Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)

1977-01-25 / 20. szám

197­7. január 2­5. Révész Géza (1902-1977) KÖZÉLET Düsseldorfból vasárnap hazaérkezett Gyenes And­rás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának titkára, aki az MSZMP képviseletében részt vett Max Reimann temetésén. A Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának kül­döttsége, amely dr. Papp Lajos államtitkár vezeté­sével a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksé­ge tanácsi osztálya meghí­vására a szovjet tanács­­rendszer szervezetét és működését tanulmányoz­ta, hazaérkezett. Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után, január 22-én elhunyt Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bi­zottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyi­sége, vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi minisz­ter, volt országgyűlési képviselő. Népköztársaságunk volt varsói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosszú ideig. Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pén­teken) 14 órakor, katonai tiszteletadással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt mun­katársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le­­ kegyeletüket a ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM, A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM, A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG­­ban végzett pártmunkát. 1923-ban elfogták és 10 évi fegyházra ítélték, de forradalmi hitét, elszánt­ságát nem tudták megtör­ni, a börtönben is az új, a győztes forradalom meg­vívására készült. 1924 novemberében fo­golycserével a Szovjet­unióba került, ahol elvé­gezte a műegyetemet, majd a katonai akadé­miát. A háború éveiben a szovjet hadseregben szol­gált, a magyar hadifog­lyok körében a partizán­­mozgalom szervezésén munkálkodott, s fegyver­rel vett részt hazánk fel­szabadításában. Bármilyen posztra is ál­lította a párt a felszaba­dulás után — a pártköz­pont osztályvezetőjeként, varsói nagykövetként, a néphadsereg főcsoportfő­nökeként, tervhivatali el­nök-helyettesként, majd 1957-től honvédelmi mi­niszterként, 1960-tól pedig hazánk moszkvai nagykö­veteként —, minden tiszt­ségében egyforma tűzzel, lobogássa é­s kommunistá­ra jellemző szerénységgel végezte felelősségteljes munkáját. Nyugdíjas korában is fáradhatatlan, tevékeny harcosa maradt a mozga­lomnak. A Központi Bi­zottság társadalmi munka­­társaként, s a Magyar— Szovjet Baráti Társaság alelnökeként is rendszere­sen, katonás pontossággal végezte el a magára vál­lalt, nem kevés munkát. Forradalmár életet élt, s a forradalmárnak kijáró megbecsüléssel őrizzük emlékét. Gazdag életű forradal­márt veszítettünk el, a szocializmus ügyének fá­radhatatlan harcosa távo­zott sorainkból. Olyan em­ber, akinek egész életútja elválaszthatatlanul össze­forrott a munkásmozga­lommal, a magyar nép forradalmi tetteivel, a szo­cialista társadalom meg­teremtésének önzetlen szolgálatával. Révész Géza 1902-ben született Sátoraljaújhe­lyen, 13 éves kora óta dol­gozott. Első munkahelye Budapesten, az Ezüstáru­gyárban volt. Hónapok alatt megtalálta az utat a munkásmozgalomhoz, a Budapesti Ifjúmunkás Egylethez, s még 1918-ban a kommunista párthoz is. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. A munkáshatalom leverését követő rövid ausztriai és csehszlovákiai emigrációs évek után még a 20-as évek elején hazatért Ma­gyarországra, s a kommu­nista ifjúsági mozgalom­ Elutazott a berlini pártküldöttség Elutazott Budapestről a berlini pártküldöttség, amelyet Konrad Nau­mann, a Német Szocialis­ta Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a berlini pártbizottság első titkára vezetett. A dele­gáció, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt buda­pesti bizottságának meg­hívására, öt napot töltött hazánkban. Konrad