Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)
1974-08-22 / 195. szám
1974. augusztus 22 JFÍ‚ö‚ // — £(o» Zsegm^ Zse A hátrányos helyzet ellen Nyári kollégiuBA Hódmezővásárhely utcáin szinte forr a levegő, a kánikula nyomasztó súlyával rátelepszik az egész városra. A fülledt hőség megüli a Szántó Kovács János középiskolai kollégium modern tanulószobáit is, a füzetek és a könyvek fölé hajoló lányok és fiúk azonban csak elvétve pillantanak ki a szomszédos strand hűsítő hullámaira. Nem létezik olyan erős csábítás, ami kicsalogatná őket ezekből az iskolapadokból: örülnek, hogy itt lehetnek. Ebben a kollégiumban ugyanis a felvételi vizsgára előkészítő kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesz részt a Csongrád, Szolnok, Bács és Békés megye 54 gimnáziumából és szakközépiskolájából kiválasztott 295, jövőre érettségiző középiskolás. Valamennyien úgynevezett „hátrányos helyzetűek”, többségükben fizikai dolgozók gyermekei. Önkéntes oktató]«. A nagy tanyás körzet méreteire tervezett több mint 400 személyes, modern kollégium ideális feltételeket biztosít a tanuláshoz. A diákok kényelmes, 4 ágyas szobákban laknak, s az 5—6 fős csoportoknak külön tanulószoba áll a rendelkezésükre. A csoportokat egy előzetes felmérő teszt alapján úgy állították össze, hogy a részvevők tudásszintje közel azonos legyen. Ehhez igazodva foglalkoznak a felvételire készülő — jelentős részükben falusi, tanyasi — gyerekekkel a szegedi József Attila Tudományegyetem, oktatói és hallgatói — társadalmi munkában. — A mi egyetemünknek ez már a kilencedik ilyen bentlakásos tanfolyama, újabban már nemcsak a nyári, hanem a téli és a tavaszi szünetben is foglalkozunk a rászoruló középiskolásokkal — mondja dr. Klukovits Lajos tanfolyamvezető, a Bolyai Intézet adjunktusa, aki már ott volt az 1970-es első bentlakásos tanfolyam szervezői között is. — A mostani diákok kétharmadát, akiknek a záródolgozata a legjobban sikerül, a téli szünetben egy hétre ismét meghívjuk. Persze, akik nem jöhetnek vissza, azokról is történik gondoskodás: a Békés megyei Tanács például már kérte, hogy közöljük velük, kiket nem hívunk vissza, mert azokkal ők szeretnének foglalkozni. A Szolnok megyeiek pedig azoknak a felkészítését is megszervezik, akik — mint keretszámon felüliek — egyáltalán nem jöhettek el ide, a vásárhelyi kollégiumba. A tanfolyam részvevői közül 165-en matematikából és fizikából, 130-an pedig nyelvtanból, történelemből, franciából, németből, olaszból vagy angolból készülnek felvételi vizsgára. Csak a „mat-fiz”-esekkel 31 hivatásos és 16 egyetemista oktató foglalkozik rendszeresen. A délelőtti 4 óra inkább az elméleti jellegű anyagoké (de ezt sem előadásokon, hanem konzultatív foglalkozásokon, a gyakorlatban alkalmazva sajátíthatják el a fiatalok), a délután 3—4 tanóra pedig főleg a példamegoldások és a nyelvgyakorlás jegyében telik el. Itt igazán nincs baj a szorgalommal: a diákok örülnek, ha „házi feladatot” is kapnak, s van akinek a kezéből 10 órakor, a lámpaoltáskor úgy kell kivenni a könyvet. — Állítom, hogy ezek az úgynevezett „hátrányos helyzetű” gyerekek tehetség dolgában semmivel sem maradnak el a többiek mögött — szögezi le Benedict Mihály, az elméleti fizikai tanszék tanársegédje, aki a jövő évi tanfolyam vezetője lesz. — A tételes anyag elsajátításával nincs is baj, azt megtanulhatják otthon. A probléma általában akkor kezdődik — és nemcsak náluk, hanem a középiskolások nagy többségénél —, amikor a példát nem éppen a legutóbbi anyaghoz kapják, tehát azt is el kell dönteniük, hogy milyen képlethez, elméleti