Népszava, 1976. november (104. évfolyam, 259–283. sz.)

1976-11-03 / 260. szám

197­6. november 3 Elutazott az osztrák szakszervezeti küldöttség Az Osztrák Szakszerve­zeti Szövetség (ÖGB) kül­döttsége, amely Anton Benga elnök vezetésével, a SZOT elnökségének meghívására látogatást tett hazánkban, kedden elutazott. Az osztrák vendégeket Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT főtitkára búcsúztatta. Moszkvába utazott dr. Maróthy László Kedden dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a KISZ Központi Bi­zottsága első titkárának vezetésével ifjúsági dele­gáció utazott Moszkvába, a szocialista országok if­júsági vezetőinek konzul­tációjára. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének fő­titkára és a KISZ KB több vezetője búcsúztatta. Je­len volt Felix Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követ­tanácsosa. Az SZMBT küldöttsége hazautazott Kedden elutazott Buda­pestről a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldött­sége, amely V. M. Sztriga­­n­ovnak, az OSZSZSZK kulturális miniszterhe­lyettesének, az SZMBT el­ső elnökhelyettesének ve­zetésével tartózkodott ha­zánkban. A delegációt, amely részt vett a Magyar —Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezletén, elutazása előtt fogadta Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke. A vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren Nagy Mária, a társaság főtitká­ra és Sebestyén Jenő, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője búcsúz­tatta. Ott volt V. J. Pav­lov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Munkásőrünnepség A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 59. évfordulójáról emlékez­tek meg kedden délután a munkásőrség országos parancsnokságán. A pa­rancsnoki iskolán tartott ünnepségen megjelent Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Papp Árpád, a munkás­őrség országos parancs­noka, az ünnepi parancs kihirdetése után érdemeik elismeréséül munkásőrö­ket, parancsnokokat, párt­munkásokat, a társ fegy­veres erők és testületek, a szovjet hadsereg tiszt­jeit tüntette ki. A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a Vörös Csil­lag Érdemrendet adomá­nyozta Oravecz Ferenc­nek, a budapesti IX. ke­rületi zászlóalj parancsno­kának, Angel Jánosnak, a Munkásőr Parancsnoki Iskola tanárának, Sörös Gyulának, a dombóvári városi önálló század pa­rancsnokának és Beke Ár­pádnak, a miskolci városi zászlóalj törzse munkatár­sának. A kitüntetetteket Bor­bély Sándor, a párt Köz­ponti Bizottságának titká­ra köszöntötte. Eltemették Borka Attilát Kedden gyászolók soka­sága kísérte mély részvét­tel utolsó útjára a Rákos­­keresztúri temetőben Borka Attilát, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend tulajdonosát. A kegyelet koszorúival övezett rava­talnál rótták le kegyeletü­ket egykori harcostársai, munkatársai, barátai. Kelen Béla, a budapes­ti párt végrehajtó bizottság tagja, a fővárosi pártszer­vezetek, a volt harcostár­sak nevében búcsúzott az elhunyttól, a párt és a munkásmozgalom régi harcosától. Borka Attila 1933-tól vett részt a mun­kásmozgalomban, 1936-tól tagja volt a kommunista pártnak. Kiemelkedő te­vékenységet végzett a bu­dapesti pártmozgalomban, az ellenforradalmat köve­tően a budapesti pártbi­zottság titkáraként dolgo­zott. Ez időben tagja volt az MSZMP Központi Bi­zottságának és az ország­­gyűlésnek Az Állami Fejlesztési Bank — Borka Attila egy­kori munkahelye — nevé­ben Kádár István, a bank pártalapszervezeti titkára méltatta az elhunyt mun­kásságát. Gyászdallamok hangjai közben kísérték utolsó útjára, s helyezték végső nyugalomra Borka Atti­lát. ­KÖZÉLET A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsé­gének meghívására S. He­gedűs Lászlónak, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa titkárának veze­tésével küldöttség utazott Belgrádba, ahol részt vesznek egy, a szocialista demokrácia kérdéseivel foglalkozó kerekasztal­­konferencián. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter kedden hazaérkezett indiai és egyiptomi útjáról. A Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége ha­zaérkezett Addisz Abebá­­ból, ahol részt vett az Af­roázsiai Népek Szolidari­tási Szervezete és a Dél­afrikai Nemzeti Kongresz­­szus (ANC) által rende­zett nemzetközi szolidari­tási konferencián. A Magyar Partizán Szö­vetség képviseletében Fi­renzébe utazott Darvasi István főszerkesztő, hogy részt vegyen az Olasz Par­tizán Szövetség (AMPI) kongresszusán. kitüntetés. A Népköztársaság El­nöki Tanácsa Sallai Ist­vánnak, a Könyvtártudo­mányi és Módszertani Központ főosztályvezető­jének, eredményes mun­kássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Ér­demrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Köszönetnyilvánítás Az MSZBT országos el­nöksége köszönetet m­ond azoknak a kollektíváknak és társadalmi szerveknek, amelyek a társaság VI. országos értekezlete alkal­mából táviratban fejezték ki jókívánságaikat. Mocsáry Lajos emlékünnepség Mocsáry Lajos születé­sének 150. évfordulója al­kalmából emlékünnepsé­get rendezett kedden Egerben a Hazafias Nép­front városi és Heves me­gyei tanácsa. Mocsáry La­jos a dualizmus korának kiemelkedő politikusa volt, állhatatosan küzdött Magyarország független­ségéért, a magyarországi nemzetiségek nemzeti jo­gaiért, szembeszállt a nemzetiségi elnyomás képviselőivel. Délután, az emlékün­nepség az Eger melletti Andornaktálya községben folytatódott: Mocsáry La­jos egykori családi házán emléktáblát helyeztek el. Szakszervezeti propagandisták kitüntetése Kedden a Szaktanács székházában ,,Szakszerve­zeti Munkáért” kitünteté­seket, elismerő oklevele­ket és jutalmakat adtak át fő társadalmi tisztség­viselőnek, akik kiemelke­dő érdemeket szereztek a szakszervezeti oktatás propaganda- és agitációs munkájában. Az ünnepsé­gen megjelent Virizlay Gyula, a SZOT titkára is, a fontos posztokon dol­gozó tisztségviselők mun­kásságát Verbal Lajos osztályvezető-helyettes méltatta. A „Szakszervezeti Mun­káért” kitüntetés arany fokozatát a következők vették át Ligeti Lászlótól, a SZOT alelnökétől: Be­­nicz László (Magyar Opti­kai Művek), Egri Gábor (Pécsi Bőrgyár), Frecska János (Magyar Hűtőipar Kecskeméti Gyára) ,­..öl István (VOSZK-kirendelt­­ség), Kalapis János (Me­cseki Ércbánya V., IV. sz. Bányaüzem), Kéri Mihály (Izsáki Állami Gazdaság), gyár), Rácz Sándor (Deli- Kiss Ferenc (MÁV Építé-­receni Ruhagyár), Taká­si Főnökség), Lohr Tamás József (MÁV Járműjavító (Taurus Műszaki Gumi- Üzem). * önmagában az a tény is sokat mond, hogy a gyá­rakban és intézményekben a szakszervezeti politikai oktatás 28 ezer tanfolyamán csaknem 600 ezer dolgo­zóval folytatnak rendszeres párbeszédet politikai, gazdasági és társadalmi életünk fontos és közérdekű kérdéseiről a propagandisták. A statisztika évről évre növekvő számai természetesen nem tükrözhetik azt a nagyon lényeges társadalmi változást, amelynek eredményeként az egykori „iskolás” jellegű szakszer­vezeti tanfolyamok minőségileg továbbfejlődtek, s a rendszeres oktatás feladatainak teljesítése mellett egyre inkább vitafórumokká, az üzemi demokrácia rendhagyó eszközeivé nőtték ki magukat. Igaz, ezek a megállapítások ma még nem mindenütt és nem mindenkor helytállóak, ám a sokasodó jó példák jel­zik a holnapot. Hónapról hónapra 30 ezer propagandista tanul és tanít, hogy a mindannyiunkat érintő és érdeklő kérdé­sek széles skálájáról bontakozhasson ki tartalmas, nézeteket tisztázó és cselekvésre ösztönző eszmecsere a szakszervezeti,politikai oktatás tanfolyamain. A pro­pagandisták önként­ vállalt nemes hivatásának és a közösség érdekében végzett munkának elismerését