Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)

1974-08-22 / 195. szám

197­4. augusztus 2­2 JFÍ­‚ö‚ // — £(o» Zsegm^ Zse A hátrányos helyzet ellen Nyári kollégiuBA Hódmezővásárhely utcáin szinte forr a levegő, a káni­kula nyomasztó súlyával ráte­lepszik az egész városra. A fül­ledt hőség megüli a Szántó Kovács János középiskolai kol­légium modern tanulószobáit is, a füzetek és a könyvek fö­lé­ hajoló lányok és fiúk azon­ban csak elvétve pillantanak ki a szomszédos strand hűsítő hullámaira. Nem létezik olyan erős csábítás, ami kicsalogatná őket ezekből az iskolapadok­ból: örülnek, hogy itt lehetnek. Ebben a kollégiumban ugyanis a felvételi vizsgára előkészítő kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesz részt a Csongrád, Szolnok, Bács és Bé­kés megye 54 gimnáziumából és szakközépiskolájából kivá­lasztott 295, jövőre érettségiző középiskolás. Valamennyien úgynevezett „hátrányos helyze­tűek”, többségükben fizikai dolgozók gyermekei. Önkéntes oktató]«. A nagy tanyás körzet mére­teire tervezett több mint 400 személyes, modern kollégium ideális feltételeket biztosít a tanuláshoz. A diákok kényel­mes, 4 ágyas szobákban lak­nak, s az 5—6 fős csoportok­nak külön tanulószoba áll a rendelkezésükre. A csoporto­­­kat egy előzetes felmérő teszt alapján úgy állították össze, hogy a részvevők tudásszintje közel azonos legyen. Ehhez igazodva foglalkoznak a felvé­telire készülő — jelentős ré­szükben falusi, tanyasi — gye­rekekkel a szegedi József At­tila Tudományegyetem, oktatói és hallgatói — társadalmi munkában. — A mi egyetemünknek ez már a kilencedik ilyen bentla­kásos tanfolyama, újabban már nemcsak a nyári, hanem a téli és a tavaszi szünetben is fog­lalkozunk a rászoruló középis­kolásokkal — mondja dr. Klu­­kovits Lajos tanfolyamvezető, a Bolyai Intézet adjunktusa, aki már ott volt az 1970-es el­ső bentlakásos tanfolyam szer­vezői között is. — A mostani diákok kétharmadát, akiknek a záródolgozata a legjobban sikerül, a téli szünetben egy hétre ismét meghívjuk. Persze, akik­ nem jöhetnek vissza, azokról is történik gondosko­dás: a Békés megyei Tanács például már kérte, hogy közöl­jük velük, kiket nem hívunk vissza, mert azokkal ők szeret­nének foglalkozni. A Szolnok megyeiek pedig azoknak a fel­készítését is megszervezik, akik — mint keretszámon felüliek — egyáltalán nem jöhettek el ide, a vásárhelyi kollégiumba. A tanfolyam részvevői közül 165-en matematikából és fizi­kából, 130-an pedig nyelvtan­ból, történelemből, franciából, németből, olaszból vagy angol­ból készülnek felvételi vizsgá­ra. Csak a „mat-fiz”-esekkel 31 hivatásos és 16 egyetemista oktató foglalkozik rendszere­sen. A délelőtti 4 óra inkább az elméleti jellegű anyagoké (de ezt sem előadásokon, ha­nem konzultatív foglalkozáso­kon, a gyakorlatban alkalmaz­va sajátíthatják el a fiatalok), a délután 3—4 tanóra pedig főleg a példamegoldások és a nyelvgyakorlás jegyében telik el. Itt igazán nincs baj a szor­galommal: a diákok örülnek, ha „házi feladatot” is kapnak, s van akinek a kezéből 10 óra­kor, a lámpaoltáskor úgy kell kivenni a könyvet. — Állítom, hogy ezek az úgynevezett „hátrányos hely­zetű” gyerekek tehetség dolgá­ban semmivel sem maradnak el a többiek mögött — szö­gezi le Benedict Mihály, az el­méleti fizikai tanszék tanárse­gédje, aki a jövő évi tanfolyam vezetője lesz. — A tételes anyag elsajátításával nincs is baj, azt megtanulhatják ott­hon. A probléma általában ak­kor kezdődik — és nemcsak náluk, hanem a középiskolá­sok nagy többségénél —, ami­kor a példát nem éppen a leg­utóbbi anyaghoz kapják, tehát azt is el kell dönteniük, hogy milyen képlethez, elméleti