Népszava, 1975. május (103. évfolyam, 101–126. sz.)
1975-05-01 / 101. szám
A Saigon diadal Két hét alatt kétszer vonták be az amerikai lobogót egy-egy USA-nagykövetségről. Kétszer zárt be az Egyesült Államok diplomáciai képviselete, kétszer távoztak lázas sietséggel az amerikaiak, két indokínai országból: Kambodzsából és Dél-Vietnamból. Phnom Penh után most Saigon következett. Saigon, amely hosszú ideig gyűlöletes jelképe volt a 1. terrornak, az elnyomásnak, a népszabadság lábbaltiprásának. Az amerikai megszállók kivonulását mindkét indokínai fővárosban nyomon követte a szabadság diadala, a népfelszabadító hadsereg egységeinek győzelmes bevonulása. Ha semmi más, ez a puszta tény isszemléletesen érzékelteti, mekkora csapást szenvedett az imperializmus és a háborús politika Délkelet- Ázsiában, mekkora győzelmet aratott a béke és a népek önrendelkezésének ügye. De ennél még többről is szó van. Arról, hogy — , remélhetőleg végérvényesen és visszavonhatatlanul — lezárult egy vészterhes korszak Indokína népeinek , életében. Lezárult a felmérhetetlen szenvedések és szörnyű megpróbáltatások keserves időszaka, és új, szebb világ hajnala virradt fel Kambodzsában és Dél-Vietnamban egyaránt. Amikor a vietnami békerendezésről szóló párizsi egyezmények megszülettek, sokan azt hitték, ez a korszak már küszöbön áll. Nem így történt. A párizsi megállapodásokat nem lehetett megvalósítani, mertWashington és saigoni bábjai tűzzel-vassal, dollárármiliárdokkal és féktelen fegyveres erőszakkal eltorlaszolták a békerendezés útját. Újabb véráldozatokra, újabb küzdelmes harcokra volt szükség, míg végül is a népi erők vaskézzel verték az elnyomók fejébe a történelem kérlelhetetlen leckéjét Van abban valami jelképes, hogy május 1-e, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepe előestéjén vonultak be a hazafiak felszabadító alakulatai Saigonba. Mint ahogyan az is történelmi igazságtételnek tekinthető, hogy a fasiszta Reichstag fölött lengő vörös lobogó kitűzésének ünnepi jubileumával szinte egy időben vonták fel a győzelem zászlaját a néni erők a gyűlölt saigoni rezsim elnöki rezidenciájára. Saigon — akárcsak Phnom Penh — üzenet a békeszerető emberiségnek. Világraszóló tanulságként hirdeti, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely igazságos ügyért harcol és a szabadságszerető népek rendíthetetlen támogatására támaszkodik. A szocialista országok, különösen pedig a Szovjetunió testvéri ■ segítsége Indokína népeinek hősi helytállásával, odaadó áldozatkészségével párosulva meghozta a gyümölcsét. A nemzetközi munkásosztály ünnepét és a Győzelem Napját pedig idén immár Saigonban és Phnom Penhben is felszabadultan ünnepelhetik a szabadságukat és békéjüket oly nehéz küzdelmekben kivívott hazafiak. Vietnam földjén tulajdonképpen a második világháború óta szüntelenül szóltak a fegyverek. Több mint három évtizede szinte egyetlen nap sem telt el, amikor ne kellett volna hazájuk védelmében fegyverrel a kézben küzdeni előbb a japánok, majd a franciák, végül az amerikaiak és helyi csatlósaik ellen. Három rendkívül nehéz, véres és verejtékes évtized súlyos megpróbáltatásai után köszöntött be immár a béke és a szabadság diadalmas hajnala. „Elérkezett az a pillanat, amelyre harminc éve vártunk” — jelentették ki a saigoni elnöki palotát elfoglaló Szabadságharcosok, az egész vietnami nép érzelmeit tolmácsolva. Ez az a pillanat, amelyre 30 éve várt nemcsak a vietnami nép, de az egész békeszerető emberiség. És ez az a pillanat, amely alapos, átfogó számvetésre, az annyiszor hangoztatott, de igazában soha végre nem hajtott „gyötrelmes átértékelésre" késztethetné Washingtont is. Ennek a számvetésnek és átértékelésnek a világhelyzet, a nemzetközi erőviszonyok reális mérlegeléséhez kell vezetnie. Annak a megértéséhez, hogy egyszers mindenkorra lejárt a gyarmatosító ágyúnaszád-diplomácia „korszerűsített” változata is. van esztelen pénzpocsékolás, sem gyilkos erőszak, sem nyílt intervenció, sem burkolt diplomáciai fondorlatok nem menthetik meg a népellenes rezsimeket kikerülhetetlen pusztulásuktól. Egyes nyugati körökben, ahol