Népszava, 1974. május (102. évfolyam, 100–125. sz.)

1974-05-15 / 111. szám

1974. május 15. Magyar—lengyel gazdasági tárgyalások A magyar—lengyel gaz­dasági együttműködési állandó bizottság XIII. ülésszakára Kazimierz Olszewskinek, a Lengyel Népköztársaság Miniszter­­tanácsa elnökhelyettesé­nek, a bizottság lengyel tagozata elnökének vezet­tésével kedden küldött­ség érkezett Budapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizott­ság magyar tagozatának elnöke és Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Ott volt Tadeusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete is. A Parlament delegációs termében kedden délelőtt megkezdődött az együtt­működési bizottság XIII. ülésszakának plenáris ülé­­se. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden hivatalában fogadta Hazi­­mierz Olszewskit, a Len­gyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnök­­helyettesét. A szívélyes, baráti légkörű eszmecse­rén részt vett Huszár Ist­ván, a Minisztertanács elnökhelyettese és Ta­deusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete is. Koszorúzás Nógrádi Sándor sírjánál Születésének 80. évfor­d­­ulója alkalmából kedden de­lel­őtt a Mező Imre úti emelő munkásmozgalmi­­panteonjának sírkertjében ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták Nógrádi Sándor vezérez­redesnek, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő szemé­lyiségének, a róla elneve­zett partizáncsoport egy­kori parancsnokának sír­ját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és Központi El­lenőrző Bizottsága nevé­ben Brutyó János, a KEB elnöke és Erdei Lászlóné, a­ Központi Bizottság tag­­ja helyezett el koszorút. A Honvédelmi Miniszté­rium képviseletében Cse­rei Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi á­ll­am­titkár, Kárpáti Fe­renc vezérőrnagy, a ma­gyar néphadsereg politi­kai főcsoportfőnöke, hon­védelmi miniszterhelyet­tes és Tárcsás Tibor ve­zérőrnagy, az MSZMP néphadsereg­­bizottságá­nak első titkára, a Ma­gyar Partizán Szövetség részéről Úszta Gyula fő­titkár és Markó Imre tit­kár koszorúzott. Ugyancsak elhelyezték a kegyelet virágait Nóg­rádi Sándor hozzátartozói, valamint a nevét viselő VI. kerületi úttörőcsapat küldöttei. (MTI) KÖZÉLET Kedden elutazott Buda­pestről a Hans Starke mi­niszterhelyettes által ve­zetett NDK kulturális küldöttség, amely részt vett az NDK barátsági és kulturális napok rendez­vényein. A küldöttséget fogadta dr. Kornidesz Mi­hály, az MSZMP KB tu­dományos, kulturális és közoktatási osztályának vezetője. Olasz gazdasági küldött­ség érkezett kedden Bu­dapestre Elio Giuffrida nagykövet vezetésével az új magyar—olasz hosszú lejáratú gazdasági együtt­működési megállapodással kapcsolatos tárgyalásokra. KITÜNTE­ETÉS A Népköztársaság El­nöki Tanácsa Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottsága tagjának, a párt nemzetközi tevékenysége területén hosszú időn át végzett eredményes mun­kásságának elismerése­képpen a Munka Érdem­rend arany fokozatát ado­mányozta abból az alka­lomból, hogy állami terü­leten más, fontos beosz­tásba kerül. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke nyújtotta át ked­den. Jelen volt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Cse­­terki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára és Berecz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályának vezetője. Befejezte munkáját a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa Kedden az Építők Ró­zsa Ferenc székházában folytatta munkáját a Nemzetközi Diákszövet­ség XI. kongresszusa. A kongresszus küldöttei ko­ra reggel megkoszorúzták a Hősök terén a magyar hősök emlékművét, majd megkezdődött a plenáris ülés. Az ifjúság képvisel­­­ői kitörő lelkesedéssel, percekig zúgó tapssal fo­gadták Hortensia Bussi Allendét, a meggyilkolt chilei elnök özvegyét. Dusán Ulcak, a