Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)
1977-01-25 / 20. szám
1977. január 25. Révész Géza (1902-1977) KÖZÉLET Düsseldorfból vasárnap hazaérkezett Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, aki az MSZMP képviseletében részt vett Max Reimann temetésén. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának küldöttsége, amely dr. Papp Lajos államtitkár vezetésével a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége tanácsi osztálya meghívására a szovjet tanácsrendszer szervezetét és működését tanulmányozta, hazaérkezett. Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után, január 22-én elhunyt Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyisége, vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi miniszter, volt országgyűlési képviselő. Népköztársaságunk volt varsói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosszú ideig. Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pénteken) 14 órakor, katonai tiszteletadással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt munkatársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM, A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM, A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉGban végzett pártmunkát. 1923-ban elfogták és 10 évi fegyházra ítélték, de forradalmi hitét, elszántságát nem tudták megtörni, a börtönben is az új, a győztes forradalom megvívására készült. 1924 novemberében fogolycserével a Szovjetunióba került, ahol elvégezte a műegyetemet, majd a katonai akadémiát. A háború éveiben a szovjet hadseregben szolgált, a magyar hadifoglyok körében a partizánmozgalom szervezésén munkálkodott, s fegyverrel vett részt hazánk felszabadításában. Bármilyen posztra is állította a párt a felszabadulás után — a pártközpont osztályvezetőjeként, varsói nagykövetként, a néphadsereg főcsoportfőnökeként, tervhivatali elnök-helyettesként, majd 1957-től honvédelmi miniszterként, 1960-tól pedig hazánk moszkvai nagyköveteként —, minden tisztségében egyforma tűzzel, lobogássa és kommunistára jellemző szerénységgel végezte felelősségteljes munkáját. Nyugdíjas korában is fáradhatatlan, tevékeny harcosa maradt a mozgalomnak. A Központi Bizottság társadalmi munkatársaként, s a Magyar— Szovjet Baráti Társaság alelnökeként is rendszeresen, katonás pontossággal végezte el a magára vállalt, nem kevés munkát. Forradalmár életet élt, s a forradalmárnak kijáró megbecsüléssel őrizzük emlékét. Gazdag életű forradalmárt veszítettünk el, a szocializmus ügyének fáradhatatlan harcosa távozott sorainkból. Olyan ember, akinek egész életútja elválaszthatatlanul összeforrott a munkásmozgalommal, a magyar nép forradalmi tetteivel, a szocialista társadalom megteremtésének önzetlen szolgálatával. Révész Géza 1902-ben született Sátoraljaújhelyen, 13 éves kora óta dolgozott. Első munkahelye Budapesten, az Ezüstárugyárban volt. Hónapok alatt megtalálta az utat a munkásmozgalomhoz, a Budapesti Ifjúmunkás Egylethez, s még 1918-ban a kommunista párthoz is. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. A munkáshatalom leverését követő rövid ausztriai és csehszlovákiai emigrációs évek után még a 20-as évek elején hazatért Magyarországra, s a kommunista ifjúsági mozgalom Elutazott a berlini pártküldöttség Elutazott Budapestről a berlini pártküldöttség, amelyet Konrad Naumann, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a berlini pártbizottság első titkára vezetett. A delegáció, a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottságának meghívására, öt napot töltött hazánkban. Konrad Naumannt fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, az MSZMP KB tagjai, és a