Népszava, 1976. június (104. évfolyam, 128–153. sz.)

1976-06-05 / 132. szám

A parkban fehér szobor áll. Munkást ábrázol. Nincs benne semmi nyers mo­numentalitás. Kidolgozott a kéz, tűnődő, kicsit töp­rengő az arc. Ahogyan ott áll, finom sziluettjével ki­emelkedve a bokrok sűrű­jéből — a diákokra emlé­keztet. A fehér alak kö­rül rajzanak ebédszünet­ben jegyzetekkel, vajas kenyérrel, friss hangú ne­vetéssel. Szakmunkások lesznek egy év. kettő múlva. Vil­lanyszerelők, vasszerkeze­ti lakatosok, Diesel-moz- donyosok. hegesztők, víz-, gázszerelők. Gépekkel bánnak majd és finom szerszámmal, színes hu­zallal. Fényes forgács hull a gépükről, kék köpenyt viselnek majd. vagy fehé­ret s a villamos kapcsoló­táblán kötéseket végeznek boszorkányos ügyességgel. A bizonyítványukra Szol­nok város pecsétje kerül. A szakma neve, a dátum s egy név: végzett a' 605. számú ,.F. Bede László” Ivari Szakmunkásképző Intézetben... * Szakmáról. nevelésről, sorok formálásáról ejt szót az igazgatói szobában Rácz Gyula, a több mint ezer gyereket befogadó intézet igazgatója. Vib- rálóan nyugtalan, csupa dinamizmus középkorú férfi, arcán a szüntelen tevékenykedő. kiegyen­súlyozott jellem derűjé­vel. Fel-feláll, képeket, géomodelleket hoz, tanul­mányokba lapoz felszere­lési listából idéz. Mozaikokból rakosga­tom a képet: egy peda­gógus arcmását, aki csak­nem harminc éve neveli az újabb és újabb mun­kásgenerációt. Honnan a gyökerek? Talán a kicsiny falusi kovácsműhelyből; apja vassal dolgozott világéle­tében. s a fürge eszű fiúcs­ka, harmadik fiú a csa­ládban az apa mestersé­gét tanulta meg legelő­ször. Abban az időben, amikor az elvégzett négy gimnázium félelmetes mé­retű családi áldozatválla­lást jelentett. A gyerekért, akit a kovács önmagánál többre szánt volna. Vissza kellett térnie mégis a fiú­nak a vashoz — s várni hosszú éveket, mire kapu nyílt a maga korabeli fa­lusi gyerekek előtt. Felfe­lé ... Évek óta építi a házát. Lesz benne három szoba, terasz, pince és garázs a jövendő kocsinak, de — milyen lesz az. aki benne lakik? Egyáltalán, milyen a családi ház építője? A környék csodálja szorgalmát, egyéni adott­ságait, az erőt, amellyel több száz méter távolság­ra, az erdő melletti gödör­be eltalicskázza a kiemelt 6árga homokot; a rend­szeretet, amellyel össze­rakta a téglákat és kát­ránypapírral leborította; az igénytelenséget, amelv- lyel esőtlen tavaszi esté­ken nyílt tűzön szalonnát sütögetett vacsorára és a szomszédtól egy kancsó vizet kért hozzá; az ízlé­sét. amellyel kitervezte a házat, egyszerűnek, gya­korlatiasnak, sőt, lehet majd ráépíteni, ha a fia és a kislánya megnő és csa­ládot alapít. Munka után rohan a te­lekre. Nem tártja vissza semmiféle rendezvény, de tudják, hol van, látják tagbaszakadt alakját, amint a pinceárokban görnyedez. Nem tesznek neki szemrehányást, mert szemernyi hibát sem lehet felfedezni a gyári munká­jában, sosem késik, telje­sítményével, mivel kiváló szakmunkás. magasabb szintre segíti az átlagot. De vitatkoznak a maga­tartásán. Egyesek szerint r.em kell észrevenni, ahogy él, ahogy csinálja a