj és feleség hét­végékén fölkerekednek Mennek országot látni. Az oldalkocsis régi motort nemrég kocsival váltot­ták fel (használt Wart­burg, de nekünk megte­szi!). A nyereségrészese­désből vettek egy szép, összkomfortos sátrat az idén. „NEM FÁRADTAM BELE A MUNKÁBA. Olyan az nekem, mint a jó levegő, ami nélkül nem élhet az ember. De kell a pihenés is. Fát, hegyet, vizet látni. Ez üdít fel, mikor már sokat dolgoz­tam, töprengtem ... Mert úgy vagyok, hogy néha még otthon is a benti dol­gokon jár az eszem. Ho­gyan lehetne jobban, könnyebben végezni a munkát? Különösen azért, mert asszonyokról van szó, akik háztartást is ve­zetnek, gyereket is nevel­nek. Tavaly beadtam egy újítást. Az a gondolatom támadt, mi lenne, ha a toroid tekercseket előbb bekötnénk, szeretnénk, s aztán így, komplett for­mában impregnálnánk. Mert az impregnálás után már nagyon nehéz dolga van az embernek, sokat kínlódtak az asszonyok. Most már eszerint dolgo­zunk, könnyebb eljárás­sal, kevesebb selejttel. Szeretnék még sokáig nyugdíj nélküli nyugdíjas maradni. Ebből legföljebb csak az mozdít ki, ha uno­kám születik. Szeretném nevelni, tutujgatni, igazi, jó nagymamája lenni.” Bíró Teréz

Next