Nemzet­közi Diákszövetség elnö­ke bejelentette, hogy a diákszövetség szeptem­beri chilei szolidaritási hónappá nyilvánítja, s felhívja a világ minden demokratikus diákszerve­zetét, hogy július 20-át, Neruda születésének 70. évfordulóját szintén a szolidaritás jegyében, ün­nepeljék meg. A kongresszuson beszé­det mondott Alende asz­­szony is. Hangsúlyozta,­­hogy Chile történelmének legsötétebb napjait éli. A fasiszta tábornokok a fia­talokat­­is üldözik, mert a chilei diákmozgalom mindig a munkásosztály, s a nép érdekeiért szállt síkra. Allende elnök fel­hívására a chilei fiatalok mindig is harcosan kiáll­tak a népi egység ügyéért, s ezt a junta soha nem bocsátja meg nekik. A hosszan tartó tapssal fogadott beszéd után Al­rend­e özvegye átadta a Pablo Neruda művészeti verseny díjait. A zsűri száz ország mintegy 573­­pályázójának munkáját bírálta el. A fotó kategó­riában Friedmann Endre, az MTI fotóriportere má­sodik díjat nyert. Az NDK-beli, a csehszlovák és a szovjet fiatalok nyerték az első díjakat. A díjak átadása után az NDSZ XI. kongresszu­sa egyhangú döntéssel nyílt levelet fogadott el. A chilei diákokhoz szóló levél hangsúlyozza, hogy :a világ fiatalsága szoli­daritást vállal azzal a chilei nép a fasiszta jun­ta ellen vív. Követelik Corvalán és Almeyda szabadon bocsátását, a demokratikus jogok hely­reállítását. A Nemzetközi Diák­­szövetség délutáni záró, plenáris ülésén, amely a késő éjszakai órákban ért véget, előterjesztették a kimunkált dokumentumo­kat, határozattervezeteket, s megújították a szerve­zet tisztikarát is. (MTI) NÉPSZAVA Magyar-argentin közös közlemény Dr. Biró József külke­reskedelmi miniszter meg­hívására 1974. május 12­- 13-án a Magyar Népköz­­társaságba látogatott a José Bér Gelbard gazda­sági miniszter által veze­tett hivatalos argentin de­legáció, amelyben részt vett a képviselőház elnö­ke, több államtitkár és a gazdasági tárca több ma­gas rangú vezetője, a sze­nátus, a szárazföldi, ten­geri és légierők, az Ar­gentin Köztársaság Köz­ponti Bankja és az Orszá­gos Fejlesztési Bank, az Általános Szakszervezeti Szövetség és az Általános Gazdasági Szövetség több magas rangú képviselője, akiket üzletemberek, va­lamint az argentin tv, saj­tó és rádió képviselői kí­sértek. José Bér Gelbard gaz­dasági minisztert fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Huszár István mi­niszterelnök-helyettes. A látogatás alkalmával José Bér Gelbard gazdasági miniszter a Május Érdem­rendet nyújtotta át a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, Kádár Jánosnak és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Lo­sonczi Pálnak, valamint a külkereskedelmi minisz­ternek, dr. Biró Józsefnek. Az argentin delegáció tagjai találkoztak a meg­felelő magyar intézmé­nyek és szervezetek ma­gas rangú képviselőivel. A megbeszéléseken a fe­lek egyetértettek, hogy a harom­sági és kereskedelmi kap­csolatok egyértelműen a tartós jellegű bővülés sza­kaszába léptek, minthogy népeik akaratát tükrözve a két ország kormányá­nak azon elhatározásán alapulnak, hogy kapcsola­taikat tovább erősítsék. Az argentin delegáció tájékoztatást adott a Juan B. Perón altábornagy el­nöklete alatt álló kor­mány politikájáról, amely országa széles körű köz­véleményétől támogatva a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének akciójába kezdett a világ minden országával, ideo­lógiai megkülönböztetések nélkül, a népek jólétét tartva szem előtt. A ma­gyar fél nagy érdeklődés­sel és megelégedéssel vet­te tudomásul az argentin kormánynak a magyar— argentin gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatokat érintő új orientációját, amely hozzájárul mindkét ország népeinek nagyobb arányú közeledéséhez. A felek véleményt cse­réltek és tárgyalásokat folytattak a gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés fejleszté­séről. Ezek eredménye­ként a felek