Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)
1976-07-14 / 165. szám
16. július 14. Chilei szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba A SZOT meghívására hétfőn Luis Menesesnek, a Chilei Dolgozók Egységes Központja (CUT) főtitkárának vezetésével chilei szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba. A küldöttség a SZOT székházában megbeszélést folytatott Timmer Józseffel, a SZOT titkárával. Megfiatalodik az öreg papírgyár Rekonstrukció kezdődik a csaknem 200 éves Diósgyőri Papírgyárban. A rekonstrukcióval a finompapír gyártásának további 5 százalékos növelését akarják elérni. Felújítják az anyagelőkészítőt, továbbá a papírgyártó sor meghajtását automatikus szabályozóval látják el. A tervek szerint a bővítésre 60 millió forintot fordítanak. A rekonstrukció befejezése után a diósgyőri gyárban évente mintegy 5500 tonna finompapírt állítanak majd elő, s mintegy 5000 tonna, más gyárakban készült papírt dolgoznak fel késztermékké. Éj termékek Peremrionból A Peremartoni Vegyipari Vállalatnál három új permetműtrágya gyártására készülnek. A volt kénsavüzemet korszerű berendezésekkel szerelik fel, amelyekkel már évi 2000 köbméternyi folyékony növényi táplálékot állítanak elő saját technológiával és receptúrával. A peremartoni levéltrágya nyolc mikroelemet tartalmaz, a három variáns abban különbözik egymástól, hogy az egyikben a nitrogén, a másikban a foszfor, a harmadikban a kálium szerepel túlsúlyban. A peremartoni új termékek jól „vizsgáztak" a kísérletek során, a szőlőkben, a gyümölcsösökben, a búza- és cukorrépa-termesztésben egyaránt. ŐSZTŐL Rendkívül figyelemreméltó, nagyszabású közművelődési-felnőttoktatási akciót indít útjára ősztől a Magyar Rádió és Televízió: „Mindenki iskolája” gyűjtőcímmel. Az akció kétéves előkészítő munkálatairól, nemes céljáról és lehetőségeiről adott tájékoztatást tegnap a Parlamentben Sándor György, a televízió közművelődési igazgatója. Sok és egyre gyarapodó oktatási, közművelődési sikerünk, eredményünk nem takar el egy nehéz gondot: azt, hogy a felnőtt lakosság egy része — nem is kicsiny százaléka — nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. A javarészt múltbeli örökség — sajnos — gyarapszik azzal, hogy a mai diákérjáratok 9 százaléka sem végzi el tanköteles korban a nyolc osztályt. Műveltségi alapjuk, ismerettáruk hézagos marad. A közművelődés és közoktatás égető gondja: az ilyen műveltségbeli, iskolázási ,fehér foltok” fokozatos eltüntetése. A „Mindenki iskolája” rádió- és tv-akció: a tömegkommunikáció újfajta részvétele a párt közművelődési határozatának végrehajtásában. Azzal az igénnyel: segíteni a felnőttoktatás mai formáit a tv-rádió sajátos eszközeivel, segíteni a magántanulók felkészülését — s ami legalább ennyire lényeges, állandó, sorozatos, változatos formájú „tananyaggal” felkelteni a tudás, a tanulás, az ismeretek — (vagy az ismétlés) utáni vágyat. Szeptember—december: az általános iskola VII. osztályát végzőknek szólnak ekkor az akció műsorai. Hetente többször — ismételt adásokban — közöl a tv matematika, fizika, biológia, földrajz és kémia ismereteket, segítve az esti iskolások felkészültségét, s képernyő elé híva mindazokat, akik szeretnének többet és érdekesebbet tudni. A rádió, ugyanez idő alatt irodalom és történelem órák sorozatát adja, oldott, kellemesen változatos