Népszava, 1976. február (104. évfolyam, 27–51. sz.)

1976-02-01 / 27. szám

0­1­6. február 1. ­ szakszervezetek és a termelés Veszprémben , mint csak érdekvédelem Veszprém megye vegy­iparunk egyik bázisa, a szocialista felsőoktatás észak-dunántúli központ­ja. Sokrétűsége már a szakmák sorolásából is ki­derül: bauxitbányászok, vegyészek, üveggyártók. A megyében készítenek elektromos tűzhelyeket, tv-alkatrészeket, hajókat, a messze földön híres pá­pai sonkát, nitrogén-mű­trágyát. És van két egye­temük, továbbá övék a Balaton északi partja, an­nak természeti szépségei­vel és idegenforgalmával együtt. A megye 153 ezer szer­vezett dolgozója kiemel­kedő munkát végzett. A negyedik ötéves tervben a megye iparának termelé­se 36, a termelékenység 80 százalékkal emelkedett, az elmúlt évben a termelés növekedése 5,2 százalékkal volt magasabb az országos átlagnál, és ezt a terme­lékenység 26,7 százalékos emelkedésével, csökkenő túlóra-felhasználással, 8 százalékos munkásátlag­­bér-növekedéssel érték el. A termelési tervek túl­teljesítése csak akkor ér igazán valamit, ha a gaz­dasági hatékonyság növe­lésével párosul. Nos, a tiszta jövedelmek 80 szá­zaléka a hatékonyság nö­vekedéséből származik. A jövedelmezőség csak a múlt évben 37 százalékkal nőtt.. A 31 milliárd forintnyi beruházás eredményekép­pen az elmúlt tervidő­szakban tovább javult a megyei ipar szerkezete. Üzembe helyezték az új timföldgyárat, az alumí­­niumkohót, az inotai gáz­turbinás csúcserőművet, és termel az új Péti Mű­trágyagyár. A megye vállalatai meg-Fontos az ipar, az ide­genforgalom. De nem ha­nyagolható el a mezőgaz­daság sem. Igaz, nincse­nek olyan kedvező adott­ságaik, mint mondjuk Bács-Kiskunnak, az is igaz, hogy az újonnan fel­épült műtrágyagyár ter­melési értéke az ötödik ötéves tervben azonos lesz a megye mezőgazdaságá­nak össztermelésével, mégsem lehet szó nélkül hagyni például a több tíz­ezer hold szőlőt, a kivá­lóbbnál kiválóbb borokat, mint a kéknyelű vagy a szürkebarát, ötszörözték exportjukat. Elismerést vívott ki a Ba­kony Művek, amely a Zsi­­guli-kooperációban vesz részt, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, amely­nek termékei a tengeren túl is kedveltek. Emelkedett... növeke­dett ... fejlődött... Bizo­nyítják ezt a számok is. Ám hogyan segítették a maguk sajátos eszközei­vel a termelési célokat a szakszervezetek? A kong­resszusi és felszabadulási munka­verseny-mozgalom tömegbázisát 5110 szocia­lista brigád mintegy 70 ezer tagja alkotta. A vál­lalatok többségében a kongresszusi verseny ha­tására — és az extenzív lehetőségek kimerülése miatt — megélénkült a munka- és üzemszervezés. A legnagyobb fejlődés a kevésbé eszközigényes szervezésben tapasztalha­tó. Több nagyvállalatnál — Nitrokémia, Bakony Művek, Ajkai Üveggyár — műhelyre bontják a szer­vezési feladatokat, ami növeli a résztvevők fele­lősségét és hatékonyabbá teszi a legapróbb szerve­zési lehetőségek felkuta­tását, bevezetését. A minőség javításával, a szervezés korszerűsíté­sével összhangban meg­nőtt az érdeklődés a Dol­gozz Hibátlanul munka­­rendszer iránt. A DH-t A szakmai szakszerve­zetek együttműködésének eredményeképpen össze­­hangoltabban dolgoznak a kiemelt beruházásokon. A dolgozók lakásépítésének segítésére a vállalatok 45 millió forinttal növelték a lakásépítési alapot. A szo­ciális ellátás