Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)
1976-12-01 / 284. szám
1976. december 1 A ruhaipar ötéves terve és a jogsegélyszolgálat a szakszervezet központi vezetőségi ülésén A Ruházati Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége kedden ülést tartott, amelyen részt vett Duschek Lajosné, a SZOT titkára, és Földi László könnyűipari minisztériumi államtitkár. A központi vezetőség tagjai meghallgatták a Könnyűipari Minisztérium jelentését az ágazat rekonstrukciójáról és annak folytatásáról, az V. ötéves terv következő évében. A jelentésben hangsúlyozták, hogy a korábban lerakott alapokon fejleszteni kell a korszerű, hatékony, a bel- és külgazdasági feladatoknak megfelelő állami ruhaipart. Ahhoz, hogy a tervben előírt célkitűzések megvalósuljanak, a szakágazat soron következő tennivalója a korszerű munka- és üzemszervezés már bevált módszereinek terjesztése az új technológiai eljárások megismertetése és alkalmazása, a hatékonyság növelése. A szakszervezet álláspontját több felszólalóval együtt Tóth Tiborléföröskkr fejtette ki. Elmondotta, hogy a szakszervezet támogatja az állami tervek időarányos teljesítését, segíti a felkészülést 1977-re és a sajátos eszközeivel igyekszik a zökkenésmentes átmenetet biztosítani a következő évre. Ajánlotta, hogy az ipar gazdasági vezetői a minőségi munka érdekében a feladatokat az eddiginél jobban rangsorolják, tárják fel a belső tartalékokat, komplex módon kezeljék a fejlesztést. Mindehhez hozzá tartozik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, például az üzemegészségügy hiányosságainak fokozatos megszüntetése, a munkatermek levegőcseréjének megoldása. A központi vezetőség tagjai megvitatták az iparágban bevezetett jogsegélyszolgálat tapasztalatait is. A SZOT irányelvei alapján az idén két gyárban — a Debreceni Ruhagyárban és a Vörös Október Férfi Ruhagyárban — vezették be a jogsegélyszolgálatot. A szakszervezet központja már az év során beszámoltatta az érintett vállalatok VSZT titkárait, és jogtanácsosait, s közösen megállapították, hogy az ügyek túlnyomórészt munkajogi társadalombiztosítási, lakásügyi, tartáskötelezettség elmulasztásával kapcsolatos esetek és többen fordulnak tanácsért házassági bontóperekkel kapcsolatban is. A központi vezetőség meghallgatta a két központi vezetőségi ülés között végzett munkáról szóló ismertetést. (1. v.) Parlamenti és katonai küldöttség utazott Havannába Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével kedden magyar parlamenti küldöttség utazott Havannába. A delegáció tagja Lombos Ferenc és Molnár Endre országgyűlési képviselő. A küldöttség részt vesz a Cramna hajó partot érésének 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken, valamint a kubai nemzetgyűlés első, ünnepi ülésszakán. A delegációt a repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke és Házi Vencel külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. A magyar országgyűlési delegációt Prágában Jan Marko, a csehszlovák szövetségi gyűlés első elnökhelyettese és Jaroslav Srb, a szövetségi gyűlés elnökhelyettese köszöntötte. Jelen volt Barity Miklós, hazánk prágai nagykövete is. Raul Castro Ruz altábornagynak, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének meghívására Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár vezetésével kedden magyar katonai küldöttség utazott Havannába, a kubai forradalmi fegyveres erők megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A küldöttséget a repülőtéren a Honvédelmi Minisztérium vezetői búcsúztatták. A küldöttségek elutazásánál jelen volt Jose Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. KÖZÉLET A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Bukarestbe utazott az MSZMP KB pártmunkásküldöttsége Eckler