Népszava, 1975. október (103. évfolyam, 230–256. sz.)

1975-10-26 / 252. szám

i A­ ­ világ, amelyben élünk világ, amelyben élünk, bonyolult és ellentmon­dásokat hordoz. Eligazodni benne,­­ az emberi­ség egészének érdekeit szolgáló tendenciáinak érvényesülését segíteni csak szilárd eszmei alapon, el­kötelezetten lehet. Csak így ismerhető fel a közös ér­dek, csak így válthatók valóra a szükséges harmóniá­ban a nemzeti és internacionalista szándékok. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának csütörtöki ülése felmérte a nemzetközi élet legfőbb folyamatait, s azt a munkát, amelyet e folyamatok pozitív jelenségeinek erősítése érdekében az MSZMP és a magyar kormány végzett Az értéke­lés meggyőzően mutatja fel a haladás oldalán álló nemzetközi erők újabb nagy sikereit és felmutatja annak a következetes külpolitikai tevékenységnek a sikereit is, amelyet a magyar párt és kormány az enyhülés irányzatának erősítése érdekében a szocia­lista közösség országai összehangolt békepolitikájának keretében végzett és végez. E békepolitika történelmi jelentőségű sikert ért el ebben az évben, amikor is a legmagasabb szinten ke­rült sor Helsinkiben az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet harmadik szakaszára. Azzal a ténnyel, hogy az államok vezetői aláírá­sukkal népük nevében erkölcsi kötelezettséget vállal­tak a béke megszilárdítására, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére, nem csupán egy fontos fejezet zárult le a nemzetközi enyhülés folyamatának erősítésében, hanem egyben egy új jelentős szakasz is kezdődött. Olyan szakasz, amely a helsinki dokumen­tumban foglalt elvek érvényesítésével szélesre tár­hatja a különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti, egyenrangú együttműködés kapuit. Nemcsak itt, Európában, de jótékonyan kisugárzó hatásában más földrészeken is. A konfrontációtól a kölcsönösen előnyös kap­csolatok új szálainak megerősödéséig nagyot léphet most Helsinki után a világ, de csak abban az esetben, ha minden nemzet kormánya komolyan veszi a dokumentumban foglalt elveket, ha manipulációk nélkül kezd hozzá mindenki a saját háza táján az el­vek gyakorlati megvalósításához. M­agyarország — amely egyik kezdeményezője volt az európai biztonsági és együttmű­ködési konferenciának — a legőszintébben kész a diszkriminációk nélküli kapcsolatokra, a békét és a nemzetek javát szolgáló nemzetközi szálak erősítésére. Az enyhülés politikai formulája került megszöve­gezésre és aláírásra Helsinkiben. A béke és a bizton­ság azonban katonai kiegészítést igényel. A magyar külügyminiszter az ENSZ jubileumi közgyűlésén — a kormány álláspontját kifejtve — már üdvözölte azt az újabb szovjet javaslatot, amely a nukleáris eszközök általános és teljes betiltását, az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének és gyár­tásának megtiltását kezdeményezi. A Központi Bizott­ság ülése által megerősített állásfoglalás ebben a kér­désben és a közép-európai haderő és fegyverzet kér­désében világosan mutatja azt a szándékunkat, hogy az enyhülés politikai keretének megteremtése után mielőbb tovább lépjünk a szükséges katonai enyhülés terén is. Ez nem könnyű feladat. Mert ahogy konok ellen­zői voltak a politikai enyhülésnek, úgy a leszerelés szándékát is gátolni igyekeznek az imperialista erők. Velük szemben szükség van a népek béketörekvései­nek még jobb összefogottságára, az egyetlen­ reális po­litika, a békepolitika együttes erővel történő érvénye­sítésére. Hazánk külpolitikájának állandó eleme az inter­nacionalizmus, az ebből fakadó szolidaritás. Miközben azon dolgozunk, hogy szocialista építőmunkánk, a nemzet gyarapodása számára segítsünk megteremteni a legkedvezőbb nemzetközi feltételt, az enyhülés ál­landóságát, egyetlen pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy számos országban folyik még a harc a dolgozók legelemibb jogaiért, az életért, a szabad-S£L§£T*fc Nem