Népszava, 1976. november (104. évfolyam, 259–283. sz.)

1976-11-16 / 271. szám

197 6. november 16, NÉPSZAVA 5 Aczél György Kőbányán Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyette­se, hétfőn Kőbányára lá­togatott Délelőtt Aczél György részt vett és felszólalt a X. kerületi pártbizottság kibővített ülésén. Beszé­dében az időszerű bel- és külpolitikai, valamint A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa dr. Vas Tibornak, az állam- és jogtudományok kandi­dátusának, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem egyetemi tanárának több évtizedes oktató-nevelő és tudományos munkássága, valamint munkásmozgal­mi tevékenysége elismeré­séül, nyugállományba vo­ideológiai, művelődéspoli­tikai kérdésekkel foglal­kozott. Délután a kerület veze­tőinek társaságában Kő­bánya új létesítményeivel ismerkedett. Ellátogatott az Újhegyi úti lakótelep­re, ahol megtekintette az átadás előtt álló munkás­lakásokat, az új iskolát, majd felkereste a Bajcsy- Zsilinszky Kórházat. nulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács tit­kára és dr. Gosztonyi Já­nos oktatási minisztériu­mi államtitkár. KÖZÉLET AZ MSZMP Központi Bizottságának meghívá­sára hétfőn Budapestre érkezett a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának pártmun­kásküldöttsége, Todor Gancsevnek, a KB agitá­­ciós és propagandaosztá­lya helyettes vezetőjének vezetésével. Magyar ifjúsági dele­gáció utazott vasárnap délután Mexikóba, a De­mokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség végrehajtó bizottságának ülésére. A küldöttséget Borbély Gá­bor, a KISZ KB titkára vezeti. Dr. Polinszky Károly miniszter vezetésével ma­gyar oktatási delegáció utazott Moszkvába a szo­cialista országok felsőok-Itatási minisztereinek X konferenciájára. Dr. Vas Tibor kitüntetése A fogyasztási szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) lön felhívta a figyelmet': az első' a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége hosszú távú programjából megvalósítandó feladatok. A második, a szövetkeze­tek együttműködéséről szóló előterjesztés megvi­tatása és kimunkálása. A szóbeli beszámoló to­vábbi részében a jelenle­vők áttekintést kaptak az áfész-ek és a szövetkezeti vállalatok 1965-ös árbevé­teléről és exporttevékeny­ségéről, a lakásszövetke­zetek munkájáról. Az előadó ajánlotta, hogy a kongresszus fog­laljon állást abban: a fo­gyasztási szövetkezetek általános jellegét tovább kell fejleszteni, a keres­kedelem mellett a kister­melői gazdaságokat komplex módon tovább kell segíteni és a szolgál­tatásokat is javítani. Né­hány alapvető problémát meg kell oldani. Ma még ugyanis nem mindenütt valósították meg a tudatos termelés, felvásárlás és értékesítés folyamatát, helyenként a spontán fel­vásárlás érvényesül. Ugyanakkor az ország la­kossága joggal igényli, hogy az élelmiszer-ellátás az alapvető termékekből — mint például a sertés­hús, a zöldség és a gyű-, mölcsfélék — folyamatos, kiegyensúlyozott legyen. A piaci árak mérséklődje­nek, a jelenlegi nagyfokú ingadozások és indokolat­lan áremelések megszűn­jenek. A fogyasztási szövetke­zetekben 145 ezer alkal­mazott dolgozik. A KPVDSZ-szel való együtt­működés és a dolgozók közvetlen érdekvédelme tekintetében és az álta­lános ellátás javításában is számos eredményt ho­zott már. Az elnök külön felhívta a figyelmet a szakszervezet legutóbbi kongresszusának