dolgait. Mások szerint nem helyes ez így, mert ugyan igazán rosszat még nem lehet rá mondani, de a magatartása már torzul­ni kezd. Mielőtt a házat elkezdte építeni, munka után mindig kisiparosnál dolgozott, hogy gyarapít­sa a házra valót. Vannak, akik úgy tudják, hogy szabadsága alatt nyaranta elment tüzelőkihordónak, hajáig kormosán cipeke- dett mély pincékbe, me- gintcsak a ház miatt. Már a gyárban nem a régi, szűkszavúbb lett. a mellé beosztott fiataloknak ke­vesebbet mutat meg. Nem is tudni, önzés vagy kö­zöny van ebben. Á bri­gádnak nincs sok munka utáni összejövetele, de most már azokon még úgy sem vesz részt, ahogy ko­rábban szokott; néhány szó erejéig megszólalt, az­tán „angolosan” távozott. Másnap kérdezték: ..Hát te?” Azt felelte; „Tudjá­tok.” Eleinte arról beszéltek a brigádban, hogy segíteni kell neki. Az egész társa­ság nem állt kötélnek, de néhányan egy vasárnap felkeresték, miután előbb szóltak neki. hogy szerez­zen be szerszámokat, se­gítenek kiásni az alapo­kat. Szerszám volt. enni­való is. de egy korty ital sem. Nem azért, mert „be akartak volna szívni” a segítők az ő kontójára, de hát legalább este ittak volna egy pohárral. A ba­rátság poharával, leöblít­ve a port a torkukról. Az eset óta szóba sem került, hogy segítsenek a ház épí­tésében, pedig a brigád­ban több szakmás társak vannak, mindenhez értő ezermesterek. A házépítő is aranykezű ember. Egy kis tanácsko­zás valami szakértővel, s nincs az a munka a há­zon, amit meg ne tudna maga csinálni. Tehetséges ember. Egyszer megkérdeztem tőle, vigyázva érzékenysé­gére. hogy mennyi rész esik az ő brigádjukra a műhely évi tervéből. Kí­váncsiságból, az arányok miatt, mert tudom, hogy ők a legjobbak. — Mit tudom én — mondta —, azt hiszi, hogy ez érdekel engem? — De hót egy közösség­ben van?! — Elvégzem becsülettel a munkámat, nem vágják vissza a darabjaimat, hogy selejtesek. A brigádunk a legjobban dolgozik a mű- helvben, merek fogadni, hogv a gyárban is. Mit akarnak még tőlem? — Közérdeklődést. — Eleget teszek én a köznek, amikor a munka után építem a házamat. Nem adtam be sem a ta­nácsnak. sem a gyárnak lakásigénylő kérelmet. Az épülő lakásokat kiutalhat­ják másnak, én magam­nak építek. Nem a köznek használok ezzel? A történeten van elgon­dolkozni való. Finom és bonyolult legyen az igaz­ság mérlege, amelyen ez a magatartás" megméretik. A történet — nem minden elemében egyedi, hiszen van sok ilyeniéle maga­tartás — felveti a közös­ségi ember és az egyén vi­szonyának problémáját. A közösségi ember és a sze­mélyiség. az egyéniség összefüggését. A kérdés rendkívül időszerű, ez ak­kor is nyilvánvaló, ha nem keressük a mélyebb okait. Erről folyik vita a rádióban, erről beszélget­nek társaságokban, kül­földiek erről szegeznek nekünk kérdést; ebben a gondolatkörben él az egyes ember is. Együtt vagy egyedül? A közössé­get szolgálni, vagy önma­gamat? Helyesen kell feltenni a kérdést. Mert nem lehet szembeállítani a közössé­get a személyiséggel, az egyéniséggel. Nem lehet szembehelyezni az egyéni boldogulást a közösségi­vel. Szó sincs róla. hogv ami közösségi