Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)
1977-01-30 / 25. szám
1977. január 30. Mesekönyve fa Hadnagy György erdő mellett született, fák között nőtt fel — versírás helyett is a fát választotta magának. Költő: cédrussal, gyertyánnal és szikével. Ha őseiről, életrajzáról kérdik, így kezdi: — Fanyüvó családból származom. Az egyik ős Erdélyből felépült át Göcsej szelidebb rengetegébe, a nagyapa fűrészgépet keresít Zalában. Becsvölgyén, az apa a Zalaegerszegi Bútorgyár dolgozója. Hadnagy György — kikerülvén Becsvölgyéről — mintha elszakadt volna a fától. Pécsett a Zeneművészeti iskolában tanult, cselló szakon. Húszéves korában az NDK-ba szerződött, Lipcsében két évig szimfonikus zenekarban játszott. Hazavágyott, erősen, Zala megyébe. Éppen akkoriban szervezték az IBUSZ-irodát Egerszegen, s mivel idegen nyelvet beszélt, szakember pedig nem jelentkezett, elvállalta az iroda vezetését. — Ekkor voltam legmeszszebb a fától — mondja. — De ekkor kívántam legjobban a szikét. A faintarzia szikét kíván, mint a kórházi műtő. A finom, hajszálvékony acélhegy azonban lírát, mesét varázsol Hadnagy György kezében. Fába karcolja vele gyermekes ifjúkora emlékeit, megidézi a búvá göcseji falvakat, az erdő vadjait, a nyár madarait. A mókusok nála a fák ágaiból nőnek ki, a sipkás félhold pedig kicsiny kunyhókat, templomokat ölel át, óvó szeretettel. Az erdős vidéken született népszokások, mondák, mesék ott támadnak új életre, ahol legbiztosabban megőrizhetők: a természet kéz alá simuló követein. Nem egyszerű vállalkozás ez mégsem. Cserébe a hűségért, sokat kér a fa. Szívós, fáradságos alázatot. A reneszánsz és a barokk megvesztegethetetlen műgondját. Nem véletlen, hogy az intarzia virágkora a reneszánsz és a barokk. Egyetlen, egy négyzetméteres tabló két hónapig készült. Este, éjszaka, hajnalban. S a két hónapi erőfeszítés után még mindig ott a kockázat: a préselés nem sikerül, az alkotás eldobható. (Ebben is különleges a fa intarzia: javítást, utólagos betoldást nem tűr.) Talán éppen a mindennapi birkózás edzette meg annyira Hadnagy Györgyöt, hogy a művészi elfogadtatás meredélyének is nekivágjon. Nyilvánvaló, hogy akik papírok,diplomák után ítélnek, gyanakodva pislognak az IBUSZ hivatalnokára, aki három kiállításra való anyaggal rendelkezik. Nem riadnak viszsza, hogy értéktelen hitét keltsék, hogy meggyanúsítsák. Szerencsére — mint másutt is az életben — a tehetség kibírja őket. Hadnagy Györgyöt kiállításra hívták az NDK-ba. Szerepelt Jugoszláviában (jelenleg is két külföldi meghívás várja). Hazai tárlatai egymás után hozták a sikert. Páka, Szeged, Szombathely, Celldömölk, Jánosháza... A vidéki művelődési otthonok — jó érzékkel — egymás kezéből veszik át. Zalaegerszegen szülőföldjükre ismernek az emberek. Tízezren tekintik meg a kiállítást. Alkalma lett volna anyagi haszonra váltani a sikert, ehelyett ő intarziát ajándékozott két új egerszegi óvodának. Minden terembe egy-egy feldolgozás jut — magyar népmese, Puskin, Andersen —, öszszesen harminchat négyzetméternyi intarzia. Két év munkája ... Témaköre közben egyre bővül. A muzsikus, Bartók szerelmese a zenéhez fordul. Szép alkotások jelzik, hogy