Népszava, 1976. május (104. évfolyam, 103–127. sz.)

1976-05-01 / 103. szám

A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA M­ÁJUSI KÖSZÖNTŐ Tinunvr Józsi» f. 01 S'/Jí! tit iné run ah hvszvih* u rieilitíbiin és a tvlevíziébtm Kedves televíziónézők! Kedves rádióhallgatók! A munka és a munkás, a dol­gozó ember ünnepének előesté­jén a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Magyar Szakszerveze­tek Országos Tanácsa nevében szívből jövő szeretettel és tiszte­lettel köszöntöm szocialista ha­zánk valamennyi dolgozóját, egész lakosságát. Régi­­ nemes hagyományunk,­­ hogy az emlékezés és az előrete­­kinés mezsgyéjén egy pillanatra megállva — az ünnep alkalmá­ból tisztelettel adózunk mindazok­nak, akik a munkásügy szolgála­tában előttünk jártak és a jelen­ben a holnapot formálók felelőssé­gének tudatában szólunk a min­ket követő nemzedékeknek, a holnap birtokosainak. Május elseje a múlt század utolsó éveiben vált világszerte munkásünneppé. Az osztálytest­vériség, a munkásszolidaritás nap­jává, ünnepi alkalommá, hogy a munkások mindenütt a világon egyidejűleg egy napon fejezzék ki követeléseiket, harci céljaikat, törekvéseiket és egymás iránti szolidaritásukat. A májusi zászlóbontás egyben tisztelgés azok emléke előtt, akik életüket áldozták a munkás­osztály harcaiban, az emberibb életért folytatott küzdelemben. Az ő áldozatkészségük, helytál­lásuk, s nemegyszer a halált is vállaló példamutatásuk is segí­tett bennünket mindenütt a vi­lágon mindannak a valóra váltá­sában, annak az útnak a végigjá­rásában, amelyre Marx, Engels, Lenin és a nemzetközi munkás­­osztály legkiválóbbjainak tanítá­sai vezettek bennünket Ezeknek a tanításoknak a jegyében föld­részeken és országhatárokon át hullámzik május elsején az üze­net a szolidaritás erejéről, a munkásösszefogás legyőzhetet­lenségéről. Idei ünnepünknek különös je­lentőséget ad mind nemzeti, mind pedig nemzetközi vonatko­zásban a közelmúlt néhány ki­emelkedő fontosságú eseménye. A magyar munkásosztály, a magyar nép vezető ereje, egysé­gének kovácsolója, a Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly tartott XI kongresszusa nem­csak utat mutatott, nemcsak mérleget készített, hanem azt is megállapíthatta, hogy munkás­­osztályunk, népünk — történelmi hivatásának teljesítése közben — olyan sikereket ért el a szocia­lista társadalom építésében, ame­lyek megbízható alapot adnak hosszú távú terveink valóra vál­tásához, a fejlett szocializmus magyarországi felépítéséhez. Hazánkban a munkáshatalom kiteljesedésének körülményei kö­zött minden osztály és réteg, de az egyes ember is, az alkotó munka jegyében, a munka értel­mének tudatában bontakoztat­hatja ki képességeit. Élhet olyan lehetőségekkel, amelyek történel­me során korábban még soha nem álltak rendelkezésére. És ezen az úton, a dolgozó osztá­lyok szövetségének erejéből táp­lálkozva, formálódik egységessé szocialista társadalmunk. Olyan­ná, amelyet a közös célok is­merete és a megvalósítás szándé­kának közössége avat igazán megbonthatatlanná. Ezt a gondolatot fejezte ki a magyar szakszervezetek decem­beri nagy seregszemléje, a XXIII. kongresszus is. A küldöttek reá­lis, őszinte szavakban megfogal­mazott felszólalásai jól tükrözték a dolgozó emberek véleményét. Azt, hogy a hétköznapi munka valamennyiünkért van. Felelős­ségtől áthatott munkánknak kö­szönhetjük, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és mai mun­kánk egyúttal a holnapi sikere­ket, holnapi jobb életünket is szolgálja. Nyíltan beszéltünk kongresszu­sunkon gondjainkról is, és bará­taink, ellenfeleink számára egy­aránt nyilvánvalóvá válhatott, hogy a magyar munkásosztály, dolgozó népünk szívével és eszé­vel is azonosul szocialista társa­dalmunkkal. Akkor is számítha­tunk egymásra, amikor nagyobb erőfeszítésekre van szükség ah­hoz, hogy céljainkat — terveink­nek megfelelően — valóra vált­hassuk. Valamennyien tudjuk, hogy a jobb, az eredményesebb mun­kával, 5 éves tervünk, nem­zeti programunk teljesítésével a mind teljesebb, gazdagabb éle­tet, a közös és a személyes célok egymást kiegészítő megvalósítá­sát szolgáljuk. Személyes vágya­ink megvalósulása egyben azt is jelenti, hogy hazánkban szebben, jobban, kulturáltabban élünk és munkánk arra irányul, hogy ezt a szebb életet holnapra még tel­jesebbé, még gazdagabbá tegyük. Mindnyájan tudjuk, hogy cél­jainkat csak békében, olyan kö­rülmények között érhetjük el, amelyek biztosítják a nyugodt munka feltételeit. Az elmúlt években kedvező változások ta­núi lehettünk a nemzetközi élet­ben. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább tért hó­dítanak a nemzetközi kapcsola­tokban és az enyhülés folyamata egyre inkább visszafordíthatat­lanná válik. Azt a békeprogra­mot, amelyet a szovjet kommu­nisták XXIV. kongresszusán hir­dettek meg, a közelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXV. kongresszusa megerő­sítette és tovább fejlesztette. A békeszerető emberek milliói megelégedéssel vehették tudomá­sul, hogy a világ első szocialista állama, a Szovjetunió külpoliti­kája legfontosabb feladatának mindig is, most is a béke meg­őrzését, a nemzetközi kapcsola­tokban az enyhülés és az együtt­működés elmélyítését tekinti. En­nek a tevékenységnek pedig megfelelő alapot ad a kommu­nista építés programja. Világ­szerte ez a háttér ad erőt, távla­tot a haladás híveinek küzdel­mükhöz. Az a tény, hogy az eny­hülésnek vannak ellenzői, ellen­ségei is, a nemzetközi munkásszo­lidaritás felelősségére és felbecsül­hetetlen értékű erejére, jelentősé­gére irányítja figyelmünket, kü­lönösen most, május elsején. A világ haladó erői, a felsza­badulásukért küzdő népek, az imperializmus, az új­ gyarmatosí­­tás és a faji üldözés, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdelmet folytató milli­ók számíthatnak a magyar és a nemzetközi munkásosztály cse­lekvő szolidaritására. Ez az erő, az internacionalizmus, az osztály­testvériség, a nemzetközi összefo­gás, a szolidaritás ereje akadá­lyozhatja csak meg, hogy az eny­hülés, a békés egymás mellett élés ellenségei pusztító világégésbe sodorják az emberiséget. A nemzetközi munkásosztály ereje és közös cselekvése az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy kontinensünkön, de az egész világon is kivívhassuk és meg­őrizhessük a békét, azt a légkört és azokat a lehetőségeket, ame­lyek közepette a dolgozó ember hétköznapi munkára, nagyszerű alkotásokra képes. Jó munka, eredményes hétköz­napok után és nagy feladatok küszöbén köszöntöm még egyszer őszinte tisztelettel mindnyájukat, május elseje, a nemzetközi mun­kásosztály nagy seregszemléje, a munka ünnepe alkalmából Családjukkal és munkatársaik­kal együtt jó pihenést, az ünne­peket követő hétköznapokra si­keres munkát, valamennyiüknek erőt és jó egészséget kívánok. Kádár János és Lázár György fogadta Hans-Dietrich Genscher, az IXSZK külügyminisztere elutazott Budapestről Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsá­gának első titkára, pén­teken a Központi Bizott­ság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köz­társaság alkancel­árját és külügyminiszterét. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans- Dietrich Genschert az Országházban. A találkozón jelen volt Pója Frigyes kül­­ügyminiszter, Hamburger László, a Magyar Nép­­köztársaság bonni nagy­követe, illetve Hermann Kersting, a Német Szö­vetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher pénteken délután elutazott Budapestről. Hans-Diet­­rich Genscherrel együtt elutazott felesége, vala­mint kísérete is. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megje­lent Pója Frigyes és fele­sége, Nagy János külügy­miniszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Hamburger László, a Ma­gyar Népköztársaság bon­ni nagykövete és Her­mann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is. Kiosztották a SZOT-díjakat Pénteken délelőtt, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nagytermében kiosztották az 1976. évi SZOT-díjakat. A díjak átadásán megjelent Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a párt Politikai Bizottságá­nak tagjai. Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke, dr. Orbán László kulturális miniszter. Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetsé­gének főtitkára, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagjai. A kitüntetetteket és a megjelenteket Sim­ó Ti­bor, a SZOT osztályveze­tője üdvözölte. SZOT-díjat kapott Asperján György író. Ba­lázs József író. Bódy Irén textil tervező ipar­művész. Csongrádi­ Kor­nél karnagy. Feledy­ Gyu­la grafikusművész, dr. Grétsy László nyelvész. Hermann István kritikus. Jákó Pál színművész és rendező. Kamarás István, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetője. Kishegyi Árpád operaénekes. László Lajos, a Magyar Rádió pécsi stúdiójának helyettes vezetője. Ma­­gyar József filmrendező. Magyar Józsefné, az Új­­pesti Munkástovábbkép­ző Intézet igazgatója. Molnár Andrásné, a Du­naújvárosi Munkásműve­­lődési Központ igazgató­ja. Sebő Ferenc és Hal­mos Béla zenészek. Sipos Tamás, a Magyar Televí­zió vezető dramaturgja Sütő Irén színművésznő és Zsombolyai János ope­ratőr. A díjakat Gáspár Sán­dor nyújtotta át. (A SZOT-díjasokról készült összeállításunk lapunk 7—8—9—10. oldalán.)

Next