Népszava, 1975. május (103. évfolyam, 101–126. sz.)

1975-05-01 / 101. szám

A Saigon­ diadal K­ét hét alatt kétszer vonták be az amerikai lobo­gót egy-egy USA-nagykövetségről. Kétszer zárt be az Egyesült Államok diplomáciai képvisele­­­­te, kétszer távoztak lázas sietséggel az amerikaiak, két indokínai országból: Kambodzsából és Dél-Viet­­­­namból. Phnom Penh után most Saigon következett. Saigon, amely hosszú ideig gyűlöletes jelképe volt a 1. terrornak, az elnyomásnak, a népszabadság lábbal­­tiprásának. Az amerikai megszállók kivonulását mindkét indo­kínai fővárosban nyomon követte a szabadság diada­la, a népfelszabadító hadsereg egységeinek győzel­mes bevonulása. Ha semmi más, ez a puszta tény is­­szemléletesen érzékelteti, mekkora csapást szenve­dett az imperializmus és a háborús politika Délkelet- Ázsiában, mekkora győzelmet aratott a béke és a né­pek önrendelkezésének ügye. De ennél még többről is szó van. Arról, hogy — , remélhetőleg végérvényesen és visszavonhatatlanul — lezárult egy vészterhes korszak Indokína népeinek , életében. Lezárult a felmérhetetlen szenvedések és­­ szörnyű megpróbáltatások keserves időszaka, és új, szebb világ hajnala virradt fel Kambodzsában és Dél-Vietnamban egyaránt. Amikor a vietnami békerendezésről szóló párizsi egyezmények megszülettek, sokan azt hitték, ez a­­ korszak már küszöbön áll. Nem így történt. A párizsi megállapodásokat nem lehetett megvalósítani, mert­­Washington és saigoni bábjai tűzzel-vassal, dollár­­árm­ili­árdokkal és féktelen fegyveres erőszakkal eltorl­­­aszolták a békerendezés útját. Újabb véráldozatokra, újabb küzdelmes harcokra volt szükség, míg végül is a népi erők vaskézzel verték az elnyomók fejébe a történelem kérlelhetetlen leckéjét Van abban valami jelképes, hogy május 1-e, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepe előesté­jén vonultak be a hazafiak felszabadító alakulatai Saigonba. Mint ahogyan az is történelmi igazságté­telnek tekinthető, hogy a fasiszta Reichstag fölött lengő vörös lobogó kitűzésének ünnepi jubileumával szinte egy időben vonták fel a győzelem zászlaját a néni erők a gyűlölt saigoni rezsim elnöki rezidenciá­jára. S­aigon — akárcsak Phnom Penh — üzenet a béke­szerető emberiségnek. Világraszóló tanulságként hirdeti, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely igazságos ügyért harcol és a szabadságszerető népek rendíthetetlen támogatására támaszkodik. A szocia­lista országok, különösen pedig a Szovjetunió testvéri ■ segítsége Indokína népeinek hősi helytállásával, oda­adó áldozatkészségével párosulva meghozta a gyü­mölcsét. A nemzetközi munkásosztály ünnepét és a Győzelem Napját pedig idén immár Saigonban és Phnom Penhben is felszabadultan ünnepelhetik a szabadságukat és békéjüket oly nehéz küzdelmekben kivívott hazafiak. Vietnam földjén tulajdonképpen a második világ­háború óta szüntelenül szóltak a fegyverek. Több mint három évtizede szinte egyetlen nap sem telt el, amikor ne kellett volna hazájuk védelmében fegy­verrel a kézben küzdeni előbb a japánok, majd a franciák, végül az amerikaiak és helyi csatlósaik el­­len. Három rendkívül nehéz, véres és verejtékes év­tized súlyos megpróbáltatásai után köszöntött be im­már a béke és a szabadság diadalmas hajnala. „Elér­kezett az a pillanat, amelyre harminc éve vártunk” — jelentették ki a saigoni elnöki palotát elfoglaló Szabadságharcosok, az egész vietnami nép érzelmeit tolmácsolva. Ez az a pillanat, amelyre 30 éve várt nemcsak a vietnami