Népszava, 1976. november (104. évfolyam, 259–283. sz.)
1976-11-16 / 271. szám
1976. november 16. Aczél György Kőbányán Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, hétfőn Kőbányára látogatott Délelőtt Aczél György részt vett és felszólalt a X. kerületi pártbizottság kibővített ülésén. Beszédében az időszerű bel- és külpolitikai, valamint ideológiai, művelődéspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Délután a kerület vezetőinek társaságában Kőbánya új létesítményeivel ismerkedett. Ellátogatott az Újhegyi úti lakótelepre, ahol megtekintette az átadás előtt álló munkáslakásokat, az új iskolát, majd felkereste a Bajcsy- Zsilinszky Kórházat. Dr. Vas Tibor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Vas Tibornak, az állam- és jogtudományok kandidátusának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárának több évtizedes oktató-nevelő és tudományos munkássága, valamint munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár. KÖZÉLET AZ MSZMP Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, Todor Gancsevnek, a KB agitációs és propagandaosztálya helyettes vezetőjének vezetésével. Magyar ifjúsági delegáció utazott vasárnap délután Mexikóba, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésére. A küldöttséget Borbély Gábor, a KISZ KB titkára vezeti. Dr. Polinszky Károly miniszter vezetésével magyar oktatási delegáció utazott Moszkvába a szocialista országok felsőoktatási minisztereinek konferenciájára. " A fogyasztási szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Jön felhívta a figyelmet: az első a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége hosszú távú programjából megvalósítandó feladatok. A második: a szövetkezetek együttműködéséről szóló előterjesztés megvitatása és kimunkálása. A szóbeli beszámoló további részében a jelenlevők áttekintést kaptak az áfész-ek és a szövetkezeti vállalatok 1965-ös árbevételéről és exporttevékenységéről, a lakásszövetkezetek munkájáról. Az előadó ajánlotta, hogy a kongresszus foglaljon állást abban: a fogyasztási szövetkezetek általános jellegét tovább kell fejleszteni, a kereskedelem mellett a kistermelői gazdaságokat komplex módon tovább kell segíteni és a szolgáltatásokat is javítani. Néhány alapvető problémát meg kell oldani. Ma még ugyanis nem mindenütt valósították meg a tudatos termelés, felvásárlás és értékesítés folyamatát, helyenként a spontán felvásárlás érvényesül. Ugyanakkor az ország lakossága joggal igényli, hogy az élelmiszer-ellátás az alapvető termékekből Ezután Németh Károly emelkedett szólásra és átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta: " Pártunk lenini elvekre épülő szövetkezetpolitikájából következik, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer szerves részét alkotja. — Szövetkezetpolitikánk arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai továbbra is fontos bázisai legyenek a szocializmus építésének hazánkban. Szövetkezetpolitikánk erősíti szocialista rendszerünk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. — Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom egyre magasabb színvonalon tölti be hivatását, sokmilliós tagsága becsületesen teljesíti a szocializmus építésében reá háruló feladatokat. — Pártunk Központi Bizottsága a fogyasztási szövetkezetek tevékenységét úgy értékeli, hogy az alapvetően megfelel a velük szemben támasztott követelményeknek. Németh Károly ezután rámutatott arra, hogy figyelmünket most a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására, azoknak a céloknak és programoknak a megva— mint például a sertéshús, a zöldség és a gyü,mölcsfélék — folyamatos, kiegyensúlyozott legyen. A piaci árak mérséklődjenek, a jelenlegi nagyfokú ingadozások és indokolatlan áremelések megszűnjenek. A fogyasztási szövetkezetekben 145 ezer alkalmazott dolgozik. A KPVDSZ-szel való