testesítik meg a most átadott kitüntetések, amelyekkel — jelképesen — a SZOT elnöksége azoknak a tisztség­­viselőknek is köszönetet mondott, akik ez alkalommal nem kaphattak meghívót a bensőséges ünnepségre. NÉPSZAVA ( A RÁDIÓ MELLETT­I) RANGLÉTRA A szovjet rádió napja alkalmából került sor a rádiószínház új bemuta­tójára, Szamuil Aljosin, a sok országban ismert szovjet szerző színművé­nek rádióváltozatára. A téma fölöttébb ismerős a magyar hallgatónak is, mert jó néhány hazai pél­dát tudnánk említeni, olyan munkahelyi viszá­lyokra, mint amilyet ez a játék ábrázol: a tehetsé­ges kutató háttérbe szo­rul, s a tehetségtelen tör­tető érvényesül. A rádióváltozat felte­hetően rövidebb lehet, mint az eredeti színmű, s talán ez is okozhatta, hogy a szereplők egy része meg­lehetősen vázlatos alakot kapott. Az íróilag legjob­ban megrajzolt hős nem a tehetséges fiatal tudós, a főszereplő, hanem an­nak főnöke, akit Kállai Ferenc igen életszerűen elevenített meg. Barlay Gusztáv rendezőként jó tempóban fogta össze az érdekes történetet, talán a hangszínek jobb elkülö­nítésével lehetett volna erősíteni a jellemeket. EMBEREK AZ UTCÁNKBÓL Natalja Szuharevics, a Moszkvai Rádió szerkesz­tője és Farkasházy Tiva­dar állította össze ezt a vidám műsort, amely Moszkva hétköznapjait mutatta meg sok derűvel. A magyar változat jó öt­letre épült: Ariadna Sesz­­takova — akit a kabaré­színház már megkedvelte­­tett velünk — idegenve­zetőként kalauzolja Har­sány­ Gábort, s kettőjük beszélgetése köré épült fel az egyórás humoros műsor. Nem állíthatjuk, hogy ez az anyag színvonalá­ban, vagy akár műfajilag végig kiegyenlített volt, az igényesebb, jellemeket felvillantó miniatűr élet­képek mellett üresebb já­ratú humoreszkek is el­hangzottak, egészében vé­ve azonban kellemesen szórakozhattunk a Bene­dek Árpád által rendezői­­leg jól poentírozott, s a kitűnő színészek egész so­rát felvonultató játékon. Ennek a vidám moszk­vai sétának ugyanaz volt a fő erénye, mint a más műfajú és igényű, fen­tebb említett színműnek: a ma embereivel, típusai­val találkozhattunk mind­kettőben, s ez nem kis do­log akkor, amikor oly sok rádiójáték kalandozik el hajdanvolt időkbe, vagy pedig sosemvolt idők pa­­rabolás kitalációiba. A RENESZÁNSZ HUMORA Vasárnap hallhattuk A magyar humor és sza­tíra történetének második részét. A reneszánsz hu­moros műveiből válogat­tak egy műsorra valót a szerkesztők, a rádiósítás és műsorvezetés felada­tát Benedek István látta el — a tőle megszokott szellemességgel és derű­vel (sőt, engedtessék meg ennyi incselkedés — „de­­rüvel”). Egyszerű módszert vá­lasztott, felelevenítette az „összekötő szöveg” régóta bevált műfaját, s időnként egy-egy irodalmi szöveg előadásával is besegített a színészeknek. Ez utóbbiak közül feltétlenül ki kell emelni Bánffy Györgyöt, aki remekül, ízesen tudja felidézni a régi nyelvi fordulatokat. Schubert Éva komikai tehetsége már rég nem szorul arra, hogy újra és újra felfe­dezzék, de érdemes hang­súlyozni jellemépítő kész­ségeinek elmélyülését. El­ső jegyzetünkben ugyan már méltattuk, de itt sem mellőzhetjük Kállai Fe­rencet, aki évek óta csúcs­formában teljesíti rádiós feladatait is, és ezúttal Janus Pannonius verseit hozta szinte életközelség­be. A további folytatáshoz kedvet csináló adást Se­regi László rendezte. Háry Márta Szovjet tudományos könyvki­állítás A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának ki­adója, a Nauka termékei­ből nyílik ma a „szovjet könyv ünnepe” rendezvé­nyeként kiállítás a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia előcsarnokában. A kiadó az egyik legrégibb kulturális-tudományos in­tézmény a Szovjetunióban, csaknem egyidős a 250 éves Szovjet Tudományos Akadémiával. A mostani rendezvé­nyen 800 művet mutatnak be. A kiállítás látogatói megtekinthetik a többi kö­zött a második világhábo­rú történetét feldolgozó tudományos munkákat. A bemutatón látható a Ma­gyarország politikai és gazdasági rendszerét, tör­ténetét tárgyaló háromkö­tetes monográfia is. Novemberi színházi újdonságok Több érdekes bemutatót tartanak a színházak no­vemberben Budapesten. Elsőként, november 6-án, este, a József Attila Szín­házban játsszák Csiky Gergely: Buborékok című klasszikus vígjátékát. Ed­ward Bond angol dráma­író Shakespeare-ről szóló drámáját „Fej vagy írás?” címmel viszi színre no­vember 11-én a Vígszín­ház társulata. Ezzel a da­rabbal mutatkozik be a színház új, vidékről fel­szerződött rendezője, Val­ló Péter. Régi színházi si­ker kel új életre novem­ber 19-étől a Vidám Szín­padon. A francia bohózat két mesterének, Flersnek és Caillavet-nek „Egy ki­rály Párizsban” című ko­médiáját Molnár Ferenc ültette át magyarra. A darabhoz Bágya András írt zenét, Szenes Iván verseket. Az évad jelentős vállal­kozása Katona József: Bánk bán című tragédiá­jának bemutatása, Illyés Gyula átigazításában, a Thália Színházban. Az előadás érdekessége, hogy három szereposztásban nyújt módot a társulat színészeinek sokoldalúsá­guk bizonyítására. No­vember 26-án lesz az el­ső előadás. November 5-én játssza először a Főváro­si Operettszínház a Lati­­novits Zoltán betegsége, majd halála miatt a mű­sorról levett Békeffi—Fé­nyes musicalt: „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak." Főszerepében Hollai Kál­mán fiatal színész mutat­kozik be. November 26-án felújítják a Csárdáski­rálynőt. Kerekes János köszöntése Operaházi tagságának 40. évfordulója alkalmá­ból kedden bensőséges ün­nepségen köszöntötték Kerekes , János karnagy, érdemes művészt a dal­színház vezetői. A népsze­rű karmester a jubileum alkalmából november 5-­én, pénteken a Hovans­­csina előadását dirigálja az Operaházban. Tanulmány, regény, krónika Öt új könyvről, röviden Hevesi Gyula Tanulmá­nyok című kötete az Aka­démiai Kiadó egyik új­donsága. Az 1970-ben el­hunyt tudóst és közéleti embert válogatott írásain keresztül mutatja be a könyv. A kötet összeállí­tását szerkesztő bizottság végezte. Bognár Géza el­nökletével. Hevesi Gyulá­ról az azóta szintén el­hunyt Korach Mór írt rö­vid portrét a könyv elé. Még két kötetet emlí­tünk az Akadémiai Kiadó újdonságai közül. Az egyik Ágoston György A peda­gógia alapfogalmai és a nevelési célrendszer című munkája, amelyik a ne­veléstudomány néhány fontos elméleti kérdésével foglalkozik, s mint ilyen, elsősorban a pedagógusje­löltek és a már működő tanárok érdeklődésére tarthat számot. A másik könyv az Utak és válasz­útok a mai szociálpszicho­lógiában, szerzője Pataki Ferenc. A Zeneműkiadó új könyvei között van egy sajátos regény, Erdődy Já­nos Párizsi éjszakák című műve. Az író maga nevezi sajátosnak regényét az előszóban, mert, mint mondja, tulajdonképpen ketten írták, és a „fősze­replő-szerzőtárs” Heinrich Heine. A regény ugyanis elsősorban Heine párizsi zenekritikáinak cselekmé­nyes történetsorba, re­génybe foglalása. Ugyancsak a Zenemű­kiadónál jelent­­meg, az öt évvel ezelőtt elfogyott első kiadás után most másod­szorra, Brodszky Ferenc Ludwig van Beethoven életének krónikája című könyve. M. L A Kassák-múzeum a Zichy-palóiában Nagy gyalogjárásából ismét és végleg hazatér „A ló meghal, a mada­rak kirepülnek” című köl­temény szerzője, Kassák Lajos. A munkásirodalom, a magyar irodalom kiváló alakja az 1920-as, majd az 1930-as évek második felében többek között la­punk munkatársa is volt. Az emigrációból a Nép­szavának küldött „Mun­kásmozgalom és művé­szet” című cikksorozata, amely 1925-ben hat foly­tatásban jelent meg, hó­napokig tartó, izgalmas vitát kavart. Ugyanazok a konzervatív szociáldemok­rata költők, akik 1909-ben Adynak a Népszavában való szereplését gátolták, Kassákot is távol akarták tartani a laptól