Népszava, 1975. október (103. évfolyam, 230–256. sz.)

1975-10-26 / 252. szám

i A világ, amelyben élünk világ, amelyben élünk, bonyolult és ellentmondásokat hordoz. Eligazodni benne, az emberiség egészének érdekeit szolgáló tendenciáinak érvényesülését segíteni csak szilárd eszmei alapon, elkötelezetten lehet. Csak így ismerhető fel a közös érdek, csak így válthatók valóra a szükséges harmóniában a nemzeti és internacionalista szándékok. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának csütörtöki ülése felmérte a nemzetközi élet legfőbb folyamatait, s azt a munkát, amelyet e folyamatok pozitív jelenségeinek erősítése érdekében az MSZMP és a magyar kormány végzett Az értékelés meggyőzően mutatja fel a haladás oldalán álló nemzetközi erők újabb nagy sikereit és felmutatja annak a következetes külpolitikai tevékenységnek a sikereit is, amelyet a magyar párt és kormány az enyhülés irányzatának erősítése érdekében a szocialista közösség országai összehangolt békepolitikájának keretében végzett és végez. E békepolitika történelmi jelentőségű sikert ért el ebben az évben, amikor is a legmagasabb szinten került sor Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszára. Azzal a ténnyel, hogy az államok vezetői aláírásukkal népük nevében erkölcsi kötelezettséget vállaltak a béke megszilárdítására, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére, nem csupán egy fontos fejezet zárult le a nemzetközi enyhülés folyamatának erősítésében, hanem egyben egy új jelentős szakasz is kezdődött. Olyan szakasz, amely a helsinki dokumentumban foglalt elvek érvényesítésével szélesre tárhatja a különböző társadalmi rendszerű országok közötti, egyenrangú együttműködés kapuit. Nemcsak itt, Európában, de jótékonyan kisugárzó hatásában más földrészeken is. A konfrontációtól a kölcsönösen előnyös kapcsolatok új szálainak megerősödéséig nagyot léphet most Helsinki után a világ, de csak abban az esetben, ha minden nemzet kormánya komolyan veszi a dokumentumban foglalt elveket, ha manipulációk nélkül kezd hozzá mindenki a saját háza táján az elvek gyakorlati megvalósításához. Magyarország — amely egyik kezdeményezője volt az európai biztonsági és együttműködési konferenciának — a legőszintébben kész a diszkriminációk nélküli kapcsolatokra, a békét és a nemzetek javát szolgáló nemzetközi szálak erősítésére. Az enyhülés politikai formulája került megszövegezésre és aláírásra Helsinkiben. A béke és a biztonság azonban katonai kiegészítést igényel. A magyar külügyminiszter az ENSZ jubileumi közgyűlésén — a kormány álláspontját kifejtve — már üdvözölte azt az újabb szovjet javaslatot, amely a nukleáris eszközök általános és teljes betiltását, az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének és gyártásának megtiltását kezdeményezi. A Központi Bizottság ülése által megerősített állásfoglalás ebben a kérdésben és a közép-európai haderő és fegyverzet kérdésében világosan mutatja azt a szándékunkat, hogy az enyhülés politikai keretének megteremtése után mielőbb tovább lépjünk a szükséges katonai enyhülés terén is. Ez nem könnyű feladat. Mert ahogy konok ellenzői voltak a politikai enyhülésnek, úgy a leszerelés szándékát is gátolni igyekeznek az imperialista erők. Velük szemben szükség van a népek béketörekvéseinek még jobb összefogottságára, az egyetlen reális politika, a békepolitika együttes erővel történő érvényesítésére. Hazánk külpolitikájának állandó eleme az internacionalizmus, az ebből fakadó szolidaritás. Miközben azon dolgozunk, hogy szocialista építőmunkánk, a nemzet gyarapodása számára segítsünk megteremteni a legkedvezőbb nemzetközi feltételt, az enyhülés állandóságát, egyetlen pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy számos országban folyik még a harc a dolgozók legelemibb jogaiért, az életért, a szabad-S£L§£T*fc Nem ellentmondása, hanem természetes