színvonalát figyelemre méltóan emeli a gyermekintézmények befogadóképességének bő­vítése, amelyhez a válla­lati kollektívák sok segít­séget adtak. A társadalmi munkában példát mutat­tak a szocialista brigádok és a KISZ-szervezetek. A Nitrokémiában 24 500, , a Bakony Műveknél 26 000, a Várpalotai Szénbányák­nál 21 500 társadalmi munkaórát teljesítettek, alkalmazó üzemeknél — Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Bakony Művek — tapasztalható, hogy job­ban érvényesül az üzemi demokratizmus is. Amikor a Szakszerveze­tek Veszprém megyei Ta­nácsa legutóbbi ülésén ér­tékelte a végzett munkát, nem hagyta szó nélkül a hiányosságokat sem. Több vállalatnál állapították meg: a kongresszusi mun­kaverseny második sza­kaszában a dolgozók ten­­niakarását nem segítette a gazdasági vezetők jó ver­senyelőkészítő munkája. Még mindig fellelhető a kampányszerűség. A kap­kodó vezetés, az alap­­anyaghiány, a szállítások lemaradása gyakran okoz termeléskiesést. Sok még a kiaknázatlan tartalék. Laza a fegyelem. Ezt jelzi, hogy a megye dolgozói ál­tal teljesített 10 milliárd munkaórából minden ne­gyedik kihasználatlan. Beruházás és export Minden negyedik óra kárba vész NÉPSZAVA Legfontosabb a cselekvés A negyedik ötéves terv­időszak eredményei jól alapozták meg a követke­ző tervidőszak munkáját — állapította meg az SZMT. Ennek során a szakszervezeteknek haté­konyabban kell segíteniük a fejlettebb szocializmus építéséhez szükséges tár­sadalompolitikai, gazda­sági és kulturális igények kielégítését. Veszprém megyében a szakszervezetek eddig is sokoldalúan segítették a termelést, védték a dol­gozók érdekeit. Most a legfontosabb feladat a gyakorlati cselekvés, az elvek kialakítása után a helyi feladatok meghatá­rozása, megoldása. A XI. pártkongresszus határoza­tainak és az ötödik ötéves terv céljainak megvalósí­tására a hatékonyság és a termelékenység javítását, az ésszerű, takarékos gaz­dálkodást, a vezetés szín­vonalának emelését kell figyelemmel kísérni — ál­lapította meg a megyei szakszervezeti, vezető tes­tület. Tovább kell segíteni a beruházási, termelési célok elérését, a terület­­politika rugalmas alakí­tását. Mindez nemcsak szak­­szervezeti érdekvédelmi feladat, hanem­­ köte­lesség is. Kimmel J. Emil Miért szavazták le a vb-t? Demokratikus döntések­­ a közösségért Leszavazták a vb-t. Amikor a bácsalmási tanácsházán érdeklődtem, vajon e nagyközség ügyei­ben miként érvényesül a népképviselet­ akarata és meghatározó szerepe? — ez volt a válasz. Mintegy bizonyítékul: a szakigaz­gatás nem „uralkodik” a választott testület felett. Szigeti Mihály tanács­elnök, aki egy éve tölti be ezt a tisztséget, mind­a tanácstestület egyet­értett az emeléssel, de az arányaival nem. Ugyanis a nagyközség belterülete után most olyan külső utcák kapnak majd köz­létesítményt, amelyeknek szerényebb jövedelmű la­kóit túlzottan megterhel­né a magas járulék. Ezért a vb-t egy mérsékeltebb emelési javaslatra köte­lezve­­ leszavazták. Az ilyen leszavazást a bácsalmási elnök termé­szetes, alkotmányos eljá­rásnak tekintette. Hiszen hazánkban a népképvise­let a gazda, és a vb az apparátussal együtt az alárendeltje. Közösen fe­lelősek a mintegy 10 ezer lakosú Bácsalmás köz­ügyeinek helyes eldönté­séért. ■ Mit tárgyaltak eddig több variációs előterjesz­tés alapján? A tavalyi ülések