budapesti pártbizottság több vezetője búcsúztatta. Jelen volt Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Könyv a hatékonyságról A napokban került a könyvesboltokba Drecin Józsefnek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének „A hatékonyság szerepe gazdasági fejlődésünk jelen szakaszában” című füzete, amely az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján 1976. december 8-án elhangzott előadását tartalmazza. A füzetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. A mexikói testvérpár küldöttségének látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1977. január 20—23. között látogatást tett hazánkban a Mexikói Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Arnoldo Martinez Verdugo főtitkár vezetett. A küldöttség tagja volt Reinaldo Rosas és Antonio Franco, a Politikai Bizottság tagjai, a KB titkárai. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A mexikói testvérpárt képviselőivel megbeszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és dr. Berecz János, a külügyi osztály vezetője. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken az MSZMP és az MKP képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik és pártjaik helyzetéről. Eszmecserét folytattak a nemzetközi, különös tekintettel a latinamerikai helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdéseiről. A Mexikói EP küldöttsége elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében elért. Az MSZMP képviselői szolidaritásukról és tár ■nógatásukról biztosították a Mexikói Kommunista Pártot abban a küzdelemben, amelyet a nemzetközi imperializmus és szövetségesei ellen, a mexikói dolgozó nép érdekeiért, a társadalmi haladásért, a szocializmus ügyéért folytat. A két párt képviselői üdvözölték Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának kiszabadulását. Megállapították, hogy ebben jelentős szerepe volt a nemzetközi proletárszolidaritásnak, és a világ más haladó erői együttes harcának. Követelik valamennyi latin-amerikai országban bebörtönzött kommunista, demokrata hazafi azonnali szabadon bocsátását. A két párt nagy fontosságot tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége erősítésének, a proletár internacionalizmus elvein alapuló összefogásnak, cselekvésnek. Ezzel kapcsolatban méltatták a latin-amerikai kommmunista pártok havannai, és az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját, amelyek tovább erősítették az imperializmus ellen a békéért, az enyhülésért és a társadalmi haladásért küzdő erők összefogását, a nemzetközi kommunista mozgalmat. Kifejezték meggyőződésüket, hogy kölcsönösen hasznos a testvérpártok között a két- és több oldalú tapasztalatcsere. Az MKP küldöttségének magyarországi látogatása hozzájárult a két testvérpárt elvtársi kapcsolatainak megerősítéséhez, a magyar és a mexikói nép barátságának elmélyítéséhez, a két ország közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. NÉPSZAVA A TELEVÍZIÓ ELŐTT A HÁZIGAZDA : FERENCSIK JÁNOS Hétköznap este fél tíz tájban a korán kelő ember már nehezen szánja rá magát, hogy vendégségbe menjen. Az indokolatlanul késői műsorkezdés sok nézőt megfosztott attól, hogy egy kellemes órácskára elidőzzön Ferencsik János Tamás hegyi házában. A televízió nem a hagyományos ünnepi portréfilmmel köszöntötte a most hetvenéves, kiváló karmestert, hanem otthonában, barátai körében, egy kis házi muzsika kíséretében mutatta be. Ferencsik János jó házigazdának bizonyult. Megnyerő egyszerűséggel, érdekesen beszélt önmagáról, pályájáról, az olyan nagy művész szerénységével, akinek van mire szerénynek lennie. Ebben a hangulatos születésnapi műsorban az ünnepelt ajándékozta meg nézőit, hallgatóit. Azzal, hogy megismerhettük színes, derűs egyéniségét, hogy mesélt és muzsikáit, hogy olyan művészvendégeket hívott meg, mint Borsos Miklós, Déry Tibor, Melis György, Onczay Csaba, Sinkovits Imre. Vasárnap, megint csak késő este, viszontláthattuk Ferencsik Jánost a Figaro házassága felújításának próbáiról, előkészületeiről forgatott műhelyfilmben. Nem ez az első eset, hogy a tévé végigkíséri a színpadi alkotómunka folyamatát a premierig. A kamerák jelenléte láthatóan nem is feszélyezte a próbák jó hangulatát, a kritikusabb jelenetek sokszori ismétlését, az énekesek színészi helyzetgyakorlatait. Sem pedig Ferencsik Jánost, aki pontosan úgy merült bele életelemébe, a zenébe, ahogy a Tamás-hegyi beszélgetésben megfogalmazta: „Hal vagyok egy olyan vízben, amelyben szeretek úszni. Kicsi vagy nagy hal — nem én döntöm el”. Ez már eldőlt. FESTETLEN ARCOK Natalia Ginzburg neves olasz írónő műveiből két jelenetet mutatott be a tévé, Mihályfi Imre rendezésében. A paróka című egyszemélyes játék és Párbeszéd házastársi dialógusa között sok a hasonlóság. Kicsit túl sok is a helyzetek, figurák tekintetében. Mindkettő a magánélet, a házasság tragikomikusan ábrázolt válságáról szól, és a két játék nőalakjai szinte azonosak hisztérikus, következetlen, gyermeteg indulataikban. Érdekes volt megfigyelni, hogyan, milyen egyéni vonásokkal jeleníti meg a két egyírású figurát Almási Éva, illetve Schütz Ila. (Ezenkívül nem sok érdekességet kínált a két jelenet.) A paróka fiatalasszonya, Almása Éva csupa nyughatatlan izgés-mozgás, olaszos temperamentum, hirtelen hangulatváltozás. Schütz Ila a Párbeszédben lustább, butácska és szenvelgő, de hűtlenségét és csalódását ugyancsak ugyancsak „hisztizéssel” vezeti le. A Párbeszédben egy szószátyár férj (Szacsvay László) is szerepel, késleltetve a nagy kitörést, egyben pedig a hosszúra nyúlt jelenet befejezését is. A helyenként szórakoztató, de valójában sok szóval semmit mondó játékokat a három jó szereplő, a komikusra hangolt rendezés és a képi humor (Halász Mihály operatőr kaján kamerája) mentette meg attól, hogy unalomba fúljanak. A NEMZETI GALÉRIÁBAN A Budavári Palotába költözött Nemzeti Galéria nem panaszkodhat a látogatottságra: kiállításait 14 hónap alatt több mint 870 ezren nézték meg. A Művészeti Magazin pénteki (szombat délelőtt megismételt) műsora nyomán vasárnap alighanem a szokottnál is több látogató fordult meg a Galéria csodaszép csarnokaiban. A harmadik évfolyamát kezdő képzőművészeti magazin természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a televízió nézőit végigkalauzolja a kiállítások során. A 60 perces műsor csupán betekintést kívánt adni a Nemzeti Galéria kincsestárába és alkotóműhelyeibe. Még így is szinte pazarlóan gazdag volt. Az Eck T. Imre rendezte adás a Művészeti Magazin már kialakult, jó hagyományait követte. A művek hozzáértő és mindenki számára érthető bemutatásáról ezúttal is a szerkesztő, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész gondoskodott. Nem hiányoztak a rövid interjúk és a témához illő filmbejátszások sem. A társművészetek is helyet kaptak a műsorban, a művészi fotók és bélyegek tárlatától a múzeumi koncertig. Schiff András játszotta el Bartók C-dúr rondóját. Elismerést érdemelnek a Művészeti Magazin törekvéseihez méltó — különösen a színes adásban szemet gyönyörködtető —, finoman komponált képsorok, és a mindig biztos ízléssel megválasztott kísérő, aláfestő zene. Hasonlóan sikerült, szép műsorokat várunk a két év alatt nagyot fejlődött Művészeti Magazintól. — rév — Újabb felajánlások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére A hét elején újabb üzemekből