Népszava, 1975. október (103. évfolyam, 230–256. sz.)
1975-10-03 / 232. szám
1975. október 3. Számadás a képernyőn Ritkán adódik rá lehetőség, hogy szakszervezeti vezetők úgyszólván az egész ország szeme láttán, füle hallatán adjanak számot arról a sokrétű, az egész ország javát szolgáló tevékenységről, amelyet választóik megbízása alapján végeznek. Csütörtökön, a tv jóvoltából, a Számadás című műsorban Gál Lászlónak, a SZOT titkárának, dr. Prieszol Olgának, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárának, Dajka Ferencnek, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának és Sáry Istvánnak, a vasasszakszervezet titkárának Vass István Zoltán telibetaláló kérdéseire adott válaszaiból nagyon meggyőző képet kaphattak a nézők a szakszervezetek négyéves munkájáról. A képernyőre vitt „számadás” jó ötlet volt. Nemcsak politikai és közéleti jelentősége, súlya miatt, bár az sem mellékes, hiszen a beszélgetőpartnerek négymillió szervezett dolgozó álláspontját képviselték. Azért is helyes volt, mert ismét bebizonyosodott, hogy a termeléspolitika, az érdekvédelem, a jobb munkakörülményekért vívott küzdelem, a balesetelhárítás, az üzemegészségügyi otthon, a kényelmes karosszékekben, fotelekben sem idegen az emberektől. Mint hallottuk, a szakszervezeti választások során eddig felszólalt egymillió dolgozó kritikai hangvétele erősödött. Mindenekelőtt a munka szervezettségének javítását, a tartalékok feltárását, a gépek és berendezések jobb kihasználását, az élő munka takarékos hasznosítását, valamint az élet- és munkakörülmények javítását tették szóvá. Olyan problémák ezek, amelyek megoldását az MSZMP XXI. kongresszusa is sürgette, s amelyeket a kormány is a legfontosabb feladatának tart. Munka közben természetesen számos konfliktus adódott az elmúlt négy évben. És adódik a jövőben talán méginkább. Itt van például az egyre kedvezőtlenebb túlórahelyzet, ami a „Számadásiban is szóba került. A szakszervezetek egyértelműen leszögezték álláspontjukat, hogy nem általában a túlórákat kifogásolják, azok olykor, rendkívüli helyzetben szükségesek, de a túlmunkákat indokolatlanul szaporító körülmények, mindenekelőtt a szervezetlenség ellen a leghatározottabban fellépnek. Bizonyára örömmel hallották a nézők-hallgatók, hogy a szakszervezetek milyen tevékenyen vesznek részt a törvények előkészítésében. A tanácstörvény, a családjogi törvény, vagy az új társadalombiztosítási törvény egyaránt bizonyítja, hogy a szakszervezetek hatékonyan érvényre juttatják a szervezett dolgozók véleményét, igényeit. Mint ahogy kiveszik részüket a végrehajtásból is. Szó esett a szakszervezeti munka egy viszonylag új oldaláról, a nagyberuházások megvalósításán munkálkodó vállalatok és dolgozók érdekeinek, munkájának összehangolásáról, amelyet a vasasok, a vegyészek és az építők eredményesen valósítanak meg. Amióta gondoskodnak a munkások kulturális elhelyezéséről, étkeztetéséről, tisztálkodási lehetőségeinek megteremtéséről, javult az új beruházások munkaerőhelyzete. S ha az anyagi ösztönzésben levő ellentmondásokat is sikerül feloldani, a beruházások létrehozásának ideje is minden bizonnyal az optimálisra mérséklődik. Hogy ez mennyire fontos, példa rá a Péti Nitrogénművek nagyberuházása, ahol egy nap késés vagy előny tízmillió forinttal terheli, illetve gazdagítja az államkasszát. Jó dolog, utaltak rá a beszélgetőpartnerek, hogy a szakszervezetek az idén véget érő beszámolási időszakban eredményesen éltek törvényes jogaikkal Minden, a munkásokat érintő kérdésben egyre többször foglaltak állást. Háromszáz esetben még a vétó lehetőségét is igénybe vették. Mindezek a szakszervezetek életrevaló tenniakarását, javuló, mind eredményesebb munkáját érzékeltették a képernyőn, a legnagyobb nyilvánosság előtt. A szervezett dolgozók a jövőben is igénylik ezt a nyilvánosságot. Zsidai Pál Ma, 1975. október 3-án, ünnepélyes keretek között kerül sor az épülő paksi atomerőmű alapkőletételére. 