Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)
1977-01-30 / 25. szám
I \ 8 NÉPSZAVA 197 7. január 3ft. Mátyás Ferenc AZ ÉLŐ BERDA Februar 1-től Ismét mindenkié a Mindenki zeneiskolája Hetvenöt évesen botorkálna köztünk, ha kínzó betegsége nem kényszeríti rá, hogy elbújjon elölünk, s a farkasréti ingyenes szálló lakója legyen. Tavaly nyáron múlt Hz esztendeje, hogy a népes búcsúztató gyülekezetben az újpesti múzsák is elsiratták velünk. Halálának kerek évfordulóján megfeledkeztünk róla. Borsos Miklós kőmadara egyedül gubbasztott virág- talan sírján. De természetes és különleges emberi alakja, tragikus talentuma felejthetetlen. Szinte egy fél ország ismerte őt személyesen, pedig valójában senkihez sem tartozott: csaknem egész életén át ágyrajáró szegénylegény volt, kinek pajkos derűjét oly gyakran eltakarták a könnyek. Verseit ma sem. olvassák sokan, noha képzeletünkben elevenen él, amint bibircsókos arcán szétfolyik a mosoly, ha a kutyákat, madarakat eteti, s megkönnyezi a döglött verebet az úton. Magunk előtt látjuk azt a sose tornázó, hanyag testtartású, lomha járású nagy darab gyermeteg férfit, aki a kiskocsmák és családi otthonok terített asztalánál oly kedves vendége a papnak, munkásnak, párttitkárnak, de akt mellé a miniszter barát is örömest települ: Szemünk elé tűnik, amint bátor ritmusú, hosszú lábaival ott csámborog a kültelki kofaasszonyok gyümölcsös bódéi előtt, s zsebéből előszedett cukorral eteti a piaci lovakat — avagy hatvanévesen is rövidnadrágos kamaszként végigbarangolja a hegyeket, völgyeket, hogy koldusalamizsnás hátizsákját megrakja kedvenc gombáival. Berda József az a költő, akivel halála után is szinte személyes kapcsolatban maradtunk: közeli barátok, távoli ismerősök. Az olykor már-már mesterségesen szított baráti asztaloknál. mintha ma is kéjjel rombolná inyenckedö eretnekségben testet — amint írta.: „ezt a hitvány rabszolgát, ki elérhetetlen örömök után epeked hiú sóvárgásai szédületében”. Élete és egyéni szellemű költészete elválaszthatatlan egymástól — azt is bizonyítva, hogy a parasztion egyszerű természetes embernek csakis természetes költészete lehet. Sokan úgy vélekednek róla, hogy a testi örömök, kacsasültek és jó borocskák ízéről, illatáról áradoz csupán, s a jó érzésű emberek megbotránkoztatására törekszik izgága különcködéseivel — pedig csak az eszményesítést, képmutatást utálta, a merev vakbuzgókat, a burzsujokat vetette meg. Annyi bizonyos, hogy edeskeveset törődött avval, hogy kinek a társaságában nyilatkozik. Szabadgondolkodású volt, s tömören fogalmazta meg mondandója lényegét: „ösztönöm őszinteségre nevelt, így tudtam meg a tudnivalókat arról, mi a hazug és mi az igaz; hűséggel azokhoz, akiknek soraiból származom, s tartozom mindhalálig”. Berdából úgy harsogtak ki a versek, mint fiatal szerelmesekből az erdei kiáltások, a városvegi nyomortanyákról a kétségbeesett halálhörgések, a valódi humanistákból a szabadságvágyak. Álmodozó és lázadó volt, aki nagyon is a valóság talaján járt. A társadalmi témákat is megragadta, s öreg korában. botjára támaszkodva is csak önmagára akart hasonlítani, hogy a magyar költészet nagy mohóságú Kakuk Marcija maradhasson. östelen és rokontalan líráját, amelyből bőséggel átyillámlik a sokat szenvedett ember mély humanizmusa, derűs életszer etete, ma sem fenyegeti avultság. Ezt lát iák azok is, akik költői értékét, népszerűségét növelve, születésének hetvenötödik évfordulóján emlékszobát hoztak, létre szeretett varosában: Újpesten. Berda József EPITÁFIUM Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon, gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat eszedbe jut: ama években megőszült, derűs kedves vándor hortyog emitt mélyen, ki az örökkévaló fiatalság énekese volt egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében nagyokat ölelni, míg kedvire ehetett-ihatott e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem vidítja őt többé sokfajta mulatságaival. Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő' megöregedni soha; legény volt ám a talpán, ki, ha meghalt is, él még irgalmatlanul, s mintha féláiomban volna, — úgy hallgatja most alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak odafönn, míg meghatottan egyre várja « a vigasztaló napot, mikor fiatal lábak meleg tapadása alatt dicsőségesen feltámad majd halottaiból. Egyszer, régen Tóth Aladártól kértem egy írást Mozartról. Külön kérésem volt, hogy képzetlen olvasókra szíveskedjék gondolni a cikk fogalmazásakor. — Ez bizony magas követelmény — mondotta a kiváló zenetudós. — Emlékeztet hajdani tudomány- egyetemi professzorom, a nagy Eötvös Loránd követei men yé- re: — Ügy beszéljen kérem — ismételgette a vizsgákon —, hogy a suszterinas is megértse. Élvezni a muzsikát f A Mindenki zeneiskolája, a Magyar Rádió zenei népművelési rovatának tavaly indult és február elsejétől folytatódó kezdeményezése megfelel ennek a magas követelménynek. Ez csak úgy lehetséges, hogy zenetudományunk és zenepedagógiánk mai legkiválóbb jai állnak az élén: Kroó György patronálja, Földes Imre vezeti. Tavaly, a tizennyolcrészes sorozat indulásakor hasábjainkon ráirányítottuk a figyelmet erre az adásra, amelynek a legfőbb érdeme: nem ismeretanyagra épül, hanem készségre, és ezt az utóbbit fejleszti szórakoztató, sokoldalú eszközökkel. (Felismerni a zene lüktetését, jellegét, hangulatát — érzékelni, élvezni a muzsikát.) Adásain a rádióstúdióban csupa zeneileg képzetlen ember ült együtt — és ugyanez lesz a helyzet 1977- ben Is. Csak a témák variá- lódnak, és csak az ügy további eredményességének érdekében működnek közre segítőkészen olyan művészek, mint — a többi között — a „díszítő elemek” lényegét csembalóján „magyarázó” Pertis Zsuzsa, Fellegi Ádám, Keme- nes András, Szokolay Balázs (a zeneszerző fia). Körmendi Klára zongoraművészek, akik „elmondják”, mi történt a zongorával Beethoventől napjainkig, Mercz Nóra hárfaművész, Tibai Zsolt, az orgona és a zongora után méretében legnagyobb hangszer, a nagybőgő mestere, amely utóbbiról sokan nem is tudják, milyen hagy a fontossága a zenealkotásokban. Legalább még három lelkes munkatárs nevét igazságtalanság volna elhallgatni (a többiét is igazságtalanság): a rendező Balassa Sándor, a két zenei munkatárs, Sarlós Zsuzsa és Kecskeméti Gábor. Ma már nem az a helyzet, mint tavaly ilyenkor. Akkor mi dicsértük a közművelés olyan élő, vonzó formáját megvalósító adásfajtát — azóta önmagát dicsérte és örMorvay László: Szieszta vendetesen kiterjedt hallgatóságra tett szert. Ma már a hallgatók leveleinek a sokasága is dicséri. A keresztúri elágazás Szegedi Benedek a hallgatók — és a stúdióben laikus „stáb” — egyik legérdekesebb alakja. Ötvenkét éves, esztergályos. Pécelről jár be a fővárosba, munka után vett és vesz részt a rádióstúdióban Földes Imre „óráin”, amelyek cseppet sepr hasonlítanak iskolai tanórákra — viszont este tízig tartanak. „Nekem rendszerint