érdek, az nem lehet egyéni, illetve fordítva. Nálunk megva­lósul a harmónia. Nemrég egy nálunk já­ró párizsi újságíró néhány magyar kollégájával akart közvetlenül, fehér asztal mellett beszélgetni. Egyi­künknek egy órája volt a találkozásra, el kellett l A könyvhét gyorsmérlege A lavalvinni tíz százalékkal nagyobb forgalom Természetesen nemcsak az utcákon folytak a ren­dezvények, hanem a mun­kahelyeken és a művelődé­si intézményekben is. A kőbányai Pataki István Művelődési Központban a többi között pedagógus­írók — Jókai Anna és Szabó Magda — találkoz­tak gyakorló pedagógu­sokkal. a könyvtárban a Halmos—Sebő duó éne­keltette. táncoltatta meg. s közben zenével szóra­koztatta, az óvodásokat. De ki győzné az összes rendezvényt felsorolni! A legfontosabb az, hogy több könyvet vásároltunk, remélhető tehát, hogy töb­bet is olvasunk, mint a korábbi években. Ez az ünnepi könyvhét legked­vezőbb. minden számadat­nál többet mondó tapasz­talata. M. I. baráti beszélgetés — és utána mindig dedikálás — volt vidéken is. A már említett két könyvterjesz­tő vállalaton kívül kitet­tek magukért a fogyasz­tási szövetkezetek is; 150 helyen állítottak fel könyvsátrat, pavilont, s több mint ezer szabadtéri asztalról is kínálták a könyvújdonságokat. Többször szó esett már az elmúlt napokban az idei könyvhét látványos­ságáról, mozgalmasságá­ról. Nemcsak a könyvek „jöttek” az utcára, hanem például Csepelen a cse­peli Posztógyár tánckara, a Munkásotthon fúvósze­nekara és az Utcaszínház is. A főváros XXII. kerü­letében a Madách Színház fiatal művészei tették emlékezetesebbé a könyv­hetet. Véget ért az ünnepi könyvhét. Noha várnak még néhány adatot, hoz­závetőleges számítások azonban már vannak. A vidéki városokban, nagy­üzemekben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat forgalma megközelítette a 30 millió forintot, a Buda­pestet ellátó Állami Könyvterjesztő Vállalaté mintegy 6 millióval több. Az tehát már megállapít­ható, hogy az idei ünnepi könyvhét egészének for­galma több mint tiz szá­zalékkal nagyobb a tava­lyiénál. Nyolcvan sátor és négy­gyei több pavilon állt a főváros utcáin; a megye- székhelyeken és Karcag városában könyvutca, könyvtér épült. Vidéken terjed az a jó szokás, hogy a helyi üzemek dol­gozói társadalmi munká­ban segítenek fölállítani a sátrakat, berendezni a könyvutcákat. Tavaly Szolnokon kezdték ezt, az idén folytatták ott, Szege­den és Szombathelyen. Az utóbbi városban a szak­munkástanulók jelesked­tek az ünnepi külsőségek megteremtésében. Csak Budapesten mint­egy 360 alkalommal dedi­kálták az írók a műveiket, illetve vettek részt író­olvasó találkozókon. Ha­sonló számú találkozó. Újdonságok a konzerviparban zák a korábbi típusoknál lényegesen gazdaságosabb hidrosztatikus sterilezőt. Az ipar másik műsza­ki újdonsága az úgyne­vezett alagút-pasztöröző gép. Üzemi próbáit ered­ményesnek tartják a szakemberek. A berende­zés folyamatosan pasztő- rizálja a konzerveket. s ugyancsak jó hatásfokkal működik. Az V. ötéves tervben 22 százalékkal növelik a konzervgyártást. Új üze­met nem építenek, vi­szont