2600-an dolgoznak itt, öt nagyválla- Az Erőműberuházási Vállalat paksi kirendeltségén már előkészítették a fénylő, rozsdamentes acélból készült urnát, amelyben elhelyezik az alapító oklevelet, az utókornak szánt hagyományos dokumentumokat, napilapokat, pénzérméket. Varga Tibor kirendeltségvezető az esemény aktualitását indokolja: — Minden, ami eddig Pakson történt, óriás méretei ellenére is csak előkészület volt. Két és fél millió köbméter földet kellett megmozgatnunk, lakásokat, szociális létesítményeket építenünk, a szállításra vasútvonalat létesíteni, szóval mindent előkészíteni, ami előfeltétele annak, hogy most már, megkezdődhessék az atomerőmű építése. ... Az atomerőműé, amely az országnak a reaktorcsarnok betonalapjának vastagsága csaknem két méter tesz. S hogy ez milyen újszerű betonozási, vasbetonszerelési technológiát igényel, arról már Szabó Sándor, a 22-es Építőiparat, több mint 40 alvállalkozó munkásai, gépek százai következőket jelenti: a magyar—szovjet kormányközi egyezmény alapján a két ütemben megvalósuló, egyenként 440 megawattos két ikerreaktorblokk 1980-ban már áramot szolgáltat. A későbbi években újabb reaktorok kapcsolódnak be az áramszolgáltatásba, s 1980-1990-re már 1760 megawatt energiát adnak. Nagyságát érzékelteti: jelenlegi erőműveink összteljesítménye 4000 megawatt. Az atomerőmű főépületének alapjait egy 8,5 méter mély, 250 méter hosszú és 150 méter széles óriás teknőben építik. Ide kerül a gépház, a villamos egységek elhelyezésére szolgáló helyiség és a reaktorcsarnok — masarázza Papp Béla, az ERBE műszaki ellenőre. K Vállalat csoportvezetője számol be. — Ahol mi most negyven emberrel dolgozunk, a betonlepény körül, állandóan négy szivattyú távolítja el a talajvizet. A különleges betonhálót nem kötözéssel, hanem hegesztéssel illesztjük össze. Vagy 18 ezer tonna betonacélt kell a fő üzemépülethez majd beépítenünk. De jön még száz betonszerelő is. Szabó Sándor január óta dolgozik itt, de már határozott: — Ideköltözött a feleségem is. Véglegesen maradni akarunk, és innét nyugdíjba menni. Közvetlenül a teknő mellett alig egy négyzetméternyi betonkocka — a közepén üreggel. Ebbe süllyesztik ma az alapító oklevelet tartalmazó urnát. Papp Béla elvezet a két kilométerre levő vízkivételi mű építkezéséhez — mondván, az üzemépület után ez az erőmű legnagyobb komplexuma. Az atomerőmű ugyanis olyan nagy mennyiségű hűtővizet igényel, hogy ahhoz a Duna itteni vízhozamának csaknem a felét fel kell használni. Igaz, pár száz méterrel messzebb teljesen fertőzésmentesen ugyanezt a vízmennyiséget v Szaadják a folyó mesének. A víz kivételező fúrásain, résfalazásain a Közlekedési Építési Vállalat emberei dolgoznak. Köztük Gál Pál, aki - metró éní+'1^°zZeté,-el jött ide. ?6 tZ’suí'vgj. Már a metró e’cő szakaszán vájár ver,nt dolgozott. Gál Pál — sok más társához hasonlóan — úgy h3+4-ozott: most már fiszszeköti jövőjét az atomerőművel. Maradni akar Tóth Sándor, a 22-es Építőipari Vállalat építésvezetője, veszi át a kalauzolást. Mutatja az épülő üzemcsarnokot, a raktárakat, amelyek már az erőmű részére épülnek, de addig is jól szolgálják az építkezést, a szereléseket. A raktárakba teherautók százain érkezik az építőanyag, a betonacél, a cement. Épül már a vasútvonal is. Arra számítanak, október végén már befut az építkezésre a nagy teherbírású vágányokon az első vasúti szerelvény. De a Szovjetunióban készülő óriási súlyú reaktortartályokat, generátorokat már nem lehet vasúton sem szállítani, csak vízi úton. Tehát jövőre megkezdik egy kikötő építését, ahol a napokban várják a szovjet tervező