Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)
1974-04-04 / 79. szám
4 Koszorúizási ünnepségek a hősi emlékműveknél A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából — szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel csapatzászlóval. A koszorúzás megtekintésére sok érdeklődő gyűlt egybe. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Apró Antal, Bente Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes, Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Győri Imre, Óvári Miklós, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok más vezető személyisége. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az államfőnek, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszegység sorfala előtt és üdvözölte a katonákat. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál elnök és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János első titkár és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Minisztertanács nevében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevikin követtanácsos, valamint I. J. Oszadcsij vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai képviseletek nevében Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság, Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövete; dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete, Konstanty Korzeniecki vezérőrnagy, a lengyel nagykövetség katonai és légügyi attaséja, Frantisek Benko ezredes, a csehszlovák nagykövetség katonai és légügyi attaséja, valamint Sead Hadzovic ezredes, a jugoszláv nagykövetség katonai és légügyi attaséja helyezett el koszorút. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Sarlós István főtitkár és Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára; a Szakszervezetek Országos Tanácsának képviseletében Gáspár Sándor főtitkár és Földvári Aladár elnök, a magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport koszorúját, B. P. Ivanov vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, F. K. Iscsenko altábornagy és A. A. Dunyin altábornagy helyezte el. A Magyar Partizán Szövetség képviseletében Padányi Mihály alelnök, Markó Imre, a szövetség titkára és Fehér Sándor, a szövetség elnökségének tagja; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Főcze Lajos és Barabás János, a központi bizottság titkárai, Bakó Anna és Füle Beáta, a központi bizottság tagjai koszorúztak. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság részéről Ligeti Lajos alelnök és Dugbek Lajosné, az ügyvezető elnökség tagja, Budapest főváros tanácsa nevében Szépvölgyi Zoltán elnök és Kelemen Lajos általános elnökhelyettes koszorúzott. A koszorúzási ünnepség — az Internacionálé hangjai után — a katonai díszalakulat elvonulásával ért véget. Koszorúzási ünnepség volt szerdán délelőtt a felszabadulási évforduló alkalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlékművénél. Megjelent Kádár János, Fock Jenő, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, Győri Imre, Óvári Miklós, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. Losonczi Pál Czinege Lajos társaságában érkezett a koszorúzás színhelyére, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett az államfőnek. A Himnusz hangjai után az Elnöki Tanács nevében Losonczi Pál és Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Biszku Béla, a Minisztertanács nevében Fock Jenő és Aczél György koszorúzott. A budapesti diplomáciai képviseletek koszorúját Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság, Abdul-Halim Kaddour, a Szíriai Arab Köztársaság, Gérard Amanrich, a Francia Köztársaság nagykövete, valamint Konstanty Korzeniecki vezérőrnagy, a lengyel nagykövetség katonai és légügyi attaséja. Sead Hadzovic ezredes, a jugoszláv nagykövetség katonai és légügyi attaséja, továbbá Robert Doumayrou alezredes, a francia nagykövetség katonai és légügyi attaséja helyezte el A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Sarlós István és Szentistványi Gyuláné; a Szakszervezetek Országos Tanácsának képviseletében Gáspár Sándor és Földvári Aladár; a magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos, Benkei András és Papp Árpád koszorúzott Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport koszorúját B. P. Ivanov vezérezredes, F. K. Iscsenko altábornagy és A. A. Dunyin altábornagy helyezte el. .. •: A Magyar Partizán SZö-vetség részéről Padástyi Mihály, Markó Imre és Fehér Sándor, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Főcze Lajos, Barabás János, Bakó Anna és Füle Beáta; a Magyar—Szovjet Baráti Társaság képviseletében Ligeti Lajos és Duschek Lajosné; Budapest Főváros Tanácsa nevében Szépvölgyi Zoltán és Kelemen Lajos koszorúzta meg az emlékművet. A kegyeletes megemlékezés az Internacionálé hangjai után a díszszázad elvonulásával ért véget. A felszabadulási évforduló alkalmából koszorúzási ünnepségek voltak a fővárosi kerületekben is. BARACKVIRAGZÁS Virágzó barackfák a Balatonboglári Állami Gazdaság 875 