Népszava, 1975. július (103. évfolyam, 152–178. sz.)

1975-07-29 / 176. szám

1­9­7­5. j­úl­i­u­s 2­9 FMüísiví Földes Pál Mély fájdalommal jelentjük, hogy a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, Földes Pál elvtárs 1975. július 26-án, életének 75. évé­ben rövid szenvedés után elhunyt Egész életútját a kommunista harcosság, az áll­hatatosság, a munkásmozgalom iránti tenni akarás jel­lemezte. Temetése augusztus 1-én, 14 órakor lesz a Ke­repesi temető központi fedett ravatalozójában. Har­costársai és barátai 13.30-tól vehetnek végső búcsút Földes Pál elvtárstól. MSZMP BUDAPESTI BIZOTTSÁGA MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG * * * Földes Pál a századfor­duló évében Mátészalkán született. Az 1918-as ma­gyar polgári, demokratikus forradalom idején szülő­városában a szociálde­mokrata párt helyi szer­vezetét szervezte, mely rövid idő alatt kommunis­ta szervezetté alakult át. A Tanácsköztársaság megdöntése után Cseh­szlovákiába emigrált és Brnában textilfőiskolai mérnöki oklevelet szerzett. Lengyelországban és Ausztriában is a textil­munkások között végezte politikai tevékenységét. 1926-ban Bécsben a KMP vezetőségének tagja volt, és több alkalommal Ma­gyarországra küldték. 1929-ben a párt vezetésé­nek megbízása alapján a Csepeli Posztógyár műsza­ki vezetője lett, ami nagy lehetőséget adott a kom­munista párt technikai apparátusának további konspirációs munkájához. 1930. szeptember 1-i tüntetés egyik szervezője és részvevője, amiért a Horthy-rendőrség tízévi börtönbüntetésre ítélte. Kiszabadulása után a Szovjetunióba ment, és egy évvel később, a máso­dik világháború kitörése­kor különleges katonai megbízott a szovjet had­seregben. Részt vesz a fa­siszták elleni harcban, Moszkva védelmében, a brjanszki partizánok köz­ponti parancsnokságának munkájában. Parancsno­ka a pinski mocsarak par­tizánegységének. A har­cokban szerzett tapaszta­latait felhasználta a ma­gyar hadifoglyok felvilá­gosításában, nevelésében, s az egyik antifasiszta is­kola vezetője volt. Magyarországon 1946- tól a textiliparban több fontos beosztásban tevé­kenykedett. Gazdasági munkája mellett a Ma­gyar Népköztársaság lon­doni nagyköveteként is szolgálta hazáját. Pártmunkáját, poli­tikai tevékenységét mind­végig folytatta. Több ke­rületi pártbizottság tag­ja. Az 1956-os ellenforra­dalom idején a Magyar Partizán Szövetség fegy­veres törzsének parancs­noka. Politikai tevékenysé­géért a szovjet kormány négy, és a magyar kor­mány 6 alkalommal ré­szesítette magas kitünte­tésben. Megkapta a Kos­­suth-díjat is. (MTI) A n­épfront nőbizottságának ülése Martonvásáron is Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő nőbizottság hét­főn Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Ku­tatóintézet székházában kihelyezett ülést tartott. Nagy Jánosné, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, a nőbizottság vezetője nyi­totta meg az ülést, majd dr. Marosi Miklósné, az országos nőbizottság tagja emlékeztetett Brunszvik Terézre, az óvodai gondo­lat és a gyermekpedagó­gia magyarországi elindí­tójának életére, munkás­ságára, születésének 200. évfordulója alkalmából. Ezután Papp László, a Ha­zafias Népfront Fejér me­gyei elnökségének tagja ismertette Fejér, Komá­rom és Nógrád megye óvodai helyzetéről készí­tett felmérés tapasztala­tait. Megjavították a Péró kútjait Június 5-én „Akik pénzt