művezetőket. Most már minden munkánál szükség van segítségükre. Megjött a Gyár- és Gépszerelő Vállalat egy brigádja is: az NDK-ban a „Nord” erőmű építésén olyan tapasztalatokat szereztek, amelyekre itt nagy szükség lesz. Az idén egymilliárd forint értékű munkát kell elvégezni a paksi atomerőmű építkezésén. Minden azzal biztat: sikerül. Ma már naponta hárommajd két nagy teljesítményű daru emeli ki a hajókból a Fekete-tengeren és a Dunán át érkező berendezéseket. Megmutatják az öt betongyárat, ahol éjjel-nappal folyik a munka: naponta több mint ezer köbméter betont használnak fel a munkákon. Az ERBE kirendeltségén közben aggódnak: mi lesz, ha nem készül el mielőbb a hőközpont. Nemcsak a betongyűrűkhöz, a lakások fűtéséhez kell a hő, a meleg víz; az év végén már több mint 3000 ember dolgozik itt, 1977- ben pedig 7000—8000. Elkészült a 3300 főt kiszolgáló impozáns konyha és étterem. Kazánház nélkül nem tudnak főzni ... Varga Tibor azonban bizakodik. — Eddig, még ha az utolsó percekben is, de minden időre elkészült. Reméljük, így lesz a kazánházzal is, millió forint értékű munkát valósítanak meg. Gyorsítani kell tehát a lakásépítést is, bár eddig is évente kétszáz lakást építettek, s közben óvodát, bölcsődét, egészségházat, telefonközpontot s csaknem mindent, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ma még csak az építők és szerelők, de utánuk a legkorszerűbb energia termelői, az atomosok is otthonra találjanak és helytállhassanak álomvárosunkban. Nagy Tamás Jmn alapkőletétel Pakson Atomváros lesz a faluból Türinóben az áramot adó ikrek s maradunk ki ,irdtól jönnek Folyik az oktatási reform előkészítése A Magyar Tudományos Akadémiát 1973-ban kérték fel: vegyen részt a közoktatás korszerűsítésében egy távlati modell kialakításával, és segítse az 1978-ra tervezett oktatási reform előkészítését. Az Akadémia elnöksége ezt követően létrehozta az elnökségi közoktatási bizottságot, s ezen belül három albizottságot a társadalom- és természettudományok, illetve a matematika oktatás-nevelési koncepciójának kidolgozására. Ezek az albizottságok, amelyek fele-fele részben tudósokból és gyakorló tanárokból állnak, néhány hónap múlva befejezik az ezredfordulóra tervezett távlati közoktatási modell kidolgozását. A munka jelenlegi helyzetéről Szentágothai János akadémikus, az MTA alelnöke, a bizottság elnöke, valamint az albizottságok elnökei: Császár Ákos, Marx György és Szabolcsi Miklós akadémikusok csütörtökön délelőtt sajtótájékoztatón számoltak be. Elmondották, hogy a XVIII—XIX. század óta megcsontosodott tantárgyak sorát hét újabb egység váltja fel: a nyelvi és kommunikációs, a matematikai, a természettudományos, a történelmi-társadalmi-politikai, a testi és a technikai nevelés. Hangsúlyozták, hogy a nevelésről vem szó, mert a lexikális ismeretek számát csökkenteni kívánják, és helyettük alapvető törvényszerűségeket, általános elveket, gondolkodást akarnak tanítani. A továbbiakban részletesen ismertette az egyes tantárgyak korszerűsítését, majd hangsúlyozta, hogy a következő évtizedekben alapvetően megváltozik majd a tanárképzés rendszere is. Nagy figyelmet fordítanak a szakképzés átdolgozására, mert a diákok nagy többsége az ezredfordulón is szakközépiskolába jár majd. V. Zs. NÉPSZAVA Lázár György Szabolcsban Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki szerdán kétnapos látogatásra Szabolcs-Szatmár megyébe érkezett, csütörtökön a megyei pártbizottság székházában megrendezett pártaktívan tájékoztatót tartott az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. A Minisztertanács elnöke ezután Sóstófürdőn megtekintette a Szabolcs- Szatmár megyei ipari és mezőgazdasági üzemek három évtizedes fejlődését reprezentáló termékbemutatót. A látogatás következő állomása a megyei