Népszava, 1974. október (102. évfolyam, 229–255. sz.)
1974-10-30 / 254. szám
1974. október 30. A kattermimba fejlesztéséről iMMMc&h&ssiptt a fíf MPSZ központi vezetőség&h A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége kedden megtartotta soron következő ülését. Seprényi Sándornak, a szakszervezet elnökének javaslatára a központi vezetőség jegyzőkönyvben rögzítette elhunyt alelnökének, Szanyi Dezsőnek, a szakszervezet egyik alapítójának érdemeit. A központi vezetőség ezután a szakszervezet kádermunkájának helyzetéről és az ezzel kapcsolatos további feladatokról tanácskozott. Sáli Ferenc titkár hangsúlyozta: a kádermunka színvonalának továbbfejlesztése fontos feltétele annak, hogy a különböző tisztséget betöltők mindinkább a szervezett tagság megelégedésére tevékenykedjenek. Éppen ezért tartotta szükségesnek a központi vezetőség, hogy az MSZMP Központi Bizottságának, majd a SZOT elnökségének határozata alapján mérlegre tegye a kádermunka eddigi eredményeit, s meghatározza a továbbfejlesztésével kapcsolatos teendőket. Fokozza ennek jelentőségét — hangsúlyozták a központi vezetőség tagjai —, hogy közeledik a szakszervezeti választások időszaka, amikor mintegy 30 ezer tisztségviselő nyeri majd el a tagság részéről megbízatását. A központi vezetőség a vita során a többi között felhívta a figyelmet a tisztségviselők fokozottabb erkölcsi, anyagi megbecsülésére. Javasolták, hogy a szakszervezet vezetésébe való beválasztásnál a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak a nőkre és a fiatalokra. Természetesen — mint mondották ■— nem nélkülözhető, hogy olyan emberei kerüljenek funkcióba, akikben megvan a szeretet a közösségi munka iránt, s akik képesek a szakszervezet érdekvédelmi szerepének megfelelő tevékenységre, az érdekek helyes megítélésére, a dolgozók érdekeinek megfelelő képviseletére. A szakszervezet vezető testülete a továbbiakban összegezte az április 1-i központi bérpolitikai intézkedés, valamint az év eleji bérfejlesztés tapasztalatait, majd Fabók Zoltán főtitkár előadásában meghallgatta és elfogadta az elnökség beszámolóját a központi vezetőség legutóbbi ülése óta végzett tevékenységről. T. L. A finn pedagógusok szakszervezetének küldöttsége Budapesten A finn pedagógusszakszervezet küldöttsége Aimo Tarmivuori elnök vezetésével Budapestre érkezett. A küldöttséget Virizlay Gyula, a SZOT titkára tájékoztatta az állami szervek és a szakszervezetek kapcsolatáról, együttműködéséről. A Pedagógusok Szakszervezetének székházában dr. Voksán József főtitkárral folytattak a finn szakszervezeti vezetők részletes megbeszéléseket a két szervezet közötti kapcsolat megteremtéséről és szakmai kérdésekről. A küldöttség ötnapos magyarországi látogatása során budapesti és Veszprém megyei oktatási intézményekbe látogat, és ismerkedik a magyar oktatási és szakszervezeti munkamódszerekkel. (MTI) Bemutatók novemberben Több magyar klaszszikus író műve szerepel a budapesti színházak novemberi műsorán. A Madách Kamaraszínház november 1-én egy műsorban viszi színre Szomory Dezső „Incidens az Ingeborg hangversenyen” és Molnár Ferenc ,,Egy, kettő, három” című egyfelvonásosát. Mindkét művet Szirtes Tamás rendezi, Köpeczi-Bócz István díszleteinek, és Mialkovszky Erzsébet jelmezeinek felhasználásával. Ugyancsak november 1-én játssza először a Thália Színház Stúdiója Galsai Pongrác ,,Egy hipochonder emlékiratai” című művének színpadi adaptációját, Gosztonyi János rendezésében. A díszlettervező és jelmeztervező Rajkai György. November 8-án újítja fel a Fővárosi Operettszínház társulata Vámos László rendezésében Bogár Richárd koreográfiájával. Bernstein „West Side story” című musi-Új ’ NDK-drámát visz színre november 9-én a József Attila Színház, Benedek Árpád rendezésében. Wolfgang Kolhaase és Rita Zimmer komédiáját Gál M.Zsuzsa fordította. A fordulatos történet életrekeltésében Bodrogi Gyula, Szemes Mari, Kállai Ilona, Örkényi Éva és Káló Flórián működik közre. November 22-én „Az ezerarcú lélek” címmel rendez Karinthy-estet az Irodalmi Színpad a Pedagógusok Fáklya Klubjában. A Karinthy Frigyes műveiből készült összeállítást Kaposy Miklós szerkeszti, rendezője Bozóky István. (MTI) KÖZÉLET Márta Ferenc, az MSZMP KB tagja, kedden Caracasba utazott, hogy az MSZMP képviseletében részt vegyen a Venezuelai Kommunista Párt V. kongresszusán. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke Fock Jenő miniszterelnökhöz intézett táviratában köszönetet mondott a nemzeti ünnepük alkalmából hozzá intézett jókívánságokért. Dr. Heinz Búder osztályvezető-helyettes vezetésével kedden Budapestre érkezett a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége. Fuat Kepenek, a Török Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott rezidenciáján. Vető József kitüntetése Az Elnöki Tanács Vető Józsefnek, a Tükör című lap főszerkesztőjének eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke adta át. Az átadásnál jelen volt Fodor László, az MSZMP KB agitprop, osztályának helyettes vezetője. (MTI) fehérje Hús, fej, tojás - korszerű táplálkozás Emelkedik életszínvonalunk és ezzel együtt változnak táplálkozási szokásaink is. Az igények mindinkább a biológiailag értékesebb élelmiszerek kártyába tolódnak. A fehérje alapvető tápanyag, fogyasztásának mértéke többé-kevésbé jelzi egyegy ország táplálkozási színvonalát. Hol tartunk mi ebben? Kérdésünkre az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben kaptunk választ. Az idén várhatóan az egy főre jutó napi fehérjefogyasztás 102 gramm körül alakul, ebből 49 gramm úgynevezett teljes értékű, állati eredetű fehérje. Az átlagos öszszes fehérjefogyasztást vizsgálva, világviszonylatban igen előkelő helyet foglalunk el, az állati eredetű fehérjéket tekintve pedig jó közepesnek számít a mi „eredményünk”. 1970-ben nálunk a „fejadag” 98,7 gramm volt, amelyből 44,6 grammot képviseltek az állati eredetű fehérjék. Svédországban ez az átlag 8® gramm, illetve 55 gramm, az NSZK-ban 83 és 54,5 gramm volt, Csehszlovákiában pedig 91,9, illetve 50,2 gramm. Meg kell azonban mondanunk, hogy az átlag mögött — ha az egyes rétegek fogyasztását nézzük — van aránytalanság, mert ez nagymértékben függ a családok jövedelmétől. Teljes értékű fehérjét a hús, a tojás, a tej és a tejtermékek tartalmaznak. Ezek az élelmiszerek szerte a világon lényegesen drágábbak, mint például a növényi eredetű fehérjéket tartalmazók, a kenyér, a burgonya, a liszt, a rizs stb. Az adatok azt jelzik, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a hús, a húskészítmény és a tojás fogyasztása hazánkban, stagnált viszont a tej- és tejtermékvásárlás. Az élelmiszeripar és az ezt kiszolgáló mezőgazdaság igyekszik ennek lehetőségét megteremteni. Hatása a hús-, a baromfi-, a tojás- és tejtermelésben, mért érezhető. A felszabadulás előtt az egy főre jutó húsfogyasztás évente 33 kiló körül volt, a húsprogram sikeres megvalósítása lehetővé tette, hogy az idén már nem kevesebb, mint 69 kiló hús jut hazánkban egy lakosra, és jövőre elérjük a 70 kilót. Az egy főre jutó baromfi fogyasztásban Európában az elsők vagyunk, a világranglistán pedig a harmadikok. A 60-as évek elején minden magyar állampolgár, a csecsemőtől az aggastyánig 10 kiló baromfit fogyasztott, az idei „fejadagunk” 15—16 kiló. Hatból a kívánatosnál kevesebbet eszünk — fejenként 2,7 kilót —, a Szovjetunióban ez 15 kiló, Csehszlovákiában, Bulgáriában 5—5 kiló. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar ma már úgyszólván minden élelmezési cikkből az igényeket meghaladó kínálatot teremt. Van miből válogatnunk, rajtunk is múlik, hogy mennyire korszerű a család étlapja, ISLmémedité NÉPSZAVA A RÁDIÓ MELLETT Humorfesztivál Ha volna olyan feszültségmérő, amely rögzítené a taps és a nevetés intenzitását, alighanem a legutóbbi forduló jelezte volna a legmagasabb mértéket ezen a műszeren: a szerkesztő trió, a rendezés, és persze a szerzők, színészek jóvoltából végig lehetett nevetni a nyolcvan percet. Bárány Tamás csípős életképei, Abody Béla önironikus beszámolója egy „szegény kis színházigazgató panaszairól”, Sass József énekes színházi körképe sok mulatságos percet hozott, Szilágyi György pedig legjobb formájában szerepelt a maga „szomorfesztiváljával Ketten A Rádiószínház hétfői bemutatóján Ireneusz Iredynski rádiójátéka szerepelt. Két nővér kényszerű, békétlen egymás mellett éléséről volt szó, a magány elől mindketten más és más formáját választják a menekülésnek: az egyik a csöndes elmeháborodottságba, a másik a hamis illúziók világába. Azt képzeli magáról, hogy jó anya volt, okosan nevelte lányait , akik azonban még a nevén apjáról is elfeledkeznek. Ketten szerepelnek Zarko Petan A hasonmás című darabjában is, amelyet ugyancsak hétfő este mutatott be a Rádiószínház. Két bemutató egyetlen este kicsit sok lehet — de ebben az esetben tematikus hasonlóság kapcsolja egybe a két premiert. A jugoszláv hangjátékban arra jön rá a főhős — Márkus László alakította nagy átérzéssel —, hogy az azonos behatásoknak eredményeként hasonló embertípusok jöhetőek létre, illetve egymáshoz hasonlókká válnak, így találkozik ő is saját hasonmásával. Vidám, derűs hangvételű kis drámát hallhattunk, Maráz László bizonyára nem véletlenül volt mindkét mű dramaturgja, szigorú ökonómiával, frappáns szerkesztési móddal dolgozott. Varga Géza, illetve Gál István rendezői munkájában is volt hasonlóság, üresjáratok nélkül, pergő ütemben igyekeztek kihasználni a rendelkezésükre álló perceket, még a lassúbb jeleneteknél is. 168 óra Ezen a magazinon is meglátszott, hogy vérbeli külpolitikus a gazdája. Ipper Pálék igazi csemegét tálaltak: „forró dróton” kapcsolták egybe a rádió moszkvai és New York-i tudósítójának telefonját, a frissen bejelentett nagy találkozóval kapcsolatosan. E témabeli és technikai újság mellett a szokásos belpolitikai riportázs a maga egyébként jó színvonalon mégis szürkének hatott. Talán azt a riportot mégis érdemes kiemelni, amely a munkaverseny új szempontjaira hívta fel a figyelmet. Háry Márta ÚJ TÉVÉJÁTÉKOK A következő napokban, hetekben a televízió jó néhány olyan új tv-játékkal jelentkezik, amelyek a magyar irodalom ismert műveit dolgozzák fel a műfaj sajátos formájában. Hidas Antal Ficzek úr című könyve nyomán Hajdufy Miklós rendezett tvjátékot Markos Miklós forgatókönyvének felhasználásával. A történetben egy szegény cipészcsalád élete és küzdelme során bontakozik ki az első világháború előtti Budapest sokszínű képe. A szereplők: Haumann Péter, Schütz Ila, Major Tamás, Balázs Péter, Káló Flórián, Molnár Tibor és Pásztor Erzsi. Mihályfi Imre rendezésében készült film Hunyady Sándor Téli sport című kisregényéből. A könyv főszereplője Olga, a szegény tisztviselőlány, aki a Tátrában gyógyítgatja tüdőbaját, s beleszeret egy sítrénerbe. A játék főbb szerepeiben Esztergályos Cecíliát, Kertész Pétert és Szabó Ildikót láthatjuk. A századelő kedvelt írójának, Szép Ernőnek is a közeljövőben kerül képernyőre két egyfelvonásosa, Ádám Ottó rendezésében. Az Ida és a Krémes ironikus, groteszk hangvétellel mesél a kisemberek életéről. A játékokban többek között Schütz Ilát, Piros Ildikót, Huszti Pétert és Paudits Bélát láthatjuk. Sarkadi Imre novelláiból Esztergályos Károly Pokolraszállás címmel készített adaptációt. A mű egy fiktív életrajz jelentős eseményeit dolgozza fel. Ábel, a történet hőse a negyvenévesek nemzedékéhez tartozik, ahhoz a generációhoz, amelyik átélője, egyszersmind cselekvő résztvevője volt történelmünk nagy korszakváltásának. Ábel múltjának felelevenített pillanataiból kirajzolódik a sorsát, emberi magatartását meghatározó történelmi és társadalmi szituáció is. A főbb szerepeket. Kozák András, Hűvösvölgyi Ildikó, Gyöngyössy Katalin, Béres Ilona, Győri Emil és Mádi Szabó Gábor játsszák. Fáy András Külföldiek című művéből Mészöly Tibor dramaturg közreműködésével 4 Nemere László készített filmet. A vidám história a külföldmajmolás szatírája. Gárdonyi Géza Ida regénye című művéből is adaptáció készült két részben. A film egy fiatal lány küzdelméről szól, emberi és női jogainak elismertetéséért, a szerelemért és a boldogságért. A szereplők: Venczel Vera, Oszter Sándor, Nagy Attila, Vörös Eszter, Simor Erzsi, Szersén Gyula. (MTI) Művészeti kiadók konferenciája Negyedszer találkoznak egymással a szocialista országok művészeti kiadóinak vezetői, a könyvkiadás irányítói, hogy megvitassák a „képek közös nyelvén beszélő” kötetek kiadásának feladatait A megbeszéléssorozat kedden kezdődött a Royal -szállóban. Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatóságának vezetője üdvözölte a konferencia réz*perővfcr akskM t, a közös cél vezérel, hogy átadják egymásnak legfrissebb tapasztalataikat, számba vegyék azokat atennivalókat, amelyek a szocialista művészeti könyvműhelyekre várnak. Kultúrkincseinket bemutatni, magunknak és a világnak - ez a több napos eszmecsere röviden megfogalmazható célja. A konferencia első napján K. M. Dolgov, a legnagyobb szovjet művé- -■» .u._ ■. Művészet igazgatója szolt be a legutóbbi kotér énei a óta végzett kzös munkáról. A más referátumot dr. Simó Jnő, a Corvina Klab igazgatója tartotta. A szocialista művésze kiadók konferenciáját kapcsolódva Korniszt a Kultúra Külkereskedemi Vállalat vezérigazgatója nyitotta meg Könyvklubban a félezenyi kötetet bemutató műszerű könyvkiálítást Kiskunfélegyháza A mostoha sorsú művelődés A látogató arra készül fel, hogy egy olyannagy és szép kisvárosban, mint Kiskunfélegyháza, komoly kulturális élet zajlik, hogy méltó helyet foglal el ma már a művelődés... Ünnepi hangverseny Félegyháza lakossága aznap ünnepelte, zuhogó esőben a város felszabadulásának évfordulóját. A főtéren, a Petőfi-szobor előtt, dacolva a rossz idővel, fiatalok gyűltek egybe. A Fegyveres Erők Klubjában délután Schiff András ifjú zongoraművész találkozott a fiatalokkal. Helyesebben találkozott volna. Csakhogy az eső keresztülhúzta az Állami Zeneiskola igazgatójának, V. Nagy Bálintnak a számításait. S bár aznap nyílt meg az ifjúsági zeneklub, a diákok közül csak néhányan jöttek el, mert kivitték őket a földekre, a sürgető mezőgazdasági feladatok elvégzésére. Este azonban már zavartalanul bonyolódott le A legsúlyosabb gondjuk a művelődési ház. Ami van, arról jobb minél kevesebbet beszélni. A Korona-szálló emeletén kaptak helyet. Az épület nagyobbik része ma is hotel. A bejárókapu alatt borkimérés van. Az idetévedő nem is sejtheti, hogy fent művelődési munka folyik. A munkatársak szégyellik kitenni a kultúra feliratot a kocsma cégére mellé. Inkább az íróasztal tetején