mindezt még mindig nem hajlandók tudomásul venni, és szívesen fordítanák visszájukra a kedvező nemzetközi folyamatokat, máris megkongatták a vészharangokat. A jobboldali angol lapok közül a hidegháborús politika élharcosának számító Daily Mail például ilyen vastagbetűs címmel jelent meg: „Ez a vég!" Társa, a Daily Telegraph pedig azzal licitált rá, hogy egyenesen „katasztrófának" minősítette a saigoni népellenes klikk bukását. Persze, az ő szemszögükből igazuk is van. Ez valóban a vég a népelnyomás, az új gyarmatosítás indokínai hívei számára. És katasztrófa is, már ami a csődbejutott politika pártfogóit és egy hitelét vesztett politikai irányvonal látványos kudarcát jelenti. De a béke- és szabadságszerető emberiség számára a saigoni elnöki palotán lengő felszabadító zászló a diadal és a jobb jövő szimbóluma. Annak a jelképe, hogy a nemzetközi erőviszonyok visszavonhatatlanul a társadalmi haladás javára munkálnak. A magyar nép a béke, a szabadság és a haladás harcosai sorában őszinte szívből, forró testvéri üdvözletét küldi vietnami testvéreinek. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy a most kivívott történelmi győzelmet az ország újjáépítésének, a sebek begyógyításának, a sok nehézség legyőzését kívánó, bonyolult társadalmi és politikai feladatok megoldásának új korszaka, a béke, a szabadság és a függetlenség megszilárdításának történelmi diadalai követik. Gedeon Pál Szadat elnök határozata Az Al Ahram jelentése szerint Szadat egyiptomi elnök úgy döntött, hogy hatáskörének egy részét Hoszni Mubarak alelnökre ruházza át. A lap nem jelzi pontosan, milyen természetű feladatokat vállal át az alelnök, de utal arra, hogy az elnök Mubarakot „rendkívüli és sürgős” misszióval bízta meg. Feltételezik, hogy külföldi villámlátogatásról van szó. Tirusz körzetében két dél-libanoni települést ért izraeli tüzérségi támadás. A lövedékek súlyos károkat okoztak a mezőgazdasági kultúrában — adta hírül szerdán az Al Hajjat. A libanoni lap beszámol arról is, hogy izraeli harci naszádok Libanon területi vizeire hatoltak be. (TASZSZ, AFP) NÉPSZAVA A győzelemről és a jövő feladatairól nyilatkosatási vietnami vendégjeink A május elsejei ünnepségekre érkezett hazánkba a Dél-vietnami Felszabadító Szakszervezetek és a VDK szakszervezeteinek küldöttsége. A dél-vietnami felszabadító erők nagy sikere, Saigon elfoglalása alkalmából készített interjút munkatársunk Cao Van Hunggal, a dél-vietnami és Pham , Van Tronggal, az észak-vietnami küldöttség vezetőjével. Ma reggel a saigoni rendszer feltétel nélkül megadta magát a népi erőknek, s a felszabadító csapatok első egységei bevonultak Saigonba. A DNFF zászlaja leng a saigoni elnöki palotán. Gratulálva a dél-vietnami népi erők nagyszerű győzelméhez, kérem, hogy beszéljenek a siker jelentőségéről, s a vietnami szakszervezeti mozgalom ezt követő legfontosabb feladatairól. Cao Van Hung: — Mi is ma reggel, a rádióból értesültünk erről az örömteljes és régóta várt hírről. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek törvényszerűen be kellett következnie. A dél-vietnami legreakciósabb erők fészkében történt hatalomátvétel utolsó felvonása a délvietnami nép több mint harminc éve tartó hősies küzdelmének. Amikor ma reggel a nagyszerű hírt meghallottuk, az öröm mellett a meghatottság érzése volt a legerősebb bennünk, hiszen nagyszerű elnökünk, Ho Si Minh, már nincs velünk, amikor ez a győzelem bekövetkezett. — Ha most sorra kellene vennem mindazokat a feltételeket, amelyek hozzájárultak a harc sikereihez, elsősorban kell említenem a vietnami nép kitartását a harcokban, s azt az erényét, hogy a legnehezebb körülmények között sem hódolt be az agressziós külföldi erőknek. A győzelem ismételten és véglegesen bebizonyítja a DNFF és a DIFK politikájának helyességét, amikor is harcra szólította fel a vietnami népet az Amerikai Egyesült Államok agressziója ellen. Ez a győzelem nagy sikere a dél-vietnami és az észak-vietnami nép testvéri összefogásának. Közös győzelem Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek az amerikaiak ellen vívott együttes