együttműködés és a dolgozók közvetlen érdekvédelme tekintetében és az általános ellátás javításában is számos eredményt hozott már. Az elnök külön felhívta a figyelmet a szakszervezet legutóbbi kongresszusának határozataira, amelyek az üzemi demokrácia fejlesztését, a munkaerőhelyzet javítását, a szocialista brigádmozgalom fejlesztését segítik elő. Ezt követően Nánási László, a felügyelő bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a kongresszus elé terjesztett bizottsági jelentéshez. Ezután a mandátumvizsgáló bizottság megtette jelentését, majd megnyitották a vitát a beszámolók, a jelentések és az előterjesztett dokumentumok fölött. Jósítására kell összpontosítanunk, amelyek előbbre viszik a fejlett szocialista társadalom építését. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata és a programnyilatkozat kifejezésre juttatja, hogy társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális célkitűzéseink megvalósításában a szövetkezeti mozgalom a jövőben is fontos szerepet tölt be. Változatlanul alapvető követelmény, hogy a szövetkezetek a párt, a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit, hogy fejlődjön a közös tulajdonosi tudat, hogy jobban érvényesüljenek az elosztás szocialista elvei, s tovább erősödjön a szövetkezeti demokrácia, megfelelően működjék az ellenőrzés. A fogyasztási szövetkezetek tevékenysége elsősorban a falu életéhez, a falusi életviszonyok átalakításához kapcsolódik, de fontos szerepet töltenek be a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokban és a párt életszínvonal-politikájának megvalósításában. A szövetkezetek azonban nemcsak gazdasági egységek, hanem társadalmi, politikai közösségek is, közösségek, ahol az emberi kapcsolatok formálódnak. A szövetkezetek fontos feladata a tudatformálás, a társadalom érdekeit is kifejező és szolgáló közgondolkodás erősítése. E vonások megszabják a szövetkezetek továbbfejlesztésének irányát. Németh Károly a továbbiakban a szövetkezetek feladatairól, felelősségéről szólt a lakosság ellátásában. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek dolgozói nagy tapasztalatokkal rendelkeznek a helyi árualapok hasznosításában is. Ezekre az árukra továbbra is nagy szükség van. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének, a termékek értékesítésének és feldolgozásának fejlesztése gazdaságpolitikánkból következő fontos népgazdasági, tehát szövetkezeti program. Az e téren kialakult helyzettel nem lehetünk teljesen elégedettek. Feltétlenül fontos, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokat, a mezőgazdasági szakcsoportokat, társulásokat szervezetten támogassák, az eddiginél hatékonyabban ösztönözzék az árutermelés fokozását, törekedjenek jobb, szervezettebb együttműködésre a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, vállalatokkal és az ipari szövetkezetekkel is. Mindezzel segítsék elő a lakosság jobb áruellátását. Különösen nagy a jelentősége a fogyasztási szövetkezetek tevékenységének a zöldség-, gyümölcs- és húsellátás további javításában. Úgy látjuk, hogy mind a felvásárló, mind pedig a kiskereskedelmi tevékenység javításában nagy lehetőségek vannak. Pártunk és kormányunk nagyon fontosnak tartja, hogy a szocialista demokrácia mind jobban áthassa társadalmunk életét. Ebből következik, hogy a fejlődés nagy hajtóerejének, a szövetkezeti demokráciának következetes érvényesítése a fogyasztási szövetkezetekben is állandó feladat. A fogyasztási szövetkezetek eddigi eredményei, fejlődésük kedvező tapasztalatai, valamint a szövetkezeti összefogás, kezdeményezőkészség és helytállás alapján számítunk arra, hogy a következő évek nagy és felelősségteljes feladatait is eredményesen megoldják. Végül sok sikert kívánt a feladatok megoldásához. Az első napi tanácskozáson ezután külföldi testvérszervezetek üdvözölték szóban és írásban a