hektáros gyümölcsösében (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA Ünnepélyesen felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából szerdán reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, felvonták az állami zászlót. Kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Farkas Mihály ezredes, budapesti helyőrségparancsnok érkezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi-induló hangjai közben — ellépett a katonák előtt és üdvözölte őket. Ezután az állami zászlót díszőrök kíséretében vitték az árbocrúdhoz és a Himnusz hanglai, valamint a díszegység tiszteletadása közepette vonták fel az árbocrúdra. Az ünnepi aktus befejezéseként a díszszázad és a zenekar díszmenetben vonult el a Magyar Népköztársaság állami zászlaja előtt. Zászlófelvonási ünnepség volt szerdán reggel a Gellérthegyen is, a felszabadulási emlékműnél, ahol a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját vonták fel, ugyancsak katonai tiszteletadással. Csütörtökön, április 4-én délben a Parlament előtt az állami zászlónál zenés őrségváltás lesz. Eötvös Loránd-díjak átadása Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter szerdán kitüntetéseket adott át a kiemelkedően jó munkát végzett dolgozóknak, hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából. Az Eötvös Loránddíjat Sárosi János, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Berki László, a Békés Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója, dr. Talabér József, a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet igazgatója és Pusztai János, a Fővárosi 1-es számú Építőipari Vállalat főmérnöke kapta. MUTÍNVTZETÉS Dr. Lax Lászlót, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság újságíró tagozatának vezető főorvosát több évtizedes kiváló munkásságáért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatává tüntette ki. Elhunyt Szinetár Györgyné újságjió Szinetár Györgyné újságíró, az MTI munkatársa április 3-án váratlanul elhunyt. A felszabadulás óta politikai területen dolgozott. Másfél évtizede került a sajtóhoz, az MTI külpolitikai szerkesztőségének szorgalmas és megbecsült munkatársa volt. Szinetár Györgynét a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. (MTI) Átadták a Justh Zsigmond emlékérmet A Justh Zsigmond (az első magyar parasztszínház megalapítója) emlékére alapított plakettet és a vele járó pénzjutalmat az idén Székely Tamásnak, a békéscsabai Jókai Színház művészének ítélte a Békés megyei Tanács V. B Doktoravatás A fennállásának negyedszázados évfordulójáig készülő miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a kialakult hagyományoknak megfelelően, minden évben hazánk felszabadulásának évfordulóján avatják az új műszaki doktorokat. Az ülésen az egyetem rektora és három karának dékánja 11 jelöltet fogadott a szokásos kézfogással műszaki doktorrá. 1974. április 4. Lázár György Moszkvába utazott Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével küldöttség utazott szerdán Moszkvába, a KGST tervezési együttműködési bizottság VI. ülésére. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Egyházi személyek kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam és az egyházak közötti egyezmények aláírásának 25. évfordulója alkalmából az állam és az egyház közötti jó viszony kialakulásában és fejlődésében kifejtett tevékenységük elismeréséül dr. Káldy Zoltánnak, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspökének, dr. Horváth Richárd templomigazgatóinak, az Országos Béketanács katolikus bizottsága főtitkárának a Magyar Népköztársaság Zászlórendje L fokozata: dr. Bakos Lajosnak, a dunántúli református egyházkerület püspökének, dr. Cserháti József pécsi római katolikus megyés püspöknek, Palotay Sándornak, a szabadegyházak tanácsa elnökének, dr. Seifert Gézának, a magyar izraeliták országos képviselete elnökének, dr. Várkonyi Imre e. prépost-kanonoknak, az Actio Catholica országos igazgatójának a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata; dr. Ferencz József unitárius püspöknek, dr. Vető Lajos ny. evangélikus püspöknek a Munka Érdemrend arany fokozata; Grünwalszky Károly evangélikus lelkésznek, Hajdú Péter református lelkésznek, dr. Huszti Kálmán református teológiaprofesszornak Karner Ágostonnak, az evangélikus egyetemes egyház főtitkárának, Komjáthy Aladár református esperesnek, Magyar Ferencnek, az Ifj Ember felelős szerkesztőjének a Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket szerdán az Országház Munkácsy-termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetések átadásánál jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke és dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. A kitüntetettek nevében dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök mondott köszönetet. A kitüntetések átadását követően a Népköztársaság Elnöki Tanácsa fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére, melyen részt vett Bartók Béla, az unitárius egyház főgondnoka, dr. Bánk