ellentmondása, hanem természetes része bé­kepolitikánknak, hogy a jogokkal tartalmas béke el­nyeréséhez segítsük harcukban ezeket a népeket. Az indokínai népek történelmi jelentőségű győ­zelme meggyőzően példázza, milyen hatalmas erőt meríthetnek a legkisebb népek is az internaciona­lista segítségből, a haladó és békeszerető erők világ­méretű szolidaritásából. Ez a népek jogaiért kiálló szolidaritás kíséri most a közel-keleti igazságos ren­dezésért folytatott harcot, a portugál nép küzdelmét a fasiszta restauráció megakadályozásáért, s ebből a szolidaritásból fakad az erőteljes tiltakozás a chilei és a spanyol fasiszta terror ellen. H­a a nemzetközi enyhülésben, az internacio­nalista politika érvényesítésében elért sike­rek forrásait keressük, ezeket abban a legfon­tosabb tényben lelhetjük meg, hogy a közelmúlt ismét korunk legbefolyásosabb erejének, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalomnak az erősödését hozta. Ezt mutatja a szocialista országok eredményeinek nö­vekedése, s a nemzetközi méretű osztályharc újabb sikerei. A Központi Bizottság értékelésének legfonto­sabb részét, külpolitikánk állandóságát külön is szükséges kiemelni. Külpolitikai céljaink a jövőben sem változnak. Mert állandó az alap, a proletár inter­nacionalizmus és a békés egymás mellett élés elve érvényesítésének őszinte szándéka , hogy a világ vál­tozzon, amelyben élünk, a mindig jobb reménységek irányába. Diósdi László Az izlandi nők bizonyítottak Az izlandi nők pénteken­­megtaníto­tták a férfiakat kesztyűbe dudálni A 210 ezer lakosú szigetország lányai és asszonyai a nők nemzetközi évében az ENSZ-napot használták fel arra, hogy egynapos sztrájkkal bizonyítsák sze­repük fontosságát. A női alkalmazottak több mint 90 százaléka pénteken nem jelent meg munkahelyén, sőt a házi­asszonyok egy része is „szabadnapot” vett ki. Emiatt sok helyütt a fér­fiak próbálták pótolni a nők munkáját. ­ A KGST szocialista világgazdasági intézeté­nek tudományos tanácsa október 21 -e és 24-e kö­zött Moszkvában megtar­totta 12. ülésszakát.­­ Callaghan brit kül­ügyminiszter ebédet adott a Londonban megkezdő­dött szovjet—angol kerek­­asztal-értekezlet szovjet delegációjának tiszteleté­re Callaghan pohárkö­­szöntőjében a szovjet—an­gol kapcsolatok további fejlődésének jelentőségét hangsúlyozta NÉPSZAVA Véres összecsapások Bejrútban A biztonsági erők tehetetlenek Szombatra virradóan ismét fellángoltak a har­cok a libanoni főváros­ban. A géppuskákkal, ak­navetőkkel és rakétákkal vívott éjszakai harcnak legkevesebb hét halálos áldozata vort. A véres összecsapások a város előkelő negyedére is átter­jedtek. A rendfenntartással megbízott biztonsági erők a harcoló felek erőfölénye miatt tehetetlenek, és csu­pán szemlélői az esemé­nyeknek. Szombatra összehívták a libanoni parlament rendkívüli ülését, hogy megvitassák az ország sú­lyos belpolitikai helyzetét. A 99 képviselő közül csu­pán 41 jelent meg, de rö­videsen ők is eltávoztak, miután Chamoun belügy­miniszter bejelentette, hogy nagyobb fegyveres csoport közeledik a parla­ment épületéhez és táma­dás esetén a biztonsági alakulatok képtelenek garantálni a képviselők személyes biztonságát. Miközben dörögtek a fegyverek, Bejrút egyik negyedében mohamedán és keresztény nők közösen tüntettek az ellenséges­kedések beszüntetését kö­vetelve. (UPI, Reuter) A diplomatagyilkosságok után Görög-török feszültség A török kormány rend­kívüli ülésen vitatta meg a párizsi nagykövetének meggyilkolása után kiala­kult helyzetet. Az ülésen döntést hoztak arról, hogy megerősítik a nyu­gati fővárosokban levő nagykövetségek biztonsági őrségét, másrészt újabb rendőri alakulatokat ve­zényelnek az ankarai osztrák, francia és görög nagykövetséghez, továb­bá az isztambuli görög ortodox patriarchátus és örmény katolikus érsek­ség épületéhez, hogy meg­védjék az esetleges tünte­tések következményeitől. A pénteken Párizsban elkövetett fegyveres