Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)

1976-12-01 / 284. szám

197­6. december 1 A ruhaipar ötéves terve és a jogsegélyszolgálat a szakszervezet központi vezetőségi ülésén A Ruházati Dolgozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége kedden ülést tartott, amelyen részt vett Duschek Lajos­n­é, a SZOT titkára, és Földi László könnyűipari minisztériumi államtitkár. A központi vezetőség tagjai meghallgatták a Könnyűipari Minisztérium jelentését az ágazat re­konstrukciójáról és annak folytatásáról, az V. ötéves terv következő évében. A jelentésben hangsúlyoz­ták, hogy a korábban le­rakott alapokon fejleszte­ni kell a korszerű, haté­­kony, a bel- és külgaz­dasági feladatoknak meg­felelő állami ruhaipart. Ahhoz, hogy a tervben előírt célkitűzések megva­lósuljanak, a szakágazat soron következő tenniva­lója a korszerű munka- és üzemszervezés már be­vált módszereinek terjesz­tése az új technológiai el­járások megismertetése és alkalmazása, a hatékony­ság növelése. A szakszervezet állás­pontját több felszólalóval együtt Tóth Tibor­lé­fö­­röskkr fejtette ki. Elmon­­dotta, hogy a szakszerve­zet támogatja az állami tervek időarányos teljesí­tését, segíti a felkészülést 1977-re és a sajátos esz­közeivel igyekszik a zök­­kenésmentes átmenetet biztosítani a következő évre. Ajánlotta, hogy az ipar gazdasági vezetői a minőségi munka érdeké­ben a feladatokat az ed­diginél jobban rangsorol­ják, tárják fel a belső tar­talékokat, komplex módon kezeljék a fejlesztést. Mindehhez hozzá tartozik a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítá­sa, például az üzemegész­ségügy hiányosságainak fokozatos megszüntetése, a munkatermek levegő­cseréjének megoldása. A központi vezetőség tagjai megvitatták az ipar­ágban bevezetett jogse­gélyszolgálat tapasztala­tait is. A SZOT irányelvei alapján az idén két gyár­ban — a Debreceni Ruha­gyárban és a Vörös Ok­tóber Férfi Ruhagyárban — vezették be a jogsegély­­szolgálatot. A szakszerve­zet központja már az év során beszámoltatta az érintett vállalatok VSZT titkárait, és jogtanácso­sait, s közösen megállapí­tották, hogy az ügyek túl­nyomórészt munkajogi társadalombiztosítási, la­kásügyi, tartáskötelezett­ség elmulasztásával kap­csolatos esetek és többen fordulnak tanácsért házas­sági bontóperekkel kap­csolatban is. A központi vezetőség meghallgatta a két köz­ponti vezetőségi ülés kö­zött végzett munkáról szóló ismertetést. (1. v.) Parlamenti és katonai küldöttség utazott Havannába Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának,­ az ország­­gyűlés elnökének vezeté­sével kedden magyar par­lamenti küldöttség utazott Havannába. A delegáció tagja Lombos Ferenc és Molnár Endre országgyű­lési képviselő. A küldött­ség részt vesz a Cramna hajó partot érésének 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepsége­ken, valamint a kubai nemzetgyűlés első, ünnepi ülésszakán. A delegációt a repülő­téren Péter János, az or­szággyűlés alelnöke és Házi Vencel külügymi­niszter-helyettes búcsúz­tatta. A magyar országgyűlési delegációt Prágában Jan Marko, a csehszlovák szö­vetségi gyűlés első elnök­­helyettese és Jaroslav Srb, a szövetségi gyűlés elnök­­helyettese köszöntötte. Je­len volt Barity Miklós, ha­zánk prágai