Népszava, 1975. január (103. évfolyam, 1–26. sz.)
1975-01-25 / 21. szám
Gyárisói: nagyvállalat A textilipar átszervezéséről szóló párt- és kormányhatározat megváltoztatta a szombathelyi fakarógyár nagyságrendjét és termelésszerkezetét. Ezzel együtt nevét rs: az 1933-tól több gyárból álló nagyüzem a Lakástextil Vállalat elnevezést kapta. Ez a név egyben a termelés új alapirányát is jejezte. A szombathelyi törzsgyárból vállalati központ is alakult, mivel most már ide tartozott a Kőszegi Bútorszövetgyár, az ugyancsak kőszegi Posztó Lemezgyár, a Tatai Szőnyeggyár és végül a Soproni Szőnyeggyár. (Ez utóbbi csupán 1971-ig, akkor kivált a LATEX kötelékéből és önállósult.) Szakosított nagyvállalatot hoztak létre tehát, amelynek meg kellett határoznia: hosszú távon milyen szükségletekre tud és akar építeni, milyen piacokat akar szerezni magának, s ezzel együtt milyen irányban kívánja fejleszteni termelését. Kimondták: a LATEX- nek az országos lakásfejlesztési koncepciókhoz kell kapcsolódnia. NÉPSZAVA Fejlesztés Önerőből A LATEX „mindent66 megold Ha kiállításokon, árubemutatókon szerepel a LATEX, már messziről a színeit kavalkádjával hívja fel magára a figyelmet. Élénk és pasztellszínű bútorszövetei, modern falvédői, gyönyörű mintájú szőnyegei nemcsak korunk ízlését, de fejlődő lakáskultúránkat is tükrözi. A Lakástextil Vállalat — ahogy ezt a szombathelyi törzsgyárban és központban, valamint a kőszegi, tatai gyáregységeknél egyaránt vallják — teljes tevékenységét e lakáskultúra fejlesztéséhez és az ország lakáshelyzetének fejlődéséhez, kötötte. Ezt bizonyítja a ma már 1 milliárd 300 millió évi termelési érték előállítására képes textilipari nagyvállalat egész fejlődéstörténete. Fél évszázad Szóeli balhéi ven A szombathelyi törzsgyár jogelődje több mint 50 esztendővel ezelőtt, 1923- ban keletkezett. Mégpedig sok hozzá hasonló társával azonos módon: a külföldi tőke beáramlásával Alexander Putch burgenlandi posztógyáros alapított egy — kezdetben meglehetősen manufakturális módszerekkel termelő — szövött takarók és kártolt szövet méteráru előállítására alkalmas kisüzemet. Ez a gyár 1923-tól 1949-ig volt tőkés tulajdonban. 1949. július 1-én államosították és Szombathelyi Takarógyár néven a most már állami textilipar egyik nem túlságosan nagy jelentőségű üzeme lett. Azonban rendkívül dinamikus fejlődésnek indult, amelynek jellemzésére csak egyetlen adat: míg a felszabadulás évében a tőkés gyár 280 ezer négyzetméter takarót termelt, addig az államosítás utáni évben az állami gyár már 716 ezer négyzetméternél tartott. Ebben az időszakban, majd a következő évtizedben gyapjú- és kevertgyapjú-, valamint vigogne műszálas takarókat, a szintetikus anyag megjelenésével pedig szintetikus takarókat gyártott Egyre növekvő jelentőségét az is aláhúzta, hogy az 1952—1960-as években e termékféleségek mintegy 60 százalékát exportra termelte. 1962-ben alig több mint félezer dolgozó már csaknem 1 millió négyzetméter készárut termelt. Ennek az eredménynek népgazdasági hasznosságát még az is növelte, hogy máshol nem használható hulladékot dolgoztak fel zömmel a gyártás folyamán. Tíz év múlva már 3 millió 172 ezer négyzetméter készterméknél tartott a szombathelyi gyár, amely 320 százalékos termelésnövekedésnek felelt meg. (Eközben létszáma csupán 1224-re nőtt, amely 219 százalékosnak felelt meg. Tehát termelékenységi mutatója sem alakult rosszul.) Eközben azonban megvalósult országszerte a textilipar átszervezése. Az alapvető elhatározás későbbi részletes kidolgozásakor nagyarányú termékbővítésbe fogott a LATEX. Részint saját szakembereikkel, részint pedig a Piackutató Intézet segítségével nagyarányú piackutatást végeztek ebben az irányban. Felmérték a várhatóan épülő lakások szükségleteit, figyelembe véve azt a tényt, hogy az új lakásba költözők 80—90 százalékban új berendezések beszerzésére törekednek. Megállapították: évente a termelés növekedésének 8—10 százalékos üteme kell ahhoz, hogy a várható szükségleteket kielégítsék és biztosan „kézben tarthassák” a kialakuló piacokat. Elsősorban a lakástextília- és bútorszövet-ellátást határozták meg fő profilnak, s ennek szolgálatában szervezték meg a vállalathoz tartozó üzemek együttműködését is. A következő lépés az volt, hogy a legnagyobb belső kérdésre megkeressék a választ: milyen nyereség kell ahhoz, hogy azt a 8—10 százalékos ütemnövekedést biztosítani tudják, „fedezni” beruházásokkal, fejlesztéssel ? Kiderült: 18—20 százalékos nyereség lehetővé teszi, hogy a fejlesztést hosszú távon saját fejlesztési alapokból megoldhassák. (Ez a nyereséghányad nem magas, mind előteremtése, mind pedig a termékek kialakult árszínvonala szempontjából reálisnak bizonyult.) Nagy segítséget jelentett az is, hogy a profilírozás következtében felszabaduló kapacitás egy részét anyagi ráfordítások nélkül lehetett a lakás textil-termelésbe beállítani. Közben megindult a tűzött műszőrme gyártása, majd a kettősplüss- és lánckötött műszőrméé is. A koncepció bevált, s végrehajtása is eredményesnek bizonyult az évek során. A fejlesztések hatékonyaknak bizonyultak, nőttek a vállalati eredmények és ezzel együtt növekedett a LATEX népgazdasági hasznossága. Számos elismerés bizonyítja ezt az átszervezés után: 1965-ben másodízben nyerte el az élüzem címet. 1988-ban kiváló vállalat lett a LATEX. Az 1969—1970—1971-es években végzett eredményes, jó munkájáért, melyet ezúttal már a textilipari rekonstrukció végrehajtásában végzett, miniszteri dicséretben részesült. S végül saját rekonstrukciójának befejezése után, 1972-ben ismét kiváló vállalat lett. De hogyan is hajtotta végre a LATEX ezt a rekonstrukciós programot kapcsolódik a lakásépítési koncepciókhoz, amelyek többek közt a minél olcsóbb építést is szorgalmazzák.) Korábban például jelentős importot bonyolított le az ország a műszőrmeféleségekből. Kifejezetten ennek az importnak a csökkentése céljából fogott hozzá a LATEX műszőrmegyártásának fejlesztéséhez. Abból a meggondolásból, hogy a hazai gyár olcsóbban tudja előállítani, ha csak a nyersanyag egy részét importáljuk, s az élőmunkát mi adjuk hozzá. 1966-tól mostanáig 30 milliót fordítottak műszőrmeprogramjukra, s ennek eredményeképpen eddig 2 millió 200 ezer négyzetméteres kapacitást hoztak létre. Tavaly már 700 ezer négyzetméter műszőrmét exportáltak is. Amikor szőnyeghiány volt az országban, akkor szőnyeggyártásukra koncentráltak, jelenleg pedig, amikor folyik a magyar bútoripar rekonstrukciója — több bútorszövetet adnak. Elérték, hogy a megnövekedett hazai igényeket — szállítási várakozások nélkül — ki tudják elégíteni. Saját termelési kapacitásaik bővítésénél is messzemenően figyelembe veszik a takarékossági koncepciókat. A IV. ötéves tervben a szőnyeggyártás fejlesztésére 11 milliót, a fonodai kapacitás bővítésére pedig 9 milliót költöttek, vgy költenek 1976-ig. Hane ezeket a milliókat sokfeképpen lehet elkölte Alaposan megnézi honnan és kitől vásárlnak például gépeket, döntöttek: a Német Demokratikus Köztársasá és Lengyelország a legjobb szállító importpartner. S a szocialista gépimport lehetőségeinek kihasználásával komoly megtakarításokat értek ésérnek el. Érdemes ez számszerűen is áttekinteni: öt év alatt e gépvásárlásokra összesen 2 mill 845 ezer rubelt fordítanak, ami 113 millió 70 ezer forintnak felel meg. Ha ugyanezeket a gépeket tőkés importba szerzik be, akkor 5 milli 145 ezer dollárt költöttek volna, ami viszont 389 millió forintnak felelt volna meg. Tehát döntésük nem, csak a valutáris kihatás tekintetében fontos, ha nem még több mint 24 milliós tényleges megtakarítást is eredménye Hogy mindez mennyibe találkozik a népgazda érdekeivel, ahhoz alig kell kommentár. Fejlesztés a Bukásokért A Érdekasszhangban a népgazdasággal A X. pártkongresszus, a kormány által kidolgozott textilipari rekonstrukciós program a LATEX számára mintegy 260 millió forintos fejlesztési lehetőséget nyújtott, s ebből csaknem 200 milliót fordíthatott állóeszközeinek bővítésére. Ez utóbbi lényegében megvalósult, mégsem beszélhetünk a fejlesztés „megtorpanásáról”, hiszen mind a műszaki vonalon, mind pedig az épületek, szociális létesítmények tekintetében továbbfejlesztik üzemeiket. Mégpedig ezúttal is — korábbi elhatározásukhoz híven — saját forrásaikból. A LATEX fejlődése azonban nem valamiféle vállalati önérdek megvalósításának következménye csupán, hanem igen szoros összhangban áll a népgazdasági érdekekkel. Érdemes közelebbről vizsgálni ennek néhány vonatkozását. Mindenekelőtt: a LATEX nem mindenáron törekszik nyereségre, árképzésénél megmarad a realitásoknál. Sőt, ha termékeinek árszínvonalát öszszehasonlítjuk akár az importból származó, akár a hasonló hazai termékek árszínvonalával, kiderül, hogy ennél is, annál is kedvezőbb. Termékstruktúrájának alakításánál ugyancsak figyelembe veszi a népgazdaság érdekeit: jelentős importmegtakarító szerepet vállal. (Így is 16 millió négyzetméter A LATEX, mint említettük, mintegy három év alatt fejezte be rekonstrukciós programját. S ez alatt a három esztendő alatt a termelési érték és árbevétel 36 százalékkal, a fonaltermelés 23 százalékkal, a készáru- és kelmetermelás pedig 22 százalékkal növekedett. Az egykori 8—10 százalékos tervezett növekedési ütem tehát felgyorsult ez a-1. az idő al at. Mindez . eredményezte, hogy 10 ben 1 milliárd 360 m. forintos termelési érte produkált a vállalat dolgozója. Ez 10 millió négyzet, tér készterméket jelez.. amelynek jó része az épülő lakásokba kerül ■ került Magyarországon. ( 1975. január 25. HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS • HIRDETÉS •