nép, de az egész békeszerető emberiség. És ez az a pillanat, amely alapos, átfogó számvetésre, az annyiszor hangoztatott, de igazában soha végre nem hajtott „gyötrelmes átértékelésre" késztethetné Washingtont is. Ennek a számvetésnek és átértékelés­­nek a világhelyzet, a nemzetközi erőviszonyok reális mérlegeléséhez kell vezetnie. Annak a megértéséhez, hogy egyszers mindenkorra lejárt a gyarmatosító ágyúnaszád-diplomácia „korszerűsített” változata is. van esztelen pénzpocsékol­ás, sem gyilkos erőszak, sem nyílt intervenció, sem burkolt diplomáciai fon­dorlatok nem menthetik meg a népellenes rezsime­­ket kikerülhetetlen pusztulásuktól. Egyes nyugati körökben, ahol mindezt még mindig nem hajlandók tudomásul venni, és szívesen fordíta­nák visszájukra a kedvező nemzetközi folyamatokat, máris megkongatták a vészharangokat. A jobboldali angol lapok közül a hidegháborús politika élharco­sának számító Daily Mail például ilyen vastagbe­tűs címmel jelent meg: „Ez a vég!" Társa, a Daily Telegraph pedig azzal licitált rá, hogy egyenesen „ka­tasztrófának" minősítette a saigoni népellenes klikk bukását. Persze, az ő szemszögükből igazuk is van. Ez valóban a vég a népelnyomás, az új gyarmatosítás indokínai hívei számára. És katasztrófa is, már ami a csődbejutott politika pártfogóit és egy hitelét vesztett politikai irányvonal látványos kudarcát jelenti. De a béke- és szabadságszerető emberiség számára a sai­goni elnöki palotán lengő felszabadító zászló a diadal és a jobb jövő szimbóluma. Annak a jelképe, hogy a nemzetközi erőviszonyok visszavonhatatlanul a társa­dalmi haladás javára munkálnak. A magyar nép a béke, a szabadság és a haladás harcosai sorában őszinte szívből, forró testvéri üdvözletét küldi vietnami testvéreinek. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy a most kivívott tör­ténelmi győzelmet az ország újjáépítésének, a sebek begyógyításának, a sok nehézség legyőzését kívánó, bonyolult társadalmi és politikai feladatok megoldá­sának új korszaka, a béke, a szabadság és a függet­lenség megszilárdításának történelmi diadalai köve­tik. Gedeon Pál Szadat elnök határozata Az Al Ahram jelentése szerint Szad­at egyiptomi elnök úgy döntött, hogy hatáskörének egy részét Hoszni Mubarak alelnök­­re ruházza át. A lap nem jelzi pontosan, milyen természetű feladatokat vállal át az alelnök, de utal arra, hogy az elnök Mubarakot „rendkívüli és sürgős” misszióval bízta meg. Feltételezik, hogy külföldi villámlátogatás­ról van szó. Tirusz körzetében két dél-libanoni települést ért izraeli tüzérségi támadás. A lövedékek súlyos káro­kat okoztak a mezőgazda­­sági kultúrában — adta hírül szerdán az Al Haj­­jat. A libanoni lap beszá­mol arról is, hogy izraeli harci naszádok Libanon területi vizeire hatoltak be. (TASZSZ, AFP) NÉPSZAVA A győzelemről és a jövő feladatairól n­yilatkosatási vietnami vendégjeink A május elsejei ünnep­ségekre érkezett hazánk­ba a Dél-vietnami Felsza­badító Szakszervezetek és a VDK szakszervezeteinek küldöttsége. A dél-vietna­mi felszabadító erők nagy sikere, Saigon elfoglalása alkalmából készített in­terjút munkatársunk Cao Van Hunggal, a dél-viet­nami és Pham , Van Tronggal, az észak-viet­nami küldöttség vezetőjé­vel.­­ Ma reggel a sai­goni rendszer feltétel nélkül megadta magát a népi erőknek, s a fel­szabadító csapatok első egységei bevonultak Saigonba. A DNFF zászlaja leng a saigoni elnöki palotán. Gratu­lálva a dél-vietnami né­pi erők nagyszerű győ­zelméhez, kérem, hogy beszéljenek a siker je­lentőségéről, s a vietna­mi szakszervezeti moz­galom ezt követő leg­fontosabb feladatairól. Cao Van Hung: — Mi is ma reggel, a rádióból értesültünk er­ről az örömteljes és rég­óta várt hírről. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek törvénysze­rűen be kellett következ­nie. A dél-vietnami leg­­reakciósabb erők fészké­ben történt hatalomátvé­tel utolsó felvonása a dél­vietnami nép több mint harminc éve tartó hősies küzdelmének. Amikor ma reggel a nagyszerű hírt meghallottuk, az öröm mellett a meghatottság érzése volt a legerősebb bennünk, hiszen nagysze­rű elnökünk, Ho Si Minh, már nincs velünk, ami­kor ez a győzelem bekö­vetkezett. — Ha most sorra kelle­ne vennem mindazokat a feltételeket, amelyek hoz­zájárultak a harc sikerei­hez, elsősorban kell emlí­tenem a vietnami nép ki­tartását a harcok­ban, s azt az erényét, hogy a leg­nehezebb körülmények között sem hódolt be az agressziós külföldi erők­nek. A győzelem ismétel­ten és véglegesen bebizo­nyítja a DNFF és a DIFK politikájának helyességét, amikor is harcra szólítot­ta fel a vietnami népet az Amerikai Egyesült Álla­mok agressziója ellen. Ez a győzelem nagy sikere a dél-vietnami és az észak-vietnami nép test­­véri összefogásának. Kö­zös győzelem Vietnam, Kambodzsa és Laosz né­peinek az amerikaiak el­len vívott együttes harcá­ban. Ékes bizonyítéka ez a győzelem annak az együttérzésnek és szoli­daritásnak, amelyet a szo­cialista országok népei, a világ békeszerető, haladó erői — beleértve a hala­dó amerikai néprétegeket is — tanúsítottak a viet­nami nép iránt.­­ Ebből a történelmi alkalomból szeretnék a dél-vietnami dolgozó milliók nevében köszöne­tet mondani a magyar munkásosztálynak, a ma­gyar pártnak és kormány­nak, az egész magyar nép­nek azért a hatalmas szo­lidaritásért és segítőkész­ségért, amely harcunkat legelső percétől kezdve segítette, rendületlenül és testvéri szeretettel támo­gatta.­­ Ezekben az órákban a nagy örömben sem fe­lejti el a dél-vietnami munkásosztály, hogy a magyar dolgozók, a szo­cialista országok dolgozói és az egész világ nemzet­közi munkásmozgalma milyen hatalmas erővel járult hozzá ahhoz, hogy a vietnami­­ munkásosz­tálynak és a dél-vietnami népnek a mostani győzel­me minél nagyobb, minél ékesszólóbb legyen.­­ Az elmúlt években megalapozott testvéri ba­rátság biztosíték arra, hogy a dél-vietnami nép és a magyar nép, a dél­vietnami munkásosztály és a magyar munkásosz­tály között a jövőben is­­tovább­­erősödik a barát­ság és a Szolidaritás. " Ami a dél-Vietna­m­i fel­szabadító szakszervezetek küszöbön álló feladatait illeti, azokat nagyjából a következőkben vázolha­tom fel: miközben a tel­jes történelmi győzelmet várja, a dél-vietnami munkásosztály és az egész nép tisztában van azzal, hogy a jövőben nagy ne­hézségekkel kell majd megbirkóznia, hogy fel­számolhassa a háború következményeit. A fel­szabadító szakszervezetek mozgósítani fogják a dél­­vietnami munkásosztály forradalmiságát és ügy­szeretetét a háborús kö­vetkezményeknek és an­nak az erkölcsi züllésnek a leküzdésére, amelyet az amerikaiak és saigoni va­zallusaik hátrahagytak. Mindenekelőtt fel kell szólítanunk munkásainkat arra, hogy éberen őrköd­jenek a rendre, és min­denfajta várható szabo­tázs meghiúsítására. Egy­ben minél előbb helyre kell állítanunk a terme­lést minden területen, hogy a szokásos kerékvá­gásba lendüljön az élet egész Dél-Vietnam terüle­tén. Hiszünk abban, hogy forradalmi hagyományai alapján a dél-vietnami