Nau­­mannt fogadta Németh Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren Kato­na Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke, az MSZMP KB tagjai, és a budapesti pártbizottság több vezetője búcsúztatta. Jelen volt Gerhard Rei­ne­rt, a Német Demokra­tikus Köztársaság buda­pesti nagykövete. (MTI) Könyv a hatékonyságról A napokban került a könyvesboltokba Drecin Józsefnek, az Országos Tervhivatal elnökhelyet­tesének „A hatékonyság szerepe gazdasági fejlő­désünk jelen szakaszá­ban” című füzete, amely az MSZMP Központi Bi­zottsága Politikai Akadé­miáján 1976. december 8-án elhangzott előadását tartalmazza. A füzetet a Kossuth Könyvkiadó je­lentette meg. A mexikói testvérpár­ küldöttségének látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására 1977. január 20—23. kö­zött látogatást tett ha­zánkban a Mexikói Kom­munista Párt küldöttsége, amelyet Arnoldo Marti­nez Verdugo főtitkár ve­zetett. A küldöttség tagja volt Reinaldo Rosas és Antonio Franco, a Poli­tikai Bizottság tagjai, a KB titkárai. A küldöttsé­get fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. A mexikói testvérpárt képviselőivel megbeszé­lést folytatott Gyenes András, a Központi Bi­zottság titkára és dr. Be­­recz János, a külügyi osz­tály vezetője. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken az MSZMP és az MKP képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást or­szágaik és pártjaik hely­zetéről. Eszmecserét foly­tattak a nemzetközi, kü­lönös tekintettel a latin­amerikai helyzet, vala­mint a nemzetközi kom­munista és munkásmoz­galom néhány időszerű kérdéseiről. A Mexikói EP küldött­sége elismeréssel szólt azokról az eredmények­ről, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésé­vel a fejlett szocialista társadalom építésében el­ért. Az MSZMP képviselői szolidaritásukról és tár ■nógatásukról biztosítot­ták a Mexikói Kommu­nista Pártot abban a küz­delemben, amelyet a nem­zetközi imperializmus és szövetségesei ellen, a me­xikói dolgozó nép érde­keiért, a társadalmi hala­dásért, a szocializmus ügyéért folytat. A két párt képviselői üdvözölték Luis Corva­­lánnak, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárának kiszabadulását. Megálla­pították, hogy ebben je­lentős szerepe volt a nem­zetközi proletárszolidari­tásnak, és a világ más haladó erői együttes har­cának. Követelik valamennyi latin-amerikai országban bebörtönzött kommunista, demokrata hazafi azon­nali szabadon bocsátását. A két párt nagy fontos­ságot tulajdonít a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom egysége erősítésének, a proletár internacionalizmus elvein alapuló összefogásnak, cselekvésnek. Ezzel kap­csolatban méltatták a la­tin-amerikai kommmu­­nista pártok havannai, és az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját, amelyek tovább erősítették az im­perializmus ellen a bé­kéért, az enyhülésért és a társadalmi haladásért küzdő erők összefogását, a nemzetközi kommunis­ta mozgalmat. Kifejezték meggyőződ­ésüket, hogy kölcsönösen hasznos a testvérpártok között a két- és több oldalú ta­pasztalatcsere. Az MKP küldöttségé­nek magyarországi láto­gatása hozzájárult a két testvérpárt elvtársi kap­csolatainak megerősítésé­hez, a magyar és a mexi­kói nép barátságának el­mélyítéséhez, a két ország közötti kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok tovább­fejlesztéséhez. NÉPSZAVA A TELEVÍZIÓ ELŐTT A HÁZIGAZDA : FERENCSIK JÁNOS Hétköznap este fél tíz tájban a korán kelő em­ber már nehezen szánja rá magát, hogy vendég­ségbe menjen. Az indo­kolatlanul késői műsor­kezdés sok nézőt meg­fosztott attól, hogy egy kellemes órácskára el­időzzön Ferencsik János Tamás­ hegyi házában. A televízió nem a hagyomá­nyos ünnepi portréfilm­mel köszöntötte a most hetvenéves, kiváló kar­mestert, hanem otthoná­ban, barátai körében, egy kis házi muzsika kísére­tében mutatta be. Ferencsik János jó há­zigazdának bizonyult. Megnyerő egyszerűséggel, érdekesen beszélt önma­gáról, pályájáról, az olyan nagy művész szerénységé­vel, akinek van mire sze­rénynek lennie. Ebben a hangulatos születésnapi műsorban az ünnepelt ajándékozta meg nézőit, hallgatóit. Azzal, hogy megismerhettük színes, derűs egyéniségét, hogy mesélt és muzsikáit, hogy olyan művészvendégeket hívott meg, mint Borsos Miklós, Déry Tibor, Me­lis György, Onczay Csa­ba, Sinkovits Imre. Vasárnap, m­egint csak késő este, viszontláthat­tuk Ferencsik Jánost a Figaro házassága felújí­tásának próbáiról, előké­születeiről forgatott mű­helyfilmben. Nem ez az első eset, hogy a tévé vé­gigkíséri a színpadi alko­tómunka folyamatát a premierig. A kamerák je­lenléte láthatóan nem is feszélyezte a próbák jó hangulatát, a kritikusabb jelenetek sokszori ismét­lését, az énekesek színészi helyzetgyakorlatait. Sem pedig Ferencsik Jánost, aki pontosan úgy merült bele életelemébe, a zené­be, ahogy a Tamás-hegyi beszélgetésben megfogal­mazta: „Hal vagyok egy olyan vízben, amelyben szeretek úszni. Kicsi vagy nagy hal — nem én dön­töm el”. Ez már eldőlt. FESTETLEN ARCOK Natalia Ginzburg neves olasz írónő műveiből két jelenetet mutatott be a tévé, Mihályfi Imre ren­dezésében. A paróka cí­mű egyszemélyes játék és Párbeszéd házastársi dia­lógusa között sok a ha­sonlóság. Kicsit túl sok is a helyzetek, figurák tekintetében. Mindkettő a magánélet, a házasság tragikomikusan ábrázolt válságáról szól, és a két játék nőalakjai szinte azonosak hisztérikus, kö­vetkezetlen, gyermeteg indulataikban. Érdekes volt megfi­gyelni, hogyan, milyen egyéni vonásokkal jeleníti meg a két egyírású figu­rát Almási Éva, illetve Schütz Ila. (Ezenkívül nem sok érdekességet kí­nált a két jelenet.) A pa­róka fiatalasszonya, Al­mása Éva csupa nyugha­tatlan izgés-mozgás, ola­szos temperamentum, hirtelen hangulatváltozás. Schütz Ila a Párbeszédben lustább, butácska és szenvelgő, de hűtlenségét és csalódását ugyancsak ugyancsak „hisztizéssel” vezeti le. A Párbeszédben egy szószátyár férj (Szacsvay László) is sze­repel, késleltetve a nagy kitörést, egyben pedig a hosszúra nyúlt jelenet be­fejezését is. A helyenként szórakoz­tató, de valójában sok szóval semmit mondó já­tékokat a három jó sze­replő, a komikusra han­golt rendezés és a képi humor (Halász Mihály operatőr kaján kamerája) mentette meg attól, hogy unalomba fúljanak. A NEMZETI GALÉRIÁBAN A Budavári Palotába költözött Nemzeti Galéria nem panaszkodhat a láto­gatottságra: kiállításait 14 hónap alatt több mint 870 ezren nézték meg. A Mű­vészeti Magazin pénteki (szombat délelőtt megis­mételt) műsora nyomán vasárnap alighanem a szokottnál is több láto­gató fordult meg a Galé­ria csodaszép csarnokai­ban. A harmadik évfolyamát kezdő képzőművészeti magazin természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a televízió nézőit végigkalauzolja a kiállí­tások során. A 60 perces műsor csupán betekintést kívánt adni a Nemzeti Galéria kincsestárába és alkotóműhelyeibe. Még így is szinte pazarlóan gazdag volt. Az Eck T. Imre rendez­te adás a Művészeti Ma­gazin már kialakult, jó hagyományait követte. A művek hozzáértő és min­denki számára érthető be­mutatásáról ezúttal is a szerkesztő, D. Fehér Zsu­zsa művészettörténész gondoskodott. Nem hiá­nyoztak a rövid interjúk és a témához illő filmbe­játszások sem. A társ­művészetek is helyet kap­tak a műsorban, a művé­szi fotók és bélyegek tár­latától a múzeumi kon­certig. Schiff András ját­szotta el Bartók C-dúr rondóját. Elismerést érdemelnek a Művészeti Magazin tö­rekvéseihez méltó — kü­lönösen a színes adásban szemet gyönyörködtető —, finoman komponált kép­sorok, és a mindig biztos ízléssel megválasztott kí­sérő, aláfestő zene. Hasonlóan sikerült, szép műsorokat várunk a két év alatt nagyot fejlő­dött