Népszava, 1976. október (104. évfolyam, 232–258. sz.)

1976-10-02 / 233. szám

­ Saját magukat jutalmazták Luxustársház - munkáslakás címen Megtörténhet-e, hogy valaki „kacsalábon for­gó” társasházat épít, és a tényeket meghamisítva, „ifjúsági és munkáslakás­építkezés”- nek nevezi el? Egy ilyen „munkásla­­kás”-építkezésre figyelt fel a Budapesti Építő KISZÖV, a Fővárosi NEB, és más szervek együttes vizsgálata. Az építkezés már azért is szót érdemel, mert egy valódi munkás­­lakás-építkezést hanya­goltak el miatta. Méghoz­zá az ország legnagyobb ilyen jellegű beruházását Mátyásföldön, a Cente­­rráriumi lakótelepen. Amíg az építkezés má­­sik fővállalkozójai, az Áp­rilis 4. Építőipari Szövet­kezet most már szinte mintaszerűen dolgozik, s már határidő előtti, lakás­átadásokra tesz vállalást, a Centenárium Lakásépí­tő Szövetkezet vezetői sú­lyosan elmarasztalják a­z ,,Általános”-t. — Keveset dolgoznak, és azt is rosszul — fejti ki a véleményét Szalai László, a Centenárium műszaki vezetője. — Több száz lakással adósak már nekünk ... — Noha csak 153 lakást építettek idáig az 511-ből, azokban is nagyon sok a min^-'S'jj panasz — tetézi az előbbi szavakat Szabó — Ne is csodálkozzék ezen" — legyint Szalai László. — Voltak napok, amikor egyetlen művezető irányította a lakásépítő szövetkezetnek mind a nyolcvan dolgozóját. Bár papíron Válint Tibor volt a főépítésvezető, a leg­többször úgy eltűnt in­nen, mintha a föld nyelte volna el ... Hová tűnt Válint Ti­bor? — A saját lakásépítke­­zése kötötte le — vála­szol a kérdésre Veres Ist­ván, a Budapesti Építő KISZÖV elnöke. — Még a múlt év végén panaszt tett nál­ok az Általános Fűtő Szövetkezet akkori főmérnöke, miszerint kü­lönböző szabálytalanságok A Centenárium felett a Szakszervezetek Budapes­ti Tanácsa vállalt véd­nökséget. Az­ eredeti ter­vek szerint 1972-től 1975. végéig fel kellett volna építeni 1357 lakást. Csak 511 készült el. Igaz ugyan, hogy előközműve­­sítés nélküli, puszta „pré­­rin” kellett elkezdeni a munkát. Ennek ellenére — sokak véleménye sze­rint — vagy ezer lakás azért már felépülhetett volna 1972. óta, ha az Ál­talános Építőipari Szövet­kezet is úgy akarja. Nem akarta! József, a Centenárium ügyvezető igazgatója. — A 158 család például még ma sem használhat köz­ponti tv-antennát, mert az „Általános” munkásai „elfelejtették” beépíteni a falba az antennához ha­ladó vezetéket. Törött idomüveggel adták át szá­mos lakás loggiáját, több lépcsőházban hiányos a műkőburkolat stb. Noha a hibajavítás határideje már réges-rég lejárt, most sem pótolják a hiányossá­gokat ... Jellemző a munkájuk rossz minőségére, hogy le kellett állítani az egyik ház alapozását, mert ha­nyagul, szakszerűtlenül készítették el, és visszaélések tapasztal­hatók. A bejelentés nyo­mán részletes vizsgálatot végeztek revizoraink. A többi között megállapítot­tuk, hogy Válint Tibor luxuskivitelű társasvillát épít magának a Kuruc­lesi úton Bognár Lajosné­­val, a szövetkezet osztály­­vezetőjével. Kiderült, hogy a 30—110 négyzet­­méteres lakásokat — amelyeket nem is fürdő­káddal, hanem fürdőme­dencével akartak ellátni — ,,ifjúsági- és munkás­­lakás-építkezés”-nek mi­­nősítették, s itt is Válint Tibort bízták meg a fő­­építésvezetői teendők el­­látásával"... A vizsgálat feltárta, hogy a szövetkezet több vezetője rendkívül nagy­vonalúan premizálta saját magát. Laza volt a mun­kabér-gazdálkodás