ismerethez nyúljanak. A középiskolás szemlélettel szemben ezért itt mi elsősorban az elmélet alkalmazására, az összefüggések felismerésére, a gondolkodni tanításra fektetjük a fő súlyt. A fiatalok véleménye És mit szólnak mindehhez a fiatalok? Sulák János Szolnokról, a vegyipari szakközépiskolából jött és Kecskeméten, a Műszaki Főiskolán szeretne továbbtanulni. — Az osztályfőnököm szólt, hogy lehet ilyen tanfolyamra jelentkezni, és én kaptam az alkalmon, mert mi a suliban nem foglalkozunk olyan részletesen matekkal és a fizikával, mint a gimnazisták. Főleg ezért éreztem magam hátrányos helyzetben, bár az is igaz, hogy a szüleim tsz-tagok, és otthon semmilyen segítségre nem számíthatok a tanulásomban. Itt annál többre ... — Nekem elsősorban azért nagyon jól ez a tábor, mert otthon, az osztályunkban képtelen vagyok felmérni, mit is ér valójában az én ötösöm — magyarázza Szilágyi Erika, aki Szeghalomról, a Péteri András Gimnáziumból jött és matematika-fizika szakra készül. — Itt látom azt, hogy mit tudnak leendő riválisaim, és a záródolgozat után „egyetemi szemüveggel” is őszintén megmondják nekünk, hogy mennyit ér jelenleg a tudásunk, és ezzel hova érdemes jelentkezni... Bordás Jánost a jászárokszállási gimnáziumból küldték a tanfolyamra. Bizony otthon, magára hagyatkozva, ő sem sok reménnyel kísérelhette volna meg a felkészülést. Nemcsak azért, mert a szülei nem nagyon értenek a könyvek nyelvén, hanem azért is, mert bizony a faluban alig akad valaki, aki segíteni tudna egy nehezebb példa vagy probléma megoldásában ... — Nagyon hasznos napokat töltünk itt — vélekedik. — Az egyetemisták itt laknak velünk, úgyhogy tényleg éjjelnappal tudunk segítséget kérni. Persze nemcsak a feladatmegoldásokat tanuljuk meg tőlük, hanem sok apró, hasznos tanácsot is kapunk la felvételihez. Olyanokat, hogy minden papírt adjunk be, mert a roszszat nem vehetik figyelembe, ha viszont csak egy jó elgondolás is van a papírunkon, az már plusz, pontokat jelenthet. Aztán nekünk az is nagyon tanulságos, hogy az itteni záródolgozatokat már úgy javítják, pontozzák, mint majd jövőre a felvételinél. Megtérni a befektetés Huszonvalahány kilométerrel odébb. Szegeden, a megyei tanács művelődési osztályán Szalontay József osztályvezető mondja: " 1967-ben a Bolyai Intézet előadótermében gyűltek össze először azok a lelkes egyetemista KISZ-fiatalok, akik vállalták, hogy kijárnak a középiskolákba felvételi elkészítő tanfolyamokra. Először 1970- ben Szegeden volt bentlakásos tanfolyam, s azóta, most már Vásárhelyen, rendszeresen megszervezzük az egyetemi előkészítőket, amelyekkel elsősorban a hátrányos körülmények között tanuló fiatalokon akarunk segíteni. A gyerekek azoktatást és az ellátást is teljesen ingyen kapják, csak az útiköltséget kell a saját zsebükből fizetniük. A vásárhelyi tanfolyam 249 ezer forintba kerül, a társadalmi munkákat nem számítva. Az ellátási költségeket az érdekelt megyei tanácsok viselik. A Csongrád megyei tanács 1967- ben 12 ezer forintot fordított a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi előkészítésére. Ez az összeg az idén tízszeresére nőtt! S hogy mennyire megtérül ez a befektetés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szegedi egyetemeken, főiskolákon az utóbbi 3-4 évben máris jelentősen megnőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Sdeák András NÉPSZAVA * SLÁGERSAROK * ‘Nyári érdekességek — Koncz Tibor és Szenes Iván sikere Augusztus 17-én rendezték a József Attila Színházban a 9,Tessék választani!” nyilvános tánczenei hangversenyt, öszszesen 