Népszava, 1976. április (104. évfolyam, 78–102. sz.)
1976-04-27 / 99. szám
1976. április 27. NÉPSZAVA És nemcsak Jánosháza Faluközpont — vagy kisváros — Bácsi kérem, én is vidéki vagyok, akárcsak az osztály többsége — mondja egy szőke, copfos kislány illedelmesen. Nem a fővárosban vagy pedig az ország öt nagyvárosának valamelyik iskolájában hangzik el ez a mondat, hanem Jánosházán, a Vas és Veszprém megye szélére épült 3100 lakosú falu iskolaépületében. És hová valósiak a vidéki gyerekek? — Kemenespálfára, Nemeskeresztúrra, Karakóra, Kékedre, Kissomlyóra, Dukára — hangzik a ráA legelső kívánság az volt, hogy a körzet centruma váljék gazdasági központtá is, hiszen ez az alapja mindennek. S hogy mi „Jdvántatik” meg egy gazdasági központtól? A jánosháziak azt válaszolják: legalább egy kisebb gyár. — Igaz, nem lehet minden, néhány száz lelkes faluba egy kisüzemet telepíteni — mondja Tóbiás Károlyné, a helybeli Iskolabútor- és Sportszergyár munkásnője. Viszont sok falutól aránylag távol esik a város. Jánosháza például körülbelül a Veszprém és Szombathely közötti távolság felén fekszik, még Sárvár is vagy harminc kilométernyire van innen. Korábban én is odajártam Kissomlyóról dolgozni. A sok fárasztó utazás után nagy örömmel fogadtam, hogy Jánosházán, Kissomlyótól hét kilométerre, a negyedik ötéves tervben felépült ez a gyár. Az üzem ma már négyszáz embernek ad kenyeret ... — Valamikor a hatvanas évek elején, még itt is az volt az általános: ahány falu, annyi tsz — mondja Mánál József, a jánosházi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz főkönyvelője. — Bár akadtak köztük módosabbak is, a többség mégis csak csetlett-botlott, hiszen mekkora gazdasági erőt tud összpontosítani egy olyan kis falucska ? Ma viszont, amióta a tsz-ek egyesültek, már arra is lesz. A hat község központja Jánosháza. A hat falu együttes lélekszáma nem éri el a két és fél ezret. Rajkai László megyei főépítész szerint a körzeti központ rangjának elismerése fejeződik ki a gyerekek értékítéletében. — Még 63 Jánosházához hasonló körzeti központ van Vas megyében — folytatja a főépítész. — Csaknem 180 kis falucskát kell kiszolgálniuk. Sok víz lefolyt a Rábán, mire odáig jutottak, mint Jánosháza, futotta az erőnkből, hogy kétmillió forintot érő traktort vegyünk. Cukorrépakombájnunk is van, amely a környéket is kisegíti. És bár nem mi vagyunk a megye leggazdagabb tsz-e, külföldi jutalomüdülésre is el tudjuk küldeni a legjobb tsz-tagokat. A körzeti központnak persze közigazgatási központnak is kell lennie. Ennek megfelelően, a környékbeliek minden hivatalos ügyet a jánosházi nagyközségi tanácsnál intéznie el. Schlöber Etelka igazgatási csoportvezető szerint 20—25 ember látogat naponta hozzájuk. Ki- és bejelentkeznek, iparengedélyt kérnek, hagyatéki, gyámügyi stb. problémákkal kopogtatnak. A tanács igyekszik mindennek megadni a rendjét-módját. Olyan gyönyörű — elektromos orgonává is felszerelt — házasságkötő termet rendezett be például, hogy sok szülő, aki azelőtt a templomi esküvő mellett kardoskodott (mondván, hogy ott szebbek a külsőségek), ma már egyre inkább a házasságkötő termet részesíti előnyben. Tavaly már 53 közül 26 pár tartotta itt az esküvőt. A körzeti központban van a pompásan felszerelt egészségház is. Amikor benyitunk a rendelőbe, dr. Kiss Imre vezető orvos éppen útra készülődik. Az egyik társközségbe megy beteghez. — Három orvos és egy fogorvos dolgozik a hatezer ember egészségének védelmén — mondja. — Más szavakkal: itt már több orvos jut tízezer lakosra, mint az országos átlag. Egyébként 40—45 Tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás — alig háromezer lelkes faluban? És nem is csupán Jánosháza kap erre a célra beruházási keretet a megyétől. — Összesen 1200 szövetkezeti lakást akarunk építeni az ötödik ötéves tervben a megyében, a Jánosházához hasonló nagyközségekben — válaszolja dr. Bors Zoltán, a megyei tanács általános elnökhelyettese Szombathelyen. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban úgy döntött, hogy a szövetkezeti A megyei főépítész és Kiss István nagyközségi tanácselnök kíséretében üzletnézésre indulunk a faluközpontba. Van mit nézni! Egész sor szaküzlet van a községben: vas-, mezőgazdasági áruk boltja, órás, vegyes kultúrcikkbolt, fényképész. Sőt áruház is. Az emeletes áruházban a zoknitól a motorkerékpárig minden kapható Itt. Sok a vásárló is. A cipőrészlegnél fejkendős aszszony válogat, öt év forma kislányával és Volán, egyenruhát viselő férjével Csonka Józsefné Karakóról ebben az áruházban vette meg szinte az egész háztartását, amosógépet, porszívót, bútort, rádiót is. Minek cipekedni a városból, amikor itt van minden közel?.. Valóban semmi sincs távol. A gyerekeknek megkönnyíti a tanulást, hogy Kemenespálfa 3, Karakó 2, Nemeskeresztúr 4, Keléd 7, Duka 3 és Kissomlyó mindössze hat kilométerre fekszik Jánosházától, autóbusz viszi és hozza őket, nem sok időt veszítenek az utazással. Cserében olyan jól felszerelt, körzeti iskolában beteg kopog be ezen az ajtón naponta, ők természetesen a könnyebb betegek. Hetenként egyszer orvosi rendelést tartunk mind a hat társközségben is, vagy pedig kimegyünk a súlyosabb esetekhez. iparnak a faluközpontok építésére kell majd összpontosítania az erejét... Az elmúlt tíz évben kiépültek a körzeti központokban a korszerű egészségházak, áruházak, iskolák — most új időszak kezdődik. Az emeletes házak kora. Ha csírájában is, de már látható, milyenek lesznek a jövő kisvárosi jellegű faluközpontjai. Tovább változik így a falvak arculata, tovább csökken a falu és a város között a különbség. Magyar László tanulhatnak, ahol egész sor szakkör is működik. A falu iskolája emeletes. Mint ahogy emeletes ház épült a tanácsnak, az egészségügyi központnak, az áruháznak és részben az Iskolabútor- és Sportszergyárnak is. Ezenkívül még 8 egyemeletes lakóház is van a faluban. Nem is olyan régen esemény volt, ha egyvagy kétemeletes házat találtunk ekkor a faluban s az épület már a községet bemutató képeslapra is odakerült! Kézenfekvő a kérdés: véletlen jelenség vagy törvényszerű, hogy fölfelé kezdenek terjeszkedni a magyar falvak is, mint a nyugateurópaiak? — Szélesen „elterülő” községben nagyon drága dolog volna a csatornázás. Nekünk sincs más választásunk, mint az emeletes faluközpont — válaszolja Kiss István tanácselnök. — Az ötödik ötéves tervben újabb 4—5 darab emeletes házat építünk a centrumban, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásokkal. Az építkezésekhez a megyei tanács adott pénzt... Gazdasági és közigazgatási centrum • • Üzletek, áruház 1200 szövetkezeti lakás Tovább fejlődtek nemzetközi pénzügyi kapcsolataink A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése hétfőn tartotta a Magyar Nemzeti Bank évi rendes közgyűlését. Jelen voltak dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, továbbá az állami részvénytulajdon képviselői, a bank igazgatóságának és elnökségének tagjai. Dr. Tímár Mátyás, a bank elnöke beterjesztette az 1975. évről szóló jelentést, a mérleget és az eredményelszámolást. A