Népszava, 1975. november (103. évfolyam, 257–281. sz.)

1975-11-26 / 277. szám

197­5. november 2­5. Kérdezz– felelek Budapest holnapjáról Több lakás — Gyorsabb tatarozás ,­­ N­KV és gyorsbusz — Óvodák üzemi segítséggel kedden az Újvároshá­zán tanácstagok fóruma volt. A kétmilliós főváros vezetői a városatyák előtt ezúttal nem a tanácsülé­sek hivatalos formájá­­­ban, hanem kötetlenül, baráti beszélgetésben vá­laszoltak a kérdésekre Szépvölgyi Zoltánnal, a fővárosi tanács elnökével az élen, az egész­­ vezér­kar” derekasan állta a kérdések özönét. Milyen, mindannyiun­kat fogla­­­kozta­tó témák kerültek szóba? Minde­nekelőtt a lakáshelyzet, hiszen függetlenül attól, hogy egy-egy tanácstag melyik kerületet, körze­tet képviseli, mindenhol ez a legégetőbb gond. Öt év alatt egész városrészek nőttek ki a földből Buda­pesten, de még mindig több mint 110 ezren vára­koznak. Jelentős ered­mény, hogy egyre több nagy család, munkás és fiatal házas mondhat sa­ját otthont magáénak. A zuglóiak felvetették: a fő­város általános városren­dezési terve évekkel ez­előtt készült. Időszerű len­ne felülvizsgálni. A vá­lasz röviden: igazuk van, s erre két-három éven belül sor kerül. A csepelieket az érde­kelte a többi között, hogy a kis Valériának nevezett telep bontására gondol­nak-e a főváros vezetői. Több mint ezer lakás van át. Szanálásuk, egy új te­lep kialakítása több mint egymilliárd forintba ke­rülne. Ismerik a főváros vezetői ezt a problémát és az anyagi lehetőségekhez mérten napirendre is tű­zik megoldását. Megkez­dődött az újlipótvárosi la­kótelep építése, befejezé­se a következő tervciklus­ba nyúlik — hangzott a válasz, egy másik kérdés­re. Az IKV-k korszerű­sítésével is foglalkoznak. A jövőben erre a célra az eddiginél lényegesen több pénze lesz a fővárosnak, így várhatóan gyorsul a tatarozás. Mindannyian naponta közlekedünk, érthető te­h­át, hogy ebben a témá­ban hangzott el talán a legtöbb kérdés. Nem nyugszunk bele a mostani helyzetbe, ezt jelzi az a 14 milliárd forint is, amit az állam öt év alatt a köz­lekedés javítására fordí­tott. Beváltak a gyors- és expresszbuszok. Indokolt lenne több vonalon ilye­neket indítani. A III. ke­rületi tanácstagoknak — kérdésükre — azt vála­szolta az illetékes tanács­­elnök-helyettes, hogy az Árpád-híd szélesítése, a Flórián tér rendezése nem. Szerepel az V. ötéves terv­ben. A békásmegyeri új la­kótel­ep tömegközl­eked­é­­sét a szentendrei HÉV is szolgálni fogja, egy al­végállomás­op ül a tele­pen és egy-egy szerelvény hat kocsival közlekedik majd. A X kerületi Éles­sarok rendezését viszont 1977-ben megkezdik. A Hungária körút gyorsfor­galmi főúttá történő ki­építése is szerepel a ter­vek között. S az apróbb, de azért nem jelentéktelen gon­dok is szép sorjában elő­kerültek. A IV. ötéves terv óvodaépítési prog­ramját túlteljesítette a főváros — az üzemek, az intézmények „besegítésé­vel”. De még mindig van­nak férőhelyproblémák. Javultak az iskolások kö­rülményei is, ám tovább kell ösztönözni az egész napos osztályok megszer­vezését. Fejlődést jelez a kereskedelem, a szolgál­tatások javuló színvonala. Ezúttal lényegesen keve­sebb panasz hangzott e ezekben a témákban, mint néhány évvel ez­előtt Nem hiányzott a kérdé­sek közül az ügyintézés, az ügyfélfogadás gondja­­baja sem, hiszen egy esz­tendő alatt kétmillió ügy­gyel foglalkozik a főváro­si tanács