József egri érsek, dr. Berki Feriz, a magyar orthodox adminisztratúra esperes-adminisztrátora, dr. Fekete Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház országos felügyelője, Laczkovszky János, a baptista egyház elnöke, Szakács József, az adventista egyház elnöke, dr. Zsebők Zoltán, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka, a református egyház zsinatának világi elnöke is. (MTI) Más a tizedétől kifáradna „ENNEK AZ ESZTENDŐNEK januárjában átléptem a nyugdíjkor küszöbét. Na, mondtam, most eldől, megyek-e, vagy kellek-e még a gyárnak. De nem szólt nekem senki. Nagy volt a csend. Nyugtalankodni kezdtem. Kerestem a művezetőmet. Ide figyelj, te, János! Hát mi lesz velem? Nyugdíjas is vagyok, meg nem is.. Hogy mi vagy te, Katikám? — kérdi. — Viccelsz?." Az nem lehet, hogy te nyugdíjas legyél!" Kántor Istvánné szocialista brigádvezető és csoportvezető jó ízű neveléssel zárja nyugdíjasságának „nyugtalan történetét. A nevetésbe egy csepp asszonyi büszkeség is vegyül. Jólesett, hogy nem nézték nyugdíjasnak. S elégedettség is, hogy nem engedték nyugdíjasnak lenni. „Addig maradsz, ameddig kedved tartja. Ilyen munkaerőt nem tudunk most nélkülözni Ezt mondták. „Mikor is kezdtem? 1951- ben, amikor az Elektroakusztikai Gyár Lumumba utcai telepén egy műhelyben mindössze három tekercselő dolgozott,s az évi termelési érték 30 millió forint volt. Ma körülbelül 2500 a vállalati létszám és a tavalyi évet 420 millióval zártuk ... Nyíregyházán tavalyelőtt nyílt meg az új gyáregységünk. Nem lehet azt rövidre fogva elmesélni, milyen érzés, ha egy munkás sok éven át együtt él a gyárával. Látja, mint alakul, fejlődik a termelés, javulnak a körülmények. S hogy mindebben ő is benne van azzal a kicsivel, amit nyújtani tud. Aki vándorol egyik helyről a másikra, az sose tudja meg, mi az, hogy a gyár csakugyan a tied. A te tulajdonod is ... Csak attól lesz igazán jó munkás ember, hogy jóban, rosszban, évet évre halmozva, kitart a gyára mellett. Olyan ez, mint a házasság. Az öröm mellett akad bosszúság is, vita is. „Betanított tekercselő voltam 1951-től kezdve. Nyolc hónapja voltam gyári munkás, s már szakszervezeti bizalminak választottak. 1956 és 1965 között szb-tag lettem 1964-ben párttag. Rá egy évre pártvezetőségi tag. Az vagyok ma is, mint gazdasági reszortfelelős. Aztán népi ülnöknek kértek föl. Megyek bontóperekre, részt veszek sokféle büntetőeljárásban, foglalkozom kiskorúak ügyével. A brigádot, amelynek vezetője vagyok, 1965-ben alakítottam meg. Nagyon jó brigád, csupa kitűnő munkás, feleség és anya — ezt őszintén mondhatom. Kaptunk már zöldkoszorút, bronzot, s most az ezüstért ,hajtunk’. Az évek során elvégeztem az egyéves művezetői iskolát, s 1958 óta függetlenített csoportvezető vagyok.” Kétszer kapta meg a Szakma legjobb dolgozója, s háromszor a Kiváló dolgozó jelvényt. Alapszervi pártvezetőségi tag, népi ülnök, tevékenykedik a vállalati munkaügyi döntőbizottságban, segít az ipari tanulók gyakorlati oktatásában, foglalkozik nyári termelési gyakorlatos diákokkal... Felét sem soroltam fel mindannak, amire időt tud és akar szakítani. Honnan az energia, a munkakedv? Más a tizedétől is kifáradna. „MINDIG TELE VOLTAM AMBÍCIÓVAL és kíváncsisággal. Szeretem a munkámat és az embereket. Ennyi az egész... S hozzáteszem még, hogy mint feleség és anya is boldogan, kiegyensúlyozottan élek. A férjem velem együtt végezte a művezetői iskolát. A Budapesti Lakásépítő Szövetkezetben dolgozik. Igazi társam munkában, magánéletben. A kislányunk pedagógus lett. Ami kicsit elértem ebben az életben, azt a jó gyáram mellett a jó családomnak is köszönhetem.” Egyszoba-konyhás lakásban laknak, szerényen, de elégedetten. A pedagógusnak nevelt lányuk már kirepült a családi fészekből, férjhez ment, lakást, berendezést kapott, ők ketten, férj és feleség hétvégékén fölkerekednek Mennek országot látni. Az oldalkocsis régi motort nemrég kocsival váltották fel (használt Wartburg, de nekünk megteszi!). A nyereségrészesedésből vettek egy szép, összkomfortos sátrat az idén. „NEM FÁRADTAM BELE A MUNKÁBA. Olyan az nekem, mint a jó levegő, ami nélkül nem élhet az ember. De kell a pihenés is. Fát, hegyet, vizet látni. Ez üdít fel, mikor már sokat dolgoztam, töprengtem ... Mert úgy vagyok, hogy néha még otthon is a benti dolgokon jár az eszem. Hogyan lehetne jobban, könnyebben végezni a munkát? Különösen azért, mert asszonyokról van szó, akik háztartást is vezetnek, gyereket is nevelnek. Tavaly beadtam egy újítást. Az a gondolatom támadt, mi lenne, ha a toroid tekercseket előbb bekötnénk, szeretnénk, s aztán így, komplett formában impregnálnánk. Mert az impregnálás után már nagyon nehéz dolga van az embernek, sokat kínlódtak az asszonyok. Most már eszerint dolgozunk, könnyebb eljárással, kevesebb selejttel. Szeretnék még sokáig nyugdíj nélküli nyugdíjas maradni. Ebből legföljebb csak az mozdít ki, ha unokám születik. Szeretném nevelni, tutujgatni, igazi, jó nagymamája lenni.” Bíró Teréz