közgyűlés megállapította, hogy a bank eredményes üzleti évet zárt, sikeresen végrehajtotta a kormány hitelpolitikai irányelveiből adódó feladatokat. A mérlegből kitűnik, hogy a december 31-én fennállott tartós (közép- és hosszú lejáratú) kihelyezést a részvénytőke, a tartalék és a lekötött betétek együttes összege 80,5 százalékban fedezte, ami jobb a tervezett fedezeti aránynál. Megállapítja a jelentés, hogy a bankhitellel a korszerű, gazdaságos termelési és termékszerkezet kialakítását előmozdító beruházásokat finanszírozta. Ennek keretében elsősorban a fejlesztési programokba tartozó, valamint a minden piacon értékesíthető árualapokat bővítő, gyorsan megtérülő beruházásokat hitelezte. Kedvező visszhangra talált a konvertibilis devizabevételek növelésére irányuló hitelpályázati felhívás. A forgóeszközhitelek valamelyest csökkentek: ez részben a vállalatok nagyobb saját forrásaival kapcsolatos, részben pedig jelzi, hogy ,a szigorúbb hitelezés is hozzájárult a készletnövekedés — tervnek megfelelő — mérséklődéséhez. A jelentés a devizagazdálkodásról beszámolva tájékoztatást ad arról, hogy rubel viszonylatban a bevételekből és korábban felhalmozódott követelésekből tervszerűen teljesítette a bank az áruforgalommal és egyéb kötelezettségekkel kapcsolatos fizetéseket. Dollárviszonylatban a külkereskedelmi mérleg az év egészét tekintve passzív volt, a második félévi ,mérleg azonban már aktívumot mutatott. Ebben szerepe volt annak is, hogy a világpiaci árak számunkra az év második felében valamelyest kedvezőbben alakultak. A hiányt a bank a tartalékok terhére, valamint a megnövekedett áruforgalmon kívüli devizabevételekből (tranzitforgalom, turizmus stb.) fedezte. A bank az év folyamán az aktív árfolyampolitika megvalósítása érdekében nyomon követte a tőkés valuták piaci árfolyam - arányait, és ezeket a forint árfolyamokban érvényesítette. Tovább fejlődtek a bank nemzetközi pénzügyi kapcsolatai. Szorosabbá vált az együttműködés a KGST közös bankjaival és a szocialista országok pénzintézeteivel. Rendszeres és jó kapcsolatot tartott a bank régi ügyfeleivel, és a kölcsönös érdekek alapján több területen bővítette bankkapcsolatait a tőkés világban és a fejlődő országokban. A külföldi pénzintézetektől felvett hitelekről a sajtó többször is hírt adott. A közgyűlés megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta a jelentést, jóváhagyta a mérleget és az eredményelszámolást. Megállapította, hogy a bank eleget tett az állammal szembeni kötelezettségének és úgy értékelte, hogy pénzügyi helyzete kedvező alapot ad további feladatai teljesítéséhez. A közgyűlés végül megválasztotta a számvizsgálókat. (MTI) Hervadó örökzöldek Három évvel ezelőtt csupán a Belkereskedelmi Minisztérium százötven panaszos levelet kapott, amiért hiányzott az üzletekből a fürdőkád. S mennyien fogtak még tollal emelték fel a telefont, fordultak felháborodott szavakkal különféle vállalatokhoz, intézményekhez, sajtószervekhez emiatt! Meg kell hagyni: teljesen igazuk volt. Képtelenség, hogy a fürdőkád hiánya miatt egyszerűen le kellett állítani lakások építését, vagy halogatni a beköltözést. De ki szól akár egyetlen szót is most amikor korlátlanul lehet kapni fürdőkádat? Természetesen senki sem. Mert az a magától értetődő, hogy van, hogy kínálják, hogy lehet kapni. Legfeljebb annak szavát hallani, aki világoskék vagy sárga kádat szeretne, meg azonos színű mosdót és csempét is, mert ilyennek álmodta fürdőszobáját, s lám, a színes kádra valósággal vadászni kell; ritka, mint a