rohannom kellett, hogy elérjem a keresztúri elágazástól 23 órakor induló utolsó autóbuszt — írja a Muzsikában megjelent levelében —, de még véletlenül sem jutott eszembe, hogy egyszer is hiányozzak ... Hiszek a Mindenki zene.iskolája sikerében.. Levelek sokasága a kezemben. „Tiszaföldváron lakom — írja Herbály János —, zeneműbolt nincs a környékünkön. Hálás lennék, ha elküldenek nekem néhány, a témákhoz kapcsolódó könyv címét.” (Megtörtént.) Szörényi Katalin írja: .......Végre sikerült k italálni valahai olyan műsort, amely a zenekedvelők népes, de laikus sokaságához igyekszik még közelebb hozni a muzsikát...” A tatabányai Nobilis Dénes családjából a hatéves Kinga sikeres megfejtéseket küldött be az órák egyszerű kérdéseire, a négyéves Julika kottaképekhez hasonló. lelkesen gyártott kriksz-krakszokat — külön önálló levelezőlapon. Földes Imre ezt a műsorfajta legát- ütőbb sikerei között tartja nyilván. Joggal. Mindig ugyanaz az osztály — Mi lesz az idén a február 1-én induló sorozatban? (Kedden este, Kossuth adó. 19 óra IS perc, szombaton ismétlés a 3. műsorban. Az eredeti adást követő napon minden alkalommal egy-egy hangverseny kapcsolódik az éppen tárgyalt témához.) — Remélem, senkit nem „hangolok le” — mondja a tréfára mindig kész Földes Imre —, ha bejelentem: szó sincs ,,felsőto osztályról" az idén. És sosem lesz, nem is lehet. Mi mindig ugyanazt az „osztályt” járjuk. A zene baráti megismerésének és megszerelésének az osztályát. Zenei anyagunk megint csak felöleli majd az egész zenetörténetet, az ősidőktől máig. Csak a megközelítésbe próbálunk új érdekességeket, meglátásokat, pontosabban „megbánásokat” "vinni, és továbbra is okvetlenül közösen. Együtt a zeneileg képzetlenekkel, akikhez a zene ugyanúgy szól, mint a képzettekhez. Minden műsorunkat kedves, segítő, laikus barátaimmal együttműködve készítjük. Módszerünknek éppen az a lényege, hogy a laikusok valamennui,en mintegy oelépneK a műves:bs, részévé válnak, bizonyos mértékig közreműködnek zenei megszólalásukban. Az 1977-es sorozat témagazdagsága óriási. Szó lesz a népdal hatásáról a műzenére, a beszéd és az ének. a szó és a hány kapcsolatáról, egyensúlyról, szimmetriáról — de nem soroljuk tovább. Érdemes meghallgatni! Rajk András r * /les Jenő A NYÁRFA Mint aki tündöklést Ivott Váratlan árnya homlokod ólomkék karaván után elsüllyedt istenként kivillan Siess a szemhéjam alá KÉK-KALLÓ Gyökérként partodon ölök Szemben a vízhurok ragyog Nincsenek halak az iszapban Csak csuromvizes csillagok Csepeli Szabó Béla GYÜMÖLCSÖS PART, ELÉRLEK-E? Árnyas, kavargó éveim felett, egyetlen egy ceruzaszál tartja fenn az életemet, visz magasba és mélybe le .., ö, forrongások tengere! Zöld, asszonyszemű naplementék, hosszá, békés, derűs öregség gyümölcsös partvidéke, te .., — Elérlek-e? Várkonyi Margit ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ Ostoba ötlet a magnó. Gabi hozta be a Trabantján. Körülötte azonnal magasra csapon a lárma. Mint a karámból kiszabadult csikók, vi- hóncoltak az asszonyok. Lányok, javítja ki gondolatait Kati. Nevetséges, de egyedül ő fehéreden meg. A mama öröksége az a negyvenhárom éves fehérség. Éva ide néz. öt évig mellette ült a negyedik padban, fekete copfot viselt. A rövid, fiús haja most is® hollószínű, nyilván festeti. Zsuzsa vörös kontya fodrász remekmű. Orvos Anna méz- szőke," némi melírozással. Egy festés legalább hetven forint. Ha lenő a haj töve, azonnal utána kell húzatni. Virágokat