Népszava, 1974. október (102. évfolyam, 229–255. sz.)

1974-10-30 / 254. szám

197­4. október 3­0. A kattermimba fejlesztéséről iMMMc&h&ssiptt a fíf MPSZ központi v­ezetőség&h A Helyiipari és Város­­gazdasági Dolgozók Szak­­szervezetének központi­­ vezetősége kedden meg­tartotta soron következő ülését. Seprényi Sándor­nak, a szakszervezet el­nökének javaslatára a központi vezetőség jegy­zőkönyvben rögzítette el­hunyt alelnökének, Szanyi Dezsőnek, a szakszervezet egyik alapítójának érde­meit. A központi vezetőség ezután a szakszervezet ká­dermunkájának helyzeté­ről és az ezzel kapcsolatos további feladatokról ta­nácskozott. Sáli Ferenc titkár hangsúlyozta: a ká­dermunka színvonalának továbbfejlesztése fontos feltétele annak, hogy a különböző tisztséget betöl­tők mindinkább a szerve­zett tagság megelégedésé­re tevékenykedjenek. Ép­pen ezért tartotta szüksé­gesnek a központi vezető­ség, hogy az MSZMP Központi Bizottságának, majd a SZOT elnökségé­nek határozata alapján mérlegre tegye a káder­­munka eddigi eredmé­nyeit, s meghatározza a továbbfejlesztésével kap­csolatos teendőket. Fokoz­za ennek jelentőségét — hangsúlyozták a központi vezetőség tagjai —, hogy közeledik a szakszervezeti választások időszaka, ami­kor mintegy 30 ezer tiszt­ségviselő nyeri majd el a tagság részéről megbíza­tását. A központi vezetőség a vita során a többi között felhívta a figyelmet a tisztségviselők fokozottabb erkölcsi, anyagi megbe­csülésére. Javasolták, hogy a szakszervezet ve­zetésébe való beválasztás­nál a jövőben nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a nőkre és a fiatalokra. Ter­mészetesen — mint mon­dották ■— nem nélkülöz­hető, hogy olyan emberei kerüljenek funkcióba, akikben megvan a szere­tet a közösségi munka iránt, s akik képesek a szakszervezet érdekvédel­mi szerepének megfelelő tevékenységre, az érdekek helyes megítélésére, a dol­gozók érdekeinek megfe­lelő képviseletére. A szakszervezet vezető testülete a továbbiakban összegezte az április 1-i központi bérpolitikai in­tézkedés, valamint az év eleji bérfejlesztés tapasz­talatait, majd Fabók Zol­tán főtitkár előadásában meghallgatta és elfogadta az elnökség beszámolóját a központi vezetőség leg­utóbbi ülése óta végzett tevékenységről. T. L. A finn pedagógusok szakszervezetének küldöttsége Budapesten A finn pedagógusszak­­szervezet­­ küldöttsége Aimo Tar­mivuori elnök vezetésével Budapestre érkezett. A küldöttséget Virizlay Gyula, a SZOT titkára tájékoztatta az ál­lami szervek és a szak­­szervezetek kapcsolatáról, együttműködéséről. A Pedagógusok Szakszerve­zetének székházában dr. Voksán József főtitkárral folytattak a finn szak­szervezeti vezetők részle­tes megbeszéléseket a két szervezet közötti kapcso­lat megteremtéséről és szakmai kérdésekről. A küldöttség ötnapos magyarországi látogatása során budapesti és Veszp­rém megyei oktatási in­tézményekbe látogat, és ismerkedik a magyar ok­tatási és szakszervezeti munkamódszerekkel. (MTI) Bemutatók novemberben Több magyar klasz­­szikus író műve szerepel a budapesti színházak no­vemberi műsorán. A Ma­dách Kamaraszínház no­vember 1-én egy műsor­ban viszi színre