része békepolitikánknak, hogy a jogokkal tartalmas béke elnyeréséhez segítsük harcukban ezeket a népeket. Az indokínai népek történelmi jelentőségű győzelme meggyőzően példázza, milyen hatalmas erőt meríthetnek a legkisebb népek is az internacionalista segítségből, a haladó és békeszerető erők világméretű szolidaritásából. Ez a népek jogaiért kiálló szolidaritás kíséri most a közel-keleti igazságos rendezésért folytatott harcot, a portugál nép küzdelmét a fasiszta restauráció megakadályozásáért, s ebből a szolidaritásból fakad az erőteljes tiltakozás a chilei és a spanyol fasiszta terror ellen. Ha a nemzetközi enyhülésben, az internacionalista politika érvényesítésében elért sikerek forrásait keressük, ezeket abban a legfontosabb tényben lelhetjük meg, hogy a közelmúlt ismét korunk legbefolyásosabb erejének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak az erősödését hozta. Ezt mutatja a szocialista országok eredményeinek növekedése, s a nemzetközi méretű osztályharc újabb sikerei. A Központi Bizottság értékelésének legfontosabb részét, külpolitikánk állandóságát külön is szükséges kiemelni. Külpolitikai céljaink a jövőben sem változnak. Mert állandó az alap, a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elve érvényesítésének őszinte szándéka , hogy a világ változzon, amelyben élünk, a mindig jobb reménységek irányába. Diósdi László Az izlandi nők bizonyítottak Az izlandi nők péntekenmegtanították a férfiakat kesztyűbe dudálni A 210 ezer lakosú szigetország lányai és asszonyai a nők nemzetközi évében az ENSZ-napot használták fel arra, hogy egynapos sztrájkkal bizonyítsák szerepük fontosságát. A női alkalmazottak több mint 90 százaléka pénteken nem jelent meg munkahelyén, sőt a háziasszonyok egy része is „szabadnapot” vett ki. Emiatt sok helyütt a férfiak próbálták pótolni a nők munkáját. A KGST szocialista világgazdasági intézetének tudományos tanácsa október 21 -e és 24-e között Moszkvában megtartotta 12. ülésszakát. Callaghan brit külügyminiszter ebédet adott a Londonban megkezdődött szovjet—angol kerekasztal-értekezlet szovjet delegációjának tiszteletére Callaghan pohárköszöntőjében a szovjet—angol kapcsolatok további fejlődésének jelentőségét hangsúlyozta NÉPSZAVA Véres összecsapások Bejrútban A biztonsági erők tehetetlenek Szombatra virradóan ismét fellángoltak a harcok a libanoni fővárosban. A géppuskákkal, aknavetőkkel és rakétákkal vívott éjszakai harcnak legkevesebb hét halálos áldozata vort. A véres összecsapások a város előkelő negyedére is átterjedtek. A rendfenntartással megbízott biztonsági erők a harcoló felek erőfölénye miatt tehetetlenek, és csupán szemlélői az eseményeknek. Szombatra összehívták a libanoni parlament rendkívüli ülését, hogy megvitassák az ország súlyos belpolitikai helyzetét. A 99 képviselő közül csupán 41 jelent meg, de rövidesen ők is eltávoztak, miután Chamoun belügyminiszter bejelentette, hogy nagyobb fegyveres csoport közeledik a parlament épületéhez és támadás esetén a biztonsági alakulatok képtelenek garantálni a képviselők személyes biztonságát. Miközben dörögtek a fegyverek, Bejrút egyik negyedében mohamedán és keresztény nők közösen tüntettek az ellenségeskedések beszüntetését követelve. (UPI, Reuter) A diplomatagyilkosságok után Görög-török feszültség A török kormány rendkívüli ülésen vitatta meg a párizsi nagykövetének meggyilkolása után kialakult helyzetet. Az ülésen döntést hoztak arról, hogy megerősítik a nyugati fővárosokban levő nagykövetségek biztonsági őrségét, másrészt újabb rendőri alakulatokat vezényelnek az ankarai osztrák, francia és görög nagykövetséghez, továbbá az isztambuli görög ortodox patriarchátus és örmény katolikus érsekség épületéhez, hogy megvédjék az esetleges tüntetések következményeitől. A pénteken Párizsban elkövetett fegyveres akció, amelynek során a török nagykövet