tanács sóstófürdői továbbképző intézete volt. A Minisztertanács elnöke kétnapos Szabolcs- Szatmár megyei programjának befejezéseként ellátogatott a rakamazi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe, majd az esti órákban visszautazott Budapestre. Sarlós István Csongrád megyében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kétnapos látogatást tett Csongrád megyében. Szerdán részt vett és felszólalt a Hazafias Népfront Szeged városi elnökségének ülésén. Sarlós István ezután a megye párt- és állami vezetőivel tanácskozott, majd csütörtökön Hódmezővásárhelyre látogatott, és tájékoztatót tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Békés és Csongrád megyei tagjainak a mozgalom aktuális feladatairól. A Politikai Bizottság tagja kétnapos látogatásának befejező programjaként megtekintette a hét végén Hódmezővásárhelyen nyíló képzőművészeti kiállítások anyagát. Elutazott a dahomeyi szakszervezeti delegáció Romáin Vilon Guéza főszakszervezetek vezetőivel titkár vezetésével csüttör a kétoldalú kapcsolatok tökön elutazott hazánkból, továbbfejlesztéséről, az al- A delegáció megbeszélő- rikai szakszervezeti mérseket folytatott a magyar galom helyzetéről. 3 Világszínvonal - gyorsított ütemben A két különböző eseményről tudósító hír csaknem egy időben jelent meg nemrégiben a lapokban. Az egyik: a Szerszámgépipari Művek és a TECHNOIMPEX vezetői a francia FOREST céggel aláírták a második licenc- és kooperációs szerződést. A másik: az A francia céggel még 1971-ben írtuk alá az első licenc- és kooperációs szerződést — tájékoztat Móró János, az esztergomi gyár műszaki fejlesztési osztályának vezetője. — Azóta jó néhány CU—9 típusú, NC- pályavezérléssel ellátott nagy teljesítményű fúrómaró megmunkálóközpontot állítottunk elő. A jelek szerint közmegelégedésre. Ezt nem csupán a nemrégiben aláírt második szerződés hitelesíti, de az is, hogy az idén megkezdődnek a kooperációs szállítások, amelyben elsőként a megmunkálóközpontok készre szerelt fő egységei szerepelnek. Az elismerésre méltó fejlemény mögött persze nagyon sok munka, sőt konfliktus is található. Az esztergomi gyár műszaki gárdája ezt megelőzően éveken keresztül foglalkozott az NC-technikán — elektronikus vezérlésen — alapuló marógépcsalád kifejlesztésével — s ezt a francia licenc átvételével szinte egyik napról a másikra abba kellett hagyni. Fájó szívvel tették? — Mi tagadás, egy konstruktőr számára kedvesebb feladat saját elképzeléseinek valóra váltása — válaszolja Móró János. — A döntést azonban mindenki fegyelmezetten vette tudomásul. Az igazsághoz tartozik: a ,.saját” marógépcsalád sorozatgyártásának ipari háttere, például az elektronikai eleSZIM Esztergomi Marógépgyárának udvarán — szobor gyanánt — egy olyan hagyományos marógépet „állítottak ki” emlékeztetőül, amelynek sorozatgyártását mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdték, és az idén véglegesen befejezik, mek, komplett egységek, vezérlőberendezések előállíthatósága nem volt meg. A licencszerződéssel időt nyertünk, hiszen kiforrott konstrukciót kaptunk, s hasznosíthatjuk a francia cég „ipari hátterét” is. Az első években például öntvényeket is kaptunk tőlük, mert a mi öntödénk nem volt erre felkészülve. A VILATI ma már olasz licenc alapján gyártja a vezérlőberendezéseket, amit a saját marógépcsalád esetében, valószínű, nem tett volna meg. A megfelelő ipari háttér vitathatatlanul fontos feltétel. Ám a hozzáértő mérnökök, technikusok és szakmunkások nélkül a licencvásárlás eleve kudarcot vallott volna. — Az átállást megelőzően rendkívül sok tanfolyamot szerveztünk. A gyár létszámának csaknem felét, körülbelül 500 embert képeztünk ki. Mintegy 50—60 szakember, fizikai és műszaki vegyesen, a megállapodáshoz híven, Franciaországban járt