nagykövete is. Raul Castro Ruz altá­­bornagynak, a kubai for­radalmi fegyveres erők miniszterének meghívásá­ra Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi minisz­tériumi államtitkár veze­tésével kedden magyar katonai küldöttség utazott Havannába, a kubai for­radalmi fegyveres erők megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségekre. A küldöttséget a repülőtéren a Honvédelmi Miniszté­rium vezetői búcsúztatták. A küldöttségek elutazá­sánál jelen volt Jose An­tonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete. KÖZÉLET A Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak meghívására Buka­restbe utazott az MSZMP KB pártmunkásküldöttsé­ge Eckler Györgynek, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága titkárá­nak vezetésével. Az országgyűlés magyar — francia tagozatának küldöttsége kedden visz­­szaérkezett Budapestre. A delegáció dr. Pesta Lász­lónak, a tagozat elnöké­nek vezetésével a francia nemzetgyűlés francia— magyar baráti csoportjá­nak meghívására tett lá­togatást Franciaország­ban. Lékai Ján­os-emlékünnepség A KISZ budapesti bi­zottságának Lékai János iskoláján kedden bensősé­ges ünnepségen emlékez­tek meg az ifjúmunkások országos szövetsége meg­alakulásának 58. évfor­dulójáról. Meghívást kap­tak az ünnepségre Lékai János egykori harcostár­sai, veteránok, továbbá a magyar néphadsereg, a KTSZ KB képviselői. Az ünnepségen Svéd László kandidátus, a Párt­történeti Intézet főmunka­társa megemlékezett a magyar és a nemzetközi kommunista ifjúsági moz­galom egykori legendás hírű személyiségének éle­téről, munkásságáról. A NÉKOSZ emlékezete Egy felhívással kezdő­dött ... De talán ... nem is pon­tos így a fogalmazás. A felszabadulással, történel­mi sorsfordulónkkal kez­dődött, amely magában hordta és az 1945-öt köve­tő évek sürgős feladatául rótta, hogy kialakulhasson hazánkban az új népi ér­telmiség, fiatal tehetséges paraszt- és munkásfiata­lok kiművelésével. A Györffy-kollégium közös­ségéből fakadt a kezdemé­nyezés — abból a kollé­giumból, amely a névadó kiváló néprajzprofesszor serkentő támogatásával még 1942-ben vívta ki magának a jogot: a Bo­­lyai-kollégium hagyomá­nyait továbbfejlesztve autonóm kollégiumban szervezhesen tanulási és életlehetőséget túlnyomó­­részt paraszti származá­sú főiskolai és egyetemi hallgatóknak. Az ellenállás sok-sok hősét nevelte ki a háború súlyos esztendejében a „Győrffy” é­s 1946-ba­n, immár a kitűnő hagyomá­nyokra támaszkodva in­díthat­ott el egy országos méretűvé váló nagyszerű kollégiumépítő akciót: a népi kolégiumok hálóza­tának megteremtését. Köz­ismert nevén a NÉKOSZ-t. Egy ország állt szinte napok alatt a nemes cél támogatásáért sorompóba, anyagi erőket a szegény­ségben is adni tudóan — egyesítve, az akkori köz­­társasági elnök nemzet­hez szóló felhívását elfo­gadva. Voltak kollégiu­­­­mok addig is, több mint húsz. Javarészt egyházi kézben, diákszállásként működve — de nem ezzel a céllal és nem ezekkel a lehetőségekkel. Mik voltak a NÉKOSZ céljai? Az egykori, 1946- ban keltezett kiáltvány így szól róluk: „Az első cél az, hogy ki­tárjuk a kapukat a népi rétegek gyermekei előtt az iskolázottság, a műveltség,­­ tudás megszerzéséért. A mozgalom meg akarja te­remteni ennek az anyagi feltételét... Kollégiumo­kat kell alapítani, építeni és berendezni, biztosítani azt, hogy a kis csizmás parasztgyerek, az egész életén át dolgozó ipari munkás, a gazdasági lehe­tőségektől elzárt szegény­ség gyermekei a művelő­désre hívó szót ne csak meghallgassák, de a he­lyet és alkalmat is meg­nyerjék a tanulásra .. A népi kollégiumi moz­galom­­ alig három esz­tendőt élt. Száznál több kollégiumot teremtett meg akkor a közös akarat, tíz­ezer, javarészt szegénypa­raszti születésű fiatal fiú és lány jutott el ezen az úton a tudás forrásaihoz. Olyan neves személyisé­gek pályájának, életútjá­nak kovácsolója volt a NÉKOSZ, mint Pál Lé­­várd, Szirtes Ádám, Jan­­csó Miklós, Simon István, Juhász Ferenc —, hogy csak néhányukat említsük meg a hosszú-hosszú sor­ból. Tanultak és politizáltak; a nép gyermekeiként, a nép filléreiből tanulva és nőve emberré, mély ro­konszenvét és támogatá­sát élvezve nagyszerű po­litikusoknak, tudósoknak, közéleti személyiségeknek. Rajk László, Kádár Já­nos, Erdei Ferenc, Lukács György, Marosán György, Kossa István, Molnár Erik, Mező Imre, Ortutay Gyu­la támogató rokonszenvét hordozhatták. Az új népi értelmiség kiművelésének fészkeként értékeli ma korunk, tár­sadalmunk a mozgalmat. Azt a mozgalmat, amely­nek a feloszlatása már elő­revetítette a koncepciós perek árnyékát, a NÉ­KOSZ dszkreditálása a kultúrpolitikában a sze­mélyi kultusz első meg­­nyilvánulása volt. Az idők múlása, — a megalapítás óta eltelt három évtized — jobbára elhordta a NÉ­KOSZ értékeléséről, hova­tartozásáról is azokat a ballasztokat, amelyek lé­tét és eredményeit akkor megkérdőjelezték. A népi kollégiumi moz­galom — amely kétség­telenül hordozott magán olyan jegyeket is, mint az avantgardizmus, a népi romantizálás és a paraszti elkülönülés árnyalatai — történelmi értékelésében ma már oda került poli­tikánkban, ahol a rang­sorban a hely méltán meg­illeti. Gyengéi ellenére az első olyan pedagógiai intéz­mény volt a felszabadult Magyarországon, amely határozatlan szocialista, kommunista nevelési célt tűzött maga elé és ezért sokat fáradozott. Várkonyi Margit NÉPSZAVA Kelen Jó­zseine kitüntetése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Kelen József­nőnek, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom jelentős személyi­ségének, a Párttörténeti Intézet nyugdíjas tudomá­nyos munkatársának szü­letésnapja alkalmából a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet adomá­nyozta. A kitüntetést az Elnöki Tanács megbízásá­ból kedden Vass Henrik, az MSZMP KB tagja, a Párttörténeti Intézet igaz­gatója­ adta át. Koszorúzás Balogh Istvánnak, a Szocialista Hazáért Ér­demrend kitüntetettjé­­nek, a Magyar Partizán Szövetség tagjának, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa volt el­nökének só­ emlékét 1976. november 30-án, születé­se 70. évfordulója alkal­mából a megyei pártbi­zottság és a Szakszerve­zetek Somogy megyei Tanácsa nevében ünne­pélyes tiszteletadással megkoszorúzták a kapos­vári temetőben. Ranódy László és T­örőcsik Mari csehszlovák kitüntetése A Csehszlovák Filmfő­igazgatóság — eredményes szereplésükért a Karlovy Vary-i nemzetközi film­fesztiválon — díszoklevél­lel tüntette ki Ranódy László filmrendezőt és Törőcsik Mari színmű­vészt. A díszoklevelet a csehszlovák nagykövetsé­gen kedden ünnepélyes külsőségek között adta át dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Törőcsik Mari — akit az idén tüntettek ki a Karlovy Vary-i fesztivál jubileumi díjával — a nemzetközi filmélet e ran­gos fórumán már két al­kalommal nyerte el a fesz­tivál legjobb női alakítá­sáért járó díjat. Ranódy László „Árvácska” című filmjét pedig ugyancsak az ez évi fesztiválon ju­talmazták nagydíjjal. VIZSGA Canterbury mesék A főiskola vizsgaelő­adásaira több okból is kellemes járni. Megis­merjük a közeljövő szí­nésznemzedékét, s ha igaz, hogy a jó mulatság és a fiatalok társasága fiatalít , még fiatalod­ni is lehet. Kivált olyan kedves, ízléses, jókedvű előadáson, mint a főisko­la stúdiószínházáé, a Canterbury mesék. Chau­cer aranyosan életteli, reneszánsz nagyvonalú­sággal pikáns művének részleteiből készült ze­nés játék. (M. Starkie, N. Coghill színpadi feldol­gozása. R. Hill, J. Haw­kins zenéje. Mesterházi Márton jó fordítása), amelyet hetedfél éve si­kerrel mutatott be a Jó­zsef Attila Színház — kitűnő vizsgafeladat. Al­kalmat ad a negyed- és harmadéveseknek, hogy többféle arcukkal, muzi­kalitásuk és ritmusérzé­kük dolgában is megmu­tatkozzanak. Legalábbis az utóbbi, a verbális ké­pességekkel egyenrangú fontosságú a színésznél (minden művésznél, ha a fogalmat a maga teljes­ségében értelmezzük). A rendező Szirtes Ta­más, a tanár Ádám Ottó is jól vizsgáztak — a színpadon látottak egyi­kéről sem volt az az ér­zésünk (mint sajnos oly­kor), miként jutott ed­dig amikor még az ala­pokban is sok a hiba. A fiatal művészjelöltek kultúráltan játszanak, őrizkedve a téma és stí­lus fenyegetésétől, a sza­bados és ez esetben or­denáré túlzásoktól, „rá­­tevésektől”. Többen kö­zülük kellemesen, elfo­gadhatóan énekelnek — úgy tűnik, fejlődik a képzés főiskolánkon eb­ben a vonatkozásban. Ismételjük meg: az előadás legfőbb érdeme a harmad- és negyedéves szereplők szokatlanul jó átlaga. Emellett nem hi­ba, ha néhány jó alakí­tás alapján külön is le­írjuk Beszterczei Zsuzsa, Bor Adrienne, Bácskai János, Bregyán Péter, Gáti Oszkár, Safranek Károly nevét. Azzal­ egy­általán nem biztos, hogy nem az itt hiányzó nevek közül írunk le többet, többször a közeljövőben. Rajk András ­ A közművelést nem lehet „államosítani Pozsgay Imre kulturális miniszter tájékoztatója► Pozsgay Imre kulturá­lis miniszter kedden dél­előtt a Parlament épüle­tében beszélgetést folyta­tott a magyar sajtó és tájékoztatás képviselői­vel és a külföldi sajtótu­dósítókkal a közművelő­dési törvény végrehajtá­sából következő felada­tokról és a művelődéspo­litika néhány időszerű kérdéséről. A miniszter bevezető szavaiban röviden végig­tekintett az úton, amely a közművelődésnek az előtérbe kerüléséhez ve­zetett szocialista építő­­munkánk folyamatában, a párt két évvel ezelőtti határozatától a törvény elfogadásáig és tovább. Hangsúlyozta: habár min­den szellemi tevékenység közművelődés jellegű, torzuláshoz vezethet, ha mindent ,.felcímkézünk'' a fogalommal A terme­lésben például szükség­­képpen a termelésnek kell a középpontban ma­radnia, a sokoldalúan képzett, művelt munkás termelő tevékenységében fejeződik ki, realizálódik a közművelődés eredmé­nye. A közművel­ődés közvetett segítség, de ter­mészetesen nem megol­dás a tágan értelmezett kulturális életen kívüli gondok vonatkozásában. A közművelődési törvény segít kulturális progra­mot adni társadalmunk életének. A kulturális élet irá­nyítása állami feladat — mondotta a továbbiakban —, de a közművelődést nem lehet ,,államosítani”. Csak nagy társadalmi erőket lehet felszabadíta­ni a közművelődés érde­kében. És elérhetjük, hogy jobban gazdálkod­junk anyagi erőinkkel a kultúrában, fokozatosan megszüntetve a pazarló, az erőket szétforgácsoló párhuzamosságokat Tá­mogatni kell a közös fenntartású intézménye­ket a kulturális és sport­­célokat közösen szolgáló intézmények fejlesztését, további létesítését. A részvevők sok rész­letkérdésre vonatkozó kérdést intéztek a m­i­­niszterhez. Válaszaiban kitért a közmű­velést anyagi helyzetére, hang­súlyozva, hogy a velük szemben támasztott új igényeknek megfelelően már az ötödik ötéves tervben fokozni kell anyagi megbecsülésüket. Az amatőrmozgalmak támogatásával, utazási kedvezményeivel kapcso­latban leszögezte: fontos az ilyen támogatás is, de semmi esetre nem sza­bad másként tekinteni az amatőr tevékenységekre, mint az önmegvalósítás, a közösségi élet különfé­le formáira. Kitért a miniszter a művelődési házak adat­szolgáltatásának a kér­désére. Ki kell küszöböl­ni itt is minden forma­litást, lényegre törővé kell tenni az adatszolgál­tatást, hogy világossá váljék, hol folyik tartal­mas, érdemleges, a köz­­művelődést jól szolgáló munka és hol nem. Hangsúlyozta a minisz­ter a szakszervezetek ha­gyományos, nagy szere­pét a közművelődésben,­ kérve a szakszervezete­ket, segítsenek a pazar­lások, káros párhuzamos­ságok megszüntetésében, a munkahelyi művelődés fejlesztésében. Valamivel részleteseb­ben foglalkozott a mű­szaki és közgazdasági képzettségű értelmiség szerepével a közművelő­désben. A művelődés egészének átfogóbb értel­mezéséből egyenesen fa­kad, hogy megnő ennek a rétegnek a szerepe a köz­művelésben, hiszen a dolgozók szélesebb tájé­kozottságát, műveltségük e részének tágítását szol­gálhatják. Enélkül nem képzelhető el a szocia­lista demokrácia fejlesz­tése, tartalommal telíté­se. Ehhez, a gondolathoz kapcsolódott mindaz, amit a miniszter a tár­cák munkájának koordi­nálásáról, ezzel kapcso­latban az Országos Köz­­művelődési Tanács tevé­kenységéről mondott. Hangsúllyal szólt a nép­művelő káderek utánpót­lásának fontosságáról és nehézségeiről. Az utób­biak leküzdése nélkülöz­hetetlen a távoleső, ki­sebb művelődési intézmé­nyek jó munkája elérésé­hez, ítélőképessége fej­lesztéséhez, a közművelő­dés decentralizálásának egészséges megoldásához. MOM­IKZONT — A múzeumok és az iskolák kapcsolatáról, az oktató-nevelő munkában való szorosabb együttmű­ködés lehetőségeiről kez­dődött kedden háromna­pos országos tanácskozás és módszervásár Szolno­kon. Az első napon olyan témák szerepeltek a napi­renden, mint a helytörté­neti kutatások anyagának beépítése az iskolai tan­anyagba és a néprajzi il­lusztrációk felhasználása a magyar irodalom taní­tásához. ­­ ­ A RÁDIÓ MELLETT KRIMI A fenti cím nem műfaji megjelölés, hanem Lázár Ervin hangjátékának cí­me. Igaz, ha a szerző ek­kora nyomatékkal vállal­ja a krimit, akkor kétel­kedhetünk, vajon tényleg bűnügyi történettel van-e dolgunk. A sztori fő vo­nalában igen. Egy álma­tag és kissé bárgyú nyo­mozó keresi a gyilkost, ám eközben olyan „érde­kes” emberekkel találko­zik, akiket a szerző okvet­lenül be akar mutatni hallgatóinak. Az egyes fi­gurák rendkívüli költői fantáziával rendelkeznek, és a nyomozás kulcssza­vaira teljes átéléssel me­sélik el, saját sorsukat szőve a sztoriba, hogyan is látják ők a gyilkossá­got. Amelyről persze kide­­rül, hogy nem is egysze­rűen gyilkosság ... Nosztalgikus mesélgeté­­sek, vágyálmok kivetítése, a legkülönfélébb lelki za­varok megjelenítése per­sze, nem pótolja az igazi jellemeket, és a „krimi” sem a cselekményt. De nem is ez a legfőbb baja ennek a játéknak, hanem az, hogy hamis a hangja, amelyen a rendezés nem tudott változtatni. Sőt, a darabban meglevő gro­teszk elemeket felesleges liritálással hatástalanítot­ta. KARINTHY SZÍNPAD Sok erényéért érdemes volt végighallgatni a Ka­rinthy Színpad vasárnapi bemutatóját, többek kö­zött a történelzmzi-irodalmi értékmentő szolgálatáért, de legfőképpen Márkus László kivételesen nagy­szerű alakításáért. Az is­meretlen szerző széphistó­riája 1648-ból, a Constan­tinus és Victoria kedves, derűs, ártatlan mulatság. A rádióújság kiemelése szerint e műben a külön­leges szerep a szolga sze­repe. Való igaz, a nagy világirodalmi szolgák kö­zött Gastrodesnek Hau­­mann Péter megjeleníté­sében kiváló helyezést kell adnunk. A király megfor­málásáért azonban — és ezen a területen sokkal nagyobb a konkurrencia — Márkus Lászlót illeti dicséret, gunyoros derűje, szatirizálásra való hajla­ma a mesebeli király szán­dékosan elrajzolt figurá­jává alakítja a különben nem túl jelentős szerepet. Kerényi Imre rendezésé­nek is az az érdeme, hogy enyhén parodisztikusra hangszerelte. TERASZ A FOLYÓ FELETT Kiégett emberek a hő­sei Vojo Babíc hangjáté­kának. Nem annyira a nagy eszmékből, mint in­kább az emberi boldog­ságba vetett hitből ábrán­­dultak ki. Egyéni sorsuk, életük elromlott — mert a kellő pillanatban nem volt bennük erkölcsi nagyság, elvesztették józan ítélőké­­­­pességüket. Az igazságta­lanul letartóztatott, meg­vádolt Marko, az orvul hátba támadó „hű” barát, Ostoja, és a többi, fel-fel­­villanó figura a folyó fe­letti teraszon emlékezik vissza a múltra, húsz-egy­­néhány év múltán. Emlé­kezni kényszeríti őket az asszony, Marko volt fele­sége. Az igazság újonnan feltárt részletei még kese­rűbbé teszik az emléke­zést. Már a barátok is szembefordulnak egymás­sal, a házaspár nem pékül össze, és kiderül, gyerme­keik útja is tragikusan alakul. Keserű, sötét ké­pet fest az író egy olyan korszakról, amelyről, mint a darab is kimondja, még mindig lehet újat monda­ni. Szerencsére Marin Cvi­­jovic, a szarajevói rádió rendezője nem erősítette a darab pesszimista, sötét hangjait, ízléssel, mérték­kel bánt a hangulatkeltő elemekkel. A színészek já­tékában is a fojtott vissza­fogottságot kell dicsér­nünk: Törőcsik Mari, Sza­bó Gyula és Horváth Sán­dor a három fő­szerepben nem látványos, külsődle­­ges szerepfelfogásra töre­kedett, hanem belső izzást tudott adni mindhárom színész az általa képviselt figurának. Különösen Tö­rőcsik Mari érzékeltette kitűnően a magára ma­radt asszony erkölcsi iga­zában is fájdalmas bol­dogtalanságát. Háry Márta

Next