értő szívvel. Az árnyalatokat sajátos érzékkel helyezi egymás mellé, kedveli a halvány-, a vörösesbarnát, az élénk sárgát. Míg az intarzia más művelői plasztikus hatású képeket alkotnak, ő síkszerű foltokból építi fel képeit. Két foglalkozást űz ma is. Napi nyolc óra az irodában, aztán várja odahaza a kis emeleti kuckó, a „műteremszoba'' '— Amíg a belső kényszer minden este ide nyom a székre, és kezembe adja a szikét, addig nem lehet baj — mondja. — Az ötletek kergetik egymást, és én nem hessentem el egyiket sem ... Új alkotása, a Kőmíves Kelemen — már csaknem kész. Asztalán pedig verseskötetet látok felnyitva, Garay János T,Obsitosa”. — Sorozatot tervezek Háry Jánosról. A tizenkét képet szülőföldemnek szánom Kósa Csaba Hadnagy György: Göcseji népmese (faintarzia) Kis csomagban küldte Lellére az értesítéssel együtt, bekerültél a ttk-ra. A mikrofonra figyel félfüllel. Vilma néninek kellene hallania a szöveget. A kedvence volt mindig Szikszai Edit. Szép, álmodó szemű lány, nyolcadikban gyűrűt hordott s a vőlegényét elhozta a ballagásra. Vilma néninek kezet csókolt a fiú. Az esküvőn is ott ült az osztályfőnök, fekete selyemzsorzsett ruhában. Edit néhány percnyire lakott Vilma nénitől, az első társasházak egyikében, amelyek később lármás dzsungellé változtatták a villanegyedet. A férje recepteket írt Vilma néni bajaira, a két lánya korrepetálni járt hozzá és nyugati parfümszappant vittek neki ajándékba, ha a külföldi útjaikról hazajöttek. A rántott hússal babrál. Mamácska kitagadná, ha ilyen taplót tenne elébe. Este vásárol, hat után, a hentes húsz éve teszi félre az olcsóbb oldalast, reggeli panzert. Háromezer kettőből nem futja többre, iparmacska nyugdíja hideg vízre elég. Reggel felteszi a főzeléket, megdinszteli a húst, odakészíti a kávét, fut. Fél ötkor a mosdónál toporog a fél könyvelés. A lányok parfümöt szórnak a hajuk tövébe, egymást lökik a két kézmosónál. Vár inkább, összerakja a retiküljét, előkészíti a vilamosbérletet. Az asztaláról fiókba rakja a törzsgárdazászlót. Pár hónapja kapta, a 25 évért járó havi fizetéssel. Paplant vett a pénzből, két ágynemű-garnitúrát, a konyhát is kimeszeltette . . . Gabi visszakéri a magnót. Kazettát cserél. Ügyes, gyorsak az ujjai. Amikor kibukott fél év után a jogról, szép kis szónoklatot tartott az érettségi bizonyítványának és piros tintával bekeretezte a fizika jelesét. Három év múlva villanyszerelő szakmája volt. Gabi vörös, csúnyácska és aranyat ér a keze. A két évnyi házasságából csak a lányát vitte magával, a szülei szobakonyhás házmesterlakásába. Meg a táblát: Kenyeres Ferencné ált. vili. szerelő. A magnót tavaly vette Londonban, a Trabantot nem cseréli, mert bolond lenne hizlalni a benzinkutasok zsebét. Egyszer eljött Katalinhoz, valami szerelés ügyében. Körülnézett a lakásban, kicserélte a biztosítékokat, új konnektorokat tett fel a lötyögők helyére. Keveset beszélt. Tőle úgy búcsúzott, ahogyan betegtől szokott az ember. Manyit kapacitálják, húzódozik, mosolyog. stb. külkerestékjei, két egyetemista fiúval, kanadai testvérrel. Halk szavú, erőszakos. Vilma néni azt mondta róla egyszer osztályfőnökin: Manyi a jég alól kihalászná a magáét. A