24 dalt mutattak be, s az elsőrendű cél az volt, hogy fiatal énekeseik bizonyíthassák képességeiket. A legnagyobb sikert Németh Gábor — Szenes Iván: Okosabban kellene élni (Apostol) és Demjén—Latzin: Szellemvasút (Bergendy) című számai aratták, de tetszett Katona Klári (Voltál és már nem vagy itt), Nyulassy Bea (Álljunk egymás mellé), Vincze Viktória (Szólj nékem egy jó szót) és a Syrius-együttes (Ha meghallod ezt a dalt) is. * Az M 7-es, a Metro Klub népszerű házizenekara ez idő tájt Bulgáriában köszöni meg éppen a tapsokat. Rusznák Iván és társai nem egyedül keltek útra, hanem Zalatnay Sarolta társaságában (akinek, ,,Várlak még” című slágerét lemezen már alig lehet megkapni . . .). Egyébként kezd összeállni Zalatnay új nagylemeze, amelyet ugyancsak az M 7 kísér. Még néhány hét és véget ér az Expressz-vetélkedő. A kőbányai, a lőrinci, csepeli és budai ifjúsági parkban szeptember 15-én lesz a döntő és a négy győztes jutalma: külföldi utazás. Dévényi Tibor, az ismert műsorvezető és lemezlovas szeptemberben országos turnén vesz részt az új Illésegyüttessel. A műsor második részében bemutatják az ,,Egy fiú és a tündér” című beatmusicalt. A Vörösmarty „Csongor és Tünde”-jéből készült darab szövegátirata Görgey Gábor költő munkája, zenéjét pedig Illés Lajos szerezte. A musicalt karácsonyi ajándékként műsorra tűzi a Fővárosi Operett Színház is. * A Vörösmarty téri kultúrpalota halljában találkoztam Koncz Tibor zeneszerzővel és Szenes Ivánnal, számos közkedvelt sláger alkotóival. Nagy örömmel újságolták, hogy az írországi Castlebar nemzetközi dalfesztiválján (42 országból 1400 számot neveztek) a 36-os döntőbe egyedüli szerzőnárként három daluk is bekerült. A döntőket október elején rendezik, s mindhárom számot Kovács Kati énekli majd. Gratulálunk a bravúrhoz. Reméljük, hogy a döntőben is megállják a helyüket és rövidesen itthon is megismerkedhetünk a sikeres szerzeményekkel Selmeczy Attila Böngésző Megjelent az Ifjúsági Magazin augusztusi száma. Cikket találunk benne az egyetemi felvételikről, s egy-egy tesztlapot azok közül, amelyek az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem felvételi vizsgáin szerepeltek. „T mint tábor” címmel öszszeállítást olvashatunk az újpalotai, a táci, a velencei, a balatonszemesi, a budapesti Mező Imre úti építőtáborokról, a tatai orosz nyelvű és az ópusztaszeri régészeti táborról. Sok érdekes felvétellel illusztrált írást közölnek a Piatoa indiánokról. Szerzője, Boglár Lajos néprajztudós, az idén hat év után másodszor kereste fel Jesus Caballero tanítót és népét Dél-Venezuelában. Magyar tájra, a Kis-Balaton partjára kalauzolja az olvasót egy másik riport. Elpusztul-e a Kis-Balaton? — erre a kérdésre kapunk benne választ. A sport kedvelőinek Miért nem történnek csodák?! címmel. Európa-bajnokságra készülő úszóink edzője, Széchy Tamás panaszkodik arról, hogy kevés az uszoda. Az IM-ből most sem hiányzik a popmuzsikáról szóló írás. A zenekarok világához kapcsolódik az a riport is amely a hozzájuk csapódott fiúkról és lányokról, a „Slepp”ről szól. A Gyermekvédelmi Osztály munkájából „Nevelni — otthon kell” A nyomozó jegyzetfüzetéből: „A lány nyolc óra óta ül az előtérben a széken, ő érkezett elsőnek. Bejön. Széket húzok neki az íróasztalhoz , közel. Nem sietek. Az éjszakai jelentést olvasom, kutatok a sorok között. A Vidám Parkban kezdődött ... Két lány mászkál a parkban, láthatóan már itt lehetnek másfél-két órája. Öt fiúból álló társaság kezd körülöttük dongani. Megszólítás. Együtt mennek tovább. Szórakoznak. A kégli Magdi, az idősebb a szállásra megy. Albérletben lakik, a gyár fizeti. Szövőtanuló, legalábbis a munkakönyve szerint. öreg boszorka a főbérlő, a szoba kis ócska hely, penészes a fal. Magdi utálja, A főbérlőt is. Dagiról töpreng. Dagi ajánlata egyértelmű volt. De Irén... még buta. Egyből nem lehet, balhé lesz belőle. Dagi a hegyről beszélt, ott van a kégli. Biztos hely, a fiúk tákolták össze. Még nem járt arra. Dagi tetszik neki. A többi tucat ember. Semmi. Kis hülyék. Dagi vezéregyéniségnek született. Kemény fickó. Még külsőre is csupa férfiasság. Négyet végzett Erzsébeten, akkor eltanácsolta az iskolavezetőség. Az anyja egyedül nevelt hat gyereket. A férfi nem számított ebben a családban. Néha látta Dagi, estefelé jött, pénzért. Olyankor éjfélig zengett a szoba-konyha. Anya szeme reggelre dagadt volt a sírástól, őket kirakta, menjenek gyorsan, mentek, ki erre, ki arra. Három műszakban dolgozott az anyja. A két kicsit nevelte. A többire nem sok maradt az energiából. Dagi már 17 éves korában ügyesen lopott. Közértből, de később a kocsmákra specializálta magát, utasokat fosztogatott, ha elnyúltak a fal mellett. Pár hét múlva intézetbe vitték. Hol benn volt, hol megszökött, lány, a koránál valamivel többet mutat. Még nincs 14 éves. Nyolcadikba jár, a szülők értelmiségi munkakörben dolgoznak. Tavaly családiház-építésbe kezdtek, kis örökségből. Azóta még annyi idejük sincs, mint eddig. Öcsi, a kistestvér a nagymama felügyelete alatt növekszik. Nagyi megfőz otthon, néha rendet is rak, aztán fut. Még aktív, eljár a szövetkezetbe, hatórás, meózza a pulóvereket. Irénre annyi jut a családban, hogy este beszámoltatják a napjáról. Pár szót vált anyjával, cuccokat kér, amit rendszerint meg is kap. A strandon napozott egyedül, utána a zuhany alatt vihogott rá Magdi. A sótartóira tett megjegyzést, nem bántan, csak kicsit fölényesen. Később visszamentek napozni. Irén észrevette, hogy Magdi körül mindig lebzsel egy-két srác. Csoda tudja, miért. Nyilván a szövegéért. Magdi beszél. Elmondja: az egésznek Irén az oka. Igazán nem tudhatta, hogy akkora liba, ő Dagival ment. Lala Irén mellé csapódott, a talponállóból hozott kétdecis cseresznyét, apránként megitatta Irénnel. Az már dülöngélt, vihogott. A bunkerhoz négyesben mentek, ő Dagival bevonult, Irén kintmaradt Lalával, beszélgettek. Mire kijöttek, a másik négy fiú is ott volt. Elkezdték Irénről szedegetni a ruhát. Egy darabig hagyta. Akkor már rámenősebbek lettek, aztán Lala bevitte a bunkerba. Jelezni, jelezni Felvette a fél környéket a visításával, ki se nézte belőle, hogy körömmel nekiesik a srácoknak. Kirohant, a buszmegállóig futott s éppen nekirontott a járőrnek. Olyan jó leírást adott a fiúkról, hogy másnap már az intézetben voltak a rendőrök. A fiúk bíróság előtt felelnek majd. Irén sorsa? A nyomozó a szülőkkel beszél. Irén pártfogótkap, derék idősebb aszszonyt. A gyermekvédelem jelez. Egyre jelez. De nevelni — otthon kell.” Legközelebbi riportunkban — egy hét múlva — egy gyermekvédelmi akcióról adunk képet. Helyszíne: a Vidám Park. Várkonyi Margit ..Irén és családja“ Az erdőben eszkábálták ösze a kéglit. Elhagyott, háborúból maradt bunkerféle van arra, abba becipeltek egyszer egy vaságyat, pár téglát ülőkének, egy ócska pokrócot. Itt jönnek össze, lógnak, cigiznek. Néha egy-két üveg bort hoznak, üvegből isznak, poharuk nincs. Irén vékony arcú, sovány Keresik a jövő sportolóit?Mindenkiből lehet világklasszis” —„ Mindenkiből lehet világklasszis. — Ezzel a mondattal indítja beszélgetésünket Petrózy Attila, a Központi Sportiskola kerékpár szakosztályának