gazdasági, műszaki együttműködési, műszaki-tudományos, va­lamint pénzügyi megálla­podásokat, továbbá a két ország között 1967-ben megkötött kereskedelmi megállapodáshoz kiegészí­tő jegyzőkönyvet írtak alá. A magyar kormány an­nak érdekében, hogy az együttműködés keretében szállítandó magyar gépek és berendezések megvá­sárlását megkönnyítse, hi­telkeretet bocsátott az ar­­gentin rendelke­zésére, amelyet az állami szektor vállalatai, vala­mint azon vállalatok hasz­nálhatnak fel, melyekben az argentin állami szek­tor részesedéssel rendel­kezik. A felek megállapodtak abban, hogy az argentin Országos Fejlesztési Bank és a Magyar Nemzeti Bank a legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezd bankhitel kibocsátásáról is, amelyet az argentin magánszektor vehet majd igénybe. Az argentin fél tájékoztatást adott arról, hogy kész hitelt nyújtani a magyar külkereskedel­mi vállalatok számára ar­gentin ipari termékek vá­sárlásának finanszírozá­sára. A két őrs­ég közötti kereskedelmi forgalom áruösszetételének bővíté­se érdekében a magyar külkereskedelmi vállala­tok argentin termékeket vásárolnak, a magyar fél pedig megvizsgálja olyan tradicionális argentin ex­porttermékek vásárlásá­nak lehetőségét, mint a hús, gyümölcs és gyü­mölcslevek, citrusfélék, lékoncentrátumok stb. Mindkét fél elősegíti, hogy 1975-től argentin áruk eladására a két or­szág vállalatai és szerve­zetei hosszú lejáratú szer­ződéseket hozzanak létre. Az argentin fél felkérte a magyar felet, hogy vizs­gálja meg olyan termé­kek szállításának lehető­ségeit, amelyek Argentína gazdasági fejlődéséhez szükségesek. A magyar fél kijelentette, hogy az ar­gentin kérésnek a lehető­ségekhez mérten igyekszik eleget tenni. Az argentin küldöttség elutazott hazánkból. (MTI) Magyar operatőrök Steven Spielberg első (és ezért jelentős) nagy­játékfilmjét Vilmos Zsig­­mond fényképezte. Ugyancsak magyar szár­mazású operatőr — Jean Badal, alias Barnal János — fotogr­afálta Jacques Tati filmjét is. Egyébként óriási parádé kísérte­­­­a Parádé című filmet. A híres Magic Cirkusz va­lamennyi tagja ott tobzó­dott a Grande Salle szék­sorai között (játszanak a filmben). Mindez megle­hetősen „üzletszagú”, nagyszabású propaganda. Érthető, hisz Táti filmje videotechnikával készült. S ebben a vonatkozásban első Európában. Tulaj­donképpen a film nem is film. Kétórás köny­­nyed, szórakoztató show­­műsor, Táti főszereplésé­vel, irányításával. Táti is a régi kabarészámait­ mu­tatta be a cirkuszparádé rövid szüneteiben. Ám annyi bizonyos, hogy Táti ma is elsöprő, vonzó egyé­niség. Gantner Ilona JELENIDŐBEN Kondor Katalin műso­ra egy nagyüzem diszpé­cseri irodájában, és több Idegen szavak szótára Az 1958-as „Idegen sza­vak kéziszótára” és az 1966-os „Idegen szavak szótára” után a harma­dik ilyen jellegű könyv jelent meg az Akadémiai Kiadónál az elmúlt más­fél évtizedben. A mos­tani kiadvány az „Ide­gen szavak és kifejezé­sek szótára” címet viseli, s közel ezer ol­d­alon a korábbiaknál jelent­ősen nagyobb anyagot tartal­maz. Feltünteti és ma­gyarázza a legfrissebb, gyakrabban használt ide­gen szavakat és kifeje­ld. 5 „Azért jöttem Cannes-ba, hogy cipőket vásároljak" Kevés érdekes film (kiküldött tudósítónk­tól) Sohasem éreztem ennyi­re körülhatároltnak, szűk­nek foglalkozásom korlá­tait. Ülök egész nap a ve­títőteremben. Végre is — ez a feladatom. Kondi­cionált légkör. Úszom visszafelé az időben, ál­problémák, kifinomult (s olykor őrülten unalmas) „filmlátomások” között — s közben szorongat a gon­dolat, hogy lemaradok az igazi eseményről. Mert kinn, az utcán (de nem a fesztiválnegyedben, ha­nem távolabb, a pályaud­var mögött, s a kikötő környékén) vaskosan, el­lentmondásosan, a maga teljességében rohamoz az élet­választás. Izgalmas, vá­rakozó órák, amelyek las­san „megfertőzik” a fesz­tivált is. A bulletin — a naponta megjelenő feszti­­válújság — egyre több hírt közöl a választási hangulatokról Persze, rendeltetésének megfele­lően, tematikában és hangnemben. Az elmúlt péntek eseményeit (azon az estén közvetítette a te­levízió Giscard d,Estaing és Mitterrand párbeszé­dét) például így kommen­tálja: „sötét, rossz nap a filmszínház-tulajdono­­sok történetében.