életét vesztette, heves görögellenes megmozdulásokat váltott ki Isztambulban. Mivel a merényletek után Törökországban és Cipruson is olyan hírek terjedtek el, hogy az utóbbi napok törökellenes akciói mögött görög, vagy görögbarát csoportok húzódnak meg, jelentősen fokozódott a feszültség. Cipruson riadókészültségbe helyezték a görög és török csapatokat. Athénban kihallgatták, majd szabadon bocsátották azt a három görög állampolgárt, akiket az osztrák rendőrség köröz, a szerdán Bécsben, az ottani török nagykövet ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban. Egy ismeretlen telefonáló felhívta több nyugati hírügynökség bejrúti irodáját és közölte, hogy az örmény felszabadítási szervezet nevű szélsőséges csoport vállalja magára a felelősséget a párizsi merényletért. A szervezet különítménye Kourken Yanikian nevét viseli, aki jelenleg egy amerikai börtönben tölti életfogytiglani büntetését, miután három éve Los Angelesben megölt egy török diplomatát. ENSZ-határozatok Dél-Afrika és támogatói ellen Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága határozatot fogadott el arról, hogy a világszervezet fokozza erőfeszítéseit a dél-afrikai faji megkülönböztetés mielőbbi felszámolása és a délafrikai nép felszabadítása érdekében, és az Afrikai Egységszervezettel szorosan együttműködve összehangolja majd az erre irányuló nemzetközi akciókat. A közgyűlés 3. számú főbizottsága, a szociális, kulturális és humanitárius bizottság a dél-afrikai fajüldöző, gyarmatosító rezsim bűntársaként ítélte el az imperialista államokat. A határozat elfogadását megelőző vitában kitűnt, hogy elsősorban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK és más tőkés államok nyújtanak gazdasági, politikai és katonai segítséget a dél-afrikai fajt megkülönböztető rezsimnek és a dél-rhodésiai fajüldöző kormányzatnak. A Pravda szombati számában „Szemleíró” cikkét közölte A közel-keleti béke és haladás érdekében címmel. Az SZKP központi lapja a többi között ezeket írja: „Az egyiptomi sajtó hasábjain az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg olyan megállapítások, amelyek árnyékot akarnak vetni a Szovjetunióra közel-keleti és főként Egyiptommal kapcsolatos politikájával kapcsolatban. Egyesek egészen odáig mennek el, hogy szinte a Szovjetuniót vádolják, amiért az egyiptomi vezetés bírálatokat kap más arab államoktól a nemrégiben megkötött egyiptomi—izraeli különmegállapodás miatt.” „Az ilyen, teljesen alaptalan fellépéseket sajnálatos módon nem utasítják vissza Egyiptomban azok sem, akik az ország politikáját irányítják, s akik a dolgok valódi állásának ismeretében kötelesek lennének ezt megtenni. Ezért kell emlékeztetni a szovjet-egyiptomi kapcsolatokat és a Szovjetunió egész közel-keleti politikáját érintő néhány alapvető tényre” — írja a lap. A cikkíró leszögezi, hogy a Szovjetunió Egyiptomhoz fűződő kapcsolatait mindig külpolitikájának elvi alapjaiból kiindulva építette. Ezeknek az alapoknak szerves része az imperializmussal és a gyarmatosítással szembeni kibékíthetetlen elvi álláspont, továbbá a nemzeti felszabadító mozgalmak következetes támogatása. A kétoldalú politikai együttműködés nemzetközi jogi alapjairól szólva a cikkíró emlékeztet rá, hogy 1971. május 27-én barátsági, együttműködési megállapodást írtak alá a két ország képviselői, majd megjegyzi, hogy Egyiptomban egyes politikai személyiségek úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha ezt a megállapodást a Szovjetunió rákényszerítette volna Egyiptomra. Ezzel kapcsolatban a lap idézi Szadat elnököt, aki rendkívül pozitívan értékelte annak idején a szerződést: „Jövőnk és utódaink jövőjének nevében törekedtem a szerződés aláírására a Szovjetunióval." A továbbiakban a Pravda részletesen foglalkozik a szovjet—arab gazdasági együttműködés eddigi eredményeivel, a többi között megemlítve az aszszuáni vízi erőmű és a helváni fémkohászati mű közös felépítését. Kitér annak részleteire, miként állította helyre a Szovjetunió az 1967-es arab—izraeli háború után Egyiptom katonai potenciálját, és kiemeli: „A szovjet fegyverzet elsőrangú volta egyértelműen bebizonyosodott 1973 októberének napjaiban. Az egész világ meggyőződött arról, hogy ezekben a napokban Egyiptomban és Szíriában — a tengeren és a levegőben is — zavartalanul működtek a szovjet fegyverek és harci eszközök. A teljes szégyentelenségig kell eljutni annak, aki — amint most Egyiptomban ezt néhányan teszik — azt állítja, hogy Egyiptom akkoriban a Szovjetuniótól,néhány bőröndnyi alkatrészt kapott. Az 1973. októberi háború után a Szovjetunió következetesen fejleszti együttműködését Egyiptommal katonai téren, a meglevő megállapodások értelmében. Ez azonban — mint ismeretes — kétoldalú dolog, együttműködést nem lehet fejleszteni, ha a felek közül az egyik az együttműködés megbontásának politikáját folytatja” — mutat rá a Pravda cikke. „Szemleíró” ezután a közel-keleti rendezés módozataival foglalkozik, hangsúlyozva, hogy az igazságos rendezés megfelelő mechanizmusa a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekezlet. Kimemeli, hogy a Szovjetunió nem veti el a részleges intézkedések lehetőségét sem, de mint írja, „ezeknek szervesen bele kell illeszkedniük egy mindent átfogó rendezésbe, ezeket a genfi konferencia keretében kell kidolgozni és foganatosítani. A Szovjetunió ellenzi, hogy ezt a nemzetközi mechanizmust csupán a konferencia megkerülésével tett lépések jóváhagyásának eszközeként használják fel.” „Ebben rejlik az elvi különbség a Szovjetunió és mindazok között, akik a ,lépésről lépésre’ politikájának leple alatt a közel-keleti helyzet gyakorlati befagyasztására, az arab területek izraeli megszállásának állandósítására törekszenek” — hangoztatja a cikkíró. Az SZKP központi lapja befejezésül, a szovjetegyiptomi kapcsolatok kérdésére visszatérve, nyomatékosan hangsúlyozza: „Miközben az egyiptomi— szovjet baráti kapcsolatok ellenfelei szívósan igyekeznek gyöngíteni és aláásni a kétoldalú együttműködést, országunk hűséges marad elvi külpolitikájához. A Szovjetunió politikája nemcsak azt a jót akarja megőrizni, amit eddig megteremtettünk az országaink közti viszonyban, hanem ezeknek a kapcsolatoknak további elmélyítésére és gazdagításom is törekszik.” (TASZSZ) A közel-keleti béke és haladás érdekében A Pravda cikke Kiküldött munkatársunk jelenti Berlinből a nők világkongresszusának sajtókonferenciája Szombaton délelőtt nagy érdeklődés mellett tartották meg Berlinben a nők világkongresszusának záró sajtókonferenciáját. Az előadó Freda Brown, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke volt. Az elnökségben foglalt helyet Valentyina Tyereskova, a szovjet nőküldöttség vezetője is. Freda Brown előremutatónak értékelte a kongresszus kilenc bizottságának munkáját, ahol összesen 724 felszólalás és több száz javaslat hangzott el, valamennyi a női egyenjogúság és a családi élet javítása érdekében. Különböző világrészekből más és más vonatkozásban szóltak a női egyenjogúság problémáiról a küldöttek. Ez azért is hasznos, állapította meg az elnökasszony, mert így a Mexikó citybeli tízéves akciótervhez tud a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség támogatást nyújtani az ENSZ-nek. Az előadó ezután beszélt a világkongresszuson elfogadott Nyilatkozat és a Felhívás a világ asszonyaihoz című dokumentumokról. Mindkettő erőteljesen hangsúlyozza a béke, a demokratikus haladás, a függetlenség szükségességét. Egyik oldalról — állapítja meg a Felhívás, 300 milliárd dollárt költenek a monopóliumok évente fegyverkezésre — a másik oldalon éhség és munkanélküliség található az imperialista világban. Amíg ilyen körülmények vannak a föld különböző részein, s amíg minden második nő valamilyen társadalmi, gazdasági, politikai és faji megkülönböztetésnek van kitéve, a harcot folytatni kell a női egyenjogúság, és a családok, a gyermekek és azok gyermekeinek boldogsága érdekében. Ezért együtt kell dolgozni az ENSZ-szel a célok megvalósításáért. A világ kormányaihoz, parlamentjeihez, politikai pártjaihoz, az ENSZ-hez és a világ közvéleményéhez intézett felhívás arra szólít, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nők teljes és általános emancipációjának megvalósításáért, és azért, hogy a nők a béke és a társadalmi haladás körülményei között egyenlő jogokkal vehessenek részt az élet minden területén folyó tevéknységben. Több kérdés hangzott el az újságírók részéről a kapitalista országokban élő nők helyzetéről, amely hátrányos helyzetükkel a munkában, a tanulásban a társadalmi életben tapasztalható megkülönböztetésben éri őket. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség vezetői válaszaikban elmondották, hogy a kongresszuson szerzett sokoldalú tapasztalataikat e vonatkozásban is eljuttatják az ENSZ-hez azzal, hogy az érdekelt kormányoknál tegyen hathatós lépéseket a női egyenjogúság érdekében. * Enrique Pastorino, s a SZVSZ elnöke a legmagasabb szakszervezeti kitüntetést kapta meg az FDGB-től, különös tekintettel arra a fáradhatatlan tevékenységére, amelyet a dolgozó nők egyenjogúsága érdekében az egész szakszervezeti mozgalomban kifejt. Lendvai Vera „Alkotmányos alkotmányszegés” Bonnban .A Német KP nyilatkozata A nyugat-németországi antidemokratikus diszkriminációs törvény megszavazását nyilatkozatban ítélte el a Német Kommunista Párt elnöksége. Megállapítja, hogy ez az alkotmányszegés, a demokratikus szabadságjogok további korlátozása csupán láncszeme azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a polgári pártok igyekeznek érvényt szerezni a nyugatnémet nagytőke érdekeinek. A szövetségi gyűlésben elfogadott rendkívüli törvény nemcsak a kommunisták ellen irányul — hangsúlyozza a nyilatkozat, majd megállapítja: Az osztályellentétek kiéleződése, a munkásság és az alkalmazottak növekvő nyugtalansága láttán a nagytőke a demokratikus szabadságjogok újabb megnyirbálásával akar elfojtani minden ellenállást és tiltakozást. A Német EP elnöksége az ország demokratikus erőit közös harcra szólítja fel az újabb alkotmányellenes intézkedésekkel szemben. Max Reimainn, az 1956- ban betiltott Németország Kommunista Pártjának elnöke az Unsere Zeit hasábjain bélyegezte meg a Bundestag „alkotmányos alkotmányszegését”’. Szadat Amerikába utazott Szadat egyiptomi elnök szombaton elindult az Egyesült Államokba. Útközben megáll Párizsban és a francia vezetőkkel folytatandó megbeszélések után vasárnap utazik tovább. Szadat október 29-én felszólal az ENSZ-közgyűlés külön e célra összehívott ülésén. Elutazása előtt, a kairói repülőtéren Szadat egyebek között elmondta, hogy látogatásának fő célja az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatainak erősítése, nem pedig segély kérése és „vásárlás’’. 1970. október 26 Franco haldoklik (Folytatás az 1. oldalról) Szombaton tovább romlott Franco tábornok, spanyol államfő egészségi állapota. Az orvosi jelentés szerint a reggeli órák óta fokozódnak a szívelégtelenség jelei, és tüdővizenyő lépett fel. Francónak a kora délutáni órákban feladták az utolsó kenetet és szombaton délután az AFP úgy értesült a Pardo- palotából,hogy a tábornok haldokolt. A spanyol fegyveres erők vezérkari főnöksége szombaton utasította a hadseregügyi minisztérium teljes személyzetét, hogy hivatalzárás után is maradjon a helyén. Navarro miniszterelnök, majd a régenstanács tagjai és a vezérkari főnök szombaton többször felkeresték a palotát, miközben a miniszterek az államfő kijelölt utódjának, Juan Carlos hercegnek a hivatalában gyülekeztek. Az államfő halála esetén a kijelölt utód beiktatásáig a régenstanács uralkodik Spanyolországban.