ak­ció, amelynek során a tö­rök nagykövet életét vesz­tette, heves görögellenes megmozdulásokat váltott ki Isztambulban. Mivel a merényletek után Törökországban és Cipruson is olyan hírek terjedtek el, hogy az utóbbi napok törökellenes akciói mögött görög, vagy görögbarát csoportok hú­zódnak meg, jelentősen fokozódott a feszültség. Cipruson riadókészültség­be helyezték a görög és török csapatokat. Athénban kihallgatták, majd szabadon bocsátot­ták azt a három görög állampolgárt, akiket az osztrák rendőrség köröz, a szerdán Bécsben, az ot­tani török nagykövet el­len elkövetett merénylet­tel kapcsolatban. Egy ismeretlen telefo­náló felhívta több nyugati hírügynökség bejrúti iro­dáját és közölte, hogy az örmény felszabadítási szervezet nevű szélsősé­ges csoport vállalja magá­ra a felelősséget a pári­zsi merényletért. A szer­vezet különítménye Kour­­ken Yanikian nevét viseli, aki jelenleg egy amerikai börtönben tölti életfogy­tiglani büntetését, miután három éve Los Angeles­ben megölt egy török dip­lomatát. ENSZ-határozatok Dél-Afrika és támogatói ellen Az ENSZ-közgyűlés kü­lönleges politikai bizott­sága határozatot fogadott el arról, hogy a világszer­vezet fokozza erőfeszíté­seit a dél-afrikai faji megkülönböztetés mielőb­bi felszámolása és a dél­afrikai nép felszabadítása érdekében, és az Afrikai Egységszervezettel szoro­san együttműködve össze­hangolja majd az erre irányuló nemzetközi ak­ciókat. A közgyűlés 3. számú főbizottsága, a szociális, kulturális és humanitárius bizottság a dél-afrikai fajüldöző, gyarmatosító rezsim bűntársaként ítél­te el az imperialista álla­mokat. A határozat elfogadását megelőző vitában kitűnt, hogy elsősorban az Egye­sült Államok, Nagy-Bri­­tannia, az NSZK és más tőkés államok nyújtanak gazdasági, politikai és ka­tonai segítséget a dél-afri­kai fajt megkülönböztető rezsimnek és a dél-rho­­désiai fajüldöző kormány­zatnak. A Pravda szombati szá­mában „Szemleíró” cikkét közölte A közel-keleti bé­ke és haladás érdekében címmel. Az SZKP köz­ponti lapja a többi között ezeket írja: „Az egyiptomi sajtó ha­sábjain az utóbbi időben egyre gyakrabban jelen­nek meg olyan megállapí­tások, amelyek árnyékot akarnak vetni a Szovjet­unióra közel-keleti és fő­ként Egyiptommal kapcso­latos politikájával kap­csolatban. Egyesek egé­szen odáig mennek el, hogy szinte a Szovjetuniót vádolják, amiért az egyip­tomi vezetés bírálatokat kap más arab államoktól a nemrégiben megkötött egyiptomi—izraeli külön­­megállapodás miatt.” „Az ilyen, teljesen alap­talan fellépéseket sajnála­tos módon nem utasítják vissza Egyiptomban azok sem, akik az ország poli­tikáját irányítják, s akik a dolgok valódi állásának is­meretében kötelesek len­nének ezt megtenni. Ezért kell emlékeztetni a szov­jet-egyiptomi kapcsola­­tokat és a Szovjetunió egész közel-keleti politi­káját érintő néhány alap­vető tényre” — írja a lap. A cikkíró leszögezi, hogy a Szovjetunió Egyiptom­hoz fűződő kapcsolatait mindig külpolitikájának elvi alapjaiból kiindulva építette. Ezeknek az ala­poknak szerves része az imperializmussal és a gyarmatosítással szembe­ni kibékíthetetlen elvi ál­láspont, továbbá a nem­zeti felszabadító mozgal­mak következetes támoga­tása. A kétoldalú politikai együttműködés nemzetkö­zi jogi alapjairól szólva a cikkíró emlékeztet rá, hogy 1971. május 27-én barátsági, együttműködé­si megállapodást írtak alá a két ország képviselői, majd megjegyzi, hogy Egyiptomban egyes politi­kai személyiségek úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha ezt a meg­állapodást a Szovjetun­ió rákényszerítette volna Egyiptomra. Ezzel kapcso­latban a lap idézi Szadat elnököt, aki rendkívül po­zitívan értékelte annak idején a szerződést: „Jö­vőnk és utódaink jövőjé­nek nevében törekedtem a szerződés aláírására a Szovjetunióval." A továbbiakban a Prav­da részletesen foglalkozik a szovjet—arab gazdasági együttműködés eddigi eredményeivel, a többi kö­zött