­ Na­gyon kevesen váltottak ugyanis jegyet a pénztá­raknál. Egy másik hír ar­­ról tudósít, hogy Monica Vitti (zsűritag) és Jean Louis Rondi vasárnap es­te hazautazott Itáliába­­­­szavazni. A hírlapíró ter­mészetesen kommentálja is az eseményt, így: „mindketten különváltan élnek, immár több eszten­deje .. ” Egyébként a bulletin is olykor önironikusan szem­léli a fesztivált. Közli pél­dául Bertrand Javai mon­datait is, ahd szűkszavúan így nyilatkozik: „Azért jöttem Cannes-ba, hogy cipőket vásároljak ” Ezt a mondatot soks­é-Olcsó a bisztró (90 cen­times egy kávé), már-már verekedésbe torkolló, pa­rázs vita Giscard d’Es­­taing és Mitterrand körül. Egy hajóskapitány külse­jű hatalmas férfi (végül kiderül: fodrász) Giscard d’Estaing közgazdász­ tu­dásáról szónokol... A taxi­sofőr, miután megtudja, hogy Mitterrand-nak „szo­rítok” — azonnal fel­ajánlja, hogy ingyen visz a fesztiválpalotáig. A Hue d. Antibesen az egyik helybeli gimnázium taná­ra nemcsak velem vitat­kozik, hanem a feleségé­vel is „Figyelje csak a feleségemet — mondja. — Ezek a burzsujból lett in­­tellektuelek, no persze, hogy Mitterrand-ra sza­vaznak."’­leképpen lehet értelmezni. Csakugyan sok az olyan film, amelyikre felesleges odafigyelni. A legtöbb műben a képesség és a tehetség „nem éri utól” a szándékot. S még vala­mi. Minden esztendőben szinte új divat kreál­ódik a filmvilágban is. Idén például a film — akár­csak az öltözködés — a harmincas évek divatjá­nak reneszánszát éli. Nemcsak problémában, tematikában, hanem oly­kor a filmkészítés modorá­ban is. Nosztalgikus átté­telben. Kitűnő példa erre a La Paloma című svájci film. Daniel Schmid a harmincas esztendők tipi­kus témáját dolgozta fel­­ 1974-ben. (A tüdőbeteg bárénekesnőbe beleszeret egy gróf, elveszi felesé­gül. Ám hiába a pompa, a gazdagság. Az énekesnő szomorú. És akkor meg­jelenik a színen a barát. A csábító. És így tovább, és így tovább.­ Értem Schmidet. Tulajdonkép­pen paródiát kívánt ké­szíteni. Ám nincsen hu­mora. Komolykodva és nosztalgikusan kezeli té­máját, az 1974-es techni­ka segítségével. S ettől az egész film olyan — amint egy kollégám jegyzi meg szellemesen —, mintha egy mai kiadású Rolls- Royce mindössze 20 kilo­méteres teljesítményre lenne képes, társad­almi ig­azsá­gtalan­sá­gokkal szembeni „sajátos lázadás” indítékait. Bowie — a Mindany­­nyian tolvajok vagyunk hősse —­ tulajdonképpen szeretetre méltó ember. Különböző igazságtalan­ságok következtében meg­tagadja az amerikai élet­ideál előnyeit, eszméit. Ez eddig helyénvaló. De a bankrablók közé áll, s fo­kozatosan elveszíti tisz­tességét. Elősegíti más emberek halálát. És erre nem lehet felmentést ta­lálni, még akkor sem, ha a rendező megpróbálja. Hasonló gondolatokból született az amerikaiak másik verseny­film­je, a Sugarland express is. A börtönből megszökött Lou­ Jean és hiszteroid felesége, Clovis elhatároz­zák, hogy visszaszerzik gyermeküket, akit időköz­ben adoptált egy másik házaspár. Ellopnak egy URH-s kocsit a helyi se­riffel együtt, s ezzel szá­guldanak végig szinte egész Amerikán — a rendőrök különböző ma­nővereinek a­ kíséretében. Tempós és izgalmas film (motorizált westernnek is nevezhetném), több dol­got is megtámad: a rendőrség brutalitását, az emberi aljasságot, a reklám, és szenzációéh­séget (mert nagy nyilvá­nosság kíséri az ifjú há­zaspár eszméletlen szágul­dását), ugyanakkor saj­nálkozva és kicsit szenti­­mentálisan mentegeti a fiatalokat. Ez bizony kel­lemetlenül háttérbe szo­rítja a mű átfogó és igaz­mondó lényegét A választás »megfertőzte“ a fesztivált 1930 - 1974-ben Az 1930-as esztendők­ben játszódik Róbert Alt­­mán új filmje is, a Mind­annyian tolvajok va­gyunk. Az M. A. S. H. vi­lághírű amerikai rendező­je (a film nagydíjat ka­pott Cannes-ban) most is érzékenyen bontja ki té­máját. Mégis rossz a film. Még akkor is, ha Altman a sajtókonferencián meg­lehetősen elítélően nyilat­kozott azokról, akik nem szeretik filmjeit. Körül­belül ezt mondta: Oda­haza is azok bírálják filmjeimet, akik pár esz­tendővel ezelőtt Nixonra szavaztak. Mégis válla­lom a konzervativizmus vádját, már csak azért is, mert a Bonnie és Clyde óta kifejezetten zavarnak azok, akik a bűnözők in­dulatait és lélektanát kí­vánják megmagyarázni, a IA­ RÁDIÓ MELLETT­) KALEIDOSZKÓP Az emberiség egyik leg­ősibb témája, a tűz, a „vörös kakas” szolgáltat­ta a májusi Kaleidoszkóp mondanivalóját. Sok for­mai változtatásra is lehe­tőséget nyújtott az újsze­rű tartalom — kevesebb irodalom mellett több iga­zi, jó riportot kaptunk. A legérdekesebb talán a próbatűzoltásról szóló helyszíni beszámoló volt Noha azt hihetnénk, hogy ilyesféle riportokat inkább délelőtt, délután, vagy va­lamelyik krónikában ér­demesebb sugározni, ép­pen ez a mostani eset bi­zonyította be, hogy esti szórakoztató műsorba is „belefér” a gondosan ké­szített riport NÉZŐPONT Alcíme ezúttal „aho­gyan kultúránk­at látjuk” volt a népszerű sorozat­nak. Több izgalmas ri­port hangzott el könyvtár­ról, olvasásról és olvasók­ról, a bútorok esztétiká­járól és más hasonló, köz­­érdeklődésre számot tartó kulturális kérdésről. Mi lenne, ha egy könyvtár polcairól hiányoznának a krimik, detektívregények, és egyáltalán, a túl köny­­nyű olvasmányok? Az iz­galmas kérdésre nemcsak a riporter felelt, hanem maguk a kísérletezők is, akik valóban el is végez­ték ezt a kísérletet. Ha­son va­­­n­oz­­g­ató kérd­és­eket feszegetett a mai bútorvá­lasztékot kritizáló riport is, amelyben képzőművé­szeti szaktekintély mond­ta el, hogy miért szomo­rú egy mai bútorüzlet kí­­nálata—eszítetakato'gén*?­nyel nézve. Mészáros Ta­más szerkesztő gondos összeállítása valóban jó nézőpontot jelentett, ame­lyet érdemes elsajátítani, de mindenképpen érde­mes volt meghallgatni. ORSZÁGJÁRÓ ÚTTÖRŐK Az expedíciós őrsök honismereti vetélkedőjé­ről bizonyára megfelelő méltatást írnak majd a gyermek- és ifjúsági la­pok. Itt, e helyen csupán egyetlen kiragadott vetél­kedőrejtvénnyel kívánok vitatkozni. Arra lettem fi­gyelmes, hogy a jól fel­készült gyerekeknek fel­adnak egy olyan találós kérdést, amelyre két mai hírlapszerkesztőnk­ neve volt a helyes válasz. A két közéleti férfi munkás­ságát, szülőhelyét, csalá­di körülményeit bizonyá­ra sok utánajárással tu­dakolták meg a szorgal­mas úttörők. Körülbelül olyan gondossággal ké­szültek ebből is, mint Beethoven magyarországi emlékhelyének adataiból vagy Munkácsy festmé­nyeiből. Nem akarom bántani a két neves új­ságírót, életük, cikkeik nyomán valóban megér­demlik a népszerűséget, de azt his­zem, a műsor szerkesztői honismereti vetélkedő helyett újság­író-vetélkedőre gondol­hattak a kérdések össze­állításánál... játszódott. „A komputer által megmérhetetlenrőll szólt a műsor, arról, hogy milyen óriási segítséget jelent a gondolkodó gép bizonyos mechanikus munkák kiszámításánál, de mi van akkor, ha va­lami nem stimmel? Gép és ember viszonyáról, az ilyenfajta kapcsolatok szövevényes rendszeréről igyekezett hű képet nyújtani a félórás adás. Az egyszerű klasszikus riportnál többet adott, mert nem a szokványos módszerekkel készült a felvétel. Az ilyen kicsit lírai összemosása a konk­rét adatoknak, tényeknek, a hallgatót is segíti egy hangulatilag konkrét kép kialakításában, el tudja képzelni, milyen is lehet egy sokezres nagyüzem belső irányító-mozgató mechanizmusának mű­ködtetése. Bizonyára még a laikus számára is sokat mondóan érdekes... Háry Márta

Next