jegyzőkönyveiben ennek semmilyen írásos nyomát nem találta az elnök, pedig akadt né­hány. Meditált is rajta: „úgy látszik, e demokra­tikus módszer még nem vált általános gyakorla­tunkká”. Témánk megbeszél­ésé­­n­ Kollár József vb-tit­­kár is bekapcsolódott, márt vázolta az esetet. A decemberi tanácsülésen a vb előterjesztette, hogy a közművesítendő utcák la­kóinak emeljék fel az egyszeri fejlesztési járu­lékát. Vízmű-gerincveze­tékek és útépítés esetén az eddigi 1500-ról 3000 forintra, járdásításnál pedig 300-ról 1500 forint­ra. A vb reális indokolá­sa az volt, hogy nőttek az anyagköltségek. Visszapörgettük a vá­lasztott testület korábbi tevékenységének néhány „filmkockáját”, hogy na­gyobb áttekintéssel érté­kelhessük. A 60 tagú ta­nács általában négyszer ülésezik évente. Ezek 3— 4 napirendi pontja közt mindig csak egy-egy fő­téma szerepel, hogy elég idő jusson a vitára. A vi­tát azzal is igyekeznek elősegíteni — fűzte hoz­zá a tanácselnök —, hogy a főtémák felét többnyi­re alternatív előterjesz­téssel viszik az ülés elé. Ezt a helyes módszert a kormány Tanácsi Hivata­la is a községi, városi ve­zetők figyelmébe ajánlot­ta, majd néhány tanácstag is eljött: Komáromi István, a Petőfi Tsz üzemágve­­zetője, Slachta István gimnáziumi igazgató és Eötvös Ottóné, a bajai Finomposztógyár bácsal­mási üzemének szövője. A legtöbb ilyen döntésről az igazgató számolt be, aki már negyedszázada tanácstag, és jó ideje vb­­tag is. Emlékeztette a többieket is az első több variációs előterjesztésről kialakult jóízű, pezsgő vitáikra. Az első több változatú előterjesztésre még 1970- ben került sor, az új mű­velődési ház épülése ide­jén. Arról kellett dönte­niük, hogy az egyik ter­méke a helyszűkére pa­naszkodó könyvtárat köl­töztessék-e, vagy adják át az ÁFÉSZ-nek, presszó céljaira — csak 500 ezer forinttal az építéséhez is hozzájárulnának. Mint­hogy a tanács a máig is használt könyvtár helyi­ségét még kielégítőnek tartotta, a községnek vi­szont még nem volt kul­turált presszója — az utóbbi mellett döntöttek Amikor 1971-ben elké­szült az új művelődési ház, a régi hasznosítása váltott ki testületi vitát. Erre ugyanis háromféle megoldás kínálkozott: el­adni az állami gazdaság­nak, iroda céljára; lebon­tani, s helyére emeletes lakóházat építeni; vagy átadni az ÁFÉSZ-nek, hogy ott lakberendezési áruházat létesítsen. A korábban többször szó­ba került a szabadtéri piac áthelyezése egy má­sik területre, szűk is volt a piac, a megnőtt közúti forgalomnak is útjába került. A múlt év decem­berében ez az ügy szintén napirendre került, a ta­nács, azonban leszavazta a piac áthelyezését. Kide­rült ugyanis, hogy a köz­úti forgalom másfelé is terelhető, a kijelölt új te­rület pedig közművesített, így lakóházak építésére lehet hasznosítani. A piac pedig — korszerűsítve — a régi helyén is működ­het. A Szegedi Tervező Vál­lalattal nemrégiben kidol­kollektív bölcsesség az utóbbi változat mellett döntött. Idén kezdik az átépítést. Ezek után a tanácsta­gok és vb-vezetők újabb tényekkel bizonyították: miként érvényesíti akara­tát a választott testület? Településfejlesztési bi­zottságuk például az 1974-es járdaépítési prog­ramot úgy módosította, hogy az egyik utca terv­be vett féljárdásítása he­lyett a vasúti állomáshoz vezető hosszú, forgalmas útvonal félig már elké­szült gyalogjáróját