Népszava, 1976. április (104. évfolyam, 78–102. sz.)

1976-04-27 / 99. szám

1­9­7­6. április 27. NÉPSZAVA És nemcsak Jánosháza Faluközpont — vagy kisváros — Bácsi kérem, én is vidéki vagyok, akárcsak az osztály többsége — mondja egy szőke, copfos kislány illedelmesen. Nem a fővárosban vagy pedig az ország öt nagy­városának valamelyik is­kolájában hangzik el ez a mondat, hanem János­­házán, a Vas és Veszp­rém megye szélére épült 3100 lakosú falu iskola­­épületében. És hová valósiak a vi­déki gyerekek? — Kemenespálfára, Ne­me­skeresztúrra, Karakóra, Kékedre, Kissomlyóra, Dukára — hangzik a rá­A legelső kívánság az volt, hogy a körzet cent­ruma váljék gazdasági központtá is, hiszen ez az alapja mindennek. S hogy mi „Jdvántatik” meg egy gazdasági központtól? A jánosháziak azt vála­szolják: legalább egy ki­sebb gyár. — Igaz, nem lehet min­den, néhány száz lelkes faluba egy kisüzemet te­lepíteni — mondja Tóbiás Károlyné, a helybeli Is­kolabútor- és Sportszer­­gyár munkásnője.­­ Vi­szont sok falutól arány­lag távol esik a város. Jánosháza például körül­belül a Veszprém és Szombathely közötti tá­volság felén fekszik, még Sárvár is vagy harminc kilométernyire van innen. Korábban én is odajártam Kissomlyóról dolgozni. A sok fárasztó utazás után nagy örömmel fogadtam, hogy Jánosházán, Kis­­somlyótól hét kilométer­re, a negyedik ötéves tervben felépült ez a gyár. Az üzem ma már négyszáz embernek ad ke­nyeret ... — Valamikor a hatva­nas évek elején, még itt is az volt az általános: ahány falu, annyi tsz — mondja Mánál József, a jánosházi Magyar—Bol­­gár Testvériség Tsz fő­könyvelője. — Bár akad­tak köztük módosabbak is, a többség mégis csak csetlett-botlott, hiszen mekkora gazdasági erőt tud összpontosítani egy olyan kis falucska ? Ma viszont, amióta a tsz-ek egyesültek, már arra is lesz. A hat község köz­pontja Jánosháza. A hat falu együttes lélekszáma nem éri el a két és fél ezret. Rajkai László megyei főépítész szerint a körzeti központ rangjának elis­merése fejeződik ki a gye­rekek értékítéletében. — Még 63 Jánosházá­­hoz hasonló körzeti köz­pont van Vas megyében — folytatja a főépítész. — Csaknem 180 kis fa­lucskát kell kiszolgálniuk. Sok víz lefolyt a Rábán, mire odáig jutottak, mint Jánosháza, futotta az erőnkből, hogy kétmillió forintot érő traktort vegyünk. Cukor­répakombájnunk is van, amely a környéket is ki­segíti. És bár nem mi va­­gyunk a megye leggazda­gabb tsz-e, külföldi juta­lomüdülésre is el tudjuk küldeni a legjobb tsz-ta­­gokat. A körzeti központnak persze közigazgatási köz­pontnak is kell lennie. Ennek megfelelően, a környékbeliek minden hi­­vatalos ügyet a jánoshá­zi nagyközségi tanácsnál intéznie el. Schlöber Etelka igazgatási csoport­­vezető szerint 20—25 em­ber látogat naponta hoz­zájuk. Ki- és bejelentkez­nek, iparengedélyt kér­­nek, hagyatéki, gyámügyi stb. problémákkal kopog­tatnak. A tanács igyek­szik mindennek megadni a rendjét-módját. Olyan gyönyörű — elektromos orgonává­ is felszerelt — házasságkötő termet ren­­­dezett be például, hogy sok szülő, aki azelőtt a templomi esküvő mellett kardoskodott (mondván, hogy ott szebbek a kül­sőségek), ma már egyre inkább a házasságkötő termet részesíti előnyben. Tavaly már 53 közül 26 pár tartotta itt az eskü­vőt. A körzeti központban van a pompásan felsze­relt egészségház is. Amikor benyitunk a rendelőbe, dr. Kiss Imre vezető orvos éppen útra készülődik. Az egyik társ­községbe megy beteghez. — Három orvos és­­ egy fogorvos dolgozik a hat­ezer ember egészségének védelmén — mondja. — Más szavakkal: itt már több orvos jut tízezer la­kosra, mint az országos átlag. Egyébként 40—45 Tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás — alig háromezer lelkes falu­ban? És nem is csupán Jánosháza kap erre a cél­ra beruházási keretet a megyétől. — Összesen 1200 szö­vetkezeti lakást akarunk építeni az ötödik ötéves tervben a megyében, a Já­­nosházához hasonló nagy­községekben — válaszol­ja dr. Bors Zoltán, a me­gyei tanács általános el­nökhelyettese Szombathe­lyen. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban úgy dön­tött, hogy a szövetkezeti A megyei főépítész és Kiss István nagyközségi tanácselnök kíséretében üzletnézésre indulunk a faluközpontba. Van mit nézni! Egész sor szaküz­let van a községben: vas-, mezőgazdasági áruk bolt­ja, órás, vegyes kultúr­­cikkbolt, fényképész. Sőt­­ áruház is. Az emeletes áruházban a zoknitól a motorkerék­párig minden kapható Itt. Sok a vásárló is. A cipő­részlegnél fejkendős asz­­szony válogat, öt év forma kislányával és Volán, egyenruhát viselő férjé­­vel Csonka Józsefné Ka­rakóról ebben az áruház­ban vette meg szinte az egész háztartását, a­­mo­sógépet, porszívót, bútort, rádiót is. Minek cipeked­­ni a városból, amikor itt van minden közel?.. Valóban semmi sincs távol. A gyerekeknek megkönnyíti a tanulást, hogy Kemenespálfa 3, Karakó 2, Nemes­kereszt­úr 4, Keléd 7, Duka 3 és Kis­­somlyó mindössze hat ki­lométerre fekszik János­­házától, autóbusz viszi és hozza őket, nem sok időt veszítenek az utazással. Cserében olyan jól fel­szerelt, körzeti iskolában beteg kopog be ezen az ajtón naponta, ők termé­szetesen a könnyebb be­tegek. Hetenként egyszer orvosi rendelést tartunk mind a hat társközségben is, vagy pedig kimegyünk a súlyosabb esetekhez. iparnak a faluközpontok építésére kell majd­ össz­pontosítania az erejét... Az elmúlt tíz évben ki­épültek a körzeti közpon­tokban a korszerű egész­ségházak, áruházak, isko­lák — most új időszak kezdődik. Az emeletes há­zak kora. Ha csírájában is, de már látható, milyenek lesznek a jövő kisvárosi jellegű faluközpontjai. Tovább változik így a falvak arculata, tovább csökken a falu és a vá­ros között a különbség. Magyar László tanulhatnak, ahol egész sor szakkör is működik. A falu iskolája emele­tes. Mint ahogy emeletes ház épült a tanácsnak, az egészségügyi központnak, az áruháznak és részben az Iskolabútor- és Sport­szergyárnak is. Ezenkívül még 8 egyemeletes lakó­ház is van a faluban. Nem is olyan régen esemény volt, ha egy­­vagy kétemeletes házat találtunk ekkor a faluban s az épület már a közsé­get bemutató képeslapra is odakerült! Kézenfekvő a kérdés: véletlen jelen­ség vagy törvényszerű, hogy fölfelé kezdenek ter­jeszkedni a magyar fal­vak is, mint a nyugat­­európaiak? — Szélesen „elterülő” községben nagyon drága dolog volna a csatorná­zás. Nekünk sincs más választásunk, mint az emeletes faluközpont — válaszolja Kiss István ta­nácselnök. — Az ötödik ötéves tervben újabb 4—5 darab emeletes házat épí­­tünk a centrumban, taná­csi értékesítésű szövetke­zeti lakásokkal. Az épít­kezésekhez a megyei ta­nács adott pénzt... Gazdasági és közigazgatási centrum • • Üzletek, áruház 1200 szövetkezeti lakás Tovább fejlődtek nemzetközi pénzügyi kapcsolataink A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése hétfőn tartotta a Ma­gyar Nemzeti Bank évi rendes közgyűlését. Jelen voltak dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, továb­bá az állami részvénytu­lajdon képviselői, a bank igazgatóságának és el­nökségének tagjai. Dr. Tí­már Mátyás, a bank elnö­ke beterjesztette az 1975. évről szóló jelentést, a mérleget és az eredmény­elszámolást. A