facsarnak a vízből” címmel riportot közöl­tünk a bicskei telepről. Megírtuk, hogy a Péró la­kói egy magánházból pénzért vették a vizet, mert a telep három kút­ja közül hónapokon át egyetlenegy sem műkö­dött. A Fejér megyei Tanács elnökhelyettese, Seres Jó­zsef, kivizsgáltatta az ügyet, és válaszolt szer­kesztőségünknek. Azt ír­ta: arról, hogy a telep kútjai több hónapig üzemképtelenek voltak, a cikk megjelenése előtt a tanácsok nem tudtak, mert az ott lakók nem tettek bejelentést. Most viszont mindhárom ku­tat megjavították, s azok működnek is. A jövőben pedig a bicskei nagyköz­ségi tanács az eddiginél jobban figyeli a Péró vízellátását­, a kutak ál­lapotát. Seres József tájékozta­­tásul közölte, hogy a község közműves ivóvíz­­ellátásának fejlesztési terve elkészült, s a költ­ségek 44 millió forintra rúgnak. A fejlesztés, a bővítés a Péró-telepet is érinti. MÖZELET Viktor Bőrszín, a Szov­jetunió Oktatásügyi és Tu­dományos Dolgozói Szak­­szervezetének titkára ve­zetésével 200 szovjet pe­dagógus látogatott hétfőn a budapesti pedagógusok Fáklya klubjába. A ven­dégeknek dr. Voksán Jó­zsef, a Pedagógusok Szak­szervezetének főtitkára adott tájékoztatást a ma­gyar oktatási rendszerről és a szakszervezeti tevé­kenységről. Peru nemzeti ünnepe al­kalmából Felipe Solari, a Perui Köztársaság buda­pesti nagykövete hétfőn fogadást adott. A fogadá­son megjelent­ek­. Biró Jó­zsef külkereskedelmi mi­niszter, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, valamint politikai és tár­sadalmi életünk sok is­­mert képviselője. Az építők szakszerveze­te elnökségének meghívá­sára hazánkba érkezett a norvég építők szakszerve­zetének delegációja. A küldöttséget Rasmus So­­lend, az iparági szakszer­vezet elnöke vezeti. n KITÜNTETÉSEK Az Elnöki Tanács, nyugállományba vonulá­suk alkalmából, érdemes és eredményes munkássá­guk elismeréséül Lakatos Dezsőnek, az Élelmiszer­­ipari Ügyvitelszervezési és Gépi Adatfeldolgozó Vál­lalat igazgatójának és Te­szesi Ignácnak, a Kon­zervipari Szállítási Kész­letező és Szolgáltató Vál­lalat igazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetése­ket hétfőn dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelme­zésügyi államtitkár adta át. Magyar—iraki kulturális írunkat érv Hétfőn a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Búzás Ferenc főosztályve­zető és dr. Fawzi Moham­med Sami, az iraki felső­­oktatási és kutatásügyi minisztérium főigazgatója aláírta a magyar—Iraki kulturális egyezmény vég­rehajtására vonatkozó, 1977 végéig érvényes mun­katervet. Az aláíráson részt vett Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese és Abdul­lah Ismail al-Bustani, az Iraki Köztársaság buda­pesti nagykövete is. (MTI) Szedik a dohányt Szedik a dohányt ha­zánk legnagyobb dohány­­termelő vidékén, Nyíregy­háza körzetében. Eddig több mint 15 ezer mázsa levelet­ szállítottak a gaz­daságok a szárítókba. A Virginia fajtából a termés kitűnő, hektáronként a 70—75 mázsát is eléri. A pécsi Pannónia Sörgyár Pepsi Cola palacktöltő gépsora óránként 30 ezer kólás­­ü­veget tölt meg a kedvelt üdítőitallal (MTI Fotó) NÉPSZAVA ­ A TELEVÍZIÓ ELŐTT Emlékm­űsorok Irodalmi életünk fájdal­mas vesztesége volt a kö­zelmúltban két kiváló al­kotónk távozása: Simon István költő és Lengyel József prózaíró halála. Költő és prózaíró? Hiszen, ha elég volna ez a két szó jellemzésükre! Lengyel