munkásosztály teljesíteni tudja majd roppant nagy és felelősségteljes felada­tait, amelyet a történe­lem a vállára helyezett. Ezt a történelmi felada­tot már megszabta szá­munkra Ho Si Minh vég­rendeletében: „Egy egye­sült, független, demokra­tikus és virágzó Vietna­mot kell felépíteni.” Pham Van Trong: — Észak-Vietnamban a jelenlegi szakaszban ket­tős a feladat: növelni a termelést, hogy javítani tudjuk a lakosság élet­­színvonalát, hogy folytat­ni tudjuk a szocializmus továbbépítését a VDK- ban, másrészt: ki kell elé­gítenünk Dél-Vietnam minden igényét. — Az észak-vietnami szakszervezetekben tömö­rült munkásosztály leg­fontosabb csapata a szo­cializmust építő tömegek­nek,­ amelyeket nagyban lelkesített és lelkesít a s tr.és­ v­ie­tnami felszabadító erők és felkelők idén március óta elért nagy­szerű sikersorozata. A győzelmek hatására na­gyon sok üzem vállalt terven felüli feladatokat. Bizonyos vagyok benne, hogy Saigon felszabadítá­sa, amely egyben egész Dél-Vietnam felszabadítá­sát jelenti, újabb nagy­szerű sikerekre fogja lel­kesíteni a Vietnami De­mokratikus Köztársaság munkásságát. Diósdi László Zászlódíszben a VDK fővárosa (Folytatás az 1. oldalról) A dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány Párizsban tartózkodó kül­döttségének szóvivője szerdán kijelentette, hogy a dél-vietnami népi erők óriási győzelmet arattak Vietnamban. A DIFK pá­rizsi szóvivője által nyil­vánosságra hozott nyilat­kozat a többi között hang­súlyozza: „történelmi fon­tosságú győzelemről van szó. A Vietnamban bekö­vetkezett fejlemények megerősítették a saigoni kormányzat és az ameri­kai neokolonialista rend­szer elkerülhetetlen ösz­­szeomlását Dél-Vietnam­­ban. Az amerikai impe­rialisták által az orszá­gunk ellen indított neo­kolonialista agresszió ku­darccal végződött” — hangsúlyozza a DIFK nyi­latkozata. Hanoi lakossága nagy lelkesedéssel fogadta Sai­gon felszabadulásának hí­rét. Amikor a rádió be­mondta, hogy Minh saigo­ni elnök nyilatkozott a feltétel nélküli megadás­ról, a Thong Nhat szálló előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, petárdák ez­rei robbantak. Az embe­rek sírtak, egymás kezét szorongatták. A VDK fővárosa ha­marosan ünnepi külsőt öltött, zászlók tízezrei ke­rültek a házak homlokza­tára, s az egyébként gyak­ran áramgondokkal küz­dő főváros utcáin villany­füzérek gyúltak ki. Helyi idő szerint dél­után öt órakor a rádió hi­vatalosan is közölte, hogy Saigon szerdán fél tizen­kettőre teljesen felszaba­dult, s az ottani lakosság rokonszenvvel és biza­lommal fogadta a felsza­badítókat. Nyomban ez­után az üzemekből, hiva­talokból kiáramló soka­ság elöntötte az utcákat. Másnapra halasztották a május 1. tiszteletére a Nagyszínházban tervezett nagygyűlést, helyette spontán ünneplés kezdő­dött városszerte Egymil­lió hanos hömpölygött az utcákon. Mint Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti, magyar idő szerint ked­den 2210 órakor a Fehér Ház közzétette Ford el­nök nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy befejező­dött a Saigonban maradt amerikaiak elszállítása, amire a saigoni repülőtér környékén „gyorsan rom­ló katonai helyzet” miatt hétfőre virradólag adott utasítást. „Ez az akció — hang­súlyozza Ford elnök — lezárja az amerikai ta­pasztalatok egy fejezetét. Arra kérek minden ame­rikait, hogy zárjuk so­rainkat, kerül­jük el a köl­csönös vádaskodásokat, tekintsünk előre közös céljaink felé és dolgoz­zunk együtt megvalósí­tandó, nagy feladatain­kon.” Kissinger