harcában. Ékes bizonyítéka ez a győzelem annak az együttérzésnek és szolidaritásnak, amelyet a szocialista országok népei, a világ békeszerető, haladó erői — beleértve a haladó amerikai néprétegeket is — tanúsítottak a vietnami nép iránt. Ebből a történelmi alkalomból szeretnék a dél-vietnami dolgozó milliók nevében köszönetet mondani a magyar munkásosztálynak, a magyar pártnak és kormánynak, az egész magyar népnek azért a hatalmas szolidaritásért és segítőkészségért, amely harcunkat legelső percétől kezdve segítette, rendületlenül és testvéri szeretettel támogatta. Ezekben az órákban a nagy örömben sem felejti el a dél-vietnami munkásosztály, hogy a magyar dolgozók, a szocialista országok dolgozói és az egész világ nemzetközi munkásmozgalma milyen hatalmas erővel járult hozzá ahhoz, hogy a vietnami munkásosztálynak és a dél-vietnami népnek a mostani győzelme minél nagyobb, minél ékesszólóbb legyen. Az elmúlt években megalapozott testvéri barátság biztosíték arra, hogy a dél-vietnami nép és a magyar nép, a délvietnami munkásosztály és a magyar munkásosztály között a jövőben istovábberősödik a barátság és a Szolidaritás. " Ami a dél-Vietnami felszabadító szakszervezetek küszöbön álló feladatait illeti, azokat nagyjából a következőkben vázolhatom fel: miközben a teljes történelmi győzelmet várja, a dél-vietnami munkásosztály és az egész nép tisztában van azzal, hogy a jövőben nagy nehézségekkel kell majd megbirkóznia, hogy felszámolhassa a háború következményeit. A felszabadító szakszervezetek mozgósítani fogják a délvietnami munkásosztály forradalmiságát és ügyszeretetét a háborús következményeknek és annak az erkölcsi züllésnek a leküzdésére, amelyet az amerikaiak és saigoni vazallusaik hátrahagytak. Mindenekelőtt fel kell szólítanunk munkásainkat arra, hogy éberen őrködjenek a rendre, és mindenfajta várható szabotázs meghiúsítására. Egyben minél előbb helyre kell állítanunk a termelést minden területen, hogy a szokásos kerékvágásba lendüljön az élet egész Dél-Vietnam területén. Hiszünk abban, hogy forradalmi hagyományai alapján a dél-vietnami munkásosztály teljesíteni tudja majd roppant nagy és felelősségteljes feladatait, amelyet a történelem a vállára helyezett. Ezt a történelmi feladatot már megszabta számunkra Ho Si Minh végrendeletében: „Egy egyesült, független, demokratikus és virágzó Vietnamot kell felépíteni.” Pham Van Trong: — Észak-Vietnamban a jelenlegi szakaszban kettős a feladat: növelni a termelést, hogy javítani tudjuk a lakosság életszínvonalát, hogy folytatni tudjuk a szocializmus továbbépítését a VDK- ban, másrészt: ki kell elégítenünk Dél-Vietnam minden igényét. — Az észak-vietnami szakszervezetekben tömörült munkásosztály legfontosabb csapata a szocializmust építő tömegeknek, amelyeket nagyban lelkesített és lelkesít a s tr.és vietnami felszabadító erők és felkelők idén március óta elért nagyszerű sikersorozata. A győzelmek hatására nagyon sok üzem vállalt terven felüli feladatokat. Bizonyos vagyok benne, hogy Saigon felszabadítása, amely egyben egész Dél-Vietnam felszabadítását jelenti, újabb nagyszerű sikerekre fogja lelkesíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság munkásságát. Diósdi László Zászlódíszben a VDK fővárosa (Folytatás az 1. oldalról) A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tartózkodó küldöttségének szóvivője szerdán kijelentette, hogy a dél-vietnami népi erők óriási győzelmet arattak Vietnamban. A DIFK párizsi szóvivője által nyilvánosságra hozott nyilatkozat a többi között hangsúlyozza: „történelmi fontosságú győzelemről van szó. A Vietnamban bekövetkezett fejlemények megerősítették a saigoni kormányzat és az amerikai neokolonialista rendszer elkerülhetetlen öszszeomlását Dél-Vietnamban. Az amerikai imperialisták által az országunk ellen indított neokolonialista agresszió kudarccal végződött” — hangsúlyozza a DIFK nyilatkozata. Hanoi lakossága nagy lelkesedéssel fogadta Saigon felszabadulásának hírét. Amikor a rádió bemondta, hogy Minh saigoni elnök nyilatkozott a feltétel nélküli megadásról, a Thong Nhat szálló előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, petárdák ezrei robbantak. Az emberek sírtak, egymás kezét szorongatták. A VDK fővárosa hamarosan ünnepi külsőt öltött, zászlók tízezrei kerültek a házak homlokzatára, s az egyébként gyakran áramgondokkal küzdő főváros utcáin villanyfüzérek gyúltak ki. Helyi idő szerint délután öt órakor a rádió hivatalosan is közölte, hogy Saigon szerdán fél tizenkettőre teljesen felszabadult, s az ottani lakosság rokonszenvvel és bizalommal fogadta a felszabadítókat. Nyomban ezután az üzemekből, hivatalokból kiáramló sokaság elöntötte az utcákat. Másnapra halasztották a május 1. tiszteletére a Nagyszínházban tervezett nagygyűlést, helyette spontán ünneplés kezdődött városszerte Egymillió hanos hömpölygött az utcákon. Mint Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti, magyar idő szerint kedden 2210 órakor a Fehér Ház közzétette Ford elnök nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy befejeződött a Saigonban maradt amerikaiak elszállítása, amire a saigoni repülőtér környékén „gyorsan romló katonai helyzet” miatt hétfőre virradólag adott utasítást. „Ez az akció — hangsúlyozza Ford elnök — lezárja az amerikai tapasztalatok egy fejezetét. Arra kérek minden amerikait, hogy zárjuk sorainkat, kerüljük el a kölcsönös vádaskodásokat, tekintsünk előre közös céljaink felé és dolgozzunk együtt megvalósítandó, nagy feladatainkon.” Kissinger külügyminiszter kedden este — 4 órás késéssel megkezdett — sajtóértekezletén Ford elnök előzőleg felolvasott nyilatkozatát visszhangozta, mondván, hogy azon a napon, amelyen „minden távozni kívánó amerikai elhagyta Vietnamot, nincs itt az ideje a vádaskodásnak, hanem a sebek begyógyításának ideje jött el. Most arra van szükségünk, hogy legalább néhány hétig — remélhetőleg hónapokig — a sebeket gyógyítsuk, és magunk mögött hagyva Vietnamot, a jövő problémáira összpontosíthassuk figyelmünket.” Kérdésekre válaszolva Kissinger nem volt hajlandó belemenni a dominóelmélet megvitatásába, de nem hagyott kétséget az iránt, hogy meggyőződése szerint az USA indokínai politikájának végső kudarca elkerülhetetlenül „átgyűrűző hatást" gyakorol majd a világ más térségeire is. Egy kérdésre válaszolva Kissinger határozottan kijelentette, hogy Thieu menedékjogot kaphat az USA-ban, amennyiben ezt kéri, de az amerikai kormány nem szándékozik elismerni egy dél-vietnami „emigránskormányt”. Ez a sajtóértekezlet — állapította meg Marvin Kalb, a CBS diplomáciai főmunkatársa — Kissinger búcsúja volt Vietnamtól, amely kezdettől fogva egészen a keserű végkifejletig felborította a külügyminiszter stratégiai számításait és alaposan megtépázta személyi tekintélyét is. * * , 1975. május 1* A dán külügyminiszter sajtóértekezlete A hivatalos magyarországi látogatáson tartózkodó Knud Boerge Andersen, Dánia külügyminisztere, szerdán délelőtt a magyar Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában sajtókonferenciát tartott. A konferencián részt vett Dr. RandóJenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője. A dán külügyminiszter elmondotta, hogy budapesti látogatása során több alkalommal találkozott és folytatott megbeszélést Pója Frigyes külügyminiszterrel, nemzetközi kérdésekről. A tárgyalások során természetesen szó volt a kétoldalú kapcsolatokról is. — Egyetértettünk abban — mondotta Knud Boerge Andersen —, hogy nincsenek különösebben vitás kérdések közöttünk. A kereskedelmi kapcsolatok mutatói javultak, s ennek további javulásában kölcsönösen érdekeltek vagyunk. A kereskedelmi megállapodások meghosszabbításától azt várjuk, hogy azok legalább tíz évre szóljanak. A dán külügyminiszter elmondotta, hogy a nemzetközi kérdések között szó volt az európai biztonsági értekezletről. Dánia reméli, hogy a konferencia harmadik szakaszának megtartására még ez év nyarán sor kerülhet Helsinkiben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy addig még egy sor kérdést kell megoldani, ezek között felsorolta a nyugati országok már ismert álláspontjait, amelyek többségét a genfi szakaszban Dánia képviselte. Szerepelt a tárgyalásokon a két országnak