apparátusa. A változások itt is kedve­zőek. Ez érződött a kér­désekből s a válaszokbó egyaránt. De még nem mondható el, hogy a bü­rokrácia már nem kese­ríti az állampolgárok köz­érzetét. Hasznos volt a fórum, a tanácstagok és a taná­csi vezetők számára egy­aránt. A vb tagjai sokat jegyzeteltek, a javaslato­kat intézkedések követik Kovács Ildikó KÖZÉLET Az MSZMP KB meghí­vására kedden Budapest­re érkezett a Román Kom­munista Párt Központi Bizottságának pártmun­kásküldöttsége, amelyet Gheorghe Tache, a Temes megyei pártbizottság titká­ra vezet. Térkép Nemzetközi hidrográ­­fiai térképkiállítás nyílt kedden Budapesten a Bosnyák téri térképésze­ti székházban. Dr. Radó Sándor egyetemi tanár, MÉM-főosztályvezető el­mondotta: 1962 óta min­den évben bemutatják a tematikus kartográfia egy-egy területét, pél­dául népességi, közleke­dési, automatizálási és egyéb témakörökben. Ily módon a látogatók a térképészet különböző ágazataival ismerkedhet­nek meg, és nemzetközi összehasonlításra is lehe­tőség nyílik. A program keretében ezúttal a hid­­rográfiai térképek kerül­tek sorra. A nemzetközi bemutatón 24 ország 30 intézménye vesz részt, s mintegy 200 térképet ál­lítanak ki. izraeli pártmunkásküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívásá­ra november 17—25. kö­zött az Izraeli Kommunis­ta Párt pártmunkáskül­döttsége Chazi Shbetínak, a Központi Bizottság tag­jának vezetésével látoga­tást tett hazánkban. A küldöttséget fogadta Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára. A küldöttség megbeszé­lést folytatott Jakab Sán­dorral, a KB tagjával, a KB párt- és tömegszerve­­zetek osztálya vezetőjével és dr. Berecz Jánossal, a KB külügyi osztálya ve­zetőjével, látogatást tett Bács megyében és a bu­dai járási pártbizottság­nál. Meglátogattak ipari mezőgazdasági üzemeket, kul­túrál is intézményeket A küldöttség látogatása, a teljes egyetértés és kölcsönös szolidaritás lég­körében lefolyt megbeszé­lések és találkozók hozzá­járultak az MSZMP-nek és az Izraeli KP-nak marxizmus—leninizmus és a proletár internaciona­lizmus elveire épülő kap­csolatai fejlődéséhez. A küldöttség kedden el­utazott. A Ferihegyi repü­­lőtéren Jakab Sándor bú­csúztatta a küldöttséget. Elutazott az amerikai mezőgazdasági miniszter November 23—25. kö­zött Earl L. Butznak, az Amerikai Egyesült Álla­mok mezőgazdasági mi­niszterének vezetésével hivatalos látogatáson kül­döttség tartózkodott ha­zánkban. A minisztert kedden fogadta Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhe­lyettese; a megbeszélésen részt vett dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, dr Szalai Béla külkereske­delmi államtitkár és Eu­gene W. Mcauliffe buda­pesti amerikai nagykövet is. A küldöttség itt-tar­tózkodása alatt ellátoga­tott a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinátba, kocsi Aranykalász Tsz-be valamint a gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre A két miniszter vezetésé­vel megbeszél­ésekre ke­rült sor a gazdasági, mű­szaki-tudományos együtt­működés lehetőségeiről valamint a köl­sönös in­­formá­c­­ócs­eréből. Az Karl L. Butz minisz­ter által vezetett küldött­ség ked­den elutazott Bu­dapestről. Az építőanyag-ipar feladatai Kedden délelőtt a Technika Házában meg­kezdődött a Szilikátipari Tudományos Egyesület 8. küldöttközgyűlése. Dr.