Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)

1977-01-01 / 1. szám

1977. JANUÁR 1. SZOMBAT 105. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM AI, 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA M­esszi koroktól években méri az emberiség az idő múlását, az óév búcsúztatása és az új év köszöntése mindig ünnep volt. A szilveszteri vidámság zaja most is, nálunk is magasra csapott, de nem azért, hogy háttérbe szorítsák a tűnődést, az elgondolkodást. Hi­szen van mit ünnepelni, van okunk, hogy barátságos búcsút vegyünk az óesztendőtől és van reményünk, amellyel várjuk és üdvözöljük az új évet; a komoly szavú tűnődés, az évváltáskor esedékes mérlegkészí­tés tehát összefér a színes szilvesz­terrel. Ha az emberiség felől vetünk bú­csúpillantást a távozó 1976-ra, ugyan a békés esztendők közé soroljuk, de a világ egy része nyomasztó gondok­tól terhes, energiaválság és infláció sújtja a tőkés országokat, a fejlődő országok állapota pedig ellentmond saját jelzőjének. Ebbe a háttérbe kell beleilleszteni hazánk elmúlt évi gazdasági, társadalmi fejlődését. Er­ről az utóbbi időben nem egy fóru­mon azt hallottuk, hogy­­ eredmé­nyes. Szerény szó? De pozitív, szem­ben sok-sok fejlett tőkés ország gaz­dasági visszaesésével, amelynek egyik következménye a nálunk már mint rossz élmény, feledésbe merült munkanélküliség. Melyik az a tőkés ország, ahol a nyugalom, a kiegyen­súlyozottság, a szorgos, gondtalan munka, a javuló életkörülmények lennének a társadalmi állapot jel­lemzői? Akarva, nem akarva szem­­beötlik mindenkinek, aki az orszá­got járja,­­hogyan költenek- új-­­ a rcofr­­városaink és falvaink.­­ E­redményes az elmúlt év, hiszen nőtt a termelés, a nemzeti jöve­delem és a lakosság reáljöve­delme is. Ez az eredményesség azon­ban nem azonos a kitűzött céllal, mert — s erről statisztikai összegzés ad végső képet — az 1976-os terv fő irányzatait nem teljes mértékben teljesítettük. Ebben közrejátszott a világgazdasági helyzet éppen úgy, mint az időjárás. Mégse keressük csak a külső, tőlünk független felté­telekben az okokat! Voltak fegyel­mezetlenségek, akadt szervezetlen­ség, amikért csak magunknak tehe­tünk szemrehányást. Mégis eredményeket, bizalmat és egyben önismeretet viszünk át az új esztendőbe. Az eredmények között nemcsak a termelés, az életszínvonal bizonyos mértékig emelkedett szint­je szerepel, hanem olyan továbbható tényezők, mint hogy alapvetően rend­ben van az anyag- és energiaellátás. Politikai síkon pedig­ szilárd a mun­káshatalom, erősödő a munkás-pa­raszt szövetség és szocialista nemzeti összefogás. Eredményeinkhez, a bi­zalom erősítéséhez is hozzájárultak szakszervezeteink. Nemcsak a mun­kaverseny szervezésével, hanem a kongresszus határozatának megfele­lően mind jobb érdekvédelmi mun­kával, munkásvédelemmel, szociális tervezéssel segítik terveink teljesí­tését. A bizalmiak jogkörének bőví­tése az elmúlt évben történt meg, hatásának kibontakoztatása közvet­ve gyarapodásunk nem egyik forrása lehet. D­erűlátóan köszörüjük az új esz­tendőt. Azért is, mert tudjuk, mit kell tennünk, mi vár ránk, mire köteleznek bennünket felada­taink, saját jól megfontolt közösségi és egyéni érdekeink. 1977 — ötödik ötéves tervünk második esztendeje. Korábban fogtunk hozzá az évi terv kidolgozásához, idejében felmértük a távozó esztendő tapasztalatait. Feszítettebb az 1977-es népgazda­sági terv, de nemcsak azért, hogy gyorsuljon a fejlődés üteme, hogy nagyobb mértékben növekedjék a felhalmozás, hanem hogy jobban emelkedjék a lakosság életszínvo­nala. Valóban azzal számolunk, hogy az életszínvonal az 1976-os tempónál gyorsabban növekszik. Ezt segíti elő a többi között néhány készülő intéz­kedés, amelyek részben központi berpolitikai jellegűek, részben szű­­kebb körre szólóan szociálpolitikai természetűek, tovább, hogy mérsé­keltebben növekszenek a fogyasztói árak. 1977. július elsejétől kerül sor a műszakpótlék egységesítésére, be­vezetésére és növelésére. Az alapbé­rek fognak emelkedni a villamos­­energia-iparban és a ruhaiparban. Más célokról és feladatokról is szólhatunk, amikor szembenézünk az új esztendővel. Ma használatos kife­jezéssel: tovább javul az élet minő­sége. Ez pedig a mi szóhasználatunk szerint magában foglalja az élet anyagi javait, szellemi gyarapodá­sunkat, egészségünket, életbiztonsá­gunkat, céltudatunkat, sőt,­ ki­emelten politikai közérzetünket is. Csakhogy az élet minősége koránt­sem valami elvárás, amelyet a vezető szervek iránt támasztunk. Az élet minősége, a mi társadalmi viszonya­ink közepette, elsősorban a munkánk minőségétől függ. Attól, ahogy dol­gozunk, ahogy takarékoskodunk, amilyen a munkahelyi fegyelem, amilyen a munka- és az anyagellátás szervezése, amilyen a tervezés és a termékeink minősége. Mind­ennek a kérdésnek, mint önmagunkkal szem­ben támasztott követelménynek a felvetése azért annyira időszerű, mert a mennyiségi szemléletnek vég­­leg ütött az órája. Ha eddigi eredmé­­ny- -ünket, például a nemzeti jövede­lem növelését teljes egészében a ter­melékenység emelésével értük el, ak­kor most azt kell tekintetbe venni, hogy a termelékenység ma már nem növelhető a dolgozók létszámának a növelésével. E­z a forrásunk ugyanis kiapadt Csak a jobb munkából táp­lálkozhatunk, s ha kitekintünk a nemzetközi­­­j küzdőtérre, az emberiseg, a vi­­­lág felé? Megnyugtató ez a vizsgálódás. A külpolitikai helyzetet az enyhülés jellemzi, s megvan a re­mény, sőt, a biztosíték is arra, hogy a visszahúzó erők ellenére további tért hódítson az enyhülés szelleme. Ezzel biztatnak azok a jelek, ame­lyek szerint a Helsinkiben elfogadott záróokmány, az európai biztonság és együttműködés chartájának ajánlá­sai kezdtek gyakorlattá válni, amiért a szocialista országok, köztük hazánk is, nem keveset fáradozott. 1977- ben ül össze Belgrádban az eredmé­nyeket megtárgyaló és remélhetőleg továbbfejlesztő értekezlet. Ennek előkészítésében a magyar külpolitika akcióinak fokozásával is részt vesz. Növekvő diplomáciai tevékenysé­günk megfelel annak a célnak, hogy külpolitikánkkal biztosítsuk szocia­lista építő­munkánk külső feltételeit. Természetesen e feltételek közt első­rangú szerepet játszik a testvéri kapcsolatoknak az a rendszere, amely a szocialista közösséghez fűz bennünket. Az enyhülés szellemének felel meg az európai szakszervezete­k közeledé­se egymáshoz, a kétoldalú kapcsola­tok továbbépítése sokoldalúakká. Noha ezen a téren is vannak ered­mények, a Genfben majd összeülő európai szakszervezeti tanácskozás bízvást sikerrel munkálkodik az elő­rehaladásért. A különböző európai szakszervezetek együttműködve, kölcsönösen segíteni tudják egymást a saját és közös gondok megoldásá­ban, a termékeny békés egymás mel­lett élés előmozdításában. J­ó kilátások és gondolatok jegyé­­­­ben kívánok az új esztendőre boldogságot, egészséget, jó munkát és békességet szakszervezeti mozgalmunk hatalmas táborának. Az új esztendőre írta: Földvári Aladár, a SZOT elnöke t / ’­­ v­a/A­ SíkerMen gazdag hű idő­s új fixUndút kinánnunk minden, kedves olvasónknak/ Felavattak az új metróvonal első szakaszai Ma­dridaa indul meg a forgalom a Deák tér­­és a Nagyvárad tér között Nagyvárad tér, 1976. de­cember 31. 10 óra. Emlé­kezetes dátum a főváros gazdagodásának, a tömeg­közlekedés k­orszerűsödé­­sének történetében. A ha­táridőre elkészült észak- déli metró első szakaszá­nak fényárban úszó vég­állomásán megjelent Lá­zár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Borbély Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának titkára, dr. Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács elnökhelyet­tese. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Bondor József, Keserű Já­nosné, Polinszky Károly és Pulai Árpád, a kor­mány tagjai, hogy az eseményhez méltó módon adják át rendeltetésének az új metróvonal első, 3,7 kilométeres szakaszát, amely a Nagyvárad teret a Klinikák, a Ferenc kör­út, a Kálvin tér és Fel­­szabadulás tér állomások érintésével a Deák térrel köti össze. Az új vonalon a számí­tások szerint­ naponta 360 ezer utast szállítanak majd, a menetidő 7 perc. A szakasz építése során több mint 500 ezer köbmé­ter földet mozgattak meg, 100 ezer köbméter betont építettek be és csak a tü­­bingek súlya meghaladta az 53 ezer tonnát. A rá­fordított munkaóra több mint 28 millió. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke köszönetet mondott az építésben részt vett 48 vál­lalat több ezer dolgozójá­nak, akik nemegyszer kedvezőtlen körülmények között, mégis kitűnően vé­gezték feladataikat. A fővárosi tömegközle­kedés korszerűsítésére ko­rábban soha nem tapasz­talt erőt és pénzt fordít a népgazdaság. Míg a har­madik ötéves terv idősza­kában 6 milliárd forint ju­tott erre a célra, s a kö­vetkező öt év során 16 milliárd segítette a való­ban világvárosi tömegköz­­lekedés kialakítását, addig 1976—1980 között 26 mil­­liárdot biztosít a kormány e fontos ágazat fejleszté­sére. Új autóbuszok, tro­libuszok és villamosok is segítik majd a forgalmat. Az utóbbi esztendőkben a motorizáció gyors, ütem­i növekedése következtében közútjaink fokozatosan te­lítődtek, s ez minden erő­feszítés ellenére is a fel­színi közlekedés lassulá­sához vezet. Amíg a sze­mélygépkocsik száma 1970-ben 82 ezer volt, 1975-re ez a szám 173 ezerre növekedett és az ötödik ötéves terv végére már eléri a 320 ezret. Eb­ben a helyzetben a tömeg­közlekedés fejlesztésének nélkülözhetetlen része a gyorsvasúti hálózat kiépí­tése, miután ez nagy tö­megek szállítására alkal­mas, az időjárástól és a közúthálózattól független. Ezt igazolják a kelet- nyugati metróvonalon szerzett tapasztalatok is. Ennek megfelelően a fő­város távlati terveiben az ezredfordulóig 77 kilomé­terre kvánják növelni a metróhálózatot. Ez a tö­megközlekedés akkori igé­nyeinek 70 százalékát lesz majd képes kielégíteni. Az észak—déli metró négy olyan vasútállomást érint, amelyekre naponta több mint 75 ezer vidéken lakó és a fővárosban dol­gozó érkezik. Utazási ide­jük ezzel naponta átlag 30 —40 perccel csökken. A metróépítés természe­tesen­ együtt jár az érin­tett városrészek, útvona­lak, közlekedési csomó­pontok fejlesztésével, fel­újításával és a környezet szépítésével is. A fővárosban közmeg­elégedésre üzemel a na­ponta átlagosan 520 ezer utast szállító kelet-nyu­gati metróvonal és a kis földalatti vasút. A gyors­vasúti hálózat legfonto­sabb és várhatóan legfor­galmasabb vonala lesz az összesen 28 milliárd forin­tos költséggel épülő, 21 ki­lométer hosszúságú Kis­pest—Kőbánya vasútállo­mástól Rákospalotáig ve­zető észak—déli metróvo­nal, amelyen a teljes ki­építés után naponta 1,1 millióan utazhatnak majd. Az észak-déli metró gyorsított ütemű építésé­hez és a 11 kilométer hosszú szakasz 1980-ig tör­ténő átadásához, valamint­­a Budafokot Újpalotával összekötő harmadik, 20 kilométeres metróvonal építésének elkezdéséhez az ötödik ötéves terv idősza­kában mintegy 11 milliárd forint áll rendelkezésre. December 31. 10 óra 30 perc: Lázár György mi­niszterelnök a hagyomá­nyokhoz híven átvágja a szalagot és ezzel jelképe­sen átadja rendeltetésének az észak-déli metró első szakaszát. Az utazóközön­ség január 1-én déltől ve­heti birtokába az új vona­lat és az első nap min­denki ingyen utazhat. Schmidt Attila Lázár György átadja az új metróvonalat BLEK 1977 (Rédei Ferenc felvételei)

Next