határo­zataira. amelyek az üze­mi demokrácia fejleszté­sét, a munkaerőhelyzet javítását, a szocialista brigádmozgalom fejleszté­sét segítik elő. Ezt követően Nánási László, a felügyelő bi­zottság elnöke fűzött szó­beli kiegészítést a kong­resszus elé terjesztett bi­zottsági jelentéshez. Ezután a mandátum­­vizsgáló bizottság meg­tette jelentését, majd megnyitották a vitát a beszámolók, a jelentések és az előterjesztett doku­mentumok fölött. A sBÖwihcavti mwBffalam ii jövőben is fontos saerepet tölt be Ezután Németh Károly emelkedett szólásra és át­adta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága szívélyes üdvöz­letét és jókívánságait, majd így folytatta: — Pártunk lenini el­vekre épülő szövetkezet­politikájából következik, hogy a magyar szövetke­zeti mozgalom a szocialis­ta társadalmi-gazdasági rendszer szerves részét al­kotja. — Szövetkezetpoliti­kánk arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai továbbra is fontos bázisai legyenek a szocializmus építésének hazánkban. Szövetkezet­politikánk erősíti szocia­lista rendszerünk legfőbb politikai alapját, a mun­kás-paraszt szövetséget. — Jóleső érzéssel álla­píthatjuk meg — mon­dotta —, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom egyre magasabb színvona­lon tölti be hivatását, sokmilliós tagsága becsü­letesen teljesíti a szocia­lizmus építésében reá há­ruló feladatokat. — Pártunk Központi Bizottsága a fogyasztási szövetkezetek tevékenysé­gét úgy értékeli, hogy az alapvetően megfelel a ve­lük szemben támasztott követelményeknek. Németh Károly ezután rámutatott arra, hogy fi­gyelmünket most a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtására, azok­nak a céloknak és programoknak a megva­lósítására kell összponto­sítanunk, amelyek előbb­re viszik a fejlett szocia­lista társadalom építését. — A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XI. kong­resszusának határozata és a programnyilatkozat ki­fejezésre juttatja, hogy társadalmi, politikai, gaz­dasági és kulturális célki­tűzéseink megvalósításá­ban a szövetkezeti moz­galom a jövőben is fontos szerepet tölt be. — Változatlanul alap­vető követelmény, hogy a szövetkezetek a párt, a szocialista állam társadal­mi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit, hogy fejlődjön a közös tulajdo­nosi tudat, hogy jobban érvényesüljenek az elosz­tás szocialista elvei, s to­vább erősödjön a szövet­kezeti demokrácia, meg­felelően működjék az el­lenőrzés. — A fogyasztási szövet­kezetek tevékenysége el­sősorban a falu életéhez, a falusi életviszonyok át­alakításához kapcsolódik, de fontos szerepet töltenek be a város és a falu kö­zötti gazdasági kapcsola­tokban és a párt életszín­vonal-politikájának meg­valósításában. A szövet­kezetek azonban nemcsak gazdasági egységek, ha­nem társadalmi, politikai közösségek is, közösségek, ahol az emberi kapcsola­tok formálódnak. A szö­vetkezetek fontos feladata a tudatformálás, a társa­dalom érdekeit is kifejező és szolgáló közgondolko­dás erősítése. E vonások megszabják a szövetkeze­tek továbbfejlesztésének irányát. Németh Károly a to­vábbiakban a szövetkeze­tek feladatairól, felelőssé­géről szólt a lakosság el­látásában. — Az általános fo­gyasztási és értékesítési szövetkezetek dolgozói nagy tapasztalatokkal rendelkeznek a helyi áru­alapok hasznosításában is. Ezekre az árukra tovább­ra is nagy szükség van. A háztáji és kisegítő gazda­ságok termelésének, a ter­mékek értékesítésének és feldolgozásának fejleszté­se gazdaságpolitikánkból következő fontos népgaz­dasági. tehát szövetkezeti program. — Az e téren kialakult helyzettel nem lehetünk teljesen elégedettek. Fel­tétlenül fontos, hogy a háztáji és kisegítő gazda­ságokat, a mezőgazdasági szakcsoportokat, társulá­sokat szervezetten támo­gassák, az eddiginél haté­konyabban ösztönözzék az árutermelés fokozását, tö­rekedjenek jobb. szerve­zettebb együttműködésre a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekkel. állami gazdaságokkal, vállalatok­kal és az ipari szövetkeze­tekkel is. Mindezzel segít­sék elő a lakosság jobb áruellátását. Különösen nagy a jelentősége a fo­gyasztási szövetkezetek te­vékenységének a zöldség-, gyümölcs- és húsellátás további javításában. Ügy látjuk, hogy mind a felvá­sárló, mind pedig a kiske­reskedelmi tevékenység javításában nagy lehetősé­gek vannak. — Pártunk és kormá­nyunk nagyon fontosnak tartja, hogy a szocialista demokrácia mind jobban áthassa társadalmunk éle­tét. Ebből következik, hogy a fejlődés nagy haj­tóerejének, a szövetkezeti demokráciának követke­zetes érvényesítése a fo­gyasztási szövetkezetek­ben is állandó feladat. — A fogyasztási szövet­kezetek eddigi eredmé­nyei, fejlődésük kedvező tapasztalatai, valamint a szövetkezeti összefogás, kezdeményezőkészség és helytállás alapján számí­tunk arra, hogy a követ­kező évek nagy és fele­lősségteljes feladatait is eredményesen megoldják. Végül sok sikert kívánt a feladatok megoldásá­hoz. Az első napi tanácsko­záson ezután külföldi test­vérszervezetek üdvözölték szóban és írásban a kong­resszust. A vitában felszólalt S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának titkára és Szi­lágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter­­helyettes is. A kongresszus kedden reggel ismét plenáris ülé­sen folytatja a vitát, majd kezdetét veszi az ágazati szekciók tanácskozása. LH A TELEVÍZIÓ ELŐTT SAKK, KEMPELEN ÚR! kovits Imre mellett külö­nösen Darvas Iván kitűnő alakítását élveztük. Kempelen Farkas nevét, emlékezetét egy játékos, furfangos találmánya, a sakkozógép őrizte meg a köztudatban. Kevésbé is­mert, hogy Kempelen a J^yiII. század egyik leg­nagyobb magyar tudósa volt. Kiváló mechanikus, építész, európai hírű fel­találó és. nem utolsósor­ban, felvilágosult gondol­kodó. Kárpáthy Gyula, a Sakk, Kempelen úr! című há­romrészes tévéjáték írója kitűnően ismeri Kempelen Farkas egész munkássá­gát. Mindent el akart mon­dani róla és koráról, hogy kiegészítse, teljessé tegye a ..sakkozógépes Kempe­len” portréját. De éppen a teljességre törekvés, a közlés vágya tette a tévé­játékot kissé hasonlóvá a — különben nagyra be­csült — ismeretterjesztő filmekhez. Nem csoda, hogy az írót megragadta hősének rend­kívüli egyénisége és élet­útja. A sokoldalú tudósé, aki a bécsi császári udvar­ban csakúgy, mint a sza­badkőműves páholyban a magyar nép javát igyeke­zett szolgálni. S az izgal­mas korszak, a felvilágo­sodás, a magyar jakobinus mozgalom kora is képer­nyőre kívánkozik a Kern­­pelen-portré hiteles hátte­reként. Kár. hogy az életrajzi és korfestő adalékok sokasá­ga miatt Kempelen em­beri alakjának ábrázolása halványabbra sikerült. Az adatközlő epizódok egy ré­szének kihagyásával fe­szesebbé válhatott volna a dráma, a politikai sakk­játszma, amelyet Kempe­len a bécsi