József maradandó szép verseket is publikált, Si­mon István nagyszerű ta­nulmányokat írt, költői műveket dramatizált, ere­deti színpadi alkotáson is dolgozott, s a művészi ve­retű publicisztika mind­kettőjük életművében fi­gyelemreméltó tényező­ként van jelen. Sokszínű, gazdag élet­művükből a televízió em­lékműsorai a teljességet természetesen nem mutat­hatták fel, de a kiválasz­tott művek alkalmasak voltak arra, hogy mind­kettőjüknek sajátos „ars poetica”-jukkra is jellemző művészi vonásait eleve­nítsék fel. A Lengyel Józsefnek szentelt szerda esti emlék­műsor az író alkotómun­kájának két fontos vonu­latára hívta fel figyel­münket: a hosszú em­igrá­­ciós élet tevékenységének humanizmusát az interna­cionalista összetartozást, azokat az élményforráso­kat mutatta meg, melyek­ből nem egy jelentős mű­ve született, valamint a klasszikus filozófiát vitáz­va újra megélő, belőle máig szóló tanulságok szellemi tüzeit gyújtó gon­dolkodót állította elénk. Vasárnap este sugároz­ták a „Szülőföldem, Ba­­zsi...” című dokumen­tumműsort, mely Simon István szülőfaluját, az őt felnevelő, tehetségét daj­káló tájat mutatta be. Si­mon István életművéhez elválaszthatatlanul tarto­zott ez a gazdag történel­mi hagyományokat őrző, szelíd-szép vidék, mely­nek népével halála pilla­natáig együtt élt, ország­­gyűlési képviselőként megannyi gondját-baját vállain hordozta. Ennek a műsornak maga a költő volt kommentátora, és ri­portere, újra láttuk-hal­lottuk őt magát is rokonai, barátai körében. Meggyőződésünk, hogy Lengyel József és Simon István műveivel még sok­szor találkozunk a képer­nyőn. Füstös képek A televízió „Nyitott könyv” műsora fontos és hasznos szolgálatokat tesz az olvasóközönségnek: könyvtermésünk egy-egy újdonságára hívja fel a fi­gyelmet. Dramatizált rész­letet mutat be — ezek né­ha egy-egy jól sikerült té­véjáték színvonalára emelkednek — s utána valamelyik kritikus, szer­kesztő, irodalomtörténész beszélget a szerzővel. A nyomtatott mű egé­széhez viszonyítva ez olyasféleképpen hat, mint­ha elolvasnánk a fülszö­veget és belelapozván a könyvbe, elidőznénk egy­­egy érdekesebb részletnél, de hát éppen ez a „belela­­pozás” adja a műsor fon­tosságát, éppen ebből fa­kad legfőbb haszna, a kedvcsinálás az olvasás­hoz. Pénteken Lakatos Menyhért „Füstös képek" című regényével találkoz­tunk a „Nyitott könyv" adásában. A regény egyik fontos értékét a témának az a szerencsés írói meg­közelítése adja, hogy a szerző nem az egzotiku­mokat hajszolja, de min­denek előtt emberi világot ábrázol művében, emberi drámákat és konfliktuso­kat, fejlődésvonalakat raj­zol föl érett epikus eszkö­zökkel. A dramatizált részlet éppen ezt igyekezett visz­­szaadni a képernyőn , s talán épp a sokat marko­lás, a sűrítés folytán hal­ványabban a könyv hatá­sánál. A közreműködő szí­nészek közül elsősorban Szemes Mari alakítását kell kiemelni. Sík Csaba, a Magvető Kiadó Irodalmi vezetője tartalmas elemzését adta a könyvnek, s érdekes be­szélgetést folytatott a szerzővel. Molnár Géza Évi ötmillió hanglemez A magyar lemezek iránt belföldön és külföl­dön olyan nagy az érdek­lődés, hogy a jelenlegi kapacitással már nem tudják kielégíteni az igé­nyeket. A termelés foko­zására a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat Do­rogon megvásárolt egy régi, használaton kívüli épületet, ennek átalakítá­sával és új üzemrészek építésével rendezkednek be a termelésre. Ez lesz tulajdonképpen az első komplett hazai hangle­mezgyár. Az új beruházás érté­ke több mint százmillió forint. A tervek szerint a jövő év elején megkez­dik a próbatermelést. 