tapasztalatcserén — mondja Szvoboda Ferenc, a munkaügyi osztály vezetője. — A tanfolyamokra önkéntesen lehetett jelentkezni — teszi hozzá Tőkei Pálné, a szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse. Erre senkit sem kellett különösebben agitálni. A szocialista brigádok legtöbbje felajánlásban rögzítette a tanulást, az NC-technika elsajátítását. Mások is kiválóan helytállnak. Az alkatrészgyártás zökkenőmentes, csupán a hagyományos gyártmányokénál kisebb sorozatnagyság miatt berzenkednek néhányan. A megmunkálóközpontok szerelése különül el csak... Az „elkülönülés” pillanatnyilag elméleti. Nem csupán azért, mert a még gyártott hagyományos marógépeket és az NC- vezérlésű megmunkálóközpontokat azonos helyiségben szerelik. — Jelenleg három típussal foglalkozunk egyszerre — magyarázza Juhász István, a Petőfi brigád vezetője, a szerelde szakszervezeti műhelybizottságának titkára. — Ráadásul a 11 tagú brigádból mindössze hatan maradtunk, egy szaktársunkat még az év elején „örökbe”, négyet pedig nemrégiben kölcsön adtunk a megmunkálóközpontok szereléséhez. Szükség lenne rájuk, szeretném visszakapni őket... — Mind a két terület létszámhiánnyal küzd. A Párizsban nemrégiben aláírt második szerződés értelmében a Szerszámgépipari Művek rövidesen megkezdi a Poliax gépcsalád, a vízszintes függőleges, szerszámváltós és szerszámváltó nélküli, számjegyvezérlésű marógépnek és megmunkálóközpontok gyártását. — Az idén 10 darab CU—9 típusú megmunkálóközpont előállítása szerepel tervünkben — mondja a műszaki fejlesztési osztály vezetője. Az V. ötéves tervben évenként körülbelül 30 darab gyártására kell felkészülni. Jelenleg erre nincs szerelőterület, és a hagyományosnál több mint ötször nehezebb gépek, tartozékok mozgatása is megoldatlan. A gyárfejlesztési célkitűzések keretében a hagyományos marógépek gyártását áttelepítjük Érsekvadkertre, a MEZŐGÉP- től átvett gyáregységbe, ám pillanatnyilag a megmunkálóközpontoknál sürgősebb a határidő — mondja Hagemayer József, az NC-gépek szerelésének művezetője. Majd tréfálkozva hozzáfűzi: — Egyébként segédmunkás és diszpécser is vagyok egy személyben, sőt a szabadságon levő üzemvezetőt is helyettesítem... Juhász István szerint a hosszabb-rövidebb ideig tartó áthelyezést senki sem fogadja szívesen, elsősorban azért, mert csökken a kereset. — Hasonló esetben én sem tapsolnék örömömben — válaszolja Hagemayer József. — A szerelde hagyományos gépeinél 110—112 százalék a norma átlagos teljesíthetősége. A megmunkálóközpontoknál 105 százalék., Az újonnan idekerültek azonban jó darabig 50—60 százaléknál többet képtelenek produkálni. A 100 százalékhoz hiányzó részt körülbelül három hétig pótlékként kapják, az Esztergomban felszabaduló területen pedig az új, korszerű termékek előállítására rendezkedünk be. A gondokat tetézi a munkaerőhiány: tarthatatlan, hangoztatja Szvoboda Ferenc, hogy az általunk kiképzett szakmunkásokat elszippantják, elcsábítják a megye, a város üzemei. Ráadásul apad az utánpótlás forrása is. Korábban minden esztendőben 80— 90 ipari tanuló végzett, legutóbb mindössze 22. — A tőlünk elpártoló szakemberek rövid ideig általában jól járnak, hosszabb idő múlva azonban ráfizetnek — állapítja meg Móró János. — A mienkéhez hasonló szakmai perspektívát a környéken senki sem tud nyújtani. Nem véletlen, hogy mostanában egyre többen jönnek vissza hozzánk. Mocsári Károly Műszaki fejlesztés szabadalomvásárlással Jó szakemberek, de kevesen vannak — Az átállás könnyed csának elnöke. — A CU— ben ment a reméltnél — 9 megmunkálóközpont jó egészíti ki az előbbieket szakemberek kezébe ke- Zicsi Lajos, a forgácsoló-rük, a marógépcsalád műhely csoportvezetője, a volt kísérleti műhelygyár szakszervezeti tanáben, s a fiatal szakmun yi gyártmány, új gondok