Népszava, 1974. május (102. évfolyam, 100–125. sz.)

1974-05-01 / 100. szám

1074. május 1. Munkahelyi segítség Ötmilliárd forint 4­28 ezer új családi otthon A negyedik ötéves terv időszakában az előirány­zottnál több, várhatóan 420 ezer új otthon készül el. Évente most már ezer lakosra számítottan 8,7 új lakást építünk, s ezzel el­értük a fejlett országok színvonalát. Mégis sokan küszköd­nek lakásgondokkal. A magyarázat: szegényes az örökség, a háború előtt épült bérkaszárnyák több­sége komfort nélküli, évente százezer párt ad­nak össze, s nemcsak ők, hanem azok is, akik el­válnak — sajnos, nincse­nek kevesen —, külön ott­hont szeretnének, éppen úgy, mint a társbérlők. A tanácsok csaknem 220 ezer sorban állót tartanak nyil­ván, de ismerve a bérle­mények műszaki­ állapo­tát, a tényleges várakozók számát sokkal többre be­csülik. Jó helyre kerül — Az állami költségve­tés is tükrözi: politikai kérdésnek tekintjük a la­kásépítkezések támogatá­sát, gyorsítását — mondja Gerebenics Imre, a Pénz­ügyminisztérium főosz­tályvezetője. — A lakások 40 százaléka tanácsi, 60 százaléka pedig magán­erőből épül. De a magán­erős építkezéseknél is rendkívül nagy támoga­tást nyújt az állam, hosz­­szú lejáratú kölcsönökkel és egyéb módon. A la­kásügyi jogszabályokat, az építkezések támogatási módszereit 1971 -ben, majd az MSZMP KB ha­tározatát követően, több­ször is megváltoztattuk. Ezek az intézkedések már teljes összhangban van­nak a demográfiai, társa­dalompolitikai célkitűzé­seinkkel. A szociálpoliti­kai kedvezményekkel a családokat akarjuk támo­gatni, a munkáskedvez­mények és az ehhez kap­csolódó munkáltatói tá­mogatás pedig közvetle­nül a munkásosztály ér­dekeit szolgálja. Csak egy példa: az állam a mun­káltatói támogatás esetén ii munkások lakásépítésé­hez a szociálpolitikai ked­vezményeken túl a szoba­számtól függően 40—80 ezer forintos támogatást ad. Egy háromszobás, 420 ezer forint értékű lakás­nál, ha három gyerek van, a szociálpolitikai kedvez­mény 90 ezer, az állami hozzájárulás 80 ezer, a munkáltatói támogatás pedig 50 ezer forint, tehát mindössze 25 ezer forin­tot kell indulópénzként befizetni, a fennmaradó összeget 35 évig törleszt­hetik.­­ A szociálpolitikai kedvezmények és a mun­­káslakás-építések támo­ga­tása csak 1975-ig 10 mil­liárd forintos kiadást je­lentenek. De úgy gondo­lom, hogy mindenki egyet­ért velem abban, jó hely­re kerül ez a pénz. Az­ ed­digi felméréseink szerint a vállalatok a negyedik ötéves terv időszakában 5 milliárd forintos alapot képeznek a lakásépítések támogatására, ezzel 28 ezer családot juttatnak új otthonhoz. Akiket előnyben részesítenek — 1969-ig a vállalatok szinte kizárólag szolgálati lakásokat építettek, s az első rendelkezések meg­jelenése után is csak arra volt mód, hogy az R-alap 10 százalékát használják fel erre a célra — kezdi a beszélgetést Krözsel Károlyné, a Ganz-MÁ­­VAG szakszervezeti bi­zottságának munkatársa.