Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)
1974-08-22 / 195. szám
4 A rádió és a televízió ünnepi műsora RADIO Az ünneplés a rádióban mindig a pőseg, válaszékosság jegyében zajlik. Most is így történt, augusztus 20 jó alkalomnak bizonyult arra, hogy jobbnál jobb, gondosan elkészített produkciók kerüljenek sorra. Amíg máskor aprólékosan kell böngészni a rádióújságot, hogy el ne mulasszuk a meghallgatni érdemes adásokat, ilyenkor, háromnapos ünnep táján, azt kell kiválasztani, amit idő hiányában nem hallgathatunk meg... Még a szokásos, rendszeresen jelentkező műsorokat is ünnepi tartalommal töltötték meg a rádiósok. A nehéz kérdésre Tómkás Judit műsora igyekszik válaszolni. Hogy mennyire nem egyszerű a válasz, azt az is bizonyítja, hogy már a sokadik rész hangzott el most 20- án. A meginterjúvolt alkotók vallomásaiból és a humoreszkekre, de végül is az összbenyomás a lényeg: most is kellemesen szerkesztő okos kommentálásaiból kibontakozott a kép: érdemes-e alkotni, hogyan jön létre egy-egy mű. Szerencsésen sikerült elkerülnie a műsornak a látványos ,,kulisszatitkok” feltárását, és valóban a lényegre koncentrált: szórakozhattunk a kabarészínház humorfesztiválján. RADIOLEXIKON Stílusosan a Balaton partjáról jelentkezett a kánikulai Rádiólexikon. Módjuk volt az ott üdülőknek arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a meghívott szaktekintélyeknek. Most is egy-egy tudományág legkiválóbbjait sikerült mikrofon elé állíAz I. forduló 3. része az ünnep előestéjén hangzott el. Most is megfigyelhettük a szerkesztők, Kaposy Miklós, Marton Frigyes és Szilágyi György szándékát: lassan, lépcsőzetesen javul a fesztivál színvonala. Hogy mennyire, az persze, majd a végén dől el. A végleges értékelésre tant a szerkesztőknek, Egyed Lászlónak és Simonffy Gézának. A nagyon népszerű lexikon tudományos precizitással adott közérdekű információkat, mindenkinek szóló felvilágosításokat, gyakorlatiasan, nem túl elvont formában, és véleménynyilvánításra — a beküldött szavazatok alapján — a későbbiekben kerül sor, így a kritikát is későbbre halasztjuk. Egykét megjegyzést tehetnénk arról, hogy némelyik villámtréfa már „visszaköszön”, olyan ismert volt, a hírlapi paródia is hasonlított nemegyszer hallott Az ünnep egy kicsit a számonkérés, a felmérés napja is. Mi sem természetesebb, mint hogy a rádióban is készítenek ilyenfajta műsorokat. Megvan már ennek a rutinja, sőt a sablonja is. Rab Nórának és Kondor Katalinnak azonban sikerült elkerülnie a sablonok használatát. Úgy járták körül témájukat — nemcsak képletesen értve, hanem szó szerint is —, hogy újszerűen tudták bemutatni Szeged—Békéscsaba környékének legfontosabb változásait. Algyő, Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Orosháza — a Viharsarok legfontosabb városai szerepeltek az összehasonlító módszerrel készült riportban. Mindenütt megtalálták a legjellemzőbb kulcsembereket, néhol egy mérnököt vagy munkást, máshol művészt, de mindig azokat, akik egy-egy témában a legtöbbet tudták mondani. Nagy szavak és hangzatos frázisok nélkül hasonlították össze a mát a tegnappal, és szinte láttatni tudták a fejlődést. Nem a riporterek beszéltek — és ez volt a jó —, hanem beszéltették az embereket. Háry Márta HUMORFESZTIVÁL HOGYAN TANULJUNK MEG ALKOTNI? VIHARSARKI VÁLTOZÁSOK AZ ÉHES HAJÓ Gál Lászlóról, a Jugoszláviában élő magyar íróról vajmi keveset tudtunk eddig, pedig érdemes személyisége a Vajdaság szellemi életének. Közéleti tevékenysége is igen figyelemreméltó: már 1919-ben tagja volt a Magyar Tanácsköztársaság ifjúsági direktóriumának, a Jugoszláviába költözvén a népek