garázst ő szerezte; a fiúknak a maszek tanárt, az olcsó Vízparti telket, a férje barátnőit ő építi le, amikor észreveszi, hogy Gáspár is szívesen szabadulna. Manyi féláron utazott Kanadába és „kipróbálásra” kapott hétvégi házat a balatoni telkére. Ül az asztal közepe táján és szabadkozik- Tizedszer elmondja, egy htb. életében semmi különös nincs. És mosolyog, kis toka gömbölyödik az álla alatt. Orvos Anna szemben ül Katalinnal, poharat emel. Udvariasan bólintanak egymásnak, a pincér újratölti az övét. Forgatja, talpánál markolja a metszett üveget, ügyetlenül bólint Anni felé. Hugi válóperénél találkoztak utoljára. Anni a barna faemelvény oldalán ült, alacsony asztalnál. Nyugodt volt és magabiztos. Utólag a folyosón csak annyit jegyzett meg, hogy Hagi ügye „sima”, gyerek nincs, a lakás szolgálati, a férj hajlandó elköltözni. Ő sem fogadott el pénzt, nevetve beletúrt a táskájába, aktákat mutatott- Ezektől behozom, kuncogott házeladások, csak a jutalékom meghaladja a négyezret. Sose gondolta, hogy ez a talpraesett ügyvédnő is egyedül marad. Zavaros szerelmekkel küszködött. Úgy beszélt róluk mindig olyan könnyed lazasággal, mintha egy vesztett perről emlékezne. Ebben az egyetlenben hasonlítunk, vibrál Katalin arcán a rokonszenv. A gyerek, az nálunk elmaradt. Mennyi kép gyűlt itt halomra. Félrelökték a tányérok mellé simított szegfűkkel, színes harsogó felvételek, meg feketefehérek, borítékokból, fényes, apró retikülökből hullanak. három unokakép körbejár. Nagy szemű, babaképű kislány a Benedeké, fehér macit szorongat. Fölötte a nagymamáié, szépen kozmetikázott, anyának maszkírozott. Benedek kacag, kis történeteket röptet, a mikrofon felerősíti a hangját. Két kis ikerfiú Kolozséknál, „a lányom vegyész, a vöm grafikus, most fizették be a szövetkezeti lakást Kolozs Márta megőrzött egy ke’eset a lányos, finom vonásaiból, a két kisfiú hasonlít rá. Ebes Margit hozzáhajol. Kerek tokája megrezdül, mellén hullámot vet a széles aranylánc. Te jössz, mondja és a mikrofont a pohara elé igazítja. A fekete bőrtokot nézi, elöl csontszín a billentyűsor. A két páratlan lapocskát kell lenyomni, akkor indul tovább a szalag. Közelhajol a mikrofonhoz rövidlátóan hunyorog. Valami lassan emelkedni kezd a gyomrában, nyomakodik, már a mellkasa közepén érzi. Még feljebb kúszik, ott gyömöszölödik a torkában. Mélyet lélegzik, nem enyhül a nyomás. ..Hát mondd, Katalin! Biztos hogy sok érdekes dolog történt veled” — hallja Ebes Margit hangját távolból. A nyomás nem enyhül... NÉPSZAVA FILMNAPOK - FALUN Vékonyka, cseppet sem hivalkodó füzet hever az asztalomon. Az első oldalon Ranódy László idézi Darvas József bölcs és nagyon igaz mondatait: „Csak az nem téved el, aki útközben néhanéha visszatekint, hogy honnan is indult el.” Az utolsó oldal Tamási Áron gondolatait őrzi: „Ne tegyünk olyan különbséget, hogy vannak közönséget kiszolgáló filmek, és vannak művészi filmek. Törekedjünk teljességre: olyan művészi filmeket csináljunk, amelyek a művészi megjelenítő erő útján tanítanak.” ... S ami a két gondolatösszefoglaló között feszül, az már filmtörténet. Közelmúltunkkal együtt lélegző, alakuló magyar film története. Az első