Szaka­­sits Árpád és Révész Mi­hály, a Népszava akkori szerkesztőségének tagjai — kiálltak a nagy mun­kásíró mellett. November végére A tíz éve halott költő, elbeszélő, festőművész, esszéista — e sokáig mel­lőzött, rendkívül sokoldalú egyéniség — november végére új otthonba „költö­zik”. Az egykori Zichy­­palotában megnyíló Kas­sák Lajos Emlékmúzeum a Kulturális Minisztérium, a III. kerületi tanács és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttes munkája nyomán — az utóbbi „fiókintézmé­nyeként” jön létre Óbu­dán. A kastély emeletén megnyíló állandó kiállítás a Kassák-életmű ma is ak­tuális és fontos gondola­tait, tanulságait érzékíti meg, rendkívül gazdag anyag segítségével, három teremben. A kiállításra­ kerülő anyag átfogó képet ad Kassákról, a XX. századi magyar líra egyik meg­újítójáról, A Tett és a Ma című folyóirat szerkesztő­jéről, a magyar avantgar­­de-mozgalom megterem­tőjéről — mondja Csaplár Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos fő­munkatársa, a Kassák La­jos Emlékmúzeum vezető­je. — Az első teremben a pályakezdéstől 1919-ig, a Tanácsköztársaság buká­sáig folytatott munkássá­ga követhető nyomon. Az itt kiállított tárgyak egyik legértékesebbje Tihanyi Lajos Kassákról festett nagyméretű portréja. A következő teremben az 1920. és 1945. közötti tevé­kenységét kísérhetik fi­gyelemmel a múzeumlá­togatók, akik itt a világ­szerte ritkaságnak számí­tó könyvek, folyóiratok sokaságával találkozhat­nak. Az egész kiállítás egyik legérdekesebb részé­nek szánjuk Kassák ti­pográfiai, reklám- és szín­padtervezői tevékenysé­gének dokumentumait. Ezekben a művekben Kassák kísérletet tett egyebek mellett egy új, korszerű környezetkultú­ra létrehozására. Az itt bemutatásra kerülő könyv- és reklámtervek mai szemmel — 50 év múltán is —, frissnek, korszerűnek, aktuálisnak hatnak. „Egy ember élete ” Tulajdonképpen itt, eb­ben a teremben tárul fel igazán Kassák sokáig „hét lakat alatt őrzött titka”. Kassák számára a szocia­lizmus — lényegének meg­felelően — a politikai és gazdasági viszonyok meg­változtatása mellett az ember morális és szellemi felemelését, etikai és íz­lésbeli átalakítását s az új tárgyi és szellemi kultúra létrehozását is jelentette. Az „Egy ember élete” — Kassák immár klasszi­kus memoárja — a kora­beli magyar­­ szocialista irodalom kimagasló alak­jává tette. Miután 1926 őszén Bécsből hazatért írótársaival (Illyés Gyula, Déry Tibor, Zelk Zoltán), már nemcsak a Népszavá­ban publikál. 1928-ban megindítja új folyóiratát, a Munkát. Prózai írásai­ban továbbra is céltuda­tosan fáradozott tömegha­tású szocialista irodalom létrehozásán, a magyar valóság feltárásán, a mun­kásság és a parasztság éle­tének ábrázolásán. Itt ér­demes felidézni, politikai tisztánlátásának érzékel­tetésére, hogy „Marika, énekelj!” című, folytatás­ban megjelent regényében kommunista munkást sze­repeltet, a munkás-pa­raszt szövetség gondola­tával, ezzel kapcsolatban a munkásmozgalom hely­zetével, a földosztással foglalkozik. Archívum is lesz A harmadik teremben Kassák 1945 utáni mun­kásságát mutatják be. Az egykori óbudai lakás han­gulatát idézik fel a rend­kívül sokoldalú művész maga által tervezett bú­torai. Itt állítják ki sze­mélyes használati tárgyait — többek között jellegze­tes kalapját — munkaesz­közeit. Időszaki jelleggel az első emeleti nagyte­remben Kassák nagymé­retű táblaképeit is bemu­tatják. Egy másik terem­ben a XX. századi magyar és külföldi képzőművé­szek (közöttük Barcsay Jenő, Bálint Endre, Arp. Victor Vasarely, Schäffer) Kassák emléké­re készített alkotásait he­lyezik el. Az emlékmúzeum fontos része lesz az archívum, ahol a több ezer kötetes könyv- és kézirattárat, a gazdag képzőművészeti gyűjteményt tanulmá­nyozhatják a Kassák éle­tével és munkásságával foglalkozó irodalmárok, képzőművészek. Szénási Éva

Next