­­ Az elmúlt három év­ben megjelent intézkedé­sek lehetővé tették a töb­bi között például azt, hogy a munkásoknak a kezdés­hez ne kelljen több pénzt befizetniük a vállalati tár­sasház-építkezéseknél, mint ha tanácsi értéke­­sítésű lakást kapnának. Jelenleg három vállalati házunk is épül, a Harmat utcában, 225 lakással. Az érintettek már tudják, mi­kor költözhetnek, tehát módjuk van előtakarékos­­ságra. — A gyár közelében építkezünk, jelenleg 209 lakás kivitelezésén dol­goznak — mondja Tanai Jánosné, a Csepel Vas- és Fémművek szakszervezeti bizottságának munkatár­sa. — Az elosztási és tá­mogatási feltételeket a kollektív szerződésben szabályoztuk. A javasla­tokat a gyáregységekben állítják össze, majd a vég­leges elosztásról, a törzs­gárda tagjait, a nagy csa­ládosokat, a fiatal házaso­kat előnyben részesítve, bizottság dönt. Sok a vá­rakozó, de összehasonlít­hatatlanul jobb a helyzet, mint néhány éve, hiszen a gyár egyre több embert tud lakáshoz juttatni. Bau­garten Elemér fog­lalkozik az Egyesült Izzó­ban a lakáskérdésekkel. Jelenleg 600-nál több ké­relmet tartunk nyilván, többet, mint korábban bármikor. Az igények szá­ma a korábbi évekhez ké­pest emelkedett, de ez érthető, hiszen most már, mivel kevesebb pénzt kell az indulásnál befizetni, könnyebben össze tudják gyűjteni a családok a pénzt. Évente 100—110 la­kást adunk át, Újpesten a gyár közelében. Az elosz­tásnál a legteljesebb nyil­vánosságot biztosítjuk. — Évekig laktam mun­kásszállón, a feleségem­ pe­dig albérletben — mondja Csépke Sándor, az 1-es számú házgyár szocialista brigád vezető­je. — A Tété­nyi úton kaptunk lakást, kétszobásat, az eladási ára 223 ezer forint, jóval ol­csóbb, mintha bárhol be­szálltunk volna egy épít­kezésbe. A gyárból akkor kapott lakást Budai Zoli, a villanyszerelő és egy másik munkásunk, Bes­senyei József is. Aki kért, a kedvezményeken túl még kölcsönt is kaphatott, tízévi visszafizetésre. Ná­lunk a kollektív szerződés vitájánál mindenki helye­selte a lakástámogatást: egy-egy személytől forin­tokat visz el, ugyanakkor valamennyien tudjuk, mit jelent, ha nincs az ember­nek otthona. A vállalati lakásépítések hozzájárul­nak a törzsgárda erősíté­séhez. Az összkép kedvező — Az intézkedések ha­tása egyértelműen kedve­ző — kapcsolódik a be­szélgetésbe Kerepesi Fe­renc, a SZOT munkatár­sa. — Az új támogatási formákkal, a vállalatokon belüli lehetőségek növelé­sével az ország legfonto­sabb ipari településein si­került eltérni, hogy az üzemek és hivatalok nem mellékes, hanem egyik fontos feladatuknak te­kintik a lakásépítések tá­mogatását. A szakszerve­zeti bizottságokra is fele­lősség hárul. A gazdasági vezetők sehol nem dönte­nek önállóan, csak a tár­sadalmi szervekkel együtt. Egy-egy kiutalásnál a bi­zalmitól az szb-ig érvé­nyesül a beleszólási jog. — Csak néhány kedve­zőtlen jelenséggel talál­koztunk. Van, ahol túl nagy kölcsönöket adnak, egy-két évre, hogy a pénz minél hamarabb vissza­kerüljön, s újabb embere­ket lehessen támogatni. Ezt a módszert mi nem tá­mogatjuk, mert arányta­lanul nagy megterhelés a kölcsönben részesített szá­mára. A nagyvállalatok­nál nincs baj, a kisebbek nem élnek a lehetőséggel, közös lakásépítő szövetke­zeteket alakíthatnának. Ehelyett sokszor bérlő-ki­jelölési jogot vásárolnak, 300—400 ezer forintért, noha ebből három-négy dolgozót támogathatná­nak, s ez nem is többlet­lakás, hiszen egy tanácsit vesznek át. De az összkép kedvező. Negyedmillió ember jut az idén új