is­merethez nyúljanak. A közép­­iskolás szemlélettel szemben ezért itt mi elsősorban az el­mélet alkalmazására, az össze­függések felismerésére, a gon­dolkodni tanításra fektetjük a fő súlyt. A fiatalok­ véleménye És mit szólnak mindehhez a fiatalok? Sulák János Szolnokról, a vegyipari szakközépiskolából jött és Kecskeméten, a Műsza­ki­ Főiskolán szeretne tovább­tanulni. — Az osztályfőnököm szólt, hogy lehet ilyen tanfolyamra jelentkezni, és én kaptam az alkalmon, mert mi a suliban nem foglalkozunk olyan rész­letesen matekkal és a fiziká­val, mint a gimnazisták. Főleg ezért éreztem magam hátrá­nyos helyzetben, bár az is igaz, hogy a szüleim tsz-tagok, és otthon semmilyen segítségre nem számíthatok a tanulásom­ban. Itt annál többre ... — Nekem elsősorban azért nagyon jól ez a tábor, mert otthon, az osztályunkban kép­telen vagyok felmérni, mit­ is ér valójában az én ötö­söm — magyarázza Szilá­gyi Erika, aki Szeghalomról, a Péteri András Gimnáziumból jött és matematika-fizika szak­ra készül. — Itt látom azt, hogy mit tudnak leendő rivá­lisaim, és a záródolgozat után „egyetemi szemüveggel” is őszintén megmondják nekünk, hogy mennyit ér jelenleg a tu­dásunk, és ezzel hova érdemes jelentkezni... Bordás Jánost a jászárok­szállási gimnáziumból küldték a tanfolyamra. Bizony otthon, magára hagyatkozva, ő sem sok reménnyel kísérelhette volna meg a felkészülést. Nem­csak azért, mert a szülei nem nagyon értenek a könyvek nyelvén, hanem azért is, mert bizony a faluban alig akad valaki, aki segíteni tudna egy nehezebb példa vagy probléma megoldásában ... — Nagyon hasznos napokat töltünk itt — vélekedik. — Az egyetemisták itt laknak ve­lünk, úgyhogy tényleg éjjel­nappal tudunk segítséget kér­ni. Persze nemcsak a feladat­­megoldásokat tanuljuk meg tő­lük, hanem sok apró, hasznos tanácsot is kapunk la felvételi­hez. Olyanokat, hogy minden papírt adjunk be, mert a rosz­­szat nem vehetik figyelembe, ha viszont csak egy jó elgon­dolás is van a papírunkon, az már plusz, pontokat jelenthet. Aztán nekünk az is nagyon tanulságos, hogy az itteni záró­­dolgozatokat már úgy javítják, pontozzák, mint majd jövőre a felvételinél. Megtérni a befektetés Huszonvalahány kilométer­rel odébb. Szegeden, a megyei tanács művelődési osztályán Szalontay József osztályvezető mondja: " 1967-ben a Bolyai Intézet előadótermében gyűltek össze először azok a lelkes egyete­mista KISZ-fiatalok, akik vál­lalták, hogy kijárnak a közép­­iskolákba felvételi elkészítő tanfolyamokra. Először 1970- ben Szegeden volt bentlakásos tanfolyam, s azóta, most már Vásárhelyen, rendszeresen megszervezzük az egyetemi előkészítőket, amelyekkel első­sorban a hátrányos körü­lmé­­nyek között tanuló fiatalokon akarunk segíteni. A gyerekek az­­oktatást és az ellátást is teljesen ingyen kap­­ják, csak az útiköltséget kell a saját zsebükből fizetniük. A vásárhelyi tanfolyam 249 ezer forintba kerül, a társadalmi munkákat nem számítva. Az ellátási költségeket az érdekelt megyei tanácsok viselik. A Csongrád megyei tanács 1967- ben 12 ezer forintot fordított a fizikai dolgozók gyermekei­­nek egyetemi előkészítésére. Ez az összeg az idén tízszeresére nőtt! S hogy mennyire megtérül ez a befektetés, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a szegedi egyetemeken, főiskolá­kon az utóbbi 3-4 évben már­is jelentősen megnőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek ará­nya. Sdeák András NÉPSZAVA * SLÁGERSAROK * ‘Nyári érdekességek — Koncz Tibor és Szenes Iván sikere Augusztus 17-én rendezték a József Attila Színházban a 9,Tessék választani!” nyilvános tánczenei hangversenyt, ösz­­szesen 24 dalt mutattak be, s az elsőrendű cél az volt, hogy fiatal énekeseik bizonyíthassák képességeiket. A legnagyobb sikert Németh Gábor — Szenes Iván: Okosabban kellene élni (Apostol) és Demjén—Latzin: Szellemvasút (Bergendy) című számai aratták, de tetszett Ka­tona Klári (Voltál és már nem vagy itt), Nyulassy Bea (Áll­junk egymás mellé), Vincze Viktória (Szólj nékem egy jó szót) és a Syrius-együttes (Ha meghallod ezt a dalt) is. * Az M 7-es, a Metro Klub népszerű házizenekara ez idő tájt Bulgáriában köszöni meg éppen a tapsokat. Rusznák Iván és társai nem egyedül keltek útra, hanem Zalatnay Sarolta társaságában (akinek, ,,Várlak még” című slágerét lemezen már alig lehet meg­kapni . . .). Egyébként kezd összeállni Zalatnay új nagyle­meze, amelyet ugyancsak az M 7 kísér. Még néhány hét és véget ér az Expressz-vetélkedő. A kőbányai, a­ lőrinci, csepeli és budai ifjúsági parkban szep­tember 15-én lesz a döntő és a négy győztes jutalma: kül­földi utazás. Dévényi Tibor, az ismert műsorvezető és lemezlovas szeptemberben országos tur­nén vesz részt az új Illés­­együttessel. A műsor második részében bemutatják az ,,Egy fiú és a tündér” című beat­­musicalt. A Vörösmarty „Csongor és Tünde”-jéből ké­szült darab szövegátirata Gör­gey Gábor költő munkája, ze­néjét pedig Illés Lajos sze­rezte. A musicalt karácsonyi ajándékként­­ műsorra tűzi a Fővárosi Operett Színház is. * A Vörösmarty téri kultúr­palota halljában találkoztam Koncz Tibor zeneszerzővel és Szenes Ivánnal, számos köz­kedvelt sláger alkotóival. Nagy örömmel újságolták, hogy az írországi Castlebar nemzetközi dalfesztiválján (42 országból 1400 számot nevez­tek) a 36-os döntőbe egyedüli szerzőnárként három daluk is bekerült. A döntőket október elején rendezik, s mindhárom számot Kovács Kati énekli majd. Gratulálunk a bravúrhoz. Reméljük, hogy a döntőben is megállják a helyüket és rövi­desen itthon is megismerked­hetünk a sikeres szerzemé­nyekkel Selmeczy Attila Böngésző Megjelent az Ifjúsági Magazin augusztusi száma. Cikket talá­lunk benne az egyetemi felvé­telikről, s egy-egy tesztlapot azok közül, amelyek az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egye­tem felvételi vizsgáin szerepel­tek. „T mint tábor” címmel ösz­­szeállítást olvashatunk az új­palotai, a táci, a velencei, a ba­­latonszemesi, a budapesti Me­ző Imre úti építőtáborokról, a tatai orosz nyelvű és az ópusz­taszeri régészeti táborról. Sok érdekes felvétellel il­lusztrált írást közölnek a Pia­­toa indiánokról. Szerzője, Boglár Lajos néprajztudós, az idén hat év után másodszor kereste fel Jesus Caballero tanítót és népét Dél-Venezue­­lában. Magyar tájra, a Kis-Ba­­laton partjára kalauzolja az olvasót egy másik riport. El­pusztul-e a Kis-Balaton? — erre a kérdésre kapunk benne választ. A sport kedvelőinek Miért nem történnek csodák?! cím­mel. Európa-baj­nokságra ké­szülő úszóink edzője, Széchy Tamás panaszkodik arról, hogy kevés az uszoda. Az IM-ből most sem hiány­zik a popmuzsi­káról szóló írás. A zenekarok világához kapcsolódik az a riport is amely a hozzájuk csapódott fiúkról és lányokról, a „Slepp”­­ről szól. A Gyermekvédelmi Osztály munkájából „Nevelni — otthon kell” A nyomozó jegyzetfüzetéből: „A lány nyolc óra óta ül az előtérben a széken, ő érkezett elsőnek. Bejön. Széket húzok neki az íróasztalhoz , közel. Nem sietek. Az éjszakai jelen­tést olvasom, kutatok a sorok között. A Vidám Parkban kez­dődött ... Két lány mászkál a parkban, láthatóan már itt lehetnek másfél-két órája. Öt fiúból álló társaság kezd körülöttük dongani. Megszólí­tás. Együtt mennek tovább. Szórakoznak. A kégli Magdi, az idősebb a szállás­ra megy. Albérletben lakik, a gyár fizeti. Szövőtanuló, leg­alábbis a munkakönyve sze­rint. öreg boszorka a főbérlő, a szoba kis ócska hely, pené­szes a fal. Magdi utálja, A fő­­bérlőt is. Dagiról töpreng. Da­­gi ajánlata egyértelmű volt. De Irén... még buta. Egyből nem lehet, balhé lesz belőle. Dagi a hegyről beszélt, ott van a kégli. Biztos hely, a fiúk tá­­kolták össze. Még nem járt arra. Dagi tetszik neki. A töb­bi tucat ember. Semmi. Kis hü­lyék. Dagi vezéregyéniségnek szü­letett. Kemény fickó. Még kül­sőre is csupa férfiasság. Né­gyet végzett Erzsébeten, ak­kor eltanácsolta az iskolave­zetőség. Az anyja egyedül ne­velt hat gyereket. A férfi nem számított ebben a családban. Néha látta Dagi, estefelé jött, pénzért. Olyankor éjfélig zen­gett a szoba-konyha. Anya sze­me reggelre dagadt volt a sí­rástól, őket kirakta, menje­nek gyorsan, mentek, ki erre, ki arra. Három műszakban dolgozott az anyja. A két ki­csit nevelte. A többire nem sok maradt az energiából. Da­gi már 17 éves korában ügye­sen lopott. Közértből, de ké­sőbb a kocsmákra specializál­ta magát, u­tasokat fosztoga­tott, ha elnyúltak a fal mellett. Pár hét múlva intézetbe vit­ték. Hol benn volt, hol meg­szökött, lány, a koránál valamivel töb­bet mutat. Még nincs 14 éves. Nyolcadikba jár, a szülők ér­telmiségi munkakörben dol­goznak. Tavaly családiház-épí­tésbe kezdtek, kis örökségből. Azóta még annyi idejük sincs, mint eddig. Öcsi, a kistestvér a nagymama felügyelete alatt növekszik. Nagyi megfőz ott­hon, néha rendet is rak, az­tán fut. Még aktív, eljár a szö­vetkezetbe, hatórás, meózza a pulóvereket. Irénre annyi jut a családban, hogy este beszá­moltatják a napjáról. Pár szót vált anyjával, cuccokat kér, amit rendszerint meg is kap. A strandon napozott egye­dül, utána a zuhany alatt vi­hogott rá Magdi. A sótartóira tett megjegyzést, nem bántan, csak kicsit fölényesen. Később visszamentek napozni. Irén észrevette, hogy Magdi körül mindig lebzsel egy-két srác. Csoda tudja, miért. Nyilván a szövegéért. Magdi beszél. Elmondja: az egésznek Irén az oka. Igazán nem tudhatta, hogy akkora li­ba, ő Dagival ment. Lala Irén mellé csapódott, a talponálló­ból hozott kétdecis cseresz­nyét, apránként megitatta Irénnel. Az már dülöngélt, vi­hogott. A bunkerhoz négyes­ben mentek, ő Dagival bevo­nult, Irén kintmaradt Lalával, beszélgettek. Mire kijöttek, a másik négy fiú is ott volt. Elkezdték Irénről szedegetni a ruhát. Egy darabig hagyta. Akkor már rámenősebbek let­tek, aztán Lala bevitte a bun­kerba. Jelezni, jelezni Felvette a fél környéket a visításával, ki se nézte belő­le, hogy körömmel nekiesik a srácoknak. Kirohant, a busz­megállóig futott s éppen neki­rontott­ a járőrnek. Olyan jó leírást adott a fiúkról, hogy másnap már az intézetben voltak a rendőrök. A fiúk bíróság előtt felel­nek majd. Irén sorsa? A nyomozó a szülőkkel beszél. Irén pártfo­gót­­kap, derék idősebb asz­­szonyt. A gyermekvédelem je­lez. Egyre jelez. De nevelni — otthon kell.” Legközelebbi riportunkban — egy hét múlva — egy gyer­mekvédelmi akcióról adunk képet. Helyszíne: a Vidám Park. Várkonyi Margit ..Irén és családja“ Az erdőben eszkábálták ös­­­­ze a kéglit. Elhagyott, hábo­rúból maradt bunkerféle van arra, abba becipeltek egyszer egy vaságyat, pár téglát ülő­kének, egy ócska pokrócot. Itt jönnek össze, lógnak, cigiznek. Néha egy-két üveg bort hoz­nak, üvegből isznak, poharuk nincs. Irén vékony arcú, sovány Keresik a jövő sportolóit­­?Mindenkiből lehet világklasszis” —„ Mindenkiből lehet vi­lágklasszis. — Ezzel a mon­dattal indítja beszélgetésün­ket Petrózy Attila, a Központi Sportiskola kerékpár szak­osztályának