felszabadítása, a szomszédságban élő nemzetek testvéri együttműködése nagy ügyének szentelte életét. Jelenleg a Magyar Szó szerkesztőségében dolgozik. Mindenképpen elismeréssel kell szólnunk arról, hogy Gál Lászlót a televízió munkatársai a magyar nézőközönség számára is felfedezték Az éhes hajó című művének bemutatásával. A kedd este bemutatott mű egy Távol-Keletre indult jugoszláv teherhajó személyzetének s egy szerelemre éhes, magányos nőnek utazásáról szól. A nagy vizeken pergő napokról, kikötői kalandokról, de legfőképpen az otthonhoz fűződő kapcsolatokról, féltékenységről, hűségről, szenvedélyekről, s az élet egyszerű, hétköznapi keretei között folyó munkáról, a gyermeknevelés ide is elkísérő gondjairól, s minderről sajátos, lírai hangvétellel. Egész sor kitűnő, jól kimunkált, hiteles színészi alakítást láttunk Az éhes hajóban. Külön elismeréssel kell szólni Tábori Nóra Madame-járól, Agárdi Gábor Ede pincérjéről s Almássy Éva Margitjáról. A színészi játék irányítása, a képsorok komponálása, az egész mű szerencsés lírai felhangja Horváth Tibor gondos, színvonalas rendezői munkáját dicséri. Kár, hogy a darab helyenkénti vontatottságára, tempótlanságára nem figyelt fel, akart számon tartani, s akitől gúnyosan, megvetéssel fordult el, mert magárahagyottságában támaszt és védelmet keresve „eldobta” az özvegyi fátylat. Szendrey Júlia a maga saját írói, költői tehetségét is megpróbálta kibontani az új házasságban, azonban a kispolgári életeszményeket követő férj mind jobban szembefordult vele, s kalodába szorító, durva, goromba zsarnokává vált. A film Szendrey Júlia életének a szabadságharc leverése utáni tragikus ívét vázolta fel, a költő által látnoki erővel megírt csodálatos elégiának az életben realizálódó párhuzamát. Mátis Lívia szövegkönyvét Mészáros Márta rendezte nagy műgonddal, finom, érzékeny hangvétellel. " Venczel Vera bensőséges, halk, törékeny Szendrey Júliája kitűnően jelenítette meg a zsákutcába került asszony reménytelen vergődését, Győry Emil jól formálta meg a nagylelkű szerelmesből önző, gyűlölködő, erőszakos kényúrrá változó férjet. Cseh Tamás zenéje Bereményi Géza dalszövegeivel jól illeszkedett a film költői összhangjába. TELEVÍZIÓ SZEPTEMBER VÉGÉN Bizonyos értelemben felfedezés volt a vasárnap este bemutatott Szeptember végén című tv-játék is: Petőfi özvegyéről, Szendrey Júliáról rajzolt új, eddig ismeretlen portrét. Az asszonyról, akit a forradalom bukása után a nemzeti halott költő elevenen továbbélő, izzó, vádoló lelkiismereteként Gazdag és változatos programmal szórakoztatta nézőit alkotmányunk ünnepén a televízió. A délelőtti műsor kiemelkedő eseménye volt a dunai légi és vízi parádé, közvetítése: Gyulai István és Vitár Róbert szövege jól egészítette ki az izgalmas látnivalókat. Azoknak, akik még nem látták, jól szórakoztató, művészi élményt nyújtott Fekete István emlékezetes sikerű filmjének, a Bogáncsnak a vetítése. Az esti adásban Móricz Zsigmond vígjátékát, a Sári bírót láthattuk, melyet Móricz Virág dolgozott át televízióra. A ma is friss, eleven cselekményt kitűnő színészi teljesítménnyel keltették életre a szereplők. Szemes Mari, György László és Soós Lajos alakítása külön is figyelmet érdemelt. Félix László rendezése méltóan szolgálta a nagy író művének tv-sikerét. Molnár Géza RIPORT, FILM, TV-JÁTÉK A fejnélküli lovas A Balaton mellől a tikkasztó forróságban a budapesti Vörösmarty kertmoziba vágtatott a titokzatos fejnélküli lovas, aki nem azonos az apák nemzedékének ifjúkori emlékeiben élő német Harry Fiel filmlovasával. Az a húszas évek elején divatos kalandtörténet volt, ez ellenben