lakáshoz. Moldován Tamás Reprezentatív étterem nyílt Pécsett a Misina-tetőn, a tv-torony tövében. A város új éttermét — ahonnan a Mecsek és a város csodálatos panorámája látható — sokan és szívesen keresik fel (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA 3­ 4 C­ élok és mód­szerekM­egfigyeltem néhány helyen a munkások és műszakiak készülődését, s mindenütt felelősséget, nagymértékű szak­­szerűséget és hozzáértést tapasz­taltam a kongresszusi munkaver­seny megindításának előkészüle­teiben. Olyan módszerek, közgaz­dasági és műszaki célok megfo­galmazását hallottam, ami nem­csak az én számomra új. Alig vettem észre formális elgondolást, üres dikciót. Kezdtem azután ér­telmezni, hogy tulajdonképpen mi is történt az elmúlt négy év­ben, mert ez a versenykészülő­dés sok tekintetben nem azonos a régebbi időkével. Magasabb szintű, konkrét, tömegesebb és természetesebb. Igen nagy erők mozdultak meg mellette. Túlzás nélkül: a politikai megértésnek lelkes megnyilatkozásait láttam. A párt politikájának munkás és pa­raszt tömegbázisa egészséges és erős, s mihelyt konkrét cselekvést kívánó igénnyel lép eléjük e po­litika — tudatos tíz- és százezrek állnak elő és magukkal visznek két-hárommillió embert. Meggyő­ződésem szerint az elmúlt négy évről ennél érdemesebbet monda­ni hatalmi politika­ számára alig­ha lehet. Mert itt is — most igen nagy erővel — a politika valódi tömegereje nyilatkozik meg. S ilyenkor az ember, nem is nagy képzelőerővel, elvégzi az okok és összefüggések láncszemeinek egy­­berakását. A párt X. kongresszusának jó határozatai játsszák itt a fő sze­repet, de ezeknek az elgondolá­soknak a gyakorlati érvénye­sítéséhez nagy segítség volt az 1972. novemberi, majd az 1973. novemberi és az 1974. márciusi KB-üléseknek a politikai munká­ja, amelyek kivétel nélkül na­gyon erőteljes visszhangot keltet­tek az alapvető társadalmi közeg­ben. Mintegy igazolásául annak is, hogy a tömegek támogatásáért mindig és állandóan, újra és újra meg kell küzdeni. Újra és újra cselekvő egyetértésre kell jutni, kis és nagy érdekekben egyaránt H­a most a kongresszusi ver­seny előkészületeit sokkal alaposabbnak tartjuk, ebben a gazdaságirányítási rendszernek két szempontból is nagy szerep jutott. Mozgásba hozta a helyi ér­dekeket, objektíve bevezette a helyi gondolkodást és a belső és külső piaci igények szerinti pro­dukciót lehetővé tette az azonnal ható anyagi érdekeltséget. Ebben az irányítási rendszerben olyan nagyot nőttek gazdasági, műszaki szakembereink — és szakmunká­saink is —, mint azelőtt talán két évtized alatt, s most felelősség, szakszerűség, széles körű terme­lési, kereskedelmi, gazdasági, po­litikai ismeret sűrítve csapódik ki a kongresszusi munkaverseny értelmének, valós céljának üze­­menkénti összegezésében. Ez még akkor is így van, hogy ha szá­mon tartjuk, vannak gazdasági vezetők, akik nem érik el a mai követe­lményszi­ntet. A másik ok, hogy sikerült idő­ben — néha talán valamit késve — a gazdasági fejlődés kedvezőt­len hajtásait lenyesegetni, s ezzel gazdaságunkat kedvező irányba vinni. Olyanokra gondolok, mint például a túlfeszített beruházások csillapítása; az árak és a bérek összehangolására irányuló közös