Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)

1976-07-04 / 157. szám

6 * Útban a Mars felé • A TÖBBItm VILÁGA Eredetileg úgy tervezték, hogy a két, úton levő Vikingűrszonda közül az elsőnek a leszálló egysége július 4-én, az Egyesült Államok fennállása 200. évfordulóján ereszkedik le a Mars bolygó felszínére. A tervet azonban módosították. Ennek nem műszaki okai voltak, hanem a leszállási hely kiválasztásával kapcsolatos meggondolások késztették a kísérlet irányítóit erre az elhatározásra. A Viking 1. ez idő szerint a Mars körül záródó pályán kering. Eközben berendezéseivel állandóan ,,szemmel tartja” azt a körzetet, amelyet a leszállás valószínű helyének jelöltek ki már jóval korábban. A bolygó felderítése ugyanis nem most kezdődött, hanem már több esztendővel ezelőtt, amikor mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok több űrszondát is elindított a Mars felé. Eközben a szovjet Marsz A Viking 1. által eddig készített és televíziós úton a Földre sugárzott képek nagyon különös, még a tudósokat is meglepő vidéket ábrázoltak. Megjegyzendő, hogy a mostani felvételek felbontása minden korábbi, a Marsról készített felvételét meghaladja, tehát most már a felszínnek olyan, finomabb részleteit is láthatjuk, amelyet eddig még nem ismerhettünk meg. Harold Masursky, a kísérlet irányítóinak egyike (világszerte ismert nevű bolygószakértő) kijelentette, hogy a most lefényképezett terület olyan, mintha utak hálózata borítaná, és a légi felvételeken látható földi tájakra emlékeztet. Ez azonban senkit se tévesszen meg. Szó sincs róla, hogy egy letűnt marsbéli kultúra nyomait fedezték volna föl! Kétségkívül természetes eredetű képződményekről van szó. Érdemes megjegyezni, hogy még a Hold gyakorlati meghódítása előtt, amikor a Ranger-kísérletsorozat folyt, a típusú és az amerikai Mariner típusú szondák óriási mennyiségű és elsőrendű minőségű fényképet készítettek a Vörös Bolygó felszínéről. E képek későbbi, alapos elemzése révén jelölték ki a Viking 1. és Viking 2. leszálló egységei számára azokat a területeket, amelyek számításba jöhetnek. Mindkét szonda esetében egyegy valószínű és egy-egy tartalék leszállási hely szerepelt. A mostani megfigyelésekből azonban az az eredmény adódott, hogy a Viking 1. számára kijelölt hely túlságosan is durva felszínű, erősen kráterezett vidék, s ezért esetleg biztonságosabbnak látszik ehelyett a tartalékként szereplő másik helyet választani. Természetesen meglehet, hogy a tartalékhelyen sem jobbak a felszíni viszonyok, de hát ez egy olyan kockázat, amelyet a kísérlet sikere érdekében elkerülhetetlenül vállalni kell. Ranger 8. jelzésű űrszonda a Hold egyik kráterének közelében fényképezett le egy olyan, természetes eredetű alakzatot, amely egy széles szekérúthoz volt hasonló; a sáv két oldalán még a „keréknyomok” is jól megfigyelhetők voltak. Nyilvánvaló, hogy a kérdéses holdbéli formáció a szerkezeti erők működésének eredményeként jött létre. Hasonló a helyzet a Mars esetében is, azzal az egy különbséggel, hogy ezen a bolygón nemcsak a belső eredetű erőhatásokkal kell számolnunk a felszíni képződmények természetének megítélésénél, hanem a külső erőkkel is. A Holdon ez utóbbiak gyakorlatilag aligha jönnek számításba, hiszen kísérőnknek nincs légköre. A Marsnak viszont van légköre, sőt, amint a kutatások bebizonyították, valamikor számottevő vízzel is rendelkezett. A víz néhol több száz kilométeres, erősen kanyargós medreket vájt magának, és ezek a bolygóról készített felvételeken kitűnően fölismerhetők. Könnyen lehetséges tehát, hogy a Viking 1. által fölfedezett képződmények egykori folyómedrek, vagy a szelektől szállított homok- és porszemcsék által kimélyített keskeny, hosszú medencék. Akadhatnak azonban közöttük szakadékok is, amelyeket a belső, szerkezeti erők hoztak létre. A korábbi űrkísérletek során már több, hatalmas szakadékot is fölfedeztek. Ezek egyike, a Coprates, 120 kilométer széles, 6 kilométer mély és 4000 kilométer hosszú! Ha Észak-Amerikában lenne, akkor az egész kontinenst keresztben átszelné, és az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedne. A Colorado folyó híres Grand