Népszava, 1975. november (103. évfolyam, 257–281. sz.)

1975-11-15 / 268. szám

7­5. november 15. MIaÉILJET A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­­zottsága táviratban ü­dv­­­ölte Nagy-Britannia Communista Pártjának Londonban kezdődő 34. kongresszusát. Pénteken hazaérkezett az a pártmunkásküldött­ség, amely dr. Móna Gyú­rnak, az MSZMP KB osz­­tály vezetőjének vezetésé­vel a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottságának meghívására látogatást tett Mongóliá­ban. Ulánbátori tartózko­dása idején a küldöttsé­get fogadta Sz. Zsalan- Azsav, az MNFP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Környezetvédelmi tár­gyalásokat folytatott Bu­dapesten november 10— 14-e között Bondor József építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke Tadeusz Bejm, len­gyel közigazgatási, terület­gazdálkodási és környe­zetvédelmi miniszterrel. Megállapodást írtak alá a két minisztérium kapcso­latainak fejlesztéséről és meghatározták az 1976— 80. évekre szóló közös munkaprogramot. Tovább bővülnek, gaz­dagodnak a hagyományo­san jó magyar—lengyel egészségügyi kapcsolatok. Ezt tükrözi az a két évre szóló együttműködési terv, amelyet pénteken az Egészségügyi Minisztéri­umban dr. Aczél György miniszterhelyettes, illetve Stanislaw Marcinowski lengyel egészségügyi és népjóléti miniszterhelyet­tes írt alá. Győri Imre fogadta a szocialista hír- és sajtóügynökségek vezetőit Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken a Köz­ponti Bizottság székházá­ban fogadta a szocialista hír- és sajtóügynökségek vezetőit. A találkozón — amely szívélyes légkörben zajlott le — a Központi Bizottság titkára az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehaj­tásáról tájékoztatta a ven­dégeket. Pénteken a margitszige­ti Nagyszállóban befeje­ződött tíz szocialista or­szág 16 hír- és sajtóügy­nöksége vezérigazgatóinak idei konferenciája.­­A ta­nácskozás résztvevői a többi között áttekintették és értékelték a legutóbbi, Berlinben tavaly megtar­tott értekezlet óta végzett munkát. Tárgyaltak a hír­es sajtóügynökségek még szorosabb együttműködé­séről, különös tekintettel arra, hogy a közeljövő­ben hét szocialista ország­ban tartanak pártkong­resszust. A résztvevők tárgyaltak a Helsinkiben elfogadott záróokmányból adódó hír- és sajtóügy­nökségi feladatokról, ki­alakították álláspontjukat a szocialista integráció erősítésével kapcsolatos kérdésekben, valamint más, hasonlóan fontos kér­désekben. A vezérigazgatói konfe­rencia idején a Photo In­ternational tanácsa is meg­beszélést tartott a résztve­vő országok fém­szolgála­­tainak együttműködéséről. A szocialista országok hír- és sajtóügynökségei­nek vezérigazgatói a Pren­­sa Latina meghívására 1976-ban a kubai főváros­ban, Havannában tartják meg soron következő érte­kezletüket. Pullai Árpád a XIV. kerületben Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, pén­teken a XIV. kerületbe látogatott el. Pullai Ár­pád részt vett és felszó­lalt a kerületi pártbizott­ság ülésén, amely a tag­­könyvcserével kapcsola­tos feladatokat és a XI. kongresszus határozata­ feldolgozásának tapasz­talatait tárgyalta. Ezután találkozott a kerület ál­lami, társadalmi szerve­zeteinek vezetőivel. Ellá­togatott ezt követően a Budapesti Finomkötött­­árugyárba, ahol megte­kintette a kötőüzemet, beszélgetett a dolgozók­kal, a szocialista brigá­dok vezetőivel. Az üzem­­látogatás után aktivis­tákkal találkozott, ahol nőpolitikai kérdésekre válaszolt. Ilttiék áss életért... ... huszonöt percig a képernyőn Befejezéshez közeledik az a vetélkedősorozat, amelyet a SZOT Munka­­védelmi Propaganda Köz­pont még az év első felé­ben abból az alkalomból indított, hogy az idén 25 éves a szakszervezeti munkavédelmi felügyelet. Tegnap este a televízió­ban is láthattunk 25 per­cet abból az izgalmas „játékból”, amely a szó legnemesebb értelmében