oldalakról a filmbéli Gőz Jóska és Juhos Marika arca. Azután egy értékes, eleddig kiadatlan dokumentum: Tamási Áron „Véleményezése” a Talpalatnyi föld irodalmi forgatókönyvéről. Majd a Körhinta szerelmespárja és részletek Soós Imre levelezéséből, aki a siker, a repülés kábító izgalmában is így ír nővérének: „Féltem, hogy saját magam is elhiszem...” És vallomások, vélemények, emlékek a Ház a sziklák alatt, a Húsz óra, a Zápor, a Tízezer nap, a Feldobott kő, a Holt vidék, az Oldás és kötés, az Eltávozott a nap, az Árvácska (megannyi más kitűnő film!) születéséről, forgatásáról. ...Kiadatott ez a kis füzet: a Filmnapok falun 1977 eseménysorozatára. Ám az olvasó hiába lapozza oda-vissza a füzetecskét, hogy hol is „zajlik” ez az érdekes eseménysorozat , mert a MOKÉP tartalmas, okos kiadványa csak az esemény tényét és időpontját rögzíti. Mindez talán lényegtelen. Az érdeklődő végül is némi „utánjárással" megtudhatja, hogy a falusi filmnapok helyszíne: Hajdú- Bihar, Tolna, Pest és Bács- Kiskun megye. Ezekben a napokban (január 20. és február 10. között) a magyar filmművészet huszonöt olyan kiemelkedő alkotását vetítik az aprócska településeken, s a nagyobb művelődési házakban, amelyek a magyar falu múltjával, történelmével, gazdasági változásaival foglalkoznak. Ezekben a napokban politikusok, írók, színészek, rendezők találkoznak, a közönséggel. A vita, a beszélgetés nyilvánvalóan akörül csapong majd, miként alakult a falusi emberek élete, s a látott művek milyen hűséggel, hitelességgel ábrázolják gondjaikat, korábbi mai problémáikat. A közművelődési-művészeti sorozatot egyéb esemény is kíséri. Tolna megyében például pályázatot hirdettek gyerekek részére. (A téma: Hogyan látják falujuk történelmét — a filmek összefüggésében.) Bárskiskun megyében pedig filmplakát- és filmfotó-kiállítás nyílik ezekben a napokban. Hogy mennyire fontos, szükséges és közhasznú az ilyesfajta rendezvénysorozat — azt talán felesleges hangsúlyoznunk. Hisz az utóbbi időben alaposan megromlott a kapcsolat (ezta statisztika is bizonyítja) a magyar film és a közönség között. Tehát: minden jó eszközt (jó módszert) fel kell használnunk arra, hogy az ellentétek feloldódjanak, megoldódjanak. S ebben a közhasznú munkában az első lépés: a filmeseké. A továbbiakban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak városon, hanem falun is érlelődik-növekedik az új közönség. Érdemes hozzájuk is szólni azokkal az alkotásokkal, amelyek a magyar film „nagy korszakát” képviselik, s amelyek érzékenyen, elevenen tolmácsolják ma is közelmúltunkat; hogyan éltünk, mit tapasztaltunk az elmúlt évtizedekben. Hogy mi marad meg az emberben a filmek láttán, s a jóízű beszélgetések után — ezt nehéz lenne kimutatni. Talán sok minden — talán semmi. De a munkát folytatni kell. Nyílt, közvetlen légkörben. Ahogy Pozsgay Imre kulturális miniszter is vallja a Filmnapok falun műsorfüzetében. ..... Ha külső, belső, vagy egyéb okokból rövid időre felhalmozódnak feszültségek, a megoldást nem segíti a helyzet takargatása, hanem csak a még jobb, a valóságnak még inkább megfelelő társadalmi önismeret. Ezt tesszük most kulturális területen. Ebbe pedig torzulásoktól mentes nyíltságra van szükség. Arra, hem az ellentmondások és hibák ellen felgyülemlett, tisztességes indulatokból származó indulatokat a szocializmus, tehát a társadalmi haladó energiává lehessen átalakítani.” Gantner Ilona 9 Peremvárosi esték A kispesti Ifjú Gárda Művelődési Ilar kivételes eleganciával és derűvel fogadja a látogatót. A kék, narancssárga iváronok, talat díszítő textisen, térelválasztó tarácsok, zöld növényei egészen újak. Az a hárommillió forint, amelyet belső átalakításra kapott a művelődési ház, ízlésesen épült be a termedbe. Megismerkedtem a ház rendjével, szokásaival és net fiatallal! Nyurga, barna lány. Nép, művelési előadó. Neve: Kertész Katalin. Illesse őt az első szó. Talán tűnődő monológ, talán portré: Soha nem mondhatom, íme a bizonyosság ... Az ember rengeteg ötletet Morouut. Olykor az nem jönne, ameiyintol a legcuvuet vaiunu Megnerluk például a postatol azonnan a need, Cimet, a kik a ínm, az.rína... Muzsikai juraijan. Meginvokat küldtünk nénik, nagy vegyenek reszt a szinudzoaralok klubjaban. Senki sem jelentkezett. Ez az en kunarcom, l'unom, let kellett volna mindenkit keresni személyesen, de itt is reggeltől estig munka van bern. Veselud nemetora óvodásoknak, adminisztráció, reklám ... túl sok is már talán a reklám. Ki tudja, mire figyelnek oda az emberek? Ha nem téglalap alakú a meghívó, hanem kerek, vagy nyolcszögletű? Meggyőződésem, hogy foglalkoznunk kellene reklámpszichológiával is. Megkísérelni lementi és feldolgozni a figyelemfelkeltésnek azt a legjobb módját, amely bizonyíthatóan képes cselekvést, érdeklődést kiváltani. Mindamellett mégis egyik legfőbb mulasztásunk, hogy itt, a művelődési házban dolgozunk, és nem megyünk kívül a falakon. Kellene olyan képességű ember is, akinek különös érzéke van a szervezéshez. Azt mondjuk, hogy amikor kiviszszük a programokat iskolákba, öregek napközi otthonába, akkor a program maga mozgósít. Lehet, hogy így van, de ez akkor sem elég. Szóval rengeteg új formával próbálkozunk, és az igazság az, hogy a hagyományos, jól bevált, régi módszerek élnek tovább. A szabás-varrás tanfolyam, az aranykoszorús női kar, felnőtt- és gyermeknéptánc-csoportok, fotószakkör... bizonyos, hogy többet kéne látnunk más művelődési házak módszereiből, rendszeressé, szervezetté tenni a tapasztalatcseréket. Nincs tudományos tananyag arra, hogy milyen rétegűen, milyen urna sus joman lete-nen. Kusza idén persze szociológiai femezesek, elolvasom, azt mondom, magpropulom en is a példát, keresek variációs megoldásodat, de ez is kísérlet. Minapin csan kiserlet. Soha nem mondhatom: tine, a ngolgossag Emiatt erzem azt, nagy nem eleg nevem a tanári ur.-onna, nogy közben iskolavan is la nitotc, ezért iratkoztam be népművelői szakra az egyetemre, itánsa a nagyobb tárgyi ludas nagyobb biztonságot ad— ... Ritkán érzem a silver örömét. Le-fel, hogy ehhez két év nem elég a pályán. Türelmetlen vagyok, gyorsan akarom a sikert. Szeretnék megteremteni egyetlenolyan kis közösséget, amelynek tagjai alkotó társaim lehetnek. Csak kísérletezek. Még mindig, két év után is csak kísérletezek... Mégis, ha valaki megkérdezné, mit tennék másként egy olyan művelődési