Népszava, 1974. november (102. évfolyam, 256–280. sz.)

1974-11-01 / 256. szám

1974. NOVEMBER 1. PÉNTEK­­ 102. ÉVFOLYAM ?,56. SZÁM AI, 1 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Minta­­­érték nélkül? M­ásutt is hasznosítható szervezési programot valósítanak meg — nemrégiben riportban számoltatu­k be róla — a Jászberényi Hűtő­gépgyárban, amelynek vezetőit a minisztérium úgynevezett „mintaszervezési” feladattal bízta meg. Az intézkedések hatására az aggregátüzem­­ben több mint ötven százalékkal csakkent a gyár­tási idő, a harmincnyolc százalékkal az anyagkölt­ség. A jászberényi példa nem egyedülálló. A Ko­hó- és Gépipari Minisztérium még 1972-ben — a párt és a kormány határozatainak végrehajtását konkretizálva — úgy döntött, hogy az éves szer­vezési programok kidolgozásával egyidejűleg el kell kezdeni az üzemi mintaszervezések előkészí­tését. Kilenc vállalatot jelöltek ki. A Magyar Va­gon- és Gépgyárnak például a termelésirányítás korszerű számítógépes szervezését, a Dunai Vas­műnek a kohászati nagyjavítások hálótervezéses módszerének meghonosítását, a Szerszámgépipari Műveknek az alkatrészcentrikus műszaki előké­szítést, a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának a célgépesített szerelőszalag kialakítását, a Video- 1 tonnák pedig az ügyvitelgépesítésen alapuló komplex irányítási rendszer létrehozását adták feladatul Az országgyűlés ipari bizottsága nemrégiben elismeréssel nyugtázta: a kohó- és gépiparban ed­dig csaknem egymilliárd forint hasznot hoztak a vállalati szervezési intézkedések. Az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium ez év derekán összegezte a ,,mintaszervezés­re’,’ kijelölt vállalatok tapasztalatait. Jelenleg hat ÉVM és egy tanácsi kivitelező vállalatnál, illetve egy szövetkezetnél folyik a technológiai rendsze­rű üzemszervezés és az ezen alapuló számítógépes termelésprogramozás. A Könnyűipari Minisztérium és a textilszak­­szervezet elnöksége ugyancsak a közelmúltban elemezte a mintaszervezési tapasztalatokat. Az ér­tékelés szerint az éves és középtávú vállalati programok közül eddig jobbára csak azokat hasz­nosították, amelyek „kényszerpályás” megoldáso­kat igényeltek. * A tapasztalatok számos egyéb ágazattal, válla­lattal hitelesíthetően, egyértelműen arról ta­nú­skodnak, hogy a párt Központi Bizottsága, a kormány határozatának, a SZOT ajánlásának v­alóra váltása — a mintaszervezésre kijelölt üze­mekben és másutt — körültekintő megfontoltság­gal, felelősséggel folyik. Ám a jelentéseket olvas­gatva úgy tűnik, hogy néhány helyen kissé ráérő­sen tevékenykednek Népgazdasági méretekben ennél is nagyobb — forintban kimutatható — veszteséget, kárt okoz, hogy az egy-egy üzemben már bevált szervezési tapasztalatok, módszerek nehézkesen, vontatottan terjednek. Propagandában, tapasztalatcserében általá­ban nincs hiány. Ám ha arról akarnánk beszá­molni, hogy a kijelölt üzemekben kidolgozott, be­vált „mintaszervezést” másutt hogyan kamatoz­tatják, akkor nyúlfarknyi tudósításra telne csu­pán a tényekből. Magyarázkodásból viszont akár kötetekre. Az érdeklődésre a legtöbb helyen azzal válaszol­tak, hogy kevés a pénzük. A szervezés ugyanis­­— a gyakori hiedelemmel ellentétben — jelentős összegbe kerül. A mintaszervezésre kijelölt válla­latok ehhez kellő támogatást kaptak a miniszté­riumuktól. A „befektetés”, a kidolgozott szervezé­si rendszerek és módszerek átvitele azonban bő­ségesen kamatozik. Amikor egy forintnyi „befek­tetés” több mint 100 forint nyereséggel jár — az üzem- és munkaszervezés költsége és hozama kö­rülbelül így arányosítható —, akkor érdemes töp­rengeni rajta, miként, hogyan