Népszava, 1975. március (103. évfolyam, 51–76. sz.)

1975-03-01 / 51. szám

1971 MÁRCIUS - SZOMBAT 103. ÉVFOLYAM 51. SZÁM­ÁRA 1 FORINT # ^ im­­a/[&n­c — ’iyi'vl/­VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA A­ zu­talom és ellenőr,és kik többször is átolvasták már az MSZMP Köz­ponti Bizottságának irányelveit, elgondolkoz­va egyes fejezeteken, bekezdéseken, azoknak bizonyosan feltűnt, milyen gyakran fordul elő a felszólítás, hogy fokozni, erősíteni kell az ellenőr­zést. Következetesen, az ismétlés által egyre na­gyobb nyomatékot kapva vonul végig ez a köve­telmény az irányelveknek a közigazgatás tökéle­tesítéséről, az iparról, a mezőgazdaságról, a terme­lésről, a vállalati gazdálkodásról, a kulturális élet­ről szóló fejezetein egyaránt. Hatóságoknak, külön­böző szerveknek, vezetőknek, sőt az egyes állampol­gároknak címezve. Habár a Központi Bizottság fogalmazta meg ilyen határozottan, félreérthetetlenül a fokozott, az eddiginél hatékonyabb ellenőrzés követelmé­nyét, amely — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni — nem új, csak az utóbbi időben kevesebb szó esett róla, voltaképpen mindennapi életünk tűzte napirendre a kérdést és tette halaszthatatlanná a megoldást. Hogy csak a legnyugtalanítóbb jelen­ségekre emlékeztessünk: bírósági tudósításokban sokszor százezer forintokban mért kárt okozó, rendkívül kezdetleges módon elkövetett sikkasztá­sokkal, lopásokkal kapcsolatban naponta visszatérő megállapítás, hogy „a bűncselekményt az ellenőr­zés teljes hiánya tette lehetővé.” A hatékony ellenőrzés jogosságát, szükséges­ségét ma már kevesen vonják kétségbe- Sokan azonban attól tartanak, hogy az ellenőrzés szigorí­tása megzavarhatja a bizalom légkörét, amely pe­dig az eredményes, jó munka éltetője, ihletője.­­-Mind tegyem mindjárt hozzá: vannak, bár két­ségkívül kevesen, akik rosszhiszeműen próbálják • "zembeállítani az ellenőrzést és a bizalmat, azzal a céllal, hogy ha megakadályozni nem képesek, legalább zavarják, késleltessék az ellenőrzés haté­­konyságának növelését, ők azok, akik visszaélve vezetőik, feletteseik bizalmával, kihasználva az el­lenőrzés hiányát, illetve gyengeségét, kétes mani­pulációkba bocsátkoznak, vagy — „jobbik” eset­ben — elhanyagolják kötelességüket, hanyagul, felelőtlenül dolgoznak, ingyen élősködnek, semmit­tevéssel töltik munkaidejük javát. Ha most félnek attól, hogy feletteseik ezentúl alaposabban utánanéznek, mit és hogyan csinál­nak, ennek csak örülhetünk. Azért, mert a lelep­leződés veszélye feltehetően magatartásuk megvál­toztatására, szorgalmasabb, lelkiismeretesebb mun­kára serkenti őket. T­ermészetesen nem szabad sehol sem megen­gedni, hogy az ellenőrzés megmérgezze, gyen­gítse a bizalom légkörét, mert ez a teljesít­mények romlásához vezet. Erre szinte minden munkahely gazdasági, politikai vezetőinek, sőt egész kollektívájának ügyelnie kell. Ilyen feszült­ség, ellentmondás egyébként csak ott fordulhat elő, ahol az ellenőrzésre hivatott, kijelölt emberek, ingatag talajon állva, a megalapozatlan, a mintfen­­re és mindenkire kiterjedő gyanakvás „alapállásá­ból” indulnak ki, s hogy feltételezéseiket minden­áron bizonyítsák, a kákán is csomót keresnek, ok­­vetetlenkednek, unos-untalan szőrszálhasogató mó­don be- és elszámoltatják a legkisebb, a legjelen­­téktelenebb dolgokról is munkatársaikat. Az ilyen tevékenység többet árt, mint használ. Hozzátarto­zik az igazsághoz, hogy ez a fajta módszer nem is ellenőrzésnek, hanem inkább zaklatásnak tekint­hető. Az igazi, a mi társadalmi normáinknak meg­felelő ellenőrző tevékenység kiindulópontja min­dig a bizalom — amely ,­­akiről csak jót téte­lez fel mindaddig, amíg az a jmnkezője be nem bi­zonyosodik —, végcélja pedig a segíteni akarás. És a célszerűen megszervezett, az okos, átgondolt módszerekkel, tapintatosan, ám határozottan mű­ködő ellenőrzés csakugyan rengeteget segíthet és segített már eddig is! Például abban, hogy elejét veszi a kis hibák, ügyetlenségek ismétlődésének, esetleg elburjánzásának, megnövekedésének, a ta­pasztalatok elemzése alapján javaslatokat tesz az egyes dolgozók, vagy kisebb-nagyobb közösségek munkáját nehezítő akadályok leküzdésére; nem­egyszer másutt bevált munkamódszereket, megol­dásokat is „közvetít”. Ama legfontosabb eredménye, következménye­­ a helyesen végzett ellenőrzésnek éppen az, hogy ai­erősíti a bizalmat... Ellentmondás­nak látszik ? Egyáltalában nem az. Nagyon is termé­szetes ez a kölcsönhatás. Annak, akinek munkáját, tevékenységét bármiféle ellenőrzés rendben talál­ja, jóváhagyja, megnő az önbizalma, önbecsülése, s az ilyen dolgozó jogosan kérhet bizalmat, tarthat számot elismerésre. De ugyanígy megerősíti a be­­osztottaiknak bizalmat előlegező vezetőket is, mert az ellenőrzés tapasztalatai alapján igazoltnak ér­zik előzetes feltételezéseiket, véleményüket. Bizalom és ellenőrzés tehát egyáltalán nem el­lentétesek, nem zárják ki egymást. Ellenkezőleg. Kiegészítik. Természetesen csak akkor, ha helye­sen élünk mind a kettővel Miklós Dezső NLI vagy Genfben megkezdődött az európai szakszervezeti konferencia ' 1 f i­ lmtispar Sándor felszólalása a beszámolók feletti vitában Pénteken Genfben meg­kezdődött az európai or­szágok szakszervezeti köz­pontjainak konferenciája, amelyen két beszámoló­dokumentum beterjeszté­sére került sor: 1. A munkakörnyezet humanizálása, nevezete­sen a munka biztonsá­ga, az egészségvédelem és a szociális körülmé­nyek a munkahelyen. 2. A dolgozók védel­me a veszélyes anyagok hatásai ellen. A munkakörnyezet hu­manizálásának témája mindenekelőtt elvileg tisz­tázza a fogalmat és hang­súlyozza: a dolgozók élet­­es munkakörülményeit úgy kell kialakítani, hogy azok a dolgozó személyi­ségét bontakoztassák ki mind a munkájában, mind a magán- és a tár­sadalmi életében. Ennek legfőbb követelményei: a foglalkoztatottság és a jö­vedelem biztonsága, egyenlő esélyek és egyen­lő bérezés a dolgozók minden csoportja számá­ra. A munkahelyet, a mun­kakörülményeket, a mun­ka tartalmát, a termelési eljárásokat és a munka­­szervezést a dolgozó vele­született képességeihez és egyéb tulajdonságaihoz kell alkalmazni, tekintet­tel a fizikai, pszichológiai és szociális, valamint az életkörülményekre. A beszámoló a tovább­­iakban arra hív fel, hogy a szakszervezetek nemzeti és vállalati síkon az aláb­bi követelések teljesítését sürgessék: 9 a biztonsággal, egészségvédelemmel, munkahelyekkel, mun­kaszervezéssel és kör­nyezettel kapcsolatos törvényes előírások ál­landó ellenőrzése és ja­vítása; a normák alkalma­zását, különös tekintet­tel a munkahelyi körül­ményekre, a munka végzéséhez szükséges térre, az alkalmazott fo­lyamatokra, a munka­­szervezésre, a környe­zet, a klíma, a légkör, a por, a meleg, a zaj, a világítás, a színek, a ve­szélyes anyagok és a rezgések befolyására; 9 kutatások fejleszté­se technikai, szocioló­giai és termelési téren; 9 beiktatni vala­mennyi oktatási és kép­zési programba a mun­kakörnyezet humanizá­lásának általános elveit; a megfelelő intézke­dések megtétele a szo­ciálpolitika vonatkozá­sában, különös tekintet­tel a dolgozók egészsé­gének védelmére, a jö­vedelem biztonságára munkanélküliség, alul­­foglalkoztatottság, rok­kantság, betegség vagy nyugdíj esetén; a ren­delkezésre álló oktatási és képzési lehetőségek­re;a lehetőségek bizto­sítása ahhoz, hogy a szakszervezetek megfe­lelő módon kapcsolódja­nak be a hatóságok által a munkakörnyezet hu­manizálása érdekében tett intézkedéseinek a megvalósításába. A szakszervezetek gya­koroljanak hatást a nem­zetközi gazdasági és tech­nikai együttműködésre, hogy elháríthassák azok esetleges káros szociális következményeit. A nem­zetközi szakszervezeti ak­ció ezen stratégiájának az alábbi kérdésekre kell összpontosulnia: — Nemzetközi szinten Információcserét szer­vezni a munkakörnye­zet humanizálásával kapcsolatos minden problémáról, a lehetsé­ges megoldásokról és a szakszervezeti akcióról.­­ A szakszervezetek minimális normák ki­dolgozására és összehan­golására aktivizálódja­nak a munkabiztonság és egészségügy, a mun­kahelyi feltételek, a munkaszervezés és a munkakörnyezet szabá­lyozása tárgyában. Tech­nikai és strukturális jel­legű inform­ációk­at kel­lene nemzetközi szinten ---------—-----------­kicserélni azokról a ká­ros hatásokról, amelye­ket az ipari termelés gyakorol a természetes környezetre. — A szakszervezetek gyakoroljanak hatékony ellenőrzést, vagy kap­csolódjanak be nemzeti vagy nemzetközi szintű ellenőrző szervek mun­kájába. — Az európai szak­szervezetek fokozott mértékben folyamodja­nak azokhoz a lehetősé­gekhez, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyújt a mun­kakörnyezet humanizá­lása érdekében. A veszélyes anyagok ha­tásaival szembeni véde­lemmel kapcsolatos be­számoló hangsúlyozza: Ugyanakkor, amikor a vegyészeti technika rend­kívül gyorsan fejlődik és emelkedik, igen kevés fi­gyelmet és erőforrást for­dítanak a dolgozók egész­ségének és a környezet­nek a védelmére. Egyes országokban a nemzeti törvénykezés vilá­gosan meghatározta ezen anyagok gyártóinak és fel­használóinak a felelőssé­gét. Törvény kötelezi a gyártókat és a felhaszná­lókat arra, hogy ügyelje­nek ezen anyagok olyan megfelelő alkalmazására, ami veszélytelen és nem kockáztatja az egészséget. De általános célul kellene kitűzni, hogy egyszer s mindenkorra vessenek vé­get az iparban a veszélyes anyagok használatának, és ahol­ ez nem lehetséges, arra törekedni, hogy át­menetileg maximális vé­delmi intézkedéseket fo­ganatosítsanak. A munkáltatóknak, kor­mányoknak és nemzetkö­zi szinten is sürgős akció­ba kell lépni ezen alapve­tő cél elérésére. Nemzetközi megállapo­dásra kellene jutni a ve­szélyes anyagok betiltása, engedélyezési rendszernek való alávetése és ellenőr­zése tárgyában. A beszámoló feletti vi­tában magyar részről Gás­pár Sándor, a SZOT főtit­kára szólalt fel. Köszöne­t Folytatás a 2. oldalon) Az elmúlt négy-öt esz­tendő néhány oktatáspoli­tikai törekvéséről, ered­ményéről és további lehe­tőségeiről nyilatkozott dr. Polinszky Károly oktatási miniszter az MTI munka­társának. A miniszter a többi között elmondotta: A tanszerell­átás érdeké­ben az általános iskolák számára 1973-ban, 197­1- ben és 1975-ben egy­aránt 60—60 milliót szavazott meg az országgyűlés, illet­ve a kormány. A lemara­dások pótlására kidolgoz­tuk az alapvető taneszkö­zök jegyzékét minden in­tézménytípusra. A hiá­nyok felmérése után úgy látjuk, hogy a rendelke­zésre álló pénzösszeg cél­szerű felhasználásával né­hány esztendőn belül megnyugtató helyzet te­remthető. A tervezett óvodai he­lyek számát a vállalatok, az üzemek, a társadalmi összefogás megannyi cse­lekvő tette révén mesz­­sze túlhaladjuk. A tan­termek létesítése már ne­hezebb ügy, a tervhez ké­pest csekély lemaradás is tapasztalható. A diákott­honok, a kollégiumok épí­tésében azonban már egé­szen szembetűnő a terv és a megvalósítás közötti kü­lönbség. Az óvodai hely­zet javulásával, továbbá az iskola-előkészítő tanfo­lyamok megszervezésével lehetővé vált, hogy az 1973—74-es tanévben az első osztályba beiratko­zott kisdákoknak már több mint 90 százaléka ré­szesüljön szervezett isko­lai előkészítésben. Az általános iskolás fia­talok létszáma ebben az időszakban 140 ezerrel csökkent. A szakrendsze­rű oktatásban részesülő felsősök aránya 94,3 szá­zalékról 93,6 százalékra növekedett. Ezzel egy idő­ben — lényegében — megszüntettük a negyven­nél nagyobb létszámú ta­nulócsoportokat. Míg 1969—70-ben az ál­talános iskolás diákoknak 17,3 százaléka lehetett csupán napközis, 1973— 74-ben már 25,1 százalé­kuk, vagyis átlagosan minden negyedik tanuló. Az általános iskolát befe­jező fiatalok az úgyneve­zett középfokú oktatási intézményekben — ebbe a szakmunkásképzők is be­letartoznak — 1969—70- ben még csak 83,7 száza­lékos arányban tanultak tovább, az elmúlt tanév­ben már 90 százalékuk folytatta tanulmányait. Tovább folytatódott a középiskolák szerkezeti átalakulása, aminek ered­ményeként az első osz­tályba felvett szakközép­­iskolások aránya 46,7 szá­zalékól 51,3 százalékra emelkedett. Ma már az el­­sős középiskolások sorá­ban több a szakközépisko­lás, mint a gimnazista. A pedagógusokat kép­­ző intézmények felvételi keretszámát — a lehető­ségek határai között — lény­­zes­e megemeltük. Ennek ellenére sincs elég pedagógus, különösen az általános iskolák tagoza­tában, egyes felső­s szako­kon és az óvodákban. A képesítés nélküli pedagó­­gusok alkalmazását en-in­­tőre nem tudjuk felszá­­molni. A nyu"dire-o’­­reaky”-á’á*-ā — ismét'»’­ munkába áldása — se*’» hozott jelentős változást. Az eltelt időszakban Apáczai Csere János-díjat alapított a Miniszterta­nács. Minden eddiginél több pedagógus kapott ju­talmat, kitüntetéseket. Bérrendezést hajtottak végre, munkaidő-, illetve óraszámcsökkentést ve­zettek be. A pedagógus­nők helyzetének javításá­ra javasolták a szabadnap biztosítását. A lakásjutta­tások, a kedvezményes építési kölcsönök, a lete­lepedési segélyek emelé­se, az előnyös gépkocsi­vásárlási lehetőségek­­ va­lamelyest javítottak élet­körülményeiken. , »fr -Mag Az oktatómunka fejlődése és feladatai, a pedagógusok helyzetének javulása Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter nyilatkozata Mint már arról hírt adtunk, Inotán február 25-én reggel bekapcsolták az országot Hálózatba a November 7. Erőmű második 100 megawattos gázturbináját A képen­ látható nagyteljesítményű gázturbinából Európában — a Szovjetunió után — Ma­gyarországon épült a második (MTI Fotó : Rózsás Sándor felvétele) m A segítség házhoz jön ....... . 3 ! ! Dinasztia Debrecenben............ . 3 Kereskedők a saját tükrükben .­­ 4 ‘ T '1 1 1 ' 1' *' 1 ' 4 Ne mentsük át a hibákat . * * .. . 4‘ Szép Szó .......................... 5-8 Közös akciót indítanak a francia baloldali pártok Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A francia balol­dali pártok összekötő bizottsá­ga ülésén elhatározták, hogy­ a baloldali p­ártok — a Francia Kommunis­ta Párt, a Szocialista Párt és a Baloldali Radiká­lisok Mozgalma — már­cius folyamán széles körű kampányt indítanak, hogy a munkahelyek védelmé­re és az infláció elleni harcra mozgósítsák a franciákat. Ennek kereté­ben az ország száz váro­sában közös gyűléseket tartanak, és a megyeszék­helyeken közös sajtókon­ferenciákat rendeznek. Az ülésen a három párt képviselői közös nyilat­kozatot fogadtak el. A nyilatkozat részletesen elemzi a jelenlegi helyze­tet és rámutat, hogy a válság, amely az egész nemzetközi kapitalista rendszer válsága, egyre súlyosabbá válik. Fran­ciaországban a kormány — a nagy pénzügyi és ipari csoportok érdekei­nek védelmében — újabb áldozatok vállalására akarja kényszeríteni a népet. A baloldali pártok harcra szólítják fel a dol­gozókat e politika ellen, és konkrét javaslatokat tesznek a munkahelyek védelmére, az infláció megfékezésére. Így a töb­bi között javasolják az árak rögzítését, a mozgó bérskála bevezetését, a közösséget szolgáló gaz­dasági beruházások elő­mozdítását és a közös programban javasolt álla­mosítások végrehajtását. Az ülés után Paul Lau­rent, a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bi­zottságának tagja kije­lentette, hogy a Francia Kommunista Párt nagyon pozitívnak tekinti a most hozott határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a baloldal világos és hatá­rozott kampányt indít­hasson a kormány politi­kája ellen és mozgósít­hassa a dolgozókat a munkanélküliség és az infláció elleni harcra.

Next