udvar képvise­lőjével vívott, a Martino­­vics-per kapcsán. Hajdufy Miklós korhű­ségre törekvő rendezésé­ben került képernyőre a játék. A címszereplő Sin-SZÁZADUNK Bokor Péter író-rende­ző. legújabbkori történel­münk filmkrónikása, a Századunk sorozat első 20 dokumentumműsorában a századfordulótól a fehér­terrorig jutott el. A soro­zat öt új filmje — két év­tized átugrásával — már a negyvenes évek, Ma­gyarország német meg­szállásának történetét ele­veníti fel. Az időrend megbontását az indokolja, hogy ennek a korszaknak fontos „koronatanúi” kö­zül most még jó néhányat sikerült felkutatni, meg­szólaltatni. Egykori mi­niszterek, magas rangú tisztek és kormányhivatal­nokok vállalkoztak a ta­núságtételre. s ezek az in­terjúk hozzájárulnak a műsor izgalmas érdekes­ségéhez. A Századunk új soroza­tának első adása jól sike­rült. Bokor Péter meg­őrizte, de meg is újította a műsor hagyományait. Az eredeti írásos és filmdoku­mentumok bemutatása, a kitűnő helyzetelemzések és az interjúk mellett most is élt az események re­konstruálásának módsze­rével, de csiszoltabb for­mában. Félreérthetetlenné tette, hogy a színészekkel eljátszatott jelenetek va­lóságos, hiteles okmányok, jegyzőkönyvek szövegét, tartalmát idézik. Érdeklő­déssel várjuk a folytatást. KÁNTOR Szamos Rudolf népsze­rű Kántor-regényei alap­ján ötrészes tévéfilm ké­szült a híres nyomozóku­tya válogatott kalandjai­ból. A produkciót félórás riportműsor harangozta be: ilyen „előzetest” eddig csak a kivételes figyelmet érdemlő műsorok kaptak. (A Századunknak például csak egy húszperces beve­zetőt szenteltek.) Azt mondják, hogy a gyerekszereplő vagy a ku­tya egy filmben — fél si­ker. Fél sikerrel mutatko­zott be Kántor az első epi­zódban. A kutya ügyes, jól idomított, a történet azon­ban nem valami izgalmas, mozgalmas. Madaras Jó­zseftől inkább fizikai, mint színészi teljesítményt igényelt Csupati őrmester kutyanehéz szerepe. CSAK ÜLTEK ÉS MESÉLTEK Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című sorozata most, harmadszori jelent­kezésekor vált igazán ele­ven, szórakoztató riport­műsorrá. Vitray és fiatal riporterkollégái (nagy­részt tanítványai) ezúttal sok érdekességet meséltek kis filmjeikben. Eltűnt szobrokról, egy hajdan hí­res artista meg egy hímző­férfiú hobbijáról, egy rit­ka. 50 éyes érettségi talál­kozóról és nem utolsósor­ban a 93 éves, aranyos ta­nító néniről. (Az utóbbi időben annyi szellemileg, lelkileg bámulatosan friss, fiatal „csodaöreget” lát­tunk a képernyőn, hogy az ember elgondolkozik raj­ta: lám. így, ilyen szépen is meg lehet öregedni.) Szombat este Fehér Klára mesélt a felnőtt tévénézőknek. Az Abszo­lút Fehér történetekben a már ismert, de sajnos nem évülő apró-cseprő emberi fonákságok elevenedtek meg. A kedves vevő, az ügyfél, az utas, a lakó mindennapi bosszúságai. Fehér Klára egyik mulat­ságos jelenete szerint min­denkinek megvan a maga skatulyája, ám az írónő nem skatulyázta be ma­gát: végigkonferálta a mű­sort, sőt, néhány jelenet­ben főszerepet játszott, önmagát alakította, nem is rosszul. — rév — Felavatták Devecseri Gábor síremlékét Kegyeletes emlékün­­nepseg színhelye volt hét­főn a Farkasréti temető: leleplezték Devecseri Gá­bor költő síremlékét — Fekete Tamás szobrász­művész alkotását, özve­gye, családtagjai, barátai, pályatársai és írásai tisz­telőinek sokasága jelen­létében Garai Gabor Kos­­suth-díjas