Népszava, 1976. február (104. évfolyam, 27–51. sz.)
1976-02-01 / 27. szám
016. február 1. szakszervezetek és a termelés Veszprémben , mint csak érdekvédelem Veszprém megye vegyiparunk egyik bázisa, a szocialista felsőoktatás észak-dunántúli központja. Sokrétűsége már a szakmák sorolásából is kiderül: bauxitbányászok, vegyészek, üveggyártók. A megyében készítenek elektromos tűzhelyeket, tv-alkatrészeket, hajókat, a messze földön híres pápai sonkát, nitrogén-műtrágyát. És van két egyetemük, továbbá övék a Balaton északi partja, annak természeti szépségeivel és idegenforgalmával együtt. A megye 153 ezer szervezett dolgozója kiemelkedő munkát végzett. A negyedik ötéves tervben a megye iparának termelése 36, a termelékenység 80 százalékkal emelkedett, az elmúlt évben a termelés növekedése 5,2 százalékkal volt magasabb az országos átlagnál, és ezt a termelékenység 26,7 százalékos emelkedésével, csökkenő túlóra-felhasználással, 8 százalékos munkásátlagbér-növekedéssel érték el. A termelési tervek túlteljesítése csak akkor ér igazán valamit, ha a gazdasági hatékonyság növelésével párosul. Nos, a tiszta jövedelmek 80 százaléka a hatékonyság növekedéséből származik. A jövedelmezőség csak a múlt évben 37 százalékkal nőtt.. A 31 milliárd forintnyi beruházás eredményeképpen az elmúlt tervidőszakban tovább javult a megyei ipar szerkezete. Üzembe helyezték az új timföldgyárat, az alumíniumkohót, az inotai gázturbinás csúcserőművet, és termel az új Péti Műtrágyagyár. A megye vállalatai meg-Fontos az ipar, az idegenforgalom. De nem hanyagolható el a mezőgazdaság sem. Igaz, nincsenek olyan kedvező adottságaik, mint mondjuk Bács-Kiskunnak, az is igaz, hogy az újonnan felépült műtrágyagyár termelési értéke az ötödik ötéves tervben azonos lesz a megye mezőgazdaságának össztermelésével, mégsem lehet szó nélkül hagyni például a több tízezer hold szőlőt, a kiválóbbnál kiválóbb borokat, mint a kéknyelű vagy a szürkebarát, ötszörözték exportjukat. Elismerést vívott ki a Bakony Művek, amely a Zsiguli-kooperációban vesz részt, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, amelynek termékei a tengeren túl is kedveltek. Emelkedett... növekedett ... fejlődött... Bizonyítják ezt a számok is. Ám hogyan segítették a maguk sajátos eszközeivel a termelési célokat a szakszervezetek? A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-mozgalom tömegbázisát 5110 szocialista brigád mintegy 70 ezer tagja alkotta. A vállalatok többségében a kongresszusi verseny hatására — és az extenzív lehetőségek kimerülése miatt — megélénkült a munka- és üzemszervezés. A legnagyobb fejlődés a kevésbé eszközigényes szervezésben tapasztalható. Több nagyvállalatnál — Nitrokémia, Bakony Művek, Ajkai Üveggyár — műhelyre bontják a szervezési feladatokat, ami növeli a résztvevők felelősségét és hatékonyabbá teszi a legapróbb szervezési lehetőségek felkutatását, bevezetését. A minőség javításával, a szervezés korszerűsítésével összhangban megnőtt az érdeklődés a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer iránt. A DH-t A szakmai szakszervezetek együttműködésének eredményeképpen összehangoltabban dolgoznak a kiemelt beruházásokon. A dolgozók lakásépítésének segítésére a vállalatok 45 millió forinttal növelték a lakásépítési alapot. A szociális ellátás színvonalát figyelemre méltóan emeli a gyermekintézmények befogadóképességének bővítése, amelyhez a vállalati kollektívák sok segítséget adtak. A társadalmi munkában példát mutattak a szocialista brigádok és a KISZ-szervezetek. A Nitrokémiában 24 500, , a Bakony Műveknél 26 000, a Várpalotai Szénbányáknál 21 500 társadalmi munkaórát teljesítettek, alkalmazó üzemeknél — Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Bakony Művek — tapasztalható, hogy jobban érvényesül az üzemi demokratizmus is. Amikor a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa legutóbbi ülésén értékelte a végzett munkát, nem hagyta szó nélkül a