épít­sék ki teljesen. Az 1974-es vízvezeték-, fejlesztési terveket Kő­szegi Péter és Takács György tanácstagok két olyan utca javára módo­sították, amelyeknek a keresztutcáiban már volt gerincvezeték; a döntés alapja itt az eljárás gaz­daságossága volt. A tes­tületi többség ezt az ész­szerűbb megoldást sza­vazta meg. Így két sűrűn lakott körzet vízművesí­­tése is teljesen megoldó­dott. Moztatták a nagyközség belső központjának 20 év­re szóló fejlesztési tervét, a majdani várossá válást is előmozdító szándékkal. E tervet tanácstagok és szakemberek 20 tagú bi­zottsága vitatta meg. A vita nyomán a vb és a tervezők egyeztetik ál­láspontjukat, majd a té­mát konkrét javaslattal a tanácsülés elé terjesztik.­­A bácsalmási tanács­­testület tehát tud élni a jogaival. Igaz — s ez a tanácselnök véleménye is —, a demokratizmus gya­korlására és fejlesztésére még van jó néhány lehe­tőség ... Szenes Imre Alkotmányos eljárás Előterjesztés, több változatban Élni a jogokkal Harminc évvel ezelőtt „Éljen a Köztársaság! 1946. február elsején friss szellők lo­bogtatták a Parlament előtti zászlókat. Metsző, tiszta volt a levegő, a nap ta­vaszt idézően ragyogott a kék égen, amikor a képviselők a Kossuth-nóta éneklése közben az ülésteremből a Par­lament lépcsőihez vonultak. A Kossuth Lajos téren több százezer lelkes ün­neplő tömeg fogadta őket. Elsőnek Til­­dy Zoltán, a Magyar Köztársaság első elnöke szól az összegyűlt éljenző tö­meghez, majd a három baloldali párt vezetője méltatta a köztársaság kikiál­tásának történelmi jelentőségét .Miért csak 1946-ban ? A két világháború között Magyaror­szág király nélküli királyság volt. Ezt a felemás, konzervatív állapotot meg­szüntetni mindenképpen időszerű volt De miért csak 1946-ban került sor erre a fontos lépésre, kérdezheti a mai fia­talabb olvasónemzedék? A felelet egy­szerű, és az idősebbek­ azonnal meg is értik, hiszen tapasztalták, mert a hely­­zet ekkor érett meg az államforma megváltoztatására. Igaz, már 1945 tava­­szán megszüntette egy miniszterelnöki rendelet az államigazgatásban a „ma­gyar királyi” jelző használatát, de az államformán az ideiglenes nemzetgyű­lés nem változtatott. Erre akkor nem is kerülhetett sor, hiszen más, halasztha­tatlan teendőket kellett végrehajtani szakítani a hitleri Németországgal, ha­dat üzenni neki, a Szovjetunió felsza­badító hadseregének segíteni kiverni a fasisztákat a még megszállt országrész­ből, eltakarítani a romokat, helyreállí­tani a szétrombolt vasútvonalakat, hi­dakat, utakat, megelőzni a fronttal együttjáró, fenyegető járványos beteg­ségeket. Egyszóval: megindítani a nor­mális életet. Ezt lehet tekinteni az első lépésnek. Mindjárt utána, vagy vele egy időben másodiknak, a földreform megvalósítá­sát. A politikai csatározásokat tulaj­donképpen a földreform körüli vita nyi­totta meg. A Kisgazdapárt jobbszárnya és a kormányban levő polgári elemek, de még a Szociáldemokrata Párt jobb­­szárnya is el akarta odázni a földrefor­mot. Érvelésük lényege az volt, hogy visszaesik a termelés, éhínség fenyeget, ha meggondolatlanul hozzákezdenek a föld szétosztásához. Mesterkedésük — mint azt már a történelemből tudjuk — nem sikerült, a földreform 1945-ben sikeresen befejeződött. A földhöz jut­tatott szegényparasztság, az osztálytu­­­datos munkásság mellett, az új, szüle­tőben levő demokratikus államnak fő támasza lett. És a földreform sikere egyúttal a baloldal pozícióinak meg­erősödését is jelentette. .1 reakció támadásba latsul A baloldal győzelme nem volt egy­értelmű és magától értetődő. 