költő, az író­­szövetség főtitkára mon­dott beszédet, amelyben méltatta Devecseri Gábor művészetét, pályáját, amelyet küldetésének be­töltésére, tehetségének ki­bontakoztatására szentelt. A síremlékavatón — amelyen ott volt kulturá­lis életünk sok ismert sze­mélyisége — Csernus Ma­riann színművésznő idéz­te fel a költő életszerete­­tet sugárzó poézisét „Tor­natér” című versének előadásával. Meghalt Jean Gabin Hetvenkét éves korában egy párizsi amerikai kór­házban meghalt Jean Ga­bin világhírű francia színművész. Sokgyermekes művész­család hetedik gyereke volt. Különböző munkák­kal próbálkozott, tizen­nyolc éves korában a csa­lád hegyományait követ­ve, színpadra lépett. Sta­tisztaként dolgozott a Folies Bergére* társulatá­nál, majd hat évig ope­rettszínész volt. 1930-ban kezdett fil­mezni. Neve összefonó­dott a francia filmművé­szet egyik nagy korsza­kával. 1942-ben Holly­woodba költözött, később, a II. világháború alatt, francia szabadcsapatok kötelékében harcolt a nácik ellen. Jean Gabin több mint száz filmben játszott, kö­zülük sok Magyarorszá­gon is nagy sikert aratott. Legismertebb filmjei» Nagy ábránd. Az alvilág királya. Bűn és bünhödés. Nyomorultak, * V A munkásszínjátszók III országos találkozója Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspoliti­kai Munkaközösség a kö­zelmúltban vitatta meg azt a tanulmányt, amely az amatőr művészeti moz­galom ideológiai-politikai helyzetével és feladatai­val foglalkozik. Régen várt dokumentum, de még időben született, össze­gezve a hatvanas évek fejlődésének tapasztala­tait, jellemezheti és rend­szerezheti az új fejlemé­nyeket, s olyan tájékozó­dási pontokat jelölhet ki, amelyek a műkedvelő mozgalom ügyeiben hosszú ideig eligazíthat­nak bennünket. Mert ügy aztán van elég, s maradt még vitatnivaló is — ez volt a munkásszínjátszók III. országos találkozójá­nak egyik fontos tanulsá­ga. 1. Itt van például egy a kérdések közül. Mitől munkás valamilyen együt­tes? Ez azért fontos, mert a színjátszók többsége Ta­tabányán is diákokból, értelmiségi fiatalokból állt. Voltak ott persze munkások is, sokan, a kér­dés mégis érvényes, any­­nyira, hogy többeket han­gos tűnődésre késztetett. Attól munkás egy műked­velő csoport, ha munká­sok a tagjai? Vagy ha leg­alább többségükben azok? Talán a fenntartó testület természetétől függ a do­log? Csakhogy olyan együttes is jelen volt ezen a fesztiválon, amelynél ez se stimmelt. Akkor .mű­sorpolitikai szempont vol­na a munkás jelző? Eset­leg valami mélyebb sajá­tosság kifejezése, a. szem­léleté és a magatartásé, azé a módé, ahogy egy­­egy műkedvelő együttes mindennapjainkhoz köze­lít? Lehet. Annyi bizo­nyos, hogy a fesztivál, noha címében viselte a mun­kás jelzőt, nem tudott eb­ben a kérdésbep meggyő­zően eligazítani bennün­ket. Nem arról van szó, hogy merev határokat vonjunk, s főképp nem kirekesztő­leges célzattal. De ha már megkülönböztetünk, ak­kor azt alaposan átgondolt elvek és szempontok kö­vetkezetes érvényesítésé­vel tegyük. Ne engedjük, hogy a megítélés bizony­talanságai miatt e lényeg­re utaló szó tartalma et­­homályosodjon, s értékét veszítse. Ami művészileg, politikailag jó, ami a szo­cialista átlakulást szolgál­ja, annak itt tere van. Egyébként kitűnően elő­készített és lebonyolított rendezvény volt ez a fesz­tivál. Délelőtt próbák, szakmai eszmecserék, dél­után üzemi előadások, este bemutatók, mindig