megemlítve az asz­­szuáni vízi erőmű és a he­­lváni fémkohászati mű közös felépítését. Kitér annak részleteire, miként állította helyre a Szovjet­unió az 1967-es arab—iz­raeli háború után Egyip­tom katonai potenciálját, és kiemeli: „A szovjet fegyverzet elsőrangú volta egyértel­műen bebizonyosodott 1973 októberének napjaiban. Az egész világ meggyőződött arról, hogy ezekben a na­pokban Egyiptomban és Szíriában — a tengeren és a levegőben is — zavarta­lanul működtek a szovjet fegyverek és harci eszkö­zök. A teljes szégyentelen­ségig k­ell eljutni annak, aki — amint most Egyip­tomban ezt néhányan te­szik — azt állítja, hogy Egyiptom akkoriban a­ Szovjetuniótól,néhány bő­röndnyi alkatrészt­ kapott. Az 1973. októberi háború után a Szovjetunió követ­kezetesen fejleszti együtt­működését Egyiptommal katonai téren, a meglevő megállapodások értelmé­ben. Ez azonban — mint ismeretes — kétoldalú do­log, együttműködést nem lehet fejleszteni, ha a fe­lek közül az egyik az együttműködés megbontá­sának politikáját folytat­ja” — mutat rá a Pravda cikke. „Szemleíró” ezután a közel-keleti rendezés mó­dozataival foglalkozik, hangsúlyozva, hogy az igazságos rendezés meg­felelő mechanizmusa a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekezlet. Kim­emeli, hogy a Szovjetunió nem veti el a részleges in­tézkedések lehetőségét sem, de mint írja, „ezek­nek szervesen bele kell il­leszkedniük egy mindent átfogó rendezésbe,­­ eze­ket a genfi konferencia keretében kell kidolgozni és foganatosítani. A Szov­jetunió ellenzi, hogy ezt a nemzetközi mechanizmust csupán a konferencia meg­kerülésével tett lépések jóváhagyásának eszköze­ként használják fel.” „Ebben rejlik az elvi különbség a Szovjetunió és mindazok között, akik a ,lépésről lépésre’ politi­kájának leple alatt a kö­zel-keleti helyzet gyakor­lati befagyasztására, az arab területek izraeli meg­szállásának állandósításá­ra törekszenek” — han­goztatja a cikkíró. Az SZKP központi lap­ja befejezésül, a szovjet­­egyiptomi kapcsolatok kérdésére visszatérve, nyo­matékosa­n hangsúlyozza: „Miközben az egyiptomi— szovjet baráti kapcsolatok ellenfelei szívósan igye­keznek gyöngíteni és alá­ásni a kétoldalú együtt­működést, országunk hű­séges marad elvi külpoli­tikájához. A Szovjetunió politikája nemcsak azt a jót akarja megőrizni, amit eddig megteremtettünk az országaink közti viszony­ban, hanem ezeknek a kapcsolatoknak további elmélyítésére és gazdagí­tásom is törekszik.” (TASZSZ) A közel-keleti béke és haladás érdekében A Pravda cikke Kiküldött munkatársunk jelenti Berlinből a nők világkongresszusának sajtókonferenciája Szombaton délelőtt nagy érdeklődés mellett tartot­ták meg Berlinben a nők világkongresszusának záró sajtókonferenciáját. Az előadó Freda Brown, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke volt. Az elnökségben foglalt he­lyet Valentyina Tyeresko­­va, a szovjet nőküldöttség vezetője is. Freda Brown előremu­tatónak értékelte a kong­resszus kilenc bizottságá­nak munkáját, ahol össze­sen 724 felszólalás és több száz javaslat hangzott el, valamennyi a női egyen­jogúság és a családi élet javítása érdekében. Kü­lönböző világrészekből más és más vonatkozás­ban szóltak a női egyen­jogúság problémáiról a küldöttek. Ez azért is hasznos, állapította meg az elnökasszony, mert így a Mexikó citybeli tízéves akciótervhez tud a Nem­zetközi Demokratikus Nő­­szövetség támogatást nyúj­tani az ENSZ-nek. Az előadó ezután be­szélt a világkongresszuson elfogadott Nyilatkozat és a Felhívás a világ asszo­nyaihoz című dokumentu­mokról. Mindkettő erőtel­jesen hangsúlyozza a bé­ke, a demokratikus hala­dás, a függetlenség szük­ségességét. Egyik oldalról — állapítja meg a Felhí­vás, 300 milliárd dollárt költenek a monopóliumok évente fegyverkezésre — a másik oldalon éhség és munkanélküliség található az imperialista világban. Amíg ilyen körülmények vannak a föld különböző részein, s amíg minden második