hiányosságokat sem. Több vállalatnál állapították meg: a kongresszusi munkaverseny második szakaszában a dolgozók tenniakarását nem segítette a gazdasági vezetők jó versenyelőkészítő munkája. Még mindig fellelhető a kampányszerűség. A kapkodó vezetés, az alapanyaghiány, a szállítások lemaradása gyakran okoz termeléskiesést. Sok még a kiaknázatlan tartalék. Laza a fegyelem. Ezt jelzi, hogy a megye dolgozói által teljesített 10 milliárd munkaórából minden negyedik kihasználatlan. Beruházás és export Minden negyedik óra kárba vész NÉPSZAVA Legfontosabb a cselekvés A negyedik ötéves tervidőszak eredményei jól alapozták meg a következő tervidőszak munkáját — állapította meg az SZMT. Ennek során a szakszervezeteknek hatékonyabban kell segíteniük a fejlettebb szocializmus építéséhez szükséges társadalompolitikai, gazdasági és kulturális igények kielégítését. Veszprém megyében a szakszervezetek eddig is sokoldalúan segítették a termelést, védték a dolgozók érdekeit. Most a legfontosabb feladat a gyakorlati cselekvés, az elvek kialakítása után a helyi feladatok meghatározása, megoldása. A XI. pártkongresszus határozatainak és az ötödik ötéves terv céljainak megvalósítására a hatékonyság és a termelékenység javítását, az ésszerű, takarékos gazdálkodást, a vezetés színvonalának emelését kell figyelemmel kísérni — állapította meg a megyei szakszervezeti, vezető testület. Tovább kell segíteni a beruházási, termelési célok elérését, a területpolitika rugalmas alakítását. Mindez nemcsak szakszervezeti érdekvédelmi feladat, hanem kötelesség is. Kimmel J. Emil Miért szavazták le a vb-t? Demokratikus döntések a közösségért Leszavazták a vb-t. Amikor a bácsalmási tanácsházán érdeklődtem, vajon e nagyközség ügyeiben miként érvényesül a népképviselet akarata és meghatározó szerepe? — ez volt a válasz. Mintegy bizonyítékul: a szakigazgatás nem „uralkodik” a választott testület felett. Szigeti Mihály tanácselnök, aki egy éve tölti be ezt a tisztséget, minda tanácstestület egyetértett az emeléssel, de az arányaival nem. Ugyanis a nagyközség belterülete után most olyan külső utcák kapnak majd közlétesítményt, amelyeknek szerényebb jövedelmű lakóit túlzottan megterhelné a magas járulék. Ezért a vb-t egy mérsékeltebb emelési javaslatra kötelezve leszavazták. Az ilyen leszavazást a bácsalmási elnök természetes, alkotmányos eljárásnak tekintette. Hiszen hazánkban a népképviselet a gazda, és a vb az apparátussal együtt az alárendeltje. Közösen felelősek a mintegy 10 ezer lakosú Bácsalmás közügyeinek helyes eldöntéséért. ■ Mit tárgyaltak eddig több variációs előterjesztés alapján? A tavalyi ülések jegyzőkönyveiben ennek semmilyen írásos nyomát nem találta az elnök, pedig akadt néhány. Meditált is rajta: „úgy látszik, e demokratikus módszer még nem vált általános gyakorlatunkká”. Témánk megbeszélésén Kollár József vb-titkár is bekapcsolódott, márt vázolta az esetet. A decemberi tanácsülésen a vb előterjesztette, hogy a közművesítendő utcák lakóinak emeljék fel az egyszeri fejlesztési járulékát. Vízmű-gerincvezetékek és útépítés esetén az eddigi 1500-ról 3000 forintra, járdásításnál pedig 300-ról 1500 forintra. A vb reális indokolása az volt, hogy nőttek az anyagköltségek. Visszapörgettük a választott testület korábbi tevékenységének néhány „filmkockáját”, hogy nagyobb áttekintéssel értékelhessük. A 60 tagú tanács általában négyszer ülésezik évente. Ezek 3— 4 napirendi pontja közt mindig csak egy-egy főtéma szerepel, hogy elég idő jusson a vitára. A vitát azzal is igyekeznek elősegíteni — fűzte hozzá a tanácselnök —, hogy a főtémák felét többnyire alternatív előterjesztéssel viszik az ülés elé. Ezt a helyes módszert a kormány Tanácsi Hivatala is a községi, városi vezetők figyelmébe ajánlotta, majd néhány tanácstag is eljött: Komáromi István, a Petőfi Tsz üzemágvezetője, Slachta István gimnáziumi igazgató és Eötvös Ottóné, a bajai Finomposztógyár bácsalmási üzemének