kongresszust. A vitában felszólalt L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes is. A kongresszus kedden reggel ismét plenáris ülésen folytatja a vitát, majd kezdetét veszi az ágazati szekciók tanácskozása. A showihcarti mwBffalam ii jövőben is fontos szerepet tölt be NÉPSZAVA LH A TELEVÍZIÓ ELŐTT SAKK, KEMPELEN ÚR! Kempelen Farkas nevét, emlékezetét egy játékos, furfangos találmánya, a sakkozógép őrizte meg a köztudatban. Kevésbé ismert, hogy Kempelen a régi II. század egyik legnagyobb magyar tudósa volt. Kiváló mechanikus, építész, európai hírű feltaláló és, nem utolsósorban, felvilágosult gondolkodó. Kárpáthy Gyula, a Sakk, Kempelen úr! című háromrészes tévéjáték írója kitűnően ismeri Kempelen Farkas egész munkásságát. Mindent el akart mondani róla és koráról, hogy kiegészítse, teljessé tegye a ,,sakkozógépes Kempelen” portréját. De éppen a teljességre törekvés, a közlés vágya tette a tévéjátékot kissé hasonlóvá a — különben nagyra becsült — ismeretterjesztő filmekhez. Nem csoda, hogy az írót megragadta hősének rendkívüli egyénisége és életútja. A sokoldalú tudósé, aki a bécsi császári udvarban csakúgy, mint a szabadkőműves páholyban a magyar nép javát igyekezett szolgálni. S az izgalmas korszak, a felvilágosodás, a magyar jakobinus mozgalom kora is képernyőre kívánkozik a Kempelen-portré hiteles háttereként. Kár, hogy az életrajzi és korfestő adalékok sokasága miatt Kempelen emberi alakjának ábrázolása halványabbra sikerült. Az adatközlő epizódok egy részének kihagyásával feszesebbé válhatott volna a dráma, a politikai sakkjátszma, amelyet Kempelen a bécsi udvar képviselőjével vívott, a Martinovics-per kapcsán. Hajdufy Miklós korhűségre törekvő rendezésében került képernyőre a játék. A címszereplő Sinkovits Imre mellett különösen Darvas Iván kitűnő alakítását élveztük. SZÁZADUNK Bokor Péter író-rendező, legújabbkori történelmünk filmkrónikása, a Századunk sorozat első 20 dokumentumműsorában a századfordulótól a fehérterrorig jutott el. A sorozat öt új filmje — két évtized átugrásával — már a negyvenes évek, Magyarország német megszállásának történetét eleveníti fel. Az időrend megbontását az indokolja, hogy ennek a korszaknak fontos „koronatanúi” közül most még jó néhányat sikerült felkutatni, megszólaltatni. Egykori miniszterek, magas rangú tisztek és kormányhivatalnokok vállalkoztak a tanúságtételre, s ezek az interjúk hozzájárulnak a műsor izgalmas érdekességéhez. A Századunk új sorozatának első adása jól sikerült. Bokor Péter megőrizte, de meg is újította a műsor hagyományait. Az eredeti írásos és filmdokumentumok bemutatása, a kitűnő helyzetelemzések és az interjúk mellett most is élt az események rekonstruálásának módszerével, de csiszoltabb formában. Félreérthetetlenné tette, hogy a színészekkel eljátszatott jelenetek valóságos, hiteles okmányok, jegyzőkönyvek szövegét, tartalmát idézik. Érdeklődéssel várjuk a folytatást. KÁNTOR Szamos Rudolf népszerű Kántor-regényei alapján ötrészes tévéfilm készült a híres nyomozókutya válogatott kalandjaiból. A produkciót félórás riportműsor harangozta be: ilyen „előzetest” eddig csak a kivételes figyelmet érdemlő műsorok kaptak. (A Századunknak például csak egy húszperces bevezetőt szenteltek.) Azt mondják, hogy a gyerekszereplő vagy a kutya egy filmben — fél siker. Fél sikerrel mutatkozott be Kántor az első epizódban. A kutya ügyes, jól idomított, a történet azonban nem valami izgalmas, mozgalmas. Madaras Józseftől inkább fizikai, mint színészi teljesítményt igényelt Csupati őrmester kutyanehéz szerepe. CSAK ÜLTEK ÉS MESÉLTEK Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című sorozata most, harmadszori jelentkezésekor vált igazán eleven, szórakoztató riportműsorrá. Vitray és fiatal riporterkollégái (nagyrészt tanítványai) ezúttal sok érdekességet meséltek kis filmjeikben. Eltűnt szobrokról, egy hajdan híres artista meg egy hímzőférfiú hobbijáról, egy ritka, 50 éves érettségi találkozóról és nem utolsósorban a 93 éves, aranyos tanító néniről. (Az utóbbi időben annyi szellemileg, lelkileg bámulatosan friss, fiatal „csodaöreget” láttunk a képernyőn, hogy az ember elgondolkozik rajta: lám, így, ilyen szépen is meg lehet öregedni.) Szombat este Fehér Klára mesélt a felnőtt tévénézőknek. Az Abszolút Fehér történetekben a már ismert, de sajnos nem évülő apró-cseprő emberi fonákságok elevenedtek meg. A kedves vevő, az ügyfél, az utas, a lakó mindennapi bosszúságai. Fehér Klára egyik mulatságos jelenete szerint mindenkinek megvan a maga skatulyája, ám az írónő nem skatulyázta be magát: végigkonferálta a műsort, sőt, néhány jelenetben főszerepet játszott, önmagát alakította, nem is rosszul. — rév — Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség a közelmúltban vitatta meg azt a tanulmányt, amely az amatőr művészeti mozgalom ideológiai-politikai helyzetével és feladataival foglalkozik. Régen várt dokumentum, de még időben született, összegezve a hatvanas évek fejlődésének tapasztalatait, jellemezheti és rendszerezheti az új fejleményeket, s olyan tájékozódási pontokat jelölhet ki, amelyek a műkedvelő mozgalom ügyeiben hosszú ideig eligazíthatnak bennünket. Mert ügy aztán van elég, s maradt még vitatnivaló is — ez volt a munkásszínjátszók III. országos találkozójának egyik fontos tanulsága. 1. Itt van például egy a kérdések közül. Mitől munkás valamilyen együttes? Ez azért fontos, mert a színjátszók többsége Tatabányán is diákokból, értelmiségi fiatalokból állt. Voltak ott persze munkások is, sokan, a kérdés mégis érvényes, anynyira, hogy többeket hangos tűnődésre késztetett. Attól munkás egy műkedvelő csoport, ha munkások a tagjai? Vagy ha legalább többségükben azok? Talán a fenntartó testület természetétől függ a dolog? Csakhogy olyan együttes is jelen volt ezen a fesztiválon, amelynél ez se stimmelt. Akkorműsorpolitikai szempont volna a munkás jelző? Esetleg valami mélyebb sajátosság kifejezése, a szemléleté és a magatartásé, azé a módé, ahogy egyegy műkedvelő együttes mindennapjainkhoz közelít? Lehet. Annyi bizonyos, hogy a fesztivál, noha címében viselte a munkás jelzőt, nem tudott ebben a kérdésben meggyőzően eligazítani bennünket. Nem arról van szó, hogy merev határokat vonjunk, s főképp nem kirekesztőleges célzattal. De ha már megkülönböztetünk, akkor azt alaposan átgondolt elvek és szempontok következetes érvényesítésével tegyük. Ne engedjük, hogy a megítélés bizonytalanságai miatt e lényegre utaló szó tartalma elhomályosodjon, s értékét veszítse. Ami művészileg, politikailag jó, ami a szocialista átlakulást szolgálja, annak itt tere van. Egyébként kitűnően előkészített és lebonyolított rendezvény volt ez a fesztivál. Délelőtt próbák, szakmai eszmecserék, délután üzemi előadások, este bemutatók, mindig soksok beszélgetési, ismerkedési alkalommal. Volt együttesegyszerűsítve, a törekvések jelzésére és nem minősítéseként mondom!), amelyik közvetlenül és szenvedélyesen politizált, igaza tudatában a közhelyeket, olykor a „plakátdemagógiát” is megkockáztatva (Perem Színpad). Volt, amelyik gondolatailag tisztultabban, s egyszersmind artisztikusabban szólt (KISZ Központi Művészegyüttes Színpada), de ugyanolyan feszült elkötelezettséggel, s „ökölbe szorított kézzel”, mint az előző. Volt, amelyik önfeledten és olyan természetességgel játszott, hogy mire felocsúdtunk, már vele játszottunk, remélve, nem múlik el a mese mindent megengedő ideje, s bizakodva is: a világ bajai, mint a mesebeli királyé, eligazíthatók (KOMÉP Színpad). Aztán a tatabányai Bányász Színpad. Keményen politizál, megragadó erővel. S azért politizálhat így, mert nem mondott le a teljesen kiérlelt, a katartikus (tehát belülről, a személyiség, az emberség felől mozgósító) produkcióról. Volt végül olyan együttes is, amelyik a szó hagyományos értelme szerinti színjátszásra vállalkozott (Csortos Gyula Színpad). Láttunk dokumentumjátékot (a kívánatosnál talán többet is), tandrámát, pódium játékot, népi kantátát, mesejátékot, tréfát, riportjátékot, szatirikus játékot. Bennük és általuk találkoztunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a közelmúltban a közéletiség, pártosság, népiség fogalmai körül bukkantak fel. Találkoztunk a megoldási módok, a stílus problémáival. Hagyomány és újítás szüntelenül vitára ingerlő ellentmondásaival. Az ember óhatatlanul arra gondol: mennyi minden összegződik itt! Milyen tömegek, főként a fiataloknak milyen tömegei álmodnak, reménykednek, küzdenek a műkedvelő együttesekben, hogy kifejezzék magukat, megnevezzék világukat, s hogy alakítsanak magukon és környezetükön. Menynyi érték, ami egy-egy szép pillanatban felizzik a köz szolgálatában! Nagyobb társadalmi figyelem és felelősség szükségeltetik ahhoz, hogy jelentősége szerint becsülhessük a műkedvelő színjátszó mozgalmat — ez volt a munkásszínjátszók III. országos fesztiváljának másik fontos tanulsága. 3. Megnéztem néhány üzemi előadást. Közülük egyet, a tatabányai Bányász Színpadét, azt hiszem, hosszú ideig emlegetjük. Bányamentőknek adták elő Galgóczi Erzsébet Tizenegy több mint három című tévéjátékát László Tibornak, az együttes nagyon tehetséges rendezőjének feldolgozásában. A tévéjáték egy bányamentő tragédiájáról szól. Vakmerő vállalkozás az élet, a sors „égi mását” épp azoknak bemutatni, akik a mindennapokban élik ezt az életet, ezt a sorsot? Igen, ha csak anynyit adnak, amennyit azok különben is megélnek. De itt eszméltető erejű előadást láttunk, a lét törvényeire ébresztőt, s megrendült közönséget. Az egyik bányamentőt megszólítottam. Szótlanul állt percekig. Nem tudott beszélni, olyan indulatok voltak benne. Aztán csak annyit mondott, kimondták az életemet. Azok, akikkel pertuban vagyok. Gondoltam, a görögség találkozhatott így a drámában önmagával, mint ők most. Profán a párhuzam? A munkásszínjátszásnak — azt hiszem — mégis erre kell képesnek lennie. Vagy valami hasonlóra. A Bányász Színpad szép vállalkozása azt mutatja: képes lehet rá. Ez a munkásszínjátszók országos fesztiváljának harmadik fontos tanulsága. Varga Lajos Márton * A munkásszínjátszók III országos találkozója Felavatták Devecseri Gábor síremlékét Kegyeletes emlékünnepség színhelye volt hétfőn a Farkasréti temető: leleplezték Devecseri Gábor költő síremlékét , Fekete Tamás szobrászművész alkotását, özvegye, családtagjai, barátai, pályatársai és írásai tisztelőinek sokasága jelenlétében Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az írószövetség főtitkára mondott beszédet, amelyben méltatta Devecseri Gábor művészetét, pályáját, amelyet küldetésének betöltésére, tehetségének kibontakoztatására szentelt. A síremlékavatón — amelyen ott volt kulturális életünk sok ismert személyisége — Csernus Mariann színművésznő idézte fel a költő életszeretetet sugárzó poézisét „Tornatér” című versének előadásával. Meghalt Jean Gabin Hetvenkét éves korában egy párizsi amerikai kórházban meghalt Jean Gabin világhírű francia színművész. Sokgyermekes művészcsalád hetedik gyereke volt. Különböző munkákkal próbálkozott, tizennyolc éves korában a család hagyományait követve, színpadra lépett. Statisztaként dolgozott a Folies Bergéret társulatánál, majd hat évig operettszínész volt. 1930-ban kezdett filmezni. Neve összefonódott a francia filmművészet egyik nagy korszakával. 1942-ben Hollywoodba költözött, később, a II. világháború alatt, francia szabadcsapatok kötelékében harcolt a nácik ellen. Jean Gabin több mint száz filmben játszott, közülük sok Magyarországon is nagy sikert aratott. Legismertebb filmjei: Nagy ábránd. Az alvilág királya. Bűn és bűnhődés. Nyomorultak.