házban, ahol magam ura vagyok, hát nem is tudom ... nem tudom. Itt szabadságomban áll kísérletezni, ennél többet nem kívánhatok. Látom a kollégáimon, hogy ez a lehetőség adja nekik is a loboyást, a nyugtalanságot, az újrakezdés képességét. Márkusz György húszéves. Szőke haja olyan szilárdan göndör, mint egy óriási paróka. Kiép az ifjúsági klub ajtaján, szinte kicsap utána a beatzene. Ide szoktam, ebbe a húsba n ... Majdnem népművelőnek érzem magam, holott cukrász a mesterségem, de én maradtam meg a régi ifjúsági klubból, és együtt vezetjük most ezt az újat a népművelővel. Természetesen én lelkesedésből, meg társadalmi munkában, és mert annyira ide szoktam ebbe a házba, mintha második otthonom lenne. Sőt, anyám gyakran haragszik rám, ami én minden szabad időmet itt töltöm. Cukrász a szakmám, de nem sok süteményt sütöttem életemben. Most kocsikísérő vagyok- Mozgalmasabb, szabadabb foglalkozás... A régi klub nagyszerű volt. Együtt nőttünk fel, itt kezdtünk udvarolni egymás között, innen kerültek ki barátaim. Van, akinek már gyereke született, s ha le akarnak néha jönni a művelődési házba valami érdekes dologra, elmegyek hozzájuk vigyázni a kicsire ... ott is várom x bv’neöt. Gunluitam, beírat, o.oini ginm a_iuntba, aztán elvegzett valamilyen langoly uniót, hogy a nepinűvetesben dolgoznasszt, mert nagyon megszerettem ezt a pályát, de nal most nőtt időben vagyok, mert minden percben, mindennap várm, nogy katonának vigyenek... Ezek a mostani csujlagok meg egy S.ea Új gyereken, .neg '.éli nagyni, netez velük. Egyáltalán nincsenek meghatva attól, hogy beléptem ebbe a nagyon szép környezetbe Úgy hangoskodnak, mint az utcán. Sőt, volt már, hogy egymásnak ugottak. Én persze tudom, hogyan kell bánni velük, hiszen négy évvel ezelőtt még én is a kispesti utcákon csatangoltam. Tény, hogy amikor elmentek, bocsánatot kértek. A klubban tökéletes a demokratizmus, mindenki javasolhat, csakhogy pillanatnyilag még mindenki mást akar. Nagysokára, hoszszú rábeszélés után lehoztam az öcsémet is. Ő a legkomolyabb közöttük, ő a mércém. Ha egy klubesten látom, hogy jól érzi magát, akkor tudom, jól dolgoztunk. Ha más körülmények közé születek... ha nem hal meg az apám ... ha előbb bejövök a művelődési házba... akkor talán most egyetemre járok, készülök arra, hogy népművelő legyek. De így is, mindenképp tanulni fogok. Van időm. Mint egy hivatásos népművelő ... Húszéves vagyok, és öregnek érzem magam a nálam alig pár évvel fiatalabb srácok között. Tizenhat éves voltam, amikor meghalt apám. Akkor hirtelen felnőtté váltam. „A legenda oda.” Talán kissé koravén vagyok. Úgy érzem, bármilyen felelősséget a vállamra tudok venni. Akár meg is nősülhetek. — ... Vannak tapasztalataim és vannak módszereim. Furcsa, nem furcsa, amit itt egymásnak adtunk éveken át, ahogy nőttünk és nevelődtünk ... én tudom, milyen sok. Nagyon sok. Ma este teljes jogú klubvezető vagyok. Mint egy hivatásos népművelő. Bevallom, kicsit büszkén viselem e tisztséget . . . Késő este van. A kispesti utcákon óriási a felfordulás. Épül a városrész. Óvatosan lépdelünk a hatalmas kráterek között, amíg elérjük a jó öreg 50-es villamost. Kovács Júlia KISPESTEN