Györgynek, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága titkárának vezetésével. Az országgyűlés magyar — francia tagozatának küldöttsége kedden viszszaérkezett Budapestre. A delegáció dr. Pesta Lászlónak, a tagozat elnökének vezetésével a francia nemzetgyűlés francia— magyar baráti csoportjának meghívására tett látogatást Franciaországban. Lékai János-emlékünnepség A KISZ budapesti bizottságának Lékai János iskoláján kedden bensőséges ünnepségen emlékeztek meg az ifjúmunkások országos szövetsége megalakulásának 58. évfordulójáról. Meghívást kaptak az ünnepségre Lékai János egykori harcostársai, veteránok, továbbá a magyar néphadsereg, a KTSZ KB képviselői. Az ünnepségen Svéd László kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa megemlékezett a magyar és a nemzetközi kommunista ifjúsági mozgalom egykori legendás hírű személyiségének életéről, munkásságáról. A NÉKOSZ emlékezete Egy felhívással kezdődött ... De talán ... nem is pontos így a fogalmazás. A felszabadulással, történelmi sorsfordulónkkal kezdődött, amely magában hordta és az 1945-öt követő évek sürgős feladatául rótta, hogy kialakulhasson hazánkban az új népi értelmiség, fiatal tehetséges paraszt- és munkásfiatalok kiművelésével. A Györffy-kollégium közösségéből fakadt a kezdeményezés — abból a kollégiumból, amely a névadó kiváló néprajzprofesszor serkentő támogatásával még 1942-ben vívta ki magának a jogot: a Bolyai-kollégium hagyományait továbbfejlesztve autonóm kollégiumban szervezhesen tanulási és életlehetőséget túlnyomórészt paraszti származású főiskolai és egyetemi hallgatóknak. Az ellenállás sok-sok hősét nevelte ki a háború súlyos esztendejében a „Győrffy” és 1946-ban, immár a kitűnő hagyományokra támaszkodva indíthatott el egy országos méretűvé váló nagyszerű kollégiumépítő akciót: a népi kolégiumok hálózatának megteremtését. Közismert nevén a NÉKOSZ-t. Egy ország állt szinte napok alatt a nemes cél támogatásáért sorompóba, anyagi erőket a szegénységben is adni tudóan — egyesítve, az akkori köztársasági elnök nemzethez szóló felhívását elfogadva. Voltak kollégiumok addig is, több mint húsz. Javarészt egyházi kézben, diákszállásként működve — de nem ezzel a céllal és nem ezekkel a lehetőségekkel. Mik voltak a NÉKOSZ céljai? Az egykori, 1946- ban keltezett kiáltvány így szól róluk: „Az első cél az, hogy kitárjuk a kapukat a népi rétegek gyermekei előtt az iskolázottság, a műveltség, tudás megszerzéséért. A mozgalom meg akarja teremteni ennek az anyagi feltételét... Kollégiumokat kell alapítani, építeni és berendezni, biztosítani azt, hogy a kis csizmás parasztgyerek, az egész életén át dolgozó ipari munkás, a gazdasági lehetőségektől elzárt szegénység gyermekei a művelődésre hívó szót ne csak meghallgassák, de a helyet és alkalmat is megnyerjék a tanulásra .. A népi kollégiumi mozgalom alig három esztendőt élt. Száznál több kollégiumot teremtett meg akkor a közös akarat, tízezer, javarészt szegényparaszti születésű fiatal fiú és lány jutott el ezen az úton a tudás forrásaihoz. Olyan neves személyiségek pályájának, életútjának kovácsolója volt a NÉKOSZ, mint Pál Lévárd, Szirtes Ádám, Jancsó Miklós, Simon István, Juhász Ferenc —, hogy csak néhányukat említsük meg a hosszú-hosszú sorból. Tanultak és politizáltak; a nép gyermekeiként, a nép filléreiből tanulva és nőve emberré, mély rokonszenvét és támogatását élvezve nagyszerű politikusoknak, tudósoknak, közéleti személyiségeknek. Rajk László, Kádár János, Erdei Ferenc, Lukács György, Marosán György, Kossa István, Molnár Erik, Mező Imre, Ortutay Gyula támogató rokonszenvét hordozhatták. Az új népi értelmiség kiművelésének fészkeként értékeli ma korunk, társadalmunk a mozgalmat. Azt a mozgalmat, amelynek a feloszlatása már előrevetítette a koncepciós perek árnyékát, a NÉKOSZ dszkreditálása a