formában. Az akció segítői: a szakszervezetek, a KISZ, az OPI, a tanácsok, több minisztérium. Az SZMT-k, sok egyéb mellett megyei konzultációs központokat szerveznek, segítve és kiegészítve a vizsgázni kívánók felkészülését. Mindkét osztály tv- és rádióanyagát különleges olvasókönyv is összefoglalja, áttekintve, mikor, mi hangzik el, vagy tűnik fel a képernyőn. A műsorokat máris sok szakember hallgatta, ő tekintette meg — pedagógusok, mások is — javaslataik egy részét is hasznosította az MRT. A „Mindenki iskolája” — nagy kísérlet. És — több is. Újabb lépés ahhoz, hogy a tömegkommunikáció „fegyvere” is, egyre jobban az oktatás és közművelődés fegyvere legyen. Ha a vállalatok, brigádok, művelődési, oktatási szakemberek élnek is ezzel az új lehetőséggel, tovább gyarapodhat azoknak a száma, akik befejezik — ezzel a segítséggel is élve — az általános iskolát. És ... újabb tízezreknek adhatja a tudás, az újabb és újabb ismeretek jó érzését, gazdagságát a rádió és a televízió. Várkonyi Margit „Mindenki iskolája” a rádióban és a televízióban KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Irak nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Ahmed Hasszán al-Bakrt, az Iraki Köztársaság elnökét, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Szaddam Husszeinnek, a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnökének fejezte ki ez alkalomból jókívánságait. A Magyar Televízió székházában kedden Ivan Szlavkov, a Bolgár Népköztársaság Rádió és Televízió Bizottságának első elnökhelyettese és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, aláírta a bolgár és a magyar televízió közötti együttműködésre vonatkozó kétéves munkatervet. Emlékezés Riesz Józsefre Reiesz Józsefnek, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, a MÉMOSZ egykori vezetőjének születése 100. évfordulóján sírkövet állítottak a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pantheonjában. A szakszervezeti mozgalom kiváló személyiségének életútját és érdemeit Török János, az Építők Szakszervezetének alelnöke méltatta. i Pestvidéki Gépgyárban szovjet tervek alapján 1973-tól gyártják a PGZ—2 típusú huzalzománcozó gépeket. A berendezésekkel percenként 600 méter hosszú, különböző vékonyságú huzalokat lehet zománcozni. A nagy teljesítményű gépektől elsősorban a Szovjetunióba, valamint az XDK-ba, a KXDK-ba és Egyiptomba s szállítanak (MTI Fotó : Fehér József felvétele) J NÉPSZAVA. ( A RÁDIÓ MELLETT ) Azon a tavaszon... A népi kollégiumok megalakításának 30. évfordulójára Azon a tavaszon ... címmel Barát Apollónia állított össze dokumentumműsort. A kollégiumi mozgalom híressé vált részvevői közül többen is megszólaltak ebben az érdekes és tanulságos műsorban. Hallhattuk az akadémikus és a költő, a dékán és a szövetkezeti főmérnök emlékezéseit, véleményeit. A megelevenített dokumentumok sok mindent megmutattak ennek a ma már történelmi jelentőségű mozgalomnak históriájából, kivált köznapjaiból, nevelési és önigazgatási módszereiből. Nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni ezeket az emlékezéseket, amelyek itt-ott bizonyára kevésbé voltak tárgyias és tárgyilagos jellegűek, és egyet-mást túlságosan is nosztalgikusan ábrázoltak, mégis érzékeltették egy egész történelmi korszak bizakodásait, reményeit. A régi magyar irodalom hetei Andalítóan szép, lírai délutánt