vezetője. — „Csak” annyi kell hozzá — folytatja —, hogy ízig-vérig szeresse ezt a sportágat. Márpedig aki hozzánk jön biciklizni, azt előbb-utóbb megfogja az itteni légkör. Eleinte sok pályaversenyre visszük el őket és az ott látottak alapján rendszerint még a tétovázónak is megjön a kedve. Különleges fizikai adottságokat sem várunk a jelentkezőktől, egy a lényeg: fel tudjon ülni a biciklire. — Hogyan készítik fel a kerékpározókat? — Először is az alapvető KRESZ-szabályokat tanítjuk meg, s csak aztán engedjük ki őket az utcára, akkor is felügyelet mellett. A politechnikai oktatás keretében a kerékpár szerelését is fokozatosan megtanulják versenyzőink. Ráadásul sok játékos foglalkozást is tartunk. Ilyen például a „fogóbicikli”, am nem más, mint a népszerű fogójáték — kerékpáron. — Elsősorban 11—14 éves fiúkat várunk, a Millenáris szomszédságában levő úgynevezett KSI-faházban. Itt jelentkezhetnek Baranyecz Andrásnál és nálam. Jó lenne, ha a közelben lakó gyerekek jönnének mind nagyobb számban. — Kit tudna példaképül állítani a jövendő kerékpárosai elé? — Talán Szűcs Gábort, aki az idei varsói ifjúsági EB-n ezüstérmet nyert, Ő már most olimpiai kerettag. Abban a reményben búcsúzunk Petróczy Attilától, hogy sok olyan fiú jelentkezik a bicikliseknél, aki követi majd Szűcs Gábor példáját. Körmöczy György 7 Jegyzet CSAK ÜGYETLENSÉG ? A Népszava július 11 -i számában Mesék a farmer anyagról címmel megjelent jegyzet egy asszony panaszáról szólt. Olvasónk világoskék farmeranyagot szeretett volna vásárolni ... Többször járt a Kéziszövők Szaküzletében (Budapest V., Kossuth Lajos utca 4.), ahol rendre azt a választ kapta, hogy nincs. Pedig volt a raktárban, ahonnan alapos gyanút keltő körülmények között — gondosan becsomagolva — nagyobb tételt olvasónk szeme láttára vitt is egy „szerencsésebb” vevő. Az asszony kifakadt, a panaszkönyvet kérte, ám helyette farmeranyagot kapott — ő is a raktárból, diszkréten becsomagolva. Borravalót azonban a „külön kegy” ellenére sem adott... Az írás megjelenését követő napon Angyal Györgyné, a Kéziszövők Szövetkezetének elnöknője, akinek irányítása alá tartozik a cikkben említett Kossuth Lajos utcai üzlet is, levelet írt szerkesztőségünknek. Levelében többek között felsorolta, hogy egyenként meghallgatta illetve felelősségre vonta az üzlet alkalmazottait, annak ellenére, hogy közülük „ .. .senki sem emlékezett arra, hogy a boltban az utóbbi hónapokban bárki is kérte volna a panaszkönyvet.” Kérésemre az asszony eljött velem az üzletbe. Valóban, egyik eladó sem ismerte fel. Emberileg érthető okokból. Levelében az elnöknő tájékoztat arról az utasításáról is, mely szerint a jövőben „ .. .csomagolni csak a vevő jelenlétében és az eladótérben lehet, még akkor is, ha a nagyobb mennyiségű bútor- vagy egyéb vászon nagysága miatt a csomag terjedelmes”. A szövetkezet elnöknőjének gyors intézkedée megnyugtató lenne, ha ... Személyes találkozásunkkor ő is, az üzlet vezetője is ezt ismételgette: egyszerű kereskedelmi ügyetlenséget követett el az üzlet helyettes vezetője, aki „raktáron át” csomagolt áruval szabadult meg a méltatlankodó vevőtől. A Kéziszövők Kossuth Lajos utcai üzletében a jövőben tehát „ügyesebben” fogják a vásárlók tudomására hozni, hogy egyes keresett árucikkek csak „kiválasztott” vevők számára léteznek? Mert a gyanús „kiszolgálásokért” legenyhébb feddést sem kapott senki az üzletben, így már nem olyan megnyugtató az elnöknő még oly gyors válaszlevele sem. Vagy a Kéziszövők Szövetkezetének üzleteiben ez lenne a kereskedelmi etika és tisztesség normája? László Ilona