külügyminisz­ter kedden este — 4 órás késéssel megkezdett — sajtóértekezletén Ford el­nök előzőleg felolvasott nyilatkozatát visszhan­gozta, mondván, hogy azon a napon, amelyen „minden távozni kívánó amerikai elhagyta Viet­namot, nincs itt az ideje a vádaskodásnak, hanem a sebek begyógyításának ideje jött el. Most arra van szükségünk, hogy leg­alább néhány hétig — re­mélhetőleg hónapokig — a sebeket gyógyítsuk, és magunk mögött hagyva Vietnamot, a jövő prob­lémáira összpontosíthas­suk figyelmünket.” Kérdésekre válaszolva Kissinger nem volt haj­landó belemenni a domi­nóelmélet megvitatásába, de nem hagyott kétséget az iránt, hogy meggyőző­dése szerint az USA indo­kínai politikájának végső kudarca elkerülhetetlenül „átgyűrűző hatást" gyako­rol majd a világ más tér­ségeire is. Egy kérdésre válaszol­va Kissinger határozottan kijelentette, hogy Thieu menedékjogot kaphat az USA-ban, amennyiben ezt kéri, de az amerikai kor­mány nem szándékozik elismerni egy dél-vietna­mi „emigránskormányt”. Ez a sajtóértekezlet — állapította meg Marvin Kalb, a CBS diplomáciai főmunkatársa — Kissin­ger búcsúja volt Vietnam­tól, amely kezdettől fog­va egészen a keserű vég­kifejletig felborította a külügyminiszter stratégiai számításait és alaposan megtépázta személyi te­­­­kintélyét is. * * , 197­5. május 1* A dán külügyminiszter sa­j­tóé­rtekezlete A hivatalos magyaror­szági látogatáson tartóz­kodó Knud Boerge An­dersen, Dánia külügymi­nisztere, szerdán délelőtt a magyar Külügyminisz­térium Dísz téri vendég­házában sajtókonferen­ciát tartott. A konferen­cián részt vett Dr. Randó­­Jenő, a Külügyminiszté­rium sajtófőosztályának vezetője. A dán külügyminiszter elmondotta, hogy buda­pesti látogatása során több alkalommal találko­zott és folytatott megbe­szélést Pója Frigyes kül­ügyminiszterrel, nemzet­közi kérdésekről. A tár­gyalások során természe­tesen szó volt a kétolda­lú kapcsolatokról is. — Egyetértettünk ab­ban — mondotta Knud Boerge Andersen —, hogy nincsenek különösebben vitás kérdések közöttünk. A kereskedelmi kapcso­latok mutatói javultak, s ennek további javulásá­ban kölcsönösen érdekel­tek vagyunk. A kereske­delmi megállapodások meghosszabbításától azt várjuk, hogy azok leg­alább tíz évre szóljanak. A dán külügyminiszter elmondotta, hogy a nem­zetközi kérdések között szó volt az európai biz­tonsági értekezletről. Dá­nia reméli, hogy a konfe­rencia harmadik szaka­szának megtartására még ez év nyarán sor kerül­het Helsinkiben. Ugyan­akkor hangsúlyozta, hogy addig még egy sor kér­dést kell megoldani, ezek között felsorolta a nyugati országok már ismert ál­láspontjait, amelyek több­ségét a genfi szakaszban Dánia képviselte. Szere­pelt a tárgyalásokon a két országnak a­­bécsi csa­patcsökkentési­, tárgyalá­sokon képviselt állás­pontja, valamint az ENSZ-szel kapcsolatos kérdés. Végezetül Knud Boerge Andersen hangsúlyozta: hasznosak az ilyen láto­gatások, hiszen most is alkalom nyílott számos kérdés nyílt, őszinte lég­körben való megbeszélé­sére. — Sok kérdésben hasonló az álláspontunk — mondotta —, más kér­désekben nem, de megis­mertük egymás álláspont­jainak hátterét, és ez hoz­zájárul a két- és több ol­dalú kapcsolatok fejlesz­téséhez. " D. L. : A dán külügyminiszter látogatásáról közleményt adtak ki, amely a többi között megállapítja, hogy számos lehetőség van az együttműködés fokozásá­ra. Mindkét fél kifejtette készségét, hogy elősegíti a két ország kapcsolatainak fejlesztését minden terü­leten. A miniszterek