Canyonja valósággal eltörpül mellette. Ezt a roppant képződményt a szerkezeti erők hozták létre, és a külső erők (elsősorban a marsbéli szélviharok, kisebb részben pedig az egykori folyóvizek) növelték meg, és tették a maga nemében teljesen páratlanul álló képződménnyé. Mit tudunk a csatornákról? A Mars oly sok vitára okot adó híres csatornái — amelyeket már a múlt évszázadban többen is megfigyeltek — mai ismereteink szerint szintén természetes eredetű alakzatok. Valószínű például, hogy a fentebb említett Copratesszakadékot is sokan csatornaként észlelték, és írták le azok közül a tudósok közül, akik közepes teljesítőképességű teleszkópokkal dolgoztak. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor megkezdődtek a Mars radarvizsgálatai, Sagan és Pollack amerikai csillagászok úgy találták, hogy a csatornák egynémelyike valójában nem bemélyedés, hanem kiemelkedés, amely több kilométerrel emelkedik a környező síkságok, sivatagok fölé. Csakhogy ezeket a képződményeket az űrszondák által készített felvételek nem mutatták ki. Vajon mi lehet az oka ennek? A magyarázat igen egyszerű. A szóban forgó formációk ugyanis nem éles gerincek, amelyek jól észlelhetően elkülönülnek a többi tereptárgyaktól, hanem viszonylag igen lapos, széles hátú képződmények, amelyeket csak igen enyhe lejtők határolnak. Akik tehát a Marsról készített közelfelvételek tanulmányozása során éles, meredek gerinceket keresnek , nem találhatnak ilyeneket. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a csatornáknak csak egy kisebb hányada tartozik ebbe, vagyis a kiemelkedő típusba. Többségük valóban bemélyedés, vízmosás, szakadék, kanyon, vagy pedig különálló pontokból (önálló sziklákból és kráterszerű bemélyedésekből) álló sorozat. A közepes méretű távcsövekkel észlelők szeme a különálló, de egymáshoz térbelileg közel levő, pontszerűnek tűnő tereptárgyakat nem különítette el egymástól, hanem vonalszerű formává alakította. Az 1956-os Mars-földközelség alkalmával a Pireneusokban levő Pic-du-Midi Obszervatórium számos fényképet készített kifejezetten nagy teleszkóp segítségével a bolygóról. E képek tanulmányozása vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a csatornák egy bizonyos hányada valóban különálló pontok sorozatára bomlik. A lényeg az, hogy jőHogy van-e egyáltalán élet a Marson, avagy az égitest egész felszíne teljesen élet nélküli homok- és sziklasivatag, azt a jelen sorok írásakor még nem tudjuk. De a Viking-kísérleteknek éppen az az egyik legfontosabb célkitűzésük, hogy erre a kérdésre választ találjunk. Reméljük, a nagy kísérlet meghozza majd az eredményt, amely legalább annyira fontografikus bizonyítékaink is vannak a csatornák létezése mellett, és a múlt század csillagászainak ide vonatkozó megfigyeléseit semmi esetre sem tekinthetjük optikai csalódás következményeinek. Másrészt az is bizonyos, hogy a csatornák képzetét létrehozó alakzatok mind természetes eredetűek, nem pedig értelmes, magas kultúrával rendelkező marsbéli élőlények tudatos alkotásai, amint azt annak idején sokan föltételezték. Mol a csillagászok, mint a biológusok számára. Mai ismereteink szerint a Marson uralkodó viszonyok nem mondanak ellent a kezdetleges növényi, és esetleg állati élet létezésének, jóllehet, a marsbéli adottságok ebből a szempontból lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a földiek. Rejtélyes képződmények Van-e élet? A Mars 3. szovjet automata űrállomás, amelynek leszálló egysége 1971. december 7-én szállt le a Marsra (Telefotó / MTI Külföldi Képszolgálat) NÉPSZAVA Alapkutatás és gyakorlat a Számítástechnikai Az akadémiai intézetek egyegy tervidőszak végén nemcsak a maguk és az országos tudományos közélet számára, hanem a velük kapcsolatban álló felhasználó területeknek is számvetést adnak a korábbi évek munkájáról. A mi intézetünk az iparhoz egyik legközelebb álló akadémiai intézet, egyesekben néha még az a kérdés is felmerül kutatási témáink felhasználási irányait nézvén, miért akadémiai. A válaszunk erre az, hogy azért, mert a hazai gyakorlat számára a következő 5—10 évben fontos, olyan témákban kutatunk, amelyekhez elmélyült alaptudományi