kultúrpolitikában a személyi kultusz első megnyilvánulása volt. Az idők múlása, — a megalapítás óta eltelt három évtized — jobbára elhordta a NÉKOSZ értékeléséről, hovatartozásáról is azokat a ballasztokat, amelyek létét és eredményeit akkor megkérdőjelezték. A népi kollégiumi mozgalom — amely kétségtelenül hordozott magán olyan jegyeket is, mint az avantgardizmus, a népi romantizálás és a paraszti elkülönülés árnyalatai — történelmi értékelésében ma már oda került politikánkban, ahol a rangsorban a hely méltán megilleti. Gyengéi ellenére az első olyan pedagógiai intézmény volt a felszabadult Magyarországon, amely határozatlan szocialista, kommunista nevelési célt tűzött maga elé és ezért sokat fáradozott. Várkonyi Margit NÉPSZAVA Kelen Józseine kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kelen Józsefnőnek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom jelentős személyiségének, a Párttörténeti Intézet nyugdíjas tudományos munkatársának születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést az Elnöki Tanács megbízásából kedden Vass Henrik, az MSZMP KB tagja, a Párttörténeti Intézet igazgatója adta át. Koszorúzás Balogh Istvánnak, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjének, a Magyar Partizán Szövetség tagjának, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa volt elnökének só emlékét 1976. november 30-án, születése 70. évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság és a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa nevében ünnepélyes tiszteletadással megkoszorúzták a kaposvári temetőben. Ranódy László és Törőcsik Mari csehszlovák kitüntetése A Csehszlovák Filmfőigazgatóság — eredményes szereplésükért a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon — díszoklevéllel tüntette ki Ranódy László filmrendezőt és Törőcsik Mari színművészt. A díszoklevelet a csehszlovák nagykövetségen kedden ünnepélyes külsőségek között adta át dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Törőcsik Mari — akit az idén tüntettek ki a Karlovy Vary-i fesztivál jubileumi díjával — a nemzetközi filmélet e rangos fórumán már két alkalommal nyerte el a fesztivál legjobb női alakításáért járó díjat. Ranódy László „Árvácska” című filmjét pedig ugyancsak az ez évi fesztiválon jutalmazták nagydíjjal. VIZSGA Canterbury mesék A főiskola vizsgaelőadásaira több okból is kellemes járni. Megismerjük a közeljövő színésznemzedékét, s ha igaz, hogy a jó mulatság és a fiatalok társasága fiatalít , még fiatalodni is lehet. Kivált olyan kedves, ízléses, jókedvű előadáson, mint a főiskola stúdiószínházáé, a Canterbury mesék. Chaucer aranyosan életteli, reneszánsz nagyvonalúsággal pikáns művének részleteiből készült zenés játék. (M. Starkie, N. Coghill színpadi feldolgozása. R. Hill, J. Hawkins zenéje. Mesterházi Márton jó fordítása), amelyet hetedfél éve sikerrel mutatott be a József Attila Színház — kitűnő vizsgafeladat. Alkalmat ad a negyed- és harmadéveseknek, hogy többféle arcukkal, muzikalitásuk és ritmusérzékük dolgában is megmutatkozzanak. Legalábbis az utóbbi, a verbális képességekkel egyenrangú fontosságú a színésznél (minden művésznél, ha a fogalmat a maga teljességében értelmezzük). A rendező Szirtes Tamás, a tanár Ádám Ottó is jól vizsgáztak — a színpadon látottak egyikéről sem volt az az érzésünk (mint sajnos olykor), miként jutott eddig amikor még az alapokban is sok a hiba. A fiatal művészjelöltek kultúráltan játszanak, őrizkedve a téma és stílus fenyegetésétől, a szabados és ez esetben ordenáré túlzásoktól, „rátevésektől”. Többen közülük kellemesen, elfogadhatóan énekelnek — úgy tűnik, fejlődik a képzés főiskolánkon ebben a vonatkozásban. Ismételjük meg: az előadás legfőbb érdeme a harmad- és negyedéves szereplők szokatlanul jó átlaga. Emellett nem hiba, ha néhány jó alakítás alapján külön is leírjuk Beszterczei Zsuzsa, Bor Adrienne, Bácskai János, Bregyán Péter, Gáti Oszkár, Safranek Károly nevét. Azzal egyáltalán nem biztos, hogy nem az itt hiányzó nevek közül írunk le többet, többször a közeljövőben. Rajk András A közművelést nem lehet „államosítani Pozsgay Imre kulturális miniszter tájékoztatója► Pozsgay Imre kulturális miniszter kedden délelőtt a Parlament épületében beszélgetést folytatott a magyar sajtó és tájékoztatás képviselőivel és a külföldi sajtótudósítókkal a közművelődési törvény végrehajtásából következő feladatokról és a művelődéspolitika néhány időszerű kérdéséről. A miniszter bevezető szavaiban röviden végigtekintett az úton, amely a közművelődésnek az előtérbe kerüléséhez vezetett szocialista építőmunkánk folyamatában, a párt két évvel ezelőtti határozatától a törvény elfogadásáig és tovább. Hangsúlyozta: habár minden szellemi tevékenység közművelődés jellegű, torzuláshoz vezethet, ha mindent ,.felcímkézünk'' a fogalommal A termelésben például szükségképpen a termelésnek kell a középpontban maradnia, a sokoldalúan képzett, művelt munkás termelő tevékenységében fejeződik ki, realizálódik a közművelődés eredménye. A közművelődés közvetett segítség, de természetesen nem megoldás a tágan értelmezett kulturális életen kívüli gondok vonatkozásában. A közművelődési törvény segít kulturális programot adni társadalmunk életének. A kulturális élet irányítása állami feladat — mondotta a továbbiakban —, de a közművelődést nem lehet ,,államosítani”. Csak nagy társadalmi erőket lehet felszabadítani a közművelődés érdekében. És elérhetjük, hogy jobban gazdálkodjunk anyagi erőinkkel a kultúrában, fokozatosan megszüntetve a pazarló, az erőket szétforgácsoló párhuzamosságokat Támogatni kell a közös fenntartású intézményeket a kulturális és sportcélokat közösen szolgáló intézmények fejlesztését, további létesítését. A részvevők sok részletkérdésre vonatkozó kérdést intéztek a miniszterhez. Válaszaiban kitért a közművelést anyagi helyzetére, hangsúlyozva, hogy a velük szemben támasztott új igényeknek megfelelően már az ötödik ötéves tervben fokozni kell anyagi megbecsülésüket. Az amatőrmozgalmak támogatásával, utazási kedvezményeivel kapcsolatban leszögezte: fontos az ilyen támogatás is, de semmi esetre nem szabad másként tekinteni az amatőr tevékenységekre, mint az önmegvalósítás, a közösségi élet különféle formáira. Kitért a miniszter a művelődési házak adatszolgáltatásának a kérdésére. Ki kell küszöbölni itt is minden formalitást, lényegre törővé kell tenni az adatszolgáltatást, hogy világossá váljék, hol folyik tartalmas, érdemleges, a közművelődést jól szolgáló munka és hol nem. Hangsúlyozta a miniszter a szakszervezetek hagyományos, nagy szerepét a közművelődésben, kérve a szakszervezeteket, segítsenek a pazarlások, káros párhuzamosságok megszüntetésében, a munkahelyi művelődés fejlesztésében. Valamivel részletesebben foglalkozott a műszaki és közgazdasági képzettségű értelmiség szerepével a közművelődésben. A művelődés egészének átfogóbb értelmezéséből egyenesen fakad, hogy megnő ennek a rétegnek a szerepe a közművelésben, hiszen a dolgozók szélesebb tájékozottságát, műveltségük e részének tágítását szolgálhatják. Enélkül nem képzelhető el a szocialista demokrácia fejlesztése, tartalommal telítése. Ehhez, a gondolathoz kapcsolódott mindaz, amit a miniszter a tárcák munkájának koordinálásáról, ezzel kapcsolatban az Országos Közművelődési Tanács tevékenységéről mondott. Hangsúllyal szólt a népművelő káderek utánpótlásának fontosságáról és nehézségeiről. Az utóbbiak leküzdése nélkülözhetetlen a távoleső, kisebb művelődési intézmények jó munkája eléréséhez, ítélőképessége fejlesztéséhez, a közművelődés decentralizálásának egészséges megoldásához. MOMIKZONT — A múzeumok és az iskolák kapcsolatáról, az oktató-nevelő munkában való szorosabb együttműködés lehetőségeiről kezdődött kedden háromnapos országos tanácskozás és módszervásár Szolnokon. Az első napon olyan témák szerepeltek a napirenden, mint a helytörténeti kutatások anyagának beépítése az iskolai tananyagba és a néprajzi illusztrációk felhasználása a magyar irodalom tanításához. A RÁDIÓ MELLETT KRIMI A fenti cím nem műfaji megjelölés, hanem Lázár Ervin hangjátékának címe. Igaz, ha a szerző ekkora nyomatékkal vállalja a krimit, akkor kételkedhetünk, vajon tényleg bűnügyi történettel van-e dolgunk. A sztori fő vonalában igen. Egy álmatag és kissé bárgyú nyomozó keresi a gyilkost, ám eközben olyan „érdekes” emberekkel találkozik, akiket a szerző okvetlenül be akar mutatni hallgatóinak. Az egyes figurák rendkívüli költői fantáziával rendelkeznek, és a nyomozás kulcsszavaira teljes átéléssel mesélik el, saját sorsukat szőve a sztoriba, hogyan is látják ők a gyilkosságot. Amelyről persze kiderül, hogy nem is egyszerűen gyilkosság ... Nosztalgikus mesélgetések, vágyálmok kivetítése, a legkülönfélébb lelki zavarok megjelenítése persze, nem pótolja az igazi jellemeket, és a „krimi” sem a cselekményt. De nem is ez a legfőbb baja ennek a játéknak, hanem az, hogy hamis a hangja, amelyen a rendezés nem tudott változtatni. Sőt, a darabban meglevő groteszk elemeket felesleges liritálással hatástalanította. KARINTHY SZÍNPAD Sok erényéért érdemes volt végighallgatni a Karinthy Színpad vasárnapi bemutatóját, többek között a történelzmzi-irodalmi értékmentő szolgálatáért, de legfőképpen Márkus László kivételesen nagyszerű alakításáért. Az ismeretlen szerző széphistóriája 1648-ból, a Constantinus és Victoria kedves, derűs, ártatlan mulatság. A rádióújság kiemelése szerint e műben a különleges szerep a szolga szerepe. Való igaz, a nagy világirodalmi szolgák között Gastrodesnek Haumann Péter megjelenítésében kiváló helyezést kell adnunk. A király megformálásáért azonban — és ezen a területen sokkal nagyobb a konkurrencia — Márkus Lászlót illeti dicséret, gunyoros derűje, szatirizálásra való hajlama a mesebeli király szándékosan elrajzolt figurájává alakítja a különben nem túl jelentős szerepet. Kerényi Imre rendezésének is az az érdeme, hogy enyhén parodisztikusra hangszerelte. TERASZ A FOLYÓ FELETT Kiégett emberek a hősei Vojo Babíc hangjátékának. Nem annyira a nagy eszmékből, mint inkább az emberi boldogságba vetett hitből ábrándultak ki. Egyéni sorsuk, életük elromlott — mert a kellő pillanatban nem volt bennük erkölcsi nagyság, elvesztették józan ítélőképességüket. Az igazságtalanul letartóztatott, megvádolt Marko, az orvul hátba támadó „hű” barát, Ostoja, és a többi, fel-felvillanó figura a folyó feletti teraszon emlékezik vissza a múltra, húsz-egynéhány év múltán. Emlékezni kényszeríti őket az asszony, Marko volt felesége. Az igazság újonnan feltárt részletei még keserűbbé teszik az emlékezést. Már a barátok is szembefordulnak egymással, a házaspár nem pékül össze, és kiderül, gyermekeik útja is tragikusan alakul. Keserű, sötét képet fest az író egy olyan korszakról, amelyről, mint a darab is kimondja, még mindig lehet újat mondani. Szerencsére Marin Cvijovic, a szarajevói rádió rendezője nem erősítette a darab pesszimista, sötét hangjait, ízléssel, mértékkel bánt a hangulatkeltő elemekkel. A színészek játékában is a fojtott visszafogottságot kell dicsérnünk: Törőcsik Mari, Szabó Gyula és Horváth Sándor a három főszerepben nem látványos, külsődleges szerepfelfogásra törekedett, hanem belső izzást tudott adni mindhárom színész az általa képviselt figurának. Különösen Törőcsik Mari érzékeltette kitűnően a magára maradt asszony erkölcsi igazában is fájdalmas boldogtalanságát. Háry Márta