vezetője. — „Csak” annyi kell hozzá — folytatja —, hogy ízig-vé­rig szeresse ezt a sportágat. Márpedig aki hozzánk jön bi­ciklizni, azt előbb-utóbb meg­fogja az itteni légkör. Eleinte sok pályaversenyre visszük el őket és az ott látottak alapján rendszerint még a tétovázó­nak is megjön a kedve. Kü­lönleges fizikai adottságokat sem várunk a jelentkezőktől, egy a lényeg: fel tudjon ülni a biciklire. — Hogyan készítik fel a kerékpározókat? — Először is az alapvető KRESZ-szabályokat tanítjuk meg, s csak aztán engedjük ki őket az utcára, akkor is felügyelet mellett. A politech­nikai oktatás keretében a ke­rékpár szerelését is fokozato­san megtanulják verseny­zőink. Ráadásul sok játékos foglalkozást is tartunk. Ilyen például a „fogóbicikli”, am­ nem más, mint a népszerű fogójáték — kerékpáron. — Elsősorban 11—14 éves fiúkat várunk, a Millenáris szomszédságában levő úgyne­vezett KSI-faházban. Itt je­lentkezhetnek Baranyecz Andrásnál és nálam. Jó len­ne, ha a közelben lakó gyere­kek jönnének mind nagyobb számban. — Kit tudna példaképül állítani a jövendő kerékpáro­sai elé? — Talán Szűcs Gábort, aki az idei varsói ifjúsági EB-n ezüstérmet nyert, Ő már most olimpiai kerettag. Abban a reményben búcsú­zunk Petróczy Attilától, hogy sok olyan fiú jelentkezik a bicikliseknél, aki követi majd Szűcs Gábor példáját. Körmöczy György 7 Jegyzet­­ CSAK ÜGYETLENSÉG ? A Népszava július 11 -i számában Mesék a farmer anyagról címmel megjelent jegyzet egy asszony panaszáról szólt. Ol­vasónk világoskék farmeranyagot szeretett volna vásárol­ni ... Többször járt a Kéziszövők Szaküzletében (Budapest V., Kossuth Lajos utca 4.), ahol rendre azt a választ kapta, hogy nincs. Pedig volt a raktárban, ahonnan alapos gyanút keltő körülmények között — gondosan becsomagolva — na­gyobb tételt olvasónk szeme láttára vitt is egy „szerencsé­sebb” vevő. Az asszony kifakadt, a panaszkönyvet kérte, ám helyette farmeranyagot kapott — ő is a raktárból, diszkré­ten becsomagolva. Borravalót azonban a „külön kegy” el­lenére sem adott... Az írás megjelenését követő napon Angyal Györgyné, a Kéziszövők Szövetkezetének elnöknője, akinek irányítása alá tartozik a cikkben említett Kossuth Lajos utcai üzlet is, levelet írt szerkesztőségünknek. Levelében többek között felsorolta, hogy egyenként meghallgatta illetve felelősségre vonta az üzlet alkalmazottait, annak ellenére, hogy közülük „ .. .senki sem emlékezett arra, hogy a boltban az utóbbi hó­napokban bárki is kérte volna a panaszkönyvet.” Kérésemre az asszony eljött velem az üzletbe. Valóban, egyik eladó sem ismerte fel. Emberileg érthető okokból. Levelében az elnöknő tájékoztat arról az utasításáról is, mely szerint a jövőben „ .. .csomagolni csak a vevő jelen­létében és az eladótérben lehet, még akkor is, ha a nagyobb mennyiségű bútor- vagy egyéb vászon nagysága miatt a csomag terjedelmes”. A szövetkezet elnöknőjének gyors intézkedé­­e megnyug­tató lenne, ha ... Személyes találkozásunkkor ő is, az üzlet vezetője is ezt ismételgette: egyszerű kereskedelmi ügyetlenséget követett el az üzlet helyettes vezetője, aki „raktáron át” csomagolt áruval szabadult meg a méltatlankodó vevőtől. A Kéziszövők Kossuth Lajos utcai üzletében a jövőben tehát „ügyesebben” fogják a vásárlók tudomására hozni, hogy egyes keresett árucikkek csak „kiválasztott” vevők szá­mára léteznek? Mert a gyanús „kiszolgálásokért” legeny­hébb feddést sem kapott senki az üzletben, így már nem olyan megnyugtató az elnöknő még oly gyors válaszlevele sem. Vagy a Kéziszövők Szövetkezetének üzleteiben ez len­ne a kereskedelmi etika és tisztesség normája? László Ilona

Next