amolyan félklasszikus. No nem irodalmi értékben, inkább korát és a szerző, Mayne Reed kapitány személyét tekintve. Az 1850-ben Texas államban játszódó históriát szovjet alkotók dolgozták fel. A forgatókönyvíró Pavel Finn és Vlagyimir Vlagyimirov szemmel láthatólag abból az alapigazságból indultak ki, hogy a múló idővel a gyerekekből felnőttek lesznek, a „felnőtt” regényekből ellenben ifjúsági művek. Nos ez lett a sorsa A fejnélküli lovasnak is, amelynek romantikusan bonyolított cselekménye a pénz a birtok és a nő körül bonyolódik. Vlagyimir Vajnstok rendező látványos kubai tájakon forgatta a külső felvételeket. Ez a máskülönben naív és kommersz jellegű produkció legfőbb érdeme. Kőországi lakodalom Sajátos — tegyük hozzá rokonszenves — román művészfilm szerepel az ünnepi román filmnapok alkalmából a hét műsorrendjében. Két rendezője Mircea Veroiu és Dan Pita megkísérelték, hogy Ion Agarbiceanu novellái alapján olyan művet alkossanak, amelyben a hagyományos folklórelemek modern képi ábrázolásmódban jelennek meg._ A halállal eljegyzett leány az esküvőről megszöktetett menyasszony (vagy inkább feleség) két epizódnyi története egyáltalában nem gazdag cselekményben, annál hatásosabb képi megjelenítésében (Ez részben Iosif Demian operatőrt dicsérik A különleges tónusú beállítások mintegy tudatosan korbeli fényképeket mozgatnak meg, azok segítségével idézik meg a hajdanvolt mindörökre elsüllyedt időket. A két elsőfilmes rendezőnek ez a stílusbravúrja élményt nyújtó. Tömören fogalmaznak és kerülve a felesleges dialógusokat, a lényegre koncentrálnak. A két novella így, bár látszólag nem politizál, mégis rendkívül sokat mond el a maga koráról. A román filmnapok alkalmából egyébként Budapesten a Robbanás című kalandtörténetet mutatták be ünnepi előadáson, román retrospektív filmtárlatot rendeztek, román kisfilmeket vetítettek és a TV is megemlékezett egy a moziműsorban már szerepelt filmmel (Két élet, egy halálért) Románia felszabadulásáról. Alfredo, Alfredo Pietro Germi új filmje felemás alkotás. Tőle ugyanis korábbi művei alapján többet, mélyebbet várunk. Az az érzésünk, hogy a kiváló olasz rendező ezúttal mintha lazított volna egy kicsit. Félreértés ne essék: nem azt kifogásoljuk, hogy ezúttal bohózatba hajló vígjátékkal jelentkezett, hanem azt, hogy cserbenhagyta saját műfaját: a szatírát! Hőse Alfredo ugyanis az a gyámoltalan fiatalember, aki meggondolatlanul belesétál a házasság csapdájába, s amikor már pokollá lesz élete, nem tud onnan angolosan távozni. (Csak olaszosan, ugyanis a film a válási törvény mellett agitál. Alfredo illusztráció lesz. Otthagyhatja ugyan feleségét, de ettől kezdve már nem ura magának, mert bujkálnia kell Kellemes szórakozás végeredményben az Alfredo, Alfredo, de mondanivalója helyi jelentőségű. Színészei: az amerikai Dustin Hoffman és a nők, a komikaként remek Stefánia Sandrelli, valamint a mutatós Carla Gravina kitűnőek. Ábel Péter A HÉT FILMJEI NÉPSZAVA 1974. augusztus 22. Ikért olvasnak kevesen és keveset Százhalombattán? Az utóbbi esztendőkben hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő városa Százhalombatta. Az éppen négy esztendeje várossá nyilvánított településen húsz éve még alig kétezer ember élt, az 1970. évi népszámlálás idején azonban már több mint hatezer, napjainkban pedig kilencezer százhalombattai illetőségű lakost tartanak nyilván. A korszerű ipar jeleként itt épült fel az ország legnagyobb kőolajfűtéses erőműve, s ugyancsak az ide települt kőolaj-finomító dolgozza fel a zömében a Barátság 1. és a II. kőolajvezetéken szállított szovjet kőolajat, hazánk kőolajszükségletének