1976-ban 3 millió, később pedig évenként 5 millió hanglemezt készítenek. Kamarahangverseny a templomudvaron A régészeti feltárás és a levéltári adatok szerint a XI—XII. században épült a baranyai Mánfán a me­gye egyik legszebb és leg­régibb román kori mű­emlék-temploma. Az ere­detileg egyhajós templo­mot a középkorban több­ször bővítették, s viszony­lag épségben vészelte át a török időket. Az egyszerűségében is gyönyörű templomot most az Országos Műemléki Felügyelőség állíttatta helyre. A templom belse­je is újjászületett, a gesz­tenyefából készült karza­tot műanyaglakk itatással konzerválták. A templom megnyitása után az épü­let előterében­­ kamara­­hangversenyeket rendez­nek. HORIZONT — Vasárnap befejező­dött Hajdúszoboszlón a hetedik alkalommal meg­rendezett kelet-magyaror­szági néptáncfesztivál. Az ország különböző vidékei­ről 14 együttes 450 tánco­sa lépett közönség elé. — Johann Sebastian Bach emlékművének meg­koszorúzásával, majd a híres Tamás-templomban megtartott koncerttel megkezdődött a nagy ze­neszerző halálának 225. évfordulója alkalmából rendezett lipcsei esemény­­sorozat.­­ Az ifjú népművészek országos módszertani to­vábbképző táborozása hét­főn kezdődött meg a Tol­na megyei KISZ-bizottság dombori telepén. Az egy hétig tartó táborozáson hazánk tájairól hatvan szövő, hímző, tojásfestő, fazekas, keramikus, bőr­díszműves és fafaragó if­jú népművész vesz részt. A táborban készült mun­kákat kiállításon mutat­ják be. Bátran, a magvasabbat A művelődés és szórakozás lehetőségei egy üdülőben Üdülőink általában jól felszereltek,­­ szépek, ké­nyelmesek. A kiszolgálás figyelmes, az étkezés bő­séges. Ennek ellenkezőjét ma már rosszindulattal sem állíthatja senki. Va­jon milyen művelődési, szórakozási lehetőségek járulnak mindehhez? Ezt figyelem két hétig Siófo­kon, a SZOT „Csepel” Üdülőben. Az érkezés napján sem­mit sem terveztek, ez ért­hető. A következő nap „programjaként” a kirán­dulásokra való jegyárusí­tás szerepelt a hirdetőtáb­lán. A harmadikon város­néző sétát hirdettek, a te­repen ismerős vezetővel, s a negyedik estén szervez­ték a zenés-táncos ismer­kedési összejövetelt. Így telt el az első négy nap. A felnőtteknek kínált művelődési és szórakozási lehetőséghez tartozik még a könyvtár. Kölcsönzött minden nap 12 és 14 óra között. Ez elég is. Hiány­zik viszont a hírlap- és fo­lyóiratolvasó. Ezt rendkí­vül hiányolom egy üdülő­ből, ahol több mint ezer ember tölti idejét kéthe­tenként. Sokan itt ismer­kedhetnének meg olyan irodalmi és egyéb folyó­iratokkal — az esős napok kényszerű „bezártsága” idején —, amelyeket ko­rábban esetleg sohasem vettek kézbe vagy nem is ismerték őket. Szerencsére tévedtem ötödik napra hirdették a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak koncertjét, de ez valamely okból el­maradt. Jól sikerült vi­szont másnap a badacso­nyi hajókirándulás. Utána egy „csendes” nap követ­kezett, majd a nyolcadik estén az üdülőbe látoga­tott a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa. Nem túlzás: több százan hallgatták rangos műsoru­kat. Kodály, Mozart-, Schumann-, Brahms-dalo­­kat énekeltek, magyar népdalcsokrot mutattak be. Elő kell