közgyűlés megállapí­totta, hogy a bank ered­ményes üzleti évet zárt, sikeresen végrehajtotta a kormány hitelpolitikai irányelveiből adódó fel­adatokat. A mérlegből kitűnik, hogy a december 31-én fennállott tartós (közép- és hosszú lejáratú) kihe­lyezést a részvénytőke, a tartalék és a lekötött be­tétek együttes összege 80,5 százalékban fedezte, ami jobb a tervezett fedezeti aránynál. Megállapítja a jelentés, hogy a bankhitellel a kor­szerű, gazdaságos terme­lési és termékszerkezet kialakítását előmozdító beruházásokat finanszí­rozta. Ennek keretében elsősorban a fejlesztési programokba tartozó, va­lamint a minden piacon értékesíthető árualapokat bővítő, gyorsan megtérülő beruházásokat hitelezte. Kedvező visszhangra ta­lált a konvertibilis devi­zabevételek növelésére irányuló hitelpályázati felhívás. A forgóeszköz­­hitelek valamelyest csök­kentek: ez részben a vál­lalatok nagyobb saját for­rásaival kapcsolatos, rész­ben pedig jelzi, hogy ,a szigorúbb hitelezés is hozzájárult a készletnöve­kedés — tervnek megfe­lelő — mérséklődéséhez. A jelentés a devizagaz­dálkodásról beszámolva tájékoztatást ad arról, hogy rubel viszonylatban a bevételekből és koráb­ban felhalmozódott köve­telésekből tervszerűen teljesítette a bank az áru­forgalommal és egyéb kö­telezettségekkel kapcsola­tos fizetéseket. Dollár­viszonylatban a külkeres­kedelmi mérleg az év egészét tekintve passzív volt, a második félévi ,mérleg azonban már ak­tívumot mutatott. Ebben szerepe volt annak is, hogy a világpiaci árak számunkra az év máso­dik felében valamelyest kedvezőbben alakultak. A hiányt a bank a tartalé­kok terhére, valamint a megnövekedett áruforgal­mon kívüli devizabevéte­lekből (tranzitforgalom, turizmus stb.) fedezte. A bank az év folyamán az aktív árfolyampolitika megvalósítása érdekében nyomon követte a tőkés valuták piaci árfolyam - arányait, és ezeket a fo­rint árfolyamokban érvé­nyesítette. Tovább fejlődtek a bank nemzetközi pénz­ügyi kapcsolatai. Szoro­sabbá vált az együttmű­ködés a KGST közös bankjaival és a szocialista országok pénzintézeteivel. Rendszeres és jó kapcso­latot tartott a bank régi ügyfeleivel, és a kölcsö­nös érdekek alapján több területen bővítette bank­kapcsolatait a tőkés vi­lágban és a fejlődő orszá­gokban. A külföldi pénz­intézetektől felvett hite­lekről a sajtó többször is hírt adott. A közgyűlés megtár­gyalta és egyhangúlag el­fogadta a jelentést, jóvá­hagyta a mérleget és az eredményelszámolást. Megállapította, hogy a bank eleget tett az állam­mal szembeni kötelezett­ségének és úgy értékelte, hogy pénzügyi helyzete kedvező alapot ad továb­bi feladatai teljesítéséhez. A közgyűlés végül meg­választotta a számvizsgá­lókat. (MTI) Hervadó örökzöldek H­árom évvel ezelőtt csupán a Belke­reskedelmi Minisztérium százöt­ven panaszos levelet kapott, amiért hiányzott az üzletekből a fürdő­kád. S mennyien fogtak még tollal emelték fel a telefont, fordultak felhá­borodott szavakkal különféle vállala­tokhoz, intézményekhez, sajtószervek­hez emiatt! Meg kell hagyni: teljesen igazuk volt. Képtelenség, hogy a fürdő­kád hiánya miatt egyszerűen le kellett állítani lakások építését, vagy halogat­ni a beköltözést. De ki szól akár egyetlen szót is most amikor korlátlanul lehet kapni fürdő­kádat? Természetesen senki sem. Mert az a magától értetődő, hogy van, hogy kínálják, hogy lehet kapni. Legfeljebb annak szavát hallani, aki világoskék vagy sárga kádat szeretne, meg azo­nos színű mosdót és csempét is, mert ilyennek álmodta fürdőszobáját, s lám, a színes kádra valósággal vadászni kell; ritka, mint a fehér holló. Igen, nőnek az igényeink, s ez is ter­mészetes, ez is így van jó. Mégis talán meg kell állni egy pillanatra, elgondol­kodni, észrevenni a kedvező változáso­kat is. Mert akadnak bőven, s nem ma­guktól teremnek, hanem sok ember szí­vós és fáradságos igyekezete, erőfeszí­tése nyomán. Itt van például a szárazelem, amely­nek hiánya egy időben, úgy tűnt, a saj­tónak is örökzöld témát kínált. Elter­jedt a kisrádió, de nem szólt, némán la­pult — nem volt hozzá elem. Bosszan­kodtunk, panaszkodtunk, cikkeztünk, bíráltunk, kerestük a felelősöket. De most ki keresi azokat, akik gondoskod­tak az elemellátásról? Pedig elem sem lett csak úgy, magá­tól. Mint ahogy zsinór meg huzal — hivatalos nevén vezetékáru — sem, ha­nem úgy, hogy a gyárak növelték a ter­melést, a baráti országok fokozták szál­lításaikat, s mikor ez sem volt elegen­dő, úgy döntöttek, hogy szűkös deviza­­helyzetünk ellenére, tőkés országoktól is vásárolunk ilyen apróságokat. Mert­­csak addig apróságok, amíg szükség esetén kéznél vannak, de megnő jelen­tőségük, ha hiányoznak. S hogy csupán egyetlen szakma, a vas-műszaki kereskedelem terén ma­radjunk, említsük meg a Sokat emlege­tett konnektort, a másik „örökzöld” té­mát. A jelek szerint egyszer az örökzöl­dek is elhervadnak. A konnektor nem téma, hiszen van. Nem téma? Nekünk, fogyasztóknak, már nem. De a Kontak­­ta-gyárnak, amelyet annyit ostoroztunk a belkereskedelemmel szembeni szűk­markúsága miatt, s amely ma minden termékéből jó ellátást biztosít, bizony téma. Mert az árut meg kell termelni, méghozzá gazdaságosan, s nemcsak a hazaiakról, hanem az exportról is gon­doskodni kell. Megtették, megteszik! Vagy itt vannak például a barkács­­szerszámok. Amint terjedt a „csináld magad”-mozgalom, amint nőtt a szabad idő, meg a barkácsolási kedv, úgy vált mind bosszantóbbá, hogy nem lehetett egy jó csavarhúzót vagy vésőt kapni, hogy nem volt elég szeg meg csavar. Ma van sokféle fa- és fémmegmunkáló szerszám, sőt, hamarosan megkezdik a Szovjetunióból importált barkács kis­gépek árusítását is. Soroljuk még? Hasonló a helyzet a vízvezetékcsővel, az összekötő elemek­kel, idomokkal, a kád-, a mosdó- és mosogató csaptelepekkel, a zárral, a va­salással, s ezzel távolról sincs vége a listának, amelyet a közelmúlt hiány­cikklistájáról lekerült termékekből ösz­­szeállíthatunk, pedig csupán egyetlen, viszonylag szűk szakma területén ma­radtunk. Ezt az új listát, a „már van listát”, nem szokás összeállítani; az ilyen lis­ták észrevétlenek maradnak, mint az egészséges ember számára a maga álla­pota. Bezzeg ha ezernyi porcikánk kö­zül csak egy is felmondja a szolgálatot! S ha akad még számos gondunk-ba­­junk — és lesz is mindig, míg többet akarunk ma, mint tegnap — s a hiány­zó cikkekről most is lehet listát készí­teni, akkor is tény: a nehéz gazdasági helyzetben is javul, állandóan javul a lakosság áruellátása. J­avul? Inkább javítják, javítjuk ki­tartó munkával, ésszerű gazdálko­dással, céltudatos igyekezettel. Ezért kell észrevenni iparunk, bel- és külkereskedelmünk épülésének, fejlő­désének jeleit; enélkül nem alkotha­tunk hű képet önmagunkról, helyze­tünkről, az útról, amelyen haladunk. Gál Zsuzsa K­ÖRINTERJÚ A vállalatok középtávú ötéves tervéről A Minisztertanács leg­utóbbi ülésén — mint be­számoltunk róla — az Or­szágos Tervhivatal előter­jesztésében meghallgatta a vállalatoknál folyó kö­zéptávú tervezői munka eddigi tapasztalatainak és a további szükséges tenni­valóknak összefoglalását Megkérdeztük néhány vállalatunkat: hogyan, áll­nak a munkával, mit ter­veznek az ötödik ötéves tervben? DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR: — A KGST-be tömörült szocialista országok meg­állapodása szerint — mondja Hámori Sándor vezérigazgató-helyettes — Magyarország, nevezete­sen a Diósgyőri Gépgyár szakosodik a dróthúzó-, feldolgozó, kábelgyártó gépek gyártására. Ebből a termékünkből öt esztendő alatt 240 százalékra nö­veljük termelésünket. Ez a többlet csaknem teljes egészében exportra kerül, hiszen a hazai igény mi­nimális.