több mint kétharmadát. A két hatalmas ipari objektum intenzív bővítése ma is tart. A kőolaj-finomítóban és az erőműben jól kép. Ebben a városban összesen több mint harmincötezer kötet áll az olvasók, az olvasni szándékozók rendelkezésére — fogadott Százhalombattán André Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának módszertani előadója, aki a jelenlegi helyzeten javítani szándékozó javaslat előkészítéseként gyűjt könyvtári adatokat a városban. — Az állomány fele a „Barátság” Művelődési Ház gondozásában van, a többi szakszervezeti letét, iletve iskolai, vállalati készlet. Tavaly kétezertizennégy volt a beírt olvasók száma, tizenegyezernégyszázkilencvennégy esetben kölcsönöztek könyveket, a kivitt kötetek száma alig haladta meg a harmincnyolcezret. Ezek szerint tehát minden harmadik-negyedik százhalombattai lakos tagja lenne valamelyik könyvtárnak? Aligha. Ugyanis több mint négyezer ember él, lakik heti négy-öt napot munkásszálláson a városban, ezek az emberek a két ipari létesítmény beruházásán dolgoznak. Sajnos csak tíz százalékuk keresi fel a könyvtárakat. Ez is nagyon súlyos gond. Jelenleg öt helyen lesz elmondottakról alkalmunk volt személyesen is meggyőződni. Kiegészítésünk rontja az amúgy is rossznak reprodukált képet. Az öt könyvtár egyikében sem dolgozik főállású, képesítéssel rendelkező könyvtáros. A tiszteletdíjasoknak csak lelkesedése, odaadása dicsérhető. Az olvasószolgálat, az információ, a tájékoztatás, a kézikönyvek használata, a katalógusrendszer itt minden könyvtárban ismeretlen fogalom. Holott... Az állománynak csak fele ha feldolgozott, az olvasók találomra, „rátalálás” után kölcsönöztek. Az igen kicsi olvasottságot súlyozza a kedvezőtlen olvasóösszetétel is: kevés a harminc éven felüli és a munkásolvasó, a tizennégy éven aluliak száma is mindössze kettőszáz. Egyoldalú és kifogásolható az olvasmányszerkezet is: zömében krimit, kalandregényt, útleírást, mai lektűrt olvasnak legtöbben. Nem keresik a klasszikusokat, az ismeretterjesztő és tudományos irodalmattett szakmunkások végzik, magas felkészültségű műszakiak irányítják a termelést. A várost fiatalok, főként e két ipari létesítmény dolgozói és családtagjaik lakják. Az itt lakóknak a közművelődése első megítélésre differenciáltnak mondható. Ha azonban azt veszszük alapul, hogy például mennyi és milyen a városban a könyvtári állomány és mennyien járnak könyvtárba — megdöbbentő képet kapunk: Százhalombatta a lakosság és a könyvtári állomány arányát tekintve országos viszonylatban előkelő helyen áll, az olvasók száma alapján az utolsó. E lesújtó jelenség tudatában, annak okait felkutató szándékkal indultunk el Százhalombattára, hét könyvet kölcsönözni. A már említett művelődési intézményben, amely a Dunai Kőolajipari Vállalaté, erkölcsi és anyagi mecénása a városi tanács, ugyanitt egy üzemi könyvtárban, a hőerőmű beruházás kultúrházában és munkásszállásán, valamint a városban egy huszonnégy négyzetméteres helyiségben. Ez utóbbinak van és volna a legnagyobb jelentősége. — Könyvtáraink közül a művelődési otthonokban levő két könyvtár van jobb helyzetben — mondta Takács Péter, a ,,Barátság” Művelődési Ház igazgatója. — Ezekre részben a helyben olvasási lehetőség, a könynyebb hozzáférhetőség a jellemző. Kölcsönzési forgalmuk is messze felülmúlja a többi könyvtárét. Igaz, mindkettő távol esik a várostól, megközelítésük nehézkes. Sajnos a lakótelepi könyvtárunk is mindöszsze hatezer kötetet kínál, ennyi fér el összezsúfolva a helyiségben. Korszerűtlenek mindenütt a körülmények, a rendszer szabadpolcos. Lényegében a DKV-nál is egy kisméretű helyiségben