érkezett jelentés arról, hogy felajánlások történtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A Tatabányai Szénbányák csordakúti aknájának dolgozói Tatabánya várossá nyilvánításának a 30. évfordulóját is emlékezetesebbé akarják tenni tervük túlteljesítésével. A kettős jubileumra tett felajánlás szerint az idén 10 000 tonna szenet termelnek éves tervükön felül. A nagyobb teljesítményt elsősorban gépesítéssel, új művelési technológiák alkalmazásával kívánják elérni. A Borsodi Szénbányák üzemeiben eddig több mint 600 szocialista brigád tett felajánlást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A vállalások együttesen több mint 100 ezer tonna terven felül termelt szén napszintre küldésére vonatkozik. Mosonmagyaróvár üzemeinek dolgozói ugyancsak bekapcsolódtak a versenybe. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat zalaegerszegi, nagykanizsai, keszthelyi és tapolcai lakásépítkezésein dolgozó brigádok a lehetőségek körültekintő mérlegelése után úgy döntöttek, hogy december közepére teljesítik ez évi lakásépítési tervüket. A felajánlás értékét növeli, hogy a múlt évinél kétszázzal több, összesen 1220 lakást kell átadniuk az idén. A mezőgazdasági üzemek közül az Orosházi Állami Gazdaság és a Hódmezővásárhelyi Főiskolai Tangazdaság dolgozói jelentették be, hogy részt akarnak venni a jubileumot köszöntő szocialista versenyben. Az orosházi gazdaság 26 szocialista brigádjának mintegy 400 tagja a cukorrépahozamok és a tejtermelés növelésére tett többek között felajánlást, az újító tevékenységet pedig — mint bejelentették az ezergia- és az anyagtakarékosság javítására koncentrálják. A hódmezővásárhelyi tangazdaság munkásai az elmúlt évihez képest 50 millió forint értékűvel akarnak több terméket produkálni. (MTI) Szakmunkástanulók, fiatalok a múzeumban A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fontos feladatának tekinti, a rendszeres kapcsolat kialakítását és fenntartását a szakmunkásképző iskolákkal. A munkásmozgalom történetén keresztül a tanulók megismerhetik saját — közvetlen — előtörténetüket, múltjukat. A szakmunkásképzés és a múzeum közös érdeke, hogy ismeret és élmény együtt formálja a fiatalok szemléletét A múzeum két szakmunkásképzővel írt alá szocialista szerződést 1974 októberében: a 18-as számú „Szondy György” Szakmunkásképző Intézettel és a 15-ös számú „Vámos Ilona” Szakmunkásképző Intézettel. Ez volt a kezdet. Mindegyik iskola igazgatósága és KISZ- szervezete vállalta, hogy társadalmi munkával segít a múzeum állandó kiállításainak elkészítésében. A múzeum pedig saját eszközeivel támogatja az iskolában folyó politikai oktatást. Például kamarakiállításokat rendez az iskolaépületben, segíti az intézetek szakmai gyűjteményének gondozását Történelemóra és hangverseny Természetesen jönnek a diákok a múzeum épületébe is. Két egymást követő évben ott tartotta tanévnyitó ünnepségét a 15-ös számú szakmunkásképző intézet. E rendezvényeket a kiállítások megtekintésével és filmvetítéssel kötötte össze a múzeum, emlékezetesebbé téve így a tanévkezdést. Közben újabb szakmunkásképzők kerültek szorosabb kapcsolatba a múzeummal. Így például a 13-as és az 53-as. Továbbá a „Landler Jenő” Szakközépistola. Tartottak a múzeumban névadót, évfordulóról való megemlékezést, KISZ-fogadalomtételt. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum jellegénél fogva alkalmas arra, hogy helyet adjon olyan rendezvényeknek, amelyek a nemzetközi vagy a hazai munkásmozgalom eseményeivel kapcsolatosak. A 12-es számú szakmunkásképző intézet tartott rendhagyó történelemórát a múzeum épületében, méghozzá a tanulók vezetésével. Az 1976-os múzeumi és műemléki hónapban speciális rendezvénysorozatra hívta a múzeum a fővárosi és a Pest megyei szakmunkástanulókat. Bemutatta nekik az állandó kiállítást, majd politikai dalokat hallgattak és tanultak Berki Tamástól meg Vas Jánostól. A három tavaszra (1848. március 15., 1919. március 21., 1945. április 4.) emlékeztek abban az irodalmi öszszeállításban, amelyet a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói, egy általános iskola énekkara, valamint Vas János politikai dalénekes mutatott be. A rendezvénysorozat záróprogramja a „Vándor Sándor” kórusmozgalomba bekapcsolódott szakmunkásképző intézetek énekkarainak díszhangversenye volt. Ők már nem fognak végigrohanni A tervek szerint a szakmunkásképző intézetek szakmai gyűjteményeiből összeállított kiállítás nyílik ez év őszén a múzeumban. A kiállítás célja nemcsak a már létező gyűjtemények bemutatása, hanem a buzdítás is hasonlók létrehozására, ahol még nincsenek. Segítheti ez a kiállítás a pályaválasztást is. Ennek a bemutatónak az idején is különböző rendezvényeket szervez a múzeum az általános és középiskolák meg a szakmunkásképzők tanulóinak; szakmai bemutatókat, filmvetítéseket, kulturális műsorokat és találkozókat idős mesteremberekkel. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a fiatalok kapcsolata ma már rendszeres. A múzeumba látogató diákcsoportok nagyobb része szakmunkásképző iskolákból jön. A múzeum állandó kiállítása megkönnyíti számukra az iskolai tananyag elsajátítását. (Most áprilisban nyílik a magyar munkásmozgalom történetét bemutató kiállítás második része, amely az 1919— 1962 közötti időszak történetét mutatja be.) A vizuális élmény, a történelem látványos, érzelemre és értelemre egyaránt ható bemutatása — mint az a beszélgetések során igazolódott , mély nyomot és maradandó emléket hagy bennük, ők mit nem fognak végigrohanni a kiállításokon, sem itt, sem más múzeumokban. Egyre figyelmesebb szemlélők, befogadók és az így szerzett ismeretek értő használói lesznek. Rosta Katalin A TURIN SZÁZAK UTÓDAI Kossuthra emlékeztek Az évfordulók áradatában érdemes egy pillanatra megállni egy érdekes centenáriumnál: vasárnap volt száz esztendeje, hogy Cegléd városának 100 küldötte tisztelgett Turinban a számkivetettségben élő Kossuth Lajos előtt. Képviselői mandátummal és hazahívó szóval fordultak a volt kormányzóhoz, alá megköszönte a bizalom és szeretete megnyilvánulását, de — mint tudjuk — kitartott számkivetettsége mellett. Az egykori „turini százak” utódai ma baráti kört alkotnak Cegléden, s január 23-án meghitt ünnepen emlékeztek meg a hajdani utazásról, amely egy magyar városnak a nemzet nagy vezetője iránti hűségét oly szépen példázta. A baráti kör elnöke, Józsa Ferenc pedagógus köszöntötte a megjelenteket, s Kovács Károly, a városi tanács vb-elnöke nyitotta meg az ülést, amelyen Fekete Sándor író tartott beszédet, s Gyulai Antal, a kecskeméti Katona József Színház művésze adott elő ma is megindító részleteket Kossuth száz évvel ezelőtti nagy turini beszédéből. Az a mintegy kétszázfőnyi közönség, amely mindvégig lelkes figyelemmel követte a szokatlanul tartalmas műsort, egy csöppet sem protokolláris, valóban bensőséges ünnep részvevője volt. Mint az ország leggazdagabb Kossuth-múzeumának vezetője, Kocsis Gyula ceglédi múzeumigazgató is részt vett a megemlékezés szervezésében. Tőle tudtuk meg, hogy a turini út 100 éves évfordulója alkalmából külön kiállítást is rendeznek Cegléden, amelynek megnyitására január 30- án, de 11 órakor kerül sor. E tudósítás írójának alkalma volt megismerkedni a Kossuth-múzeum anyagával, s jó szívvel ajánlhatja a kiállítás megtekintését, mert annak jelentősége túlnő egy város helyi keretein.