Szomory Dezső „Incidens az Inge­­borg hangversenyen” és Molnár Ferenc ,,Egy, ket­tő, három” című egyfel­­vonásosát. Mindkét mű­vet Szirtes Tamás ren­dezi, Köpeczi-Bócz István díszleteinek, és Mial­­kovszky Erzsébet jelme­zeinek felhasználásával. Ugyancsak november 1-én játssza először a Thália Színház Stúdiója Galsai Pongrác ,,Egy hi­­pochonder emlékiratai” című művének színpadi adaptációját, Gosztonyi János rendezésében. A díszlettervező és jelmez­­tervező Rajkai György. November 8-án újítja fel­­ a Fővárosi Operett­színház társulata Vámos László rendezésében Bo­gár Richárd koreográfiá­jával. Bernstein „West Side story” című musi-Új ’ NDK-drámát visz színre november 9-én a József Attila Színház, Benedek Árpád rendezé­sében. Wolfgang Kol­­haase és Rita Zimmer komédiáját Gál M.­­Zsu­zsa fordította. A fordula­tos történet életrekeltésé­­ben Bodrogi Gyula, Sze­mes Mari, Kállai Ilona, Örkényi Éva és Káló Fló­rián működik közre. November 22-én „Az ezerarcú lélek” címmel rendez Karinthy-estet az Irodalmi Színpad a Pe­dagógusok Fáklya Klub­jában. A Karinthy Fri­gyes műveiből készült összeállítást Kaposy Mik­lós szerkeszti, rendezője Bozóky István. (MTI) KÖZÉLET Márta Ferenc, az MSZMP KB tagja, ked­den Caracasba utazott, hogy az MSZMP képvise­letében részt vegyen a Ve­nezuelai Kommunista Párt V. kongresszusán. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államta­nácsának elnöke Fock Je­nő miniszterelnökhöz in­tézett táviratában köszö­netet mondott a nemzeti ünnepük alkalmából hoz­zá intézett jókívánságo­kért. Dr. Heinz Búder osz­tályvezető-helyettes veze­tésével kedden Budapest­re érkezett a Német Szo­cialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának párt­munkásküldöttsége. Fuat Kepenek, a Török Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemze­ti ünnepe alkalmából ked­den fogadást adott rezi­denciáján. Vető József kitüntetése Az Elnöki Tanács Vető Józsefnek, a Tükör című lap főszerkesztőjének eredményes munkássága elismeréséül, nyugállo­mányba vonulása alkal­mából, a Munka Érdem­rend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Tájé­koztatási Hivatal elnöke adta át. Az átadásnál je­len volt Fodor László, az MSZMP KB agitprop, osztályának helyettes ve­zetője. (MTI) fehérje Hús, fej, tojás - korszerű táplálkozás Emelkedik életszínvo­nalunk és ezzel együtt változnak táplálkozási szokásaink is. Az igények mindinkább a biológiailag értékesebb élelmiszerek k­ártyába tolódnak. A fe­hérje alapvető tápanyag, fogyasztásának mértéke többé-kevésbé jelzi egy­­egy ország táplálkozási színvonalát. Hol tartunk mi ebben? Kérdésünkre az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézetben kaptunk választ. Az idén várhatóan az egy főre jutó napi fehér­jefogyasztás 102 gramm körül alakul, ebből 49 gramm úgynevezett tel­jes értékű, állati eredetű fehérje. Az átlagos ösz­­szes fehérjefogyasztást vizsgálva, világviszony­latban igen előkelő he­lyet foglalunk el, az ál­lati eredetű fehérjéket te­kintve pedig jó közepes­nek számít a mi „eredmé­­nyünk”. 