nő valamilyen társadalmi, gazdasági, po­litikai és faji megkülön­böztetésnek van kitéve, a­ harcot folytatni kell a női egyenjogúság, és a csalá­dok, a gyermekek és azok gyermekeinek boldogsága érdekében. Ezért együtt kell dolgozni az ENSZ-szel a célok megvalósításáért. A világ kormányaihoz, parlamentjeihez, politikai pártjaihoz, az ENSZ-hez és a világ közvéleményé­hez intézett felhívás arra szólít, hogy fokozzák erő­feszítéseiket a nők teljes és általános emancipáció­jának megvalósításáért, és azért, hogy a nők a béke és a társadalmi haladás körülményei között egyen­lő jogokkal vehessenek részt az élet minden te­rületén folyó tevéknység­­­ben. Több kérdés hangzott el az újságírók részéről a ka­pitalista országokban élő nők helyzetéről, amely hátrányos helyzetükkel a munkában, a tanulásban a társadalmi életben ta­pasztalható megkülönböz­tetésben éri őket. A Nem­zetközi Demokratikus Nő­szövetség vezetői vála­szaikban elmondották, hogy a kongresszuson szer­zett sokoldalú tapasztala­taikat e vonatkozásban is eljuttatják az ENSZ-hez azzal, hogy az érdekelt kormányoknál tegyen hat­hatós lépéseket a női egyenjogúság érdekében. * Enrique Pastorino, s a SZVSZ elnöke a legmaga­sabb szakszervezeti kitün­tetést kapta meg az FDGB-től, különös tekin­tettel arra a fáradhatatlan tevékenységére, amelyet a dolgozó nők egyenjogúsá­ga érdekében az egész szakszervezeti mozgalom­ban kifejt. Lendvai Vera „Alkotmányos alkotmányszegés” Bonnban .A Német KP nyilatkozata A nyugat-németországi antidemokratikus diszk­riminációs törvény meg­szavazását nyilatkozatban ítélte el a Német Kommu­nista Párt elnöksége. Megállapítja, hogy ez az alkotmányszegés, a de­mokratikus szabadságjo­gok további korlátozása csupán láncszeme azok­nak az intézkedéseknek, amelyekkel a polgári pár­tok igyekeznek érvényt szerezni a nyugatnémet nagytőke érdekeinek. A szövetségi gyűlésben elfogadott rendkívüli tör­vény nemcsak a kommu­nisták ellen irányul — hangsúlyozza a nyilatko­zat, majd megállapítja: Az osztál­yellen­tétek ki­éleződése, a munkásság és az alkalmazottak növekvő nyugtalansága láttán a nagytőke a demokratikus szabadságjogok újabb megnyirbálásával akar el­fojtani minden ellenállást és tiltakozást. A Német EP elnöksége az ország demokratikus erőit közös harcra szólít­ja fel az új­abb alkot­mányellenes intézkedé­­sekkel szemben. Max Reimainn, az 1956- ban betiltott Németország Kommunista Pártjának elnöke az Unsere Zeit ha­sábjain bélyegezte meg a Bundestag „alkotmányos alkotmányszegését”’. Szadat Amerikába utazott Szadat egyiptomi elnök szombaton elindult az Egyesült Államokba. Út­közben megáll Párizsban és a francia vezetőkkel folytatandó megbeszélé­­sek után vasárnap utazik tovább. Sz­adat október 29-én felszólal az ENSZ-közgyűlés külön e célra összehívott ülésén. Elutazása előtt, a kai­rói repülőtéren Szadat egyebek között elmondta, hogy látogatásának fő cél­ja az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatainak erősítése, nem pedig se­gély kérése és „vásárlás’’. 19­7­0. október 2­6 Franco haldoklik (Folytatás az 1. oldalról) Szombaton tovább rom­lott Franco tábornok, spanyol államfő egészségi állapota. Az orvosi jelen­tés szerint a reggeli órák óta fokozódnak a szív­elégtelenség jelei, és tüdő­vizenyő lépett fel. Fran­cónak a kora délutáni órákban feladták az utol­só kenetet és szombaton délután az AFP úgy érte­sült a Pardo- palotából,­­hogy a tábornok haldok­olt. A spanyol fegyveres erők vezérkari főnöksége szombaton utasította a hadseregügyi miniszté­rium teljes személyzetét, hogy hivatalzárás után is maradjon a helyén. Na­­varro miniszterelnök, majd a régenstanács tag­jai és a vezérkari főnök szombaton többször fel­keresték a palotát, mi­közben a miniszterek az államfő kijelölt utódjá­nak, Juan Carlos herceg­nek a hivatalában gyüle­keztek. Az államfő halála ese­tén a kijelölt utód beik­tatásáig a régenstanács uralkodik Spanyolország­ban.

Next