szerzett Albert Zsuzsa szerkesztőnek, Varga Géza rendezőnek, de mindenekelőtt Marsall László írónak a munkája: Gergei Albert szép históriáját dolgozták rádióra. „História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról” címmel kedves-szép mesejáték hangzott el — felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Külön dicséretet érdemel a rádió kezdeményezése, a régi magyar irodalomnak szentelt néhány hetes sorozat megindítása. Akkor is üdvözölnünk kellene e kezdeményezést, ha szerényebb kivitelben hangzana fel egy-egy elfelejtettnek vélt mű. A megjelenítés ezúttal nagyon jól sikerült, olyan szintű volt, mintha komoly rádiószínházi bemutatóra készültek volna. Szabó Gyula, Tordy Géza, Pap Éva és a többiek stílusosan játszották a tündéri történetet. Csupán azt sajnálhatjuk, hogy ugyanennek a hétnek a keretében, de másik adón, és teljesen más időpontban hangzott el „Az Argirus-széphistória" címen Kardos Tibor egyetemi tanár előadása. Bizonyára sokan szívesen vették volna, ha a magyarázat és a mű kissé összehangoltabb időben kerül a közönség elé. A madárkereskedés A rádiószínházban hétfőn premier volt, ezúttal Páskándi Géza hangjátéka, A madárkereskedés került színre. Az igazi művész nem kerülhet „kisszerű” környezetbe, mert elbukik — mondja a darab. Az énekes madarak legszebb dalát is felülmúló hangutánzó művésznek árulnia kell a gyengébb tehetségű madarakat, és saját füttyjével becsapni a vevőt, aki azt hiszi, csodálatos kincset vásárolt. Páskándi jelzésrendszerében nem könnyű eligazodni, de aki egyszer megpróbált beilleszkedni, annak bizonyára most is sikerült megfejtenie a darab főmondanivalóján túl az apróbbnagyobb részmondandókat. A hallgatónak némi agymunkát kell végeznie egy-egy Páskándi-mű apercipiálása közben. És az is előfordulhat, hogy elzárva a készüléket, még sokáig elmerenghetünk, vajon jól értelmeztük-e a hallott művet. Ugyanakkor Páskándi Géza művei sokértelműek: annak is nyújtanak szórakozást, aki nem gondolkozik el a hallottakon, és nem keres mindenre magyarázatot A helyes megfejtők járnak persze a legjobban: minél több áttételes gondolatot találnak, minél több rejtvényt fednek fel, annál gazdagabbak lesznek. Külön élvezhettük a remek szereposztást: Sulyok Mária, Páner Antal és Haumann Péter nagyszerűen pergő szonárviadalait. Barlay Gusztáv rendezésében minden a helyén volt, csupán a tömegek lincshangulatát érzékeltetni hivatott magnóbevágások voltak túl harsányak. Háry Márta Fegyverkiállítás nyílt a győri Xantus János Múzeumban. A gazdag anyag bemutatja a városi fegyverművesség emlékeit. A fegyverkovács mesterség a XVI. század elejétől virágzott Győrött. Ekkor kezdték meg a vár megerősítését, félve a török támadásoktól. A múzeum tulajdonában levő legrégibb ilyen jellegű emlékek a XVII. századból valók. — A mongol nép életéből, munkájából, eredményeiből ad ízelítőt az a fotódokumentációs kiállítás, amely kedden nyílt meg a KKI Dorottya utcai kiállítótermében, a mongol népi forradalom 55. évfordulója tiszteletére. — A Thália Színház együttese hatnapos turnéja során a társulat két alkalommal mutatta be az isztambuli nemzetközi művészeti fesztiválon a Karagözt, nagy sikerrel. Várjuk a jó filmeket (Kiküldött tudósítónk jelenti Karlovy Varyból.) „Várjuk a jó filmeket.’' Ezzel az egyszerű és egyszersmind félreérthetetlen mondattal összegezi