teremthető elő a pénz. Vállalati és kormányzati szinten egyaránt. A vonakodás azonban nemcsak a pénzen mú­lik. Sokkal inkább az elavult szemléleten. A vál­lalati vezetők nagy része még ma is csak nagyobb beruházással tudja elképzelni a termelés, a ter­melékenység növelését. Erről tanúskodnak az ed­dig elkészült vállalati középtávú tervek, amelyek­nek beruházási igénye messze meghaladja a nép­gazdaság lehetőségeit. Pedig a „minták” meggyő­zően bizonyítanak: a Zalaegerszegi Ruhagyárban például csupán a munkaszervezés korszerűsítése révén 30 százalékkal nőtt a termelékenység! M­ulasztást tulajdonképpen eddig sehol sem­­ követtek el, hiszen a mintaszervezésre ki­jelölt vállalatokat 1975 végéig kötelezték a feladat megoldására. A patópáli gondolatmenettel azonban nem barátkozhatunk meg, s ahol a min­taszervezési tapasztalatok már eléggé érettek ar­ra, hogy közkinccsé váljanak, önmagunk ellen vé­tünk, ha halogatjuk hasznosításukat. Könnyű belátni: enélkül az egész, jól felépí­tett elképzelés csak minta — „érték nélkül”, ami népgazdasági méretekben sem sokat ér. Mocsári Károly Rokonainknál a Volga partján . . 2 * Állami mezőgazdaság régen — és ma 3 Hasznos tudnivalók ............... . . 7 Jövő heti rádió- és televízióműsor 9 Piaci és időjárásjelentés.............12 1 •. ■losonezi Pál hazaérkezett Varsókéi Közös Közlemény a magyar-lengyel tárgyalásokról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke len­gyelországi látogatásának utolsó napján a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága szék­házában lengyel vendé­gekkel találkozott és foly­tatott szívélyes, baráti megbeszélést. A találko­zón lengyel részről jelen volt Henryk Jablonski, a L­EMP PB tagja, az Ál­lamtanács elnöke. Piotr Jaroszewicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök. Ed­ward Babiuch, a LEMP PB tagja, a KB titkára. M­ieczyslaw Jagielski, a LEMP PB tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, az Állami Tervbi­zottság elnöke, Stefan Ol­­szowski, a LEMP PB tag­ja, külügyminiszter, és Ta­­deusz Hanuszek budapesti nagykövet. Részt vett a beszélgetésen Roska Ist­ván külügyminiszter-he­­lyettes és Németi József, hazánk varsói nagykövete. A megbeszélést köve­tően a magyar áll­am­fő és kísérete a varsói Rosa Lu­xemburg izzólámpagyárba látogatott el. losoncit Pál szívélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal munkájuk­ról, életkörülményeikről. Az üzemlátogatás végén rövid baráti találkozóra került sor a gyár művelő­dési központjában a ma­gyar vendégek, a gyár ve­zetői és élenjáró dolgozói között. Délben Losonczi Pál és felesége a magyar nagy­követség épületében dísz­ebédet adott Henryk Jab­lonski és felesége tisztele­tére. A díszebéden jelen volt Jaroszewicz minisz­­terelnök és több vezető politikus Az ebéden a magyar és a lengyel ál­lamfő pohárköszöntőt mondott. Losonczi Pál és felesége csütörtökön délután, hi­vatalos baráti látogatását befejezve, elutazott Len­­gyelországból. A magyar államfővel együtt utaztak haza kíséretének tagjai is.­­ Losonczi Pál csütörtö­kön — feleségével és kísé­retével együtt — hazaér­kezett Budapestre. Kísé­retében volt dr. Polinszky Károly oktatási miniszter Bodonyi Pálné, az Elnök­­ Takács tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizott­ságának titkára. Roska István külü­gymi­nisz­ter­it elyett­es. Tordai Jenő külkereskedelmi minisz­­terhelyettes és Nagy La­jos, a Külügyminisztérium protokollosztályának ve­zetője. A fogadtatásra a Feri­hegyi repülőtéren megje­­lent Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes el­nöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazda­­sági és