1970-ben nálunk a „fejadag” 98,7 gramm volt, amelyből 44,6 gram­mot képviseltek az állati eredetű fehérjék. Svédor­szágban e­z az átlag 8® gramm, illetve 55 gramm, az NSZK-ban 83 és 54,5 gramm volt, Csehszlová­kiában pedig 91,9, illetve 50,2 gramm. Meg kell azonban mon­danunk, hogy az átlag mögött —­ ha az egyes ré­tegek fogyasztását néz­zük — van aránytalanság, mert ez nagymértékben függ a családok jövedel­métől. Teljes értékű fe­hérjét a hús, a tojás, a tej és a tejtermékek tar­talmaznak. Ezek az élel­miszerek szerte a világon lényegesen drágábbak, mint például a növényi eredetű fehérjéket tartal­mazók, a kenyér, a bur­gonya, a liszt, a rizs stb. Az adatok azt jelzik, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a hús, a húskészítmény és a tojás fogyasztása hazánkban, stagnált viszont a tej- és tejtermékvásárlás. Az élelmiszeripar és az ezt kiszolgáló mezőgazda­ság igyekszik ennek lehe­tőségét megteremteni. Hatása a hús-, a barom­fi-, a tojás- és tej­terme­­lésben, mért érezhető. A felszabadulás előtt az egy főre jutó hús­­fogyasztás évente 33 kiló körül volt, a húsprogram sikeres megvalósítása le­hetővé tette, hogy az idén már nem kevesebb, mint 69 kiló hús jut hazánkban egy lakosra, és jövőre el­érjük a 70 kilót. Az egy fő­re jutó baromfi fogyasz­tásban Európában az el­sők vagyunk, a világrang­listán pedig a harmadi­kok. A 60-as évek elején minden magyar állampol­gár, a csecsemőtől az ag­gastyánig 10 kiló barom­fit fogyasztott, az idei „fejadagunk” 15—16 kiló. Hatból a kívánatosnál kevesebbet eszünk — fe­jenként 2,7 kilót —, a Szovjetunióban ez 15 ki­ló, Csehszlovákiában, Bulgáriában 5—5 kiló. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar ma már úgyszólván minden élel­mezési cikkből az igé­nyeket meghaladó kínála­tot teremt. Van miből vá­logatnunk, rajtunk is mú­lik, hogy mennyire kor­szerű a család étlapja, ISLmém­edité NÉPSZAVA ­ A RÁDIÓ MELLETT Humorfesztivál Ha volna olyan feszült­ségmérő, amely rögzítené a taps és a nevetés in­tenzitását, alighanem a legutóbbi forduló jelezte volna a­­ legmagasabb mértéket ezen a műsze­ren: a szerkesztő trió, a rendezés, és persze a szer­zők, színészek jóvoltából végig lehetett nevetni a nyolcvan percet. Bárány Tamás csípős életképei, Abody Béla ön­ironikus beszámolója egy „szegény kis színházigaz­gató panaszairól”, Sass József énekes színházi körképe sok mulatságos percet hozott, Szilágyi György pedig legjobb for­májában szerepelt a ma­ga „szomorfesztiváljával Ketten A Rádiószínház hétfői bemutatóján Ireneusz Iredynski rádiójátéka sze­repelt. Két nővér kény­szerű, békétlen egymás mellett éléséről volt szó, a magány elől mindket­ten más és más formáját választják a menekülés­nek: az egyik a csöndes elmeháborodottságba, a másik a hamis illúziók vi­lágába. Azt képzeli ma­gáról, hogy jó anya volt, okosan nevelte lányait , akik azonban még a ne­vén apjáról is elfeledkez­nek­. Ketten szerepelnek Zar­­ko Petan A hasonmás cí­mű darabjában is, ame­lyet ugyancsak hétfő es­te mutatott be a Rádió­színház. Két bemutató egyetlen este kicsit sok lehet — de ebben az eset­ben tematikus hasonlóság kapcsolja egybe a két premiert. A jugoszláv hang­játékban arra jön rá a főhős — Márkus László alakította nagy átérzéssel —­, hogy az azonos beha­tásoknak eredményeként hasonló embertípusok jö­hetőek létre, illetve egymáshoz hasonlókká válnak, így találkozik ő is saját hasonmásával. Vi­dám, derűs hangvételű kis drámát hallhattunk, Maráz László bizonyára nem véletlenül volt mindkét mű dramaturgja, szigorú ökonómiával, frappáns szerkesztési móddal dolgozott. Varga Géza, illetve Gál István rendezői munkájában is volt hasonlóság, üresjára­tok nélkül, pergő ütem­ben igyekeztek kihasznál­ni a rendelkezésükre ál­ló perceket, még a las­súbb jeleneteknél is. 168 óra Ezen a magazinon is meglátszott, hogy vérbeli külpolitikus a gazdája. Ipper Pálék igazi cseme­gét tálaltak: „forró dró­ton” kapcsolták egybe a rádió moszkvai és New York-i tudósítójának tele­fonját, a frissen bejelen­tett nagy találkozóval kapcsolatosan. E témabe­li és technikai újság mel­lett a szokásos belpoliti­kai riportázs a maga egyébként jó színvonalon mégis szürkének hatott. Talán azt a riportot még­is érdemes­­ kiemelni, amely a munka­verseny új szempontjaira hívta fel a figyelmet. Háry Márta ÚJ TÉVÉJÁTÉKOK A következő napokban, hetekben a televízió jó néhány olyan új tv-játék­­kal jelentkezik, amelyek a magyar irodalom ismert műveit dolgozzák fel a műfaj sajátos formájában. Hidas Antal Ficzek úr cí­mű könyve nyomán Haj­­dufy Miklós rendezett tv­­játékot Markos Miklós forgatókönyvének felhasz­nálásával. A történetben egy szegény cipészcsalád élete és küzdelme során bontakozik ki az első vi­lágháború előtti Budapest sokszínű képe. A szerep­lők: Haumann Péter, Schütz Ila, Major Tamás, Balázs Péter, Káló Fló­rián, Molnár Tibor és Pásztor Erzsi. Mihályfi Imre rendezé­sében készült film Hunya­­dy Sándor Téli sport című kisregényéből. A könyv főszereplője Olga, a sze­gény tisztviselőlány, aki a Tátrában gyógyítgatja tü­dőbaját, s beleszeret egy sítrénerbe. A játék főbb szerepeiben Esztergályos Cecíliát, Kertész Pétert és Szabó Ildikót láthatjuk. A századelő kedvelt írójá­nak, Szép Ernőnek is a közeljövőben kerül képer­nyőre két egyfelvonásosa, Ádám Ottó rendezésében. Az Ida és a Krémes ironi­kus, groteszk hangvétellel mesél a kisemberek életé­ről. A játékokban többek között Schütz Ilát, Piros Ildikót, Huszti­­ Pétert és Paudits Bélát láthatjuk. Sarkadi Imre novellái­ból Esztergályos Károly Pokolraszállás címmel ké­szített adaptációt. A mű egy fiktív életrajz jelen­tős eseményeit dolgozza fel. Ábel, a történet hőse a negyvenévesek nemze­dékéhez tartozik, ahhoz a generációhoz, amelyik át­élő­je, egyszersmind cse­lekvő résztvevője volt tör­ténelmünk nagy korszak­­váltásának. Ábel múltjá­nak felelevenített pillana­taiból kirajzolódik a sor­sát, emberi magatartását meghatározó történelmi és társadalmi szituáció is. A főbb szerepeket. Kozák András, Hűvösvölgyi Ildi­kó, Gyöngyössy Katalin, Béres Ilona, Győri Emil és Mádi Szabó Gábor játsszák. Fáy András Külföldiek című művéből Mészöly Tibor dramaturg közre­működésével 4 Nemere László készített filmet. A vidám história a külföld­­majmolás szatírája. Gár­donyi Géza Ida regénye című művéből is adaptá­ció készült két részben. A film egy fiatal lány küz­delméről szól, emberi és női jogainak elismerteté­séért, a szerelemért és a boldogságért. A szereplők: Venczel Vera, Oszter Sán­dor, Nagy Attila, Vörös Eszter, Simor Erzsi, Szer­­sén Gyula. (MTI) Művészeti kiadók konferenciája Negyedszer találkoznak egymással a szocialista országok művészeti ki­adóinak vezetői, a könyv­kiadás irányítói, hogy megvitassák a „képek kö­zös nyelvén beszélő” kö­tetek kiadásának felada­tait A megbeszéléssoro­zat kedden kezdődött a Royal -szállóban. Gábor Viktor, a Kultu­rális Minisztérium kiadói főigazgatóságának vezető­je üdvözölte a konferen­cia réz*perővfcr akskM­ t, a közös cél vezérel, hogy átadják egymásnak leg­frissebb tapasztalataikat, számba vegyék azokat a­­tennivalókat, amelyek a szocialista művészeti könyvműhelyekre várnak. Kultúrkincseinket bemu­tatni, magunknak és a vi­lágnak - ez a több na­pos eszmecsere röviden megfogalmazható célja. A konferencia első nap­ján K. M. Dolgov, a leg­nagyobb szovjet művé­- -■» .u._ ■. Művészet igazgatója sz­­olt be a legutóbbi ko­tér énei a óta végzett k­zös munkáról. A más referátumot dr. Simó J­nő, a Corvina Klab igazgatója tartotta. A szocialista művésze kiadók konferenciáját kapcsolódva Kornis­zt a Kultúra Külkereskede­mi Vállalat vezérigazga­tója nyitotta meg Könyvklubban a féleze­nyi kötetet bemutató mű­­szerű könyvkiálítást ­ Kiskunf­élegyháza A mostoha sorsú művelődés A látogató arra készül fel, hogy egy olyan­­nagy és szép kisvárosban, mint Kiskunfélegyháza, komoly kulturális élet zajlik, hogy méltó helyet foglal el ma már a művelődés... Ünnepi hangverseny Félegyháza lakossága aznap ünnepelte, zuhogó esőben a város felszaba­dulásának évfordulóját. A főtéren, a Petőfi-szobor előtt, dacolva a rossz idő­vel, fiatalok gyűltek egy­be. A Fegyveres Erők Klubjában délután Schiff András ifjú zongoramű­vész találkozott a fiata­lokkal. Helyesebben ta­lálkozott volna. Csakhogy az eső keresztülhúzta az Állami Zeneiskola igazga­tójának, V. Nagy Bálint­nak a számításait. S bár aznap nyílt meg az ifjú­sági zeneklub, a diákok közül csak néhányan jöt­tek el, mert kivitték őket a földekre, a sürgető me­zőgazdasági feladatok el­végzésére. Este azonban már za­vartalanul bonyolódott le A legsúlyosabb gond­juk a művelődési ház. Ami van, arról jobb mi­nél kevesebbet beszélni. A Korona-szálló emeletén kaptak helyet. Az épület nagyobbik része ma is hotel. A bejárókapu alatt borkimérés van. Az ide­tévedő nem is sejtheti, hogy fent művelődési munka folyik. A munka­társak szégyellik kitenni a kultúra feliratot a kocs­ma cégére mellé. Inkább az íróasztal tetején tart­ják. — Régebben jobb volt. Ma már nemigen jön be a színháztermünkbe még az ünnepi hangverseny a zenét kedvelő lakosok előtt. Kiskunfélegyházán ugyanis van kultúraszere­tet. Kedvelik a többi kö­zött a zenét Petőfi és Mó­ra szűkebb hazájában. Ezt bizonyítják a nyári koncertek meg a bérletes hangversenyek is. A ze­neiskola szegényes, avult épülete ugyanakkor saj­nos elriasztó. Nem nagy élvezet lehet itt zenét ok­tatni. Ennek ellenére az iskolának ambiciózus, fia­tal pedagógusgárdája van és ez némileg szépíti a kapott képet. Ráférne már a városra egy ko­molyabb Zeneiskola. Ta­lán