szövője. A legtöbb ilyen döntésről az igazgató számolt be, aki már negyedszázada tanácstag, és jó ideje vbtag is. Emlékeztette a többieket is az első több variációs előterjesztésről kialakult jóízű, pezsgő vitáikra. Az első több változatú előterjesztésre még 1970- ben került sor, az új művelődési ház épülése idején. Arról kellett dönteniük, hogy az egyik terméke a helyszűkére panaszkodó könyvtárat költöztessék-e, vagy adják át az ÁFÉSZ-nek, presszó céljaira — csak 500 ezer forinttal az építéséhez is hozzájárulnának. Minthogy a tanács a máig is használt könyvtár helyiségét még kielégítőnek tartotta, a községnek viszont még nem volt kulturált presszója — az utóbbi mellett döntöttek Amikor 1971-ben elkészült az új művelődési ház, a régi hasznosítása váltott ki testületi vitát. Erre ugyanis háromféle megoldás kínálkozott: eladni az állami gazdaságnak, iroda céljára; lebontani, s helyére emeletes lakóházat építeni; vagy átadni az ÁFÉSZ-nek, hogy ott lakberendezési áruházat létesítsen. A korábban többször szóba került a szabadtéri piac áthelyezése egy másik területre, szűk is volt a piac, a megnőtt közúti forgalomnak is útjába került. A múlt év decemberében ez az ügy szintén napirendre került, a tanács, azonban leszavazta a piac áthelyezését. Kiderült ugyanis, hogy a közúti forgalom másfelé is terelhető, a kijelölt új terület pedig közművesített, így lakóházak építésére lehet hasznosítani. A piac pedig — korszerűsítve — a régi helyén is működhet. A Szegedi Tervező Vállalattal nemrégiben kidolkollektív bölcsesség az utóbbi változat mellett döntött. Idén kezdik az átépítést. Ezek után a tanácstagok és vb-vezetők újabb tényekkel bizonyították: miként érvényesíti akaratát a választott testület? Településfejlesztési bizottságuk például az 1974-es járdaépítési programot úgy módosította, hogy az egyik utca tervbe vett féljárdásítása helyett a vasúti állomáshoz vezető hosszú, forgalmas útvonal félig már elkészült gyalogjáróját építsék ki teljesen. Az 1974-es vízvezeték-, fejlesztési terveket Kőszegi Péter és Takács György tanácstagok két olyan utca javára módosították, amelyeknek a keresztutcáiban már volt gerincvezeték; a döntés alapja itt az eljárás gazdaságossága volt. A testületi többség ezt az észszerűbb megoldást szavazta meg. Így két sűrűn lakott körzet vízművesítése is teljesen megoldódott. Moztatták a nagyközség belső központjának 20 évre szóló fejlesztési tervét, a majdani várossá válást is előmozdító szándékkal. E tervet tanácstagok és szakemberek 20 tagú bizottsága vitatta meg. A vita nyomán a vb és a tervezők egyeztetik álláspontjukat, majd a témát konkrét javaslattal a tanácsülés elé terjesztik.A bácsalmási tanácstestület tehát tud élni a jogaival. Igaz — s ez a tanácselnök véleménye is —, a demokratizmus gyakorlására és fejlesztésére még van jó néhány lehetőség ... Szenes Imre Alkotmányos eljárás Előterjesztés, több változatban Élni a jogokkal Harminc évvel ezelőtt „Éljen a Köztársaság! 1946. február elsején friss szellők lobogtatták a Parlament előtti zászlókat. Metsző, tiszta volt a levegő, a nap tavaszt idézően ragyogott a kék égen, amikor a képviselők a Kossuth-nóta éneklése közben az ülésteremből a Parlament lépcsőihez vonultak. A Kossuth Lajos téren több százezer lelkes ünneplő tömeg fogadta őket. Elsőnek Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság első elnöke szól az összegyűlt éljenző tömeghez, majd a három baloldali párt vezetője méltatta a köztársaság kikiáltásának történelmi jelentőségét .Miért csak 1946-ban ? A két világháború között Magyarország király nélküli királyság volt. Ezt a felemás, konzervatív állapotot megszüntetni mindenképpen időszerű volt De miért csak 1946-ban került sor erre a fontos lépésre, kérdezheti a mai fiatalabb olvasónemzedék? A felelet egyszerű, és az idősebbek azonnal meg is értik, hiszen tapasztalták, mert a helyzet ekkor érett meg az államforma megváltoztatására. Igaz, már 1945 tavaszán