sok­sok beszélgetési, ismerke­dési alkalommal. Volt együttes (egyszerű­sítve, a törekvések jelzé­sére és nem minősítése­ként mondom!), amelyik közvetlenül és szenvedé­lyesen politizált, igaza tu­datában a közhelyeket, olykor a „plakátdemagó­giát” is megkockáztatva (Perem Színpad), Volt, amelyik gondolatailag tisztultabban, s egyszer­smind artisztikusabban szólt (KISZ Központi Mű­vészegyüttes Színpada), de ugyanolyan feszült elköte­lezettséggel, s „ökölbe szo­rított kézzel”, mint az elő­ző. Volt, amelyik önfeled­ten- és olyan természetes­séggel játszott, - hogy mi­re felocsúdtunk, már vele játszottunk, remélve, nem múlik el a mese mindent megengedő ideje, s biza­kodva is: a világ bajai, mint a mesebeli királyé, eligazíthatok (KOMÉP Színpad). Aztán a tatabá­nyai Bányász Színpad. Keményen politizál, meg­ragadó erővel. S azért po­litizálhat így, mert nem mondott le a teljesen ki­érlelt. a katartikus (tehát belülről, a személyiség, az emberség felől mozgósító) produkcióról. Volt végül olyan együttes is, amelyik a szó hagyományos értel­me szerinti színjátszásra vállalkozott (Csortos Gyu­la Színpad). Láttunk dokumentum­játékot (a kívánatosnál talán többet is), tandrá­mát, pódium játékot, népi kantátát, mesejátékot, tré­fát, riportjátékot, szatiri­kus játékot. Bennük és ál­taluk találkoztunk azok­kal a kérdésekkel, ame­lyek a közelmúltban a közéletiség, pártosság, né­­piség fogalmai körül buk­kantak fel. Találkoztunk a megoldási módok, a stí­lus problémáival. Hagyo­mány és újítás szüntele­nül vitára ingerlő ellent­mondásaival. Az ember óhatatlanul arra gondol: mennyi min­den összegződik itt! Mi­lyen tömegek, főként a fiataloknak milyen töme­gei álmodnak, remény­kednek, küzdenek a mű­kedvelő együttesekben, hogy kifejezzék magukat, megnevezzék világukat, s hogy alakítsanak magukon és környezetükön. Meny­nyi érték, ami egy-egy szép pillanatban felizzik a köz szolgálatában! Na­gyobb társadalmi figyelem és felelősség szükségelte­tik ahhoz, hogy jelentősé­ge szerint becsülhessük a műkedvelő színjátszó mozgalmat — ez volt a munkásszín játszók III. or­szágos fesztiváljának má­sik fontos tanulsága. 3. Megnéztem néhány üze­mi előadást. Közülük egyet, a tatabányai Bá­nyász Színpadét, azt hi­szem, hosszú ideig emle­getjük. Bányamentőknek adták elő Galgóczi Erzsé­bet Tizenegy több mint három című tévéjátékát László Tibornak, az együt­tes nagyon tehetséges ren­dezőjének feldolgozásá­ban. A tévéjáték egy bá­nyamentő tragédiájáról szól. Vakmerő vállalkozás az élet, a sors „égi mását” épp azoknak bemutatni, akik a mindennapokban élik ezt az életet, ezt a sorsot? Igen, ha csak any­­nyit adnak, amennyit azok különben is megélnek. De itt eszméltető erejű elő­adást láttunk, a lét törvé­nyeire ébresztőt, s meg­rendült közönséget. Az egyik bányamentőt mes­­szólítottam. Szótlanul állt percekig. Nem tudott be­szélni, olyan indulatok voltak benne. Aztán csak annyit mondott, kimond­ták az életemet. Azok, akikkel pertuban vagyok. Gondoltam: a görögség találkozhatott így a drá­mában önmagával, mint ők most. Profán a párhu­zam? A munkásszínját­szásnak — azt hiszem — _ mégis erre kell képesnek lennie. Vagy valami ha­sonlóra. A Bányász Szín­pad szép vállalkozása azt mutatja: képes lehet ra. Ez a munkósszínjátszók országos fesztiváljának harmadik fontos tanulsá­ga. Varga Lajos Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék