Népszava, 1976. június (104. évfolyam, 128–153. sz.)

1976-06-02 / 129. szám

1 6 7 6. június 2. A külkereskedelem feladataival foglalkozott a KPVDSZ központi vezetősége A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeté­nek központi vezetősége keddi ülésén a külkeres­kedelem, az ágazat dolgo­zóinak időszerű feladatai­ról, az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tennivalók­ról tárgyalt. Dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter tájé­koztatta a szakszervezet vezető testületét külkeres­kedelmünk helyzetéről, népgazdaságunkban be­töltött szerepéről, az V. ötéves tervben rá háruló feladatokról. Hangsúlyoz­ta egyebek között, hogy a különféle intézkedések nyomán az ipartól egyre több árut várhat a külke­reskedelem, amelynek ala­posan fel kell készülnie a legmegfelelőbb értékesí­tésre, a forgalom szerke­zetének változtatására, az exportstruktúra javításá­ra, az importpiacok széle­sítésére. A külkereskede­lem mintegy 20 000 dolgo­zójának közvetlen felada­tairól szólva a miniszter kiemelte a külkereskedel­mi munka fejlesztésének, finomításának, a nagyobb feladatokhoz szükséges hozzáértésnek- a munka jobb szervezésének fon­tosságát. Dr. Krekács György fő­titkár a miniszterrel egyetértésben hangsúlyoz­ta, hogy a szakszervezet sokat tehet a külkereske­delmi dolgozók felkészíté­sében, a munkaszervezés­ből adódó lehetőségek jobb kihasználásában, ab­ban, hogy a tehetséges fia­talokra bátrabban bízza­nak önálló munkákat. A szakszervezet fontos fel­adata elősegíteni, hogy a dolgozók folyamatosan kapjanak képességeiknek megfelelő munkát, s an­nak végrehajtását meg is követeljék. Napirenden: a szövetkezetek A szövetkezetek szocia­lista jellegének továbbfej­lesztéséről tárgyalt ked­den a Szövetkezeti Tudo­mányos Tanács. Dr. Szabó József, az MSZMP KB Po­litikai Főiskolája rektor­helyettese vitaindítójában rámutatott: a párt szövet­kezetpolitikai irányelvei alapvetően beváltak, nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy jelen­tősen bővült a szövetkeze­tek tevékenységi köre, gyarapodtak gazdasági eredményeik. A szövetke­zetek szocialista jellegé­nek erősödését jelzi az is, hogy a közös vagyonnak az ipari kollektívában 98, az áfészekben 94, a tsz­­ekben pedig 73 százaléka oszthatatlan szövetkezeti tulajdon. Nemzetközi tanácskozás Moszkv­ában A Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetsége nemzet­közi tanácskozást rende­zett Moszkvában a szocia­lista országok szovjet ba­ráti társaságainak vezetői részvételével. Az értekez­leten a baráti társaságok főtitkárai a hatékonyabb együttműködés érdekében egyeztették terveiket. Munkájuk során nagy fi­gyelmet szentel­tek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közelgő, 60. év­fordulójának, a jubileum méltó megünneplése elő­készítésének. A nemzet­közi tanácskozáson a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saságot Nagy Mária főtit­kár képviselte. TKÖZIÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Olasz Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából távirat­ban üdvözölte Giovanni Leonét, az Olasz Köztár­saság elnökét. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke Aldo Moro miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Budapest párt küldül Sz­ófiában A BKP szófiai bizottsá­gának meghívására ked­den Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a bu­dapesti pártbizottság első titkárának vezetésével Szófiába érkezett a párt­­bizottság küldöttsége. A magyar delegációt a szó­fiai repülőtéren Georgi Jordánon, a BKP KB tit­kárságának tagja, a BKP szófiai bizottságának első titkára fogadta. Jelen volt Szénási Géza, hazánk szó­fiai nagykövete is. Szerződések­­ szóban és írásban A szerződések különfé­le válfajai közül minden bizonnyal az adásvételi szerződésekkel kerülnek leggyakrabban kapcsolat­ba az állampolgárok. Most e szerződésekre vonatko­zó legfontosabb jogi tud­nivalókról adunk tájékoz­tatást. Az adásvételi szerződést szóban vagy írásban lehet megkötni. Az adásvétel tárgya lehet minden do­log, amely nincs kivonva a forgalomból. Az ingat­lanra vonatkozó adásvé­teli szerződést csak írás­ban lehet megkötni. A szerződés alapján az el­adó köteles a dolgot a ve­vő birtokába adni és an­nak tulajdonjogát a vevő­re átruházni, a vevő pe­dig köteles a dolgot át­venni és a vételárat kifi­zetni. A felek megállapod­hatnak, hogy a vevő a vé­telárat meghatározott idő­pontokban több részlet­ben fizeti meg. Ilyen eset­ben az eladó kikötheti a részletfizetési kedvezmény megvonását, illetőleg a szerződéstől való elállá­sát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedé­kességkor nem fizeti meg. Az eladónak kötelessé­ge, hogy a vevőt az adás­vétel tárgyát képező do­log lényeges tulajdonsá­gairól, az azzal kapcsola­tos fontos körülmények­ről, így különösen a do­logra vonatkozó jogokról és az azzal kapcsolatos terhekről tájékoztassa és az ezeket a jogokat vagy terheket tanúsító okirato­kat a vevőnek átadja. Ilyen eset lehet például az ingatlan adásvételénél, ha az ingatlanon a szomszéd­nak úthasználati szolgalmi joga van vagy például építési tilalom alatt áll az eladott földterület. Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely korlátozza a vevő tulajdonjogát, úgy megfe­lelő határidő kitűzésével követelheti a tehermente­sítést és addig megtagad­hatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. Az el­adónak kell viselnie az át­adással és a telekkönyvi állapot rendezésével kap­csolatos költségeket; a szerződéskötési költségek, a tulajdonátruházási ille­ték, valamint a tulajdon­jog telekkönyvi bejegyzé­sének költségei a vevőt terhelik. Ingatlan-adásvétel ese­tében, ha a vevő már a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzése előtt birtokba veszi az ingatlant, ettől kezdve szedheti annak hasznait és viseli a ter­heit. Az eladó a szerződés megkötésekor írásban ki­kötheti a vételár teljes ki­egyenlítéséig a tulajdon­jogának a fenntartását. Amíg ez fennáll, a vevő a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. Ha harmadik személy­nek az adásvétel tárgyá­ra olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő el­állhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Dr. Kunszeri Béla A Leninvárosban épülő Tiszai Hőerőműben megkezdték az egyes számú blokk részegységeinek üzemi próbáit. Az épülő erőmű első egységét novemberben kap­csolják a hálózatra. Az összesen 860 megawatt teljesítményű hőerőmű négy egységének szerelését 1978 végén fejezik be. (MTI Fotó : Erezi K. Gyula felvétele) NÉPSZAVA ( A RÁDIÓ MELLETT ) VASÁRNAP DÉLELŐTT­­ A SZOLNOKI RÁDIÓBAN A Rádióújság jobb vagy bal sarkában, eldugott he­lyen közli naponta a vi­déki stúdiók adás- és mű­sorrendjét. Be kell valla­nom, hogy néhány kivé­teltől eltekintve, nem sok­szor tudtam „fogni” pesti készülékemen a vidéki adók bármelyikét is. Most vasárnap azonban sike­rült belehallgatnom a szolnoki rádió Vasárnapi magazin­jába. Nem a vé­teli viszonyok lettek job­bak Pesten, hanem én mentem le a szolnoki rá­dióhoz és a helyszínen