megszüntette egy miniszterelnöki rendelet az államigazgatásban a „magyar királyi” jelző használatát, de az államformán az ideiglenes nemzetgyűlés nem változtatott. Erre akkor nem is kerülhetett sor, hiszen más, halaszthatatlan teendőket kellett végrehajtani szakítani a hitleri Németországgal, hadat üzenni neki, a Szovjetunió felszabadító hadseregének segíteni kiverni a fasisztákat a még megszállt országrészből, eltakarítani a romokat, helyreállítani a szétrombolt vasútvonalakat, hidakat, utakat, megelőzni a fronttal együttjáró, fenyegető járványos betegségeket. Egyszóval: megindítani a normális életet. Ezt lehet tekinteni az első lépésnek. Mindjárt utána, vagy vele egy időben másodiknak, a földreform megvalósítását. A politikai csatározásokat tulajdonképpen a földreform körüli vita nyitotta meg. A Kisgazdapárt jobbszárnya és a kormányban levő polgári elemek, de még a Szociáldemokrata Párt jobbszárnya is el akarta odázni a földreformot. Érvelésük lényege az volt, hogy visszaesik a termelés, éhínség fenyeget, ha meggondolatlanul hozzákezdenek a föld szétosztásához. Mesterkedésük — mint azt már a történelemből tudjuk — nem sikerült, a földreform 1945-ben sikeresen befejeződött. A földhöz juttatott szegényparasztság, az osztálytudatos munkásság mellett, az új, születőben levő demokratikus államnak fő támasza lett. És a földreform sikere egyúttal a baloldal pozícióinak megerősödését is jelentette. .1 reakció támadásba latsul A baloldal győzelme nem volt egyértelmű és magától értetődő. 1945 novemberében a nemzetgyűlési választásokon a jobboldal előretört, megszerezte a szavazatok több mint 50 százalékát. Az emberekben mélyen élt még a régi rend „fegyelme”, a tartózkodó félelem az új, ismeretlen világtól, a frontország gyötrelme — és a reakció ezt ügyesen felhasználta a maga javára. A kommunisták a szociáldemokratákkal és parasztpártiakkal együtt nehéz harcnak néztek elébe. Meg kellett küzdeni azért, hogy az üzemekben a munkásellenőrzés létrejöhessen, le kellett leplezni és megakadályozni a tőkések termelést akadályozó szabotázskísérleteit. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) és a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) vezette a demokratikus rend elleni harcot s a Kisgazdapárt jobbszárnyán segítőket is talált. A kormány többek között ellenük hozta létre a Gazdasági Főtanácsot, ammelynek joga lett minden termeléssel kapcsolatos ügybe beleszólni, intézkedni. A GYOSZ és a TÉBE akcióival egy időben a földbirtokosok is megkísérelték visszaperelni földjeiket, vagy azok egy részét. A kisgazdapárti parlamenti többségre számítva egyre merészebbek lettek. Az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál egymást érték küldöttségeik. Ebben a helyzetben a baloldali pártok a tömegekhez fordultak. Országszerte parasztgyűléseket szerveztek és a fővárost is felkeresték a szegényparasztok képviselői. Tábláikon ez volt olvasható: „Földet vissza nem adunk!” „Aki a földhöz nyúl, meghal — vagy mi halunk meg!” Az ellentámadás sodrában került sor a szénbányák , a hozzájuk tartozó erőművek államosítására is. Ezt a lépést gazdasági szükségszerűségként kellett megtenni, hiszen az éledező ipar éltető eleme a szén és villamos energia volt, életkérdés, hogy ki dönthetett felhasználása vagy nem felhasználása felett. Ilyen politikai és gazdasági körülmények között indult meg a harc a köztársaság kikiáltásáért. Dokumentumok binyítják, hogy Mindszenty József hercegprímás már 1945 ben levelekkel, kereste fel Habsburg Ottót és felkínálta neki a magyar koronát. Részlet egy leveléből: „Felséges Uram! Mély hódolatomat jelentem örökös királyomnak, mint a Szentséges Atyától legkegyesebben kinevezett esztergomi érsek, mint az ország prímása és ezzel a ténylegesen államfőtlen ország első közjogi méltósága. A mai állami berendezkedésben nem könnyű ezt a közjogi méltóságot már csak boldogult elődöm halálával bekövetkezett megszakítás miatt is