az életért, az emberért folyik, s amely játékban, mint versenyzők, eddig több mint félmillióan vettek részt. A tv jóvoltából ismét bebizonyosodott, hogy a viszonylag laikus közön­séget is be lehet vonni az ember életéért és testi ép­ségéért a nap minden órájában folytatott küz­delembe. Mert csakis így, egymásra vigyázva lehet eredményeket elérni. Mert dicsekedhetünk eredményekkel. Talán elég azt megemlíteni, hogy — az 1950—1954. évek átlagához viszonyít­va — az állami iparban, az építőiparban, a szállí­tásban és a hírközlésben az ezer munkásra jutó balesetek száma 57 szá­zalékkal, a százezer mun­kásra eső halálos balese­tek száma pedig 67 szá­zalékkal csökkent. A televízióban tegnap este a Szombathelyi Tan­gazdaság és a Volán Tou­rist csapata azokat a módszereket mutatta be játékosan, versenysze­rűen, izgalmasan, ame­lyek révén ezek az ered­mények megszülethettek. A leggyakrabban előfor­duló és balesetet okozó hibákat láthattuk a kép­ernyőn. És a komoly já­ték mellett leleményes­séggel, gyors véleményal­kotással és cselekvéssel azt is képesek voltak ér­zékeltetni, hogy a munka hevében mennyire ügyel­ni kell embertársaink ép­ségére. Más szóval, hogy keményen meg kell dol­gozni az eredményekért. A Szombathelyi Tan­gazdaság csapatának kü­lön is gratulálunk. Felké­szültségük valamelyest magyarázatot adott ar­ra, hogy a mezőgazdaság állami szektorában 1955- höz viszonyítva 1974-ben miért csökkenhetett a balesetek száma 72 szá­zalékkal! Ma is izgalommal vár­juk a játékot az életért, a harmadik fordulót a te­­levízióban. Cs.P. N­É­PSZAVA ÖTVENEZREN TANULNAK ZENÉT A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a 100 Zeneművészeti Főiskolát A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola­­ egy évszázados munkásságáról emlékez­tek meg pénteken a Zene­akadémia nagytermében megtartott ünnepségen. Megjelent az ünnepségen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, dr. Orbán László kulturális minisz­ter és Király Andrásné, az MSZMP budapesti bizott­ságának titkára, továbbá politikai és kulturális éle­tünk számos más ismert személyisége. Ott voltak a szocialista országok társ­intézményeinek rektorai, vezető tanárai is. Kovács Dénes rektor ünnepi beszédében egye­bek között hangoztatta, hogy a jubiláló intézmény döntő határt gyakorolt ze­nei életünk alakulására, eredményesen tevékeny­kedett jó muzsikusok, mű­vészek és tanárok képzé­sében. A rektor a továb­biakban arról szólt, hogy az ország zenei életében szembetűnő a fellendülés. Jelenleg 220 zeneiskolánk van, több mint ötvenez­ren tanulnak zenét, t Bar­tók és Kodály törekvései, amelyekért annyi áldoza­tot hoztak, erőteljesen ha­ladnak a beteljesülés felé. Ezután dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a jubilá­ló intézménynek átnyúj­totta a Munka Vörös Zász­ló Érdemrendet, amelyet Kovács Dénes vett át. Ezt követően Óvári Mik­lós köszöntötte a zenemű­vész- és tanárképzés 100. születésnapját ünneplő fő­­iskoláját. Az ünnepség kedves színfoltja volt, amikor a meghívott külföldi vendé­gek nyújtották át a főis­kolának szánt ajándékai­kat. Az ünnepséget köve­tő műsorban a főiskola kórusa adott hangver­senyt Vásárhelyi Zoltán vezényletével, majd a ta­nácsteremben dr. Orbán László a Szociali­sta Kul­túráért Érdemérmet és jubileumi aranygyűrűt nyújtott át Benczés Edé­nek, Forrai Miklósnak, Szőnyi Erzsébetnek, Her­nádi Lajosnak, Kadosa Pálnak, Kapitánffy Ist­vánnak, Nagy Olivérnek, Pécsi Sebestyénnek, Sár­­közy Istvánnak, Szegedi Ernőnek, Tibay Zoltánnak, dr. Ujfalusi Lászlónak, Vasady Emíliának, Vásár­helyi Zoltánnak és Web­ner Tibornak, akik 30 éve, illetve még régebben dol­goznak, tanítanak a főis­kolán. Molnár Antal pro­fesszort vasdiplomával, Kósó György zeneszerzőt gyámántdiplomával tün­tették ki az ünnepi alka­lomból. Az ünnepségen Ádám Jenőt és Bárdos Lajost — távollétükben — több évtizedes munkássá­giuk elismeréseként arany dip­lomával tüntették ki. Este a Zeneakadémia nagytermében nagy sike­rű díszhangversenyt adott a főiskola zenekara Si­mon Albert és a főiskolai hallgató Koncz Tamás ve­zényletével, amelyen Szenthelyi Miklós hege­dűművész és Schiff And­rea zongoraművész mű­ködött közre. Tömegeket megmozgató, impozáns seregszemle Dr. Orbán László nyilatkozata a szovjet kultúra napjairól November 4-től 13-ig országos érdeklődés mel­lett rendezték meg ha­zánkban a Szovjetunió sok nemzetiségének művésze­tét bemutató szovjet kul­túra napjainak esemény­­sorozatát. A gazdag és magas szín­vonalú programról, s azok fogadtatásairól dr. Orbán László kulturális minisz­ter az MTI munkatársá­nak a többi között elmon­dotta, hogy óriási sikert arattak a szovjet kultúra napjainak műsorai. A szovjet kultúrának még soha ilyen seregszemléje, ilyen tömegeket megmoz­gató ünnepe nem volt ha­zánkban — egybehang­zóan vall erről a közön­ség, a szakma, a sajtó és a kritikusok ítélete. Az előadások telt, sőt leg­többször zsúfolt házak előtt zajlottak, a múzeu­mok előtt nagyon sokan álltak sorba, bejutásra várva. A színházakban, hangversenytermekben tíz- és tízezrek, a rádió és a televízió műsoraiból pedig milliók ismerked­hettek e kultúra klasszi­kus örökségével, és a leg­újabb, a kortársi művé­szet eredményeivel. Csak­nem félezer szovjet mű­vész és alkotó minden mű­vészeti ágat felvonultatott ezen az impozáns szemlén. — Növelte az érdeklő­dést, hogy kiemelkedő, nagy tehetségű együttese­ket és előadóművészeket üdvözölhettünk: a Lenin­­grádi Filharmónia Szim­fonikus Zenekarát, a Szov­­remennyik Színházat, a leningrádi Állami Kirov Balettegyüttes tagjait, a ZSOK-ot, nagy sikerű kép­zőművészeti kiállításokat, remekműveket, könyvtár­latot, a TASZSZ-nak a Szovjetunió életét bemu­tató fényképkiállítását lát­hattuk. A mozik két olyan kiváló alkotást tűztek mű­sorukra, mint A hazáért harcoltak és A vörös ká­nyáj­a. Az Operaház meg­rendezte a klasszikus, va­lamint a szovjet operák és balettek hetét, amelynek műsorain a főszerepeket világhírű szovjet művé­szek énekelték, illetve tán­colták. A budapesti Gyer­mekszínház szovjet ven­dégrendezőt fogadott, és a Varázslatos muzsika című előadással ajándékozta meg kis nézőit. A „ko­moly” és a „könnyű” mű­fajok — gyakorta mester­ségesen emelt — válasz­falain is kapuk nyíltak; a pesznyák­ együttes és a különböző tematikus cso­portok magas színvonalú, igényes szórakoztató mű­sorai valóban a közízlést formálták. — A művészeti szövet­ségek konferenciákat, ke­rekasztal-beszélgetéseket rendeztek, ahol magyar és szovjet alkotóművészek, esztéták és tudósok talál­koztak, eszmecseréiken barátságok szövődtek, ki­munkálták a folyamatos együttműködés további programját.­­ A szovjet kultúra napjai ismét bizonyították, hogy a szovjet irodalom és művészet korunk legne­mesebb, a szocializmus, az igazi humanizmus, a bé­ke, és a népek közötti ba­rátság eszméit hirdeti nagy erkölcsi felelősség­gel, magas művészi szín­vonalon. Vonzóan szól korunk kérdéseiről, for­mába önti a kommuniz­must építő szovjet nép ér­zelmeit hívt­a­ a testvéri népek életéről, s ez az alapja sikerének. Az ese­ménysorozat jelentőségét növelte, hogy azon Pjotr Gyemicsev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsá­ga póttagjának, a Szovjet­unió kulturális miniszte­rének vezetésével magas szintű szovjet küldöttség vett részt, és találkozott kulturális életünk, művé­szetünk képviselőivel. — Összegezve: kulturá­lis életünk emlékezetes, maradandó értékű esemé­nyeként könyvelhetjük el, hogy csaknem két héten át a szovjet kultúra nagy­szerű alkotóival és jeles képviselőivel találkozhat­tunk, ismerkedhettünk a szovjet emberek életével, bepillantást nyerhettünk a szovjet nép legbensőbb vi­lágába. A szovjet kultúra napjainak rendezvényso­rozata olyan jelentős