fehér holló. Igen, nőnek az igényeink, s ez is természetes, ez is így van jó. Mégis talán meg kell állni egy pillanatra, elgondolkodni, észrevenni a kedvező változásokat is. Mert akadnak bőven, s nem maguktól teremnek, hanem sok ember szívós és fáradságos igyekezete, erőfeszítése nyomán. Itt van például a szárazelem, amelynek hiánya egy időben, úgy tűnt, a sajtónak is örökzöld témát kínált. Elterjedt a kisrádió, de nem szólt, némán lapult — nem volt hozzá elem. Bosszankodtunk, panaszkodtunk, cikkeztünk, bíráltunk, kerestük a felelősöket. De most ki keresi azokat, akik gondoskodtak az elemellátásról? Pedig elem sem lett csak úgy, magától. Mint ahogy zsinór meg huzal — hivatalos nevén vezetékáru — sem, hanem úgy, hogy a gyárak növelték a termelést, a baráti országok fokozták szállításaikat, s mikor ez sem volt elegendő, úgy döntöttek, hogy szűkös devizahelyzetünk ellenére, tőkés országoktól is vásárolunk ilyen apróságokat. Mertcsak addig apróságok, amíg szükség esetén kéznél vannak, de megnő jelentőségük, ha hiányoznak. S hogy csupán egyetlen szakma, a vas-műszaki kereskedelem terén maradjunk, említsük meg a Sokat emlegetett konnektort, a másik „örökzöld” témát. A jelek szerint egyszer az örökzöldek is elhervadnak. A konnektor nem téma, hiszen van. Nem téma? Nekünk, fogyasztóknak, már nem. De a Kontakta-gyárnak, amelyet annyit ostoroztunk a belkereskedelemmel szembeni szűkmarkúsága miatt, s amely ma minden termékéből jó ellátást biztosít, bizony téma. Mert az árut meg kell termelni, méghozzá gazdaságosan, s nemcsak a hazaiakról, hanem az exportról is gondoskodni kell. Megtették, megteszik! Vagy itt vannak például a barkácsszerszámok. Amint terjedt a „csináld magad”-mozgalom, amint nőtt a szabad idő, meg a barkácsolási kedv, úgy vált mind bosszantóbbá, hogy nem lehetett egy jó csavarhúzót vagy vésőt kapni, hogy nem volt elég szeg meg csavar. Ma van sokféle fa- és fémmegmunkáló szerszám, sőt, hamarosan megkezdik a Szovjetunióból importált barkács kisgépek árusítását is. Soroljuk még? Hasonló a helyzet a vízvezetékcsővel, az összekötő elemekkel, idomokkal, a kád-, a mosdó- és mosogató csaptelepekkel, a zárral, a vasalással, s ezzel távolról sincs vége a listának, amelyet a közelmúlt hiánycikklistájáról lekerült termékekből öszszeállíthatunk, pedig csupán egyetlen, viszonylag szűk szakma területén maradtunk. Ezt az új listát, a „már van listát”, nem szokás összeállítani; az ilyen listák észrevétlenek maradnak, mint az egészséges ember számára a maga állapota. Bezzeg ha ezernyi porcikánk közül csak egy is felmondja a szolgálatot! S ha akad még számos gondunk-bajunk — és lesz is mindig, míg többet akarunk ma, mint tegnap — s a hiányzó cikkekről most is lehet listát készíteni, akkor is tény: a nehéz gazdasági helyzetben is javul, állandóan javul a lakosság áruellátása. Javul? Inkább javítják, javítjuk kitartó munkával, ésszerű gazdálkodással, céltudatos igyekezettel. Ezért kell észrevenni iparunk, bel- és külkereskedelmünk épülésének, fejlődésének jeleit; enélkül nem alkothatunk hű képet önmagunkról, helyzetünkről, az útról, amelyen haladunk. Gál Zsuzsa KÖRINTERJÚ A vállalatok középtávú ötéves tervéről A Minisztertanács legutóbbi ülésén — mint beszámoltunk róla — az Országos Tervhivatal előterjesztésében meghallgatta a vállalatoknál folyó középtávú tervezői munka eddigi tapasztalatainak és a további szükséges tennivalóknak összefoglalását Megkérdeztük néhány vállalatunkat: hogyan, állnak a munkával, mit terveznek az ötödik ötéves