teljes mérvben érvényesíteni, de ami a Fenségedhez való hűségemet illeti, ezt a mégoly nehéz viszonyok sem változtathatják meg. Jelen levelem vivője páter Nagy S. J. Méltóztassék őt bizalommal fogadni. Nevemben és megbízásomból jelentést tesz fenségednek és közérdekű, a királyság és nemzet ügyére egyaránt életfontosságú kérésemet terjeszti elő. A királynő őfelségének mély hódolatomat jelentve, vagyok Fenségednek hűséges híve. Mindszenty József sk. hercegprímás, esztergomi érsek. Veszprém, 1945 szeptember 22.” Ez a levél nyilvánosságra csak később került. De a parlamenti vitában akadt képviselő Schlachta Margit személyében, aki nyíltan pártfogásba vette a királyságot, a Habsburgokat. .. történelem tűette napirendre A köztársaság kikiáltását a történelem tűzte napirendre. A köztársasági gondolat 1848—49 óta mély gyökeret eresztett a magyar közgondolkodásban. Az 1918-as polgári forradalom a történelem logikájával fejlődött a Tanácsköztársaságba, soha többé nem kitörölhető módon a milliók agyából. Rajk László, a kommunista párt vezérszónoka így beszélt a parlamenti vitában: „A Magyar Köztársaság törvénybe iktatása fordulópont nemzetünk történetében. Ezzel a törvénnyel megszilárdíthatjuk a magyar demokrácia eddigi vívmányait, befelé és kifelé demonstráljuk a magyar demokrácia szilárdságát és állandóságát. Mi, magyar kommunisták, valljuk: a köztársaság az az államforma, amely a követelményeknek és a magyar nép érdekeinek legjobban megfelel. A köztársaság édes gyermeke, természetes következménye népünk évszázados szabadságharcának.” Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Szakasits Árpád a Népszavában írt február elsejei vezércikkében: „Sokszor látszott úgy, hogy a magyarság elsülylyed, mint nemzet és eltűnik, mint a nép. Európának ebben a viharzónájában sok népet sepert el a történelem forgószele; a magyar nép ittmaradt és ez nem véletlen. A nemzeti öröklét törvénye benne rejtőzött a magyar parasztságban, amely néha századokig mozdulatlannak látszott, áthatolhatatlan és megbonthatatlan kőzetnek, és ebben a mozdulatlannak látszó tömegben mégis benne éltek és ebből sarjadtak az ellenállásnak és megmaradásnak legyőzhetetlen erői. Ezek a paraszti tömegek sereglettek Dózsa, Kossuth lobogói alá, az erdélyi nagyfejedelmek köré, amikor veszélybe került az ország élete és a szabadság ügye és ez a parasztság és a belőle lelkedzett ipari munkásság állott ki 1918 októberében is a nemzeti önállóság és függetlenség s a népszabadság ügye mellé. Európa akkor magára hagyta a magyar népet szép és tiszta forradalmával és a forradalmi kísérleteket a „szegedi gondolat” martalócai kegyetlenül vérbefojtották, akár csak Világos után 1848 egész Európát bevilágító gyönyörű szabadságharcát.” Köztársasági —lépköstársasági Darvas József a parasztpárt nevében a köztársaságról szólva a következőket mondta: „Mi nem formális és liberális demokráciát akarunk, hanem valóságos népi demokráciát!” A köztársasági államforma létrehozása idején fontos volt a köztársasági elnök személye. A kommunistáknak figyelembe kellett venni a parlamenti erőviszonyokat, a kisgazdapárton belüli jobb- és baloldali csoportosulás ellentéteit, sőt, a Szociáldemokrata Párton belüli jobboldalt is. Nem is volt szándékukban saját jelöltet állítani. Pártközi megegyezés alapján ők is a kisgazdapárti Tildy Zoltánt javasolták köztársasági elnöknek. Rajk László a köztársasági államformát méltatva kijelentette: „A köztársaság törvénybe iktatásával nemcsak megszilárdítjuk egyesztendős küzdelmünk vívmányait, de meg akarjuk szilárdítani további fejlődésünk lehetőségeit is.” A további fejlődés a népköztársaság megvalósítása volt. A Magyar Köztársaság történelmi küldetését teljesítette, s megnyitotta az utat a szocializmus építésének megfelelő államforma előtt. 1949 augusztusában a munkásosztály szövetségeseivel együtt még fejlettebb államformát valósított meg: a Magyar Népköztársaságot, Gerő János 99