abécsi csapatcsökkentési, tárgyalásokon képviselt álláspontja, valamint az ENSZ-szel kapcsolatos kérdés. Végezetül Knud Boerge Andersen hangsúlyozta: hasznosak az ilyen látogatások, hiszen most is alkalom nyílott számos kérdés nyílt, őszinte légkörben való megbeszélésére. — Sok kérdésben hasonló az álláspontunk — mondotta —, más kérdésekben nem, de megismertük egymás álláspontjainak hátterét, és ez hozzájárul a két- és több oldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. " D. L. : A dán külügyminiszter látogatásáról közleményt adtak ki, amely a többi között megállapítja, hogy számos lehetőség van az együttműködés fokozására. Mindkét fél kifejtette készségét, hogy elősegíti a két ország kapcsolatainak fejlesztését minden területen. A miniszterek véleményt cseréltek az európai biztonsági és együttműködési értekezletről és a közép-európai fegyveres erők kölcsönös csökkentésére irányuló bécsi tárgyalásokról, az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatos kérdésekről, a leszerelésről, a vietnami és a közel-keleti helyzetről, valamint a ciprusi könlésről. K. B. Andersen meghívta Púja Frigyest hivatalos dániai látogatásra, aki a meghívást köszönettel elfogadta. K. B. Andersen, a Dán Királyság külügyminisztere, valamint felesége és kísérete szerdán elutazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Perihegyi repülőtéren megjelent Pója Frigyes külügyminiszter és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál Christian D. Holten-Eggert, a Dán Királyság budapesti nagykövete, és Oláh József, a Magyar Népköztársaság koppenhágai nagykövete. Az európai kommunista pártok konferenciájának előkészületei A LEMP KB mellett működő munkásmozgalmi intézet és a lengyel katonapolitikai akadémia az európai kommunista és munkáspártok közelgő konferenciájának előkészületei jegyében tudományos tanácskozást szervezett „az enyhülési folyamat és a tőkésországok fő politikai erői" témáról. A tanácskozáson beszédet mondott Ryszard Frelek, a LEMP KB titkárságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Frelek bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a LEMP az Olasz KP-val együtt, egyik kezdeményezője volt az európai testvérpártok újabb értekezlete megszervezésének. A konferencia előkészületei jól haladnak — állapította meg Frelek. A LEMP véleménye szerint a konferenciára az a feladat vár, hogy meghatározza kontinensünk kommunista és munkáspártjainak további teendőit a békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért vívott harcban. Ennek az értekezletnek bele kell illeszkednie abba az enyhüléti folyamatba, amelynek célja a lenini típusú kapcsolatok megerősítése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének biztosítása. A kommunista mozgalom az ezekért a célokért folytatott küzdelemben látja kontinensünk szocialista és haladó erő további megszilárdulásának egyik fő feltételét. A nemzetközi enyhülés ügye előrevitelének döntő ereje a kommunista mozgalom. (MTI) / NEMZETKÖZ*1 ■IMRÉK ♦ Roska István külügyminiszter-helyettes április 28-án és 29-én Bukarestben megbeszélést folytatott Constantin Oancea román külügyminiszterhelyettessel a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi helyzet, időszerű kérdéseiről. A magyar külügyminiszter-helyettest fogadta George Macovescu román külügyminiszter, valamint Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP KB titkára. ♦ A finn közvéleményben széles körű támogatásra talált Urho Kekkonennek, a finn köztársasági elnöknek az az elhatározása, hogy az elkövetkezendő elnökválasztásokon újból jelölteti magát.)(■ Belgrádban Petar Sztambolics, a Jugoszláv Államelnökség alelnöke és Dzsemal Bijedics miniszterelnök fogadta George Macovescu román külügyminisztert. Macovescu megbeszélést folytatott Milos Minics jugoszláv külügyminiszterrel is a két országot érintő kérdésekről. ♦ Kanada ez év eleje óta mintegy 870 000 dollár értékű fegyverszállítmányt juttatott el Törökországba, a fegyverek felhasználását nem kötötték feltételhez. Légi szerencsétlenség áldozata lett Stephen Tolbert libériai pénzügyminiszter.