háttér, ismeretanyag szükséges, többfajta tudományos irányzat összeötvözése. Fő témáink, amikben az utóbbi években előrejutottunk, megvilágítják ezt az általános kijelentést. Az idősebb munkások figyelemmel kísérhették gyárainkban azt a folyamatot, aminek során a gyártás munkamegosztása hatalmasat változott. A régi gyárban a viszonylag kisebb termelékenységű gépek mellett dolgoztak a munkások, a gyártás előkészítése, az új gyártmányok tervezése, a gyártás megszervezése sokszorosan kevesebb munkaerőt igényelt, mint ma. Egy ideig sokan azt hitték, hogy a fehér köpenyes munkalehetőségek vonzása duzzasztja fel a közvetlenül nem termelőnek tűnő létszámot. Ez az átalakulás azonban a korszerű tömeggyártás, gyorsan változó igények követelményei miatt szükséges volt. Természetesnek látszott azonban az, hogy a fizikai munka gépesítése és írta: Vámos Tibor, és Automatizálási Káta automatizálása, termelékenységének többszörösére való emelkedése példájára a felsorolt feladatokat is megpróbáljuk gépesíteni, automatizálni. Előrelátási kötelezettség Ennek módszere a számítógéppel segített tervezés és gyártás. Ehhez azonban először számítógépekre van szükség, de azon túl rendkívüli méretű szellemi előkészítő munkára, hiszen a gyártás tervezés, -szervezés automatizálása sokszorosan bonyolultabb, mint a legnehezebb termelési folyamaté. Ennek hazai feltételei 5—10 évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltak meg. Nekünk azonban akadémiai intézetként már akkor előre kellett látnunk, hogy mi az, ami a 70-es évek második felére és a 80-as években megérik. A becslés helyes volt. A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program nyomán ma már több száz kisebb-nagyobb számítógép működik az országban, egy-egy vállalatnál sem számít csodának. Ezek a számítógépek azonban ma többségükben bizonyos korábbi adatfeldolgozási munkákat gépesítettek, amelyeket kézi erővel már nehezen lehetett volna ellátni. Ilyen a nyugdíjfolyósítás, a közületi számlák készítése, vállalati bérszámfejtés, a szállítóeszközök kihasználásának tervezése, rendelésállomány nyilvántartása, anyaggazdálkodás. Az alkalmazás még ezeknél a feladatoknál is kezdő állapotban jó Intézet igazgatója van. Nagyon messze vagyunk attól, hogy a számítógép a vállalatoknál és igazgatásban felmerülő valamennyi, elvileg jól gépesíthető munkát átvegye és így ugrásszerű minőségi változást hozhasson a munka színvonalában, a foglalkoztatottság struktúrájában, az adatok megbízhatóságában és naprakészségében, a fölösleges bürokrácia megszüntetésében. A számítástechnika újabb fordulat előtt áll. Megjelennek olyan olcsó és bonyolult eszközök, amelyek a következő 5 —10 évben egy mai kis számítógép egyes feladatait néhány száz forintos miniatűr alkatrész gyanánt végzik el, tömegével kerülnek ki az oktatási intézményekből a számítástechnikához értő, azt alkalmazni kívánó káderek. A számítástechnika elterjedése olyanná válik, mint a villamos áramé a század elején vagy a vonaté a múlt század második felében, hatása sem lesz kisebb. Az erre való tudományos felkészülés már most égetően időszerű. Talán érzékelni lehet azt, hogy olyan sok százezer vagy sok millió adatot, szöveges információt tartalmazó rendszerek kezelése, azok állandó felfrissítése, változtatása, a változó tartalmú rákérdezés, azonnali hozzáférés, ugyanakkor a szükséges titkosság biztosítása önmagában milyen nagy feladat. Néhány szempont szerint osztályozott, állandó szerkezetű, közepes méretű adatrendszer akár kartotékokon is elgondolható. A vázolt sokfajta kapcsolat azonban rendkívül igényes tudományos kutató, fejlesztő munka. Nem kisebb feladat mindazoknak a mérnöki tervezési módszereknek, szerkesztési munkáknak a géppel való, illetve géppel segített végzése, ami munkából már egy jó részt az előző tervperiódusban sikerrel elkezdtünk. Lehet, hogy például eszközt is kellett fejleszteni, mert azok a hatalmas képcsöves, finom felbontású megjelenítők, melyekkel a számítógépes szerkesztés rajzolási, rajzjavítási, számítási műveletei végezhetők, mai napig stratégiai szállítási tilalom alatt vannak a tőkés országokból a szocialista országokba. A mi berendezésünk ma már a jó tőkés gyártmányokkal egyenlő értékű és azonos szolgáltatásokat nyújt. Gépalkatrész-tervezés, elektronikus tervezés folyik ezekkel az eszközökkel. A számjegyes vezérlés bevezetése Bármily szép a megjelenítő, a mögötte levő programcsomagok, eljárások, azok összefüggő rendszere, amivel az egyiknek az eredményei a másikkal kapcsolódhatnak, hatalmas nemzetközi összefogást kívánó munka. Ilyen született a szocialista országok között is. intézetünk ebben hazai összehangoló munkát végez, és eddigi eredményeink alapján fontos részekkel járulunk hozzá ehhez a nagy vállalkozáshoz. 