poli­tikai eseménnyé vált, amely tovább erősíti kul­turális kapcsolatainkat, a népeink között­ , testvéri barátság kötelékeit. Az ünnepségen Mme. Gisele Rutmann, a genfi Kitüntetések és Elisme­rések Nemzetközi Inté­zetének elnöke, mél­tató szavak kíséretében nyúj­totta át a főiskola részére a béke és a művészet szimbólumát, egy stilzált földgömböt és békega­lambot. Elutazott kulturális a szovjet delegáció Z. N. Bagirov, az Azer­­bajdzsáni SZSZK kultu­rális minisztere vezetésé­vel pénteken elutazott ha­zánkból az a delegáció, amely a szovjet kultúra napjainak eseményein, il­letve záróünnepségén vett részt. A küldöttség tagjai: A. Sz. Konsztantyinov, a Moldovai SZSZK kulturá­lis minisztere, T. T. Szala­­hov festőművész, a Szov­jet Képzőművészek Szö­vetségének első titkára, a Szovjetunió népművésze, Sz. A. Szvetlicsnaja film­­sz­ínésznő, az OSZSZSZK érdemes művésze, O. T. Ivanov, az SZKP KB kul­turális osztályának mun­katársa. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttséget dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter­­helyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, a Kül­ügyminisztérium és a Kul­turális Minisztérium több vezető munkatársa bú­csúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete is. Pénteken a kora délutá­ni órákban elutaztak ha­zánkból a moszkvai Szov­­remennyik Színház művé­szei. lengyel színházi vendégjáték Veszprémben November 18-án és 19- én a veszprémi Petőfi Színházban vendégszere­pel a Cyprian Norwic Színház, a lengyelországi Jelenia Gorából. A társu­lat 18-án Julius Nowacki Beniowski című romanti­kus játékát adja elő, 19- ás délután stúdióelőadás­ban mutatja be Zbigniew Herbert Lalek című da­rabját, este León Schiller Dalosbódé című zenés já­tékát viszi színpadra. No­vember 20-án délelőtt a vendéglátó Petőfi Színház baráti eszmecserét, szak­mai vitát rendez a lengyel vendégekkel. G sróffigitó N­em vagyok orvos, ezért nem is vehetem a bátor­ságot, hogy beleszóljak az orvostudományokba. Mindössze néhány tapasztalatot gyűjtöttem ösz­­sze és azt mondom el. Abban a reményben, hogy ta­lán nem is egészen haszontalanok a következő meg­figyelések. A testvérem aritmiás szívpanaszokkal járt orvos­tól orvosig és mindenhol különböző jellegű gyógysze­­reket kapott. Nem javult a szabálytalan szívműködés. Végül egy olyan orvosnál kötött ki, aki eldobatott vele mindenféle gyógyszert. Diétára fogta, eltiltotta kávától és cigarettától és fokozatosan fejlesztett tor­nára, testedzésre kényszerítette. Hetenként három esetben szívtáji masszázst végzett rajta és a szabály­talan szívműködés megszűnt. Egy ismerősömnek nem fordult a nyaka. Az or­vos ultrahangkezelést és gyógyszert írt a számára, de a nyaki merevség és fájdalom nem szűnt meg. El­ment ahhoz az orvoshoz, aki nem szíveli a gyógysze­rek szedését. Megnézte a beteget és néhány tapogató, masszírozó mozdulat után azt mondta: „Na, forgassa a nyakát”. A nyaki merevség és fájdalom elmúlt, a beteg egészségesen távozott. (Izomgörcs volt.)­Fölös­legesnek bizonyult ultrahang, vagy rövidhullám és a különböző gyógyszer. A főnökömnek már két infarktusa volt és elküld­ték egy szovjet szívszanatóriumba, a tenger mellé, utókúrára. Táskányi gyógyszert vitt és közölte, hogy nem mehet föl gyalogosan a második emeleti ebéd­lőbe, kérte, hogy hozzák le az ennivalót Megvizsgálták és közölték vele: dobja el az ösz­­szes gyógyszereket, semmilyen gyógyszert nem szed­het, s menjen föl gyalog az ebédlőbe, napjában há­romszor Szívmasszázsra fogták és naponta a bal kar­ra kötött szerkezet útján áramot vittek a szívre. Né­hány órás napi sétára utasították. EKG-val csak egy­szer nézték meg, ezt is saját kérésére. Három hétig kezelték, gyógyító ujjakkal és közben lefogyasztották, s a kúra után hazaküldtek. Megfiatalodva. I . M­iért hoztam elő ezeket a megtörtént eseteket? ’Y'­ Azért, hogy alkalom legyen két jelenségre föl-­­ hívni a közvélemény figyelmét A gyógyítás«­természetesebb módja nem is olyan egyszerű, mint ahogyan az ismertetett példák alap­ján elképzeli az olvasó. Az olyan orvosi felfogás, amely azt vallja, hogy a szervezet önmagát gyógyítja és e funkció előmozdításában a természetes gyógy­módokat kell előnyben részesíteni — ma nem nép­szerű és nem divatos. A nyugati országokban csak dúsgazdag emberek engedhetik meg maguknak, hogy a szanatóriumokban —­ az akupunktúrával rokon mó­don — dolgozó gyógyító kezeket igénybe vegyék, mert azok borzasztó drága kezek és a magas fokú pszichés terápiával párosítva, az egyszerű ember szá­mára megfizethetetlenek. A tömegek tehát nem jut­nak ily módon dolgozó, gyógyító kezekhez. Nem divat — jeleztem, ezen azt értem, a fölfo­kozott életritmus az orvostudományt is arra készteti, hogy a tömegmunkában ehhez alkalmazkodjon. Gyors diagnózis — gyors eredmény, természesen gyógyszerekkel. Ez az általános az egész világon és hozzátehetjük, igen hatásos gyakorlatnak tekinthető. Mivel ez a metódus — szinte törvényszerűen — pol­gárjogot nyert, az ettől eltérőt, a gyógyító kezeket s az erre épített terápiát lenézik, megmosolyogják. Ezen a mosolygáson azonban csak sajnálkozni lehet, mert az orvos és beteg viszonya itt nem mechanikus viszony: két egymásra utalt ember kapcsolata ez, amelyben a fiziológiás és pszichés tényezők együtte­sen jelentkeznek az orvos előtt, s együttesen képez­nek egy kezelési folyamatot. Az orvostudományok és a technika fejlődésével együtt a jövő mégis csak a természetes gyógymódoké, minden szempontból. Ezt az orvostudományok és technika fejlődése és az ember biológiai adottságai együttesen kényszerítik ki. A­nnak ellenére, hogy a tömegmunkában nehezen képzelhető el ma még ez a finom, időigényes és­­ rendkívül nagy anatómiai ismereteket igénylő gyó­gyító metódus, mégis szükséges szóvá tenni: a gyógy­szerek mindenhatóságának nimbuszát nagy erővel kellene rombolni hazánkban. S ha valahol van „adós­ságunk” , akkor itt van: a szervezet önmagát gyó­gyítja, a gyógyszerek csak segíthetnek (és segítenek), de a legfontosabb: a szervezet által megkívánt élet­mód megszervezése és fenntartása. És erre az orvos még az ötperces gyorsaságú diagnosztizálásnál is utal Mégsem ezt tartjuk elsődlegesnek, hanem a gyógy­szert. Elő kellene venni komolyabban ezeket a kérdése­ket az egészségügyi propagandában, mert a mai fel­fogás változása hasznára válna a társadalomnak, egészségügyi és gazdasági szempontból egyaránt. SS. ­ Megjelent a Társadalmi Szemle novemberi száma Az országos agitációs és propagandaértekezlet előadásai közül hármat közöl — rövidített szö­veggel — a Társadalmi Szemle új száma: Biszku Béla beszédét „A XI. kongresszus a társadalmi viszonyok fejlesztéséről” címmel. Németh Károly­­nak „A gazdasági építő­­munka feladatai” és Pul­lai Árpádnak .„A pártálét és a pártmunka időszerű kérdései” című előadását. Kádár János A fejlett szocialista társadalom építésének útján című új kötetét Katona István is­merteti, „Fegyelmezett párt, jó tömegkapcsolat, helyes politika” címmel. A folyóirat szerkesztő­ségi vezércikkben foglal­kozik a párt Központi Bi­zottságának a­ tag,könyv­cseréről szóló határoza­tával. E témával kapcso­latos az a két interjú is, amelyet Géczi Jánossal, a Nógrád megyei és Kovács Antallal, a Vas megyei pártbizottság első titká­rával készített Sólyom Jó­­zsef, illetve Pozsgai Zol­tán, a párttagok kommu- - nista magatartásáról. „A szovjet gazdaság si­kerei és ideológiai ,hátor­száguk’ ” címmel közöl összeállítást Serény Péter szovjet publikációkból. Faludi Szilárd az új tan­tervek készítésének prob­lémáit, gondjait elemzi cikkében. Várnai Ferenc a folyóirat nemzetközi rovatában azt mutatja be hogyan nyitott „második frontot” a maoista kínai vezetés a béke és a for­radalom erői ellen.

Next