kapcsolódtam be a­ rövid műsor meghallgatásába. A „Nyárelő tollal" című rész rendkívül gazdaságosan szerkesztett riportokat és jegyzeteket tartalmazott. Keresztes Ágnes cserke­­szőllői riportjában nyílt légkörben tárgyalták meg a helyi, kissé kényesebb problémákat is. Balogh György és Sütő István jegyzetei nagy kommentá­lókészségről és a tárgy jó kiválasztásáról tanúskod­tak. Tetszett a tószegi kertészeti riport is, ame­lyet Vágási Kálmán ké­szített. László Márta strandszemléje igen ak­tuális volt. A napi másfél órás adás 17 órakor kezdődik, va­sárnap délelőtt magazin­­jellegű műsort sugároz­nak és hetente félóra szlovák nyelvű műsort is adnak. Nem tudom, Szol­nok és környékének rá­dióhallgatói mennyire elé­gedettek saját rádiómű­soraikkal — nekem a va­sárnapi magazinműsor a sok jó zenével tetszett, színvonal tekintetében nem maradnak le a szol­noki rádiósok a pestiek mögött. Nem is ártana né­ha egy-egy jól sikerült ri­portot, vagy egész műsort átvenni a Kossuth vagy Petőfi adón. Hiszen té­máik közérdekűek, és bi­zonyára az ország másik csücskében is érdeklődés­sel hallgatnák meg. Ez a javaslat nemcsak a szol­noki rádióra vonatkozik — a miskolci, győri, pé­csi és nyíregyházi rádió­sok műsorai közül is bi­zonyára érdemes lenne válogatni az országos adók számára. ÍRÓSZOBÁM Az íróbeszélgetések nagy sikerű sorozatát még Simon István kezdte el e címen (a mostani könyv­­napra kötetben is meg­jelentek ezek a szép és pontos interjúk), azután Gardi Gábor vette át a stafétabotot, s most leg­utóbb Karinthy Ferenc faggatta Galgóczi Erzsé­betet. Szívesen hallgattuk a jóízű eszmecserét, két, egészen eltérő úton fejlő­dő, s lényeges esztétikai elvek tekintetében mégis sokban oly hasonló író dialógusát élvezhettük. Nyíltan és fölösleges dip­lomatizálás nélkül mond­ták el véleményüket, egy­­ben-másban vitatkoztak is. A kérdések a lényeg­re törtek, a válaszok el­fogadták a kihívást, s a lényegről szóltak. Az író­nő — ars poeticájához il­lően — kerülte az elvont teóriákat, s a művészet­ről mindig valami társa­dalmi tény kapcsán nyi­latkozott, eltéphetetlenül összevonva a művészit és a valóságost — e nyilat­kozatban éppúgy, mint igazságot kereső művei­ben. IRODALMI KIRÁNDULÁSOK E helyen már nyugtáz­tuk, hogy milyen tar­t­al­masak Hársing Lajos iro­dalmi kirándulásai. Ezút­tal „Kisújszállás irodalmi emlékei­nek feltérképe­zésére vállalkozott a rá­dió kedvelt sorozata. Ki­derült hogy még az iroda­lom iránt kevéssé érdek­­ődőknek is érdemes ellá­togatni Kisújszállásra, ha nem is egy valódi túra, de legalább egy rádiós iro­dalmi kirándulás erejéig. Jó volt e mostani műsor is, amely a Rádióiskola keretében hangzott el, s amelynek kalauza dr. Bo­rók Imre, szerkesztője Fe­hérvári Győző volt. Háry Márta Könyvheti dedikálások Június 2-án a főváros­ban többek között a kö­vetkező írók dedikálnak a könyvheti sátraknál. A Liszt Ferenc téren Czakó Gábor 15 és 16 óra kö­zött, Bárány Tamás a kö­vetkező órában. A Blaha Lujza téren Barabás Ti­bor és Vészi Endre 17-től 18-ig. A Vígszínház előtt Szécsi Margit fél 4-től fél 5-ig és Hajnal Anna 17 órától 18-ig. A Baross téri aluljáróban dedikál Bá­rányi Ferenc 16—17 óra között. Többen is dedi­kálnak a Váci utcában, köztük Fábián László 12 és 13, Pátzay Pál 16 és 17, Örkény István ugyan­csak 16 és 17 óra között. Csepelen, a Tanácsház téren 14-től 16-ig Rákosy Gergely, 17 és 18 óra kö­zött pedig Lakatos Meny­hért. HORIZONT — Külföldi vendégsze­replésre utazott kedden a békéscsabai Balassi tánc­­együttes, amely a