1945 no­vemberében a nemzetgyűlési választá­sokon a jobboldal előretört, megszerez­te a szavazatok több mint 50 százalé­kát. Az emberekben mélyen élt még a régi rend „fegyelme”, a tartózkodó féle­­lem az új, ismeretlen világtól, a front­ország gyötrelme — és a reakció ezt ügyesen felhasználta a maga javára. A kommunisták a szociáldemokraták­kal és parasztpártiakkal együtt nehéz harcnak néztek elébe. Meg kellett küz­deni azért, hogy az üzemekben a mun­­kásellenőrzés létrejöhessen, le kellett leplezni és megakadályozni a tőkések termelést akadályozó szabotázskísérle­teit. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) és a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) vezette a demokratikus rend elleni harcot s a Kisgazdapárt jobbszárnyán segítőket is talált. A kormány többek között elle­nük hozta létre a Gazdasági Főtanácsot, ammelynek joga lett minden termeléssel kapcsolatos ügybe beleszólni, intéz­kedni. A GYOSZ és a TÉBE akcióival egy időben a földbirtokosok is megkísérel­ték vissz­a­perelni földjeiket, vagy azok egy részét. A kisgazdapárti parlamenti többségre számítva egyre merészebbek lettek. Az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál egymást érték küldöttségeik. Ebben a helyzetben a baloldali pártok a tömegekhez fordultak. Országszerte parasztgyűléseket szerveztek és a fővá­rost is felkeresték a szegényparasztok képviselői. Tábláikon ez volt olvasha­tó: „Földet vissza nem adunk!” „Aki a földhöz nyúl, meghal — vagy mi ha­lunk meg!” Az ellentámadás sodrában került sor a szénbányák , a hozzájuk tartozó erő­­művek államosítására is. Ezt a lépést gazdasági szükségszerűségként kellett megtenni, hiszen az éledező ipar éltető eleme a szén és villamos energia volt, életkérdés, hogy ki dönthetett felhasz­nálása vagy nem felhasználása felett. Ilyen politikai és gazdasági körülmé­nyek között indult meg a harc a köz­társaság kikiáltásáért. Dokumentumok bi­­nyítják, hogy Mindszenty József hercegprímás már 1945 ben levelekkel, kereste fel Habsburg Ottót és felkínálta neki a magyar koronát. Részlet egy le­veléből: „Felséges Uram! Mély hódola­tomat jelentem örökös királyomnak, mint a Szentséges Atyától legkegyeseb­ben kinevezett esztergomi érsek, mint az ország prímása és ezzel a ténylege­sen államfőtlen ország első közjogi mél­tósága. A mai állami berendezkedésben nem könnyű ezt a közjogi méltóságot már csak boldogult elődöm halálával b­ekövetkezett megszakítás miatt is tel­jes mérvben érvényesíteni, de ami a Fenségedhez való hűségemet illeti, ezt a mégoly nehéz viszonyok sem változ­tathatják meg. Jelen levelem vivője pá­ter Nagy S. J. Méltóztassék őt bizalom­mal fogadni. Nevemben és megbízásom­ból jelentést tesz fenségednek és közér­dekű, a királyság és nemzet ügyére egyaránt életfontosságú kérésemet ter­jeszti elő. A királynő őfelségének mély hódolatomat jelentve, vagyok Fenséged­nek hűséges híve. Mindszenty József sk. hercegprímás, esztergomi érsek. Veszp­rém, 1945 szeptember 22.” Ez a levél nyilvánosságra csak ké­sőbb került. De a parlamenti vitában akadt képviselő Schlachta Margit sze­mélyében, aki nyíltan pártfogásba