tervben? DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR: — A KGST-be tömörült szocialista országok megállapodása szerint — mondja Hámori Sándor vezérigazgató-helyettes — Magyarország, nevezetesen a Diósgyőri Gépgyár szakosodik a dróthúzó-, feldolgozó, kábelgyártó gépek gyártására. Ebből a termékünkből öt esztendő alatt 240 százalékra növeljük termelésünket. Ez a többlet csaknem teljes egészében exportra kerül, hiszen a hazai igény minimális. Felkészültünk ennek a nagy feladatnak a megoldására, párhuzamosan folyik a tervezés és a megvalósítás. Természetesen nem minden termékünkből növeljük ilyen nagy mértékben a termelést, ezért termelési értékünk összességében 138 százalékra nő. SZEGEDI ALHAGYAR: — Több variációban is elkészítettük vállalatunk ötödik ötéves tervét — tájékoztat Poór György vezérigazgató-helyettes. — Az egyiket el is fogadták a minisztériumi zsűrizésen, jelenleg a részletes tervmunka és a partnerekkel való egyeztetések vannak napirenden. — Elképzeléseink egyik sarkpontja, hogy folytatjuk a már korábban megkezdett üzemszervezési munkákat. Új gyártmánycsoportokra is kiterjesztjük a már bevált módszereket, s újak meghonosítására is törekszünk. Bácsalmási egységünkben már január óta új üzemszervezési megoldásokat alkalmazunk. Látható: elsősorban belső tartalékaink mozgósításával akarjuk elérni, hogy vállalatunk nyeresége a megváltozott szabályozórendszer körülményei között is csak annyival csökkenjen, amennyit átmenetileg nem tudunk ellensúlyozni. TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁK: — Vállalatunk szociális tervéből az egyik legfontosabb minden bizonnyal a lakásépítés — mondja Korcyi Béla, a vállalati szakszervezeti tanács titkára. — A negyedik ötéves tervben 500—550 lakást építettünk saját erőből, s ezt folytatjuk. Ennél is fontosabb azonban, hogy a 10 000 bányászlakás felépítését meghirdető akcióban mi is részt veszünk, s 1976—1980. között 1650 lakást adunk át a bányászoknak. Ezek a lakások nagyjában évi egyenletes megoszlásban készülnek el. RÁBATEXT GYŐRI TEXTILIPARI VÁLLALAT: — A több változatban elkészült ötéves tervünk elfogadott variációja szerint 650 millió forintos beruházást hajtunk végre — sorolja a tényeket Pilz Nándor üzemgazdasági főosztályvezető. — Most dolgozunk az elfogadott változat továbbfejlesztésén. Megfelelő hatékonyságú tervet kell összeállítanunk, mert csak így kaphatjuk meg a szükséges bankhitelt. A többletterméket mind exportáljuk, a kivitelből származó árbevételünk ezzel 80 százalékkal nő. • A beruházás az automatizálás jegyében történik. Kétszázhatvan szovjet automatikus szövőgépet állítunk üzembe. Megoldjuk a fonoda klimatizálását és a rossz minőségű pamut tisztítását. Eddig ezt a minőséget külföldre kellett eladni, s helyette nekünk megfelelő minőséget importáltunk. Kétezer tonna áruról van szó, s csak ezen az egy fejlesztésen 672 ezer dollár lesz a tiszta népgazdasági haszon. Néhány kikészítő berendezést is beszerzünk és növeljük a fonalfestő-kapacitást. Mindezek eredményeként emelkedik termelésünkön belül a tarkán szőtt és a szintetikus áruk mennyisége. A tervkészítés egyike a legfelelősségteljesebb munkáknak. Ahány vállalat, annyi gond, annyi megoldást váró feladat. Csak az a közös, hogy mindenhol keresik a legjobb elképzeléseket, amelyek segítségével növelhető a hatékonyság, a nyereség — mindezt összegezve: a kis és nagy kollektíva életszínvonala. O. A. 3 (A Magyar Szocialista Munkáspárt május 1-jei jelszavaiból) ÉLJEN A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ MAGYAR NÉP!