Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)

1976-07-14 / 165. szám

1­6. július 14. Chilei szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba A SZOT meghívására hétfőn Luis Menesesnek, a Chilei Dolgozók Egysé­ges Központja (CUT) fő­titkárának vezetésével chilei szakszervezeti kül­­döttség érkezett hazánk­ba. A küldöttség a SZOT székházában megbeszélést folytatott Timmer József­fel, a SZOT titkárával. Megfiatalodik az öreg papírgyár Rekonstrukció kezdődik a csaknem 200 éves Diós­győri Papírgyárban. A rekonstrukcióval a finom­­papír gyártásának továb­bi 5 százalékos növelését akarják elérni. Felújítják az anyagelőkészítőt, to­vábbá a papírgyártó sor meghajtását automatikus szabályozóval látják el. A tervek szerint a bő­vítésre 60 millió forintot fordítanak. A rekonstruk­ció befejezése után a diósgyőri gyárban évente mintegy 5500 tonna fi­nompapírt állítanak majd elő, s mintegy 5000 tonna, más gyárakban készült papírt dolgoznak fel kész­termékké. Éj termékek Perem­rionból A Peremartoni Vegy­ipari Vállalatnál három új permetműtrágya gyár­tására készülnek. A volt kénsavüzemet korszerű berendezésekkel szerelik fel, amelyekkel már évi 2000 köbméternyi folyé­kony növényi táplálékot állítanak elő saját techno­lógiával és receptúrával. A peremartoni levéltrágya nyolc mikroelemet tartal­maz,­­ a három variáns abban különbözik egy­mástól, hogy az egyikben a nitrogén, a másikban a foszfor, a harmadikban a kálium szerepel túlsúly­ban. A peremartoni új ter­mékek jól „vizsgáztak" a kísérletek során, a szőlők­ben, a gyümölcsösökben, a búza- és cukorrépa-ter­mesztésben egyaránt. ŐSZTŐL Rendkívül figyelemre­méltó, nagyszabású köz­művelődési-felnőttoktatási akciót indít útjára ősztől a Magyar Rádió és Tele­vízió: „Mindenki iskolája” gyűjtőcímmel.­ Az akció kétéves előkészítő munká­latairól, nemes céljáról és lehetőségeiről adott tájé­koztatást tegnap a Parla­mentben Sándor György, a televízió közművelődési igazgatója. Sok és egyre gyarapodó oktatási, közművelődési sikerünk, eredményünk nem takar el egy nehéz gondot: azt, hogy a fel­nőtt lakosság egy része — nem is kicsiny százaléka — nem fejezte be általá­nos iskolai tanulmányait. A javarészt múltbeli örök­ség — sajnos — gyarap­szik azzal, hogy a mai diákérjáratok 9 százalé­ka sem végzi el tanköte­­les korban a nyolc osz­tályt. Műveltségi alapjuk, ismerettáruk hézagos ma­rad. A közművelődés és közoktatás égető gondja: az ilyen műveltségbeli, is­kolázási ,­fehér foltok” fo­kozatos eltüntetése. A „Mindenki iskolája” rádió- és tv-akció: a tö­megkommunikáció újfajta részvétele a párt közmű­velődési határozatának végrehajtásában. Azzal az igénnyel: segíteni a fel­nőttoktatás mai formáit a tv-rádió sajátos eszközei­vel, segíteni a magánta­nulók felkészülését — s ami legalább ennyire lé­nyeges, állandó, sorozatos, változatos formájú „tan­anyaggal” felkelteni a tu­dás, a tanulás, az ismere­tek — (vagy az ismétlés) utáni vágyat. Szeptember—december: az általános iskola VII. osztályát végzőknek szól­nak ekkor az akció műso­rai. Hetente többször — ismételt adásokban — kö­zöl a tv matematika, fizi­ka, biológia, földrajz és kémia ismereteket, segít­ve az esti iskolások felké­szültségét, s képernyő elé híva mindazokat, akik szeretnének többet és ér­dekesebbet tudni. A rádió, ugyanez idő alatt iroda­lom és történelem órák sorozatát adja, oldott, kel­lemesen változatos for­mában. Az akció segítői: a szak­­szervezetek, a KISZ, az OPI, a tanácsok, több mi­nisztérium. Az SZMT-k, sok egyéb mellett megyei konzultációs központokat szerveznek, segítve és ki­egészítve a vizsgázni kí­vánók felkészülését. Mind­két osztály tv- és rádió­­anyagát különleges olva­sókönyv is összefoglalja, áttekintve, mikor, mi hangzik el, vagy tűnik fel a képernyőn. A műsoro­kat máris sok szakember hallgatta, ő tekintette meg — pedagógusok, mások is — javaslataik egy részét is hasznosította az MRT. A „Mindenki iskolája” — nagy kísérlet. És — több is. Újabb lépés ah­hoz, hogy a tömegkommu­nikáció „fegyvere” is, egy­re jobban az oktatás és közművelődés fegyvere legyen. Ha a vállalatok, brigádok, művelődési, ok­tatási szakemberek élnek is ezzel az új lehetőséggel, tovább gyarapodhat azok­nak a száma, akik befeje­zik — ezzel a segítséggel is élve — az általános is­kolát. És ... újabb tízez­reknek adhatja a tudás, az újabb és újabb ismeretek jó érzését, gazdagságát a rádió és a televízió. Várkonyi Margit „Mindenki iskolája” a rádióban és a televízióban KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Irak nem­zeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Ah­med Hasszán al-Bakrt, az Iraki Köztársaság elnö­két, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Szaddam Husszeinnek, a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnökének fejezte ki ez alkalomból jókí­vánságait. A Magyar Televízió székházában kedden Ivan Szlavkov, a Bolgár Nép­­köztársaság Rádió és Te­levízió Bizottságának el­ső elnökhelyettese és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, aláírta a bolgár és a magyar te­levízió közötti együttmű­ködésre vonatkozó két­éves munkatervet. Emlékezés Riesz Józsefre Reiesz Józsefnek, a ma­gyar munkásmozgalom ki­emelkedő harcosának, a MÉMOSZ egykori vezető­jének születése 100. év­fordulóján sírkövet állí­tottak a Mező Imre úti te­mető Munkásmozgalmi Pantheon­jában. A szak­­szervezeti mozgalom ki­váló személyiségének élet­útját és érdemeit Török János, az Építők Szak­­szervezetének alelnöke méltatta. ­­ i Pestvidéki Gépgyárban szovjet tervek alapján 1973-tól gyártják a PGZ—2 t­ípusú huzalzománcozó gépeket. A berendezésekkel percenként 600 méter hosszú, különböző vékonyságú huzalokat lehet zománcozni. A nagy teljesítményű gépek­től elsősorban a Szovjetunióba, valamint az XDK-ba, a KXDK-ba és Egyiptomba s szállítanak (MTI Fotó : Fehér József felvétele) J NÉPSZAVA. ( A RÁDIÓ MELLETT ) Azon a tavaszon... A népi kollégiumok megalakításának 30. év­fordulójára Azon a tava­szon ... címmel Barát Apollónia állított össze dokumentumműsort. A kollégiumi mozgalom hí­ressé vált részvevői kö­zül többen is megszólal­tak ebben az érdekes és tanulságos műsorban. Hallhattuk az akadémikus és a költő, a dékán és a szövetkezeti főmérnök emlékezéseit, véleményeit. A megelevenített doku­mentumok sok mindent megmutattak ennek a ma már történelmi jelentősé­gű mozgalomnak históriá­jából, kivált köznapjaiból, nevelési és önigazgatási módszereiből. Nem lehe­tett meghatottság nélkül hallgatni ezeket az emlé­kezéseket, amelyek itt-ott bizonyára kevésbé voltak tárgyias és tárgyilagos jel­legűek, és egyet-mást túl­ságosan is nosztalgikusan ábrázoltak, mégis érzékel­tették egy egész történel­mi korszak bizakodásait, reményeit. A régi magyar irodalom hetei Andalítóan szép, lírai délutánt szerzett Albert Zsuzsa szerkesztőnek, Varga Géza rendezőnek, de mindenekelőtt Marsall László írónak a munkája: Gergei Albert szép histó­riáját dolgozták rádióra. „História egy Árgirus ne­vű királyfiról és egy tün­dér szűzleányról” címmel kedves-szép mesejáték hangzott el — felnőttek­nek és gyermekeknek egyaránt. Külön dicséretet érdemel a rádió kezdemé­nyezése, a régi magyar irodalomnak szentelt né­hány hetes sorozat meg­indítása. Akkor is üdvö­zölnünk kellene e kezde­ményezést, ha szerényebb kivitelben hangzana fel egy-egy elfelejtettnek vélt mű. A megjelenítés ezút­tal nagyon jól sikerült, olyan szintű volt, mint­ha komoly rádiószínházi bemutatóra készültek vol­na. Szabó Gyula, Tordy Géza, Pap Éva és a töb­biek stílusosan játszották a tündéri történetet. Csu­pán azt sajnálhatjuk, hogy ugyanennek a hét­nek a keretében, de má­sik adón, és teljesen más időpontban hangzott el „Az Argirus-széphistória" címen Kardos Tibor egye­temi tanár előadása. Bi­zonyára sokan szívesen vették volna, ha a ma­gyarázat és a mű kissé összehangoltabb időben kerül a közönség elé. A madárkereskedés A rádiószínházban hét­főn premier volt, ezúttal Páskándi Géza hangjáté­ka, A madárkereskedés került színre. Az igazi művész nem kerülhet „kisszerű” környezetbe, mert elbukik — mondja a darab. Az énekes mada­rak legszebb dalát is fe­lülmúló hangutánzó mű­vésznek árulnia kell a gyengébb tehetségű ma­darakat, és saját füttyjé­­vel becsapni a vevőt, aki azt hiszi, csodálatos kin­cset vásárolt. Páskándi jelzésrendszerében nem könnyű eligazodni, de aki egyszer megpróbált beil­leszkedni, annak bizonyá­ra most is sikerült meg­fejtenie a darab főmonda­nivalóján túl az apróbb­­nagyobb részmondandó­kat. A hallgatónak némi agymunkát kell végeznie egy-egy Páskándi-mű apercipiálása közben. És az is előfordulhat, hogy elzárva a készüléket, még sokáig elmerenghetünk, vajon jól értelmeztük-e a hallott művet. Ugyanak­kor Páskándi Géza művei sokértelműek: annak is nyújtanak szórakozást, aki nem gondolkozik el a hal­lottakon, és nem keres mindenre magyarázatot A helyes megfejtők jár­nak persze a legjobban: minél több áttételes gon­dolatot találnak, minél több rejtvényt fednek fel, annál gazdagabbak lesz­nek. Külön élvezhettük a remek szereposztást: Su­lyok Mária, Páner Antal és Haumann Péter nagy­szerűen pergő szon­árvia­dalait. B­arlay Gusztáv rendezésében minden a helyén volt, csupán a tö­megek lincshangulatát ér­zékeltetni hivatott magnó­­bevágások voltak túl har­­sányak. Háry Márta ­ Fegyverkiállítás nyílt a győri Xantus János Mú­zeumban. A gazdag anyag bemutatja a városi fegy­­verművesség emlékeit. A fegyverkovács mesterség a XVI. század elejétől virágzott Győrött. Ekkor kezdték meg a vár meg­erősítését, félve a török támadásoktól. A múzeum tulajdonában levő legré­­gibb ilyen jellegű emlé­kek a XVII. századból valók. — A mongol nép éle­téből, munkájából, ered­ményeiből ad ízelítőt az a fotódokumentációs ki­állítás, amely kedden nyílt meg a KKI Do­rottya utcai kiállítóter­mében, a mongol népi forradalom 55. évfordu­lója tiszteletére. — A Thália Színház együttese hatnapos tur­néja során a társulat két alkalommal mutatta be az isztambuli nemzetkö­zi művészeti fesztiválon a Karagözt, nagy sikerrel. Várjuk a jó filmeket (Kiküldött tudósítónk jelenti Karlovy Varyból.) „Várjuk a jó filmeket.’' Ezzel az egyszerű és egy­szersmind félreérthetet­len mondattal összegezi az elmúlt néhány nap ta­pasztalatait a bratislavai Új Szó Karlovy Vary-i különtudósítója. Sok más érdekes ese­mény található ellenben a különböző mozikban, vetítőtermekben. Ezeken a „házi” fesztiválokon (fejlődő országok fiatal filmesei, információs ve­títések, panorámasorozat stb.) találunk értékes munkákat. Ilyen film például Henri Colpt „Énekelünk az ellenál­lásban” című dokumen­tuma. Az egykori híradó­betétekből, fotókból, új­sághírekből, hirdetések­ből, beszélgetésekből ösz­­szeálló film — a német megszállás esztendeit idézi, tömör, kíméletlen tárgyilagossággal. Henri Colpi neve mellé azon­nal idekívánkozik a fia­tal francia rendező, Franck Cassenti neve is. „A vörös falragasz” című munkáját a versenyprog­­ramban vetítik. A két filmet nemcsak a nem­zeti hovatartozás, nem­csak a közös téma köti össze (Cassenti filmje is a német megszállás esz­tendeit követi nyomon, az ellenállók oldaláról), talán legelsősorban és mindenekfelett a gondo­lati, érzelmi azonosság. Mindkét film felkavaró, figyelmeztető alkotás. Mindkettő nyíltan szem­benéz a múlttal... A le­rakodott és mindent egy­szerűsítő nosztalgiákkal. Az emberi értékek csőd­­jével. Az érthető, ment­hető emberi félelmekkel, s e félelmet legyőző em­beri áldozatvállalással. Másfajta összevetésre ad alkalmat Alan J. Pa­kula két filmje: „A Pa­rallaxis társaság” és a „Mindannyian az elnök emberei vagyunk” című munka. Mindkét film az amerikai közélet akut gondjait, betegségeit vizs­gálja — más-más eszkö­zökkel ... A Parallaxis társaság históriája csupa fikció, csupa kitalált me­se, és legfeljebb csak alakjaiban emlékeztet a két Kennedy-gyilkosság modelljére. Mégis hallat­lanul izgalmas. Ahogy mondani szokás: „profi mozi”. Megbabonázottan figyelünk, és minden pillanatban történik va­lami — ugyanakkor Pa­kula szinte szakszerű előadást „tart” (anélkül, hogy észrevennénk) a fo­gyasztói társadalom el­lentmondásairól, a CIA, az FBI tevékenységéről, az amerikai közélet gengszterfogásairól. (A Parallaxis társaságot — amelynek újságíró hősét Warren Beatty alakítja — átvesszük magyaror­szági forgalmazásra.) Érdekes, hogy ezt a Pakula-filmet eleddig csak kevéssé jegyezték a nemzetközi művészeti olimpiákon. Sokkal na­gyobb sajtókampány előzte meg a „Mindany­­nyian az elnök emberei vagyunk” című film eu­­rópai bemutatóját — mint a korábbi alkotást... A L’Express tudósítója is óriási sikert jósolt ne­ki... Nos, a film, ami a Watergate-botrány hi­teles történetét idézi — kevéssé eredeti, kevéssé izgalmas. Meglepetést keltett vi­szont Andrei Blaier ro­mán rendező „Játék a halállal” című filmje. A történet bizonyos vonat­kozásaiban egy kicsit a Madárijesztő históriájára emlékeztet. Természete­sen itt, ebben a filmben, a két ember vándorlása más előjelű, mint az amerikai filmben. Jó film. Bizonyára láthatja majd a magyar közönség­. Holnap mutatják be versenyfilmünket, az Ár­vácskát. Már teljes a ma­gyar delegáció itt, Kar­lovy Varyban. Gantner Ilona „Teremtsünk egyetértést, testvériséget,” 150 éve született Vasvári Pál Élete rövid, szinte robbanásnyi volt csupán. Utolsó évében azonban emberöltőnyi esemény sűrűsödött. Tizenhét éve­sen már Pesten van, 6 egyetemre jár. Színjeles tanuló, aktív tagja a különböző egye­temi köröknek, s hama­rosan vezéralakja az if­júsági mozgalomnak. Húszéves, amikor első írása megjelenik. Ettől kezdve rendszeres cikk­írója az Életképeknek , a Pesti Divatlapoknak. 1848 januárjában látott napvilágot első — egy­ben utolsó — önálló mű­ve, a „Történelmi Név­tár”. Vasvári azonban nem írója, hanem „csi­­nálója” lett a történe­lemnek. Ki ne tudná mindazt, ami március 10-én Pes­­ten­ Budán történt? Mint ahogyan azt is sokan tudják, hogy a forrada­lom „mindenese” Vasvá­ri volt. Szervez, beszél, agitál és tárgyal. Már előző napon így tüzelte hallgatóit: „Magunk kö­zött pedig teremtsünk egyetértést, összefogást, testvériséget, mert az ember csak addig ki­csiny, míg egyedül van, ha másokkal egyesül, ak­kor nagy, hatalmas és az egeket is képes ostromol­ni.” S másnap, a Hecke­­nast-nyomda előtt, gon­dolatát tovább szélesít­ve, már a népek össze­fogásáról beszélt. Nem volt a napnak egyetlen eseménye, ahol ne lett volna ott, és ne­m irányított volna. És lelkesített, szenvedélye­sebben talán, mint pél­daképei, a francia jako­binusok annak idején. Nélküle, nélkülük való­ban aligha zajlott volna le olyan radikálisan a polgári átalakulás. A for­radalom szikrái — írja Illyés Gyula — „elrepül­tek volna Pest fölött is,... ha nincs az a kis csoport, az a kávéháznyi baráti együttes, amely a szikrát, szinte a markában, láng­gá élesztette-fútta”. Keményen dolgoztak a forradalom győzelme után is, a Közbátorsági Bizottmány vezetőségé­ben éppúgy, mint az új rend felett őrködő nem­zeti őrsereg létrehozásá­ban. Majd Vasvári, akit Kossuth a márciusi if­jak közül a legjobban kedvelt, titkári tisztséget vállalt éppen az ő minisz­tériumában. Szeptember­ben pedig, amikor mi­nisztere alföldi toborzó­­útját járta, s a haza sor­sa úgy kívánta. Vasvári is útnak indult: a köz­vetlenül veszélyeztetett Somogy megyébe ment felkelőket toborozni. S amikor a forradalom ügye még válságosabbra fordult, Vasvári is enge­délyt kért — és kapott —, hogy szabadcsapatot szervezzen. Egységével Erdélybe vonult, ahol Bem tábor­nok hadműveleteit támo­gatta. A sok munka alá­ásta egészségét, ott kel­lett hagynia csapatát. A tavaszi győzelmek azon­ban nem engedték nyu­godni, félig gyógyultan, lázasan újra táborba szállt. Július 5-én déltájt a Marisei felé vezető úton mintegy tízszeres román túlerő tört rájuk. Vasvári csapata a fej­székkel és lándzsákkal rohamozó mócok elől keskeny és mély völgy­szorosba kényszerült. „Iszonyatos volt a fej­székkel betörött kopo­nyák koppanása” — írta az egyik életben maradt szemtanú. „Vasvári kezé­be ragadta csapatának lobogóját, s az ellenség közé rohant” — szólt a másik beszámoló. Az elé­be állók egyike azonban „fejszéjével főbe ütötte és levágta a fejét”. Pecsétgyűrűjét később megtalálták a mócoknál, fenn a havasokban. A zöld alapra helyezett nyi­tott könyvön hüvelyéből kivont kard feküdt. A könyv egyik lapjára ne­vének kezdőbetűit, a má­sikra ezt vésette: „1848. mártius 15.” Nevét és a dátumot gyűrűjén még maga vésette, a történe­lem emlékezetén azon­ban az idő írta egy lap­ra mindkettőt. Kitörölhe­tetlenül és elválasztha­tatlanul. Mint ahogy el­választhatatlan a sorsa azétól, akinek életét né­hány nap múlva Seges­vár határában — alig száz kilométerrel odébb — kozák lándzsák oltot­ták ki. Tiszta volt és kérlelhe­tetlen, álmodozó tekinte­tű és lobbanékony — megszállott híve a nem­zeti függetlenségnek és a társadalmi szabadság­nak. Aki nemcsak az idő­sikján tudta történelmi távlatokban szemlélni és megítélni korát, népét és a világot, de akinek látó­határa térbelileg is egye­temes és Európát átölelő volt. Für Lajos

Next