­ Szabó János ÉVM-állam­­titkár az építőanyag-ipar fejlődéséről és az V. öt­éves terv várható fel­adatairól beszélt. Az építőanyag-iparnak rendkívül nagy szerepe volt abban, hogy a 15 év­re szóló lakásépítési programot — amely egy­millió lakás építését tűz­te célul — sikerült meg­valósítani. M­ind­emellet biztosította a lakosság egyéb igényeinek kielégí­tését is. Ha még nem is sikerült minden alap­anyagból biztosítani a hazai igények kielégeté­sét, nemzetközi elisme­rést vívott ki cementipa­­ runk fejődése, az új ce­­men­tgyáraink építése. Az elkövetkező években ce­mentből már biztosban­ tudjuk szükségleteinket. A feladat most már a mi­nőség javítása lesz. Az V. ötéves terv fel­adatairól szólva az ál­lamtitkár elmondotta: az V. ötéves terv idő­szakában az építés-iparo­sítás — amelynek na­gyobb mérvű fejlesztése előtérbe kerül — elsősor­ban az építőanyag-ipar további munkáján nyug­szik. Sok területen előbb­re kell lépnie az iparág­nak, különösen az ener­giagazdálkodás teszi szükségessé a korszerűbb szigetelőanyagok fejlesz­tését és gyártását, de meg kell oldani az anyag­mozgatás gépesítését, az automatizálást, a számí­tógépes folyamatterve­zést. A szocialis ta integ­ráló révén ped'g biztosí­tani kell 6'yan a'aoanya­­gok bes-e-zés­ét, amelyek­ből szegények vannak, vagy amelyek gyártására nem rendezkedhetünk be N.T. A tanyavilág ellátása Az alapvető napi köz­szükségleti cikkekből rendszeres, folyamatos és elfogadható színvonalú az ellátás, állapítota meg keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége, amely a ta­nyavilágban és a külterü­leteken élő több mint egymillió lakos ellátásá­nak helyzetét tette vizs­ggálat tárgy­ává. Az utób­bi időkben javult a kist területen élők szolgálta­tási ellátása. NÉPSZAVA ­ A RÁDIÓ MELLETT ) Hangtárlat Amikor majdnem egy évvel ezelőtt megkezdte adását a különleges „fő­címéről” azonnal felismer­hető Hangtárlat, örömmel köszöntöttük a sorozatot. Szerencsésen kapcsolódott benne össze többféle igény kielégítésének lehe­tősége: az ötvenéves rá­dióra való emlékezés, a vetélkedő műfajának ki­bővítése, a kulturális, mű­velődéspolitikai szempon­tok okos felsorakoztatása egy adáson belül, nagy tö­megeket megmozgató erők csoportosítása stb. Most, hogy véget ért a sorozat egy utolsó, nagy, látványos produkcióval és a díjkiosztással, úgy érez­hetjük, betöltötte hivatá­sát, vállalt feladatát a Hangtárlat. Emlékeket elevenített, fel a múltból kellemes és kellemetlen hangokat, zajokat, zenés, sokatmondó idézeteket, érdekes, híres vagy hír­hedt emberek szavait — és ezáltal feléledt a hall­gatóban is a régmúlt idők emléke — történelmének hangulata. De ehhez, a nosztalgikus emlékezéshez a részvevő művelődési otthonok csapatainak ala­posan fel kellett készül­niük történelemből, kul­túrtörténetből, rádiótörté­­netből (ha van ilyen), és sok egyébből. Nemcsak a részvevő csapatoknak , a hallgatóknak is erőpró­bát jelentett ez a vetél­kedő, hiszen mindenki ott drukkol helyes vagy hely­­telen válaszaival a készü­lék mellett, egy-egy csa­pat esélyeit latolgatva. És a legtöbben bizonyára örültek, hogy nem nekik kellett válaszolniuk, mert sok nehéz és komoly fel­adat akadt a derűsebbek és könnyebbek mellett. örültünk volna, ha to­vább folytatódik az izgal­mas sorozat, de hát a nye­reményeket ki kell osz­tani, a vetélkedőt be kell valamikor rekeszteni — a részvevő csapatok érde­ke is ezt kívánja. A hall­gató érdeke­­azonban azt, hogy legyen ebből a jó öt­letből valami hasonló, a rádió hangjára álljon to­vábbra is rendelkezésünk­re. Valami egyéb szempont alapján, valami más mó­don, de szólaljanak meg a rádió hangmúzeumának magnószalagjai, beszéljen a történelem. Mindig fel­nő egy újabb generáció amelynek újdonság mind­ez, és mindig van egy idő­sebb nemzedék, amely szí­vesen révedezik el a múl­ton, a régi színészek hang­jain. A sorozat játékveze­tője, Rapcsányi László, a rendező Pós Sándor és a szerkesztő Kulcsár Kata­lin bizonyára meglelik a módját annak, hogy a rá­dió kincsestárában levő dokumentumokat egy új sorozattal, más ötlettel, hozzáférhetővé tegyék Mint a mostani munkájuk után is, méltó elismerést remélhetnek érte. Híres történetek , nagy egyéniségek Milyen célja lehet egy történelmi hangjátéknak? Természetszerűen kínál­kozik az ismerettel­eszté­­si cél: modern ismeretek szintjén kielégíteni a hallgató k­íváncsiságát. Fe­lülkerekedhet a kalandos elem hangsúlyozásának szándéka — a történelem tele val. ,.krimivel”, „ka­landdal”, „sztorival”. A legnehezebb feladatot akkor választja az író, amikor a múlt tanulságait sűrítve a jelenhez kívan szólni, mintegy a tegna­pok üzenetét közvetítve a mához. Minél messzebb haladunk azonban vissza a történelemben, annál nagyobb a veszély, hogy ezek az üzenetek csak né­­mi erőltetés árán idősze­­rűsíthetők. A „Király — töviskoro­nával’’ című eseményjá­ték, amelyet Lendvai György írt, Zoltán Péter népszerű történelmi soro­zatában, nehezen kerül­hette el ezt a veszélyt Az első keresztesháború fő problémáit és szereplőit hatásosan elevenítette fel, de Bouillon Gottfried „reálpolitikájának” hang­­súlyozásával itt-ott a tör­ténelmi hitelességnek fö­lébe kerekedtek az­ aktua­­lizálási szándékok. Ne ta­gadjuk azonban, hogy a műfaj népszerű, sőt, nél­külözhetetlen, s a Turián György rendezte darabot végül is egy valóságos szükségletet kielégítő mű­faj hasznos termékének tekinthetjük. Háry Márta Magyar és szovjet filmesek találkozója Kedden a Film- és Te­levízióművészek Szövet­sége Gorkij fasori szék­házában megkezdődött a magyar—szovjet népsze­­rű tudományos filmesek tanácskozása. Az első íz­ben megrendezett eszme­cserére érkezett szovjet küldöttség vezetője J. A. Vaszilkov professzor, a Szovjet Filmművészek Szövetsége népszerű­ tu­dományos film-összszö­­vetségi bizottságának el­nöke. A filmalkotók szimpo­­zion­sán elsősorban azt elemzik, hogy a filmmű­vészetnek ez­ a sajátos — és mind kedveltebb — ágazata miképpen ábrá­zolhatja a társadalmi problémákat, hogyan já­rulhat hozzá még jobban a szocialista emberformá­láshoz. A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ Domokos Péter: Az ud­murt Irodalom története, Ma­gyar értelmezd kéziszótár. Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Vasy Géza: Sánta Fe­renc. CORVINA KIADÓ Uráli népek. Nyelvroko­naink kultúrája és hagyomá­nyai. (Tanulmányok.) EUROPA KÖNYVKIADÓ Jorge Amado: Gabriela, szegfű és fahéj. Vlagyimir Amyinszkij: Hazatérés. José Chudnovsky: Zöld volt az isten. Clément tépidis: A leszboszi tengerész. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Gánti Tibor: A kvarkoktól a galaktikus társadalmakig. Az anyag evolúciója az ele­mi részektől a csillagközi társadalomig. Kereszty And­rás: A húszévesek városa. Kain­a- tudósítás. Zentay Ti­bor: Mit kell tudni az Egye­sült Államokról? MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ Dávid Antal: Erdély nagy romlása. Történelmi regény. Gazdag Erzsi: A megtalált Tündérország. Jókai Mór: A huszti beteglátogatók. Törté­nelmi elbeszélések. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Jury szergejevics Richeu: Mert ez a föld nem kell sen­ki másnak. Soós Magda: Sziget fürdőszobával. KOZMOSZ László Lajos: Esték a klub­ban. Riportok. Rab Zsuzsa: Ablak a tavaszi térre. Mai szovjet költők. Vidor Mik­lós: A kihívás. Regény. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Az éhség legendája. Cseh­szlovákiai magyar valóság­irodalom a két világháború között. Féja Géza: Kráter­arc (versek). Jókai Anna: A reimsi angyal (novellák). Kiss Tamás: Árkádiában él­tünk (esszék). Kuncz Ala­dár: Fekete kolostor. Fel­jegyzések a francia inter­­náltságból. Nagy Lajos: Em­berke, küzdj! (Karcolatok novellák.) Sziládi János: Reggeltől reggelig (novellák) Szőnyi Sándor: Kakas a vil­lamoson (novellák). Tompa Mihály: Szőlőhegyen (ver­sek). IMPORTKIADVÁNYOK: Rohonyi Zoltán: A magya romantika kezdetei. sípos Bella: Hét guzsaly arany­­szösz (mesék), Kriterion. Neves vendégek, bemutató a dalszínházakban Érdekes vendégek ér­keznek decemberben a fő­város két dalszínházába. Hilda Harris, a mind nép­szerűbb fiatal néger éne­kesnő 12-én és 14-én a Carmen címszerepét ének­­li az Operaházban. Kari Ridderbusch, a világhírű bassz­-bariton 11-én és 18-án Hans Sachs szere­pét énekli az Erkel Szín­házban. 20-án mutatkozik be Carolyn Carlson, a Pá­rizsi Nagyopera vezető balerinája és Quentin Bouillier, a Nagyopera stúdióegyüttesének tagja. Carlson saját koreográ­fiáját táncolja, amelyet Bartók-zenére készített. Quentinnel együtt pedig kettőst, Bharra Philips gordonkazenéjére. A ket­tőst a zeneszerző maga kí­séri gordonkán. Tíz operaművészünk szerepel decemberben kül­földön. Kivált érdekes Szirmay Márta szereplése Kölnben, a Falstaffban. A címszerepet alakító Tito Gobbival, a nagy olasz baritonnal és több neves művésszel együtt tizen­négyszer énekli majd az évad folyamán Mrs. Quickly szerepét. Róna Viktor a maga koreogra­­fálta Diótörő főszerepét is táncolja Oslóban. Január 5-én és 7-én két szereposztásban mutatják be az Erkel Színházban Szabó Ferenc: Légy jó mindhalálig című, Móricz Zsi­gmond regényére ké­szített operáját. Szovjet könyvkiállítás Pécsett Pécsett, az Orvostudo­mányi Egyetem aulájá­ban. kedden ünnepélye­sen megnyílt a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmá­ból rendezett — decem­ber 4-ig megtekinthető — szovjet könykiállítás, amelyet korábban — a szovjet kultúra napjai keretében — Budapes­ten, a Nemzeti Galériá­ban mutattak be. A postások a Huszonöt éve nyitotta meg kapuit Budapesten a Postás Művelődési Köz­pont (akkori nevén Pos­tások Központi Kultúr­­otthona). Azóta több mint kétmillió ember fordult meg az Intézmény falai között. A művelődési központ hivatásos nép­művelőivel együtt több száz lelkes aktíva dolgo­zott az évek során a postások művelődéséért A Benczúr utcában ta­lálható művelődési köz­pont december 19-ig tar­tó ünnepi hetek rendez­vényein emlékezik a megalakulásra és ad íze­lítőt abból, hogyan, mi­lyen jellegű programok­kal kívánja szolgálni a jövőben látogatóinak ér­dekét. November 27-én tartják a postás tanu­lók és a már dolgozó fia­talok kulturális vetélke­dőjét December 2-án művelődésért textíliákból és fafaragá­sokból nyílik népművé­szeti kiállítás, 8-án pedig az Erkel Ferenc Zeneis­kola ünnepi hangverse­nyét hallhatják az ér­deklődők. A december 19-re ter­vezett záróünnepségen megjutalmazzák mind­azokat a társadalmi aktí­vákat. ..önkéntes népmű­velőket”, akik a 25 év alatt kiemelkedő munkát végeztek. M. L. ! Széles körű vita folyik színházi életünkről, jócs­kán eltérő véleményekkel. Egyet senki nem vitat, azt, hogy a magyar drámának kell a színházi élet közép­pontjába kerülnie, illetve maradnia (hogy kerülnie, vagy maradnia, az már vitatott). Azt sem igen vonja kétségbe senki, hogy egészséges jelenség egyes írók és egyes szín­házak alakuló alkotói együttműködése. Örkény István drámaírói felívelé­se például összefüggésbe került a szolnoki Szigli­geti Színház tevékenysé­gével. A Tóték és a Macs­kajáték után, amelyek hat, illetve négy éven be­lül kimagasló hazai és nemzetközi sikert arattak, most a harmadik örkény­­színművet rendezte Szé­kely Gábor, joggal feléte­­lezhető további sikerek útjára indítva el az újabb komédiát. Örkény komédiáin nem lehet nem nevetni, de ne­vetés közben szorongást is kénytelen érezni az ér­tő néző. Az író mindig újra úgy dönt — nem jó­szántából, őt is kényszeríti az egyénisége —, hogy életünk tragikus igazsá­gait, vigasztalóbb nem lé­vén, a fonákjukról köze­lítse. A Kulcskeresők — ez most saját fogalmazás, nem az íróé — a „haj­­szál"-ról szól. Arról a haj­szálról, amely a hősiessé­get a csődtől, a bensősé­ges házaséletet a kibírha­­tatlantól, az önismeretet önmagunk félreismerésé­től elválasztja. Ha van, aki előtérbe helyezze a kedvezőtlenben a kedve­zőt, a kudarcban a sikert, aki rávilágítson tisztázat­lan helyzetek igazságára, aki moccantson egy haj­szálnyit begyökeresedett előítéleteken, megszokáso­kon, akkor egyszer csak minden más megvilágí­tásba kerülhet. A baj csak az, hogy cefetül ritkán van, s ha akad is, hallat­lan energia szükséges a hajszálnyi moccantáshoz. A „kulcskeresők” maguk vajmi ritkán találhatják meg a kulcsot önnön igazi boldogulásukhoz. Komé­diában valamivel köny­­nyebb — itt léteznek olyasféle „bolyongók”, akik a lakások és a lel­kek zárt ajtóit nyitogat­­ják. Az előadás, a drámai mondanivaló tekintélyé­nek tiszteletében nem­hogy nem riad vissza a komédias eszközöktől — ellenkezően, nagyon he­lyesen halmozza őket, ép­pen mert bízik a gondolat erejében. Jól pergő, vál­tozatos, mulatságos elő­adást látunk (Székely László jó, „rumlis” szín­pada is segít ebben), s ne­vetés közben csak fokról fokra húzzuk egy kicsit mindig összébb magun­kat, ahogy mind világo­sabbá válik, hogy együtt keressük a kulcsot, éle­tünk kulcsát, a „mulatsá­gos” színpadi alakokkal. Piróth Gyula, Csomós Mari, Polgár Géza, Tímár Féva alakítása tetszett. An­­dai Katié és főleg Varsa Mátyásé éretlen. Pa­pp Zoltán jelentékeny fiatal tehetségeink egyike. A „bolyongó” hatásos, de kényes szerepét kitűnő ér­zékkel helyezte el a reali­tás és a modern legenda vékony határvonalán és tartotta a mű kívánta egyensúlyban. Rajk András KULCSKERESŐK Bemutató a szolnoki Szigligeti Színházban a Gyem­ekszínház. A Szegedi Nemzeti Színház és a Bé­késcsabai Jókai Szín­ház együttműködési megál­lapodása szerint a két al­földi városban az idén is megtartják a gyermek­szín­házi előadásokat szegedi, illetve a békéscsabai mű­vészek kölcsönös vendégjá­tékával.

Next