és szekrényekben tárolják a közel tízezer szépirodalmi és műszaki könyvet. — A baj ott van , hallottuk Tüske Lászlótól, a városi tanács művelődési osztályvezetőjétől —, hogy a közvetlen lakhelyen nem áll megfelelő könyvtár az emberek rendelkezésére. Szó sincs arról — tiltakozik —, hogy nálunk ne lenne népszerű az olvasás. De mint mindenütt, e téren is befolyásolja az embereket az őket körülvevő közeg. Sajnos, ma még a lakhelyhez közeli helyben olvasásra, hírlap, folyóirat, szakirodalom forgatására úgyszólván nincs is remény. Pedig az emberek — mindezek ellenére — keresik a lehetőséget a mind gyakoribb olvasásra. Mint megtudtuk, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál egy korábbi „Kell a jó könyv” pályázatra kilencvennél is többen neveztek, igen jelentős az érdeklődés a szovjet írók és irodalom iránt. Például egy Dosztojevszkij-esten ötvennél több volt az érdeklődő. A városi könyvtár szűk helyiségében pedig van, amikor egy nap hetvennél is többen megfordulnak. Viszonylag sok könyv talál a könyvesboltokban és a bizományosoknál gazdára. A helyzet, így, tarthatatlan. Mégis, mi lehet a megoldás? — A jelenlegi helyzeten csakis társadalmi összefogással, közös erőfeszítések útján segíthetünk — mondta André Miklós. — A városnak, a vállalatoknak és a szakszervezeteknek többet kell foglalkozniuk ezzel a gonddal, keresni kell a megoldás módozatait. Hasznos kezdeményezés például, hogy a DKV különböző üzemegységeiben már 43 helyen állítottak fel úgynevezett kézikönyvtárakat, ezeken a helyeken 50—60 kötet szépirodalmi mű között válogathatnak a dolgozók. Az állományfrissítés, a munka módszertanának kidolgozása még itt is hátra van. Ugyancsak jónak mondható, hogy e vállalatnál a 168 szocialista brigád közül már harminckettővel szocialista szerződést kötött az üzemi könyvtár, a vállalati szakszervezeti tanács pedig határozatot hozott, hogy a közeli jövőben megfelelő új szépirodalmi könyvtárat kell létrehozni az üzemen belül. Közös erőfeszítések — A DKV korszerű munkásszállásán a napokban történt meg egy négyszázhúsz négyzetméter alapterületű kulturális célokat szolgáló létesítmény átadása — vette át a szót Takács Péter. — Ebben az épületben klub, játékterem és egyéb kiscsoportos foglalkozás céljára szolgáló helyiség mellett száztíz négyzetméteren korszerű könyvtári egységet alakítunk ki, melyet a város minden lakója igénybe vehet. Itt már lesz olvasószoba, katalógus szerint választhatnak az olvasók, és természetesen a közlekedést is meg fogjuk oldani. Megtekintettük a szóban forgó épületet, s csak a helyeslés hangján szólhatunk arról a megoldásról, hogy az 1400 szállólakó jövet-menet minden esetben át kell, hogy haladjon a művelődési lehetőségeket kínáló létesítményen, s nyilván a közvetlen érintkezés nem lesz eredménytelen. Mindez azonban még mindig ideiglenes megoldás. Hogyan tovább? — A végleges megoldás egy korszerű, minden igényt kielégítő művelődési központ létrehozásában rejlik — mondotta Tüske László. — Terveink szerint a városközpont beépítési tervének jóváhagyása után, ez év szeptemberében adunk konkrét megbízást a kulturális központ megtervezésére, melyhez az elképzelések már teljes egészében megvannak. Talán már a jövő év második felében megindulhat az építkezés, melynek első ütemében az oktató, filmszínházi és klubhelyiségek mellett, kétszáz négyzetméteren könyvtárat alakítunk ki. A teljes befejezés után, 1977—78-ban ezer négyzetméter területen lesz korszerű, minden igényt kielégítő felnőtt, ifjúsági és gyermekkönyvtár. Erre nagyon sokan várnak Százhalombattán. Korompay János A tények ereje Érdeklődnek az emberek