élelmezésügyi mi­niszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Paja Frigates külügymi­niszter. Jelen volt Jerzi Zielinski, a L­engyel Nép­­köztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. A Lengyel Népköztár­saságból hazatérőben a repülőgép fedélzetéről Losonczi Pál üdvözlő táviratot küldött Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökének, majd átrepülve Csehszlovákia fölött, Lubomir Strougal­­nak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kor­mánya elnökének. Losonczi Pál a megér­kezéskor sajtónyilatkoza­tot adott. Sok kellemes élmény­nyel gazdagodva tértünk haza négynapos lengyel­­országi látogatásunkról — közölte, majd elmondta: Erre a látogatásra Hen­ryk Jablonskinak, a Len­gyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökének 1372 novemberében Bu­dapesten tett látogatása viszonzásaként került sor. Külön örömünkre szol­gált, hogy a Lengyel Nép­­köztársaság újjászületésé­nek jubileumi évében történt utazásunk, abban az időben, amikor a test­véri lengyel nép ünnepi megemlékezéseken össze­gezi az elmúlt 30 éves fejlődés nagyszerű ered­ményeit, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VT. kongresszusa és I. orszá­gos pártkonferenciája ha­tározatainak teljesítését. A lengyel vendégjáték által összeállított program jó lehetőséget biztosított arra, hogy ipari, mező­­gazdasági és kulturális létesítmények megtekin­tése során találkozhat­tunk a lengyel társada­lom különböző rétegeihez tartozó emberekkel, mun­kásokkal, parasztokkal, az értelmiség különböző képviselőivel. Mély benyomást tett ránk az a fejlődés, ame­lyet a Lengyel Népköz­­társaságban tapasztal­tunk. őszinte elismerés illeti a lengyel nép hősi erőfeszítéseit, amelyek­kel a hitleri fasizmus ál­tal lerombolt országát az elmúlt 30 év alatt gaz­daságilag fejlett, virágzó szocialista országgá vál­­majd nem ér annyi csalá­­toztatta. Kétoldalú kapcsolataink áttekintése során azt ta­pasztaltuk, hogy a né­peink közötti hagyomá­nyos barátság örvendete­sen fejlődik és mindin­kább szocialista tartalom­mal telítődik az élet min­den területén. A magyar és a lengyel miniszterel­nök legutóbbi találkozó­ján kialakult elhatározá­sok — amelyek nagy je­lentőségűek kapcsolata­ink fejlődése szempont­jából, rendben megvaló­sulnak. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit azonos módon ítéljük meg a lengyel elvtársakkal, és közös céljaink megvalósí­tásáért együtt tevékeny­kedünk a nemzetközi élet különböző területein. Utunk során Lengyel­­ország-szerte mindenütt meleg barátsággal fo­gadtak bennünket, ami meggyőzően kifejezte a lengyel népnek a magyar nép iránti szeretetét, meg­becsülését. A látogatás, úgy gondolom, jó szolgá­latot tett népeink hagyo­mányos barátsága ügyé­nek, — fejezte be nyilat­kozatát Losonczi Pál (A magyar—lengyel kö­zös közleményt a 2. olda­lon közöljük.) Kádár János fogadta az IKP küldöttségét (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) (A Német Kommunista Párt küldöttségének ma­gyarországi látogatásáról kiadott közleményt lapunk 3. oldalán ismertetjük.) Kádár János és Herbert Mies Budapestre érkezett a Finn Kommunista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására október 31-én Budapestre érkezett a Finn Kommu­nista Párt küldöttsége Aarne Saarinennek, a párt elnökének vettesé­vel. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren Biszku Béla, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Biz­­ottság titkára­ fogadta. Magyar—vietnami gazdasági megbeszélések Hanoiban Csütörtök délelőtt Ha- magyar—vietnami gazha­­soiban Borbándi János ék­sági és műszaki-tudomá-­yhan Trong Tue minisz- .... .. .. tér elnök-helyettesek veze-­nyes együttműködési öl­tésével megkezdődtek a­dottság tárgyalásai. Hi unikasigyi döntü­biizotttsságok. Ili. országos tanácskozása hitt­el a­isi­tun államtitkárnak és fíprenes? Métírtdlynak, a SZOT titkárának rriorátuma Tegnap került sor a munkaügyi döntobizottsá­­gok tisztségviselőinek III. orsz­gos tanácskozására az Építők Szakszervezeté­nek székházában. A Szak­szervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége és a Munkaügyi Minisztérium nevében Kurdi Béláné, a SZOT alelnöke üdvözölte a tanácskozást, amelyen részt vett és felszólalt dr. Korom Mihály igazság­A tanácskozás vitaindí­tó beszámolóját Buda Ist­ván munkaügyi államtit­kár tartotta, aki többek között a következőket mondotta: — Mai tanácskozásun­kat az igazságszolgáltatás rendszerében beállott vál­tozás és ennek munkánk­ra való kihatása tette in­dokolttá. A tanácskozás­nak különös jelentőséget ad az, hogy 25 évvel ez­előtt alakultak­ meg az első egyeztető bizottságok.­­ Annak következté­ben, hogy a területi mun­kaügyi döintőbiz­ottságok 1­173. január 1-én mun­kaügyi bírósággá alakul­ügyi miniszter, dr. Kato­na Zoltán, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Gel­lért György, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese 18. A tanácskozáson 430 munkaügyi, döntőbizottsá­gi elnök vett részt, akik képviselték a munkásügyi viták intézésén munkál­kodó dolgozók ezreit. Minden megye elküldte a maga képviselőit,­tak, és ezáltal bekerültek az igazságszolgáltatás ál­talános rendszerébe, a munkaügyi ítélkezés elvi irányítása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe ke­rült. Új területi szervek, a megyei munkajogi bi­zottságok is megalakul­tak. A munkajogi bizott­ságoknak egyik legfonto­sabb feladata a munka­ügyi döntőbizottságok se­­­­gítése. Buda István államtit­kár ezután arról beszélt, hogyan akarja a MÜM a munkaügyi döntőbizott­ságok munkáját segíteni. Mint elmondta, a rendel­kezésükre álló szaklapok­ban több gyakorlati ese­tet­ közölnek, közlik to­vábbá a kötelező elvi ál­lásfoglalásokat, ismerte­tik a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát. Alapvető — A munkaügyi dön­tőbizottságok az elmúlt 25 év alatt nagy fejlődésen mentek keresztül — mon­dotta az államtitkár. — 1965-ben közel 5500 mun­kaügyi döntőbizottság alakult, és ezeknek pótta­gokkal együtt mintegy 20 009 tagja volt. Ma 7200 döntőbizottság működik, tisztségviselőinek száma 40 090 körül van. Több mint hárommillió bérből és fizetésből élő dolgozó­val kapcsolatban felme­rülő minden vitás mun­kajogi kérdéssel foglal­koznak. A döntő­bizottsá­gok összetételét helyes, ha úgy alakítják, hogy abban a dolgozók jelentős rétegei, nők, fiatalok, szakmunkások, képviselve legyenek.­­ A viták száma 1968. évtől jelentősen csökkent, fontosságú a munkaügyi állatóbizotts­ágok tagjai­nak továbbképzése. Ez nagy feladatot ró az ága­zati minisztériumokra és a szakszervezetekre egy­aránt. 1973-ban 59 ezer körül volt, örvendetes, hogy a csökkenés 74-ben is to­vább folytatódik. A dön­tőbizottságok illetékességi körébe tartozó ezer dol­gozó közül átlagosan 17 fordult vitás ügyével a munkaügyi döntőbizott­ságokhoz. A viták között első helyen a dolgozók anyagi felelősségével kap­csolatos ügyek szerepel­tek, ez az összes ügyek több mint egyharmada. A munkabérrel és az év vé­gi nyereségrészesedéssel kapcsolatos viták száma is nagy, átlagosan az ügyek 18 százalékát teszik ki. A kohászat és a vil­­lamosenergia-ipar terüle­tén viszont 42—43 száza­lék az arány. A fegyel­mi felelősség körében fel­(F­oly­tat­ás a 5. oldalon) Miniamnet ére alakultak 7200 döntőbizottsng

Next