az elmúlt néhány nap tapasztalatait a bratislavai Új Szó Karlovy Vary-i különtudósítója. Sok más érdekes esemény található ellenben a különböző mozikban, vetítőtermekben. Ezeken a „házi” fesztiválokon (fejlődő országok fiatal filmesei, információs vetítések, panorámasorozat stb.) találunk értékes munkákat. Ilyen film például Henri Colpt „Énekelünk az ellenállásban” című dokumentuma. Az egykori híradóbetétekből, fotókból, újsághírekből, hirdetésekből, beszélgetésekből öszszeálló film — a német megszállás esztendeit idézi, tömör, kíméletlen tárgyilagossággal. Henri Colpi neve mellé azonnal idekívánkozik a fiatal francia rendező, Franck Cassenti neve is. „A vörös falragasz” című munkáját a versenyprogramban vetítik. A két filmet nemcsak a nemzeti hovatartozás, nemcsak a közös téma köti össze (Cassenti filmje is a német megszállás esztendeit követi nyomon, az ellenállók oldaláról), talán legelsősorban és mindenekfelett a gondolati, érzelmi azonosság. Mindkét film felkavaró, figyelmeztető alkotás. Mindkettő nyíltan szembenéz a múlttal... A lerakodott és mindent egyszerűsítő nosztalgiákkal. Az emberi értékek csődjével. Az érthető, menthető emberi félelmekkel, s e félelmet legyőző emberi áldozatvállalással. Másfajta összevetésre ad alkalmat Alan J. Pakula két filmje: „A Parallaxis társaság” és a „Mindannyian az elnök emberei vagyunk” című munka. Mindkét film az amerikai közélet akut gondjait, betegségeit vizsgálja — más-más eszközökkel ... A Parallaxis társaság históriája csupa fikció, csupa kitalált mese, és legfeljebb csak alakjaiban emlékeztet a két Kennedy-gyilkosság modelljére. Mégis hallatlanul izgalmas. Ahogy mondani szokás: „profi mozi”. Megbabonázottan figyelünk, és minden pillanatban történik valami — ugyanakkor Pakula szinte szakszerű előadást „tart” (anélkül, hogy észrevennénk) a fogyasztói társadalom ellentmondásairól, a CIA, az FBI tevékenységéről, az amerikai közélet gengszterfogásairól. (A Parallaxis társaságot — amelynek újságíró hősét Warren Beatty alakítja — átvesszük magyarországi forgalmazásra.) Érdekes, hogy ezt a Pakula-filmet eleddig csak kevéssé jegyezték a nemzetközi művészeti olimpiákon. Sokkal nagyobb sajtókampány előzte meg a „Mindanynyian az elnök emberei vagyunk” című film európai bemutatóját — mint a korábbi alkotást... A L’Express tudósítója is óriási sikert jósolt neki... Nos, a film, ami a Watergate-botrány hiteles történetét idézi — kevéssé eredeti, kevéssé izgalmas. Meglepetést keltett viszont Andrei Blaier román rendező „Játék a halállal” című filmje. A történet bizonyos vonatkozásaiban egy kicsit a Madárijesztő históriájára emlékeztet. Természetesen itt, ebben a filmben, a két ember vándorlása más előjelű, mint az amerikai filmben. Jó film. Bizonyára láthatja majd a magyar közönség. Holnap mutatják be versenyfilmünket, az Árvácskát. Már teljes a magyar delegáció itt, Karlovy Varyban. Gantner Ilona „Teremtsünk egyetértést, testvériséget,” 150 éve született Vasvári Pál Élete rövid, szinte robbanásnyi volt csupán. Utolsó évében azonban emberöltőnyi esemény sűrűsödött. Tizenhét évesen már Pesten van, 6 egyetemre jár. Színjeles tanuló, aktív tagja a különböző egyetemi köröknek, s hamarosan vezéralakja az ifjúsági mozgalomnak. Húszéves, amikor első írása megjelenik. Ettől kezdve rendszeres cikkírója az Életképeknek , a Pesti Divatlapoknak. 