részben korszerűsí­tik a régiek technológiá­ját. A konzervgyártás. egyik költséges művelete, a ste­rilizálás fejlesztésére mű­szaki programot valósíta­nak meg. Már több üzem­ben sikeresen alkalmaz­Három évtized—szakmunkás diákokért Ide is sok gyenge felké­szültségű, általános isko­lában sokat kínlódó gye­rek jött és jön még jó da­rabig. Őket kell „felhoz­ni”. Az ő képességeik legjavát kell kibontani bízva és hive abban, hogy a környezet — a jó kör­nyezet — a leghatéko­nyabb változtató erő. Old rossz beidegzéseket és ki­fejleszt erőfeszítések vég­telen sorával rejtett derék képességeket. ... Harmincadik éve „ve­zérli” ezt a munkát az egykori falusi kovács har­madik fia. Azt mondja: nincs az életében semmi különös. Pedagógus. Munkásfia­talok nevelője. ★ Tegnap megkapta az Apáczai Csere János dijat. Várkonyi Margit — Van egy rögeszmém, harmincadik éve kísér. Az, hogy a korszerű kép­zés, a kvalifikált szakmai ismeret akkor válhat valóra, ha a gyerek itt benn a legjobbat, a leg­korszerűbbet tanulhatja meg. Nem szabad szakmai félműveltséget adni, ha­nem örökké oltogatni, éb­ren tartani az igényt: job­ban dolgozni, magasabb technikával, bőségesebb szaktudással — akárhová kerül is majd az a gyerek. Ha vérévé válik a techni­ka szeretete, a fogás; na a kisujjában van a szak­ma elmélete és gyakorla­ta. akkor arra fog töre­kedni, hogy eszerint is dolgozzék. — A szakmunkás — ezt taríitjuk, ezt bizonyít­juk — rang. A ranghoz pedig — környezet is keil. * Adott a megye és adott a város. Adott a tantes­tület és adtak a szocialista brigádok. A gyerekekért. Azért, hogy kialakíthas­sák a többezer kötetes szakkönyvtárt; felépüljön a bejárók kollégiuma; megteljenek a szertárak, a szaktantermek, műhe­lyek. Azért, hogy itt mindegyik szakmunkásta­nuló írásvetítőről, hajszál­nyi pontosságú képekről tanulja a szakrajzok szer­kesztését. s a tanulógé­pek ne őskori maradvá­nyok legyenek, hanem az ipar modern, korszerű készítményei. Adtak ... Húszmilliónál nagyobb az intézeti költségvetés éven­te, Rácz Gyula fillérig pontos könyvelése a ta­nulság: becsülettel gaz­dálkodik minden forinttal a tantestület. A „belső körülmények­ről” a tantestülete peda­gógiai munkája vall. Olyan apró, de folyvást gyarapodó sikerek, hogy a gyerekek megyei irodal­mi, munkás-olvasói ve­télkedőket nyernek meg sorra. Vagy hogy az is­kola háromszor kapta meg Szolnok város „Tár­sadalmi munkáért” arany­jelvényét. Meg hogy: világ­nézeti, nevelési és testne­velési programokon töp­rengenek. Vahogyan úgy fogalmazva: nincs gyakor­lati tudás elmélet nélkül, nincs és nem lehet meg a felnövekvő ifjú munkás­nemzedék humán művelt­ség nélkül... * És ... ide sem az emi­nensek, a színjelesek, a legjobb diákok kerültek. Ünnepség a pedagógusnap alkalmából CNete Gyula, Nagykőrös; Szenclrődi Ferencné, Buda­kalász : Hadi Józsefné, Fehér- gyarmat : Szurgyt Istvánná, Rákóczifalva; Nagy Gellért- né, Jászlaöány: Németh Zol­tán, Szekszárdi Horváth Im- réné, Nádasd: Rózsavölgyi Lászlóné, Felsőszölnök: dr. Horváth -Józsefné, Keszthelyi Tóth Tihamérnc. Ajka: Györ- ke Pénesné, Zalaegerszeg; Kollarits