10—12 évvel ezelőtt intézetünk úttörő szerepet vállalt a számjegyes vezérlés hazai bevezetésében. Ma már egyre inkább ez is üzemi gyakorlat. Olyan rendszereket kezdünk most létrehozni, amelyek az előbb elmondottakhoz illeszkednek, tehát a számjegyes vezérlés programját géppel tervezett gyártás keretében, félig önműködően, értelmes emberi segítséggel úgy irányítják, hogy egy-egy magyar gyártmányú kisszámítógép egy egész rendszert tud vezérelni. Mind az elektronikus gyártásban, mind a gépiparban készülnek ilyen mintarendszereink nagyüzemi alkalmazásra. Ezt a sort bezárva az ellenőrző gépek is az automatizált rendszer részei. Különösen bonyolult feladat az ellenőrző rendszer programozása. Egy-egy nagyobb elektronikus berendezésben sok százezer vagy millió fajta üzemállapotot kell végigvizsgálni, amire ember már képtelen, de sorrendjüket, következtetési logikájukat megadni a kutatás feladata. Hasonló integrált rendszereket hozunk létre a folytonos folyamatok területén, tehát például a vegyiparban. Sok helyi sajátosságtól eltekintve a problémák egy része közös. Itt is kell nagy adatrendszereket kezelni, matematikai módszerekkel legkedvezőbb döntéseket hozni, a méréseket önműködően ellenőrizni, megteremteni a munkahelyi mikroszámítógépek, műhely-üzem szintű kisszámítógépek és a nagy gyárakat irányító közép és nagy teljesítőképességű gépek szerves kapcsolatát. Az elmúlt 5 évben gyakorlati, kísérleteken és elméleti munkákon keresztül is előreléptünk. Működő hálózatok Az előbb bemutatott számítógép-kapcsolatok országosan is előtérbe lépnek. Az adatokat egyik számítógép szolgáltatja a másiknak. Hálózatok jönnek létre. Első akadémiai hálózatunk már jó 3 éve működik, a következő időszakban ennél sokkal igényesebbet alkotunk meg. Nincs messze az az idő, amikor a népgazdaság, az államigazgatás legkülönbözőbb rendszerei a belkereskedelem, a népességnyilvántartás, az egészségügy, a közlekedésrendészet, az egyes iparágak irányítása mind-mind ilyen számítógép-hálózatokra fog támaszkodni a helyi felhasználótól — tehát az üzlettől, a körzeti orvostól, a rendőrőrstől, a kereskedelmi diszpécsertől és a minisztertől a nagy adat- és feldolgozó központokig, mint ahogy ma előfizetői a telefonállomásoknak a telefonközpontokon keresztül vagy fogyasztói a villamos hálózatnak a hazai és nemzetközi energiakooperáción át. A magyarországi bevezetés előkészítése nagyon sokoldalú tudományos munkát igényel; matematikusokat, akik magas színvonalon kezelik a matematika eredményeit, de új irányú alkalmazásokra képesek; kitűnő mérnököket, akik fel tudják használni a fizika legújabb eredményeit és jó kapcsolatot tudnak találni a matematikusokkal. Utaltam rá, hogy ezek a feladatok nemzetközi méretűek. Hazánkban is széles szövetségben készítjük elő más kutatóintézetekkel, így a KFKI- val, a Gépipari Technológiai Intézettel, a Távközlési Kutató Intézettel, nagy ipari központokkal, mint a Dunai Vasművel, a Csepeli Szerszámgépgyárral, a Péti Nitrogénművel, a Kőolajipari Tröszttel és még sok más intézménnyel. Ha arra a kezdetre tekintünk viszsza, amit az elmúlt 5 évben tovább fejlesztettünk, úgy érezzük, hogy jó úton jártunk és munkatársaink szép, áldozatkész munkát végeztek. A Tudománypolitikai Bizottsága a közelmúltban hozott egy határozatot az 5 legnagyobb akadémiai kutatóintézet fokozottabb bekapcsolására a népgazdaság előttünk álló feladataiba. Ez az Akadémián most záruló, 1980-ig terjedő tervelőkészítés és az OMFB által irányított fejlesztési célprogramok alapot és keretet adnak a jövőre. 1976. július 4.