Művészeti Magazin­tól. — rév — Újabb felajánlások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére A hét elején újabb üze­mekből érkezett jelentés arról, hogy felajánlások történtek a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszteletére. A Tatabányai Szénbányák csordakúti aknájának dolgozói Tata­bánya várossá nyilvánítá­sának a 30. évfordulóját is emlékezetesebbé akar­ják tenni tervük túltelje­sítésével. A kettős jubi­leumra tett felajánlás sze­rint az idén 10 000 tonna szenet termelnek éves ter­vükön felül. A nagyobb teljesítményt elsősorban gépesítéssel, új művelési technológiák alkalmazásá­val kívánják elérni. A Borsodi Szénbányák üzemeiben eddig több mint 600 szocialista bri­gád tett felajánlást a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója tiszteletére. A vállalások együttesen több mint 100 ezer tonna terven felül termelt szén napszintre küldésére vonatkozik. Mosonmagyaróvár üze­meinek dolgozói ugyan­csak bekapcsolódtak a versenybe. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat zala­egerszegi, nagykanizsai, keszthelyi és tapolcai la­kásépítkezésein dolgozó brigádok a lehetőségek körültekintő mérlegelése után úgy döntöttek, hogy december közepére telje­sítik ez évi lakásépítési tervüket. A felajánlás ér­tékét növeli, hogy a múlt évinél kétszázzal több, összesen 1220 lakást kell átadniuk az idén. A mezőgazdasági üze­mek közül az Orosházi Állami Gazdaság és a Hódmezővásárhelyi Főis­kolai Tangazdaság dolgo­zói jelentették be, hogy részt akarnak venni a ju­bileumot köszöntő szocia­lista versenyben. Az oros­házi gazdaság 26 szocia­lista brigádjának mintegy 400 tagja a cukorrépaho­zamok és a tejtermelés növelésére tett többek kö­zött felajánlást, az újító tevékenységet pedig — mint bejelentették az ez­ergia- és az­ anyagtaka­rékosság javítására kon­centrálják. A hódmező­vásárhelyi tangazdaság munkásai­ az elmúlt évi­hez képest 50 millió forint értékűvel akarnak több terméket produkálni. (MTI) Szak­munkástanulók, fiatalok a múzeumban A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum fontos fel­adatának tekinti, a rend­szeres kapcsolat kialakí­tását és fenntartását a szakmunkásképző iskolák­kal. A munkásmozgalom történetén keresztül a ta­nulók megismerhetik saját — közvetlen — előtörténe­tüket, múltjukat. A szak­munkásképzés és a múze­um közös érdeke, hogy ismeret és élmény együtt formálja a fiatalok szem­léletét A múzeum két szak­munkásképzővel írt alá szocialista szerződést 1974 októberében: a 18-as szá­mú „Szondy György” Szakmunkásképző Intézet­tel és a 15-ös számú „Vá­mos Ilona” Szakmunkás­­képző Intézettel. Ez volt a kezdet. Mindegyik iskola igazgatósága és KISZ- szervezete vállalta, hogy társadalmi munkával se­gít a múzeum állandó ki­állításainak elkészítésé­ben. A múzeum pedig sa­ját eszközeivel támogatja az iskolában folyó politi­kai oktatást. Például ka­marakiállításokat rendez az iskolaépületben, segíti az intézetek szakmai gyűj­teményének gondozását Történelemóra és hangverseny Természetesen jönnek a diákok a múzeum épületé­be is. Két egymást követő évben ott tartotta tanév­nyitó ünnepségét a 15-ös számú szakmunkásképző intézet. E rendezvényeket a kiállítások megtekinté­sével és filmvetítéssel kö­tötte össze a múzeum, em­lékezetesebbé téve így a tanévkezdést. Közben újabb szakmunkásképzők kerültek szorosabb kap­csolatba a múzeummal. Így például a 13-as és az 53-as. Továbbá a „Land­ler Jenő” Szakközépistola. Tartottak a múzeumban névadót, évfordulóról való megemlékezést, KISZ-fo­­gadalomtételt. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum jellegénél fogva alkalmas arra, hogy helyet adjon olyan rendezvényeknek, amelyek a nemzetközi vagy a hazai munkásmoz­galom eseményeivel kap­csolatosak. A 12-es számú szakmunkásképző intézet tartott rendhagyó történe­lemórát a múzeum épüle­tében, méghozzá a tanulók vezetésével. Az 1976-os múzeumi és műemléki hónapban spe­ciális rendezvénysorozat­ra hívta a múzeum a fő­városi és a Pest megyei szakmunkástanulókat. Be­mutatta nekik az állandó kiállítást, majd politikai dalokat hallgattak és ta­nultak Berki Tamástól meg Vas Jánostól. A há­rom tavaszra (1848. már­cius 15., 1919. március 21., 1945. április 4.) emlékez­tek abban az irodalmi ösz­­szeállításban, amelyet a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói, egy ál­talános iskola énekkara, valamint Vas János poli­tikai dalénekes mutatott be. A rendezvénysorozat záróprogramja a „Vándor Sándor” kórusmozgalom­ba bekapcsolódott szak­munkásképző intézetek énekkarainak díszhang­versenye volt. Ők már nem fognak végigrohanni A tervek szerint a szak­munkásképző intézetek szakmai gyűjteményeiből összeállított kiállítás nyí­lik ez év őszén a múzeum­ban. A kiállítás célja nem­csak a már létező gyűjte­mények bemutatása, ha­nem a buzdítás is ha­sonlók létrehozására, ahol még nincsenek. Segítheti ez a kiállítás a pályavá­lasztást is. Ennek a bemu­tatónak az idején is kü­lönböző rendezvényeket szervez a múzeum az álta­lános és középiskolák meg a szakmunkásképzők ta­nulóinak; szakmai bemu­tatókat, filmvetítéseket, kulturális műsorokat és találkozókat idős mester­emberekkel. A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum és a fia­talok kapcsolata ma már rendszeres. A múzeumba látogató diákcsoportok na­gyobb része szakmunkás­­képző iskolákból jön. A múzeum állandó kiállítá­sa megkönnyíti számukra az iskolai tananyag el­sajátítását. (Most április­ban nyílik a magyar mun­kásmozgalom történetét bemutató kiállítás máso­dik része, amely az 1919— 1962 közötti időszak törté­netét mutatja be.) A vi­zuális élmény, a törté­nelem látványos, érzelem­re és értelemre egyaránt ható bemutatása — mint az a beszélgetések során igazolódott , mély nyo­mot és maradandó emlé­ket hagy bennük, ők mit nem fognak végigrohanni a kiállításokon, sem itt, sem más múzeumokban. Egyre figyelmesebb szem­lélők, befogadók és az így szerzett ismeretek értő használói lesznek. Rosta Katalin ­ A TURIN­ SZÁZAK UTÓDAI Kossuthra emlékeztek Az évfordulók áradatá­ban érdemes egy pillanat­ra megállni egy érdekes centenáriumnál: vasárnap volt száz esztendeje, hogy Cegléd városának 100 küldötte tisztelgett Turin­­ban a számkivetettségben élő Kossuth Lajos előtt. Képviselői mandátummal és hazahívó szóval fordul­tak a volt kormányzóhoz, alá megköszönte a biza­lom és szeretet­e meg­nyilvánulását, de — mint tudjuk — kitartott szám­­kivetettsége mellett. Az egykori „turini szá­zak” utódai ma baráti kört alkotnak Cegléden, s január 23-án meghitt ünnepen emlékeztek meg a hajdani utazásról, amely egy magyar város­nak a nemzet nagy veze­tője iránti hűségét oly szépen példázta. A baráti kör elnöke, Józsa Ferenc pedagógus köszöntötte a megjelente­ket, s Kovács Károly, a városi tanács vb-elnöke nyitotta meg az ülést, amelyen Fekete Sándor író tartott beszédet, s Gyulai Antal, a kecske­méti Katona József Szín­ház művésze adott elő ma is megindító részleteket Kossuth száz évvel ez­előtti nagy turini beszé­déből. Az a mintegy kétszáz­főnyi közönség, amely mindvégig lelkes figye­lemmel követte a szokat­lanul tartalmas műsort, egy csöppet sem proto­kolláris, valóban benső­séges ünnep részvevője volt. Mint az ország leggaz­dagabb Kossuth-múzeu­­mának vezetője, Kocsis Gyula ceglédi múzeum­igazgató is részt vett a megemlékezés szervezésé­ben. Tőle tudtuk meg, hogy a turini út 100 éves évfordulója alkalmából külön kiállítást is rendez­nek Cegléden, amelynek megnyitására január 30- án, de­ 11 órakor kerül sor. E tudósítás írójának alkalma volt megismer­kedni a Kossuth-múzeum anyagával, s jó szívvel ajánlhatja a kiállítás megtekintését, mert an­nak jelentősége túlnő egy város helyi keretein.

Next