1848 januárjában látott napvilágot első — egyben utolsó — önálló műve, a „Történelmi Névtár”. Vasvári azonban nem írója, hanem „csinálója” lett a történelemnek. Ki ne tudná mindazt, ami március 10-én Pesten Budán történt? Mint ahogyan azt is sokan tudják, hogy a forradalom „mindenese” Vasvári volt. Szervez, beszél, agitál és tárgyal. Már előző napon így tüzelte hallgatóit: „Magunk között pedig teremtsünk egyetértést, összefogást, testvériséget, mert az ember csak addig kicsiny, míg egyedül van, ha másokkal egyesül, akkor nagy, hatalmas és az egeket is képes ostromolni.” S másnap, a Heckenast-nyomda előtt, gondolatát tovább szélesítve, már a népek összefogásáról beszélt. Nem volt a napnak egyetlen eseménye, ahol ne lett volna ott, és nem irányított volna. És lelkesített, szenvedélyesebben talán, mint példaképei, a francia jakobinusok annak idején. Nélküle, nélkülük valóban aligha zajlott volna le olyan radikálisan a polgári átalakulás. A forradalom szikrái — írja Illyés Gyula — „elrepültek volna Pest fölött is,... ha nincs az a kis csoport, az a kávéháznyi baráti együttes, amely a szikrát, szinte a markában, lánggá élesztette-fútta”. Keményen dolgoztak a forradalom győzelme után is, a Közbátorsági Bizottmány vezetőségében éppúgy, mint az új rend felett őrködő nemzeti őrsereg létrehozásában. Majd Vasvári, akit Kossuth a márciusi ifjak közül a legjobban kedvelt, titkári tisztséget vállalt éppen az ő minisztériumában. Szeptemberben pedig, amikor minisztere alföldi toborzóútját járta, s a haza sorsa úgy kívánta. Vasvári is útnak indult: a közvetlenül veszélyeztetett Somogy megyébe ment felkelőket toborozni. S amikor a forradalom ügye még válságosabbra fordult, Vasvári is engedélyt kért — és kapott —, hogy szabadcsapatot szervezzen. Egységével Erdélybe vonult, ahol Bem tábornok hadműveleteit támogatta. A sok munka aláásta egészségét, ott kellett hagynia csapatát. A tavaszi győzelmek azonban nem engedték nyugodni, félig gyógyultan, lázasan újra táborba szállt. Július 5-én déltájt a Marisei felé vezető úton mintegy tízszeres román túlerő tört rájuk. Vasvári csapata a fejszékkel és lándzsákkal rohamozó mócok elől keskeny és mély völgyszorosba kényszerült. „Iszonyatos volt a fejszékkel betörött koponyák koppanása” — írta az egyik életben maradt szemtanú. „Vasvári kezébe ragadta csapatának lobogóját, s az ellenség közé rohant” — szólt a másik beszámoló. Az elébe állók egyike azonban „fejszéjével főbe ütötte és levágta a fejét”. Pecsétgyűrűjét később megtalálták a mócoknál, fenn a havasokban. A zöld alapra helyezett nyitott könyvön hüvelyéből kivont kard feküdt. A könyv egyik lapjára nevének kezdőbetűit, a másikra ezt vésette: „1848. mártius 15.” Nevét és a dátumot gyűrűjén még maga vésette, a történelem emlékezetén azonban az idő írta egy lapra mindkettőt. Kitörölhetetlenül és elválaszthatatlanul. Mint ahogy elválaszthatatlan a sorsa azétól, akinek életét néhány nap múlva Segesvár határában — alig száz kilométerrel odébb — kozák lándzsák oltották ki. Tiszta volt és kérlelhetetlen, álmodozó tekintetű és lobbanékony — megszállott híve a nemzeti függetlenségnek és a társadalmi szabadságnak. Aki nemcsak az idősikján tudta történelmi távlatokban szemlélni és megítélni korát, népét és a világot, de akinek látóhatára térbelileg is egyetemes és Európát átölelő volt. Für Lajos