­­ Felkészültünk ennek a nagy feladatnak a meg­oldására, párhuzamosan folyik a tervezés és a meg­valósítás. Természetesen nem minden termékünk­ből növeljük ilyen nagy mértékben a termelést, ezért termelési értékünk összességében 138 száza­lékra nő. SZEGEDI ALHAGYAR: — Több variációban is elkészítettük vállalatunk ötödik ötéves tervét — tá­jékoztat Poór György ve­zérigazgató-helyettes. — Az egyiket el is fogadták a minisztériumi zsűrizé­sen, jelenleg a részletes tervmunka és a partne­rekkel való egyeztetések vannak napirenden. — Elképzeléseink egyik sarkpontja, hogy folytat­juk a már korábban meg­kezdett üzemszervezési munkákat. Új gyártmány­csoportokra is kiterjeszt­jük a már bevált módsze­­reket, s újak meghonosí­tására is törekszünk. Bácsalmási egységünkben már január óta új üzem­­szervezési megoldásokat alkalmazunk. Látható: el­sősorban belső tartalé­kaink mozgósításával akarjuk elérni, hogy vál­lalatunk nyeresége a meg­változott szabályozórend­szer körülményei között is csak annyival csökken­jen, amennyit átmenetileg nem tudunk ellensúlyozni. TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁK: — Vállalatunk szociális tervéből az egyik legfon­tosabb minden bizonnyal a lakásépítés — mondja Korcyi Béla, a vállalati szakszervezeti tanács tit­kára. — A negyedik öt­éves tervben 500—550 la­kást építettünk saját erő­ből, s ezt folytatjuk. En­nél is fontosabb azonban, hogy a 10 000 bányászlakás felépítését meghirdető ak­cióban mi is részt ve­szünk, s 1976—1980. kö­zött 1650 lakást adunk át a bányászoknak. Ezek a lakások nagyjában évi egyenletes megoszlásban készülnek el. RÁBATEXT GYŐRI TEXTILIPARI VÁLLALAT: — A több változatban elkészült ötéves tervünk elfogadott variációja sze­rint 650 millió forintos be­ruházást hajtunk végre — sorolja a tényeket Pilz Nándor üzemgazdasági fő­osztályvezető. — Most dolgozunk az elfogadott változat továbbfejleszté­sén. Megfelelő hatékony­ságú tervet kell összeállí­tanunk, mert csak így kaphatjuk meg a szüksé­ges bankhitelt. A többlet­terméket mind exportál­juk, a kivitelből származó árbevételünk ezzel 80 szá­zalékkal nő. •­ A beruházás az auto­matizálás jegyében törté­nik. Kétszázhatvan szov­jet automatikus szövőgé­pet állítunk üzembe. Megoldjuk a fonoda kli­­matizálását és a rossz mi­nőségű pamut tisztítását. Eddig ezt a minőséget kül­földre kellett eladni, s he­lyette nekünk megfelelő minőséget importáltunk. Kétezer tonna áruról van szó,­­ s csak ezen az egy fejlesztésen 672 ezer dol­lár lesz a tiszta népgaz­dasági haszon. Néhány kikészítő berendezést is beszerzünk és növeljük a fonalfestő-kapacitást. Mindezek eredményeként emelkedik termelésünkön belül a tarkán szőtt és a szintetikus áruk mennyi­sége. A tervkészítés egyike a legfelelősségteljesebb munkáknak. Ahány vál­lalat, annyi gond, annyi megoldást váró feladat. Csak az a közös, hogy min­denhol keresik a legjobb elképzeléseket, amelyek segítségével növelhető a hatékonyság, a nyereség — mindezt összegezve: a kis és nagy kollektíva élet­­színvonala. O. A. 3 (A Magyar Szocialista Munkáspárt május 1-jei jelszavaiból) ÉLJEN A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ MAGYAR NÉP!

Next