tartják. — Régebben jobb volt. Ma már nemigen jön be a színháztermünkbe még az ünnepi hangverseny a zenét kedvelő lakosok előtt. Kiskunfélegyházán ugyanis van kultúraszeretet. Kedvelik a többi között a zenét Petőfi és Móra szűkebb hazájában. Ezt bizonyítják a nyári koncertek meg a bérletes hangversenyek is. A zeneiskola szegényes, avult épülete ugyanakkor sajnos elriasztó. Nem nagy élvezet lehet itt zenét oktatni. Ennek ellenére az iskolának ambiciózus, fiatal pedagógusgárdája van és ez némileg szépíti a kapott képet. Ráférne már a városra egy komolyabb Zeneiskola. Talán nem is elérhetetlen. Csakhogy komoly tanteremhiánnyal küszködnek a többi iskolában is, a tsz-dolgozó sem■ mondja Csőszi Sándor, a művelődési otthon új igazgatója, aki csak hoszszas tépelődés után vállalta el a ház vezetését. Pedig ő is és munkatársai is tele vannak ötletekkel, tervekkel. Tenni szeretnének városukért. Csak az a kérdés, hogy ilyen körülmények között el lehet-e érni bármit is? A részegek nyüzsgése a bejárat körül aligha teszi vonzóvá a kultúrházat (a hotelt sem). Természetesen azért végeznek bizonyos kulturális tevékenységet az épületben. Főleg a fiatalok járnak be. Egyelőre csekély érdeklődést tanúsító, táncolni vágyó közönség. Az új vezetőség csak most kezdi kialakítani a rendszeres klubéletet. Jelenleg arra szorítkoznak, hogy a nívósabb, tartalmasabb műsorokat a Fegyveres Erők Klubjával együttműködve, ott tartsák meg. Mire számíthatnak a jövőben ? Egyetlen lehetséges megoldás van: korszerű művelődési házat kell építz derül ki a városi tanács elnökhelyettesének, dr. Berényi Istvánnak a szobájában. Dr. Dobos Ferenc, a tanács elnöke határozottan kijelenti: — Kizárólag közhozzájárulásból nem lehet megoldani a kérdést. Hiszen hatvan-hetvenmillió forintos beruházásról van szó. Közművelődési alapot kell létesítenünk. Ennek a felét központi erőből kell megteremteni, és csak ehhez járulhat a vállalatok, a tsz-ek és a lakosság különféle segítsége. A tanács vezetői előtt nem először hangzott el a kérdés, amit magam is feltettem. Általában őket hibáztatják azért, hogy Félegyházának, harmincötezer lakosával egyetemben, ma sincs elfogadható, városi rangjához, hagyományaihoz és kulturális örökségeihez méltó művelődési centruma. Csakhogy végül is ki kell mondanunk az igazságot Megfelelő anyagi erők nélkül nem lehet felépíteni egy sok millió forintot jelentő intézményt, tem. Illő épületet Petőfi és Móra városában. — Közhozzájárulásból meg lehetne oldani — vallja Csőszi Sándor. Nem könnyű választ találni arra, hogy tulajdonképpen miért is nincs még ma sem tisztességes művelődési otthona Félegyházának, amikor a jóval kisebb, közeli Kiskunmajsának például van. A kapott válaszokat végül is így lehetséges öszszefoglalni: Nincs rá pénz! Márpedig a tanács nem rendelkezik ezzel az öszszeggel. (Egyelőre még a jelenlegi művelődési ház fenntartásával is gondjai vannak.) A helyzet — tekintettel a közművelődés reális lehetőségeire — nem túlzottan biztató, ők maguk nem most kezdték el tervezni az új, igényeiknek megfelelő művelődési otthont. Csakhogy — mint mondják ■— korántsem rajtuk múlott. Itt nem elegendő akarni. Egyfajta szemléletet kell megváltoztatni mindenekelőtt. Szükséges, hogy ezt a kulturális létesítményt ne csak a városi tanács, és ne csupán a művelődési otthon munkatársai akarják. Ennek a nagyon fontos intézménynek a megvalósításához központi segítség szükséges. Ha minden jól megy, akkor talán évek múlva felépül az új létesítmény. Az átmeneti évek alatt sem lehet azonban ennyire mostoha gyerek a művelődés a kiskunok városában. Szémann Béla Borkimérés és hotel Közművelődési alapot