Népszava, 1975. június (103. évfolyam, 127–151. sz.)

1975-06-01 / 127. szám

1975. JÚNIUS 1. VASÁRNAP 103. ÉVFOLYAM 127. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT •­­ Az országgyűlési képviselőjelöltek névsora . . 5-6 Az enyhülés hétköznapjai . . . .. . 3 Megtakarított percek—acélba öntve 3 Mindenkit az íróasztalhoz? . . .. . 4 Kötelező vizsgálat — pénzért . .. . 4 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Nevelők köszöntéseJ­únius első vasárnapján virágerdőbe öltöznek a katedrák. Szép köszöntő szavak hullanak, óvónők, tanítók, tanárok hordják haza nya­lábszám a szeretet illatos küldötteit. Ez a nap az övék. A pedagógusoké. Mindannyian jártunk iskolába. S a múló évek finom fátyolén átszőtt, kevéssé szelídült emlékeket őrizgetünk a magunk iskoláséveiről. Arcokat és jó szavakat, hajdanvolt nevelők emberformáló tisz­tességét idézzük. Legtöbbször szépet és jót. Hiszen örök emberi sajátosság, hogy ezernyi ezer tanítási nap élményéből, kudarcok és sikerek sorából ma­radandónak a szépet, a tisztát őrzi meg az emlé­kezet. Egykori osztályfőnökömet tisztelem magam is a százezer arcú nevelői társadalomban. Az ő nagy­szerű lényét, áldozatos életét kölcsönzöm óhatatla­nul azoknak a fiatal tanároknak is, akik régen át­vették tőle a helyet. Kincs nagyszerűbb és nincs nehezebb az em­berformálásnál. Kevés bonyolultabb, áttételesebb, áldozatosabb munka akad annál: viaszként formál­ható ifjú lelkeket páncélozni. Vértezni tudással és tisztességgel. Tölteni hasznos ismerettel és jellem­erősítő széppel. Vállalni újból és újból töretlen ugar szántását. És nem fáradni el belülről akkor sem, amikor már suttogóra tompul a hang s a fá­radt agy egyszerű óravázlattal is alig-alig birkózik. S­okat és sokfelé szólunk ma: a nevelésről. Kö­vetelménysort — a korábbinál másabbat — fogalmaz meg a gyorsuló életritmus, a család­­szerkezet változása. Feszít az a társadalmi és em­beri szükségszerűség, hogy a család kenyérkereső tagjaként anyák millióitól is át kellett, át kell vál­lalnia az iskolának sokféle nevelési feladatot Ta­lán ... többet is próbálunk áthárítani a nevelők vállára, mint ami okvetlenül szükséges lenne. Le­het ezen vitatkozni. Lehet kifogásolni, akár keve­­selleni is azt a nevelési hányadot, amennyit a mo­dern család magának meghagyott. Egyet nem le­het. Tagadni munkájuk nehézségét. Korunk neve­lői sokkalta bonyolultabb, összetettebb munkát végeznek, mint elődeik, pár évtizeddel korábban. Megbocsátható tán, hogy a gyorsított „teherát­­adás” zökkenőket mélyített a gonddal munkált ta­lajba. Miről is van szó? Arról, hogy a pedagógus „munkaideje”, a gyerekek iskolában töltött idejé­vel együtt rohamosan és ugrásszerűen megnyúlt. Már a kisóvodást beadják reggel hétkor, fél nyolc­kor, mennek érte délután négy, öt óra tájban. Isko­lába indul a gyerek, csengetés; ebédjét tíz- és tíz­ezer diák benn fogyasztja. Délutánját, szabad ide­jét nevelői szó és felügyelet osztja be. Este kevéske számadás vacsora mellé, „siess, feküdj le, tudod, reggel korán kell kelned”. Felnőnek egymás után gyermeki generációk, évjáratok úgy, hogy otthoni létük ötöde csupán az iskolai életnek. Lehet-e közömbös, hogyan és kikkel töltik el a diákéletük nagyobb hányadát? Lehet-e közömbös a nevelő egyénisége és szerepe ebben a hosszú idő­ben. Semmiképpen. Ha — néha — katedrára nem illő pedagógust látunk; ha — néha — kisstílű marakodást észle­lünk tantestületben; ha — néha — gépies, sze­mélytelenné vált „nevelést”, csak fegyelmezéssé torzult foglalkozást tapasztalunk — ezért harag­szunk. Féltjük a kevés rossztól, kevés hibától is gyermekeinket A magyar pedagógustársadalom egyike a világ jó legjobbjainak. Nemcsak felkészültsége, kép­zettsége, tárgyi tudása, a módszerek korszerű­sége okán. Másért is. Elkötelezettek a nevelők. Rendünknek, a szocialista társadalomnak az élvo­nalában haladnak, vállalva és teljesítve a szocialis­ta nevelésügyre háruló sokrétű feladatokat, a XI. pártkongresszus útmutatásának szellemében. Ez az elkötelezettség jelenti azt is, hogy társadalmunk erejéhez, anyagi lehetőségeihez mérten igyekszik megteremteni mindazokat a feltételeket, amelyek a pedagógusok zavartalan munkájához, életük köny­­nyítéséhez szükségesek. Igaz, nem tudtuk még teljessé tenni ezt a meg­becsülést. Vannak és lesznek még jó ideig jogos, de pillanatnyilag teljesíthetetlen igények. Tanítást, nevelést akadályozó helyiséggondok, létszámprob­lémák, fizetési aránytalanságok. Ismerősek a ba­jaink. Tesz ellenükben az állami vezetés, szorgal­mazza megoldásukat szakszervezeti mozgalom is. De kell a türelem az elviselésükhöz. S kell — nagyon kell — a nevelők változatlanul nehéz, vál­tozatlanul sok áldozatot igénylő, szüntelen mun­kássága. Amit tesznek: köszönet érte. őszinte, szívből jövő köszönet. Tanítványaik végeérhetetlen sere­ge óta s örökíti tovább életművüket. Várkonyi Margit A TV. ötéves terv végéi­gl Százezer teherautó­­ a szocialista országokból Harmincmillárd forint értékű já­rmű-árucsereforgalom A kormányprogram eredményei — A" Ikarus "család nemzetközi sikere — Személyg­épkocsi kooperáció Az elmúlt években milliárdokat fordítottunk a járműipar és az ehhez kapcsolódó fődarab- és alkatrészgyártás fejleszté­sére. A gazdaságtalan ter­mékek gyártásának meg­szüntetése, az egyre je­lentősebb szocialista in­tegráció, a nemzetközi színvonalat képviselő li­­cencek megvásárlása iga­zán most hozta meg ered­ményét. Az Ikarusban 1960-ban 2000 autóbuszt gyártottak, az idei terv 10 500 jármű. Az ötödik ötéves terv időszakában több mint 60 ezer autóbusz gördül le az Ikarus futószalagjairól. A termelés további foko­zására a szocialista orszá­gok, elsősorban a Szov­jetunió jelentős megren­delései adnak fedezetet. Néhány év alatt kialakult az Ikarus család, s ma már 8,5 méteres mini­busztól a csaknem 200 személyt szállító, 16 mé­ter hosszú csuklósokig, teljes választékot tudnak biztosítani. Az autóbusz „lelke”, a motor is megfelel a világ­­színvonalnak: a győri Rá­ba-MÁ­V motorok — a napokban készült el az ötvenezredik — beváltak. Az Ikarus­­sokoldalú ko­operációra törekszik, a hazai gyárak közül első­sorban a Győri Vagong­ép Gépgyártól vásárolnak je­lentős tételeket, a csepe­liek padlóvázakat, ten­gelykapcsolókat, a jövő­ben hidraulikus sebesség­­váltókat, mind nagyobb mennyiségben szervokor­mányokat szállítanak. Ebben az együttműkö­désben a Kismotor- és Gépgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár is részt vesz, s további 70—80 üzem közreműködése elenged­hetetlen. Budapest után kialakult a második bá­zis: Székesfehérvár. A külföldi kooperáció méreteire jellemző, hogy svéd, francia, osztrák, NDK-beli cégekkel mű­ködnek együtt, sőt most már Irakban egy össze­szerelő üzem is működik. A magyar járműveket — mint Hollósy Pál, a MO­­GÜRT kereskedelmi igaz­gatója elmondotta — negyven országban vásá­rolják­ az új piacok: Ve­nezuela, Peru, Tanzánia és Etiópia. Az NDK tel­jes belső városi és város­közi közlekedését Ikarus­­autóbuszokkal bonyolít­ják le. A járműipar dinamikus fejlődését­ jelzi az a tény is, hogy a külkereskedel­mi vállalatok között a legnagyobb forgalmat a MOGÜRT bonyolítja le, az idei export-import ér­téke meghaladja a 30 milliárd forintot. Autóbuszaink 90 száza­lékát exportáljuk, ugyan­akkor éppen a gazdasá­gosság elvét szem előtt tartva, a nemzetközi munkamegosztáson belül a kamion­szerelvények és a speciális járművek kivételével, teherautó­­gyártásunk minimálisra csökkent. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyel­­ország és kisebb mérték­ben Románia, ugyanis féltonnástól a 20 tonnás óriás szerelvényekig tel­jes egészében kielégítik a magyar közlekedés igé­nyeit. A számítások a mun­kamegosztás gazdaságos­ságát igazolják. Az idei szerződéseket is figye­lembe véve, a negyedik ötéves terv időszakában százezer teherautót im­portáltunk, illetve impor­tálunk. Ez lehetővé teszi a kormány egy korábbi határozatának végrehaj­tását, a tehergépjármű­park rekonstrukcióját. Lényegében arról van szó, hogy megszüntették a gazdaságtalan főjavítá­sokat, az elöregedett, nagy fogyasztású teherau­tók helyett újakat vásá­rolunk. A negyedik öt­éves terv időszakában kétszer annyi teherautót vásároltunk, mint a meg­előző öt évben. A személygépkocsi-im­port még ennél is gyor­sabban növekedett: a ne­gyedik ötéves terv során, az idei programot is fi­gyelembe véve, várhatóan 366 ezer gépkocsit ho­zunk be, szinte kizárólag szocialista országokból. Az import fokozását a többi között az egyre bő­vülő kooperáció is lehető­vé tette, hiszen a Zsigu­likhoz például öt gyár 18- féle alkatrészből 400 ezer garnitúrát szállít az idén. Részt veszünk a lengyel P 126-osok gyártásában is, ebből a kisautóból az idén 400, a következő tervidőszakban pedig évenként átlagosan 5600 érkezik be. A világ leg­nagyobb teherautógyára Rámában most épül, már a MOGÜRT megkezdte a tárgyalásokat alkatrészek szállításáról. Moldován Tamás A Föld légkörét vizsgálja a Szaljut 4 legénysége Mint a TASZSZ hírügy­nökség a szovjet űrköz­pontból jelentette, szom­baton — magyar idő sze­rint — reggel 7 órakor kezdődött meg Pjotr Kli­­muk és Vitalij Szevaszty­­janov szovjet űrhajósok hetedik munkanapja a Szaljut 4 tudományos űr­állomás fedélzetén. A kozmonauták egy komplex berendezés se­gítségével spektrografikus vizsgálatokat végeztek a Föld légkörével és felszí­nével kapcsolatban. Fel­vételt készítettek a Szov­jetunió területének euró­pai részéről, a Kaukázu­son túli területről és Észak-Kazahsztánról. E kísérletek célja, hogy meghatározzák a légköri fizika, a meteorológia és a természeti kincsek ku­tatásának feladatait. Kiím­ak és Szevasztyja­­nov méréseket végeztek a galaktika és a nap kozmi­kus sugarainak izotópos és vegyi összetételével kapcsolatban. A műszaki kísérletek programja alapján kipróbálták annak a regenerációs berende­zésnek a működését, mely a légköri nedvesség kon­­denzátumából vizet készít. Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov jól érzi magát. Az orvosi ellenőr­zés adatai szerint a pa­rancsnok pulzusa 76-ot, a fedélzeti mérnöké pedig 72-t ver percenként. Az űrhajósok vérnyomása 115/75, illetve 120/70. A Szaljut 4 űrállomás foly­tatja az űrrepülést. Tanácskozik a BYT elnöksége A svéd fővárosban szombaton megnyílt a Bé­­ke-világtanács elnökségé­nek rendkívüli ülésszaka. A tanácskozáson 60 ország küldöttsége és számos nemzetközi szervezet kép­viselője vesz részt. A résztvevők megemlékez­nek az atomfegyver betil­tását sürgető stockholmi felhívás kiadásának 25., illetve a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójáról. Az ülésszak legfőbb té­mája a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért és a leszerelésért vívott harc. Romesh Chandra, a BVT főtitkára az ülésen kije­lentette: az új nemzetközi légkör kedvező feltétele­ket teremtett a leszerelé­sért, a nemzetközi enyhü­lés visszafordíthatatlanná tételéért folytatott társa­dalmi tevékenységhez. Az NDK külügyminisztere a Szovjeunióban A szovjet kormány meg­hívására szombaton hiva­talos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett Oscar Fischer, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, az NDK külügymi­nisztere. Fischer a Mon­gol Népköztársaságban tett több napos látogatása után utazott a Szovjet­unióba. (TASZSZ) Enyhült a feszültség Portugáliában A szocialista párti miniszterek ismét részt vesznek a kormány munkájában • Csúcstalálkozót tartanak az angolai felszabadítási mozgalmak A Portugál Szocialista Párthoz tartozó miniszte­rek azonnali hatállyal is­mét teljes mértékben részt vesznek az ideigle­nes kormány munkájá­ban — jelentette be szom­baton hajnalban a fegy­veres erők mozgalma leg­felsőbb forradalmi taná­csának szóvivője. Az er­ről szóló döntés annak a több mint négyórás ta­nácskozásnak eredménye­ként született, amely pénteken délután zajlott le a legfelsőbb forradal­mi tanács és a szocialista párt küldöttsége között. A szocialisták — mint a szóvivő közölte — „ígé­retet tettek az MFA-nak, hogy teljes mértékben együttműködnek vele a szocialista társadalom felépítésében”. A legfel­sőbb forradalmi tanács — mint a szombati bejelen­tés hírül adja — „elis­meri, hogy bizonyos tor­zulások vannak az ország politikai életében, ame­lyeket felül kell vizsgálni és korrigálni kell”. A fe­lek egyetértettek abban, hogy a demokratikus te­vékenységet meg kell erősíteni, és­ be kell tar­tani a forradalmi törvé­nyeket, hogy ily módon „biztosítani lehessen a forradalom előrehaladá­sát”. A Portugál Szocialista Pártot a kabinetben kép­viselő Mario Soares és Salgado Zenda több nap óta bojkottálta a kor­mány tevékenységét, til­takozásul a Republica cí­mű lap megszüntetése miatt. A két miniszter csupán szerdán volt je­len a kabinet ülésén, amikor a napirenden An­gola szerepelt. A DPA nyugatnémet hírügynökség egy lissza­boni rádióadó közlésére hivatkozva jelentette: az Angolában működő há­rom felszabadítási moz­galom — az Angolai Né­pi Felszabadítási Mozga­lom (MPLA), az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) és a Nem­zeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNI­­TA) — vezetői megálla­podtak abban, hogy csúcstalálkozót tartanak. Az értesülés az UNIT­A szóvivőjétől származik, aki közölte, hogy a csúcs­­értekezlet színhelyét és időpontját egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. A nyugatnémet hírügy­nökség úgy értesült, hogy Joseph Savimbi, az UNI­­TA vezetője, Kelet-Ango­­lában felkereste Agosti­­nho Netót, az MPLA el­nökét. Savimbi röviddel azelőtt tért vissza Kin­­shasából, a Zaire Köztár­saság fővárosából, ahol megbeszéléseket folyta­tott Holden Robertóval, az FNLA elnökével­­ és Mobutu zairei államfő­vel. (DPA, Reuter) Nagy érdeklődés és sok vásárló volt már az ünnepi könyvtiei első reggelén. Ké­pünk a Szépirodalmi, a Corvina és a Magvető Könyvkiadó közös könyvsátránál készült a Blaha La a téren (Gonda György felvétele)

Next