erőfeszítések mai eredményei; a kis keresetek és jövedelmek va­lamelyes emelése; az indoko­latlanul nagy jövedelmek meg­állítása és megadóztatása; a pol­gári­ mentalitás elleni politikai és morális fellépés; az üze­mi törzsgárda megbecsülése ; a nagyüzemi munkásság bérezésé­ben a viszonylagos elmaradás pótlása, amely jótékonyan hatott az egészségtelen munkaerőmoz­gásra; a nagycsaládosok, fiatalok lakáshoz juttatásának anyagi és jogi könnyítése, s a kiterebélye­­sedő vállalati munkáslakás-építé­­si akció, az üzemi demokrácia fejlesztésére irányuló kormány­zati és szakszervezeti törekvések (amelyek azonban még nem elég hatásosak); a munkások, parasz­tok, értelmiségiek életszínvonalá­nak terv szerinti fejlesztése stb. Ez a találomra történt rapszo­­dikus jelzés mutatja az említett KB-ülések széles körű politikai hatását, az állam szervezőmunká­ját, a kormány irányító, jogalkotó tevékenységét. Ezekben a kérdé­sekben igen nagy szerepet játszot­tak a szakszervezetek. Mint a dol­gozók legnagyobb szervezete, kö­vetkezetesen ellátta kettős felada­tát: az egész társadalom s az egyén érdekeinek védelmét. A politika ki­alakításában és magyarázatában a végrehajtás eredményessége ér­dekében, a visszásságok ,komoly és felelős bírálatában — min­denütt a X. kongresszuson elha­tározott (és reáhárul­ó) teendőket végezte. Ennélfogva az elmúlt években tovább erősödött be­folyása és elismerése a tagság körében és hazánk közéletében. Most azonban az előretekintés igényével jelentkeznek a politika a gazdaság és a társadalom meg­oldásra váró dolgai, amelyek minden szervtől nagyobb erőfe­szítést kívánnak. Mert politikánk állandó voná­sait megőrizni és továbbfejlesz­teni, még szélesebb körű tömeg támogatását elősegíteni csak az­által lehet, ha egyértelműbbé tesszük a gyakorlat számára: nyugalmas munkánk, kiegyensú­lyozott, jó életünk megőrzése, gyarapítása — szocialista viszo­nyok között — megkívánja a for­radalmi módszerek alkalmazását.­­ S mint forradalmi módszerről, nemcsak a kongresszusi mun­ka­­­versenyről beszélhetünk. M­it takar ez a kifejezés? Azo­kat a módszereket, elgon­dolásokat, amelyek a szo­cialista társadalmi viszonyok kö­zött jelentkeznek, mert hiszen a szocializmust a tömegek cselekvő egyetértése tartja fenn, alakítja és formálja erősebbé. A mi társadalmunk, ellentét­ben a kapitalista rendszerrel, nem arra rendezkedett be, hogy jelenlegi állapotát konzerválja. Akár a X. kongresszus elhatáro­zásait, akár a most végrehajtás alatt álló ötéves tervet, vagy a márciusi KB-ülés közleményét nézzük, mindenütt meghatározott fejlődési és fejlesztési igényről s azok végrehajtásáról van szó. Ezekhez pedig olyan állandó és változó, a fejlődő, konkrét pe­riódushoz alkalmazkodó módsze­rekre van szükség, amelyek a leg­célszerűbbek. Tegnapi eszközök­kel nem valósíthatók meg holna­pi igények. Holnapi eszközökre van szükség. Ezt értem a mód­szerek formálásán, s ezt a politi­ka tömegkapcsolatának, az ered­ményesebb építőmunkának három időszerű kérdésével bizonyítom. Vegyük a szocialista demokrá­ciát — ezen belül az üzemi de­mokráciát —, amelynek a minél hatásosabb működését akarjuk el­érni. Ehhez jobb politikai, gazda­sági, társadalmi és jogi feltéte­lek kellenek, mert ezáltal újabb tíz- és százezreket vonunk be cselekvően az üzemi közéletbe. Ha azt akarjuk, hogy például az üzemi folyamatokat szélesebb kö­rű társadalmi ellenőrzés alá he­lyezzük, akkor jobban kell gya­korolni az üzemi demokrácia ad­ta jogokat mindenhol, mert hi­szen ez a munkás demokrácia va­lóságos létformája. Mint ahogyan a tsz-tagság képes megítélni az éves gazdálkodást, s minősíteni a vezetőség munkáját, ugyanolyan jól elvégzi ezt a munkás is, ha látja, érzi és tudja, hogy ez is a feladatai közé tartozik. Egészen addig, hogy az éves (ötéves) fej­lesztés, gazdálkodás, termelés alapvető elveinek összegezéséből megállapítja, hogyan érvényesül­tek a központi elgondolások és a partikuláris (helyi) érdekek, nincs-e elbillenés, torzulás stb. Az éves nyereség miből tevődik össze? Milyen módon osztják el és használják fel? Hogyan mű­ködött az egyszemélyi felelősség­gel dolgozó vezető stb. Persze, hogy nem lesz könnyű ez a mun­ka, sok gonddal-bajjal jár (itt­­ott esetleg szélsőségekkel is), de a mainál is nagyobb teremtő erőt állít a szocialista társadalom szol­gálatába. De gondoljunk csak az 1973. évi egyszeri központi bérintézkedésre. Ez a rendkívül fontos politikai lé­pés egyben azt is jelzi, hogy olyan automatizmusok beiktatá­sát igényli az élet, amelyek a jö­­vőben kizárják az elmaradások lehetőségét. Természetesen nem­csak a munkásoknál, hanem a többi társadalmi rétegnél is. Ma- m­radva a kérdésnél: az országos bértáblázat bevezetését követően újabb tíz- és tízezer ember kerül kapcsolatba — javaslati és dön­tési jogkörrel — a bérek, a bér­ügyek formálásával, mert ott ha­tároznak, ahol jól megítélhetik, ki mit kér és mit érdemel. Az is nagy jelentőségű megál­lapítás, hogy alaposabb jogvéde­lemre, jogi támogatásra van szükségük az embereknek a szo­cialista társadalomban is, mun­kaügyi, munkajogi, közigazgatási, szolgáltatási stb. ügyekben kelet­kezett viták, jogsérelmek esetén. (A Szaktanács múlt heti ülésén hangzott el: a dolgozó elkéredz­­kedik a munkahelyéről, mert je­lezték, hogy viszik a tüzelőjét, és ezért egész nap otthon várakozik. A tüzelőt azonban nem szállítják, de nem is értesítik a szállítás el­maradásáról. Hová forduljon pa­naszával, mert kiesett a munká­ból, egynapi keresetveszteség ér­te vagy egy napi szabadsága el­veszett? Ki téríti meg neki?­ Szemléleti és módszerbeli változ­tatás objektív igényeiről és le­hetőségéről van szó. Szocialista jogpolitikai elveink alapján jog­­­­gyakorlatunknak jobban kell szol­gálni az egyéni érdekeket ezeken a területeken is. S ezáltal jog­­gyakorlatunk jobban belesimul életünk valóságos sodrába. De a közigazgatási, szolgáltatási, mun­kajogi stb. bürokrácia mérséklésé­re is nagy hatású lehet, ha jogi következménye van a huzavoná­val járó, rossz intézkedéseknek. Ezáltal módosul a helyenkénti hi­bás felfogás és személyes maga­tartás, hogy az ügyintéző van bir­tokon belül s az ügyfél­birtokon kívül. Csökken a kiszolgáltatott­ság érzése is. E­zzel a három példával érzé­keltetni akarom, hogy válto­zatlan céljaink végrehajtá­sát változó módszerekkel érhet­jük el, változatlan forradalmi cé­lokat változó forradalmi módsze­rekkel. Nagyon jól tudom, hogy