vennem egy sajnálatosan elkoptatott jelzőt, mert itt érvényes. A siker nem mindennapi volt. Utólag bevallom, hogy a nagy figyelmet, A teljesség kedvéért te­gyük hozzá, hogy — csa­ládos üdülőről lévén szó — szerveztek néhány kü­lön programot a gyere­keknek is. Egy alkalom­őszinte tapsokat lát va­ll állva kissé el is szégyell­tem magam, mert a fellé­pés előtt arra gondol­tam, bizonyára nem sok érdeklődő lesz a „ne­héz” dalokból összeál­lított műsoron. Szerencsé­re én tévedtem, az üdülő illetékesei jól választották, amikor meghívták a kó­rust. Másnap ismét hajóki­rándulás következett, ba­latoni vetélkedővel páro­sítva, utána még egy „csendes” nap, majd a kö­vetkezőn zenei vetélkedő. Az elutazást két nappal előzte meg a búcsúest. Er­re a napra nem terveztek mást. Az utolsó előtti nap­ra meg egyáltalán semmit, hiszen „holnap úgyis el­utazik mindenki”. mal szerepelt az üdülőben az Állami Bábszínház, csi­náltak roller- és aszfalt­­rajz-versenyt, hirdettek játékos gyermekdélutánt és hasonlókat. Játékterem és több szé­pen berendezett tv-szoba is az üdülők rendelkezésé­re állt. A televízió­t azon­ban többnyire késő dél­után és este sugároz csak műsort, kivéve a hétvégét. A művelődési programok és lehetőségek hiánya kü­lönösen nap közben ér­ződött. Főleg az esős na­pokon. Nem voltak ké­szenlétben olyan tervek, amelyeket egy-egy meg­hirdetett rendezvény el­maradása, illetve az idő­járás hirtelen változása miatti kényszerű otthon­­maradás idején „bedob­hattak” volna. Volt pél­dául egy nap, amikor a hajókirándulás a viharos szél és az eső miatt ma­radt el. Ilyen időben se a strandra, se a városba nem lehetett menni. A fér­fiak — jobb híján — kár­tyáztak, az asszonyok be­szélgettek és a folyosókon veszekedtek a „szobafog­ságot” nehezen tűrő gye­rekekkel. Vajon, ha ilyen­kor álltak volna eléjük valamivel?! Például egy érdekes klubfoglalkozás­sal, egy mozgalmas iro­dalmi délutánnal vagy ha­sonlókkal?! Nem lehetett volna érdeklődést kelteni, az otthonba, a munka­helyre is elkísérő élmé­nyeket adni? Szándékosan szóltam többet arról, amit hiá­nyoltam, amin változtatni kellene. Egyébként sok száz társammal együtt ki­tűnően éreztem magam az üdülőben. A művelődési programot azért nem hagyhattam szők nélkül, mert meggyőződésem, hogy nem szabad kihasz­nálatlanul hagyni a meg­levő lehetőségeket. Nya­ralás közben nem­ kell a munkára, a családi ügyek­re gondolniuk az embe­reknek. Szinte egész nap szabad idejük van, pihen­­tebbek, érdeklődőbbek. „Kísértsük” hát meg őket az üdülőkben még több rangos művelődési lehető­séggel! Ismertessük meg őket az egész évben igény­be vehető formákkal! Per­sze ne erőszakosan, in­kább az előttük levő le­hetőségek bőségének csá­bításával. És a szórakozás formái közül is bátran vá­logassák a magvasabba­kat. Mátyás István Hiányzik a hírlapolvasó Jön az eső, vége mindennek ­ Befejeződött a Duna menti folklórfesztivál Nagy sikerrel fejező­dött be a Duna menti né­pek 5. folklórfesztiválja. A négynapos nemzetközi rendezvénysorozaton Bács-Kiskun megye két fesztiválvárosában, Kalo­csán és Baján nyolc or­szág népi folklórjának mintegy ezer terjesztője, szereplője mutatkozott be. A fesztivált záró kalo­csai gálaesten dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a díjakat. A Bács-Kiskun megyei Tanács „Népek Barátsá­ga” nagydíját öt együt­tesnek és öt személynek ítélte oda. (MTI)

Next