vette a királyságot, a Habsburgokat. .. történelem tűette napirendre A köztársaság kikiáltását a történe­­­lem tűzte napirendre. A köztársasági gondolat 1848—49 óta mély gyökeret eresztett a magyar közgondolkodásban. Az 1918-as polgári forradalom a törté­nelem logikájával fejlődött a Tanács­­köztársaságba, soha többé nem kitöröl­hető módon a milliók agyából. Rajk László, a kommunista párt vezérszóno­ka így beszélt a parlamenti vitában: „A Magyar Köztársaság törvénybe iktatása fordulópont nemzetünk történetében. Ezzel a törvénnyel megszilárdíthatjuk a magyar demokrácia eddigi vívmá­nyait, befelé és kifelé demonstráljuk a magyar demokrácia szilárdságát és ál­landóságát. Mi, magyar kommunisták, valljuk: a köztársaság az az államforma, amely a követelményeknek és a magyar nép érdekeinek legjobban megfelel. A köztársaság édes gyermeke, természetes következménye népünk évszázados sza­badságharcának.” Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Szakasits Árpád a Népszavában írt február elsejei vezércikkében: „Sokszor látszott úgy, hogy a magyarság elsüly­­lyed, mint nemzet és eltűnik, mint a­ nép. Európának ebben a viharzónájában sok népet sepert el a történelem forgószele; a magyar nép ittmaradt és ez­­ nem véletlen. A nemzeti öröklét törvénye benne rejtőzött a magyar parasztságban, amely néha századokig mozdulatlannak látszott, áthatolhatatlan és megbontha­tatlan kőzetnek, és ebben a mozdulat­lannak látszó tömegben mégis benne éltek és ebből sarjadtak az ellenállásnak és megmaradásnak legyőzhetetlen erői. Ezek a paraszti tömegek sereglettek Dó­­zsa, Kossuth lobogói alá, az erdélyi nagy­fejedelmek köré, amikor veszélybe ke­rült az ország élete és a szabadság ügye és ez a parasztság és a belőle lelkedzett ipari munkásság állott ki 1918 októbe­rében is a nemzeti önállóság és függet­lenség s a népszabadság ügye mellé. Európa akkor magára hagyta a magyar népet szép és tiszta forradalmával és a­­ forradalmi kísérleteket a „szegedi gon­dolat” martalócai kegyetlenül vérbefoj­­tották, akár csak Világos után 1848 egész Európát bevilágító gyönyörű sza­badságharcát.” Köztársasági —­l­épköstársasági Darvas József a parasztpárt nevében a köztársaságról szólva a következőket mondta: „Mi nem formális és liberális demokráciát akarunk, hanem valóságos népi demokráciát!” A köztársasági államforma létreho­zása idején fontos volt a köztársasági elnök személye. A kommunistáknak fi­gyelembe kellett venni a parlamenti erőviszonyokat, a kisgazdapárton belüli jobb- és baloldali csoportosulás ellenté­teit, sőt, a Szociáldemokrata Párton be­lüli jobboldalt is. Nem is volt szándé­kukban saját jelöltet állítani. Pártközi megegyezés alapján ők is a kisgazda­­párti Tildy Zoltánt javasolták köztár­sasági elnöknek. Rajk László a köztár­sasági államformát méltatva kijelentet­te: „A köztársaság törvénybe iktatásá­val nemcsak megszilárdítjuk egyeszten­­dős küzdelmünk vívmányait, de meg akarjuk szilárdítani további fejlődé­sünk lehetőségeit is.” A további fejlődés a népköztársaság megvalósítása volt. A Magyar Köztár­saság történelmi küldetését teljesítette, s megnyitotta az utat a szocializmus építésének megfelelő államforma előtt. 1949 augusztusában a munkásosztály szövetségeseivel együtt még fejlettebb államformát valósított meg: a Magyar N­épköztársaságot, Gerő János 99

Next