e szóhasználat — forradalmi mód­szerek — nem új, de olvastán, hallatán itt-ott keletkezhet egy olyanfajta ellenérzés, hogy: tán a régi idők hangja szól? Sietek gyorsan leírni, hogy a mi viszo­nyaink között az úgynevezett régi időnek (amelyen az ötvenes évek hibás, rossz módszerei értendők) még csak a képzelt árnyéka sem térhet vissza. Azért sem, mert politikánkat húszesztendős küz­delemmel formálta és formálja, fejleszti a párt, a tömegek egyet­értésével és támogatásával. Az MSZMP politikája — túlzás és frázis nélkül — a tudatosan élő, cselekvő milliók részvéte­lével alakult. Megszokták, hogy a jó, eredményes és szép mel­lett elmondják a nem jót, az­­ eredménytelent és a rosszat is, azt tehát, amivel elégedetlenek. S hogy mindkettőt elmondják, azt az elmúlt évek igen erőteljesen bizonyították. A jó elgondolások jó végrehajtásának olyan társa­dalmi biztosítékai fejlődtek ki, mint a Hazafias Népfront átfogó tevékenysége és a szakszerveze­tek nagy társadalmi szerepe; a társadalmi irányításban eszközölt munkamegosztás gyakorlati mű­ködése — a párt vezetésével, az állam s a szakszervezetek között ,é s ennek ésszerű továbbfejlesz­tése; a demokrácia bővítése, a munkások, parasztok, értelmisé­giek szövetségének erősítése, az alkotó, teremtő erők nagyobb ak­tivitásának igénye stb. Ezek mind-mind olyan tényezők, ame­lyek ennek az egészséges politiká­nak a kiteljesedését szolgálják és erősítik. Van azonban itt egy lényeges elem, amely a párt X. kongresz­­szusából adódik: a kispolgáriság visszaszorítására; a szocializmus szabadságát elvtelen liberalizmus­sal; a demokráciát rendetlenség­gel; a nép hatalmát személyes ha­talommal összekeverő, a nép va­gyonát saját tulajdonaként keze­lő ; a tiszta, igaz, humánus szándé­kot „dörzsöltséggel”, ravaszkodás­sal helyettesítő motívumok meg­szüntetésére vonatkozó kongresz­­szusi álláspont végrehajtására gondolok. Az elmúlt két évben több ész­szerű, eredményes intézkedést hoztak párt-, állami, kormányzati szervek. Ezeknek és a szocialista töltetű közszellemnek a hatására visszaszorultak ezek az egészség­telen motívumok. Nagyobb mérté­kű térvesztésük és hatáscsökkené­sük egyenes arányban áll e kong­resszusi álláspont erőteljesebb ér­vényesülésével. Az előfordulhat, hogy e káros motívumok hordozóinál némi meglepetést okoz az említett­­ kongresszusi álláspont bátrabb számonkérése. S talán még az is feltételezhető, hogy lesznek felhangok: „visszatér a régi”. Holott éppen fordítva áll a hely­zet, a még meglevő rossz voná­soktól való szabadulás érdekében válik erőteljesebbé a társadalom jó, egészséges erkölcsi hatása. Azért, mert ez az álláspont több mint hétmillió felnőtt politikai, erkölcsi támogatását élvezi, s mert az egyszerű emberek a szocializ­mus erkölcseiben, s a személyes magatartásformákban az önma­guk világát keresik és persze meg is találják. I­ly módon kerestem az okok és összefüggések láncszemeiben az összerakhatók Nyugodt korszakunk magában hordozza forradalmi céljait s a hozzá illő­­módszereket is. S ebben nem a hangerő s nem a nagy szavak, hanem a cselekvés, a tudatos és eredményes munka a lén­yeg, mert ez a forradalmiság értékmé­rője mindannyiunk számára. SIKLÓS JÁNOS

Next