is rendelt Kovács Jutka az asztalra. Kétszáz forintot küldtek postán koponyánként Juditnak, nyugtázta a pénzeket. Adjunk magunkra, duruzsolta neki a telefonkagy- lóba, huszonöt éves találkozó egyszer adódik az ember életében. Nem vette meg az akrilpuló- vert. elküldte a pénzt. A fekete kiskosztümjében jött el. Jó ez a tojássaláta. Apró falatokat szed a villájára, lassan eszik. A magnó mikrofonjával Princ Kati babrál. A gimnáziumban jó énekhangja volt, most érdes és nyújtja a magánhangzókat. A felnőtt gyerekeiről beszél. Megmutatta mindjárt érkezéskor a képüket, nagy hajú, hosszú fiúk. Az egyik mellett sárga vizsla álldogál. Egy másik felvételt kotort melléjük. „A verőcei kéglink”. mutatta be, ugyanazzal a. hangsúllyal, ahogyan a fiait. Ebes az asztal végén ül. már a harmadik adagot rakja a tányérjára. Kerek kis pocakja van. mellén, a hasán feszül a palackzöld dzsörzéruha. Doktor Ebes Margit. (Harmincéves koráig a szüleivel járt nyaralni, mostak, vasaltak rá és gépelték a diplomamunkáját. Aztán fér jhez ment az özvegy orvoshoz és viharos gyorsasággal szült három gyereket. Tíz éve otthon van. gyesen, de nem is akar visszamenni a kutatóintézetbe.) Öt körbepuszilgatta, kedvelték egymást a gimnáziumban. A*bejárati üvegajtótól a férjét is odaintette, bemutatta. Jól járt Ebes Margit. A férje őszülő, ötvenes, kicsit emlékezteti őt Kálmánra. Eltolja maga elől a tányért, a pincér éppen mögötte áll; hangtanul tölt a pohárba. Kálmán soha nem kísérte volna el ilyen összejövetelre. A Szigetre is úgy osont ki vele, hogy folyvást járt a feje jobbra, balra. Ha ismerőst látott, sietősen meliékútra kanyarodott vele. A lakására ö lopó- zott fel ilyen zavarodott nyugtalansággal. Kálmán feszengett és sietett. Míg 6 a fürdőszobába ment, elrendezte utána a heverő plédjét. Mártától rettegett, a betoppanésától, a könyvesboltban hatkor húzzák a redőnyt. Képről ismerte Mártát. A hálószoba öltözőasztalán fémkevetben morcolta a homlokát. a két gyerek jobbról balra bele karolt Fischer Klárának pösze a hangja. Túlságosan közel viszi a szájához a mikrofont, a homloka verejtékezik az izgalomtól, A férje is gyógyszerész, vidéken élnek, meglepő tőle, hogy eljött. A főnökét szidja Klára, tőle nem tudott karriert csinálni. Az iskolában szelíd, szőke eminens volt. Kati a poharát bámulja. Hiszen te dicsekszel, tűnődik. Háromszobás házad van, no lám. Mellé a borvörös Zsiguli. a tanárjelölt lányod és az anyósod, akit el kell viselned, bár most már semmit sem tud segíteni a háztartásodban. Mennyit kereshettek ki ketten ? Nem mondtad ki. de a tízesed megvan és a négyszáz négyszögöles. bérletbe adott kertedből is jön hozzá valami. Az állást Vilma néni, az osztályfőnök szerezte Katalinnak. Hármas érettségivel fizika-kémiának rugaszkodott. Azt sűly- kolták bele. hogy most mindenki bejut. Ez volt ötvenegyben. Mamácska a konyhaasztalnál számolt. Bólogatott ősz kontyos fejével: — majd az ösztöndíjjal kisegítik egymást. Az elutasító levelet két napig hordozgatta a táskájában, akkor elment Vilma nénihez. Ketten voltak előtte, a tanárnő egyszerre vitte be a papírjaikat az ásványkutatóba, a tanfolyamvezetőhöz. Mamácska később azt mondta, talán a jóisten is azt charta, tujy dói gozzon. Hugira gondolt mamác$ka, neki gyűjtögette az energiát. Mikor hugi az érettségije után nyaralni utazott, a kerületi DISZ-be is elment miatta. Sírt és könyörgött a felvételért. Katalin az elsejei fizetésből nylonharisnyát vett Húginak.