is. A Centenárium lakótelep építkezésén például lé­nyegesen magasabb mun­­kabért fizettek a rosszul dolgozó építőmunkások­nak, mint amennyit az Ugyanott építkező Április 4. Szövetkezet tudott fizet­ni jól dolgozó tagjainak és alkalmazottainak. El­képzelhető, hogy milyen romboló hatást tett ez a munkafegyelemre! Ezek után törvényszerű, hogy az Általános Építő­ipari Szövetkezet az anya­gi csőd szélére került. A szövetkezet vezetői szin­te minden tekintélyüket elvesztették, amikor a vizsgálat a Felsőzöldmáli úton is felfedezett egy — a Kuruclesi útihoz hason­ló — „munkáslakás”-épít­­kezést. A hatlakásos tár­sasház négy építkezője a szövetkezet négy közép­vezetője volt, aki — akár­csak a Kuruclesi útnál láttuk —, kisebb-nagyobb szabálytalanságok és visz­­szaélések árán próbálta tető alá hozni a száz négyzetméter nagyságú luxuslakásokat. — Sürgősen leállítottuk ezeket az építkezéseket . Mert ez az igazi tét. Az ország legnagyobb mun­­káslakás-építkezése! Az elmúlt hónapok ese­ményei még valamire fel­hívják a figyelmet. Arra, hogy az ellenőrzés figyel­jen jobban. Ne engedje egyetlen szerv sem, hogy bárki kihasználhassa a munkáslakás-építkezési forma népszerűségét! Sen­ki se kovácsolhasson előnyt abból, hogy illeté­kes párt- és tanácsi szer­vek ezer nehézség árán igyekeznek zöld utat biz­­tosítani ennek az akció­nak. Javítani az ellenőrzést: ezt hangsúlyozza Weglárz­ Péter, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának munkatársa is. — A NEB jelentéséből értesültünk arról, hogy az elmúlt években, illetve hónapokban vizsgálatot tartott a szövetkezetnél a többi között a Pénzügy-folytatja veres István KISZÖV-elnök. — Össze­hívtuk a szövetkezet ve­zetőségét és javaslatot tettünk arra, hogy fegyel­mi úton vonják felelős­ségre, illetve függesszék fel tisztségéből Fekete István elnököt, Bálint Ti­bor főépítésvezetőt, Bog­nár Lajosné osztályveze­tőt, és Gergő György fő­osztályvezetőt ... Megkér­tük a NEB-et, vizsgálja meg, hogy az általunk feltárt tények megfelel­­nek-e a valóságnak? Ez­zel egy időben feljelentést tettünk a rendőrségnek ... A NEB megállapította: a KISZÖV-­ellenőrök je­lentései mindenben a va­lóságot tükrözték ... Oly­annyira, hogy időközben felfüggesztették állásából a felsorolt négy személyt. Ma már új szövetkezeti vezetőgárda birkózik az elődöktől örökölt súlyos gondokkal. Bár lépten­­nyomon érzik a KISZÖV, a társadalom segítségét, még így is viszonylag hosszú idő telhet el, mire a tönk szélére jutott szö­vetkezet „egyenesbe jut”, s végre jól haladnak majd a dolgok a Cente­nárium lakótelep építke­zésén is. minisztérium bevételi igazgatóságának fővárosi hivatala, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium közgazdasági főosz­tálya, a Fővárosi Tanács munkaügyi osztálya is ... Joggal kérdezhetnénk: elég alaposak voltak ezek a vizsgálatok? Vajon mi­lyen intézkedések szület­tek a nyomukban, ha a Budapesti Építő KISZÖV felléptéig mi sem válto­zott? Márpedig a társadalom­nak semmi haszna sincs a sok vizsgálatból, ha nem követi érdemleges intézkedés őket. M. L. Keveset, de rosszul A főépítésvezető módszere A tét: a munkáslakótelep Október 30-31-re összehívták az MSZBT országos értekezletét Pénteken a Parlament Vadász­termében ülést tartott a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság Or­szágos Elnöksége. Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tag­ja, a baráti társaság elnö­ke mondott megnyitóbe­szédet, majd Nagy Mária főtitkár tájékoztatót adott az MSZBT-tagcsoportok­­nak az elmúlt hetekben lezajlott megyei és fővá­­­rosi kerületi értekezletei­ről. Mint az ülésen szó esett róla, a beszámolótervezet­­ről folytatott országos esz­mecsere és az országos elnökséghez továbbított észrevételek élénk, alko­tó vitákról tanúskodnak. Az élő, eleven kapcsola­tok továbbfejlesztésében, népeinknek a szocializ­mus és a kommunizmus építésében elért legújabb sikerei bemutatásában mind nagyobb szerepet kérnek és vállalnak a tag­csoportok. A baráti társaság si­keresen törekszik arra, hogy mind több ifjúmun­kást és diákot vonjon be a mozgalom munkájába. Ennek legjobb eszköze ha jobban megismertetik: ve­lük a sokszínű szovjet or­szágot, a Szov­jetunió né­peinek, fiataljainak életét. Ma már az országban 233 iskolai tagcsoport műkö­dik, s a pedagógusokat különböző kiadványokkal is segítik, hogy könnyeb­ben, jobb hatásfokkal ok­tassák az orosz nyelvet. A szovjetunióbeli utazások évről évre sok ezer fiatal­nak nyújtanak felejthe­tetlen élményt. Az MSZBT fő törekvése, hogy az eddiginél jóval több munkás- és raraszt­­fiatal, fizikai dolgozó gyermeke juthasson el a Szovjetunió legszebb tá­jaira. Az ülésen az országos értekezlet írásos beszá­molójának tervezetéhez és a főtitkár szóbeli ki-,­egészítőjéhez számosan hozzászóltak. Végül az országos elnökség úgy döntött, hogy az MSZBT országos értekezletét ok­tóber 30—31-re hívják össze. Kiállítás a Várban Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadság­­harcában címmel pénte­ken délután reprezentatív kiállítás nyílt a Budavári Palota „A” épületében, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum falai között. A gazdag fotó- és sze­mélyes tárgyi dokumen­tumokból álló kiállítást Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtit­kára, az Elnöki Tanítcs tagja nyitotta meg. A szép számú vendégsereg előtt ünnepi beszédében azokra a magyar interna­cionalistákra emlékezett, akik annak idején fegy­verrel a kezükben siettek a Spanyol Köztársaság védelmére a fasizmussal szemben, s akikre most, e gyűjteményes kiállítás megnyitásakor, az eltelt évtizedek távlatából, tisztelgéssel emlékezünk. A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeumban ném­en­ken megnyílt Manias tm­­­ppsénán közreműködött Horváth Ferenc színmű­várfjTr v?0?»rTVin,t Néig­hnrjprreg Mvvéfizenn­attc* vti-nrk férfikórusa és a Tisz*1' ''Ulr­+tesj­ cp~n S+n.k-Irtizé+n­ sírnia rézfúvós szextetté A kiállítás fjvrvp (5.r»V f^k­ok V '^H'rk 3 V ttryy As­ retp' ry\\ TV A” Ti­re*t­jrr)­Dr. J intni FrtAn ^7-p f-J p rlj-r. rtf j Jv). rs jVTir^ijm ns­fpnftrnfllro J — —Kr-7S1­­ 9 a 9, a g és azok esa-A ki­én ,más az év végéig lesz nyitva. 57. B. NÉPSZAVA NYITOTT KÖZÉLETÜK ÚJ SZEREPLŐI Akik felfedezésre várnak Országos jelenség: több, mint volt, de még kevés a cigány a közélet­ben. Tolna megye 2332 tanácstagja közül például csak tizenketten képvise­lik ezt a népes réteget. Hasonló arányokat talá­lunk akkor is, ha a KISZ vagy más tömegszerveze­tek vezetőségeiben né­zünk szét. Mi ennek az oka? — tették fel a kérdést Tol­na megyében. Hiszen — miként az ország többi táján — itt is látványos változások történtek a cigányok életében. Az el­múlt másfél évtizedben otthagyta a putrik vilá­gát a megye 11 ezres ci­gány lakosságának több mint négyötöde. Amíg 1961-ben a cigány fér­fiaknak csak 40 százalék­­ka dolgozott, ma már 90 százalékos az arány, ör­vendetesen javul az is­­koláztatás is. Ma már rit­kább az iskolaikerülő gye­rek körükben, viszont év­­ről évre többen tanulnak tovább, illetve szereznek szakmát közülük. Mind számosabban tudtak te­hát gyökeresen szakítani a több évszázados élet­móddal és hagyományok­kal. De vajon arra még nem lennének képesek, hogy a különböző közéle­ti posztokon megállják a helyüket? Az önkéntes rendőr — Szó sincs erről — tiltakozik Varga Albert tsz-elnök a megye egyik kisközségében, Diósbe­­rényben. — Orsós János, az egyik fiatal tsz-tasnok például már évek óta önkéntes rendőr a köz­ségben. Semmivel sem csinálja rosszabbul a dol­gát, mint bármelyik más önkéntes társa. — Miért látná el rosz­­szabbul? — csodálkozik Csizmadia József, a kör­zeti rendőrőrs őrmestere. — A fiú a munkában is éppúgy helytáll, mint a többiek. Az egész falu tudja róla: azért lehetett belőle önkéntes rendőr, mert feddhetetlen ember. Már több éve ő a tsz gépkocsivezetője és anyagbeszerzője. — Szerintem még min­dig az előítélet a ludas — fejtegeti Ignácz József, Duzs község KISZ-titká­­ra. — A legtöbb ember még ma is bizonyos elő­ítélettel nézi a cigányt. „Megmozgatta” a falut A fiatal Ignácz József 1975-ben még putrilakó volt akárcsak édesapja, édesanyja és öt fiútestvé­re. Azóta mindenki há­zat épített vagy vásárolt már a családban. A­­két legidősebb fiú gépkocsi­­vezető lett, beszélgető­­partnerem, Jóska, a har­madik fivér, pedig már nem adta alább az építő­ipari technikumnál. Ma a Tolna megyei Építőipa­ri Vállalat technikusa. A legfiatalabb fiú mérnök lesz Moszkvában. Az idén nyáron ment ki, most tanulta az orosz nyelvet... Ignácz József példát mutatott arra, hogyan is kell támaszkodni a fia­talokra. Ifjúsági klubot szervezett a községben, járásszerte híressé vált vetélkedőkkel, irodalmi színpadot, amely rendsze­resen előadásokat tart, gyermekklubot a KISZ- védnökséggel. Az­­ egész falut megmozgatta. Egyöntetű a vélemény: Duzsnak még nem volt ilyen remekbe szabott KISZ-titkára. Ezt a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevele is tanú­sítja. Ám az Ignácz József által említett előítélete­ken kívül alighanem a kényelemszeretet is sze­repet játszik. Ez utóbbiról így beszél a népviseletéről híres Decs tanácselnöke, Ko­vács Sándor: Megbízásra várnak . Még sok évvel ez­előtt felfedeztünk egy nagyon értelmes, törekvő embert, Szajkó Lászlót. Javasoltuk a falu népé­nek: válasszuk meg ta­nácstagnak ... Alig vá­lasztották meg, és kezdett el dolgozni — kitűnően — azon nyomban felfigyel­tek rá, s önkéntes rendőri megbízást kapott. Üzeme, a Tolna megyei Építőipa­ri Vállalat, kinevezte bri­­gádvezetőnek, majd a vállalati szakszervezeti tanácsba is beválasztot­ták ... Ma már nem tud­nám megmondani, hány tisztsége van Szajkó Lászlónak. Ha így foly­tatódik, „elveszik” tőlünk az egyik legjobb tanács­tagunkat. Nem csupán egyetlen Szajkó László van egy megyében. Hozzá hason­ló mindenütt jó néhány akad. Csak észre kell venni őket, fel kell fi­gyelni rájuk, foglalkozni kell velük , és foglal­koztatni kell őket. Köz­életünk előttük is nyitott. Magyar László Uili. u k t o b e r 2. ALMÁK ÉS EMBEREK Ötmillió almafa. Szőnyeg terül fehér­­rózsaszín szirmokból ta­vaszon a nyírségi, sza­bolcsi földre. Tocsogós, nedves talajt szeret az egyik fajta, homokosan is termést hoz a másik. Északkeleti hazánk tája pirosarany kincse. Szep­tember derekától egészen az október végi lombhul­­lásig: almaszüret Sza­bolcsban. Évtized szorgos munká­ját adta egy mai, szabol­csi tanár, dr. Kuknyó Já­nos a szabocsi almának. Kutatta az almatermelés történeti kialakulását, termelésének tegnapi és mai viszonyait. Olyan szép és tanulságos ez az ,,almamonográfia”, hogy örömmel búvárkodik a laikus is benne, töpreng­ve gondolatébresztő meg­állapításain. Történelme van ebben az országban a­ szabolcsi almának. Annak a gyü­mölcsünknek, amely kü­lönleges zamatot éppen az északi tájunk nehezen kezelhető földjéből kap­ja, amely több mint fe­lét adja az ország telj­es almatermésének s amely­ből sok százmillió devi­zaforint kerül a közös kasszába. Csaknem há­romszáz éves ez az alma­­történelem, nagyszerű ívet rajzolva meg a szá­zad húszas éveinek ko­molyabb nekibuzdulásá­tól­­ máig. Éppen háromszáz esz­tendeje írta le először Lippai János Posoni kert­jében eltöprengve az ár­téri erdők és legelők fél­vad óriásfáinak termes­­mentésén: „A Felföldön, Bodrog­közben, Szamos­közben, a Tisza mellett, ahol sok gyümölcs terem, egy övedzéig való vermet ás­nak ott kinn a kertben, száraz helyen és szellőn. Annak szélessége majd másfél öl, hosszússága há­rom vagy négy, és aki mint akarja. Azt alól megrakják szalmával, vagy mással, jól a ver­men fellyül. Azután sás­sal jól befedik, hogy a viz belé ne szivárkozzék és ha a hó meges, szépen megmarad alatta az al­ma. .. Beregszászba, Kallóra, Szalmárra. Munkádra igyekeztek aztán a sze­keresek, télután, enyhít­ve kevéskét a nyomorú­ságon — az almával. Szerette és sajnálta a szabolcsi népet Bajcsy- Zsilinszky Endre is. Sok­szor járt a Tiszaháton, nehéz sorsokról s a fo­lyóparti dzsungelgyümöl­csösök szépségéről hiteles leírásokat adva. .,A gyönyörűségtől szin­te magamon kívül jár­tam be a Tisza partján tíz és tíz kilométer hosz­­szan húzódó gyümölcsös őserdőket, melyekről a magyar közvélemény, meg a gazdasági közvélemény is olyan keveset tud”, ír­ta a húszas évek legele­jén, azzal folytatva: „van alm­afa, melyen 6—S má­zsa remek fonatán, botul, törökbálint, vegyespar­­men mosolyog, olyan egészségesen, mintha a leggondosabb kertészeti gondoskodásban részesül­ne. Pedig csak a talaj olyan csodálatosan ked­vező, hogy magától is egészséges gyümölcs te­rem”. A kertészeti szakfel­ügyelő, Szentpéteri Jó­zsef egész könyvtárat gyűjtött már az almáról. Erős, nagy ember a me­gye „első kertésze”, ap­jától, nagyapjától örökölt, végtelen növényszeretet fűti. Szabolcs szülötte, már a pici lánya is a kertészet felé kacsintgat. Látogatásom kibillentette kicsit abból a kavargó és mégis hallatlanul rend­szerező, feszes munkából, amely itt az almaszedés­sel — immár esztendők óta — törvényszerűen együtt jár. Úgy lehetne jellemezni ezt: embert szerezni az almának. A nagyüzemekben — tsz-ben, állami gazdaság­ban — enyhe télen át metszik a fákat, gép viszi a tápanyagot, gép hordja aztán tizenötször, tizen­­hatszor a permetet, egé­szen nyárutóig. A gép sok mindenre jó. Egyre nem. Arra, hogy a kényes portéka, a Pi­ros hátú húsos fonatán lekerüljön a fáról. Ebiten csak ember se­gíthet. A tíz- meg tízezer házi almáskertben — nincs tán ház, amelyik mellett ne nyújtaná fehérszürke görcsös ágait tíz-tizenöt derék fa — nagy rokon­találkozók pezsegnek Káldi Judit: Gyümölcsszedés

Next