véle­ményt cseréltek az euró­pai biztonsági és együtt­működési értekezletről és a közép-európai fegyveres erők kölcsönös csökkenté­sére irányuló bécsi tár­gyalásokról,­­ az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatos kérdésekről, a leszerelésről, a vietnami és a közel-keleti helyzet­ről, valamint a ciprusi könlésről. K. B. Andersen meg­hívta Púja Frigyest hiva­talos dániai látogatásra, aki a meghívást köszönet­tel elfogadta. K. B. Andersen­, a Dán Királyság külügyminisz­tere, valamint felesége és kísérete szerdán elutazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Peri­­hegyi repülőtéren megje­lent Pója Frigyes külügy­miniszter és felesége, Nagy János külügymi­niszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál Christian D. Holten-Eg­­gert, a Dán Királyság bu­dapesti nagykövete, és Oláh József, a Magyar Népköztársaság koppen­hágai nagykövete. Az európai kommunista pártok konferenciájának előkészületei A LEMP KB mellett működő munkásmozgalmi intézet és a lengyel kato­napolitikai akadémia az európai kommunista és munkáspártok közelgő konferenciájának előké­születei jegyében tudomá­nyos tanácskozást szerve­zett „az enyhülési folya­mat és a tőkésországok fő politikai erői" témáról. A tanácskozáson beszédet mondott Ryszard Frelek, a LEMP KB titkárságá­nak tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Frelek bevezetőben em­lékeztetett arra, hogy a LEMP az Olasz KP-val együtt, egyik kezdemé­nyezője volt az európai testvérpártok újabb érte­kezlete megszervezésének. A konferencia előkészü­letei jól haladnak — álla­pította meg Frelek.­­ A LEMP véleménye szerint a konferenciára az a fel­adat vár, hogy meghatá­rozza kontinensünk kom­munista és munkáspárt­jainak további teendőit a békéért, biztonságért, együttműködésért és tár­sadalmi haladásért vívott harcban. Ennek az érte­kezletnek bele kell illesz­kednie abba az enyhüléti folyamatba, amelynek cél­ja a lenini típusú kapcso­latok megerősítése, a kü­lönböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élésének biz­tosítása. A kommunista mozgalom az ezekért a célokért folytatott küzde­lemben látja kontinen­sünk szocialista és haladó erő­ további megszilárdu­lásának egyik fő feltételét. A nemzetközi enyhülés ügye előrevitelének dön­tő ereje a kommunista mozgalom. (MTI) / NEMZETKÖZ*1 ■IMRÉK ♦ Roska István külügy­miniszter-helyettes április 28-án és 29-én Bukarest­ben megbeszélést folyta­tott Constantin Oancea román külügyminiszter­­helyettessel a két ország kapcsolatairól és a nem­zetközi helyzet, időszerű kérdéseiről. A magyar külügyminiszter-helyet­test fogadta George Ma­­covescu román külügymi­niszter, valamint Stefan Andrei, az RKP KB Poli­tikai Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, az RKP KB titkára. ♦ A finn közvélemény­ben széles körű támoga­tásra talált Urho Kekko­­nennek, a finn köztársa­sági elnöknek az az elhatá­rozása, hogy az elkövet­kezendő elnökválasztáso­kon újból jelölteti magát.­­)(■ Belgrádban Petar Sztambolics, a Jugoszláv Államelnökség alelnöke és Dzsemal Bijedics minisz­terelnök fogadta George Macovescu román külügy­minisztert. Macovescu megbeszélést folytatott Milos Minics jugoszláv külügyminiszterrel is a két országot érintő kérdések­ről. ♦ Kanada ez év eleje óta mintegy 870 000 dollár értékű fegyverszállít­mányt juttatott el Török­országba, a fegyverek fel­­használását nem kötötték feltételhez. Légi szerencsétlenség áldozata lett Stephen Tol­bert libériai pénzügymi­niszter.

Next