nem is elérhetetlen. Csakhogy komoly tante­remhiánnyal küszködnek a többi iskolában is, a tsz-dolgozó sem­­■ mondja Csőszi Sándor, a művelődési otthon új igazgatója, aki csak hosz­­szas tépe­lődés után vál­lalta el a ház vezetését. Pedig ő is és munka­társai is tele vannak öt­letekkel, tervekkel. Ten­ni szeretnének városu­kért. Csak az a kérdés, hogy ilyen körülmények között el lehet-e érni bár­mit is? A részegek nyüzs­gése a bejárat körül alig­ha teszi vonzóvá a kul­­túrházat (a hotelt sem). Természetesen azért vé­geznek bizonyos kulturá­lis tevékenységet az épü­letben. Főleg a fiatalok jár­nak be. Egyelőre csekély érdeklődést tanúsító, tán­colni vágyó közönség. Az új vezetőség csak most kezdi kialakítani a rend­szeres klubéletet. Jelen­leg arra szorítkoznak, hogy a nívós­abb, tartal­masabb műsorokat a Fegyveres Erők Klubjával együttműködve, ott tart­sák meg. Mire számíthatnak a jö­vőben ? Egyetlen lehetséges megoldás van: korszerű művelődési házat kell épí­tz derül ki a városi ta­nács elnökhelyettesének, dr. Berényi Istvánnak a szobájában. Dr. Dobos Fe­renc, a tanács elnöke ha­tározottan kijelenti: — Kizárólag közhozzá­járulásból nem lehet meg­oldani a kérdést. Hiszen hatvan-hetvenmillió fo­rintos beruházásról van szó. Közművelődési ala­pot kell létesítenünk. En­nek a felét központi erő­ből kell megteremteni, és csak ehhez járulhat a vál­lalatok, a tsz-ek és a la­kosság különféle segítsé­ge. A tanács vezetői előtt nem először hangzott el a kérdés, amit magam is feltettem. Általában őket hibáztatják azért, hogy Fél­egyházának, harminc­­ötezer lakosával egyetem­ben, ma sincs elfogadha­tó, városi rangjához, ha­gyományaihoz és kulturá­lis örökségeihez méltó művelődési centruma. Csakhogy végül is ki kell mondanunk az igazságot Megfelelő anyagi erők nélkül nem lehet felépí­teni egy sok millió forin­tot jelentő intézményt, tem­. Illő épületet Petőfi és Móra városában. — Közhozzájárulásból meg lehetne oldani — vallja Csőszi Sándor. Nem könnyű választ ta­lálni arra, hogy tulajdon­képpen miért is nincs még ma sem tisztességes művelődési otthona Fél­­egyházának, amikor a jó­val kisebb, közeli Kiskun­­majsának például van. A kapott válaszokat vé­gül is így lehetséges ösz­­szefoglalni: Nincs rá pénz! Márpedig a tanács nem rendelkezik ezzel az ösz­­szeggel. (Egyelőre még a jelenlegi művelődési ház fenntartásával is gondjai vannak.) A helyzet — tekintet­tel a közművelődés reális lehetőségeire — nem túl­zottan biztató, ők maguk nem most kezdték el ter­vezni az új, igényeiknek megfelelő művelődési ott­hont. Csakhogy — mint mondják ■— korántsem rajtuk múlott. Itt nem elegendő akarni. Egyfajta szemléletet kell megvál­toztatni mindenekelőtt. Szükséges, hogy ezt a kulturális létesítményt ne csak a­­ városi tanács, és ne csupán a művelődési otthon munkatársai akar­ják. Ennek a nagyon fon­tos intézménynek a meg­valósításához központi se­gítség szükséges. Ha minden jól megy, akkor talán évek múlva felépül az új létesítmény. Az átmeneti évek alatt sem lehet azonban ennyi­re mostoha gyerek a mű­velődés a kiskunok váro­sában. Szémann Béla Borkimérés és hotel Közművelődési alapot

Next