szlová­kiai Breznóban részt vesz a nemzetközi folklór­fesz­tiválon. Az Európa-hírű amatőr táncosok ezen kí­vül még öt alkalommal lépnek fel Szlovákia terü­letén. — Új köztéri szobor, Celldömölk központjában új szobrot állítottak fel. Csikai Márta szobrászmű­vész „Pihenők” című két­­alakos kompozíciója a Ta­nácsköztársaság téren, a kemenesaljai művelődési központ előtt kapott he­lyet. A KÖNYVHÉT FORGATAGÁBAN Péntek óta figyelem a sátrakat, s azt látom, hogy most, az ünnepi könyvhét derekán egyre többen hagyják ott őket könyv nélkül, csalódott arccal. Hát igen, vannak köny­vek, amelyek sikere felül­múlta az előre elképzeltet, s a könyvhét első felében, se szó, se beszéd, elfogy­tak. Akik az első három nap csak azért merültek el a könyvhét forgatagá­ban, hogy kinézzék, mit vesznek majd meg, azok­nak most könyv helyett egyre gyakrabban az el­adók sajnálkozásával kell beérniük. Ha lenne egy varázspálcám, olyan nyomdákat varázsolnék, amelyek huszonnégy vagy mondjuk negyvennyolc óra alatt újabb szállítmá­nyokat tudnak küldeni a kifogyott újdonságokból. Hadd vihetné mindenki haza örömmel azt a köny­vet, amelyet kinézett, amelyre vágyik És nehogy bárki azt higgye, csak az olcsó könyvek fogytak el. Jó példa a Kovács Margit művészetét bemutató kö­tet, amelyik a maga 215 forintos árával szinte órák alatt a hiánylistára került. Kis villanásokat, egy­­egy szituációt, mondatot ragadok ki most a könyv­heti forgalomból, mégsem állhatom meg, hogy leg­alább két jellemző szám­adatot ne írjak ide. A Vá­ci utcában, a főváros könyvutcájában félmillió forint volt az első három és fél nap forgalma. (Ta­valy az egész könyvhéten 800 ezer forintért adtak el itt könyveket.) A vidé­ki városokat, üzemeket el­látó Művelt Nép Könyv­terjesztő Vállalat vasár­nap délelőttig hétmilliós bevételt ért el. Csaknem egymillióval nagyobbat, mint a múlt esztendő azo­nos időszakában. De le­gyen elég ennyi a számok­ból, hogy a könyvekre, de még inkább az azokat ol­vasó — és író — emberek­re figyelhessünk. Szombathely „zenélő ud­varában” vasárnap dél­előtt Forrai Katalin készü­lődött, hogy az esetlege érdeklődőknek dedikálja a Jár a baba, jár és az Európai gyermekdalok cí­mű könyveket. S egyszer csak,­­ mint Eger ellen a törökök, nagy csapatok­ban megindult a tömeg az asztala felé. Jöttek szülők és gyerekek, óvodások csoportosan is. Egy toll­betét kifogyott, a sornak még nem volt vége, For­­rai Katalinnak új betét után kellett néznie. A Vas megyei Csöröz­­nek községben is járt író­olvasó találkozón Burá­nyi Ferenc. S mert nem­csak ünnepi könyvhét van, hanem az úttörőmozgalom is éppen harmincéves, a csörözneki gyerekek tisz­teletbeli úttörővé avatták a kedves meglepetés örö­métől égő fülű költőt. A kőbányai Pataki Ist­ván téren, mindjárt az ün­nepi megnyitó után olyan nagy volt a tolongás a túl­ságosan kicsire méretezett sátrak előtt, hogy a dedi­káló írók az első percek­ben csaknem üres aszta­loknál várták azokat, akiknek az elsők között sikerült kifizetniük a megragadott könyvet. Ek­kor barna táskával és ka­ján mosollyal Örkény Ist­ván elé lépdelt egy élel­mes olvasó, előhúzta az író egyik régebbi könyvét és aláíratta. Negyed órá­val később már hosszú sort kellett volna állnia. A Blaha Lujza téren óránként váltották egy­mást a dedikáló írók. Szombaton délben 12 óra­kor járt le Szakonyi Ká­roly „műszakja”, s ment is volna, hogy átadja a helyét következő kollegá­jának. Az olvasók azon­ban körülfogták, könyve­ket lengettek felé. Állva kezdett írni. Majd egy­szer csak valaki a feje fö­lött egy kisebb asztalt egyensúlyozva közeledett a tömegben. Az asztalka, mint gyermek az anyjá­hoz, odasimult a dediká­lásra kijelölt nagyobb asz­tal mellé, szék is került valahonnan, s a dedikáló író folytathatta a „túl­órát”. Kedden a Váci utcában egy férfi válogatott az új­donságok között. Amit megvett, azt egyébként — ejnye! — a mellette hala­dó nő kosarába helyezte. Az Akadémiai Kiadó sát­ránál kézbe vette a kéz­iratos Berzsenyi-versek facsimiléjét tartalmazó kötetet. Megnézte az árát és teátrális mozdulattal az ég felé emelte a fejét. „Kétszáz forint!? Te jósá­gos isten! Van képük?!’’ A nő közbecsicsergett: „Nem veszed meg, ugye?” Hang­jában némi remény is rezgett. A férfi feje visz­­szatért eredeti helyzetébe. „Már hogyne venném meg, mikor olyan szép." Ugyancsak kedden a Rákóczi úti könyváruház­ban két lány — olyan ti­­zennégy-tizenöt éves for­mák — megállt a Magyar szerelmes levelek című könyv oszlopa előtt. „Hát nem veszed meg?” Így az egyik. „Szeretném, de nem merem hazavinni. Anyám balhézik, hogy szerelmes leveleket olvasok." Majd hirtelen ötlettel lehajtotta a könyv borítóját Az ar­ca elkeskenyedett. „Saj­nos így sem lehet. Ide is rányomtatták. Anyám egyből kiszúrná.” És bal­lagtak tovább, a verses­kötetek felé. Vesszük a könyveket, ismerkedünk velük. Még három napig tart az ün­nepi könyvhét. Azután jö­hetnek az olvasás órái, he­tei. (mátyás) 5 SZÁZ ÉVE SZÜLETETT TRENYOV Konsztantyin Andrejevics Trenyov száz éve szü­letett. Negyvenegy éves volt a „Nagy Október” ide­jén. A teológiát (később mezőgazdasági főiskolát) végzett hajdani parasztfiú első novellája huszonkét éves korában látott napvilágot — könyve a forrada­lom előtt nem készült, írásai arra mindenesetre al­kalmat adtak, hogy kitoloncolják a lakóhelyéről. No­velláinak első kötete a polgárháború szűkös évében, 1919-ben jelent meg. Akkor még nem tudhatta senki, hogy a forrada­lom mondhatni klasszikussá vált drámájának írója lesz hamarosan a kacskaringós életutat megtett no­vellista. Pugacsovról, a nagy parasztvezérről írja első drámáját 1921-ben, majd két év múlva jön a Ljubov Jarovaja, amely a szovjet irodalom nagyjai közé emeli. Vígjátékai, drámái közül kimagaslik még másik, azóta Magyarországon is többször bemutatott színműve, az 1905-ben játszódó Gimnazisták. A nagy drámaíró a győzelem évében, 1945-ben halt meg. Szinte jelképes, hogy utolsó műve, amelyet a háború évei alatt írt, Kutuzovról szól, átfűzve a győzelem kétséget nem ismerő hitével, meggyőződésé­vel. Főműve, a Ljubov Jarovájg. Amikor a Nemzeti Színház — éppen negyedszázaddal ezelőtt, 1951-ben — oly emlékezetes előadásban színre hozta, hasonló­képpen meghatározó volt színházművészetünkre, ami­ként a további negyedszázaddal korábbi Kis Színház­beli ősbemutató a szovjetre. Trenyov összetett em­berábrázolása, éles, emberileg és társadalmilag meg­alapozott konfliktusteremtése, az a fájdalmasan igaz kettős kötöttség, amelybe főhősnőjét helyezi — művét a szocialista drámairodalom örök értékei közé emeli. Alakjai: Koskin komisszár, Jarovoj, a forra­dalomtól távolodó és Jarovája, a forradalomhoz el­érkező, szétbomló emberi páros, Panova, a polgárnő, Svángya matróz — az orosz és a szovjet irodalom halhatatlanjai. A mű értékeit nem halványíthatja, nem is hal­ványítja semmi, amit a sematikus drámák rosszul átvettek belőle. A száz éve született Trenyov főműve újra és újra színpadra kerül majd, új és új megköze­lítésben. A szocialista dráma remekműve — az ma­rad egyszer és mindenkorra. R. A

Next