Flóriánné, Nagyré- cse: Kovács Józsefné, Buda­pest: Kovács Istvánná, Buda­pest; dr. Kosztln Árpádné, Budapest: Bakos Istvánná, Budapest; Lányi Tiborné, Budapest; Pusztai Ferencné, Budapest; Ferencz Béláné, Nyíregyháza; L. Nagy Ilona, Sárospatak. Kiváló óvónő kitüntető címet és jelvényt kapott: Romsits Sándorné, Kalocsa; Raffay Józseffé. Békéscsaba; Érckövi Lászlóné, Sála: Vitai Jánosné, Leninváros: Szabó Jánosné, Hódmezővásárhely; Manhalter Magdolna. Nasy- venvim; Medvegy Mihálvné, Győr; Gábor Imréné, Ha.idú- hadház: Bán Anna, Eger; Temesváry Mihálvné, Ceg­léd; Sárdi Károlyné. Tab; Kunsági Veronika, Nyírbá­tor: Muhari Arpádné, Jás/­iákóhalma- Györkös Imréné, Zirc; Szalai Jánosné, Mol­nár: Kátai Urbán Istvánná, 7alaegerszcs: Aranyi Jenöné, Budanest: Udvarhelyi Ubul- né. Budapest; Jószai Jánosné, Budapest. «A pedagógusnap alkal­mából Várkonyi M arait, lapunk belpolitikai rovat­vezetőié és főmunkatársa az ..Oktatásügy Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta. Az ünnepség befeiezé- seként az oktatási állam­titkár a Parlamentben fo­gadást adott a kitüntetet­tek és a meghívottak ré­szére. János, Budapest; Bán Tiva- darné, Budapest; Bán Judit, Budapest- Blázovics László, Budapest; dr. Fekete József­né, Budapest: dr. Horváth Gáborné, Budapest: Kalocsay Tibor, Budapest: Sántha Gyu­la. Vép: dr. Köti János. Bu- danest: Puskás Mátyás, Naeyszakács: Pásztor Edit, Budapest: Hubai Lászlóné, Eger; Kovács Margit, Pécs; Vida János, Komló: Fenyves Alajos, Pécs. Pén/es Jánosné, Kiskőrös: Váradi Gyulánc, Szeghalom; Fülöp Gyula, Sály: dr. Károly Istvánná, Miskolc: Jámbor Gvuláné, Szeged: Kovács Almos, Zsom- bó; Rigó Istvánná, Mór: Ber­talan Zoltánná. Győr: Gv. Kiss József. Püsnökladánv; Palkó Pál, Dorce: Szabó Im­re, Jobbágyi; Gál! Imre, Gö­döllő: Oláh Lajos. Baktaló- ránthá'za • Kádár Pálné. Kar­ca«: MíHhert Gvörgv. Tenee- lic: Faludi János, Szekszárdi Remete EmiMia, Sárvár: Vida Mária. Celldömölk: Varga László, Pápa: Ránvai Árpád, Lenti: Huszti József, Buda­pest: dr. Szegedi Mártonné, Budapest: dr. Juhász Átitat­ná. Budapest: Szabolcsik Fe- roncné. Budapest: Bognár Józsefné, Budapest: László Sándor, Kecskemét: Bánhidi Ferenc. Zalaegerszeg: idős Bartsch Sándor nvi««díias; Németh Ottó, Székesfehérvár. Kiváló tanító kitüntető címet és jelvényt kapott: Krivanek Vilmos, Pécs: dr. Bédi Imréné, Pécs: Szobosz- lav Zoltánná. Komló: Hordós Károlyné, Kecskemét: Mo­retti Alfrédné. Kisszállás-Al- major; Domokos Imréné, Gyula: Varga Zsigmondné, Gyoma: Farkas Istvánná, Nagycsécs: Posgay Istvánná, Nvékládháza: Répászky Zol­tánná. Mezőkövesd: Horváth Andrásné, Balástva; Radnai ?-Tibályné, Szeged: Bánkuti Antal, Kápolnásnvék-Pet- í^ud: Béres Jánosné. Gvőr; Fekete Imréné, Sonron: Koz­ma Bertalanná, Polgár: Bodor Lászlóné, Debrecen: Hajdú Istvánné, Gvöng^östarián: dr. Petrányi Béláné, Bábolna; Ezt követően az oktatá­si államtitkár eredmé­nyes oktató-nevelő mun­kásságuk elismeréseként 132 pedagógusnak adott át kitüntetést; esv peda­gógus a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend kitüntetésben részesült. 10-en kanták meg az Aoáczai Csere János-dí- jat. 63-an Kiváló Tanár. 39-en Kiváló Tanító és 19-en Kiváló Óvónő ki­tüntetést kaptak A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az 1976. évi pedagógusnap alkalmából. valamint nyugállományba vonulása alkalmából. kiemelkedő oktatói, tudományos és politikai-társadalmi tevé­kenysége elismeréséül Szemére Imréné dok­tornak. a Budapesti Mű­szaki Egyetem egyetemi docensének A pedagógusnap alkal­mából pénteken ünnepsé­get tartottak a Parlament kupolacsarnokában. Az ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Orbán László kulturá­lis miniszter, dr. Korni- desz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudo­mányos. közoktatási és kulturális osztályának ve­zetője. dr. Gosztonyi Já­nos oktatási államtitkár. Szépvölgyi Zoltán, a fő­városi tanács elnöke, dr. Voksán József, a Pedagó­gusok Szakszervezetének főtitkára. Dr. Gosztonyi János ok­tatási államtitkár üdvö­zölte meleg szavakkal a kitüntetett nevelőket. Szólt a többi között fele­lősségükről az új nemze­dékek nevelésében, to­vábbképzésük fontosságá­ról és áldozatos munká­juk méltánylásáról. A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT ÉRDEMREND tó-nevelő munkában ma­gas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül az APACZAI csere jAnos-díjat kitüntetést adományozta. A Magyar Népköztár­saság Oktatási Minisztere az 1976. évi pedagógus­nap alkalmából az okta­adományozta: Dr. Földváry Gyulánénak, a miskolci 6. számú Általános Iskola tanító szakfelügyelő­jének: Kiss Vilmosnak, a szombathelyi Derkovits Gyu­la Általános Iskola igazgató­iénak: dr. Lang Jánosnénak, a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Szakközépis­kola tanár, szakfelügyelőjé­nek; Margittai Valériának,' a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gim­názium igazgatóhelyettesé­nek: Kappelmayer Mátyás­nak, a bátaszéki gimnázium igazgatójának; dr. Szabó La­josnak, a kisújszállási közép­iskolai kollégium igazgatójá­nak; Rácz Gyulának, a szol­noki 605. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tójának; Gyarmati Eleknek, a Zala megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya továbbkép­zési kabinetje vezetőjének; Kiss Gyulának, a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanár, ve­zető szakfelügyelőjének: dr. Radnóti Miklósnénak, a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola nyelvi lektorátusa veze­tőjének. Kiváló tanár kitüntető címet és jelvényt kapott: Vass István, Szigetvár; Sza­kács Jenő, Kecskemét: Ha­ránt Mihály, Békés; Imrcházi Károly, Orosháza: dr. Bartlia Istvánné, Sátoraljaújhely; dr. Szabadkai Zoltánné, Szeged; Kurcsics László, Csorna; Gál Géza. Hajdúszoboszló; dr. Kónya Józsefné, Debrecen dr. Csicsai József, Eger; Molnár János, Tatabánya; Rózsás László, Nagykőrös; Berndt Mihály, Barcs; Bíró György- né, Kisvárda; Gyarmati Já­nosné, Nyíregyháza: Gelen­csér József, Dombóvár; Varga Miklós, Ajka; Harkány Lász­ló, Nagykanizsa; Petrik Já­nos, Budapest; dr. Kovács Átadták az idei Földes Ferenc dijakat helyettes. Gordos Károly­né, pedagógus. Lázi Imré­vé óvodavezető. Meixner Ildikó tanár. Sípos Béláné, tanár. dr. Szakolyi Béla, iskolaigazgató Téglás Mi­hály né, általános iskolai tanító. * Budapest Főváros Ta­nácsának Végrehajtó Bi­zottsága ünnepi díszelő­adást rendezett az Opera- házban. Farkasinszky La­jos elnökhelyettes meg­nyitója után dr. Komi- desz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közokta­tási és kulturális osztályá­nak vezetője köszöntötte a pedagógusokat. Az ünnepség második részében Petrov: A világ teremtése című balettjét tekintették meg a meghí­vottak. Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke pénteken délután a vá­rosházán — a oedagógus- nap alkalmából — átadta az idei Földes Ferenc-dí­jakat. Az ünnepségen — amelven részt vett dr. Garamvölgyi Károly ok­tatási miniszterhelyettes. Király Andrásné. a buda­pesti pártbizottság titká­ra és dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszer­vezetének főtitkára — Szépvölgyi Zoltán meleg szavakkal köszöntötte a kitüntetetteket. Földes Ferenc-díjat ka­pott: Bálint Sándor, szakok­tató. Donáti Ferenc, ta­nácsi művelődésügyi osz­tályvezető. dr. Eg lesz Ist­vánné. tanár, Fürstné dr. Kólyi Erzsébet, igazgató­MUNKA UTÁN - EGYEDÜL — Tanoncotthont szer­vezett nálunk a párt, a megye 1947 táján. Akkor már párttag voltam, nya­kig az ifjúsági mozgalom­ban, odaadták a batyut: szervezted, szereted, igaz­gassad. Jövőre lesz éppen harminc esztendeje, hogy az ifjúmunkás-nevelés ré­szemül jutott. Jóval ké­sőbb szereztem meg a diplomámat. Sokunknák jutott ez így osztályrészül, előbb a gyakorlat, aztan az elmélet. * Érzik a szaván, a moz­dulatán, hogy büszke a képesítésére. Kívüle aztán még egyre büszke s ezt pillanatokig nem titkolja: az intézetre. — Tizenkétezer végzős gyereknek írhattam alá innét a szakmunkás bizo­nyítványát. Képzelje csak el: mintha mi egyedül ké­peztünk volna egy Csepel­re való munkáshadsereget. Azt hiszem ennél na­gyobb örömet nem adha­tott volna a jósorsom ... Büszkeség. Igen — s miért ne lenne büszke arra, amit az inté­zete, a gyerekei, a tanári kara elért? Miért is ne lenne büszke arra, hogy a gyerekek, a végzettek szinte kjvétel nélkül ma is a szakmájukban dol­goznak? Nem kényszer­ből, nem kelletlenül, ha­nem egyszerűen azért, mert — szeretik azt a szakmát. A külső körül­mények önmagukban val­lanak — és híven — egy fáradhatatlanul szervező, nyüzsgő, kilincselő, vitat­kozó és érvelő pedagógus tömérdek erőfeszítéséről, remekké kovácsolt s szí­vesen dolgozó tantestület derekas munkájáról. * Kis körséta: figyelve ezeket a „külső körülmé­nyeket”. És — mellé némi nosztalgia: hát igen. Ilyen felszerelés, ilyen tanmü- helysor kellene minde­nütt, ahol gyerekek is­merkednek a szakmá­val ... — Egy vályogépületben kezdtük. A villanyszerelő tanmű­helyben mondja Rácz Gyula. A gyerekek előtt kapcsolótáblák, tarka hu­zalok. A sarokban, az „Orion” űrhajó vezérlő­pultjához hasonlatos kör alakú tanári asztal. A fia­tal szaktanár fényvillaná­sokkal, gombok nyomoga- tásával ellenőrzi a kap­csolások helyességét.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék